Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

FEHER FOLTOKON HEZSO FERENC OSZ JUHASZ GYULA: A művészekről a közönségnek A gyűjteményes kiadások vaskos kötetei már elég plasztikusan visszatükrözik Juhász Gyula írói, költői és emberi portréját, meghatározzák helyét a magyar irodalomtörténetben és a haladásért vívott gigászi harcban egyaránt Egy-egy újonnan felbukkanó írása legfeljebb még markánsabbá teszi a képet, amely a magyar nép tudatában alakult ki róla és szerepéről. A proletárdiktatúra kikiáltása otán Szegeden is megalakult a direktórium. A város tényleges ura azonban ekkor már a megszálló francia hadsereg volt A francia parancsnok nem sokáig tűrte a direktórium működését, Szeged elhagyására kényszeritette, és a város élére a régi vezetőket parancsolta vissza. Néhány héttel később a franciák védnöksége alatt már megkezdődött az ellenforradalmi szervezkedés is és a várost elözönlötték az ellenforradalmi kalandorok, s a város lakossága elég korán ízelítőt kapott az ellenforradalmi terrorból. Ebben a feszült atmoszférában azért akadtak Jó néhányan, akik hívek maradtak a forradalomhoz, és vívmányainak védelmére keltek. A legelsők sorában volt Juhász Gyula, a költő. Prüszkölve fordul be a meg az öreg tanya körött, kancsóval Üjra kóstolnak, gépkocsi a tanya udvarába a Mutatóban egy kancsónyit a Most a szín hibádzik. Egyik£ madzag dűlő sivó homokjá- fehérhői meg a színesből is. nél ilyen, a másiknál arnoróL A SZÖSZMÖSZ Válla- így dukál ez erre, távol a lyan. Üj kancsó, új pohár, lat elvi osztályának vezetője településektől. Lassan éled a vita. Bor hónaljig érő nadrágban, tér- A gazda tölt és figyeli a után a termés, majd az élet, det verő zakóban és nyaká- főnököt, aki a világosnak s a világpolitika kerül szór ban az elmaradhatatlan táv- {orcUtja a poharat Fél sze- ba. A gazduram elvtikém csóva nehezen kászálódik ki , , , _ ,, , „ a gépkocsi első üléséről, az 1061 leasukv» felemeli, lesz. Egyre batrabban szoL úgynevezett fizető helyről, hol leengedi az italt, mint A vendégek adják alája a Kora reggel indultak a vá- ahogy azt a pap teszi a temp- lovat. Felteszi ezért a nagy rosból, most meg már a nap lomW Végül beleszagol és, kérdést, is harmadolja a délutánt A , hátsó ülésről a főnök he- asztalra illeszti. — Mennyit vinnének?.:, lyettese, majd annak adju- — Ügy látszik, ért hozzá összenéznek, hümmögnek, táns-i száll ki, hogy itt is — villan át a gazda agyán Vonogatják a szempillát a teSíanak' eUenÖriZzék a gondolat - Ez a rizling egyre lejebb eresztik a válA gazda gyanakodva ío- # eperfahordóban van. A lakat, gadja őket másikból nem hozhatott a — Én nem merek vend Ezek azonban illedelmesen lány, az még kezdetlen... — szól nagyon halkan a heS^^in^S^ A —* a a jötteket a tornác végi kis- nyelvével és nagy busán fonok, a ]ó ég tudja... Nekonyhába, majd rövid tü- nézi az üres pohár kerekedő, kem tetszene, de hát... relmet kér. Eladósorban le- fenekét Ez jó jel, ennek — Sok érte a tizenöt — vő lányának gyonsan hadar. örüJ gaada böki ki az adjutáns. - Én ja, hogy pattogjon a pince, 6 J . .. . ,. ~ Nem mondom .:. — nem is tudom, talan ... kezdi, majd nagy hirtelen — A kóstolót azt megfiabbahagyja. A főnökre fi- zetjük — pislog nagyokat a gyei, aki még az utolsó főnök. korty előtt is köszörülgeti — Ugyan..; — szabadkotortaát. zik a gazda. — Ott azért — Érzik, hogy rizling, még nem tartunk, hogy a De.