Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

Ui kórház Tízmillió forintos beruházással elkészült a Harkányi Gyógyfürdő Kórház új szárnyépülete. A modern épület Köves Emil Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján ké­ARATÁS UTAK Harkányban szült és rövidesen átadják rendeltetésének. Az új kór­házépületben 126 ágyat helyeznek el. Képünkön: Az új szárnyépület A JÖ GAZDA állandó „permanenciában" él. A tavaszi vetések után már növényápolás köz­ben boldog izgalommal ké­szül az aratásra. Közben számvetést készít magának az őszről, sőt e következő tavaszról is. A tarlók helyé­re — a tavaszi kapások alá szánt területek kivételével — másfél-két hónap múlva is­mét vetni kell. Tehát már a cséplés időszakában el kell dönteni: melyik táblán mit termesztünk jövőre? És a jövő jó termés érdekében — miközben még az ideit be sem takarítottuk egészen — máris munkálkodni kell. Az már világos: Szeged és a járás területén az új gaz­dasági évben is ugyanannyi őszi kalászos gabonát kell termesztenünk, mint ameny­nyi az idén volt. Afelől vi­szont semmi bizonyosságunk sincs, hogy az őszi vetések­hez az időjárás most is olyan kedvező lesz mint tavaly volt. Épp úgy lehetséges ko­misz aszályos ősz, mint esős vizes időjárás. Az új vetés­tervek teljesítését azonban A közélet hírei DOBI ISTVÁN LÁTOGATÁSA TOLNA MEGYÉBEN Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke kedden és szer­dán Tolna megyében járt Kedden délben a megye ve­zetőivel találkozott Szek­szárdon. Délután a zombai Parasztbecsület Termelőszö­vetkezetet kereste fel, majd a tamási járásban folytatta útját A vendégek ezerdán a szekszárdi és a paksi járásba látogattak. FOCK JENŐ AUSZTRIÁBA UTAZOTT Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese dr. Bruno Pittermann osztrák al­kancellár meghívására, né­hány napos látogatásra csü­törtökön Ausztriába utazott MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ DELEGÁCIÓ UTAZOTT KUBABA A Kubai Külügyminiszté­rium a nemzeti forradalom napjának ünnepségeire ma­gyar újságíró küldöttséget hívott meg háromhetes tar­tózkodásra a Kubai Köztár­saságba. A küldöttség szer­dán délelőtt utazott el. A de­legációt Kelen Béla, az Esti Hírlap főszerkesztője vezeti, Búvárok a Tisza medrében Rajz fekszik az asztalon. Somoskövi Albert, a roncs­kiemelés vezetője magyar rázza: — Ez a régi szegedi vasúti híd, amit a németek felrob­bantottak, ez pedig az ideig­lenes híd, amit a jég elöntött a Tiszába. Persze ez csak az elképzelés arról, hogyan fek­szenek a víz alatt a roncsok. Most végezzük a felderítést, aminek alapján elkészítjük a reális rajzot, hogy megkezd­jük a roncsok kiemelését. A feladat — Mi a feladat? — Meg kell állapitanunk, milyen mélyen fekszenek a hidak hogyan helyezkednek el a roncsok, hol van a régi pillér — mondja Éles István I. osztályú búvár, aki társá­val, Kiss Gyula búvármester­rel együtt végzi a vízalatti felderítést — Mekkora területet tér­képeztek már fel? — A Tisza közepén va­gyunk, most kezdjük a máso­dik szakaszt. — Hogyan végzik a mun­kát? — Tapogatózva, mert a fo­lyóvízben nem lehet látni. Jöjjön le velünk! A nyolc ember, aki a bú­várok kiszolgálását végzi, gyorsan dolgozik. Bemérik a távolságot a parttól, a csör­lBk, drótkötelek segítségéved új állomáshelyére vontatják tetejére — nevetnek az úszó­az úszóházat. házról. Telefont' Űjra lemerülünk. A tömlő, amin a levegőt adják, beakad. Beöltözünk, int a búvár- Nehezen sikerül kiszabadíta­mester, Kiss Gyula. Előke- ni a mohos kövek kozüL