Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

\ Közéletünk hírei SZIRMAI ISTVÁN FOGADTA A SZOVJET PÁRTMUNKÁS­KÜLDÖTTSÉGET Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára hétfőn fogadta az N. R. Mitronovnak, az SZKP Központi Bizottsága mellett múködő pártfőiskola rekto­rának vezetésével hazánk­ban tartózkodó szovjet párt­munkás-küldöttséget. A hosz­szan tartó, szívélyes, baráti beszélgetésen jelen volt Sze­rényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága pártfő­ískolájának igazgatója. A BOLGÁR KATONAI KÜLDÖTTSÉG HÉTFŐI LÁTOGATÁSAI A Dobri DZSUTOV vezér­ezredes. honvédelmi minisz­ter vezette bolgár katonai delegáció hétfőn délelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démiára látogatott. A ven­dégeket Csémi Károly ve­iérörnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, a Magyar Nephadsereg vezérkari fő­nöke is elkísérte. A bolgár katonai küldöttség délben a Finommechanikai Vállalat­hoz látogatott el, ahol a de­legáció üzemlátogatáson vett részt. ÁTADTA MEGBÍZÓLEVELÉT A SVÉD KIRÁLYSÁG ELSŐ MAGYARORSZÁGI NAGYKÖVETE Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hét­főn fogadta Harry A. M. N. Bagge rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Svéd Királyság első magyar­országi nagykövetét, aki át­adta megbízólevelét. Harry A. M. N. Bagge nagykövet megbízólevele át­adásakor beszédet mondott, amelyre Kisházi Ödön vála­szolt. Harry A. M. N. Bagge nagykövet megbízólevelének átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősi emlékmüvet (MTI) * Vízum ked vezm ény Sopronba Sopronban, Kőszegen és Szombathelyen a nyáron nagyszabású sport- és kultu­rális ünnepségekre kerül sor. Ezért az illetékes hatóságok a tavalyi soproni hetekhez hasonlóan ebben az esztendőben is vízumkedvez­ményt adnak a rendezvé­nyekre utazó külföldi állam­polgároknak. így június 15­tól szeptember 15-ig az érvé­nyes polgári útlevéllel ren­delkező külföldi turisták 24 órás vízumot kaphatnak Sop­ronban, Kőszegen vagy Szom­bathelyen 0 órától 24 óráig jogosító tartózkodásra. A ví­zumokat a Magyar Népköz­társaság bécsi követségén, a bécsi IBUSZ kirendeltségen, vagy Sopronban és Kőszeg határán is megkaphatják. Még az idén csatornázzák Szeged új utcáját Szegeden a kerületi tanácsok a lakás­gondok enyhítéséért kijelölik azokat a helyeket, ahol társasházakat építenek. Az I. kerületben, Újszegeden épült a legtöbb társasház és új utcákat nyitottak Egressy Béni és Blaha Lujza névvel. A Blaha Lujza utca néhány házába már beköltöztek a tulajdonosok. Panasz­szal fordultak azonban a tanácshoz: nem tudják használni a fürdőszobákat, s nincs csatorna az utcában. Ezenkívül esős idő­ben szinte megkezeli ehetetlenek a házak, rrtert nincs aszfaltút. Mison Gusztáv, az I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke közölte: A Budapesti Hídépítő Vállalatnál május 16-án megrendelték a Blaha Lujza utca közművesítését. A tervek szerint ezt két ütemben végzik. Idén elkészül a csatorna, a derítő, az ülepítő, a gyűjtőkút, valamint az átemelő. Jövőre pedig az aszfalt gya­logjárda és kőburkolattal az út A kerületi tanács jelentős összeget for­dít az új utca kialakítására. A közmű­vesítés közel 2 millió forintba kerül, de építő kapacitás hiányában