Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

Elutaztak az ogyesszai diákok Az ogyesszai 58-as számú középiskola Szegeden tartózkodó 30 tagú diákcsoportja Viktor Dudnyiknak, az Ogyesszai Ipari Területi Komszomol bizottság másodtitkárának vezetésével tegnap a kora délelőtti órákban megkoszorúzta Szeged két szovjet emlékművét. A délelőtti órákban a küldöttség tagjai ellátogattak a Szegedi Konzervgyárba és a Paprikafeldolgozó Vállalathoz. Délután dr. Biczó György, a városi tanács vb elnöke fogadta a küldöttség vezetőit, majd megtekintették a Radnóti gimnáziumot. Este az ogyesszai diákcsoport tiszteletére KISZ találkozót rendeztek az Ifjúsági Házban. A vendégek az éjszakai órákban utazták el SzegedrőL Van új palacktöltő — még sincs Egyre gyákraban hallja az ember presszóban, étteremben, szórakozóhelyen, hogy a vendégek üdítő italt kérnek. A szikvízipari vállalat kimutatása szerint egy nap 25—30 ezer üveggel is elfogy. A város üdítőital-ellátása azonban mégsem kielégítő. A Csongrád megyei tanács Anna-gyógyvíz Üdítő- és Szikvízipari Vállalatának főkönyvelője, Siklós Endréné 6zerint ennek az az oka, hogy a vállalatnál csak régi, korszerűtlen palacktöltőgépek vannak. Ezek az elavult gépek már lassúak, üzemeltelésük nehézkes. A vállalat igényelt is egy új palacktöltőt — mondja a főkönyvelő —, melyet Magyarországon még nem gyártanak. Ezért a gépet a megrendelés után csak egy évVasárnaponként 20 üzletben lesz friss péksütemény Korábban sok gondot okozott a kereskedelemnek Szeged péksütemény ellátása. A belvárosi üzleteken kívül kevés bolt kapta meg nyitásra a süteményt, délutánonként pedig még a város szivében sem lehetett kapni kiflit, zsemlét. A kereskedelem és a sütőipari vállalat közös újítása enyhített a gondokon. Kora reggel vesszőkosarakban szállítja a sütőipar a boltok elé a friss árut. Tegnaptól, hétfőtől kezdve újabb öt üzlettel kötött szerződést a sütőipar, s így most már a nagyállomás mellett a 110es húsboltba, a 40-es Széchényi téri húsárudéba, a Szent István téri, az Április 4 útjai, valamint a Somogyi utcai élelmiszerüzletekbe is .kora reggel érkezik friss sütemény. Egyre több üzlet kapja meg időben az árut. A külvárosi üzletek közül egyelőre csak azok, ahol védett helyre tudják rakni a kosarakat A Szegedi Sütőipari Vállalat a kereskedelem megrendelésére 20—22 fajta süteményből naponta 60—65 ezer darabot készít. Ha az üzletekben nincs megfelelő választék — mint erről Csikós János, az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályának vezetője tájékoztatott bennünket —, ott az üzletvezető hibás, mert például a népszerű sósperecből is korlátlan mennyiség áll a kereskedelem rendelkezésére és mégis igen gyakran élőfordul, hogy nem lehet kapni az üzletekben. Jelentősen javul az ellátás. Július 26-tól vasárnaponként közel 20 — tejet árusító — boltban lesz friss péksütemény. Egyelőre — ahogy Rovó Ferenc, a Szegedi Sütőipari Vállalat gyártásvezetője elmondta — vasárnaponként a kereskedelem rendelésére 20 ezer darab süteményt hoznak .forgalomba. A választék bővítése érdekében a városi tanács kereskedelmi osztálya tárgyalt a Szentesi Sütőipari Vállalattal. Szentesen ugyanis 1 forint 30 fillérért tojásos perecet gyártanának a szegedi kereskedelem megrendelésére. Most már csak az élelmi szerkiskereskedelmi vállalaton múlik, hogy fogyaszthatják-e a szegediek. vei később kapja meg az illető vállalat. Az Élelmezésügyi Minisztérium lehetővé tette, hogy a hosszú várakozási idő nélkül jóval előbb kapjon egy ilyen gépet a Csongrád megyei szikvízipari vállalat. A minisztérium segítségével sikerült megvásárolni szinte máról holnapra a Budapesti Nemzetközi Vásáron egy új cseh Skoda-gyártmányú gépet. Az új palacktöltő — folytatja a főkönyvelő — 626 ezer forintba került. Az autómatagép 8 ezer üveget palackoz egy óra alatt, míg a régi csak 5—6 ezer 2.5 decis üveget. Az új palacktöltőRép már a múlt héten megérkezett a vállalathoz, de érintetlenül áll. Miért nem üzemeltetik? A kérdésre a vállalat felügyeleti szervének, a Csongrád megyei tanács ipari osztályának vezetője, Ladányi Benedek így válaszolt: — Az új gép üzemeltetésével kapcsolatban felmerült sok kisebb-nagyobb probléma. Addig nem tudjuk használni a töltőberendezést, amíg megfelelő segédgépeket nem kapunk. Ugyanis a régi üvegmosó- és keverőgép nem bírja ellátni az óránként 2 ezer literes kapacitású gépet. Az Élelmezésügyi Minisztérium Konzervipari Igazgatóságától kértünk egy segédgépet, de ígéretet csak a jövő évre kaptunk. A Csongrád megyei szikvízipari vállalat igazgatósága a napokban járt a budapesti szikvízipari vállalatnál és lehetséges, hogy két segédgépet tudnak kölcsönözni. Ha nem, akkor csak a jövő évtől kezdve tudjuk üzemeltetni az új gépet. A növekvő üdítőital-fogyasztás miatt a vállalatnak valóban új gépre van szüksége, de'' nem arra, hogy a gép csak az udvaron álljon, verje az eső és rongálódjék. Így nemcsak a vállalatot éri a károsodás, hanem a népgazdaság számára is elvesz jó néhány ezer forint. Logikusabb lett volna talán, ha csak ftésőbb vásárolják meg a palackozót a két segédgéppel együtt, hogy azonnal munkába állíthatók a jóval nagyobb teljesítményű üdítő ital készítő berendezést. Tarnai László r Es felparázslott Dózsa trónja. Törzsgárda és munkásvándorlás — Mihelyt Báthory, Dózsa buzogánya által mellén találva lováról hanyatlani kezdett: társai egyszerre segítségére rohantak, s vezérünket hátrálni kényszerítették; -de bátorságuk meg vala törve. Magukkal ragadva sebesült Báthoryt, vad rendetlenségben futottak szerte szét a mezőn, hol sokakat utolért bosszuló fegyverünk: mások a Maros habjaiban találták halálukat; s mi győzelmünk ünnepére Csanádot gyújtottuk fel, hogy vörös lángjai az Alföldön a szabadság hajnalát hirdessék... Így beszél harcaikról Eötvös József "Magyarország 1514-ben* című regényében a krónikás. A hajdani történetíró pedig végső csatájuk emlékét idézve Mészáros Lőrineznek, Dózsa papjának küzdelemre buzdító szózatát eleveníti fel. "Ez a nap, ez a harc lesz az, mely nekik és utódaiknak nagy dicsőségére fog válni, ha bátran és győzelmesen küzdenek; de ha elkorcsosodva a gyalázatos félelemnek adnak helyet és megfutamodnak, úgy száműzetés, nyomor, bilincs, bitófa s oly büntetés vár reájok, mi a halálnál is rosszabb*. Négy és fél évszázaddal ezelőtt, 1514 júliusában teljesedésbe ment Lőrincz pap tragikus jövendölése. íme a drámai kép, ahogy a ma élő költő látja: Homlokán a harag rőt [koszorújával s szinte tántorogva nehéz [igazával indul Temesvárra süly[lyedni jeltelen szörnyű mocsaradba, ma[gyar történelem! Nemcsak Illyés Gyulát, írók egész seregét ihlette meg Dózsa nagyszerű alakja, mártíriuma, az első magyar parasztháború névtelen hőseinek történelmi tette, lebírhatatlan igazsága. A székelyföldi fiatal szabadságharcos vitézi tetteinek híre korán szárnyrakelt. Erdélyi szegények, magyar és román felkelők élén le-lecsapott az elbizakodott, kegyetlen, népnyúzó nemesekre. Később mint lovagi tornák győztes bajvívója hívta fel magára a figyelmet. A királytól nemességet kapott, Bakócz Tamás esztergomi érsektől megbízatást: induljon a keresztes hadak vezéreként a fenyegető török sereg ellen! A zászlói alá gyülekező jobbágyok elhozták magukkal keserűségüket, lázadásukat, mert elviselhetetlen volt a robot, a dézsma, a rájuk a Szegedi Építőipari Vállalatnál i Hiába nagy cég a megyei építővállalat, hiába költözött Szegedre gyárat emelni a 3l-es is, mely az egész országban dolgozik, az ő rendkívül fontos tevékenységük mellett még el kell valakinek végezni az „apró" munkákat is, ami a fejlődéshez épp úgy hozzátartozik, mint a többmilliós beruházások. Nyilvánvalóan érdekes tehát számunkra, hogy a helyiiparban, a Szegedi Építőipari Vállalatnál szintén jellemző-e a munkaerő* vándorlás avagy sem? Hogy ők milyen mértékben számíthatnak a törzsgárdára, azokra a dolgozókra, akik jóban, rosszban kitartanak egy helyen? A munkások egyharmad része Jelenleg pontosan 362 a vállalat munkáslétszáma. A múlt fél évben 93 dolgozó jött és 102 kérte ki munkakönyvét. Lényegében 1963 első félévében is hasonló volt a fizikai, dolgozók száma. Akkor 132-en jelentkeztek felvételre és 122-en mondtak búcsút. Tehát a munkásvándorlással itt is mint objektív ténnyel kell számolni. A korábbi évekhez képest növekvővel, a tavalyihoz viszonyítva körülbelül egy színvonalúval. A munkások csaknem egyharmad része kapja kezébe a vándorbotot, s indul szerencsét pórbálni másfelé. Arra gyanakodhatnánk, hogy talán a két nagy építő vállalat gyakorolja rájuk a vonzóerőt, esetleg jobb kereseti lehetőségekkel vagy jobb munkásellátással. A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják. A távozó dolgozók többsége a mezőgazdaságba megy vissza. Az újonnan felvettek- nagy része viszont a mezőgazdaságból érkezik. A vállalat tehát tehetetlen a fluktuációval szemben? Hiszen kötéllel nem lehet senkit sem lekötni. De más eszközökkel? A telephelyiek maradnak Igen, más eszközökkel! Az asztalosok, a lakatosok, a szerelők, előregyártók nem vándorolnak, a festők, ácsok, szigetelők, sőt a kőműves szakmunkások közül sem sokan. A központi telephelyen 70—80 ember dolgozók, s többségüknek eszébe sem jut, hogy netán más elhelyezkedési lehetőség után nézzen. A munkások nagyjából ugyanannyit keresnek a szegedi építőknél is, mint a többi építővállalatnál. Helyzeti előnyük viszont a megyeiekkel szemben, hogy nem kell vidékre járniuk. A környező községekben lakóknak, a kistelekieknek, a csengeleieknek épp úgy biztosítják a gépkocsival való bejárást, mint a megyei vállalat a saját dolgozóinak. Tényként állapíthatjuk meg, hogy azok a munkásojc — a telepen dolgozók —, akiknek kényelmes szociális berendezések állnak rendelkezésükre, ebédlő, fürdő stb., valamint a többi szakmunkások, akik már öt meg tíz éve itt dolgoznak, nem kívánkoznak él. Mert igaz ugyan, hogy a munkáslétszám egyharmada vándorol, de szinte mindig csak ugyanaz az egyharmada, a kétharmad rész marad, ők a törzsgárda. ők viselik a jelvényt, kapnak hűségjutalmat, s nyereségrészesedés esetén vastagabb borítékot. A fluktuáció nem kifogás Persze, jó lenne azt az ingatag száz embert is valahogyan megtartani! Bár, ha az előbb elmondottak alapján vizsgáljuk meg számukat, már nem i6 tűnnek olyan soknak. Nyilván szívesebben maradnának meg a segédmunkások is a szegedi építőknél, ha nem felvonulási kocsikban lenne öltözőjük, mosdójuk, étkezőjük* hanem tágas, tiszta felvonulási épületekben. Néhány éve kocsi sem volt még. Felvonulási épületet pedig nem érdemes építeniük egyelőre* de nem is lehet, hiszen akkor többe kerülne a leves, mint a hús! Az apró építkezések nem bírnák ki a magas rezsiköltséget. Pedig hogy a vándorlás miként hat a munkára, könnyű bebizonyítani. A Szegedi Építőipari Vállalat az idén sokkal többet épít, mint tavaly, de a tervét ennek ellenére sem teljesítette az első fél évben. A tervelmaradás oka a termelékenység alacsony szintjében kereshető leginkább. A munkásvándorlást és a termelékenység gyengeségét nem nehéz egymással összefüggésbe hozni. Még a tervezettnél valamivel nagyobb létszám sem volna képes e béklyó miatt elvégezni az előírt munkát. Persze más okok is közrejátszottak ebben, de azok most nem itle tartoznak. A vállalat vezetői és a •törzsgárda tagjai nem nyugodhatnak meg abban, hogy a munkások egyharmada időnként veszi a kalapját, s odébbáll. A vándorlás — tudott dolog — nem mentség a munka halogatására. Szüntelenül keresni kell azokat a módszereket, melyek segítségével elérhetik, hogy az új dolgozók is jól érezzék magukat a vállalatnál, hogy jóban, rosszban képesek legyenek kitartani mellette. F. K. Szegedi úttörők Pécsett Vasárnap délelőtt piros nyakkendős lányok sétálnak a pécsi Széchenyi téren. Három kislány megáll egy kirakat előtt. Megszólítom őket. — Hová valók vagytok, gyerekek? — Szegediek. A gedói iskolából. Itt táborozunk. — Csak ti hárman? — Á. dehogy: húszan! Tizenegy lány és kilenc fiú. Csak most sétálni engedtek nehezedő földesúri önkény. Harci gerjedelmüket a zászlósurak nem tudták lecsillapítani. Félelmükben tehát arra utasították Dózsát: oszlassa fel a keresztes sereget, hadinépét küldje vissza szolgálatukra. Dózsa György azonban akkor már a parasztok vezére volt, nem engedelmeskedett az országvesztő főuraknak, elindult a török ellen. A földesurak zsoldosokat toboroztak, de nem az ország letiprására gyülekező ozmán hadak ellen, hanem a jobb életre., több jogra, emberségre áhítozó jobbágyok "megbüntetésére*. Dózsa megütközött a Báthoriak, a Csákyak és a többi oligarcha fegyvereseivel, seregéhez ezrével csatlakoztak a szökött jobbágyok, akik sokszor kaszával, cséphadaróval szálltak szembe a páncélba öltözött, állig felfegyverzett zsoldos lovassággal. A küzdelem országos méretű jobbágyfelkeléssé, öldöklő parasztháborúvá, az akkori Európa egyik legjelentősebb antifeudális megmozdulásává szélesedett. Dózsa György népe diadalmas csatákat vívott, a jobbágyság kemény elégtételt vett sanyargatom. Ám végül felülkerekedett a zsarnokság: a parasztok hősi megmozdulását vérbe fojtották, Dózsa Temesvárnál SzaDcrkovits Gyula Dózsa című fametszet-sorozatából polyai János erdélyi vajda nem tudta útját állni a török fogságába esett. Tüzes trónon hódítóknak, megégették, testét felnégyel- _. _ .. , ték, s közszemlére a városok Dozsa Györgynek es pakapujára helyezték. Örök ta- raszt hadainak dicsőségét, 450 nulságul... év előtti hősi áldozatukat Aztán jött Mohács: a föl- népünk emlékezete örökre desurak által elárult, kifősz- megőrzi és számontartja, tott, elvéreztetett ország többé v. F. bennünket, s ki erre ment, ki arra. — Már ennyire ismeritek Pécset, hogy nem is tévedtek el? Mosolyognak. — Ismerjük, mert már sokfelé voltunk. Tizedikén érkeztek. Azóta jártak már a Misina-tetőn, a Dömötörkapunál, az állatkertben. s így tovább, Pécs ismert kirándulóhelyein, sőt elutaztak Siklósra, Harkányfürdőre is. — Ma délután pedig a vidám parkba megyünk — mondja Tóth Krabót Éva, aki nyolcadikba megy ősszel, Malmos Máriával eíyütt. A harmadik: Balla Erzsébet, nagy figyelemmel szopogatja a fagylaltot, ő még csak hatodikos lesz. Mindhárman az idén táboroznak először, így hát érhetően nagy élményt jelent számukra a pécsi nyaralás. S hogy mi volt a legjobb az eltelt napokból? A kis fagylaltozó lesüti a szemét, s a fagylaltjára koncentrál, mintha az lenne a legjobb. A másik azt feleli: minden. Tóth Krabót Éva pedig a fürdőre emlékszik felcsillanó szemmel: otthon is azt szereti a legjobban. — Meddig tart a séta? —Délig — felelik kórusban. — Ebédre kell visszaérnünk. Pontosak is leszünk, mert biztos jó ebéd lesz. Mindig jó ennivalót kapunk. — Mit üzentek haza szüleiteknek, pajtásaitoknak? — kérdezem búcsúzóul. Hosszan töprengenek. Mit is lehetne üzenni? Malmos Mária szólal meg — nem hiába ő volt a legjobb tanuló hármójuk közül: — Üdvözletünket küldjük Pécsről, nagyon jól érezzük magunkat! A másik kettő bólogatva helyesel. N. F. Kedd, im. július 2JL DÉL-MAGYARORSÍAG S