rülnek a búvárruhák. A hő- Hirtelen erősödik a víz mérő higanyszála 40 fok kő- sodrása. A hajóútba kerül­rüi van, mégis először egy tünk. A talaj homokos, alig gyapjú kezeslábast húzunk tudunk megállni. A folyás fel, aztán combig érő gyapjú irányába dőlünk, úgy indu­harisnyát. Arcunkon patakok- iunk felefelé, jobbra fordu­ban folyik a verejték. lünk. Érezzük, hogy facölö­Éles István fürdőruhában pök állják el az utat. Sza­segédkezik. Mosolyog. bálytalan magasságúak. — Délelőtt 4 órát voltam Ahogy a jég elsodorta a pon­lent. Ugyanolyan meleg van tonhidat, s letörte az oszlo ott is, mint itt fenn, mert a pokat, úgv állnak még most meleg levegőt nyomják be a is. Körülöttük kő. sisakba. _ . , . , . „. , .,, •-_.,„ — Gyertek fel — halljuk a -Akkor mxert kell a gyap- telefon;X juruha? — A víz alatti nyomás ki- Merre? egyenlítésére. — Jobbra. Most körülbelül Belebújunk derékig a bú- a feljárótól 5 méterre vagy­várruhába. Két markos em- tok- ott J°n fel a buborék, ber megragadja a ruhát, s be- Lassan indulunk a létra leráz. A vállunk nehezen fér felé. Néhány lépés, s kiérünk be a szűk felső nyíláson . a szabadba. Erősen tűz a nap, . .. szemünk hunyorog a fény­SlLu tol. Gyorsan -leszerelnek*. * Leáll a szivattyú, leveszik fe — Telefont! vezényszó. Fejünkre csatol­ják a hallgatót Ennek se- j^kről X "steakotTkezünkrtl a kesztyűt. Most hűvösebb­nek érezzük a tűző napot. Szabaddá teszik a folyó medrét Nehéz munka, fáradságos Liliputi kvarclámpa —sorozatban gítségével fogunk a fennm.a radókkal beszélgetni. Merülés Sisakot! Hatalmas csavarokkal erő­sítik fel a sisakot a ruhára. Felkerül a kesztyű is, s belé- és szép hivatás a búvármun­pünk a súlyos ólomcipőkbe, ka. Alig voltunk lent fél órát Hátunkra akasztják az ólom- a mélyben, mégis az idő nehezéket. szinte egy napnak tűnt Kézmozdulatokkal jelzik: Fentról sima a víztükör, lemerules! csak néha a szél táncoltatja Néhány lépcsőfok a létrán, a habokat Lent a mélyben s eltűnünk a Tisza vizében. A két egymásra borult híd ron­szivattyúk egyenletesen Csai, a háború és a természet nyomják a sisakba a levegőt, pusztításának áldozatai. De Semmit sem látunk, csak ta- hamarosan eltűnnek a ma­pogatózunk. Felnézek. Csak radványok Néhány nap múl­korahaj nali derenges. Meg- . , , , . szólal a harangszó. va megerkeznek a daruk, - Menjetek jobbra. Az uszályok és kotrók, szabaddá úszóház alatt vagytok. Mi teszik a Tisza medrét. Esztergomban, a Műszeripari Műveknél megkezdték a „Liliputi" nevű zsebkvarclámpa sorozatgyártását. A ké­szülék árusítását ősszel kezdik meg. A kvarclámpát orvosi felügyelet nélkül is lehet a ház­tartásokban használni van? — A bolya felé homok, Újszeged felől kőszórás. — A provizórikus híd egyik pillére — magyaráz fentről Éles István. — Ügy készült a híd, hogy körbe cölöpöket vertek le, s azt megszórták kővel. — Sima meder! — jelenti az eredményt Kiss Gyula, de közben keze megakad két szegecselt roncsban. A régi híd maradványa, mert több­rétegű lemez van átszege­cselve. A hajóútban — Óvatosan, mert robba­násveszélyes — hallom újra a fentieket. — Igaz, hogy a fel nem robbant repülőbom­bák és lövedékek lesüllyedtek az iszapba, de azért nem árt az elővigyázatosság. Kőkupacokon haladunk. Egyszerre kivilágosodik. De­rékig érő vízben álunk a Ti­sza közepén. — Felmásztatok a kupac Kovács Attila nem tehetjük az időjárás függvényévé. Szövetkezeti mezőgazdászok, tsz-elnökök és a tapasztaltabb gazdák is jól tudják: a most előké­szített, műtrágyázott s meg­felelően lezárt talajokon