Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-23 / 223. szám

A kiállítás sikeréről Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes nyilatkozata Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes nyilatkozott a mezőgazdasági kiállítás tapasztalatairól. — A számszerűségtől is (ontosabb — 900 ezer látogató volt —. hogy az ország szinte valamennyi termelőszövetkezetének, állami gazdaságának és gépállomásának vezetői, s igen nagyszámban szakmunkásai is résztvettek a szakmai héten. A kiállítást megtekintette és konkrét ismeretszerzés céljából behatóan tanulmányozta is a saját szakterületéhez tartozó bemutatókat a szakembergárda. A miniszterhelyettes a továbbiakban elmondotta, hogy a kiállítás néhány fontos technológiai bemutatóját nem bontják le. Folyamatosan tovább üzemeltetik majd csaknem a teljes baromfitenyésztési bemutatót; fenntartják a kertészet szabadtéri bemutatóit. Ezek kiváló szemléltetőanyagul szolgálnak majd a kiállítás területén folyamatosan megrendezendő szaktanfolyamokhoz. Ügy tervezzük, hogy a következő országos kiállításig eltelő két esztendőben néhány kisebb kiállítást rendezünk ezen a területen. Ezek a kiállítások a mezőgazdaság egy-egy ágazatának legszebb termékeit és a főleg legújabb technológiai eljárásait, módszereit mutatnák be, mégpedig nem anynyira a nagyközönség, mint inkább a szakemberek részére — fejezte be nyilatkozatát Keserű János. HOLLÓS ERVIN? lAltalánoskövetkeztetéshelyett' A KENYER néhány inegjegyzes — Már évek óta beszélünk arról, hogy az átszervezés során milyen problémáink lesznek. Akkor most, mikor már elértünk idáig, nem könyvelhetjük el a helyzetet teljes lemondással, így, ahogy van. — Egyéni sérelem nem lehet kihatással egy egész kollektíva munkájára. — Én úgy érzem, a párt tekintélye gyengült itt. S a gazdasági vezetőkkel, a műszakiakkal van a legtöbb baj. — Maradtak ott magok, amelyek segítségével rendbe lehet hozni, újra lehet szervezni a brigádmozgalmat... — A beruházás következtében mindenkinek megsokszorozódott a feladata. Ilyen körülmények között valóban nehéz helytállni. De talán soha nem volt nagyobb szükség erre a helytállásra, mint éppen most. — Én csodálkoztam, amikor meghallottam, hogy a C-műszakban valami probléma van a pártmunkával. Hiszen az egyik legjobb alapszervezetünk volt ez. — Valóban sok a feladat. Megnőtt a vállalat, 1100-ról 3400-ra emelkedett a létszám. Ekkora fejlődés mellett nem is mehet űgy a munka, ahogyan egy stabil üzembén. De ez nem azt jelenti, hogy adjunk fel mindent. Vannak kudarcok — de akkor is újra kell kezdenünk. — Nem rossz véleménnyel megyek el ebből az üzemből még akkor sem, ha most ennyi problémáról hallottam. Mintha megállt volna... A textilművek párt-végrehajtóbizottságának ülésén PÁRT-VÉGREHAJTÖBIZOTTSAGI ÜLÉS A TEXTILMÜVEKBEN Tegnap délelőtt ülést tartott a Pamulnyomóipari Vállalat szegedi textilművek gyáregységének párt-végrehajtóbizottsága. Az értekezletnek négy napirendi pontja volt. Elsőként a 2-es alapszervezetnek az elmúlt évben végzett munkájáról szóló beszámoló hangzott el, majd a pártbizottság titkára, Reseterics Sándorné a vb által a közelmúltban hozott intézkedés; terv edd gi eredményeiről beszélt. Foglalkoztak a közelgő KISZválasztásokkal, s szóba került az is, hogy hogyan készül az üzem Szeged felszabadulásának 20. évfordulójára. A párt-végrehajtóbizottsági ülésen részt vett Törköly Ferenc, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője. szinte minden bizottsági tag nek munkáját, életét sem hozzászól a Il-es alapszerve- elbírálni ennek az egy alapzet problémákkal terhes be- szervezetnek a beszámolója számolójához. Mindenkinek alapján, van véleménye, hozzátennivalója, hiszen egy üzemrész, egy műszak pártkollektívájának életéről, útjáról van szó. Napirendre kellett tűzni a beszámoltatást. Hiszen még ez év elején is az egyik legjobb alapszervezete volt a Il-es alapszervezet az üzemi pártbizottságnak. Aztán úgy fél éve mintha megállt vol- szervezed "veze téséhez, na minden. Az alapszervezet párttitkára egy személyes ügy folytán kellemetlen szituációba keveredett Az általa hangoztatott félreértést fél éve igyekszik tisztázni. S amióta e személyes ügy tart, alábbhagyott a lelkesedése, nem érez „erkölcsi alapot" — így mondja — ehhez a munkához. Előbb tisztázni Miért nem szólt? Mit eredményezhet az egyéni és társadalmi ügyek ilyen méretű megbomlása? — talán ebből a kérdésből indulhatnánk ki. Ha a titkár valóban nem érzett egyéni sérelme folytán erkölcsi alapot az alapmiért nem szólt? Esetleg miért nem mondott le? Inkább csöndben, magábafelejtkezve elhanyagolta munkáját Ennek eredménye, hogy az alapszervezet munkaterületén romlott a párt tekintélye. Ha a pártszervezet nem végez teljes értékű munkát, szinte természetes • következmény a tekintélycsorbulás. Ezt rendes kerékvágásba bilakarja magát. Ez a „tisztá- lenteni nem tudja más, csak zási ügy" azonban kihat az maga az alapszervezet. egész alapszervezet életére. Részben beismeri, hogy ő is sokat mulaszt a pártmunkában, de sokat hivatkozik a fonoda rekonstrukciója okozta nehézségekre is. Valóban nem lehet letagadni, hogy a textilművek jelenlegi körülményei között minden egyes dolgozóra nagyon sok feladat hárul. És éppen ezért nem lehet a textilművek pártszervezetéEmlék *» történetem A svabadzáty utcÁiá-feO.'r Teljes éjszakai barangolás és bujdosás után nappalra egy kukoricagóréban aludtunk, de nagyon kellemetlen dolgokra ébredtünk: a front közé keveredtünk. Fejünk fölött röpködtek az aknák, vijjogtak az ágyúlövedékek, pásztáztak a De valaki már bontotta is a górét a fejünk felett, nagy lendülettel dobálta széjjel a szárkévéketi Felugrottunk. — Merre mennek? — Szabadkára. — Talán jó lenne tartani. Onnan már velük csak Péter állt ott gyűrött-kopott egy bakugrás Szeged köpenyében, katonasapkáját a kezében szorongatta és folytak a könnyei végig az arcán. Szólni sem tudott. Csak géppuska-sorozatok. Számol- néztük egymást hosszan, tuk az órákat, s vártuk az meghatottan. estét. — Merre? — Megnézem a csillagokat —- mondta Péter és kiszabta az irányt. Hajnal felé az úton messziről közeledő gépek moraját hallottuk. Kikúsztunk az út szélére, lestünk, hallgatóztunk, de a szürkületben semmi biztosat meg nem tudtunk. A bszédfoszlányok is űgy elkeveredtek a gépzűgással, hogy semmire sem tudtunk következtetni. Visszamentünk hát a biztosabb földekre, s ott folytattuk utunkat. — Mi történt? — Itt vannak? Péter csak a fejével intett, majd megfogott bennünket és húzott magával. — Gyertek, gyertek a faluba! Ott a Vörös Hadsereg! A falu Bácsalmás volt. Sütött a nap, ünneplőbe öltözött emberek álldogáltak a házak előtt, s vörös zászlókon csillant az őszi nap fé— Mikor indulnak? — Tizenkettőkoi — válaszoltak nevetve. De kinek tűnik fel a szabadság utcájában, hogy nevetnek az emberek? Ez a legtermészetesebb. Beálltunk hát a sorba. Nem kellett sokat várni, hamarosan indultunk is. — Nézd csak, szovjet katonák kísérnek bennünket! — Legalább biztonságban vagyunk. — No persze, persze. — Csak ez az iram... ezt nem lehet bírni... — Maradjunk le? — Az lenne a legjobb. Ki akartunk lépni a sorAnnái kellemetlenebb e probléma, mivel most valóban különlgesen nagyok itt a feladatok. Hosszú időre van még szükség, hogy rendes, megszokott medrébe terelődjön az üzem élete. E jelenlegi feladatok természetéből szinte logikusan következik a sok probléma és éppen ilyenkor lenne szükség a pártmunka koncentrálására. A végső válasz Sok szó esett a műszakiakról, a gazdasági vezetőkről is. Néhányuknál a nehézkes tagdíjfizetés, a pártmunkát hátráltató mozzanatok — a termelésre hivatkoznak — bizonyos politikai elmaradottságról árulkodnak. Ebbe.* az esetben sem lehet azonban általánosítani. Ezek főként egyéni 17 zelőtt egy mindenki esztendővel megértette, hogy a gyenge gabonatermés és az igényeknél kisebb területű vetés szinte példátlan közellátási zavarokat idézett volna elő. Szerencsére akkor a kormány több ezer vagon gabonát tudott behozni a nyugati piacokról és ezzel elhárította a kenyértelenség rémét. E helyzet ismeretében szinte természetessé vált, hogy nekünk a kenyérellátásban olyannyira önellátókká kell lennünk, hogy még egyszer ne kerüljön ilyen helyzetbe a kormány és a dolgozó nép. A termelőszövetkezetekben a vezetők és a tagok, agronómusok és traktorosok vállalták, hogy a gabonavetésben megmutatják a szövetkezetek erejét. Tavaly október végén földbe került a vetőmag, elvetették a kijelölt táblákon az idei kenyér biztosításához szükséges gabonamennyiséget. Most már az is közismert, hogy idén jó közepes gabona termésünk volt, és az a várt mennyiség, amelyre számítottunk — megtermett a mi megyénkben is. Ebben nagy szerepet játszott az időbeni vetés, a jól válogatott vető- teni. Ilyen modon azért sem mag, a műtrágya és termé- lehet érvelni, mert megyénk lenére a felvásárlás ütem® nem kielégítő. A z állam nem teheti meg többé, hogy több tízezer vagon gabonát hozzon be dollárért, különösen abban az esetben nem teheti meg, amikor megtermett az országban az a mennyiség, ami a lakosság ellátását bőven fedezi. De csak akkor fedezi, ha a megtermett gabonát semmilyen címen sem tartalékolják egyes emberek, termelőszövetkezeti tagok és vezetők, hanem átadják a felvásárlóknak. Ebből a szempontból indokolt komolyan megvizsgálni tanácsainknak és felvásárló szerveinknek, hogy a megtermett gabona mennyisége és a felvásárolt menynyiség közötti különbség hol van. Csongrád megye nem állhat oda a kormány elé azzal — most különösen nem —, hogy a gabona ugyan megtermett a megyében, de kézen-közön eltűnt belőle annyi, hogy az előirányzott felvásárlási tervünket sem tudjuk teljesíszetesen az a talajmunka, amelyet gépállomásaink a termelőszövetkezetekben elvégeztek. Most egészen kézenfekvő, hogy a megtermett gabonából felvásárló szerveink megveszik mindazt, amire szüksége van az államnak ebből a megyéből. Hiszen megtermett az a mennyiség amire számítottunk: jut bővebben a szövetkezeti parasztságnak, a közvetlen ellátásra, vetőmagra, de a többi — az állam magtárában van a legközismerten dolgos, becsületes, szorgalmas parasztsága az ősz folyamán azt állította, hogy megértette a gabonaproblémát Ezt a gabona vetési tervek teljesítése terén bizonyította. Akkor most milyen címen nem érti meg a gabonaproblémát egy évvel később, az aratás után, amikor a megtermett gabona állami felvásárlása került napirendre? Persze megérti szövetkezeti parasztszöbiztosabb helyen. Termesze tes, hogy oda is kell eljut- ságunk ég megértik a ma. Nincs semmi szükség arra, hogy egy-egy család- vetkezeti vezetők is, hogy nál 20—30 mázsa kenyérga- csak abból lehet kenyeret bona legyen a padláson, mert sütni, ami az állam birtokét-három személy úgysem kába kerül. De akadnak nye. Csak mentünk, mentünk a falu három utcáján ból, de az egyik szovjet kakimondhatatlan örömmel, tona igen morcosan nézett Itt-ott már láttunk egy-egy ránk és már-már a íegyveszovjet katonát is. rét emelte. Visszalökdösött A községházát kerestük, bennünket A vasárnap reggel ismét hogy beszéljünk a parancs- — Értsd meg, hogy nem egy kukoricagóréban ért ben- nokkak Bemutatkoztunk ne- akarunk ilyen gyorsan mennünket. Október 23-a volt. kij eimondtuk, hogy kom- ni! Megegyeztünk, hogy a legko- mun;sták vagyunk és a Legyintett, fenyegetően zelebbi falunál föltétlenül csillagból, majd a büntető- megemelte a fegyvert és századból jövünk. Szinte ránk sem nézett Mi pedig természetesnek tartottuk, teljesen tanácstalanok volhogy a frontparancsnok is- tunk, mert egészen más elmegnyilvánulások, lyekhez fűződnek, s egy egész üzem kollektíváját gazdasági és műszaki vezetőit helyettük felelőssé tenni nem lehet. De ezek meggyőzése és tájékoztatása már szinte valamennyi párttag kötelessége. A kemény, de jó szándékú megjegyzések, a bíráló észrevételek, úgy látszik meghozták gyümölcsét. A Il-es alapszervezet párttif kára válaszadasat a következőkkel fejezte be: — A közelgő vezetőségválasztásig igyekszem rendbehozni az alapszervezet munkáját. — S hogy ez csak ígéret marad-e vagy beválik, arra majd a következő másfél hónap ad feleletet. Méry Éva tud elfogyasztani egy év alatt ilyen nagymennyiségű gabonát. Semmiképp sem válik hasznára egy tsz-tagnak — s legkevésbé a vezetőségnek —, hogy gabonát használjanak fel aprőjószág etetésére és egyéb takarmányozási céíokra. Ahol ezt megszemró' teszik, ott voltaképpen a kenyérgondok megoldásának csak az egyik részét segítették: a gabona megtermelését. A másik részét, a gabona átadását az államnak, vagyis több mint tízmillió ember mindennapi kenyerének biztosítását már nem segítik. Látható ez abból, hogy a felvásárló szerveink a kitűzött felvásárlási menynyiségnek még csak 89 százalékánál tartanak, holott már mindenütt űj vetés alá készítik a talajt, réges-régen befejeződött a cséplés, már régen biztosított a vetőmag, az egyes családok gabonaszükséglete. Ennek eltójék.»ódunk, szabad területen vagyunk-e már, csak nem tudunk róla, vagy még zem Péter. — Várunk rád! mindig van okunk a bujdo- meri a nevünket, különösen képzeteseink voltak. Legsásra, óvatosságra. Amíg így Péterét, akinek neve elég alábbis azt hittük, hogy a csöndben tanakodunk, kocsi- nagy p^ vert fel 1936-cs le- szovjet elvtársak a magyar zörgésre lettünk figyelmesek, tartóztatásakor. Kicsit meg- kommunista mozgalmat a — Én kimegyek, megné- lepődtünk, hiszen többre legrészletesebben ismerik, őket' — vállalkozott számítottunk. még személyünkről is tud— Szegedre akarunk nak. s íme. még szovjet hamenni ... difoglyok leszünk a végén. , „ — Biztosan ott gyülekez- — Ezt jól megcsináltuk. Az izgalom elfeledtette ve- ngk a többiek Negyven kilométeres fülünk éhségünket, pedig mar A parancsnok szélesre tás, sietség, étlen-szomjan napok óta nem ettünk. Fe- tárta karja;t és enyhén el- menetelés a felszabadulás mosolyodott. után? Hát hogyan? Péter — Tessék, menjenek Sze- már alig tudott jönni, lágedre! Semmi akadálya! bát annyira felsebezte a Elbúcsúztunk, azután körülnéztünk, kik jöhetnek még arra, hiszen biztosabb az út, ha többen vagyunk. Nem mesze a községházától egy egész sor állt, leginkább katonák. Tőlük érdeklődtünk. küdtünk egymás mellett Sárközivel csendben. Mennyi idő telhetett el, egy óra, kettő, három? El is szunynyadtunk közben a góréban. Zörejre, hangos léptekre lettünk figyelmesek. — Ez nem Péter lesz! — Nem csinálna ilyen lármát... rossz bakancs. Nagynehezen meggyőztük az egyik szovjet katonát, hogy fel kellene engedni a kocsira, a sebesültekhez. (Következik: Majd minden tisztázódik) Kutatók a fejlett módszerek terjesztéséért A Dél-alföldi Mezőgazda- foszfortartalmú műtrágyát sági Kísérleti Intézet tudo- is. Ezért 1965-ben már 150 mányos munkatársai már ed- hold legelőt műtrágyáznak dig is jelentős részt vállal- saját erőből Németh ' József tak az intézetben kimunkált, útmutatása alapján. fejlett agrotechnikai módsze- Dr. Gulyás János rek terjesztésében. Németh ugyancsak a Dél-alföldi MeJózsef főmérnök a balástyai zőgazdasági Kísérleti Intézet Szirtusvirág Tsz-ben legelő- tudományos munkatársa — műtrágyázási kísérleteket szintén a fejlett agrotechnifolytat az ott működő mező- kai módszerek terjesztésével gazdasági szakkör segítségé- foglalkozik Kisteleken a Pervei, 50 holdon. Az intézetben czel Mór és Kiskundorozsjól bevált módszer Balástya mán az Űj Élet Tsz-ben A határában is kitűnően viza- gazdaságban fellelhető szergázik. ötven holdról átlago- ve,s anyagok komposztálásásan — az első kaszalas ido- val próbálkozik., a szövetkeszakában — 20 mázsa szé- zeti gazdák széles körű tánát takarítottak be. A szak- mogatásával. Az eddig szétkör rendelkezésére bocsátott szórtan veszendőbe menő félholdas kísérleti parcellá- szerves anyagot összegyűjtik kon ugyanakkor megál- és a komposzt készítésére kilapították hogy a le- jelölt helyen érlelik, majd gelő jol meghalalja a rászórják a termőtalajra. olyanok is, akik ezt nem értik meg. Tanácsi és felvásárlási szerveink feladata, hogy derítsék fel a gócokat és értessék meg a vezetőkkel és egyszerű emberekkel, hogy a múlt évi ígéret ma is érvényes. Anélkül, hogy bárki rtt vészharangot kongatna, az állami felvásárlás mennyiségéből mégiscsak hiányzik 11 százalék. A mi megyénk az ország egyik legjelentősebb gabonatermő megyéje. Itt tizenegy százalékos hiány ezres vagontételeket jelent, és ezért nem lehet szó nélkül hagyni a felvásárlási ütem lassúságát. em lehet hivatkozni senkire és semmire, objektív és szubjekt v tényezőkre sem, itt rólunk van szó, mindannyiunkról, akik valamilyen területen kapcsolatban vagyunk a mezőgazdasággal. A termelőszövetkezetek tagságát, a termelőszövetkezetek vezető funkcionáriusait, községi és járási tanácsok vezetőit érinti az említett 11 százalékos felvásárlási hiány. Nekik kell biztosítani, hogy szeptember végéig a dolgozó nép kenyér igénye 100 százalékon felül biztosított legyen ebből a megyéből is. Nem gorombaságról és nem padláslesöprésről beszélünk, de arról igen, hogy a mindennapi kenyér gondja a termelőszövetkezeti tagság és a szövetkezeti vezetők gondja legalább annyiban, mint a kormányé. P gondokat úgy lehet csak enyhíteni, ha nem szavakkal, hanem tettekben bizonyítjuk készségünket és jószándékunkat ahhoz, hogy a megtermett gabonát valóban a nép kenyerévé tegyük. Megvan a gabonánk, megvannak felvásárló szerveink, dolgos parasztságunk értelme és jószándéka: ez elegendő ahhoz, hogy szeptember végére befejezzük gabona felvásárlásunkat 100, vagy valamivel még magasabb százalékkal. Steerda. 1964. szeptember 83. DÉL-MAGYARORSZÁG 3