í., van mellette vala- kóstolóért is... mi... Ugye bükkfában van? A búcsú most már rövid, A szeged! képzőművészek haladó szellemű csoportja fordul a gazda felé. Szürkül az ég alja, későre 1919. május 18-án nagyszabású kiállítást rendezett a mű- _ Biztosan kadart szívtak jár. A pántlika dűlőre azért zeumban, amelynek igazgatója Móra Ferenc volt. Húszon- ,... , . , , . . — n _ . négy művész közel Másfélszáz alkotása került a közön- rföbb a ^ - bokt ki még benéznek egy pillanatség elé. nagy bölcsen, fejét csóválva ra- Futja a kilométer, a Jó néhány ismerősen csengő és ma már elismert név a helyettes. — Attól lehet a havi háromezer. És ami a akad köztük: Bodzássy István, Dinnyés Ferenc, Heksch, Ist- zamat! legfőbb; feltétlen jelenteni van Nándor, a fiatalon elhunyt nagyterű ötvösművész, g^ fe^jg^ ^ kell felfelé, milyen az élet Hodi Lajos, a két Joachim: Ferenc es József, Karolyi Lajos, » ' Petri (Pick) Lajos, Sebestyén Endre műépítész, Vla&ics Ká- lógatná most már a bort. a tanyavideken, az ístenroly, Papp Gábor és még jó néhányan. A katalógus szerint a kiállítást Gergely Sándor, az izmos tehetségű szobrász és Tardos Taussig Ármin, a grafika ihletett mestere rendezte. A kiállítás változatos, gazdag anyagáról kétnyelvű — magyar és francia — katalógus is készült, Juhász Gyula bevezetőjével. Mint annyi sok más Juhász Gyula ífás, ez is hitvallás a Szépség, a JÓ6ág és az Igazság mellett és hozsanna az új világ felé, mely minden reakciós erőfeszítés ellenére is feltartóztathatatlanul közeledett Magyar László Nem szól. csak szemével int, hátamögötti fehér foltokon, s a lány megint hoz egy FÖRGETEG SZILVESZTER Míg künn május az örök paletta ezer színeit rakja a fákra és virágokra, és hangolja a természet isteni szimfóniáját: addig a szegedi képzőművészek is megkísérlik, hogy a ver sacrum hangulatát és áhítatát varázsolják a közművelődésnek emelt palota falai közé. Háborúk és forradalmak elől hova menekülhetne néhány órára feledést és vigasztalást találni szegény lelkünk, ha nem a művészet hűvös ós derűs csarnokába, a néma és nyugalmas álmok közé, amelyeket azok álmodnak vászonra, kőbe, akik a szépségben keresik az igazságot? A művészet mindenkor a legbiztosabb ezer volt az élet nyomorúsága és szomorúsága ellen, de ma kétszeresen az, és ezt érzik a művészek és érzik a művészet szeretői is, akik egyre többen lesznek, egy új vallás űj hívői, e földön boldogulni és üdvözülni akarók a Szépség, Jóság és Igazság hármas istensége nevében. Volt idő, amikor a Művészet a kevesek kiváltsága, fényűzése, kedvtelése vagy szórakozása volt A művész a hatalmasoknak alkotott azok kénye, kedve szerint Még így is tudott mindenkihez szólni, az eljövendő századok embereihez: hozzánk is. ^CoJUa/l Ohdtion ' Feljegyzés, csillagok közt Milyen ostoba voltam: azt hittem akkor, már üdvözültem. Ahogy a Föld fölé kerültem, kék arcom az űrbe dobódott, akár a szörnyé, meghatódott és elkínzott volt; de makacs — tudtam, képernyőn át követnek. tgy surroghattam égköröknek. közben álomra is nyugodtan hajthattam fejem, tenyerem kalandozhatott, műszeren, j megfejtésébe régen fogtam, s ez szította fel önbizalmam, hogy észre se vegyem magamban. bizonytalanban létezem. — Megdöbbentem? Ereztem újra a félelemet, a pillanat dühödt légürré tágulását, melyben a fej maga marad, az idegkép lucsokra oszlik, ahogy a kert hó-árba foszlik. Józan akartam lenni! Ha leszállásra összpontosultam, egy-egy kör alól kizúdulnom, a felfoghatatlan világba kell vetődnöm, akár az árva, méltóságon alul tehetném? Nem a zuhanásom a fontos, nem átváltásaim a lényeg; ne csupán égközi vakondhoz hasonlóan, világtalanként púpozzam a mindenség-kérget — lángoló földsáv, csupasz elme fényében álló nép. a kéményt lággyá tevő gyárfüst terelje forgásomat. Így lesz arányos! Világ higgadtsága, fegyelme leszállás után, start előtt pár percre rendeljen magihoz. 6 DÉLrMAGUmSiÁQ VaSikaap' 19Wr Ma eljött az fdö, hogy á hívek az ecsethez és a véMűvészet mindnyájunk val- sóhoz, és egyik kezükben lása, öröme, tulajdona és sokszor bizony fegyvert kelmindennapi kenyere legyen! lett szorongatniok. Amit a nagy Ruskin és Inter arma silerrt Musae, Tolsztoj, a XIX. század kul- de ők hallgatagon is álmotúrapostolai és prófétái hir- doztak és titokban is színe— dettek, ma kell, hogy az ige ket és formákat próbáltak testet öltsön, hogy a tanítás hozni abba a színtelen és tetté váljék, hogy a jóslat formátlan világba, amely a megvalósuljon: a Művészet háború volt ós amelyből íormindenkié! Éppen olyan radalmas erővel egy új vtigazságtalanság a Művészet lág kontúrjai bukkantak elő. élvezetéből kizárni valakit, Ez a kiállítás ígéret, amelyosztályokat vagy egyeseket, nek beVáltása egyaránt múmintha elvennek valakitől az ... . . . , ... éltető levegőt, a világító na- a muveszeken es a kapót. A művészet az a val- zönségen, akik ne csak kielás, amelynek nevében nem ressék, de találják js meg viseltek soha háborúkat, egymást, és induljanak el amely mindig csak az élet, együtt az új úton, űj 6zépaz alkotás, a teremtés, a ségek és uj élet felé! több szépség és boldogság követelését valósította meg. Mi a művészet? Hányan kérdezték és hányan feleltek erre, de mindnyájan egyetértettek abban, hogy a valódi művészet az élet eleven érzését fokozza, az ember lényét tágítja, hogy a műalkotás a természetet gazdagítja, megsokszorozza a teremtés művét, a világot. Ezzel a hittel és tudattal és ennek a hitnek áhítatával és ennek a tudatnak komolyságával kell járulnunk mindig képek elé, szobrok elé, versek elé, ezzel kell fogadnunk az igazi remekeket és a tehetség minden megnyilatkozását is, mint ahogy a pap fogadja az ostyát, amely a mester testévé és vérévé átlényegül. A költő szerint, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Nos, a művészeit dolgai a lélek virágai. Kivirágzásai annak a kultúrának, amely a nagy találmányok, a technika csodái mellett a nagy álmok, a képzelet olyan csodáival gazdagította szűk földi életünket, amelyek mellett elszürkülnek és eltörpülnek az összes gőgös és vaskos rea- g litások. A szegedi művészek, akik most itt kiteregetik és kibontogatják az álmaikat, a vívódásaikat, a keresé- I süket, akik mintegy valló- | mást tesznek arról, hogy mit akarnak ós mit értek el, ne feledjük, háborúk ós forradalmiak zajában maradtak LADÁNYI MIHÁLY: MERRE VACVTOK... Merre vagytok, szigorú asszonyok, vas-őlűek, fehér-hold mellüek, ti, igazságra szomjas szoptatok? Egyetlen lábnyom eligazítana már a kávéházi teraszok előtt, ahol az enni-inni-enni-inni hangzik, egyetlen mozdulat hozzátok intene a csarnokok tolongásaiból, egyetlen szó elindíthatna engem sorsom felé, amely szorongva vár már. Csönd van köztünk, szigorú asszonyok, vas-ölüek, fehér-hold mellűik.^. Lelkesítő szavatokat szeretném rászorítani szivemre, ti drágák, s csak fecsegést, fecsegést hallok egyre pénzről, divatról... Ertetek kiáltok! Mert egyedül szorongok, asszonyok, s nem érzem sziveteket, eeak a szátok. L PAPP LAJOS; Második nap az égen ö, ha minden háború úgy kezdődnék, hogy a fegyelmezettebb kiskatonák az előírásoknak megfelelően végrehajtott „hátra-are!" után kézenfognák a fehér bottal tapogatózó világtalanokat. S hogy átalvezetnék bátor-szelíd kézzel valamennyit a városainkba sereglett szirénák biztató rivalgása közben, átvezetnék őket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain, a véresre szaggató drótakadályokon, gondosan ki kerülve a buckák alatt rejtőző, hangtalan taposóakmikat. • Es aztán letáboroznának négyen-öten is a legforgalmasabb, esattogó-dőrömböló útkereszteződéseknél, hogy mind, mind megállíthassák a robogó járműveket. Amikor egy kisfiú sebesen guruló, tarka labdája után szalad ki a kapu alóL A béke nevének fehér betű-toUai nem hullhatnának ki suhogó vágyainkból? S ha tavaszi díszszemléken nem lánc-fogakat csikoritó tankok, hanem a lövegek helyett ekét vontató erőgépek és odafönt teherszállító és utasszállító, életveszélybe került betegeket szállító, felhőket csapoló és földeket termékenyítő repülőgépek csillag-armadája vonul.