szá­raz időben is késedelem nél­kül lehet majd vetni, mert a bőséges nyári csapadékot megőrzi az aratás után köz­vetlenül szakszerűen elmun­kált talaj. A nyáron előké­szített terület esős őszön sem okoz nagy gondot. Egyrészt sokkal nagyobb az ilyen ta­lajnak a vízfelvevő képessé­ge, másrészt a kész területe­ken már nem kell ekékkel, traktorokkal dagasztani a sarat. S^J EM ISMERETLENEK ezek a fogalmak, azonban mégis azt tapasztaljuk, Szegeden és a járásban egyaránt jócskán elmaradtak a gazdaságok a nyári tarlóhántással, mély­szántással. Nem egy helyen — ahol meg is kezdték a nyári talajelőkészítést — rosszul csinálják. Az eke után nem járatnak gyűrűs hengereket, még csak sima hengert és fogast sem. Emi­att aztán még hamarabb ki­szárad a levegős talaj, rom­lik a talajerő-állapot, a ta­lajélet E hanyagságnak ké­sőbb az egész közösség látja kárát Tsz-einkben az ellenőrző bizottságok munkája eddig leginkább csak arra korlá­tozódott, hogy szemmel tar­tották az enyveskezű eket és segítettek év végén a leltár elkészítésében. A jövő évi termés is társadalmi tulaj­don 6 nemcsak az lehet vesz­teség. amit egyesek ellopnak, hanem az is, ami látszatra ártatlan könnyelműség miatt meg sem termett. Az ipar­ban technológiai fegyelem­nek nevezik ezt. Szigorúan megbüntetik azokat az ipari vezetőket, akik a technikai, technológiai előírásokat meg­sértik. Fiatal közös gazda­ságainkban technológiai fe­gyelemről eddig még csak általában beszéltünk, azon­ban e tekintetben is tovább kell lépnünk. A másik nagy téma, mely a mezőgazdászokat, tsz-tago­kat máris foglalkoztatja: az őszi betakarításra való fel­készülés. Homokterületeken pedig az idei őszi és a jövő tavaszi telepítések előkészí­tése. Vannak, akik úgy vé­lik, korai még erről beszélni. Hol van még az ősz és hol a tavasz? Nos, ehhez tudni kell azt, hogy a járásban újabb 1800 kataszteri hold szőlő és gyümölcs telepíté­séről van szó. Az új telepí­tések előkészítésének első lépéseként tehát több mint 1800 hold homokot kell 70— 80 centiméter mélyen felfor­gatni. Ez a hatalmas munka csak úgy fér bele az időbe, ha már most mindennap le­hetőség szerint két műszak­ban reggeltől estig dolgoznak a mélyforgató ekék, lánctal­pas traktorok. Idén nem tör­ténhet meg olyasmi sem, ami más években nagyonis gyakori volt, hogy a telepí­tésekre szánt területeket ara­tás után másodnövényekkel vetették be, mondván, hogy mire a gépállomás megérke­zik, még a másod vetések is Folyamatos ellenőrzés az áruszállításban Az idei népgazdasági terv A Csongrád megyei népi fokozott feladatokat hárít a ellenőrzési bizottság július 15­közlekedésre. Mivel különö- .. , . sen a csúcsszállítási időszak- 31"lg a ban nincs elég szállítóesz­különböző szakcsoportjaiból köz, a vasút és a köziekedé- jdakított . munkabizottság si vállalatok komoly problé- közreműködésével ^ma­mákkal küzdenek. A szál- ^enor5 a? áruszál­lítási feladatok jó ellátása "tást. Észrevételeit allan­követeli a megfelelő koor- dóS>. J^ J™^ a dinálást, a szállító és szál- . bizottsággá! Ja­líttató felek együttpiűködé- vaslatokat tesz a feltart tu­sét, a szállítóeszközök és ra. egyuttműkodes fo­kodóberendezések jobb ki- játékosságainak megszun­használását. Hogy ezt minél tetesere. jobban megvalósítsák, s az Ezzel is segíti, hogy esetleges hibákat feltárják Csongrád megyében a lehe­es megszüntessék, a nepi el- á. . , . . .... lenőrzési bizottságok figye- toseghez merten a legjobban lemmel kísérik az áruszállí- bonyolítsuk le az áruszállí­tási munkát fásokat. termést adnak. Kissé aggasz­tó körülmény, hogy még mindig nem készült el a gép­állomások pontos menetirány terve, hogy melyik gazdaság­ba pontosan mikor érkeznek, s mikor adják át készen a munkát. Ezzel egyidőben készülni kell már most a kapásnövé­nyek termésének betakarítá­sára A gazdasági bizottság Határozatának megfelelően július utolsó napjáig min den tsz-ben el kell készíteni az őszi munkák részlete" munkaerőmérlegét, belek.?" kulálva a szövetkezeti ga­dák családtagjainak várhat maximális segítségét is. Fel kell mérni a szállítóeszkö­zök, gépek, fognterők telje­sítőképességét. Ezek után derül ki, hogy a nagy őszi munka idején hol és mikor milyen társadalmi segítségre lesz szükség, melyek azok a közös gazdaságok, ahol egye­dül nem tudnak megbirkózni a feladatokkal s kérni kell társadalmi szervek, üzemek segítségét. S OK TAPASZTALAT szól arról, hogy van­nak gazdaságok, ahol a vezetők még úgy véleked­nek: jó ha megvan a kam­pánytervünk, hadd lássák a járásnál, a megyénél, hogy nem sértjük meg az előírá­sokat. Egyébként úgyis más­képpen lesz minden. Az ef­fajta látszatmunkát, mely zűrzavart, ösztönösséget ta­kar, a jövőben nem engedik meg a felettes szervek. A jó munkatervezésnek, üzem­szervezésnek nemcsak nagy gazdasági előnye, hanem pótolhatatlan erkölcsi, poli­tikai jelentősége is van. Semmi sem növeli jobban a gazdák előtt a vezetők te­kintélyét, mint az, ha lát­ják, hogy közösségükben minden munka pontosan, kapkodás nélkül halad. Az időjárás kellemetlenke­dése, gonoszkodása ellenére is közel kéthetes fórjuk van más évekhez képest Szeged és a járás gazdaságainak az időszerű munkákban. A szo­kásosnál előbb fejeződött be az aratás s várhatóan meg­marad ez az előny a csép­lés befejezésében is. Van te­hát lehetőség, hogy jól át­gondoljuk az év hátralevő feladatait. Az sem vitás, hogy még a leggyakorlottabb, legtapasz­taltabb szövetkezeti elnökök­nek, mezőgazdászoknak is maximális segítségre van szükségük a pártszervezet és a tagság részéről. Nyáron sem szünetelhet a pártmun­ka. Nem ritka a szegedi já­rásban sem az olyan szö­vetkezeti alapszervezet, ahol a kommunisták azzal magya­rázzák a pártmunka „vaká­cióját", hogy most nem a gyűlésezések, hanem a mim­ka ideje van, hagyjuk dol­gozni az embereket. Tények bizonyítják, hogy ahol már megszabadultak ezektől a kényelmes és maradi néze­tektől — s megtalálta he­lyét a pártszervezet a kö­zösség életében —, sokkal gyorsabban halad a munka. Jó úton jár például az ül­lési Kossuth Tsz pártszerve­zete, hasonlóképp a rúzsai Napsugár Tsz-é is. I DÉN MAR sok-sok szakmai tapasztalat­cserén vettek részt a szövetkezeti vezetők, kom­munisták. Mégsem haszonta­lan egy-egy szűkebb körű tapasztalatcserét szervezni a termelőszövetkezeti pártmun­ka tanulmányozására sem. Ez is seg'tene abban, hogy végre mindenütt felhagyja­nak a tsz-pártszervezetekben az „elvileg alátámasztott" semmittevéssel, s felismerjék annak a nézetnek a károssá­gát, hogy „nyáron nem érünk rá politizálni." Végül pedig csak az marad az ilyen pártszervezet számára, hogy bogozza, hol és mikor kö­vették el a hibát. Semmi sem lehet most hasznosabb, mint hogy a következő me­zőgazdasági feladatok megol­dásánál a szövetkezeti szak­mai vezetés és a pártszerve­zet jusson mindenben közös nevezőre, vállalják egymás munkájáért a közös felelős­séget. E közös felelősség a szakmai és a politikai neve­lőmunka tökéletesedését eredményezi. CSÉPI JÖZSEF Csütörtök, 1964. július 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom