Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

Lupény, 19291 fr 1 Ez a Mircea Dragan rendezte szélesvásznú román filmalkotás a Zsil völgyi bányászok hősi harcainak állít emléket. Nem játékfilm tehát a szó szoros értelmében, hanem dokumentum a múltról. Sodró pátoszú történelmi freskó, hatalmas kontrasztokkal, erőteljes effektusokkal. A rendező elsősorban nem egyéni sorsokat akart megmutatni, hanem egy osztály mozgását, a munkásszolidaritás kialakulását, az akcióegység születését. Azt tehát, hogyan váltak a bányászok harcoló, küzdeni képes proletárokká. Konvencionális értelemben tulajdonképpen nincsenek is egyéni főszereplői a filmnek: a tömeg itt a hős. Az ő sorsukról, harcaikról szól a film. Az egyének csak annyiban játszanak szerepet benne, amennyiben a történelemben is szerepet játszottak. Vagyis amennyiben és ahogyan \ hozzájárultak az események formálásához. A cselekmény középpontjában a lupényi bányászok sztrájkja áll. A bányászok elfoglalják az áramfejlesztő telepet. A hatóságok csendőreéget vezényelnek a faluba. A bányászok azonban nem hátrálnak és eldördül a pálinkával leitatott csendőrök sortüze. Huszonkét bányász hal meg, nagyon sokan megsebesülnek. A munkások egységét azonban ez a sortűz sem töri meg. Egyik vezetőjük a temetésen bátor szavakkal búcsúztatja az áldozatokat és a fegyverek árnyékában is kimondja, hogy akik lőttek, felelni fognak tettükért Bármennyire is a tömegek mozgását ábrázolja a film, egy-két jól megformált színészi alakítás sokáig emlékezetes marad. Mindenek előtt Stefan Ciobotarasu erő'teljes munkásvezetőjét kell kiemelnünk. Igazi munkásvezetőt mutat be a kitűnő román színész, olyan embert, aki egész életét a munkások ügyének szolgálatába állította. Lica Gheorghiu gazdag líraiságú játéka és Oolea Rautu karakterisztikus szerepformálása is figyelemreméltó. Szegedi siker a tanulók gyors- és gépíróversenyén A tanulók idei gyors- és gépíróversenyén több fővárosi és vidéki diák ért el szép sikereket. Gépírásból az „1964. évi iskolai gépiróbajnok" címmel Bérezési Zoltánnét, a budapesti Egyetem téri gépíró iskola tanulóját tüntették ki percenként 123 szótagos másolási teljesítményéért. A közgazdasági technikumi csoportban Tenk Margit a szegedi ipari tagozatú közgazdasági technikum tanulója ért el legjobb eredményt. Budapesten szerepeltek a Zeneművészeti Szakiskola növendékei Mint ismeretes, a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság — az UNESCO zenei tagozata — ez évben Budapesten tartotta kongresszusát. A június 26-tól július 3-ig tartó rendezvényen sok külföldi fiatal művésznővendég is részt vett. Az előadások szünetében, illetve az esti órákban hangversenyekkel tették színessé üléseket. A kongresszua Szegedi Zeneművéprovizáció cfmű gordonkadarabjával szerepelt. Zongorán Bódás Péter tanár kísérte. Mindkét produkciónak nagy sikere volt. Tisztul végre a levegő Tizenöt évvel ezelőtt találkoztam először az újszegedi szövőüzemmel. Annak az első látogatásnak emléke — a szövőterem zaja, lázas lüktetése — ma is tisztán él bennem. Akkor készítettem magamban a szövöde kórlapját s feljegyeztem rá gondolatban: az üzemrész levegője sürgős tisztításra szorul. Az első itt született riportom is a por, a nyári meleg elleni harcról szólt. ü por leszorul a padozatra Még ma is ádáz harcot vívnak a por ellen. De sok porelszívót légnedvesítőt, klimatizáló berendezést koptattak itt el másfél évtized alatt! Több szellőztetési módszerrel próbálkoztak, s csak az utóbbi hetekben koronázta siker a vezetők, a műszakiak fáradozását. A nagy szövőterem egyik felében, fenn a traverzek, a vezetékek között most zöld, bordó, kék és szürke fémcsövek kígyóznak. S mintha hűaz son szeti Szakiskola is szerepelt. A negyedórás műsor keretében az iskola női kara — Bárdos Lajos: Magos a rutafa című darabját adta elő, Poczonyi Mária tanárnő vezényletével. Onczay Csaba, az iskola egyik tehetséges növendéke Kadosa Pál: lmHalálos közlekedési baleset Vasárnap este 8 órakor a Hódmezővásárhely és Szentes közötti útvonalon, a 48as kilométerkő közelében közlekedett motorkerékpárjával öze István, Nagymágocs, Lenin utca 34/a szám alatti lakos. Előtte haladt egy kerékpáros. Közelébe érve fékezett, de a motor megcsúszott és vezetője a földre zuhanva súlyosan megsérült. A szentesi kórházban öze István belehalt sérüléseibe. Az ügyben a vizsgálat folyik. * , Algyfin, a Vásárhelyi és a Kanizsai utca kereszteződésében irányjelzés nélkül kanyarodott kerékpárjával Uhercsák Zoltán. A kereszteződéshez motorkerékpárjával érkező Varga Balázs — Algyő, Tavasz utca 4. szám alatti lakos —, fékezett, de mégis elütötte a kerékpárost. Mindketten nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedtek. * Tegnap, hétfőn reggel Szegedről Makó felé vezette az YB 29—74 rendszámú tehergépkocsit Szepesi István, Szeged, Ogyessza-telepi lakos. Deszk és Klárafalva között a deszki Kossuth Termelőszövetkezet marháit hajtotta Behány Mátyás gulyás. A gépkocsivezető figyelmetlenül a jószágok közé hajtott és négy marhát elütött. A gépkocsivezető ellen eljárás indult. GYORSPOSTA * GYORSPOSTA GYORSPOSTA * GYORSPOSTA A javítás elmaradt A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat 1961-ben javította a Jósika utca 14. számú ház esőcsatornáját. Két év múlva a csatorna megrongálódott és az esővíz ismét befolyt a lakásokba. Már több ízben jelentettük a házkezelőségnek, de panaszunkat nem orvosolták. Mikorra várhatjuk a segítséget? Szabó Zsigmond vös, kellemes lehelete volna a teremnek. Az új kondicionáló berendezésnek még csak felét szerelték fel, de már tízpercenként cserélődik a levegő. A régi eljárással ez csak óránként történt. Most 2—3 fokkal hűvösebb az időjárás idebent, mint egyébként. Nem kel] már nyitva tartani a tetőablakokat, a por ugyanis nem felfelé száll, hanem leszorul a padozatra. Most jó itt dolgozni Akik ilyenkor nyáron, nagy melegben alig várták a műszak végét — mint Németh Ferencné is —, hogy az üzemi fürdő hideg zuhanya alá meneküljenek. most azt mondják: tiszta és hűvösebb is a levegő. A nagy meleg már nem készteti túlzott erőkifejtésre az embereket. A levegő nedvességtartalma is gazdagabb, ami hasznára válik a szövésnek. Az örvendetes változásról így beszélnek a munkások: — Nemcsak a hangulat jobb a tisztább levegőjű, hűvösebb üzemrészben, hanem a munka is — mondja az ötödik éve itt dolgozó Kovács Erzsébet. — Kellemesen csalódtam — magyarázza Németh Ferencné. — Volt már itt szellőztető berendezés sokféle, de egyik sem vált be. De eZ úgy látszik, igen. Régebben* különösen, amikor a vasárnapi pihenő után újra munkához láttunk, fojtogatott a por. Most jó itt dolgozni. űrömmel szemlélik az újat Régen ebben az üzemrészben a vezetők nem ritkán azon vették észre magukai, hogy állnak a gépek létszámhiány miatt. Adatok mutatják, hogy az újonnan belépők jelentős hányada a munkábalópés első hónapja után elhagyta a gyárat. Olyanok is akadtak elég sokan, akik a szövődében szálló porfelhőt látva már a felvétel adminisztrációja közben "lemorzsolódtak*. Most hűvös és viszonylag tiszta levegő csapódik arcomba a terem közepén. A központi gépműhelyből szállítják már az újabb csöveket, ventillátorokat, porlasztókat — a berendezés másik felét. A szövőnők, különösen akik évtizedeket töltöttek már itt, örömmel szemlélik az új levegőtisztítót, amely nagysokára, de megbirkózik a porral. Könnyebb a munka a szövödében, s akik tegnap még azt mondták, hogy ilyen porban nem dolgoznak, ma, vagy holnap szívesen vállalnak itt munkát. N. P. Szabó Gábor, az IKV művezetőjének válaszát közöljük: — Ez év február 17-én érkezett hozzánk a hiba beJelentése. Már ezt megelőzően is vállalatunk valamenynyi bádogosa a Kárász utca 16. szám alatti házban dolgozott, s ott a munkát csak néhány napja fejezték be. Emiatt megnövekedett az elintézetlen bejelentések száma, de még júliusban kijavítjuk a hibákat. Nincs víz a lakásomban A Juhász Gyula utca 16. szám alatt öt főbérlő van. Korábban minden lakásba beverették a vizet, csak az enyémbe nem. Bejelentésemet a házkezelőség visszautasította azzal az indokkal, hogy a mosókonyhából is felhordhatom a vizet. Az azonban a pincében van, s tíz lépcsőn kell lemennem érte. Húsz éve, súlyos testi fogyatékosságban szenvedek, s a víz felhordása nagyon megerőltető munka nekem. Szeretném, ha mielőbb orvosolnák kérésem. Borbély Györgyné , * Szabó Kálmánné, az illetékes házkezelőség panaszügyi előadója kérésünkre megvizsgálta panaszát, s jogosnak tartotta azt. A szerelőit még a mai nap folyamán bevezetik lakásába a vizet. Megtartották a nyeremény-betétkönyvek második negyedévi sorsolását Az Országos Takarékpénz315 25 tár hétfőn Gyulán tartotta 360 25 a nyeremény-betétkönyvek 419 25 1964 második negyedévi 477 200 sorsolását. A húzáson az 491 25 1964. június 29-ig váltott, 6 517 25 a sorsolás napján érvény-615 50 ben levő betétkönyvek vet639 25 tek részt. Mindazok a nye659 25 remény-betétkönyvek, ame-675 25 lyek sorszámának utolsó há690 25 rom számjegye — számvég701 25 ződése — megegyezik az 745 25 alább felsorolt számokkal, a 746 25 második negyedévi átlagbe785 25 tét j üknék a számok mellett 856 25 feltüntetett százalékát nyer-875 100 ték: 893 25 Szám végződés Nyeremény 947 25 százalék 980 25 019 039 123 127 255 50 25 25 25 25 A nyereményösszegeket a betétkönyvet kiállító OTPfiók. vagy postahivatal július 18-tól fizeti ki. (MTI) Széchenyi tér, 1931 A szegedi polgármester 1930. november 26-án hosszan tárgyalt a főispánnal, aki már korán reggel fogadta. Másnap ő hívta össze bizalmas megbeszélésre a tanácsnokokat és a rendőrkapitány helyettesét. A zárt tanácskozást a nagyobb ipari üzemek tömeges munkáselbocsátásai tették szükségessé. Ez volt az időnként szenvedélyessé váló ankét egyetlen előre megállapított ügyrendi pontja és az elbocsátások miatt várható zavargások esetén szükséges rendőri felkészültség konkrét megbeszélése. Etekintetben a polgármester azt kívánta, hogy a tömeget ne engedjék be a városháza épületébe. És milyen eszközökkel? — tette fel a kérdést a rendőrtanácsos. Mert az a lényeg. — Azokat te állapítsd meg. Válogatni persze nem kell sokáig. Ez a főispán úr véleménye is. Különben én is megteszem a magamét — tette hozzá látványos kézmozdulattal a polgármester. Meg is mondom, hogy mit: írok a jövő héten egy hoszszabb sajtónyilatkozatot, amelyből biztosan okulnak majd nemcsak azok, akik szívükön viselik a város sorsát, hanem a mesterségesen felizgatott tömeg is. Irt is! Megírta a helyzet kulcsának szánt nyilatkozatot, mely pótolhatja az éhezők asztaláról hetek óta hiányzó kenyeret és esetleg könnyekre fakasztja a gyári üzemek felelős vezetőit. „Remény, bizalom és kitartás" — volt a deklaráció címe és arról szólt, hogy most (mármint akkor) kell megmutatni mit jeleát szeretni a várost, most amikor mindenkinek alkalma van — még a legszegényebbnek is, hogy nélkülözve ál dozzon érte. Mert cinikus semmittevéssel úgysem mennek semmire sem!... Szép szavak voltak meg kell hagyni. De, mert már az első megkeresett szerkesztő több módosítást és rövidebb szöveget ajánlott — csak megkésve jelenhetett meg a nyilatkozat a varos havonta megjelenő félhivatalos lapjának nyolcadik számában — ugyancsak meghúzott szöveggel. Kar, hogy nem készült följegyzés az eredeti kézirat szövegéről és így azt sem tudni vajon hányan hullajtották könnyeiket és kik laktak jól a megható „szózat" olvasása közben. De lássuk a további fejleményeket Még javában tartott a tanácskozás amikor a főispán átküldte az előző hónapban Budapesten megtartott szakszervezeti kongreszszus anyagát. Eszerint abban az időben az ország dolgozóinak húsz százaléka, a családtagokkal együtt egymillió ember volt kereset nélkül. Többet erről nem beszélhetett az előadó, mert a jelenlevő rendőrtiszt megtiltotta. Az adatok ismertetése után elfogódott csend következett. Utána a polgármester szólott optimista hangon: — Nálunk persze még megközelítően sem olyan súlyos a helyzet, mert legfeljebb háromezerre tehető 9 dologtalanok száma. És ha meggondoljuk, hogy csak 1100 szakmunkás van közöttük, akkor mindent megmondtam! . .. — És a többiek? — érdeklődött a főispáni titkár. — A többiek? ... Felsorolom: 1700 közönséges napszámos. Ezek ma itt, holnap amott vannak. A még hiányzó néhány száz pedig írnok, meg szolga. — Én nem így tudom — jegyezte meg a főispáni titkár — és a méltóságos úr sem. A megjegyzésből vita lett, eldöntésére be kellett kénni rövid útón a munkaközvetítő aznapi jelentését. Ebben mindenki nagy meglepetésére 7780 munkát kereső szerepelt. Részletezve pl. 491 vasmunkás, 202 asztalos, 3071, nagy részben betanított gyári segédmunkás, a többi 2 ezer más foglalkozású férfi. De voltak bőven nem nyilvántartottak is, főleg családanyák, akik naponta érdeklődtek van-e valami munka a számukra? A megcáfolt polgármester válaszul enyhén megrántotta a vállát és szótlanul nézett ki az ablakon, majd az értekezletnek két hétre való elhalasztását proponálta. — Én személyesen akarok belenézni elsősorban a szociális ügyosztály munkájába — jelentette ki emelt hangon zavarát álcázva. * Közben eltelt hat hét. ezalatt bő alkalmuk volt a résztvevőknek alapvetően megváltoztatni az adott helyzetre vonatkozó korábbi szemléletüket. Különösen a polgármesternek, aki szorosan összecsukott marokban tartotta a város pénzét. Szerzett is bőven tapasztalatokat elsőnek a népkonyhán, ahol a vezetőtől hallotta: — Tegnap is az történt, hogy a Gém utca 3. szám alól jelentkező Kovács Júlia, láthatóan beteg kislány sírva vetette le magát a járdára, mert neki már nem jutott leves. Utána egy somogyitelepi fiú jajveszékelt hosszan, üres köcsöggel a kezében — mondotta. — Kérem, méltóságos polgármester úr engedje meg, hogy elegendő levest főzzön a konyha, különben baj lehet... A benyomások újak voltak, de a helyzet maradt a régi... A tél kegyetlenül tombolt tovább, hullott a hó és éheztek az emberek. így múltak január 13-ig a nehéz napok. Amikor mindenki a tervezett tüntetésről beszélt. Akkor újra összeült az ankét, de ezúttal nem a munkanélküliekről, hanem először a Mars tér feltöltésénél foglalkoztatott 60 —70 főnyi, ínségbéren dolgozó munkásnak a lapokban megjelent súlyos panaszával foglalkozott a bizottság. Nekik 8—9 órát kellet szétázott lábbeliekben, jeges vízben állva megtölteni sárral a csilléket. Bérüket felvételkor is szégyenteljesen alacsonyan, csillénként 2 pengő 40 fillérben állapították meg, de az elszámolásnál csak 2 pengőt kaptak kézhez. A felügyelő szerint azért, mert nem érték el a várt akkordszintet. A megcsalt emberek panaszát két lap is közölte: „Voltunk mi már Szibériában is kényszermunkán, mint hadifoglyok, de ilyen gyalázatosan ott sem bántak velünk." A kellemetlen vitát másnap kellett volna folytani, de nem lehetett, mert a rendőrség reggel hat órakor megszállta a főteret, készen várta az éhezők délre tervezett megmozdulását, ami be is következett. Kilenc óra után a hidegtől és nélkülözéstől szenvedő munkanélküli tömeg, hótakarító lapátokkal, százas csoportokban özönlöttek a Széchenyi térre munkát kérni. A városháza előtt álló sűrű rendőrkordon feltartóztatta őket és heves szócsata után hamar elhangzott a parancs: „Oszolj!" A tömeg azonban nem mozdult, mire újabb felszólítás után a rendőrség kivont karddal és megsarkantyúzott lovakkal rohamozta meg a kenyeret könyörgőket. Közben detektívek vegyültek el közöttük. Megkezdődtek az előállítások. Elsőnek Matievics István. Vörösács utcai péksegédet és Hajdú Mihály szabadságos katonát kísérték be. Utána Bányai Aladár (ma az I. kerületi parkőrök felügyelője) következett másodmagával, őket kitoloncolással fenyegetve állították elő, azért mert főbb alkalommal informálták a baloldali hétfői lap szerkesztőjét a szükségmunkák körül tapasztelt visszaélésekről. Fél órán át tartó kardlapozások és előállítások után a főkapitány teljes rendőri győrelemről számolt be telefonon a főispánnak, aki elégedetten mondta: — Mindent láttam az ablakból. Gratulálok a kemény fellépéshez, a jutalom sem fog késni — garantálom! Azoknak, akiket kardlap és lópaták értek 13 évig, 1944 őszéig kellett várniok a jutalomra. De azóta megkapják ők is, mindennap. Ormos János Csütörtök, 1964. július 2, DÉL-MAGYARORSZÁG 3