Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Dobi István és Kádár János üdvözlő távirata Ben Bellához Dobi István és Kádár János táviratot küldött Ben Bellának, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökének, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkárának, melyben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormánya, népe, a Magyar Szocialista Munkásnép jólétének növelésére, a szocialista társadalom megvalósítására irányuló tevékenységüket —, hangzik a távirat. — Engedje meg excellenciád kifejezésre juttatnunk azt a meggyőződésünket, hogy az országaink közötti baráti együttműködés a jövőpárt Központi Bizottsága és ben még tovább fejlődik néa maguk nevében szívből jö- peink javára. vő üdvözletünket és jókívánságainkat fejezték ki, Ben Bellának, a baráti Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság népének, kormányának és az FLN Központi Bizottságának a függetlenség napja alkalmából. — őszintén kívánjuk, hogy további sikerek kísérjék az imperializmus és a belső reakció mesterkedérei ellen folytatott állhatatos harcuDOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte kat, a népek békés egymás Abdel Aziz Buteflika algémellett élését támogató politikájukat, a hazájuk felvirágoztatására és az algériai riai külügyminisztert az algériai nemzeti ünnep alkalmából. (MTI) Átadta megbízólevelét az új lengyei nagykövet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton fogadta Jan Kiljanczyk rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Lengyel Népköztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Jan Kiljanczyk nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott, melyre Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a nagykövetség kíséretében levő tagjait. Az Elnöki Tanács elnöke ezután hosszan, barátian elbeszélgetett a nagykövettel. Jan Kiljanczyk nagykövet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősi emlékművet. (MTI) Fontos KNEBvizsgálatok a második léi évben A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság most elfogadott második félévi munkaprogramjában tizennégy jelentős* vizsgálat kapott helyet. A napirendre tűzött témák gazdasági és társadalmi életünk időszerű kérdésseihez kapcsolódnak. A második félévben foglalkoznak a könnyűipar úgynevezett biztonsági tartalékkészleteinek keletkezésével, annak okaival, a készletek tárolásával és hasznosításával. Felfigyeltek ugyanis, hogy a vállalatok nem fordítanak kellő gondot a minőségi hibák miatti leértékelésből, valamint a szervezés fogyatékosságaiból származó többletgyártás csökkentésére, illetve megszüntetésére. Egy másik vizsgálat során a vegyiparban és a kohó- és gépiparban megnézik, elég alapos, hatásos-e a minőségellenőrzés, hogyan hajtják végre a minőség javítására hozott intézkedéseket és kormányhatározatokat. Megvizsgálják az épületelem-gyártó üzemek és a házgyárak beruházásainak előkészítésével, illetve megvalósításávad, valamint a magánlakás-építkezésekkel kapcsolatos kormányhatározatok végrehajtásának helyzetét. Ismét napirendre tűzik a vállalatok energiagazdálkodását. A korábbi ellenőrzés ugyanis számos hiányosságot tárt fel, s most megnézik, hogy ezekből menynyit javítottak ki a kormány és más szervek határozatai alapján. Felmérik a szőlőés gyümölcstelepítésekhez kapcsolódó beruházások helyzetét. Ezenkívül foglalkoznak majd az erdőgazdaságok fakitermelő tevékenységével, a hazai és külföldi szállításokból származó ipari fa feldolgozásával és a bányafa felhasználásának tapasztalataival. A jobb utakért Éjjel és nappal dolgoznak az aszfaltozok Gyalogos vagy járművezető jelenleg is három műszakban egyformán szívesebben megy aszfaltoznak, ők nyáron kia sima, jó úton, mint a gid- vételesen jobban szerelik az res, gödrösön. Mégis, amíg éjszakai műszakot, mert aknem kész az út, egyformán kor elviselhetőbb az aszfalt bosszankodnak: itt is fel van melege is. Haladnak is szétúrva minden, lehet bukdá- pen, nincs elmaradásuk, becsolni, kerülgetni. Csak ezt tartják a vállalati határidőt, mondják, s nem gondolnak Ha továbbra is ilyen jól arra, hogy az útépítéseken együtt maradnak, akkor szeerős fizikai munkával sok retaék elnyerni a szocialista ember dolgozik, dacolva az brigád címet. Nincs baj a idő viszontagságaival, hogy munka minőségével, s az emjobbak legyenek útjai járdái. Patópáloskodók Nehéz a kubikosok munkája, s a kövezés sem könnyű, de talán az időjárás megpróbáltatásainak leginkább az aszfaltozok vannak kitéve. Télen a hideg valósággal fa városunk beri magatartással sem a három aszfaltozó brigádban. S ez már biztató, reményt keltő a szocialista brigád cím kiérdemléséhez. — Ma igazi aszfaltozó időnk van — mondja a brigád egyik tagja. Kellemes a szél, gyasztja őket, nyáron pedig Í°1 esik a hűvös levegő, a nap perzseli a fejüket, égeti Közben forró aszfalttal mega hátukat. De ők dolgoznak, rakva megérkezik a kocsi. A három műszakban, éjjel-nap- napbarnított emberek derépal. Perzsel a forró aszfalt, még az aránylag hűvösebb napokon is, de az építés halad. A Szegedi Városgazdálkodási Vállalat útépitő részlegénél jelenleg 108 ember dolgozik. Nemrég kezdték meg a Marx téren — ahol autóbusz-pályaudvar épül — a piac területének bővítési munkáit. Jelenleg ez a legnagyobb munkájuk, mert az újabb piacterület kiépítése 2 és fél millió forintba kerül. Teljes erővel készül az újszegedi — július 15-én megnyüó — campingba vezető út is. Egy brigád dolgozik a Bihari utca gyalogjárdájának készítésénél, egy másik pedig a Kállai fasorban, ahol mintegy egy kilométer hosszúságú aszfalt gyalogjárdát építenek. A III. kerületben a Teréz utca úttestét aszfaltozzák. A három aszfaltozó brigád: Németh Illésék, Tóth Gyuláék és Ördögh Istvánék kig vetkőzve megkezdik a »csapolást«. Terítik az aszfaltot .gondosan elsimítják, hogy minél szebb legyen ... H; M. T

ávol áll tőlem, hogy a szegedi üzemek vezetői, műszaki dolgozói közül bárkit is azonosítsak Pató Pállal, Petőfi közismert figurájával. Mégis azt mondom, hogy élnek Szegeden is halogatók, akik ha a tervteljesítésre terelődik a szó, mondogatják az „Ejh, ráérünk arra még" mai változatát: „Nyugalom, nyugalom, van még időnk". Így volt ez az év első felében több helyen, s így van most is, amikor a végére értünk az első félévnek. Némely emberek különösen értik a módját az aktuális párt- és kormányhatároza-i tok idézgetésének, csak éppen a tetteik maradnak el a szavaktól. A szegedi pártbizottság tanácsára például intézkedési terveket készítettek több üzemben a tervlemaradások megszüntetéséért. Papírra vetették, mit akarnak tenni azért, hogy rövid idő alatt letörlesszék adósságukat. Szóval intézményesen léptek fel a „ráérünk arra még" nézet ellen. Ezekben a tervekben konkrétan beszélnek az üzem előtt álló legfontosabb feladatokról, s arról is, hogyan lehet ezeket minél előbb végrehajtani. Vajon, ha most megkérdeznénk e terveket készítő vezetőktől, hogy mit tettek a műszaki fejlesztés meggyorsításáért, a termelékenység növeléséért, a költségszint csökkenéséért, jóllehet kiderülne: a mondottaknál, a leírtaknál jóval kevesebbet. Volt időszak, amikor komoly problémák voltak a tervek teljesítésében, mert problémák voltak a feladatok realitásában. Tudjuk, most sem könnyű teljesíteni egy-egy vállalat éves tervét, s különösen minden részletében teljesíteni. A mai tervek azonban nem követelnek többet, mint ami teljesíthető. Hogy ez mennyire így igaz, azt a vállalatvezetők kézjegyeivel is igazolhatjuk. Emlékezzünk csak: az év elején úgynevezett műszaki intézkedési tervekben rögzítették mondanivalójukat. Azt vetették papírra, hogyan teremtik meg a feladatok teljesítésének jó feltételeit, sőt, a túlteljesítés lehetőségeit. Hárty vállalatnál jegyezték fel e tervekben, hogy a feladatok megvalósításával mennyi dolgomeg, más szóval, mennyivel kevesebb munkáslétszámmal oldják meg e feladatokat. S most az év derekán, július elején, vasárnapi műszakkal, nyújtott műszakokkal, túlórázásokkal igyekeztek menteni a menthetőt, vagyis a féléves tervet. Ha a lemaradás okairól érdeklődünk, mindenekelőtt, mint objektív okot említik a munkaerőhiányt. Azt mondják, ez a sarkallatos pontja a tervteljesítésnek. Lám, ha most valóra váltották volna a műszaki intézkedési tervben rögzített intézkedéseket, és annyi dolgozó munkáját takarították volna meg, mint amennyit terveztek, talán még felesleges munkaerő is lehetne a gyárakban. S most mégis a munkaerőhiányra hivatkoznak, mint a termelőmunka legerősebb fékjére. S

ajnos, vállalataink, számos olyan cikkből is hiánnyal zárták a félévét, amelyre nagy szüksége lett volna a népgazdaságnak. Nemcsak a belkereskedelemnek nem szállították időben és megfelelő mennyiségben, hanem a külkereskedelemnek sem. Sőt, igen sok helyen elmaradtak az exporttervek teljesítésével, olyan exportáruk gyártásával, amelyekből lehetőség van és kívánatóS lenne a tervek túlteljesítése is. Kapcsolódó probléma, s a „nyugi-nyugi, van még idő" nézet következménye jónéhány helyen, hogy ismét lábrakapott a népgazdaságnak rengeteg pénzébe kerülő hónap- illetve negyedév vele éppúgy, mirti az „Ejh, ráérünk arra még" nézettel, mert fátylat borítanánk a gyárak vezetői és dolgozói néhány mulasztására is. Nem vitás ugyanis, hogy az idei tervlemaradások a termelékenységnek a vártnál kisebb ütemű növekedése többnyire abból erednek, hogy nem foglalkoztak megfelelően a piunka- és üzemszervezéssel, a műszaki fejlesztéssel. Tegyük hozzá, ezzel párhuzamosan néhány üzemben gyengült a, munkafegyelem, fokozódott a munkásvándorlás. A

javításra váró problémák okainak egyoldalú értékelései, sajnos, nem megfelelő .alap a helyes követKeztetéseK levonására, a tennivalók megjelölésére. Nagy hiba, hogy a hibák feltárása nem párosul a munkások véleményével, észrevételeivel. Többször csak szavakban osztják meg a gondokat az üzém dolgozóival, s csak felszínesen tanácskoznak velük a tervteljesítéssel kapcsolatos problémákról. Ott ahol pedig — mint a szegedi kenderfonógyárban — hívás nélkül is jelentkeznek a munkások, s kérik, vonják be őket a .tanácskozásba, sajnos ott sem törődnek megfelelően javaslataikkal- Már régebben rendszeresítettek egy panaszkönyvet. Az ötlet jó volt, de nem jó a gyakorlat. Például egy márc*isi • bejegyzésre azt válaszolták, hogy a probléma megoldására majd áprilisban visszatérnek. Ma júliusban járunk és még nem intézkedtek. Egy másik bejegyzésre is több hónapja ígérnek műszaki intézkedést. A munkásvélemények lebecsülése, az eredmények és hibák hiányos, sokszor egyoldalú elemzése, a dolgozók egy részének kirekesztése a vállalat-, az üzemvezetés végi hajrá Erre utalnak a • „ . , . x , ...... vasárnapi műszakok, a hó elSft a"? feladatok megvalovégén szaporodó túlórák. S> sításából, rányomja bélyegét az is, hogy az export jelen- az éveleji munkára. A többi tos részét a negyedév utolsó tíz napjában adják át a külkereskedelemnek. A munkaerőhiányra való hivatkozás, mint a fenti példa is tanúsítja, amolyan enyhén szólva féligazság, amelylyel nem szabad megbékélni, mert konkrét intézkedésekkel nagyrészt elejét vehették munkáját takarítják, volna. Nem békélhetünk meg Szárazabb jellegű, viszonylag hűvös idő Az időjárás néhánynapos „pihenője" után északi légáramlással ismét hűvösebb tengeri légtömegek indultak a kontinens fölé. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályának jelentése szerint vasárnap hajnalra, különösen a keleti . országrészeket, a szokottnál is erősebben hül le a talajközeli levegő, a minimum-szint 10 fok körül alakul ki. A nap folyamán már lesznek kisebb futó esők, esetleg zivatarok is, a szél megélénkül és északnyugatira, északira fordul. A hőmérséklet a szombatihoz képest csökken: a maximumak már csak 20— 24 fokot érik el. A Balaton vize viszont a szombati 20,5 fokról a legutóbbi bőségesebb napsütés hatására — valószínűleg 21—22 fokig melegszik fel. Dr. Berkes Zoltán, a Meteorológiai Intézet távprognózis osztályának vezetője derűlátóan ítéli meg a következő hét-tíz napra Várható időjárást. A jelek szerint július 10-ig viszonylag nyugodt, az évszakhoz képest hűvös, száraz jellegű időt várhatunk. Július 10—15 között pedig, előreláthatólag, erőteljes felmelegedés kezdődik, a maximum-szint ismét eléri, vagy meghaladja a 30 fokot. Nagyobb arányú esőzésekre a következő hé' esőzésekre a köVetkezö héttíz napban nem kell számitanunk. (MTI) Megnyílt Budapesten a Vásárhelyi tárlat A kiállítás egy részlete Szombaton a Magyar Nemzeti Galériában ünnepélyesen megnyílt a Vásárhelyi tárlat című retrospektív kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón részt vett dr. Köpeczi Béla elvtárs, az MSZMiP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője, Győri Imre elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Siklós János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Imre és Hantos Mihály elvtársak, a megyei tanács vb elnökhelyettesei, valamint a főváros, Csöng ód megye ós Hódmezővásárhely kulturá'is életének sok ismert képviselője. A k'á1 'óon résztvevő kiállító művészek közt -Jent Barcsay Jenő festőművész is. D Pogány ö. Gábornak, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójának megnyitó szavai után Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. A Nemzeti Galéria, a Műcsarnok és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum gondozásában, Ritly Valéria művészettörténész rendezésében összeállított gazdag bemutatóan 53 festőművész, több mint 170 képét és 27 szobrászművész mintegy 100 alkotását láthatja a közönség. A megnyitó után a közönség elárasztotta a kiállítás 12 termét, és megállapítható, hogy a tárlatnak mór az első napon nagy sikere volt. A vásárhelyiek jubileumi tárlata szeptember végéig tekinthető meg. között azt mondják, hogy az első negyedévi lemaradást nem tudtuk megszüntetni a második negyedévben. Tehát jócskán vannak üzemeink, ahol adóssággal fordultak, s kezdték a második félévet. Az jizeml életnek számos olyan területe van — mint a kenderfonógyári példa is bizonyítja —, ahol a dolgozók javaslatainak figyelmen kívül hagyása nem mutatható ki összegszerűen. Annál inkább rombolják azonban a jó szándékú emberek bizalmát, alkotó, kezdeményező készségét. Pártszervezeteink ezt sehol sem nézhetik tótlenül. Nagyobb felelősséggel kell eljárni ilyen esetekben. Nálunk felelősséggel jár minden munka, legyen az kenderfonás, szövés, építkezés, konzervkészítés, vagy cipőgyártás. A ránk bízott munkáért felelősséggel tartozunk, nemcsak közvetlen feletteseinknek, hanem magunknak is. S ez nemcsak egyszerűen felelősségérzet a jó munkáért, hanem felelősségvállalás a gyárért, munkahelyért, a brigádért, vagy az egész közösségért. árt- és szakszervezeteink erősítsék ezt a felelősségérzetet az emberekben, hogy minél többen legyenek olyanok, akik joguknak, sőt kötelességüknek érzik vitába szállni a mai Pató Pálokkal. Minél többen legyenek olyanok, akik élesztik a tettvágyat, a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődést, s nemcsak fellépnek a halogatókkal szemben, hanem munkájukkal példátmutatnak a termelésben, a tervek valóra váltásában, akik élharcosai annak, hogy ne évvégi hajrában, hanem minden hónapban, dekádban ütemesen teljesítsük terveinket. NAGY PAL Csütörtök, 1964. július 2, DÉL-MAGYARORSZÁG 3