Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

KISZ-megbízólevéllel érkeztek Beszélgetés a Szegedi Tanárképző Főiskola néhány elsőéves kai!gutájával Több mint természetes: nagyszerű szek, mert sok szépet, jót hallottam erről a szakmáról. Bár még csak egy hete vagyok az üzemben, nagyon tetszik. — Sok keresés után találtam egy albérleti szobát, ahol most lakom. Kényelmes, jó hely, de minden olyan idegen, furcsa. Minden rendben lenne, ha barátnőimmel, osztálytársaimmal együtt, egy helyen lakhatnák. Farkas Jolán Kübekházán végezte el az általános iskolát. — Sok ismerősöm dolgozik Itt, a textilművekben, ök meséltek nekem szakmájuk szépségéről. Ezért én is elhatároztam, hogy követem ismerőseimet, barátnőimet. A szállással még most nincs probléma, hiszen mindennap haza tudok menni. De télen kénytelen leszek a busz- és vonatkésések miatt Szegeden kivenni egy albérleti szobát. Jó lenne, ha a gyár közelében építenének egy leányszállást. Fején találta a szöget mind a két ipari tanuló, tényleg szükség volna leányszállásra. — Ez a téma régóta szerepel a gyár vezetőségi értekezletein — mondja Szajbély Mihály beruházási főmérnök —, de eddig mindig elmaradt, a fiók aljára került az ügy. Most azonban, a nagy létszámemelkedés miatt a végére kellett járni a dolognak. Az építőipari vállalattól megvásároltuk a Tolbuhin sugárúton most készülő felvonulási épületet, melyet leányszállássá alakítunk át. A szállás november végére készül el. Így azokat az ipari tanulókat, akiket a textilművek február elején szerződtet, már a kényelmes, meleg otthon várja, ahonnan reggel kipihenve mehetnek munkába. Tarnai László SZEGED iskolaváros, s hogy most ismét benépesültek a legkülönfélébb tanintézetek, nemcsak azoknak van megint elgondolkoznivalójuk, akiknek hivatásuk és kötelességük volt a „beiskolázás". Ma már szinte mindenki tanulni akar, s szinte mindenki számára meg is nyílt a tanulás lehetősége. Ezt a tényt fehéren, feketén lehet bizonyítani, bár már nem is szorul bizonyításra. Azok ugyanis, akik ezt cáfolni igyekeznek, nem gondolnak arra, hogy nemcsak középiskolában, főiskolán vagy egyetemen lehet tanulni. Hallottunk, hogyne hallottunk volna olyan fiatalemberről, aki három egymás után következő évben is bezörgetett az egyetem kapuján, s mégsem nyitották ki előtte. Vajon miért nem? Nem volt pénze a tanuláshoz? Vagy az egyetem „urai" nem tartották a falak közé fogadhatónak? Ugyan-ugyan, milyen furcsa kérdések ezek, nem a jelen, a múlt társadalmi rendszeréhez illenek! Hát akkor miért nem? Na ugye: gyenge volt az érettségi bizonyítványuk, nem érték el a felvételin a megfelelő pontszámot. Hát már ez is hiba? Nem más, az döntött ügyükben, mennyire rátermettek, menynyire készültek fel választott hivatásukra. De a középiskolákba még ilyen akadályok sem állják útját fiatalságunknak. A cél az, hogy előbb-utóbb az egész ország legalább középfokú műveltséget szerezzen. Persze, nemcsak olyat, ami egyetemre jogosít csupán, nemcsak olyat, ami az íróasztal mellé ülteti az érettségi bizonyítvány tulajdonosát. Kellenek ők is. De keilenek, nagyon kellenek olyan munkások, akiket barátjukká fogadnak a fotocellaszemú, halkan zümmögő automatagépek is. Akik nem alap-, hanem középfokon szakmunkások! Az, hogy manapság már szinte mindenki tanulni akar és ha jól választ, minden bizonnyal tud is — nagyszerű dolog. Sokan azonban nem is annyira nagyszerűnek. hanem sokkal inkább természetesnek veszik. Azt mondják: szocialista társadalomban élünk, ezt tehát elvárhatjuk tőle. Valóban, szocialista társadalomban élünk, s törekvéseink pontosan megegyeznek a társadalom érdekeivel. Éppen ezért hatnak torzán a túlzott követelmények, éppen ezért rínak ki a közhangulatból annyira az egyéni sérelmekből születő panaszok. HÜSZ évvel ezelőtt még nem ilyen elvek alapján iskolázták a szegedi fiatalokat, mint manapság. Húsz évvel ezelőtt, 1944. szeptemberében — alig két hónappal a város felszabadulása előtt — nem munkás- és parasztfiatalok koptatták az iskolák és egyetemek padjait. Nem is igen koptatták! Ha erre gondolunk, s erre még nagyon sokáig gondolni kell, akkor kétségtelenné válik, hogy amit eddig elértünk, az több, mint természetes —, az nagyszerű. Igenigen nagyszerű dolog! A szakma szép, de Elsőéves ipari tanulók a textilművekben A textilművek szüvödéjébe és fonó üzemrészébe kétszáz elsőéves ipari tanulót vettek fel az idén szeptemberben. Az általános ismerkedés, az egyhetes tantermi oktatás után a munkatermekbe kerültek. Még csak figyelik a munkát, kérdezősködnek, tanulnak, s eldöntik magukban, hogy jól választottak-e? Máté Magdolna Mezőhegyesről jött Szegedre. — Szüleim Mezőhegyesen laknak — meséli. — Két nővérem itt dolgozik a Szegedi Textilmúvekben. Én is elhatároztam, hogy szövőnő lejtakk Jmv.-Kjl JLKKD.T® kkkj.,1 jsaaaaaamkuaadsk A „fórumon". A tanul* mányi osztály az egyetem fóruma: a „leggyengébb" napon is 30—40 hallgató keresi fel az Orvosiudományi Egyetemen. Szinte mindent elintéznek számukra, megmondják, mikor lehet vizsgázni, hogy alakul az órarend, biztosítják a kollégiumi. a menzaclhclypzést, az ösztöndíjakat — hosszú volna még elsorolni is, mi mindenben segítenek. Most is „csak" hat ügyfele van Stumpf Lorándnénak, a tanulmányi osztály munkatársának: Somi Ildikó cs Kőszegi Mária másodéves, Hegyi György harmadéves, Verébi József, Tóth István és Molnár József negyedéves egyetemista. — Aa osztályunk KISZ alapszervezete közösen határozta el, hogy kik kaphatnak KISZ-megbízólevelet, A névsort azután alapos jellemzéssel együtt az iskola KISZ-vezetőségének továbbítottuk. ök is megnézték, megbeszélték, hogy kik javasolhatók, majd ezek nevét átadták a tanári karnak. A tanévzárón ünnepélyesen úgy adták kezünkbe a KISZmegbízólevelet, hogy aki kapta, érezhette: valóban megbecsülik munkáját — Kovács László az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium jelesen érettségizett tanulója mondja ezt, aki ma már a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója. A KISZ-megbízólevéllel érkezetteket megkülönböztetett figyelemmel kíséri a főiskola KISZ-bizottsága tanulmányi idejük alatt. Az elsösökkkel van a pillanattól, ahogy ráteszik lábukat az iskola lépcsőjére. A felvételi első pillanatától a főiskola végeztéig letei határozottak, intelligens. Feltétlenül felvesszük". Miért kaptam ezt az ajánlást? És Zsuzsa egyik kollégája lett Kiss Ernő is, aki a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból jött ide Szegedre. — A békéscsabai kollégiumban voltam dekorációs felelős évekig. A gimnáziumban pedig segítettem magyar tanáromnak a 80 ezer kötetes tanári könyvtárt rendbe tenni. Kétszer voltam építőtáborban. Először Mezőtúron és most nyáron augusztus 8-tól 22-ig Lébényben már a főiskolával. Azt mondták a gimnáziumban, hogy ezért kaptam a KISZmegbízólevelet. Földrajz—rajz szakra jelentkezett Kiss Ernő. Békéscsabán évekig tagja volt az ott működő képzőművészeti szakkörnek, s itt a főiskolán is számítanak már rá. Plakátrajzoló szakkört terveznek, s ott lesz rá szükség A szigorúság meglátszik — Száz megbízóleveles tanuló jelentkezett hozzánk ebben az évben. Ebből ötvenet fel is vettünk a főiskolára. Húsz pontszáma alig maradt el a felvettek mögött, ezek többsége ha fellebbez, eredményt ér el. Sajnos, nem egyforma szigorúsággal bírálják el az iskolák, hogy ki érdemli meg a KISZ-megbízólevelet Egyik helyen könnyebben, másutt meg túl szigorúan ítélték meg. Ez a szigorúság azonban mindjobban meglátszik. A felvételizők felkészültsége az utóbbi években egyre színvonalasabb. M. É. Egy vonalas füzet „titkai" HÁT NEM MEGERI? Falusi fiat Negyvenhárom fiatalember ült be a Kiss Ferenc Erdészeti Technikum első osztályának padjaiba szeptember elején. Egyetlen szegedi van csak közöttük, más városból való is csupán mutatóban akad: miskolci, debreceni, budapesti. A többség a Duna—Tisza köze és a Tiszán, túl falvaiból, tanyáiról indult útnak, s most először került huzamosabb időre városba. © Marsa Imre, - Csányi Sándor és Nagy Endre bugaci, Horváth Imre pálmonostori, Kiss József kiskőrösi, Kiss Antal tompái. Egyedül Marsa Imre járt olyan általános iskolába, ahol a felső osztályokban már a középiskoláshoz hasonló oktatás folyik. — Móricgáton, Bugac mellett. ahol én végeztem az iskolát — meséli Csányi Sándor —. csak naponta három órát töltöttünk tanárral. A diák sok volt, a tanár kevés. A villanyt is csak azóta vezették be az épületbe, hogy elkerültem onnan. Körülbelül hasonló körülmények között tanultak a többiek is. Tanulmányi eredményük azonban általában 4-es, sőt hárman kitűnően végeztek. Vajon hogy lesz ezután? © Az erdészeti technikumba csak az iratkozhat be, aki sikeres felvételi vizsgát tesz, s egy évig gyakorlati munkát végez valamelyik erdőgazdaságban. E két „akadályon" már túljutottak. Persze, „könnyű" nekik: Marsa Imre édesapja is erdész, a ilok a technikum többieknek sem új ez a hivatás. Még csak most indulnak felkészülni rá, de máris tudják, mi a cél. Egyikük a bugaci, másikuk a bajai, azután a kiskőrösi és a kelebiai erdőgazdaságnál dolgozott. — Elsajátítottuk az erdészet alapismereteit — fejezi ki szabatosan a dolog lényegét Horváth Imre, — Dolgoztunk csemetekertben, fakitermelésben — toldja meg Nagy Endre. — Még fácántenyésztésnél is — fejezi be Marsa Imre. — Ugyanis az erdő- és vadgazdálkodás együvé tartozik. © Augusztus 31-én költözködtek Szegedre, a technikum kollégiumába. Azóta mint élik világukat? — Eleinte bizony nagyon szokatlan volt. A város is, a kollégium és az iskola is — mondja Kiss Antal. Nagyképűsködtek a városi társak? — Akadt köztük egy-kettő, aki azt hitte, többet tud, mert ő városban élt. városi iskolába járt. — Szerintem a természettől függ, ki milyen. Van rátarti a falusiak között is éppen — vélekedik Kiss József. — Egyébként sokat tanulunk — vág át a lényegre Marsa Imre —, s van mit Korán reggel kelnek a kollégisták. Tanulnak még a tanítás megkezdése előtt, azután közvetlen utána is. Egyelőre nemigen tudnak mit kezdeni az ebéddel kezpadjaiban dődő és délután 4-ig tartó szabad idővel. Aki pedig az ezt követő „szilencium" idején sem készül el a napi feladattal. ottmaradhat még este 8-ig is az iskolában. Nem kötelező, ki-ki maga dönti el, szüksége van-e a „pótidőre". — Nekünk, akik az áltanos iskolában nem tanultunk orosz nyelvet, még van egy állandó délután elfoglaltságunk — mondja Horváth Imre. — A kezdők számára kiírt oroszórákra járunk. S megy a tanulás? — Nem akarunk szégyent vallani. © Ki járt már Szegeden a felvételi vizsga előtt is? — Én is, én is! — A három bugaci és a tompái felel eképpen. Budapesten? Mindannyian voltak már. Külföldön? — A nyáron országjárásra indult iskolám, s én is velük mentem. Egy napra túlléptünk a határon, s megnéztük Pozsony nevezetességeit is — válaszolja Horváth Imre. Mint ahogy ma már nincs a régi értelemben vett „falusi kislány Pesten", úgy nem „igazi" falusi fiúk az erdészeti technikum elsős diákjai sem. Most még ismerkednek új körülményeikkel, azután majd nekirugaszkodnak. s meg sem állnak ismét a jeles rendű biijpnyítványig. Hogy sokat kell tanulniuk, hogy nagy fáradságba kerül? Hát nem megéri? Erdészek lesznek belőlük. F. K. — A felvételin, az írásbelin és a szóbelin is egy nagyon kedves, vékony, mosolygós kislány volt velünk — emlékszik vissza Molnár Zsuzsa, a vásárhelyi Bethlen Gábor gimnázium volt tanulója. — Beszélgetett velünk, elmondta, hogy főként miket kérdeznek a vizsgáztatók, meg megnyugtatott bennünket. És röviden megírta a véleményét egy vonalas füzetbe a KISZ-bizottság részére. A vékony, mosolygós kislány, Bartha Júlia, Molnár Zsuzsáról ezt írta: „Jó rendű. Kedves, szerény megjelenésű. Apja éjjeliőr. Két testvére orvos. 1952-től termelőszövetkezeti tagok a szülei. 1961 óta KISZ-tag. Régi iskolájában újság szerkesztésével bízták meg. Az irodalmi szakkör aktív tagja volt. frói ambíciói vannak. Lelkesedő, udvarias, fizikai munkát szívesen vállal. Szerény anyagi körülmények között él. Fele(Somogyiní felv.) A Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának napközijében a felsőbb osztályba járó gyerekek is szívesen foglalkoznak az elsősökkel. Hiszen némelyikük alig nagyobb, mint otthon a hajas baba... Mihalik Marika IV/B-s, úttörőhöz méltó komolysággal tanítja Botka Zsuzsit, akj I/A osztályos: „Egy meg egy az kettő" . Vasárnap. 1964, szept. 30. DÉL-MAGYARORSZÁG 9