Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

1 ZTÚRSfiSQG IŰLF8LITIUÜI A Magyar Népköztársaság — és a Ma­gvar Szocialista Munkáspárt — külpoliti­kai tevékenysége az utóbbi 3—4 évben ész­revehető módon megélénkült Alapvető fel­adatunknak tekintjük, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biztosítsuk a szo­cializmus teljes felépítéséhez, és egyben elősegítsük a béke, a demokrácia, a szo­cializmus nemzetközi erőinek növelését. Ez határozza meg a párt és a kormány külpo­litikájának legfőbb célkitűzéseit, amelyek * béke fenntartására, a békés egymás mellett élés megszilárdítására, a társadal­mi haladás előmozdítására irányulnak — mondotta bevezetőben Kállai elvtárs. Rá­mutatott: A kialakult új erőviszonyok lehetővé és egyben szükségessé is tették, ho© új mó­don vessük fel és oldjuk meg a két világ­rendszer küzdelmének, a szocializmusért, a társadalmi haladásért vívott harcnak a kérdéseit. Reális a lehetősége annak, hogy meg­akadályozzunk az imperializmust az újabb világháború kirobbantásában, és a társadalmi haladást a béke körülmé­nyei között mozdítsuk elő. A békés e©más mellett élés politikáját a nemzetközi kommunista mozgalom ma­gáévá tette, az 1957-es és 1960-as Moszk­vai Értekezletelven. A békés e©más mel­lett élés politikája szolgálja legjobban ko­runk három nagy áramlatának: a szocializ­mus és a kommunizmus építésének, a de­mokráciáért és a szocializmusért folytatott harcnak és a nemzeti felszabadító moz­galomnak az érdekeit. A Szovjetunió következetes békepolitiká­jának egyik legna©obb eredménye, hogy az Amerikai É©esült Államok vezető kö­rei végül mégis tár©alásokra — néhány fontos, a békét szolgáló megállapodás meg­kötésére — kényszerültek. Az imperialista na©hatalmak vezetői — bár a néptömegek előtti nyilvános szerep­léseik alkalmával kénytelenek a béke vé­dőinek tógáját magukra ölteni, sőt ezen túlmenően már tettek is néhány lépést fontos nemzetközi kérdések megoldásá­é­általában még nem fogadták el a bekes egymás mellett élés elvét. A szocializmus fokozódó térhódítása, a demokrácia és a béke erőinek növekedése azonban arra kényszeríti őket, ho© szá­moljanak a tényekkel. A hajdani hírhedt dullesi erőpolitika végérvényesen és visz­szavonhatatlanul csődbe jutott. Kennedy­nek az a felismerése, ho© a nem létező erőfölényre támaszkodó, a szocialista or­szágok ellen nyíltan agresszív politika vég­veszélybe sodorhatja az E©esült Államo­kat, jelenleg tovább él az új amerikai el­nök számításaiban is. Mindez azt mutatja, ho© a szocializ­mus és a béke erői növekedésének hatására az imperialista államok politikájában is kényszerű változások következnek be. Ez arra enged következtetni, ho© — ha mi erőinket továbbra is növeljük — a bé­kés egymás mellett élés elve mindinkább leküzdi ellenállásukat, és még fokozottabb mértékben utat tör magának. További szívós küzdelmet kell folytatni azért ho© eltávolítsuk a hidegháború maradványait, és felszámoljuk mindazo­kat a feszültségi gócokat amelyek időről időre kiélezik a nemzetközi helyzetet és háborús veszéllyel fenyegetnek. Ebből a szempontból kell meghatározni a békés egymás mellett élés átfogóbb programját. A politikai és diplomáciai küzdelem programja a következő alapvető kérdése­ket foglalja magában: 1. Az általános és teljes leszerelés megvalósítása. 2. A gyar­mati rendszer maradványainak azonnali teljes és végleges felszámolása. 3. A német kérdés megoldása: a békeszerződés megkö­tése, és ennek alapján Nyugat-Berlin sza­bad demilitarizált várossá nyilvánítása. 4. A Varsói Szerződés és az Észak-Atlanti Szerződés tagállamai között megnemtáma­dási e©ezmény kötése, majd ezt követő­en a külföldi katonai támaszpontok fel­számolása, a külföldön állomásozó katonai egységek visszavonása a nemzeti határok mögé. 5. Általános e©ezmény megkötése a területi ós halárviszályok békés megoldá­sának biztosítására. A béke érdekeit az szolgálja, ha mindenki elfogadja és tiszteletben tartja a világkereskedelem néhány leg­fontosabb elvét, amilyenek a legna©obb kedvezmény, a kölcsönös előnyök, a ©armati rabságból felszabadult fejlődő országoknak nyújtan­dó előnyök és segítség A békés egymás mellett élés kiteljese­désének része a tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítése is. Nem áthidal­hatatlan akadálya ennek az a tény, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok kultúrája különböző világnézetet sugá­roz. A tudományok, az oktatás, a ©ó©í­tás területén természetesen nemcsak az eredmények kölcsönösen előnyös kicserélését tartjuk lehetséges­nek, hanem az együttműködést is, hiszen ez az egész emberiség érdekében áll. U©anez azonban nem mondható el az ideológiákról. Ezen a téren — mint már annyiszor hangsúlyoztuk — nincs és nem is lehetséges együttműködés. Itt a polgári és a szocialista világnézet éles harcáról van szó és kell is, ho© szó essék! Ez sem lehet azonban gátja a békés egymás mel­lett élésnek. Mindenki beláthatja: jobb az eszmék vitája, mint az atombombáké A Ma©ar Népköztársaság külpolitikáját, Kállai Gyula elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiá­ján, szerda délután Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnökhelyettese A Ma©ar Népköztársaság külpolitikája cím­mel előadást tartott. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett elő­adáson megjelent Gáspár Sándor, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja. Részt vett az előadáson a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak több tagja, ott volt politikai és társadalmi életünk számos ismert kép­viselője. i állásfoglalásait korunk alapvető nemzetkö­zi kérdéseiben elsősorban az határozza meg, ho© szocialista ország vagyunk, a szocialista világrendszerhez tartozunk.* A mi külpolitikánk a szocialista világ­rendszer, a béke és a haladás általános érdekein túl, e©ben a legsajátosabb ma­gyar nemzeti érdekeket is szolgálja. Ennek köszönhetjük, ho© tartós és szilárd a füg­getlenségünk, s bár kis ország va©unk — történelmünk folyamán most van elő­ször tartósan igazi nemzetközi tekinté­lyünk: számolnak velünk, szavunkra felfi©elnek a világban. A szocialista társadalmi rend ©őzelme, a többi szocialista országgal kötött szoros szövetség adta vissza nemzeti független­ségünket, nyitotta meg az önálló ma©ar külpolitika útját és tette lehetővé, ho© megvalósuljanak alapvető nemzeti érde­keink : a nép felemelkedése, hazánk politikai, gazdasági és kulturális felvirágzása és ©arapodása. Vannak olyan, látszatra „harmadik utas­szirénahangok is — főleg az emigráció lap­jaiban találhatunk ilyeneket —, amelyek azt kérdezik: miért kell olyannyira elkö­telezni magunkat a szocialista tábor külpo­litikája mellett? Nem lenne-e hasznosabb, ha valamiféle semlegességi, va© el nem kötelezettségi álláspontra és ©akorlatra helyezkednénk, s ennek révén nyerhetnénk a két tábor ellentétein? Nem, ez nem lenne sem hasznosabb, sem nemzetibb, sem önállóbb politika! A semlegesség óhaja mögött a mi ese­tünkben más célok húzódnak meg! Ezt saját keserű tapasztalatainkon tanul­tuk meg. Nagy Imre útja az úgynevezett „semleges* külpolitikától, a Varsói Szerző­désből való kilépéstől e©enesen az impe­rialista tömbökhöz való csatlakozásig, nemzeti függetlenségünk feladásáig és a kapitalista restaurációig vezetett volna, ha a magyar forradalmi erők, élvezve a szo­cialista világrend hathatós segítségét, ideje­korán meg nem szakítják ezt a veszedel­mes, népellenes folyamatot. Ellenfeleink a nemzeti érzelmek ger­jesztésével i©ekeznek úgynevezett „önál­ló* politika követésre ösztönözni, de — mondjuk meg nyíltan — ezen tulajdon­képpen a Szovjetunióval és a szocialista táborral való szembefordulást értik. Mi a kapcsolatainkat természetesen fej­leszteni kívánjuk a tőkés államokkal is, de ez jottányit sem változtat azon az elhatá­rozásunkon, ho© önálló nemzeti külpoli­tikánk szilárd alapelveként továbbra is megőrizzük a Szovjetunióval és a. szocialis­ta világrendszer más országaival kialakí­tott szoros együttműködést és közös fel­lépést! Aktív külpolitikai tevékenységünket megkönnyíti, elősegíti, ho© az utóbbi években nemzetközi tekintélyünk számottevően megnövekedett. Nemzetközi kapcsolataink normalizálód­tak az imperialista tömbökhöz tartozó or­szágok legtöbbjével, va© közelednek a normalizálódáshoz. Ma 64 országgal állunk diplomáciai vi­szonyban. Az utóbbi időben — partnereink kezde­ményezésére — a külképviseleteket köl­csönösen na©követi szintre emeltük Ang­liával, Franciaországgal, Svédországgal, Görögországgal, Svájccal, Belgiummal, Olaszországgal és Japánnal, s nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítünk Kanadával. A nemzetközi érdeklődés hazánk iránt az utóbbi években megnövekedett. Hazánk viszonyainak „elemzése* — ha szabad ezt a tudományosan hangzó kife­jezést használni — csaknem állandó té­mája a nyugati sajtóorgánumoknak. Olya­nokat olvashatunk bennük magunkról, ho© „a szovjet tábor liberális részében* helyezkedünk el; va© például: „a kor­mány lassanként. .. politikai liberalizá­lást hajt végre«. És sorolhatnám tovább az ehhez hasonló megállapításaikat. Nálunk a változás 1957—58-hoz képest csak annyi, hogy következetesen haladunk tovább és megyünk végig azon az úton. amely­nek irányát még 1956. november 4-én kijelöltük. Ezen haladva egyre na©obb eredménye­ket érünk el. Továbbiakban Kállai Gyula arról be­szélt, ho© hazánkban a tömegek béke­mozgalma ós a kormány külpolitikája kö­zött teljes az összhang: azonos célokért küzdenek, egymást, támogatják. Külpolitikánk legfontosabb törekvése: a szocialista országokhoz fűződő viszonyunk­nak, kapcsolatainknak, a velük való együttműködésünknek töretlen, folyama* tos fejlesztése és elmélyítése. Tagja va­gyunk a Varsói Szerződésnek. Feladatunk erősíteni a Varsód Szerződésbe tömörült szocialista országok erejét és katonai ha­talmát, mint nemzeti függetlenségünk, s a világ békéjének legfontosabb zálogát. A szocialista világrendszer további elő­rehaladásában na© a szerepe az e©ség megőrzésénele és megszilárdításának. Egységünket napjainkban leginkább a nacionalizmus veszélyezteti. Mai megjelenési formáinak egyik jellem­zője, hogy nemcsak jobboldali opportuniz­mus megnyilvánulásaként, hanem szektás­dogmatikus elhajlással, álbaloldali, frázis­forradalmiság'gal e©ütt jelentkezik. Ez például a Kínai Kommunista Párt veze­tőinek politikai irányvonalában testesül meg. A nacionalizmus ma tagadja a szocialis­ta országok fokozottabb, a meglevőnél na­gyobb arányú politikai, gazdasági és kul­turális együttműködésének szükségszerűsé­gét, ezek je©ében le akar mondani a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeinek jobb hasznosításáról, s demagóg módon szembeállítja az ön­erőre történő támaszkodás és a nem­zetközi együttműködés elvét. Változatlanul valljuk: küzdeni kell a nacionalizmus minden — régi és új — formája, jelentkezése és megnyilvánulása ellen, a proletár internacionalizmus szé­les körű érvényesüléséért, mert ez a küz­delem is a szocialista világrendszer e©­ségének megszilárdítását szolgálja. A proletár internacionalizmus lényegét, legfontosabb kérdését ma is így fogalmaz­zuk: „Milyen a viszonyod az első proletár* államhoz, a ma már kommunizmust épí­tő Szovjetunióhoz?* Ma is ez a proletár . internacionalizmus próbaköve. A proletár internacionalizmus elvei alap­ján erősítjük barátságunkat és e©üttmú­ködésünket a szocialista világrendszer többi országával is. Külön kell szólnunk a Kínai Népköz­társasággal való kapcsolatainkról. Sajnála­tos, ho© a nemzetközi kommunista moz­galomban vita támadt a Kínai Kommunista Párttal, s a nemzetközi helyzet, a kommu­nista pártok politikai irányvonalának alapú vetően fontos kérdéseiben a Kínai Kommu­nista Párt vezetői helytelen nézeteket val­lana és hirdetnek, s az e©ségbontás, a szakadár tevékenység útjára léptek. A kínai vezetők helytelen nézeteikkel a nemzetközi munkásmozgalmat vissza akarják vetni a Szovejtuníó Kommu­nista Pártja XX. kongresszusa előtti időszak viszonyai közé. Ez lehetetlenség! A marxizmus—elemrúz­mus igazságai, a szocialista társadalmi rend, a mai világ fejlődésének törvénysze­rűségei erősebbek a kínai vezetők nézetei­nél, és feltétlenül legyőzik azokat Ilyen­formán a vita, ha lassítja is, de nem aka­dályozhatja meg a szocializmus erejének további növekedését. Mi a Kínai Népköztársaságot szocoialista országnak, a szocialista világrendszer szer­ves részének tekintjük, s ennek szellemé­ben törekszünk kapcsolataink ápolására. Kiállunk azért ho© az E©esült Nemze­tek Szervezetében helyreállítsák a Kínai Népköztársaság jogait; támogatjuk a Kínai Népköztársaságnak Tajvan szigetére irá­nyuló jogos követelését Az a véleményünk, ho© az ideológiai nézeteltéréseknek, ame­lyek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kínaj Kommunista Párt között a nem­zetközi munkásmozgalom alapvető kérdé­seiben fennállnak, nem kell feltétlenül visszahatniok ál­lamközi kapcsolatainkra. Mi továbbra is e kapcsolatok fejlesztésé­nek hívei va©unk és arra törekszünk, ho© szerződéses kötelezettségeinknek maradék­talanul eleget te©ün.k. A szocialista világrendszer léte és szoli­daritása lehetővé tette, ho© az utóbbi években felszabadult a nemzeti független­ségükért küzdő népek egész sora. Több or­szágban a felszabadulás békés útja is jár­ható volt. A Ma©ar Népköztársaság is erkölcsi és politikai szolidaritást vállalat a szabadságukért küzdő népiekkel, s erejéhez mérten támogatta és továbbra is támo­gatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Hazánk a fejlett kapitalista országok irá­nyában is elvi alapokon nyu©ó politikát folytat. A békés e©más mellett élés szel­lemében fenntartjuk és e©re bővítjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. Egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján kereskedünk, s hajlandók vagyunk hosz­szabb távú gazdasági együttműködésre is; szélesítjük a kulturális értékek cseréjét Államközi kapcsolataink kölcsönös ér­dekek és kezdeményezés eredménye­ként fejlődnek. Hazánk külkereskedelmi forgalmának 30 százalékát a nem szocialista világgal bo­nyolítja, ennek zöme a fejlett tőkés álla­mokra jut. 120 országba exportálunk és 68-ból importálunk. Rendszeres kereske­delmet a világ minte© 100 államával foly­tatunk. Érintve a Ma©ar Népköztársaság és az e©es kapitalista országok viszonyát szó­lott Kállai Gyula arról, hogy további javulás — és a függő kérdések rendezése szükséges a magyar—ameri­kai viszonylatban. Az imperializmus vezető hatalma, amely korábban a nemzetközi szervezetekben a Ma©ar Népköztársaság ellen indított jog­talan és alaptalan támadások szervezője volt, az utóbbi 2 évben ezeken a fórumo­kom már általábam nem lép fel hazánk el­len. Élénkülnek a gazdasági kapcsolataink, amelyhez hozzájárult, ho© az E©esült Államok kormánya csökkentette az elle­nünk irányuló diszkriminációt. Ü© látjuk, megnyüt a magyar—amerikai kapcsolatok teljes normalizálásának útja. Mi ezt a fo­lyamatot üdvözöljük, mert normális vi­szonyt akarunk az Amerikai E©esült Ál­lamokkal is. Közvetlen szomszédunk, a semleges Ausztria. A múltbeli kapcsolatok jellegé­ről felesleges itt beszélni, hiszen ez köz­ismert és már az iskolai történelemköny­vek témája. Az utóbbi időben a magyar­osztrák viszony is javult Növekedett a köl­csönös keresekdelmi forgalom, gyakoribbá váltak az államférfiak személyes találko­zásai. Mi ú© véljük, hogy a békés egymás mellett élés példájává lehetne tenni a Magyar Népköztársa­ság és az Osztrák Köztársaság viszo­nyát. A Ma©ar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatának fej­lődésében jelentős állomás volt a tavaly megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi e©ezmény és a kereskedelmi képviseletek kölcsönös felállításáról szóló megállapodás. Ezzel nemcsak a két ország viszonyát javí­tottuk valamelyest, hanem újabb rpst ütöt­tünk az úgynevezett Hallstein-doktrinán, amely a hírhedt nyugatnémet revanspoli­tika „elvi* alapjául szolgál. Ennek alapján u©anis a mai nyugatnémet kormány nem létezőnek akarja tekinteni a Német De­mokratikus Köztársaságot és nem hajlan­dó diplomáciai kapcsolatokat létesíteni olyan államokkal, amelyek elismerik az első német szocialista államot. Nyilvánva­ló, ho© ez a doktrína kiáltó ellentétben áll a valósággal. A Német Demokratikus Köztársaság már 15 éve létezik, mint önálló szuverén állam. Erről tudomást nem venni — eny­hén szólva: struccpolitika. Az élet arra kell, hogy késztesse a nyu­gatnémet vezető köröket is, ho© módosít­sanak rövidlátó, makacs álláspontjukon. Sajnos, ennek ma még kevés jele mutat­kozik. /Meggyőződésünk, ho© a Német Szö­vetségi Köztársaság népének és az álta­lános békének is csak előnyére válnék, ha vezetőik az ország külpolitikáját a mai világban kialakult realitásokhoz igazítanák. Országunk történelmének sorsadta, szo­morú ténye, ho© ma©arok százezrei ván­doroltak ki az országból. A külföldre szakadt magyarok, különö­sen az 1956-os disszidensek körében, e©re . erősebb a felismerés: csalódtak, amikor a kapitalizmusban keresték a boldogságot Mind többen és többen térnek haza: számuk 1957-től napjainkig megközelíti a negyvenezret. Mi a külföldi ma©arok zömét becsüle­tes, munkájukból élő embernek tekintjük. Ha ú© gondolják, látogassanak haza. néz­zenek körüL Ha vállalják a szocialista életformát, költözzenek haza, az itthon­élőkkel e©enlő alapon, munkájukkal arányban álló megélhetés vár reájuk. Aki pedig már meggyökeresedett az új ország­ban, és ott kíván végleg letelepedni, arra sem vetünk követ, azt kívánjuk neki: le­©en boldog, tartozzék a haladógondolko­dású emberek na© táborába és maradjon mindig igaz barátja az „óhazának*. A Magyar Népköztársaság arra törek­szik, hogy a külföldre szakadt magya­rok hazájuknak tekintsék még akkor is, ha nem kívánnak hazatérni. A Ma©ar Népköztársaság aktívan részt vesz különböző nemzetközi szervezetek munkájában, amelyeket a békére, a békés egymás mellett élésre, a népek közötti ba­rátságra és e©üttműködésre. az emberiség társadalmi előrehaladásának előmozdításá­ra irányuló külpolitikánk meghirdetésének és megvalósításának fontos fórumaként te­kint. Ma hazánk 437 ilyen szervezet teljes­jogú tagja. Ezek közül 36 kormányközi, politikai és 401 gazdasági, kulturális, tudo­mányos, e©házi, illetve sportszerv. Legna­gyobb jelentőségű természetesen az E©e­sült Nemzetek Szervezetében folytatott munkánk. A Magyar Népköztársaság helyzete az E©esült Nemzetek Szervezetében is nor­malizálódott. Mindez lehetővé teszi, ho© ezen a téren is fokozzuk külpolitikai akti­vitásunkat és hozzájáruljunk ahhoz, ho© az E©esült Nemzetek Szervezete hatéko­nyabban működjék közre a világbéke fenn­tartásában. Befejezésül Kállai Gyula összegezve a ma©ar külpolitika tennivalóit, hangoz­tatta: E feladatok megoldása a béke. a társa­dalmi haladás ügyét szolgálja szerte a vilá­gon és ezzel e©etemben a legkedvezőbb nemzetközi körülményeket biztosítja ah­hoz. ho© eddigi eredményeinket megszi­lárdítva. tovább haladjunk előre a gazda­sági, kulturális és ideológiai feladatok megoldásában, és sikerrel fejezzük be ha­zánkban a szocializmus teljes felépítését (MTI) Csütörtök, 1964. június 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom