Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-17 / 166. szám

RGST-tanácskozás Budapesten Á KGST közlekedési állandó bizottságának 4. számú autóközlekedési és útügyi szekciója július 7—13. között Budapesten tartotta 4. ülését Az ülésen részt vett a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népkötársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió, a Csehszolvák Szicialista Köztársaság küldöttsége, jelen voltak a KGST-tiíkárság munkatársai és az OSZZSD — a szocialista vasutak együttműködési szervezete — főbizottságának képviselője. Az értekezleten számos fontos problémát vitattak meg, így az autóközlekedés és a közutak további fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, beleértve a KGST tagországok közötti gépkocsifuvarozások szervezésére vonatkozó intézkedéseket. Megvitatták továbbá a autóközlekedés és a közutak 1966— 1970 közötti fejlesztési terveinek koordinálását (MTI) >%er vágom tervem felül Idea még nagyobb termést várnak a cukorgyárak — 165 milliót költöttek a cukoripar korszerűsítésére Az eddigi leghosszabb cukorgyártási idényét sikerrel bonyolította le a cukoripar. Üzemei általában 152 napot dolgoztak, volt azonban olyan gyár is, amely 170 napig szünet nélkül termelt A 11 cukorgyár összesen csaknem kétezer vagon cukrot készített terven felül. Az idén kétszeresen nagy feladat előtt áll a cukoripar. Egyrészt mert a kampány elhúzódásával kerek egy hónappal később kezdhettek hozzá az üzemek karbantartásához, másrészt pedig a tavalyihoz képest 26 000 holddal növekedett a cukorrépa vetésterület. Az eddigi kedvező időjárás nyomán várhatóan a termés is kedvezően alakul, s a számítások szerint mintegy 360 000—370 000 vagon cukorrépát dolgoznak fel a gyárak. A 11 cukorgyárban, a késedelem ellenére, már végeztek a szükséges javítások 80 százalékával. Az üzemek jelentése szerint az egy hónappal későbbi kezdés ellenére a szokásos időben végeznek a karbantartási munkálatokkal, s augusztus közepén megkezdődhetnek az üzemi főpróbák. A gyárak korszerűsítésére mintegy 165 millió forint beruházást használ fel a cukoripar. Az üzemek jobb felkészülése a bevásárlást is megkönnyíti. A tavalyi ezer vagonnal szemben az idén 1700 vagon előre csomagolt kristálycukrot adnak a gyárak a kereskedelemnek. A korszerűsítés nyomán például megszüntetik a kaposvári cukorgyár "mokkájára* elhangzott panaszokat. Az új berendezések segítségével ugyanis az idén ez az üzem is a szerencsiéhez hasonló finomabb, fehérebb mokka-cukrot készít (MTI) E' onzervgyártás Már több hete, hogy vizsgák után szétröppentek a szegedi technikumokból, gimnáziumokból, szakközépiskolákból a diákok. Néhány nap múlva azonban mintha találkozót adtak volna egymásnak a Szegedi Konzervgyárban. Közel 600-an jelentkeztek munkára, hogy hasznosan töltsék a vakáció egy részét. E népes ifjúmunkás gárdát látva a gyárudvaron a vezetőktől kérdeztem, hogyan segít ez az új munkáshad? — Általában szorgalmasak, szófogadók. A konzervgyártásnak ina igen jó segédcsapata a diáksereg. — E meleg, dicsérő szavakkal néhányan vitába szálltak. Magam is „bedobtam" még néhány kérdést a beszélgetés tavába, s mint a bedobott kő nyomán a gyűrűk az igazi tó tükrén, gyűrűzött a válasz. A konzervipar kozmetikusai Ábrahám Antalné igazgatónő elmondta, hogy a többség becsületes, iparkodó. Nagy segítség munkájuk a tudja miért, talán azért a nagy érdeklődés, mert amikor először beléptek a nagy raktárajtón, s körülvették a masinát, az idősebb generáció egyik tagja így szólt hozzájuk: — Ne nyúljatok a géphez! — A lányok arrébb húzódtak, néhányan azonban kezüket rajta felejtették. Szerették volna bekapcsolni, látni, mit tud a gép. — A kezeteket is vegyétek le róla! — Ezt a félmondatot csak úgy maga elé mondta a figyelmeztető a többiekkel együtt. Ezekből lesz valami — Még majd elrontják. Ilyenek ezek a fiatalok, hirtelenek. Azt hiszik, csak belépnek a gyárkapun, s máris mindent tudnak. Pedig ebből a gépből csak ez az egy van. — Fejét ingatta roszszallöan, s csak úgy súgta oda idősebb társainak: — Nézzétek, nem tágítanak, úgy látszik, szeretik a gépet ezekből biztos lesz valami. A „valamit" most számok bizonyítják. Kétszázhatvan gyárnak, mert mióta felépült kartont rak be, egy brigád, a kábelgyár, bővültek az markunkat. Csák tudnánk, hogy mennyi! — Hát nem tudják? — De igen — szólt a csoportvezető. És már sorolta is a számokat a normanaplóról. Kissé pirongatta a lányokat, miért nem mondták el őszintén, hogy mit tudnak a normáról, az órabérről, a keresetről. Hiszen minden műszak végén összeadnak, szoroznak, osztanak, számolják, hogy hány forint jut a napi keresetből egy főre. A számvetésben segítenek a tanárok is, akik ugyancsak vállalati alkalmazásban vannak a nyári időszakban, felügyelői, nevelői szerepet töltenek be — eredménnyel. így dolgoznak egymás mellett. Arckifejezésükön a felnőtté válás visszfénye. Fiatalok, 16—17—18 évesek. Hasznosan töltik el vakációjuk egy részét, komolyan látják el munkájukat. Ezúttal nem önfeledt, inkább magabiztos mosollyal. Nagy Pál GY HÉT MŰLVA a Dóm téren ismét megszólalnak a faniárok, homályba burkolózik a tribün, felragyog a rivalda s néhány másodperccel később Erkel zenéje csendül a Hunyadiban. A Szegedi Szabadtéri Játékok születésénél ott voltunk mindannyian. Azóta hatodszor rendezi meg Szeged varosa ezt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó kulturális produkciót. Ismert és mégis új, megszokott és mégis izgalmat okoz a játékok nyitánya. Az érdeklődés változatlanul olyan mint az elmúlt esztendőkben, amikor valóban újdonság számba ment a Dóm téren a fanfárok hangja. Ennek az érdeklődésnek az indítékai nemcsak lokális eredetűek, persze a szegediek és a Csongrád megyeiek figyelő érdeklődése teljesen érthető is. Hiszen az elmúlt években a megye munkásainak, parasztságának és értelmiságének egyik legnépesebb talalkozó helyévé vált a Dóm tér: tízezrével, — nem tévedés! — tízezrével találkoztak össze emberek, akiket a művészi műsor, a kulturális élmény hívott az árkádok közé. Emlékezetes, hogy szinte mindem próbán a lezárt kapuk körül ezrével tolongtak akiket néha karhatalmi segédlettel kellett eltanácsolni, mert már az előadások kezdette előtt szerették volna megnézni egy-egy .nagy bemutató előkészületeit. Ragyogott a város, mindenki takarított, ' nemcsak hivatalosan a köztisztasági vállalat, a házfelügyelők, a magánházak lakói, üzletek kirakatrendezői... úgy kicsinosították Szegedet, hogy a környező városokból és községekből érkezők minden alkalommal megcsodálták. Nincs az országnak jelentősebb városa, ahonnan ne érkeztek volna különvonaton, vagy autóbuszon, személygépkocsi-karavánokkal. De szinte évről évre szaporodik azoknak a külföldi vendégeknek a száma is, akik fontosnak tartják a szegedi játékok megtekintését, mert nem egyszerű színházi előadásról van szó, hanem olyan különleges művészi élményt nyújtó előadásokról, amelyeket köszinházlian nem lehet úgy megrendezni és előadni. Még híresebbé tették a várost és a megyét a játékok nemcsak az ország előtt, hanem egy kicsit Közép-Európában is. Úgyszólván nincsen olyan ország körülöttünk, amelyből érdeklődők nem jártak itt, tehát mindenüvé eljut a szabadtéri játékok híre. Együzemek, a szezonmunkára már a felnőttek közül csak kevesen vállalkoznak. Mások arról beszéltek, hogy a jók között akadnak egyebek is. Amikor a fiataloktól kérdezem, milyen érzés segíteni, dolgozni, illedelmesen felelgettek. A konzervipar kozmetikusainak nevezik magukat a cimkézők. Ez találó kifejezés, hiszen ők, Biluska Olga,Vajda Zsuzsa, Ördögh Júlia, Papfalvi Mária és mások tüntetik el az üvegekről a szennyeződést, tisztogatják a fedőlapot, s ellátják címkékkel az üvegeket, dobozokat. — Aki rfiem járatos a szakmában — mondják mint szakmabeliek — el sem hiszik, milyen sokrétű munkát végzünk mi. Voltaképpen mi tesszük tisztába és öltöztetjük a „gyereket", készítjük a nagy útra. Akik géphez jutottak A cimkék idegennyelvű szövege tanúsítja, valóban hosszú útra készítik a zöldborsót, a zöldbabot, s a többi zöldség- és gyümölcskonzerveket. A cimkézóbrigád közül csak egy gépesített, a többi amolyan — mint ők mondják — kisipari együttes. Mondanom sem kell, azok a boldogabbak, büszkébbek, akik géphez jutottak. A címk'ízőgépet kezelni az ő szemükben nagy dolog, megtiszteltetést jelent Ki ennyi a normája. Szinte minden nap teljesítik a száz százalékot. A gépet természetesen ök kezelik, felváltva. Megtanulták a törzsgárdától. Elég volt néhány nap és már önállóan dolgoztak. — Ha az első hetek után dolgozatot kellene írni az itt tanultakról, mit írnátok? — kérdeztem őket — Ha egyszer majd arra kerül a sor, hogy saját konyhát vezessünk, nem vergődünk a befőtt eltevéssel, sőt a főzelékhez is konzervet használunk. No meg ha este odahaza anyu panaszkodik, hogy fáradt a mapi munka után, többet segítünk majd neki a második műszakban. Pénzt keresni jöttünk — Miért jöttek dolgozni? Összenevettek, s szinte egyszerre válaszoltak: — Csak úgy kíváncsiságból, szakmát tanulni. — A komolyabbak komolyságra intenek. — Ne lódítsatok, pénzt keresni jöttünk! — Na és mennyit? — Az még nem derült ki, mert az első részfizetéskor keveset kaptunk, de egy-két nap múlva nagy pénz üti a Hogyan lehetne kicsiből nagyobb? Szegeden az autóbuszmegálló, valamint a gőzvezeték építése következtében összeszűkült a Marx téri piac. A zsúfoltság enyhítése érdekében — mint ezt már jelentettük — a városi tanács a börtön előtt újabb 10 ezer négyzetméter területet tesz árusításra alkalmassá. A piacbővítési munkák folynak. Hogyan lehetne a meglevő helyet a legésszerűbben felhasználni? — erre a kérdésre kereste a választ tegnap délelőtt a városi tanács kereskedelmi állandó bizottságának kibővített ülése. Többek között elhangzott a megbeszélésen, hogy a jelenlegi területet nem hasznosítják megfelelően. Megoldást kellene keresni arra, hogy a piactól távolabb eső, arra alkalmas helyen parkolhassanak a lovaskocsik. Javasolták a résztvevők, hogy o kisiparosok és kiskereskedők közös erővel épittesenek pavilonokat, s azokat az autóbuszmegálló szomszédságában helyezzék el. Szóba került az is, hogy a város más részén is — elsősorban Újszegeden — létesíteni kellene kisebb piacot. Ismét a szegedi piacrál A jelenlegi túlzsúfoltság enyhítéséért a kereskedelmi állandó bizottság kérte a 10es AKÖV őt, hogy hetipiacos napokon minél kevesebb gépkocsit tartson a piac területén. Felkérték a gőzvezeték építőit is, hogy mielőbb adják át rendeltetésének a jelenleg általuk elfoglalt piacterületet. Magyar gyógyszer 70 országba A Medimpex külkereskedelmi vállalat az idei első félévében lényegesen nagyobb gyógyszerexportot bonyolított le, mint a múlt. év hasonló időszakában: ma már 70 országba jutnak el a magyar gyógyszeripar termékei. A szocialista országokba irányuló export az idei első félévben 28 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévit, mig a tőkés országokba 21,2 százalékkal exportáltunk többet * JÜA: 5IKTÓS egy évad lezárása után az értékelő vélemény az elmúlt öt esztendőben mindig pozitív művészi mérleggel zárult. M

OST, EBBEN AZ ÉVBEN hasonló kép bontakozik ki. Kitűnő műsorral és szereplőkkel, éppen olyan nagy készülődéssel, mint a korábbi években. Ha valami változik: ez csak a mérleg lehet, amely művészi sikerekben biztosan felülmúlja az előző éveket. Ugyanolyan szorgalommal dolgoznak a város csinosításán, kirakatok ízléses elrendezésén, mint a korábbi esztendőkben. De sokkal több kulturális rendezvény, verseny és kiállítás, szórakozási lehetőség nyílik itt, Szegeden, mint az előző években. A Szeged Városi Fesztivál Bizottság gondoskodik arról, hogy a játékokon kívül sokféle kulturális és sportélményben legyen része a szegedieknek és minden látogatónak, aki ide érkezik. Nincsen üzem, hivatal, vagy termelőszövetkezeti iroda, ahol ne kerülne szóba a szabadtéri játékok műsora, az előadások szereplőgárdája és végeredményben az a konklúzió, hogyan jussanak el az előadásokra a megye távolabbi községeiből, városaiból is. Mert leggyakrabban nem másról van szó, mint az utazás gondjának mérlegeléséről, megoldásáról. De mint ahogyan eddig mindig megtalálták a módját termelőszövetkezetek elnökei, igazgatói, hogy az érdeklődő munkások és szövetkezeti gazdák eljussanak a Dóm térre, semmi kétségünk nincs az iránt, hogy ebben az évben is megoldják az utazást, s elhárítanak más esetleges akadályozó okot is. K

ÜLÖNÖSEN ÉRDEKES ebből a szempontból a teherautók "felpadozása*, autóbuszok igénylése, személygépkocsi-tulajdonosokkal való "összeházasodás* erre az útra és még ezer mód, amelyet a találékony vezetők előteremtenek. Nem hiszem, hogy megtörténhetne idén, hogy egy-egy üzem, vagy termelőszövetkezet jegy nélkül maradna, mint ahogy az a korábbi években sajnos elég gyakran előfordult. A közönségszervezők eljutottak valamennyi üzembe és termelőszövetkezetbe, hivatalba és intézménybe... s most már nemcsak a vezetők, funkcionáriusok köréig, hanem az üzemek munkásaihoz, szövetkezeti dolgozókhoz, tisztviselőkhöz, vagyis a játékok iránt érdeklődő tömegekhez. Bármelyik üzemben, vagy szövetkezetben fordulunk meg, s megkérdezzük, folyik-e valahol a játékok jegyeinek árusítása — igennel válaszolnak. A szentesi járásban és a makói járásban találtunk elvétve szövetkezeteket, ahol arról panaszkodtak, hogy az érdeklődés ugyan megvan a szövetkezetek igazgatóságában és a tagság körében is, de sajnos ezideig jeggye] még nem találkoztak. Jó lenne, ha a hátralevő egy hét alatt a jegyek terjesztésével foglalkozó szervek és személyek felülvizsgálnák a kimaradt "fehér foltokat* és tisztáznák mindenütt az ellenük felhozott vádat azzal, hogy jegyet biztosítanak minden érdeklődő számára. Ez azért is rendkívül fontos, mert a Szegedi Szabadtéri Játékoknak már olyan nagy szellemi és kulturális jelentősége van, hogy szinte nélkülözhetetlen szellemi szükségletek kielégítését szolgálja Szegeden és a megyében. Ha megszűnne, olyan hiányérzet keletkezne Szegeden, de egész Csongrád megyében is, hogy az emberek egymástól kérdeznék' mi történt, hol kapjuk meg azokat a kulturális értékeket, amelyeket a játékok biztosítottak számunkra? Ezt az érdeklődést nem szabad csorbítani azzal, nogy némely helyen nem tudnak időben biztosítani jegyeket. 4

LOKÁLPATRIOTIZMUS Szegeden — vele Csongrád megyében — az érdeklődésben s a játékok támogati«sában jelentkezik. Nemcsak üzemek. intézmények vezető köreiben, hanem a dolgozó tömegekben is. Hangsúllyal mondom Csongrád megyét, mert ott is ugyanaz a lokálpatriotizmus, mint Szegeden a Felsővároson, vagy Rókuson ... Mert Szeged éppen úpv Csongrád megyéé, mint ahogyan Csongrád megye Szegedé is. A mi megyéik "fővárosában* lezajló minden esemény megyei esemény is és minden megyei esemény szegedi is. Ez az egészséges szellem hatja át több mint 300 ezer felnőtt gondolkodását akkor is, amikor ipari kérdések, mezőgazdasági problémák megoldásáról van szó és akkor is, amikor az ország egyik legnagyobb kulturális rendezvényének előkészületeiről ad számot Szeged városa. Minden évben nagyon sok törődéssel jár a Szegedi Szabadtéri Játékok, s nemcsak a művészi produkciók meghatározásával, a színre kerülő darabok rendezésével, hanem emellett a közönségszervezéssel, a kisegítő rendezvények színvonalas és sokrétű kidolgozásával, a külföldiek és az ország más vidékéől érkezők elhelyezésével, a vendéglátóipar ellátó szolgálatának kibővítésével. Mindezeken felül is még sok-sok egyéb szerteágazó munka elózi meg azt az időt, amikor a fanfárok hangja először csendül a szegedi Dóm falai élött. Ezt tudják az üzemi munkások, szövetkezeti gazdák és tisztviselők alkalmazottak, méltányolják is azoknak a fáradozását, akik hosszú-hosszú hónapok megfeszített munkájával készítik elő azt az egy hónapot, amikor Szeged kultúrájára figyel az ország. E

Z A FIGYELMESSÉG mutatkozott meg az előző években is. Uzemigazgatók, szövetkezeti elnökök módjával ugyan, de a legkiválóbb dolgozóknak jegyet biztosítottak. Nézzék meg jutalomképpen is Szegeden a nagyszerű, kulturális élményt nyújtó előadásokat. Ezt a gyakorlatot helyeselni lehet most is, persze legfeljebb olyan mértékben mint a korábbi években, hogy csak a legkiválóbb munkások, szövetkezeti gazdák és tisztviselők részesüljenek ebben a jutalomban. Tárgyjutalmak, esetenként könyvjutalom helyett is a játékok megtekintését szolgáló jegyet biztositja számukra az igazgatóság. Mégegyszer hangsúlyozom azonban, hogy a figyelmességnek ez a módja amennyire kedves, annyira felelősséggel járó is: csak azok érdemlik meg ezt a gesztust, akik erre munkájukkal valóban rászolgáltak. Egy hét múlva megszólalnak a szegedi Dóm falai között a fanfáiök, üzemi munkások, szövetkezeti gazdák, értelmiségiek és alkalmazottak leteszik napi gondjukat és ott ülnek a sötétbe burkolózó tribünön, hallgatják Erkel örökbecsű melódiáját, Farkas Vidroczkijának szép dallamait, s megnézik Honegger Johannáját, Bartók A fából faragott királyfi-ját, Verdi klasszikus darabját az Aidát, s búcsúként ez évben a Magyar Állami Népi Együttes műsorát, a Kisbojtár-t. O

TT TALÁLKOZUNK majd a nézőtéren. Napi gondunkat félretéve gyönyörködünk abban, ami szabad életünkből árad' maiasfokú színművészetünkben, amelyet mi csináltunk, közösen szegediek és Csongrád megyeiek, munkások, parasztok, értelmiségiek — mi valamennyien. 4 Vasárnap, 1964. július 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 99