csak jövőre készülhet el az út. Rövidesen befejeződik a nagykörút Római körúti szakaszának parkosítása. Az első kerületi tanács meg­bízásából a virágoskertek támfalát építik, a járda kö­itUJIIIIIIIIIIilillllllllllllllllllliilllllllliill vezését végzik. A nagykörúton (Somogyiné felv.) Nyolcmilliós export Tavaly 17 milliós dolgozott a szegedi a tömegcikk-készítő ktsz-nél tervvel Hogy mi a szempont, az asztalka is jár, az asztalla­tömeg- exportáruk gyártásánál? Mi- pot rostlemezből vágják ki, cikk-készítő szövetkezet, az ként képes ez a szövetkezet s csak bevonják műanvag­idén 21 millióssal. A különb- évről évre növelni kivitelét? gal. így tetszetős, mégis ol­seg kizárólag exportra megy, Íme, a felelet: mindig újat cső. Rövidesen a szerszámok úgyhogy 1964-ben körülbelül igyekeznek nyújtani, olyat, nagy részének nem fából, — .4, , I ( vásárló kí- hanem bakelitből adják a felhasznált nyelét. Már meg is érkezett 8 millió forint értékű árut szállítanak a Zákány utcá­ami megfelel a vánságának; a ból külföldre, leginkább tő- anyagok ára ne legyen drá- az a hidraulikus prés, amely kés országokba. II fele Angliába Az ÁRTEX delmi Vállalat Külkereske­gább azok világpiaci áránál; azt gyártani, ami bár ke­lendő, mégsem annyira, hogy közvetít Az ott is érdemes legyen ké­export felét • Angliában ad­ja el, a többit Hollandiában, Belgiumban, Dániában és másutt. Ezek az országok különböző politechnikai já­tékokat, eloxált ket vásárolnak, az arab or­szágokban viszont a szegedi zsebkéseknek, bicskáknak van nagy keletjük. A szer­számkészlet több mint já­ték, minden darabja haszno­san kezelhető. szíteni, ahová exportálják. Újszerű csomagolás Ezért azután szinte meg­szerszárókészleteket, számláihatatlanul sokféle játékedény-készlete- apró szerszámot, edényt ké­szítenek, s olyán válogatás­a bakelitnyelet készíti. Korszerűsítik a csomago­lást is. Az Orosházi Fém­ipari Ktsz-től vásároltak egy vákuumgépet, mellyel vékony műanyaglemezből tö­kéletes és igen ízléses dobo­zokat lehet előállítani. Ez a csomagolási eljárás még vonzóbbá teszi majd gyárt­mányaikat. A ktsz az első évnegyed­ben 130 százalékra teljesí­Közérdekű kérdés: A téli tüzelőről — nyáron Szegeden a családok több­^sége most és a nyár követ­kező hónapjaiban kívánja beszerezni téli tüzelőjét. Kétségtelen, hogy erre ilyen­kor sokkal több a lehetőség, mint a fagyos télben, ami országos és családi gondok­kal jár. Van-e hát tüzelő most, megvehetik-e az emberek azt a mennyiséget, amire szükségük van? Igen! Az is igaz azonban, hogy — bár állandóan 4—5 féle jó minő­ségű szénből lehet vásárol­ni —, a TÜZÉP-megrendelő­irodában iszapra és berentei szén szállítására nem vertak fel készpénzes rendelést. Magyarázatul a TÜZÉP áru­forgalmi osztályán közölték: a kiadott SZOT-tüzelőutalvá­nyok többségét, kétharma­dát most a második ne­gyedben, egyharmadát pedig szeptember 30-ig váltják be. Most és később az iszap vt, a berentei szenet azoknak az utalványosoknak szálü'tják, akik ezt igénylik. Az utal­ványok zömének beváltása után a megrendelő iroda az érkező iszap és berentei mennyisége szerint ezekre a szénfajtákra is felveszi a készpénzes rendelést. A vásárló, aki iszapot, vagy berenteit akar most készpénzért venni, nem kap, de választhat első- és má­sodosztályú brikettből, orosz­lányi, dióból, dél-nógrádi da­rabosból, kovácsszénből, lig­nitből. A szénhez kielégítő mennyiségű tűzifát is adnak. Vigasz-e ez azoknak, akik cshk az iszapot, vagy a be­renteit akarják megvenni most? A lényeget tekintve igen, mert mégis az a fő, hogy van és beszerezhető most a téli tüzelő, bár még jobb lenne, ha volna bősé­gesen iszap is és berentei is, mind az utalványosoknak, mind a készpénzért vásár­lóknak. A TÜZÉP vezetői­nek a lehetőségek szerint a legjobban arra kell töreked­niük, hogy — számbaveve az utalványosok igényét — az érkező iszapból, berentei­ből a megrendelő iroda út­ján is biztosítsanak a kész­pénzzel fizetőknek. Bizonyá­ba állítják össze őket, ahogy tette exporttervét, s mivel a rendelés szól. Igyekeznek engedélye és anyagkiutalása minél megfelelőbb anyago- is van, valószínűleg fél év kat felhasználni. Ahhoz az végéig teljesítik az egész évi edénykészlethez például, tervszámot. De azután sem melyhez egy kis camping- marad „munka nélkül*, rendelés lesz elég. A közel­múltban küldtek például Ausztráliába is eloxált já­tékedényeket piacszerzésre. „Ránc" nélküli cső Belföldre szintén fémjá­tékokat, valamint zománco­zott fustcsöveket, s bukósi­ra lesz erre mód, ha tovább­ra is érkezik Csehszlovákiá­ból iszap. Ebben a hónapban eddig mindennap általában 40—50 vagon tüzelőt szállítottak a családoknak, s ez az ütem továbbra is várható. A meg­rendelt és készpénzzel fizeT tett tüzelő házhozszállítása azonban nem zökkenőmen­tes. Az AKÖV gépkocsijai, bár szinte éjjel-nappal úton vannak, az általános szállítá­sokból rájuk eső .részt így sem győzik. Ebből adódik, hogy a megrendelt tüzelőt nem szállítják néhány na­pon belül, hanem arra egy hétnél is többet kell várni. Ezért nagyon kell az illeté­keseknek vigyázniok arra, hogy a házhozszállítás ne torlódjon fel, s hosszasabb várakozás nélkül megkapják a családok a megrendelt, ki­fizetett tüzelőt. Az illeté­keseknek a telepek ellátásá­ra is nagy gondot kell for­dítaniok, hogy a környék la­kói ott is vásárolhassanak szenet és fát. M. S. sakokat gyártanak. Zomán­cozott füstcsövet rajtuk kí­vül csak egy budapesti gyár, bukósisakot rajtuk kívül se­hol sem készítenek. Éppen a napokban kezdték meg egy olyan könyökcső előállítását, melynek nincsenek „ráncai-*, két darabban préselik, majd villannyal hegesztik össze. Zománcozás után észre sem lehet venni, hogyan hajlítot­ták. Eddig már 140 ezer bukó­sisakot préseltek a motoro­sok részére alumíniumból a szövetkezetben. Az idei terv­ben újabb 80 ezer szerepel. Időközben megtalálták azt a lemezméretet, amely erre a célra, a legalkalmasabb, úgyhogy ezek a sisakok I innyebbek, rugalmasabbak, I ellenállóbbak mint a koráb­biak, s megfelelnek a nem­zetközi szabványoknak. A tömegcikk-készítő ktsz egyike a legjobb szegedi szö­vetkezeteknek. Igyekeznek ésszerűen, gazdaságosan dolgozni. Náluk mindig akad valami újdonság. Rang az iparban A rang az iparban sem születik magától, meg kell dolgozni érte, ki kell érdemelni a „várakozási idő­ben*. akárcsak katonáéknál egy újabb csillagot. S ami­kor már megvan, akkor sem lehet ölbe tenni a ke­zet, újra és újra be kell bi­zonyítani, hogy nem ok nél­kül született. Szeged ipari nem túlságo­san nagy, legalábbis nem lehet összevetni Budapeste­vei, vagy egynémely más, iparosodottabb városéval, de szerencsére rang dolgában nincs szégyenkeznivalónk. Tucatnyi olyan gyárunk van, kicsi és nagy egyaránt, mely­nek termékei nemcsak bel­földön, hanem a határokon túl is megbecsülést, tiszte­letet parancsolnak. A napi munka hevében sokszor meg is feledkezünk arról, hogy így szemléljük gazdasági életünk alakulását. A fel­adatok olykor annyira le­egyszerűsödnek, vagy éppen ellenkezőleg, annyira bonyo­lulttá válnak, hogy szinte nincs mód ilyen, mondhatni „reprezentatív* értékelésre. De az általános megálla­pítások után vágjunk bele nyomban egy példába. Tud­juk, hogy a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat az or­szág egyetlen nehéztextil­gyártó üzeme. Az újszegedi szövődé termékei igen kere­settek a világpiacon. Nincs annyi ponyva, amit ne tud­nánk exportálni. Ez termé­szetesen gazdasági kérdés, ami arra ösztönzi a gyár vezetőit és dolgozóit, hogy erejüket megfeszítve igyekez­zenek minél több ponyvát gyártani. Sajnos, ismerve az objektív és szubjektív kö­rülményeket, nem mindig sikerül. Pedig az az érdek­lődés, ami a gyár termékei iránt megnyilvánul, tulaj­donképpen a feyár rangját adja. S e rang jogosságát úgy lehet bizonyítani, ha a várakozásnak mindig meg­felelnek. . r ¥7ppen a múlt napok­ban két ízben is érin­tette Szeged iparát a KGST erőteljes fejlődése, a szocia^ lizmus országainak mind szorosabbra fűződő gazdasá­gi együttműködése. Először szintén a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat esetében, amikor is csehszlovák szak­emberekkel a műszaki szö­vetek gyártásának szakosítá­sáról tárgyaltak igen magas szinten. Azután a ruhagyár­ban ültek össze hasonló ösz­szetételben a csehszlovák és a magyar bizottságok, hogy a munkaruhagyártás szako­sításának lehetőségeit beszél­jék meg. A sok külföldi és belföldi esemény mellett ta­lán eltörpültek azok a hír­adások, melyek e tanácsko­zásokról megjelentek. De add igazi lokálpatrióta, annak figyelmét nem kerülhették el. Íme, itt van két olyan gyárunk, melynek jelentősé­ge messze túlnő Szegeden, számontartják, sőt kötele­zettségeket rónak rá a KGST-ben, Kölcsönös előnyökkel ke­reskedni! — ez a jelszó mindinkább hat — a békés1 gazdasági verseny lehetősé­geinek felismerésével — Kelet és a Nyugat között De vak, aki nem látja meg, hogy a KGST-ben megvaló­suló együttműködés mennyi­vel több ennél! Mert, ma­radva a két szegedi példá­nál, a műszaki szöveteket, szűröket, vagy a munkaru­hákat nemcsak eladni vagy venni akarjuk egymástól, hanem úgy akarjuk eladni és venni, hogy összhangba hozzuk a termelést, hogy az ebben érdekelt országok népgazdaságán nyugvó ter­heket egyaránt könnyebbé tegye. Ilyen együttműködés csak a szocializmus körül­ményei között lehetséges, s ilyen együttműködésben részt venni olyan rang, ami­hez fogható eddig nem is lé­tezett. Persze rang van sokféle, s a maga nemében egyik sem lebecsülendő. Rang az is, hogy most már évek szerint nem is követhető, mikor melyik gyár viszi haza ta­vasszal, a Budapesti Nemzet­közi Vásár alkalmával ki­hirdetett „Az év legszebb terméke* pályázat dijait. Az újszegedi gyár — nem tehetünk róla, hogy annyi­szor le „kell* írni nevét — sokáig „verhetetlen« volt korszerű és modern szőnye­geivel, a cipőgyár remekbe készült női cipőivel. S nem először csatlakozott hozzájuk az idén a szőrmegyár sem, ahol olyan bunda készült, amiért nemcsak a magyar, hanem az angol nők is szí­vesen csapnak otthon egy kis veszekedést férjükkél. A népgazdaságban min­denkinek megvan a maga helye, a nagyüzemeknek éppúgy, mint a kisebbeknek, vagy a szövetkezeteknek. A szalámigyár és a paprikafel­dolgozó exportjának jelentő­ségéről beszélni Szegeden ma már szinte frázisnak hat, pedig például a szalámigyár esetében éppen most, hogy birtokba vették az új, auto­matikus szárító-érlelő tor­nyot, nem felesleges köztu­domásra hozni, milyen ha­talmas előrelépést jelent éppen a kivitel szempontjá­ból. Mert nem mindegy, hogy hány vagonnal több Pick-szaiámit vásárolnak meg tőlünk külföldön úgy, hogy — mint eddig — ezen­túl sem lesz okuk soha mi­nőségi reklamációra. Ezek voltak a nagyok. S a kicsik? Vajon nem jelent rangot, hogy az Ecset- és Seprűgyár termékei beutaz­zák a fél világot, s eljutnák Afrikától Amerikáig? Vala­mikor nagyon hangosak" voltunk, ha az elért ered­ményeket kellett hirdetni, most még olykor túlságosan is szerények. Pedig a „világ­rengető* dolgok legtöbbször az apró, jelentéktelennek látszó munka összességéből jönnek létre. S bizony nem megvetendő az a munka sem, melyet a kisipari szövetkezetek vé­geznek Szeged ipara hí­rének öregbítéséért. A cipőit exportáló Április 4. Ktsz, a gépi berendezéseket gyártó Fémipari Ktsz, vagy a már szintén üzemmé növő Fel­szabadulás Asztalos Ktsz tevékenysége arra mutat mifelénk is, hogy a szövet­kezet fejlődése milyen táv­latokra nyílik. S ha már a ktsz-ek kerültek sorra, ér­demes megemlíteni a tö­megcikk-készítőt is. Ennek a szövetkezetnek úgy nő az exportja, mintha „húznák*. Vajon miért? Érdemes idéz­ni a maguk fogalmazta in­doklást, mert tökéletesen tükrözi á népgazdasági szemléletet," olyan,, mintha egy miniszter mondta volna. S tudjuk jól, nem minden szövetkezetre jellemző még egyelőre ez a széles, a saját kereteken túlmutató látókör. Szóval azt mondják ebben a szövetkezetben, hogy vége annak az időnek, amikor „minden áron* exportálni kellett, még akkor is. ha fo­rintban nem volt megfelelő a haszon. Most csak olyan termékeket illik és ér­demes kivitelre gyárta­ni, amelyeknek gazdasági mutatói itthon éppoly előnyö­sek, mint a világpiaci árakon, vagy legalábbis megközelítik azt a színvonalat. Ezért az­után igyekeznek olyan anya­gokat s olyan technológiákat alkalmazni/ melyek a lehető legelőnyösebbek a termék to­vábbi sorsát illetően. Statisztikai adatok felső* rakoztatása nélkül, nem is törekedve a teljességre, úgy igyekeztünk most a szegedi ipar rangjáról beszélni, hogy közben felhívjuk a figyelmet olyan tényezőkre is, melyek olykor elsikkadnak éppen a rangért tett mindennapos erő­feszítések közepette. S ez va­lahogy törvényszerű is: mun­ka közben nem ér rá az em­ber munkájának valamennyi kihatását észrevenni. Napi­renden a gazdaságos, terme­lékeny termelés, ezt akarják elérni mindenütt S aki ezt a célt eléri, az mellékesen eljut a ranghoz is. Ami nem is olyan mellékes! FEHÉR KALMAN Kedd. 1964. iúnius 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom