Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

Uj szobrok A Bolyai Intézet előcsarnokában a napokban állították fel a két világhírű magyar matematikus. Bolyai János és Bolyai Farkas szobrát. A mintegy háromméteres alkotást Kiss István szobrászművész készítette. A két szobrot a közeljövőben leplezik le. Szürke felhők a szőregi téglagyár felett Egyik napról a másikra hirtelen esősre fordult az idő. ösz közeledvén, nem lenne váratlan az ilyesmi, a téglagyárak számára azonban nagyon-nagyon korán jött. A szőregi téglagyár felett is szürke felhők lógnak, s ha megered, leáll a munka. Pedig nem kevesebb a tét, mint az éves terv teljesítése, a márciusi elmaradás megszüntetése. Ősz lett. mire rájöttek Sajnos, ősz lett, mire rájöttek, milyen módon, milyen eszközök segítségével lehet egyenesbe hozni a termelést. Mert sokáig hiába volt minden igyekezet, nem ment a dolog. Az engedélyezetthez képest kevesebb az állományi létszám, s még azt is megrövidítették a szülési szabadságon levők, a betegek. Nem volt olyan hét szinte, hogy egy-egy napra be ne szüntették volna a munkák A szőregi téglagyár présgépe ugyanis meglehetősen termelékeny berendezés: 10 órás napi műszakkal 80 ezer tégla sajtolására képes. A kemence viszont csupán 40 ezer téglát tud kiégetni. Mit csináljanak a különbséggel? Sem munkaerő, sem raktározási terület nincs elegendő. Szeptemberben már jól ment Először a raktározást kellett megoldani. Ezt egyszerűen úgy csinálták, hogy egy átrakodást kihagyva, kazalba rakták a téglát, s lefedték cseréppel. így ki is száradhatott, s nem kellett külön rakterületre vinni utána. Hétköznapi és vasárnapi túlmunkával kazaloztak a dolgozók. Sőt hét végi napokon termelői műszakot is tartottak, ha lehetőség nyílott rá. Eddig 800 ezer téglával gyártottak kevesebbet a tervezettnél. Az éves terv 12,6 millió, a márciusi elmaradás 1,2 millió volt. Szeptemberben már nagyon jól ment a munka: 19-ig 1,3 millió téglát készítettek. Ilyen jó teljesítményt fennállása óta nem ért el a szőregi téglagyár. Teljesíthették volna Kezdtek optimisták lenni, s úgy számították, hogy az elmaradás egyik felét még szeptember végéig, másik felét októberben megszüntethetik. S ha ez így sikerül, akkor nemcsak biztosították volna a januári kezdéshez szükséges 2,5 milliós átmenő készletet, ami biztosítja a jövő évi tervteljesítést, hanem novemberben és decemberben 26 kamrás égetőkemencéjüket két tűzzel üzemeltethetik. A két tüzű égetés pedig kétszeres téglatermelést eredményez. Magyarán: nemcsak teljesítik, túl is teljesítik a tervet. Hét elején elborult az ég, esni kezdett az eső. Az még hagyján, ha csepereg, de ha zuhog, nem bírnak dolgozni. A téglagyárban minden a szabad ég alatt van. Most azután lesik a meteorológiai intézet távprognózisát, mit mond: ha rövid időn belül újra tartósan süt a nap, reménykedhetnek még. Különben fuccs a tervteljesítésnek. Rossz tavasszal és rossz őszszel — már ami a téglagyártást illeti — képtelenek felvenni a „versenyt". r. r. Közéletünk hírei FEHÉR LAJOS FOGADTA AZ UKRÁN KÜLDÖTTSÉGET Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta a K. P. Bojkónak, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsa titkársága vezetőjének vezetésével hazánkban tartózkodó ukrán küldöttséget A MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG SZÓFIAI LÁTOGATÁS AL A Vass Istvánné vezette magyar parlamenti küldöttség szerdán megkoszorúzta a Georgi Dirnitrov-mauzóleumot, Vaszil Kolarov sírját és a Partizán emlékművet A magyar vendégeiket a délelőtt folyamán fogadta Georgi Trajkov, a Nemzetgyűlés elnökségének elnöke. A baráti beszélgetésen jelen volt Práth Károly, hazánk HOLLÓS ERVIN: Emlék © es történelem Maid minden tis&tác&ódilc... Az úton velünk szemben vonult fel a Vörös Hadsereg Baja felé. A katonák énekeltek, volt olyan harckocsi, amelyiken harmonika szólt, özönlöttek a harcosoklenyűgöző erővel, mindent elsöprő akarattal. Megállíthatatlanul jöttek velünk szemben egész napon át. Valami belülről hajtotta őket, valami megfoghatatlan és érzékelhetetlen láz, kényszer. Szinte lángolva jöttek. Pedig nem léptek egyszerre, sokukon nem volt tiszta ing, szakadozott ruhában is láttunk tisztet és közkatonát. Zászlójuk ott lengett a kocsikon, tankokon. Nagyszerű, szinte lebilincselő élmény volt ennek a roppant erőnek a felsorakozása. pedig mi, velük szemben, mint „hadifoglyok" masíroztunk, amibe semmi^ képpen sem tudtunk belenyugodni. Az egyik nagyobb községben meg is próbáltunk magunkon segíteni. A főtéren szovjet katonákat temettek. Rövid beszéd, sortűz. Magas rangú tisztek álltak a sír mellett. Volt közöttük egy magas. rendkívül szimpatikus arcú tábornok. — Gyerünk oda hozzál — Mondjuk meg, kik vagyunk! S amíg az őrzésünkre rendelt szovjet katonák észrevették volna, kiugrottunk a sorból, egyenesen a tábornok elé. Ordítoztak, kiabáltak utánunk, ugrottak volna, hogy visszarendeljenek bennünket, de mi akkor már a tábornok oltalma alatt voltunk. — Mi nem vagyunk hadifoglyok ... — kezdte Péter franciául. A tábornok nem értette. — Kommunisták vagyunk, véletlenül kerültünk a fogolycsoporthoz — fordította Péter György németre a szót — A magyar pártvezetőséget keressük. Szegedre akarunk jutni! A tábornok nem nagyon értette a dolgot, de azért válaszolt — Most nem érünk rá Önökkel foglalkozni. Csak menjenek tovább és legyenek nyugodtak, hogy minden tisztázódni fog ... A katonák mort már mérgesen visszatuszkoltak bennünket a sorba és a fogolytársak is morgolódtak ránk. — Mit ugráltok itt? Még majd bajba kevertek bennünket is! így később fel is hagytunk ezekkel a kitörésekkel, gondoltuk, majd Szabadkán csinálunk valamit. Ha másként nem megy. innen is megszökünk. Szürkületkor érkeztünk Szabadkára. A város már látszott, amikor egy lovas tünt fel egy dombon. Civilben volt, széles karimájú. nagy kalapot viselt. Amikor meglátott bennünket, hangosan kiáltozta horvátul: — Halál a fasizmusra! Szabadság a népnek! Néhány perc múlva az úton bőrsapkás, vörös csillagos civileket láttunk puskákkal, megtöltött hevederekkel. Mikor meglátták a fogolycsapatot. nevettek, puskájukat emelgették és ők is kiabáltak valamit. Akkor döbbentünk rá, hogy ezek jugoszláv partizánok. Beljebb, a város felé még új meg új partizáncsoportokkal találkoztunk, s közöttük nagyon sok volt a fiatal. Itt már egyenruhások is akadtak közöttük, de mindegyikem ott volt az ötágú vörös csillag. Néhányan szenvedélyesen rázták felénk az öklüket. — Ti is a fasisztáknak segítettetek! Ezt nagyon nehéz volt elviselni, hiszen nekünk is köztük lett volna a helyünk. Egy laktanyába vitték az egész csoportot, ahol már rengetegen voltak: német katonák, civilruhás foglyok, a magyar és a német fasiszta szervezet tagjai, SS-ek, csetnikek, usztasák, horvát fasiszták. Nem voltak valami jó bőrben, ahogy a reggelinél, a kondér felé kígyózó sorban megmustrálgattuk őket. El is kerültük messzire ezt a csoportot, nehogy véletlenül közéjük keveredjünk. — Innen most már mindenképpen szabadulni kell! — Megpróbálunk itt is beszélni a vezetőkkel. Észrevettük, hogy az épület bejáratánál magas rangú szovjet és jugoszláv partizántisztek álltak. Odamentünk, s hogy az őr ne tudjon bennünket megakadályozni. ismét azonnal eléjük álltunk. Péter György már mondta is a betanult szöveget franciául. németül. Pontosan nem értették, de az egyik jugoszláv parancsnok olyanformán fordította társainak mondókánkat, hogy: — Ezek magyar partizánok. akik civilruhában vannak és a szovjet alakulatok ellen harcoltak. Más már nem is kellett. Kiabáltunk, magyaráztunk, hogy végzetes félreértés történt, mi kommunisták vagyunk, de csak legyintettek rá és tovább mentek, minket pedig az őrök bezavartak a nagy hodályba. Következik: Druzsba és zdravo! szófiai nagykövete is. Később Ferdinánd Kozovszki nál, a Nemzetgyűlés irodájának elnökénél tettek látogatást a magyar küldöttek. Baráti eszmecsere keretében kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országot és parlamentjét érdeklő kérdésekről, a parlamentek munkájáról. A találkozók után Ferdinánd Kozovszíki ebédet adott Vas Istvánné és az általa vezetett küldöttség tiszteletére. AZ AFGÁN ATOMENERGIA BIZOTTSÁG ELNÖKE MAGYARORSZÁGON A- Kakar professzor, az Afganisztáni Atomenergia Bizottság elnöke néhány napra ellátogatott Magyarországra. Itt-tartózkodása alatt tárgyalt Jánossy Lajos professzorral, az Országos Atomenergia Bizottság alelnökével a két ország közötti tudományos együttműködés lehetőségeiről, s felkeresett több magyar tudományos intézetet. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Péchy Blanka színművésznőnék, a „Magyar Népköztársaság érdemes művészé"-nek, a Vígszínház tagjának, élete munkássága elismeréséül, Bortnyik Sándor Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek, a „Magyar Népköztársaság érdemes művészé"-nek, művészi munkássága, pedagógiai és esztétikai tevékenysége elismeréséül, Peti Sándor színművésznek, a „Magyar Népköztársaság érdemes művészé"nek nyugdíjba vonulása alkalmából, négy évtizedes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomámányozta. A kitüntetéseket. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Van-e ok idegeskedésre? 17 zelőtt egy esztendővel hasonló címen jelent meg cikk lapjainkban, s a gabonavetéssel foglalkozott. Ma éppen olyan aktuális feltenni a kérdést, mint akkor a mezőgazdasági munkák dandárjában: van-e okunk idegeskedésre? Ha az egészséges idegeskedést nem keverjük össze a pánikkal, akkor szó szerint vehetjük, hogy „idegeskedés" nélkül úgyszólván nem is tudjuk megoldani a gabonavetési tervünket, amelyekkel együtt jár a talajmunka, s nyomban jelentkezik a kukoricatörés, répaszedés és néhány napon belül a szüret. Semmivel sem vethetünk keveseb gabonát, mint a műit évben, területileg is ugyanazt kell elvetnünk, vetőmag mennyisége és a műtrágya-felhasználás tekintetében szintén a tavalyi számok a mérvadók. A tavalyi időjárás rendkívül kedvező volt, ami egészen ritka Csongrád megyében. Ebben a kedvező időben sikerült megoldani a gabonavetést. De mi történik akkor, ha az időjárás egészen mást hoz számunkra, mint tavaly? Akkor november végén azt mondjuk egymásnak, sajnos nem járt ránk és emiatt nem sikerült, aimit szerettünk volna. S ugyanezt mondhatjuk majd 1965 végén a kenyeret kérő embereknek is? Ezek nagyon sovány érvek lennének! Az idegeskedés azért is jogos, mert a szeptemberben minden ok nélkül mulasztott két óra október vébonavetéssel és az őszi betakarítással. Mivel nem számíthatunk ugyanolyan időjárásra, mint a múlt évben, de ugyanazt a területet ismét el kell vetnünk gabonával, az elmúlt évvel szemben kétszeres erőfeszítésre van szükség. Semmi sem indokolja azt a nyugalmas légkört, amely a termelőszövetkezeteink egyikében-másikában, sőt tanácsi apparátusainkban is itt-ott tapasztalható. A z idén énpen annyira szükség van üzemekből kért traktorosokra, a betakarításhoz ipari munkáskezekre, diákok szorgalmára, mint a múlt évben. De mindez olyan vontatottan és lassan indul, minthogyha már az utolsó akkordok körül járnánk az őszi munkákban, tehát a talajmunkák elvégzésében, a gabonavetésben és betakarításban. Pedig mindenki tudja, hogy a nagy munkák elején tartunk még. Ezért érthetetlen az az úgynevezett „biztonságérzet", amilyennel itt-ott a szövetkezeti gazdák, vezetők rendelkeznek. Ez esetben újra csak szükségtelen előhozni különféle érveket, amelyek arról szólnak, hogy parasztságunk tudja, mikor mit kell tenni. Ezt senki sem vitatja, s az hogy természetes, hogy szövetkejó idő zeti parasztságunk, szövetkezeti vezetőink cikkek nélkül is tudják a dolgukat. De azért mégsem szükségtelen leszögezni, hogy a gabonavetés területe eldöntött kérdés és ebben nincs vita. Nem lehet, hogy ne időben vessünk. sem objektív, sem szubjektív tényezők felsorolásával nem helyettesíthetgén két nap mulasztást je- 3ük a vetést. Nálunk helyenlent Ezért sem a rozs, sem az őszi árpa vetésével, sem az őszi talajmunkával nem lehetünk elégedettek, és minden okunk megvan a jogos idegeskedésre. Nem érvelhetünk azzal és — csak azzal —, hogy a kukorica még zöld, nem törésérett. Mert nem mindenütt zöld a kukorica! Másrészt pedig búza után is kerül ismét búza, és egyéb növényféleségek után is kerül ismét búza, s a talajmunkák elvégzése nem áll arányban a szabad területekkel. Előfordul, hogy dűlőúton, országúton óraszámra megy az ember anélkül, hogy ként az a szokás alakul ki, hogy az eldöntött dolgokat ismételten előszedik, és megvitatják. Ha egyáltalán lehetne valamin vitatkozni, akkor azon, hogy elkészült-e időben termelőszövetkezeteinkben az őszi csűcsmunkák végrehajtásának pontos terve. Tudják-e a szövetkezetben a dolgokat, a szövetkezeti tagság, a munkára szívesen eljáró családtagok, tudják-e beosztásukat a traktoristák, megvan-e a szükséges segítség az iskoláktól, üzemekből, hogy sehol ne menjen veszendőbe semmilyen termék. Azon lehet valami sürgő-forgó munkát tatkozni. .hoSy rangsorban tapasztalna a határban, holott ugyanazt a munkát kell elvégezni, mint tavaly, amikor az időjárás kedvezett, így is szövetkezeti parasztságunk teljes erőfeszítéssel tudott csak megbirkózni a gaKertészeti kiállítás Makón Szegedi üzemek termékeinek sikere Tegnap délelőtt Makón, a művelődési ház három termében és udvarán nagyszabású kiállítás nyílt, amely bemutatja a tájkörzet sokféle áruját, a termések korszerű csomagolását, a hagyma és egyéb zöldségfélék útját a termelőktől a fogyasztók asztaláig. Katona Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg ünnepélyesen a kiállítást. Most a makói földeken még inkább uralkodó növénnyé vált a hagyma, mint régebben — mondotta többek között —, mégis egyre több szőlőt, gyümölcsöt, étkezési paprikái s más zöldségfélét ad ez a vidék a népgazdaságnak. A híres fűszernövény jövőjét, termesztésének fejlődését is tükrözi a kiállítás. A Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet bemutatta azokat a nagytestű kanadai és spanyol hagymafajtákat, amelyeket a kutatók nemesítési alapanyagnak használnak fel. A nemesítők célja egy évvel megrövidítem az étkezési hagyma előállítási idejét Szegedi üzemek is szerepelnék a kiállításon. A Paprikafeldolgozó Vállalat füzérekbe kötött új terméssel és szárított hagymával, a Szegedi Konzervgyár hagyományos és űj készítményeivel. Mindkét üzem elismerő oklevelet kapott. mi kap első, második, harmadik helyet, de azon semmiképpen sem, hogy hogyan is kezdjünk vetni, mikor kezdjünk vetni, hiszen ennek megvan a pontos, dátum szerinti határideje. Ez pedig kötelező valamennyiünkre: a szövetkezet tagságára, a szövetkezet vezetőire, a tanácsok mezőgazdasági irányítással foglalkozó funkcionáriusaira is. Az egyszemélyű vezetés érvényesül állami és gazdasági vonalon egyaránt. A termelőszövetkezet elnöke nemcsak a tagság előtt felelős a kijelölt vetéstervek végrehajtásáért, hanem az állam előtt, a nép előtt is. Hasonlóan érdemben a brigádvezető nemcsak a brigád előtt felelős a rábízott munkák elvégzéséért, hanem a szövetkezet tagsága és az elnök előtt is. Követeljük meg mindenkitől azt a munkát, amit el kell végeznie, mert ez becsületbeli ügy is és felelősség is. Nem parancsolgatásról van szó, hanem a természetesnek veendő munkák elvégzéséről, ennek ellenőrzéséről, ami nélkül nem lehet rend és fegyelem. FJolgozó népünk kenyérellátása a legfőbb ügy ma is. A következő hetekben ezért ez adja egész mezőgazdasági munkánk gerincét. CEÜTÖTM, 1964. szept. 24. QFAMA&UBMIIE 3 M