Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

V zgásban a Közös Tehervagon Park A nemzetközi szervezet új vonásai — Elvtársias együttműködés t •rra. Közös Tehervagon Park (OPW) a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tag­államainak új szervezete. Tagjai Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Ezek sz országok 4000—36 000, a két alap­vető teherkocsi sorhoz tartozó, továbbá íe­dett és magas falú nyitott vagonokkal já­rulnak a közös teherkocsi parkhoz. Az or­szágok úgy állapították meg a részesedés arányait, hogy fedezve legyen a nemzetkö­zi vasúti szállítás szükséglete, tekintettel az egyes országokon belüli szállítás érde­keire. A működését 1964. július elsején megkezdett közös park főleg ipari nyers­anyagokat (szenet, vegyipari nyersanyago­kat stb.), zöldséget és gyümölcsöt szállít. A közös park évente körülbelül 100 mil­lió tonna áru szállítását teszi lehetővé. (Az előzetes számítások szerint egy OPW-ko­csi egy év alatt 60 teljes fordulatot tesz, menet hosszának 70 százalékán teherrel.) A Közös Tehervagon Park a szocialista országok gazdasági együttműködésének to­vábbi gyakorlati elmélyítése és a vasúti szállítás első ilyen fajta gazdasági szerve­zete. Létesítésének ebből a szempontból mélyreható gyakorlati jelentősége van. Se­gítségével jobban fogják tudni hangolni a tagállamok közötti vasúti árucserét. Na­ponta állapítják majd meg az OPW-ko­csik elosztását, abból a célból, hogy lehe­tőleg minden nap elérjék a megengedett kocsiszámot a tagállamok vasútvonalain. A közös park működése elősegíti az, üres­járatok további csökkentését, ami vala­mennyi az együttműködésben résztvevő vasutak elsőrendű érdeke. A tagállamok egyezménye azonban még tovább megy a teherkocsi parkkal való gazdálkodásnál. Ennek az új, közös szer­vezetnek az a feladata, hogy figyelemmel kisérje a nemzetközi gyors- és nemzetkö­zi teherszállítást, hogy elemezze ezeket a szállításokat s intézkedéseket javasoljon az egyes vasutak munkájának megjavítására; ez nemcsak a határállomások munkájára, hanem a nemzetközi szállátásra mint egészre is vonatkozik. A közös vagonpark üzemét a KGST tag­államai gazdasági együttműködésének to­vábbi elmélyítése, az árucsere megbízha­tóbb biztosítása érdekében, a vasútigazga­tóságok üzemének jobb összehangolására, továbbá a tehervagonok egyre jobb ki­használására létesítették, mivel a teher­vagonok a vasúti szállítás alapvető — és egyben költséges — eszközei. A vagon­park igazgatása hatalmas értékű kocsiál­lomány felett rendelkezik. Ez az érték a vagonparkba besorolt kocsik korszerűsí­tésével, a park bővítésével csak emelked­ni fog. Irta: Josef Pospisil, az OPW üzemirodájának igazgatója M 1 ár a közös tehervagon park működésé­nek kezdetétől fogva szükséges, hogy ne csak a vasutasok, hanem a szállítmányo­zók és a külkereskedelmi szervezetek is ismerjék az üzem szabályzatát. Elsősor­ban a külföldi szállítások negyedévi és ha­vi terveire, ég azoknak a vasúti szállítás segítségével történő teljesítésére gondo­lunk. Az egyes napokon és hetekben je­lentkező egyenlőtlen igénybevétel és nagy ingadozás jelentős nehézségeket okoz a tagállamok vasúti szállításában, mivel a szállításnak magának kell naponta kie­gyenlítenie a kocsiparkot a vasúti hálózat­ban. Ezt a közös vagonpark fogja ellátni; igénybevételének lehetőségeit az egyes tag­államok vasútigazgatóságai naponta mér­legelni fogják. A kocsipark ezen űj alkalmazásának rendszerében néhány, a nemzetközi szállí­tásban eddig ismeretlen elem érvényesül: A tagállamok vasútvonalain egy-egy nap elvben nem szabad, hogy több OPW-ko­csi legyen, mint amennyit az illető vasút­igazgatóság megengedett állománya ki­tesz. Az illető vasút minden túllépésért megállapított díjat fizet. Ez az intézkedés arra ösztönzi az egyezmény tagjait, hogy a lehető leggyorsabban cseréljék ki a szál­lítmányokat a Közös Tehervagon Park többi tagjával. Ha tehát el akarjuk kerül­ni, hogy az OPW-kocsi felesleget üresjá­rattal csökkentsük, akkor az egyes va­sutaknak arra kell törekedniük, hogy a tagállamokba irányuló exportot maximális mértékben ezekben a kocsikban szállítsák elsősorban. Ezt egy példával illusztráljuk. A tagállam vasúthálózatán egy bizonyos napon mondjuk ezer OPW-kocsival több fut, mint a megengedett. A kocsipark üze­mi irodája megbízza a Közlekedésügyi Mi­nisztériumot, hogy ezt a felesleget irányít­sa át a többi országba, amelyeknek ezen a bizonyos napon nincs kimerítve a meg­engedett kocsrkeretük. Világos, hogy az il­lető ország vasútja is jobban jár, ha 1000 megrakott OPW-kocsit irányít el. Ebből az következik, hogy azokon a napokon, ami­kor a vasúti hálózat felesleges OPW-ko­csikkal rendelkezik, nem gazdaságos az exportot normális vagonokkal lebonyolí­tani. Ezért célszerű a tagállamokba irá­nyuló kivitelt elsősorban OPW-teherko­csikba rakni. Az OPW-kocsikat tetszés szerinti ha­tárállomáson lehet átadni, tehát nem ki­zárólag a belépő állomáson. Ez az intéz­kedés' abból indul ki, hogy az OPW­jelzésű kocsik nem vesztik el ugyan tu­lajdonosukat, de a tagállamok közötti üzemben nincs jelentősége a kocsik tu­lajdonjogi jelzésének. Ezt újra egy példa világítja meg a leg­jobban. A nemzetközi viszonylatban ér­vényes előírások szerint például ha egy magyar tehervagon Cana állomáson lép csehszlovák vonalra, ezen az állomáson át kell Magyarországra vissza is térnie. Az OPW előírásai szerint az OPW-jelzésű magyar kocsi — bár Cana állomáson át lépett a csehszlovák államvasutak háló­zatára — bármelyik határállomáson ki­léphet Magyarországra. De nem is kell közvetlenül oda visszatérnie, hanem fel lehet használni az egyezmény tagállamai­ban történő szállításokra, akár rakott, akár üres állapotban; sőt, nem tagállam vasútvonalára is kiküldhető (például Ju­goszláviába vagy Franciaországba) — eb­ben az esetben természetesen csupán ra­kottan. Az OPW-tehervagonpark kicseré­lésének a lehetősége az egyes tagállamok vasútjai között bármelyik határállomáson gazdaságos szállítást tesz lehetővé és elő­segíti ezen állomások egyenletesebb meg­terhelését. A Közös Tehervagon Park szabályzatában több más előírás között van egy olyan is, amely hangsúlyozza az egyezmény tagjai közötti elvtársias együttműködés gondola­tát a közös kocsipark üzemében. Ameny­nyiben valamelyik ország vasúthálózatá­ban elemi csapás tesz kárt és ezért ez a tag­állam nem tudja az OPW-kocsikból álló szerelvényeket továbbítani, az ott kelet­kezett károkat az egyezmény mind a hét tagjának a számlájára írják. További intéz­kedés is elősegíti a jó munkát, különösen a határállomásokon, amelyek a közös vas­úti kocsipark üzemmenete szempontjából különösen fontos tényezők. Nem engedhe­tő meg, hogy valamelyik határállomás az éjfél előtti órákban megtagadja az OPW­szerelvény átvételét, csak azért, hogy ne gyarapodjon az ország OPW-kocsiállomá­nya. Ilyen esetekben az illető tagállam köz­lekedési minisztériumának és a Közös Te­hervagon Park üzemirodájának azonnal be kell avatkoznia, természetesen az elvtársi együttműködés és a kölcsönös bizalom je­gyében. Hiszen a KGST-tagállamok kor­mányai is ilyen elvek alapján kötötték az egyezményt. A közös vagonpark tevékenysége szá­mára külön nyilvántartást és elemzési mód­szert dolgoztak ki. A nyilvántartáshoz és az elemzéshez fel­használták a vasút-igazgatóságoknak a vas­út napi munkájának operativ műszaki nyil­vántartása alapján szerzett tapasztalatait. Lehetővé teszik, hogy az egyes államvas­utak és az üzemi iroda naponta ismerje az OPW-kocsik elosztását, e kocsik átvételének és átadásának volumenét a szomszédos ál­lamvasutak között, a rakodás terjedelmét és az OPW-kocsik ténylegeskörforgását. A pon­tos munkának már a vasútállomások, a vo­natvezetők és az operatív nyilvántartás többi dolgozójának munkájában jelentkez­nie kell, mert ettől nagyon sok függ. Ép­pen ezért a szabályzatok kimondják, hogy a minisztériumoknak és az üzemirodának a szomszédos határállomások kölcsönösen ellenőrzött adatait kell átadni. Ezzel kapcsolatban komoly szerepet ját­szanak a távközlő szolgálat szervezetei is, amelyek a meghatározott nemzetközi te­lex- és telefonvonalak megszakítás nélküli üzemi és műszaki megbízhatóságáért fe­lelősek. Az egyezmény tagállamainak fő­városait telefon- és telexvonalak kötik ösz­sze. A Közös Tehervagon Park szervezeté­nek külön telefonösszeköttetése van, ame­lyet egy éven belül automatizálnak, úgy, hogy meg lehessen valósítani valamennyi résztvevő operatív „távbeszélő-konferen­ciáját". A közös vagonpark működését az OPW­kocsik megfelelő műszaki állapota is kell, hogy biztosítsa. A futójavítások annak a tagállamnak a gondja, amelyiknek terüle­tén a kocsi fut. Az időszakos javításokat a tulajdonos köteles elvégezni. Az OPW-ko­csik futó karbantartásának biztosítására az egyes tagállamok vasutai a többi tag­államba előírt fajtájú és mennyiségű pót­alkatrészt küldenek szét. A műszaki kocsi­szolgálat dolgozóinak érdeke, hogy vala­mennyi tagállam vasutainak állandóan ele­gendő pótalkatrész álljon rendelkezésükre, hogy saját területükön meg legyen vala­mennyi OPW-kocsi gyors, futó karbantar­tásának feltétele. Jelentős szerepet játszik a közös park szervezete a vasúti tehervagonok műszaki fejlesztésében. Az OPW-kocsik számóra 14 műszaki feltételt írtak elő, amelyek külö­nösen a nagy gyorsaságokat lehetővé tevő csapágyakra és fékberendezésekre, a rak­súlyra, a horogra nehezedő húzóerőre stb. vonatkoznak. Az OPW-kocsik csakis 1950 után készülhettek, amellett 1970-ig megen­gedhetők bizonyos eltérések; ez után a va­gonparkot csak szabvány kocsikkal egé­szítik ki és bővítik. Hogy az egyes tagállamok vasútigazgató­ságain ne kerüljön felesleges devizakiadá­sokra sor, szükséges az OPW-kocsikat előnybe részesíteni úgy a rakodásnál, mint a mozgatásnál és a szomszédos vasútigaz­gatóságnak való átadásnál. A forgalmi munka megszervezésénél állandóan ügyelni kell arra, hogy az OPW-kocsik egyetlen megtakarított kocsinapja a kocsi haszná­latáért járó díjszabásban másfél rubel meg­takarítást jelent. Az év bizonyos idősza­kaiban, amikor a kocsipark-szükségletben feszült helyzet áll elő, a megtakarítás négy és fél—hét rubelt is jelenthet! Hasonló a helyzet az OPW-kocsik futó karbantartásánál és az időszakos javítá­soknál. Ez tehát nemcsak a vasúti depók­ra, hanem a kocsijavító műhelyre is vo­natkozik. A jó gazdálkodás azt fogja köve­telni a vasúti szervezetektől, hogy az OPW­kocsik javítását előnyben részesítsék és hogy a kocsik üzemen kívül helyezése a lehető legrövidebb ideig tartson. A Közös Tehervagon Park működésének szervezésére és a nemzetközi gyors- és te­herszállítás figyelemmel kisérésére üzem­irodát állítottak fel. Ebben az irodában valamennyi tagállam szakembere dolgo­zik. A titkárságon kívül három üzemi osz­tálya van: a diszpécser-, a terv-, az elemző és elszámoló osztály. A tagállamok közle­kedésügyi minisztériumaival az állandó kapcsolatot a diszpécser osztály tartja fenn. A közös tehervagon park üzemirodá­ja az OPW-park elszámoló központja. A tagállamok vasútigazgatóságai közötti pénz­ügyi kötelezettségek kiegyenlítése és az illetékes bankösszeköttetés azonban köz­vetlenül, tehát nem az üzemirodán keresz­tül történik (itt az OPW-kocsik használa­táért járó illetékről van sző), azonban az üzemiroda könyvelési adatai a mérvadók. iroda székhelye — rrrint ismeretes — Osehszlovákia fővárosa, Prága. Most minden erővel és a szükséges eszközökkel arra kell törekedni, hogy teljesüljenek a tagállamok kormányai közötti egyezmény céljai, amelyéket a következőkben fejez­tek ki: „Hogy megteremtsék az elenged­hetetlen feltételeket a tehervagonok üres­jártának csökkentésére a nemzetközi és a belföldi forgalomban, a keringés meg­gyorsítására, a tehervagonok üzemeltetése gazdasági hatékonyságának emelésére, va­lamint a szállítás sűrűségének csökkenté­sére, s a nemzetközi vasútvonalak, a ha­tárállomások és teherpályaudvarok jobb kihasználása érdekében a szerződő felek elhatározták, hogy közös tehervagonpar­kot létesítenek". Nyugat-Európa vasútjain „Europ" né­ven már néhány éve működik egy ha­sonló szervezet. Vagonjait gyakran lehet látni a mi vasútvonalainkon. A célkitű­zés közös — a vasúti kocsipark jobb ki­használása. A két szervezet létesítésének oka és módja azonban eltér egymástóL Az Europ Nyugat-Európa vasútigazga­tóságainak, míg az OPW Európa szocia­lista országainak kormányközi szerve­zete. Az Europ kétoldali szerződésekből fo­kozatosan fejlődött ki a vasutak védel­mére, az országúti, a vízi és az utolsó években a csőszállítás kapitalista konkur­renciája ellen. A kapitalista vasutak nem dolgozhatnak havi szállítási tervek sze­rint, mivel a szó szoros értelmében min­den véletlen érdeklődőt kiszolgálnak. Ezért az Europ csupán figyelemmel kí­sérheti és kiegyenlítheti az egyes vona­lakon futó kocsiparkot. Az OPW kezdettől fogva nagy kocsi­parkkal rendelkező, óriási szervezet, amely felelősséget vállal a nemzetközi gyors- és teherszállításért és részesedni fog a nemzetközi vasútvonalak, a döntő fontosságú vasútállomások fejlesztésében és a kocsipark műszaki fejlesztésében. Az OPW-kocsipark munkája a szállítás min­den fajtájának koordinálására és a nem­zetközi szállítások havi terveire támasz­kodik. Ilyen tervek összeállítása csakis a szocialista tábor tagállamai közötti széles körű gazdasági együttműködés jóvoltából lehetséges. Ezek tehát az Europ és az OPW közötti lényegesebb különbségek, eltekintve attól, hogy az OPW közös kocsiparkjába to­vábbi országok is beléphetnek, társadalmi rendszerűikre való tekintet nélkül. Az új szervezettől a KGST-országok vasútjai koordinálása során szerzett sok éves tapasztalatok alapján a következtéi várhatók: A kocsipark gyors elosztása a nemzet­közi szállítások fedezésére, az OPW-iO esik üresfutásának egyidejű megrövidíté­sével. Az OPW-kocsik tényleges üzemel­tetésének napi ellenőrzése az egyes tagál­lamok területén a kocsik futási idejének fokozatos megrövidítését biztositja és ez­által a tagállamok közötti, egyre növekvő nemzetközi szállítás lebonyolítása meg­bízhatóbbá válik. Fokozatosan kidolgozzák a nemzetközi vasúti szállítással kapcsolatos üzemi mun­kaelemzések célszerű rendszereit. Ezáltal lehetővé válik a vasutak jobb munkája, s a fő nemzetközi vasúti csomópontok és határállomások hosszú lejáratú fejlesztési terveinek egyidejű összehangolása. To­vábbi feladat az egységesített vagonpark létesítése a megengedett sebesség prog­resszív műszaki jellegzetességeinek, a rak- és önsúly, a gépesített ki- és bera­kodás részproblémáinak a kidolgozása, valamint a kocsik szerkezeti részeinek kölcsönös kicserélése. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a közös kocsipark megteremtéséről szóló döntés nagy nemzetközi jelentőségű. A várt eredmények elérése a tagállamok vasutasaitól és az új nemzetközi szervezet dolgozóitól függ, A közös kocsipark munkájának ered­ményeit működésének első napjaiban, he­teiben korai lenne értékelni. Az eddigi tapasztalatokról talán csak ennyit: 1. Előtérbe kerül a tagállamok vasút­jainak, mint tranzit vasútvonalaknak nagy és bonyolult szerepe. Elsősorban Csehszlovákiáról, továbbá Magyarország­ról van szó. Szerepük földrajzi fekvésük­ből ered. Az átmenő forgalmú országokat erős szállítási áramlatok terhelik és ha nem akarják viselni az OPW-kocsik hasz­nálati díjának magasabb költségeit, ki kell egyenlíteniük a rakott kocsiszerelvé­nyeket üres OPW-kocsikkal. Emellett a tagállamok vasútjainak szem­pontjából igen fontos szerepet játszik a szállítás gyorsasága. 2. Már az el6Ő hetekben megmutatko­zott. hogy napról napra nő a tagállamok vasútjain a megrakott OPW-kocsik szá­ma és ezzel megrövidül a kocsik futási ideje. Nem mindegy azonban, hány kocsit raknak meg exportszállítmányokkal. Az a tagállam, illetve annak vasútja, amely az OPW-kocsikat elsősorban kivitelre hasz­nálja fel, jobb eredményeket ér el az OPW-kocsik használati díjának elszámo­lásánál és a havi elszámolásnál rubeljö­vedelemre tesz szert. Az a vasút pedig, amely ugyan nagy rakományt ér el, de ebből kevés kerül kivitelre, a havi el­számolást veszteséggel fogja zárni. Ebből az következik, hogy az OPW-kocsikat el­sősorban kivitelre szánt áruval kell meg­rakni; 3. A forgalmi alkalmazottak egyelőre nem különböztetik meg eléggé az OPW­kocsikat a többi kocsitól. Itt nem a kocsi külső jelzésére gondolunk, hanem a ko­csikkal való gazdálkodásra. 4. Az üzemirodának csupán a szomszé­dos tagállamok vasútjai közötti átadási adatok alapján szabad megállapítani na­ponta az OPW-kocsik tényleges állomá­nyát az egyes tagállamok vasútvonalain. Ezeket az adatokat a vasutaknak a megadott időben kölcsönösen jóvá kell hagvniok. Ez igényes követelmény, de másként nem lehet elérni azt, hogy a kö­zös tehervagonpark kocsijainak összlét­száma — kocsira — egyezzen. hf ­*T»ar az első napokban bebizonyosodott a KGST közlekedési állandó bizottsága határozatának helyessége, amely teljesen ' automatizált nemzetköz] diszpécserszolgá­lat megteremtését tűzte ki. Feladatunk végül az, hogy az üzemiroda igen gondosan gyűjtse össze a közös park­kal való munkából eredő tapasztalatokat és azok alapján állandóan javítsa annak munkáját. Természetesen egész sor ész­revételről lesz szó. amelyek e bonyolult vasúti forgalomban csupán a gyakorlat során kerülnek majd felszínre. Szerda, 1964. augusztus 12s DÉLVMAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom