Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! dn-Mwmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 195. szám 12 OLDAL, ARA 80 FILLÉR Csütörtök, 1964. augusztus 20. ALKOTMÁNYOS ELVEINK GYŐZELMÉRŐL Irta: Dr. Antalffy György egyetemi tanár, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja A világ megváltoztatásának tudomá­nya: a marxizmus—leninizmus töb­bek között végzett a polgári „jogál­lam" és államtudomány alkotmány-illú­zióival is. Rámutatott arra, hogy az al­kotmányok a társadalmi viszonyokat, az osztályok társadalmában a valóságban ér­vényesülő kölcsönös viszonyokat tükrözik vissza. Az alkotmányok az állam jogrend­jében rögzítik az ismert társadalmi fejlő­dés eredményeit, s igy együtt változnak a társadalmi viszonyok változásával. Ezzel együtt' megváltoznak azok az elvek, né­zetek, amelyek az uralkodó osztályok ér­dekeit fejezik ki az alkotmánnyal kapcso­latban. De a marxizmus tárta fel azt is, hogy a társadalmi viszonyok bonyolult­sága, az osztályharc különböző formái na­gyon sokszor eltakarják egy-egy alkotmá­nyos elv valódi jelentőségét, elkendőzik az elveket megteremtő társadalmi viszonyok közti kapcsolatot, annak bonyolult össze­függéseit. A polgári alkotmányok eltérése a valóságtól sok esetben olyan fokot ér el, hogy ezen alkotmányok fiktívekké válnak. Lenin még az eszerek ellen írott cikké­ben mutatott rá arra, hogy az alkotmány fiktív, amíg a törvény és a valóság eltér­nek egymástól; nem fiktív midőn meg­egyeznek egymással. A vulgáris demokrá­cia rabjai nem értették meg Lenint. Nem értették meg, hogy bármilyen állam al­kotmányos elvei megegyeznek az adott társadalom hatalmon levő osztályának ér­dekei szerint megszervezett államhatalmi szervezet elveivel. Ezek az elvek a szó­ban forgó társadalmi osztály által megtett történelmi út eredményei, érdekeik győ­eclméért megtett út végeredményei. A szocialista alkotmányok — köztük a mi alkotmányunk, mely másfél. évtizede új társadalmi rendünk alaptörvénye —, szankcionálták azt a tényt, hogy győzött az országban a munkáshatalom, győzött a proletárdiktatúra. A mi alkotmányunkra is találó az, amit Lenin az első szovjet al­kotmányról mondott, hogy abban a prole­tártömegeknek mind az országon belül, mind az egész világon a kizsákmányolók ellen vívott harc tapasztalatait foglalták egybe. A szocialista állam legfontosabb alkot­mányos elve tehát az alkotmányos jogsza­bályok és a valóság azonosságában, a „de jure" és a „de facto" közötti, a jogok és a tények közötti egyenlőség jegyében áll. Ezt valósitjuk meg azzal, amikor alkotmá­nyunk az állampolgári jogok élére a gaz­dasági, a szociális, és kulturális jogokat állítja. Ezek az alapvető jogok teszik le­hetővé valamennyi állampolgári jog együt­tes érvényesülését. E jogos együttes fog­lalata a nem szocialista alkotmányokból kimaradt. Hiszen a munkához való jog kö­vetelése és biztosítása nem a gyárosok, ha­nem a dolgozók érdeke. Jólétet, állandó foglalkoztatottságot, csak a szocialista tár­sadalmi rend nyújthat. És megfordítva: ál­talános jólétet csak minden munkaképes dolgozó munkájával lehet megteremteni. M egszabja alkotmányunk a végzett munka mennyiségének és minősé­gének megfelelő díjazását, amely elv a szocializmus építésének egyik lendítője. A több és a jobb, a nagyobb tudást igény­lő munkáért magasabb bér jár. A dolgozó egyéni, jólétének emelkedése tehát vala­mennyiünk javát szolgálja. Mindezt a szo­cialista tervgazdálkodás teszi lehetővé. A szocialista társadalmi rend és építő­munka logikus következménye, hogy gyö­keres változások mentek végbe egész tár­sadalmunkban, hogy e változások követ­keztében ma már mindenkit a végzett munkája és a szocializmus ügyéhez való hűsége alapján kell megítélni. Az ország valamennyi eredménye, népünk életkörül­ményeinek. egészségügyi és kulturális el­látottságának tömeges arányokban történt megváltozása is az alkotmány által meg­szabott társadalmi rend szilárdságát bi­zonyítja. Hogy van mit és miért ünnepelnünk, hogy ma már érdekellentét nem állítja szembe a különböző osztályokhoz, társa­dalmi rétegekhez tartozó embereket, ez to­vábbi új lehetőségeket rejt magában. A felszabadult erőket és energiákat a nagy feladat: a szocializmus teljes felépítését eredményező építőmunkára lehet és kell fordítani. Minden további előrehaladásunk attól függ, hogyan dolgozunk. Olyan ütemű lesz a szocializmus építése, amilyen minőségű és mértékű munkát nyújtunk ennek érde­kében. A politikai légkör nagyon kedvező erre. Népgazdaságunk egészségesen fejlő­dik. Még a leggyengébb pontokon, így pél­dául az építőiparban is a párt idevonatko­zó határozata óta vannak jelei az előreha­ladásnak. A mezőgazdaságban az őszi gon­dok előtt biztatást jelent a múlt ősszel el­ért nagyszerű összefogás, és annak konkrét idei eredményei. P ersze valamennyi munka területén még nagy tartalékerőkkel rendelke­zünk. A munkafegyelem megszilár­dítása, az üzemi munkásvándorlás meg­szüntetése, a termelékenység emelése, az az önköltség- és a minőségjavítás, sok problémát és ugyanakkor nagy erőt jelent­hetnek számunkra. A mezőgazdasági nagyüzem adta lehető­ségek nem kellő kihasználása is figyelmez­tetőleg hat. A kenyér ünnepe egyben arra is kell, hogy figyelmeztessen: az állami felvásárlás szorgalmazása sem valamiféle öncél. Ellenkezőleg, annak a feltétele, hogy az egész ország ellátottságát önerőnk­ből biztosítsuk. (Barabás László rajza) Ebhez és valamennyi jelenlegi felada­tunk megvalósításához szükség van az al­kotmány által deklarált törvényesség szi­gorú betartására. Szocialista államban a törvények maradéktalan betartása általá­nosan elismert alapvető érdek. A szocialis­ta jogrend megvalósításával ugyanis a dol­gozók olyan társadalmi rendet fejlesztenek, amely képességeik szabad kifejezését és ezzel párhuzamosan szükségleteik növekvő kielégítését szolgálja. A jogszabályok megsértése közvetve vagy közvetlenül maguknak a dolgozóknak érdekeit veszélyezteti. A munkafegyelem megsértése, a szocialista tulajdon védel­mének elhanyagolása, az állammal szem­ben fennálló erkölcsi és jogi normák be nem tartása a szocializmus ügyét késlelte­tik, a szocialista termelés ütemének féke­zéséhez vezethetnek, ami a szükségletek ki­elégítésénél éreztetheti hatását. Másrészről az állampolgárok jogainak figyelmen kívül hagyása aláássa népi államunk tekintélyét, s nemcsak ellentéteket kelthet a dolgozó tömegek és saját hatalmi apparátusunk között, hanem gyengíti és elhalványítja, késlelteti azokat a demokratikus vonásokat és elemeket, amelyek éppen az egyetemes, össznépi államra utalnak. Ez a magyaráza­ta annak, hogy a kommunista és munkás­pártok, köztük a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájának egyik fő követelmé­nye a szocialista törvényesség betartása. A törvények betartásának követelménye, mint legfőbb állampolitikai elv nyilvánul meg alkotmányunkban és pártunk határo­zataiban. A népi demokratikus jog a dol­gozó tömegek alapvető érdekelt védelmezi és mozdítja elő, így a törvényektől és más jogszabályoktól való bármilyen eltérés r-i dolgozó tömegek érdekei ellen irányul. Azok az új jogpolitikai elvek, amelyek alapján jogszolgáltató szerveink ma eljár­nak ezen legfontosabb állampolitikai elv­maradéktalan életbeültetését célozzák. Az idei alkotmányünnepet is békés kö­rülmények között ünnepelhetjük. Az, hogy béke van, elért eredményeink, sikereink következménye is. Hiszen a béke és a szo­cializmus ügye édestestvérek. m-t épköztársaságunk nemzetközi hely­id zete megnőtt az utóbbi években. Nemcsak hírünk, hanem tekinté­lyünk is megnőtt a világban. Kiterjedt diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezünk. Normalizálódtak kapcsolataink valamennyi velünk összeköttetésben álló országgal. Ez annak is következménye, hogy visszauta­sítottunk minden olyan kísérletet, amelyek a mi ügyeinkbe való beavatkozásra irá­nyultak. A békés egymás mellett élés elvei és az egyenjogúság, az állami szuverenitás elvei nem kizárják, hanem feltételezik egymást, s ezért ezek alapján rendeztük kapcsolatainkat a kapitalista országokkal. Nemzeközi helyzetünk javulása fényes igazolása az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok idevonatkozó megállapításai helyességének. Szocialista társadalmi ren­dünk szilárd. A párt és a nép egységes. Hűek vagyunk a proletár internacionalizmus eszméihez. Tovább haladásunk biztosítéka: a párt vezetésével, népünk szorgalmas munkájá­val még tovább erősíteni az újat, a szocia­lista társadalmat, melyet alkotmányunk foglalt kerettörvénybe, s melyet további tartalommal megtölteni, kiszélesíteni nem­csak ünnepi, hanem mindennapi felada­tunk. A r • • I Jubiláris előadás a szabadtérin ^ÍLdZidQ I Hl Hét és fél ezren a Kisbojtár bemutatóján zai és külföldi vendégek mintegy két és fél ezren ér­keztek Szegedre, akik a mai napot is itt töltik. A pesti szabadtéri sebesvonattal is­mét ezernyi utas érkezett. Legtöbben mégis a környező községekből és városokból jöttek, s főleg a falu népém/v érdeklődése volt nagy a Kis­bojtár iránt. Csoportosan jöt­tek termelőszövetkezeti tagok Pest megyéből, Szombathely­ről, Pécsről, Szolnokról és Békés megyéből is. A jubiláris előadás után a Szegedi Szabadtéri Játékok gazgatósága virágcsokrokkal köszöntötte a századik estén fellépett művészeket, a Ma­gyar Állami Népi Együttes vezetőit és tagjait. A játékok záróelőadásán, ma este ugyancsak a Kisboj­tárt mutatják be. Ünnepi est Moszkvában alkotmányunk évfordulója alkalmából A Magyar Népköztársaság alkotmánya elfogadásának 15. évfordulója alkalmából a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság ünnepi estet rendezett Moszkvában a Barátság Háza nagytermében. Megnyitó beszédében G. I. Vladikin szovjet művelődés­ügyi miniszterhelyettes, a Szovjet—Magyar Barát; Tár­saság elnökhelyettese méltat­ta a szocializmust építő Ma­gyarország alkotmányának jelentőségét, majd szovjet részről I. V. Szalimon, a Szov­jet— Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának fele'ős munka­társa, magyar részről pechy Tamás István, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének ügyvivője nagykövetségének ideiglenes ügyvivőié mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi estet, amelyen a meghívottak és az érdeklő­dők, a szovjet főváros társa­dalmának képviselői, a Moszkvában élő magyarok zsúfolásig megtöltötték a ter­met, színvonalas művészi műsor zárta be. Nagy napjához érkezett tegnap a Szegedi Szabadtéri Játékok: 1959, a felújítás első esztendeje óta éppen század­szor fújták meg a fesztivál szignálját. A tegnapi jubilá­ris előadást is • beszámítva, megközelítően hatszázezer nézője volt az első száz elő­adásnak, s mintegy ötvenezer külföldi volt e hatalmas né­zőseregben. Azóta nemcsak a hazai köztudatban foglalt el megtisztelő és rangos he­lyet a szegedi szabadtéri, ha­nem híre elterjedt egész Eu­rópában, de más kontinen­sekre is. Magyarország leg­nagyobb tömegeket vonzó és művészi színvonalával egye­dülálló nyári kulturális ren­ezvény-sorozatává fejlődött, s ugyanakkor Szeged egész életét, idegenforgalmát is megélénkítette. A századik, a jubiláris elő­adás a Kisbojtár című népi­áncjáték bemutatója volt, a Magyar Állami Népi Együt­es vendégszereplésében. Erre a századik Dóm téri estére ismét telt ház sereglett össze: ét és fél ezer ember ünnepel­te a játékok e fontos és szép évfordulóját, s az ezen sze­replő művészegyüttest. Ha­(Liebmann B. felv.) Megtekintette a szabadtéri játékok tegnapi bemutatóját Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Képünkön Biszku Béla elvtárs (jobbról) Siklós János elvtárssal, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága titkárával és Perjési László elvtárssal, a Szeged városi pártbizottság első titkárával beszélget az előadás szünetében ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom