Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Már nem olyan 1 [j • időket élünk Már nem olyan időket élünk — mondja a film cí­me. De azért még sokan úgy gondolkodnak és cseleksze­nek, mintha most is épp­olyan időket élnénk — mondja maga a történet Nsm ellentmondás ez. Sza­tíra. Sajnos, majdnem mind­össze ennyi szatíra van az egész filmben. Pedig a téma kitűnő. A forgatókönyvíró Kállai Ist­ván — legalábbis a téma tekintetében — az elevenbe talált Amit felvet, fontos és időszerű. Mert mit is csinál­nak azok, akik. nem értik, hogy ma már tényleg nem olyan időket élünk?? Bolhá­ból elefántot, apró, lényegte­len hibából országnyi bajt, kis hibából nagyobb hibát, s közben maga a lényeg sik­kad el, kerül feledésbe, a munka vagy az emberek bol­dogsága. Éppen az, amiért aminek érdekében ezek az értetlen emberek szót emel­nek. A film cselekménye azzal i kezdődik, hogy egy vidéki ' kiszálláson egy negyvenéves férfi, akinek felesége, két gyereke van és egy jóval fiatalabb lány, akit viszont vőlegény vár haza, egy bo­londos. átpálinkázott éjsza­kán reggelig együtt marad. A dolog kiderül. A vidéki telep vezetője — a két em­ber éppen az ő mulasztásait vizsgálja — feljelenti őket. Így kezdődik a bonyodalom, s olyan botrány keveredik az ügyből, hogy négy ember boldogsága kerül veszélybe. Pedig a bonyolítók között vannak olyanok, akik nem­csakhogy nem akarnak rcsz­szat. Ellenkezőleg: azt hi­szik. védik a két embert. Talán ennyiből is látható, hogy a téma valóban kitűnő. Nem nehéz elgondolni azt sem. milyen nagyszerű le­hetőségeket rejt magában. Hányfelé vághatott volna a film, s méghozzá milyen éle­sen és jogosan, ha fel is használja ezeket a lehetősé­geket. Dehát a filmben ezek a lehetőségek, sajnos, nem valósultak meg. Nem aka­runk műfaji vitába kevered­ni azzal kapcsolatban, hogy a téma hogyan hatott volna a legjobban, mint bohózat vagy mint társadalmi sza­tíra. Az azonban vitathatat­A bizalom, az elismerés kötelez lan, hogy csak kiélezett, erő­teljes műfajban hatott vol­na. Az alkotók azonban, s itt már nemcsak a forgató­könyvírót, hanem a rendező Marton Endrét is hibáztat­nunk kell, meglepő módon másféle útra léptek. Ahe­lyett, hogy a témát kiélez­ték, kihegyezték volna, ko­molykodó filmjátékot csinál­tak, valami olyasmit, ami a „középfajú színmű" legrosz­szabb hagyományaira emlé­keztet. Ezért aztán a film felületes, éppenhogycsak ész­reveszi a jelenségeket, nem néz a mélyükre, mintha fél­ne azoktól a problémáktól, amiket éppen ő maga vetett fel. Nem is beszélve arról, hogy mind e közben a néző sokszor találkozik a lakko­zásnak. nevezett jelenséggel, az élet megszépítésének je­leivel. Ha úgy élhetnénk, ahogyan ebben a filmben, az csakugyan nagyon jő lenne. De hát itt még nem tartunk, a film idealizál, s ily mó­don tulajdonképpen abba a verembe esik bele, amit má­soknak ásott, azt a hibát kö­veti el, amiért másakat el­marasztal. Mindössze a befejezés egyik részlete az, amely túl­nő a film átlagán és meg­valósít valamit az elmulasz­tott lehetőségekből. Az a rész, amikor kiderül, hogy a nagy hűhó közben elfeled­kezdtek a leglényegesebbről, a munkáról. Ennek a résznek van ereje, és szatirikus ha­tása. A színészi munka szem­pontjából is lagymatag a film. Nincsenek benne igé­nyes szinészi feladatok. S mégis — a közreműködő művészek dicséretére legyen mondva — az alakok sok tekintetben elevenek, lég­körük, atmoszférájuk van. Mindig tudtuk, hogv új film­jeink közül több egyszerűen porrá omlana, ha a színészi munka erős oszlopként nem tartaná őket Ebben a film­ben is ezt látjuk. Különösen Gábor Miklós, Sinkovits Im­re és főképpen a kitűnő Vá­radi Hédi játékában. Nem értjük, miért nem szerepel­tetik őt gyakrabban rende­zőink . ü. l. Egy taxisofőr halála — És elfogták a gyilkost? — A mi rendőrségünk...? — legyint Kowalski gépko­csivezető az Egy taxisofőr halála című lengyel film el­ső képein. A filmszalag to­vábbi kilométerei a detek­tívfilmek szabályai szerint a rendőrség és a bűnözők vei-sengését fokozzák, mind­végig kétségben hagyva a né­zőt, hogy a film végén annál nagyobb fölénnyel bizonyo­sodjék be az előbbiek ügyes­sége. A detektívfilmek sza­bályai szerint a szereplök nem jellemek, pusztán fel­vázolt figurái a fokozódóan izgalmas és váratlan helyze­teknek — és ez utóbbiakon van a hangsúly. A kérdés az: mennyiben sikerült újszerű helyzeteket találni e megle­hetősen bőséges hagyatékú műfajban? A másik kérdés az, hogy a rendező milyen szemszögből mutatja ezeket a helyzeteket a nézőnek? A műfajon belül többféle le­hetőség van. Emlékezhetünk a Foto Háber rejtőjenős, iro­nizáló megoldására. Az Egy taxisofőr halála nem ironi­zálja a történetet, noha a bo­nyodalmak túlbonyolultsága olykor már az irónia hatá­rát súrolja. Ha a történetet nézzük előbb — melyet Joe Alex írt — attól félünk, hogy ennyi grandgignolei borzalom és hajmeresztő gyilkosság hullaházából — mert a hullák egyre gyüle­keznek — a beton alatt: ide /.disszidálnak* a sikkasztó igazgatók — nem is sülhet ki épkézláb film. Hogy mégis elfogadható detektív-ponyva lett belőle, ez nyilvánvalóan a rendező és az operatőr együttes érdeme. Felmerül az a gondolat, hogy a lengyelek újabban remek úttörő filmjeik ren­dezői és operatőri erényeit a könnyűműfaj terén pró­bálják bőségesen kamatoztat­ni — s vajon nem sekélye­sítik-e el ezzel? Szegeden sem az első, részben mo­dern eszközökkel élő lengyel detektívfilmet láttuk most Gondolhatunk A gyilkos és a lány cimű filmre, amely ha­sonló eszközökkel. hasonló szemszögből — sőt a képek vezetésében is hasonlóan — mondta el a maga sztori­ját A sztorin kívül mi mást találunk? Az örök ponyva-mondanivalót, illetve annak egyik vál­tozatát: jelen esetben azt, hogy a rendőrség ügyesebb, mint a bűnözők — amint a valóságban van is —, hiszen mögöttük áll a tár­sadalom. Ezen túl legfel­jebb azt, hogy a válla­lati igazgatónak sem érde­mes sikkasztani. A ren­dezés — Jan Batory mun­kája — ügyes, ötletes vágá­sokkal -és a motívumok is­métlésével mutatkozott jel­legzetesnek. Antoni Wojto­wicz operatör jellegzetes, sö­tét tónusban dolgozott mind­végig, esős képei és a ma­gányos orlovói ház bejárata emlékezetesek. Szórakoztató, de elfeledhető film egyéb­ként. N. F. AMIKOR a felnőttek dol­goztak, a tizenhárom éves kisfiú, Hódi Imre hajtotta a gép kerekét. Még 1920-ban volt ez. A gyerek szorgal­masan csinálta, amit rábíz­tak. Csendes volt és hallga­tag, így szerették a főnö­kei is. Hányta, vetette azért őt is az élet eleget. Többek kö­zött 1930-ban fél hónapig csak a várost járta, mert­hogy nem jutott neki mun­ka sehol. Aztán, amikor új­ból volt anyag itt a szegedi kenderfonóban, visszahívták, s ő boldogan jött is. Azóta nem hagyta el a gyárat, nem ment és nem is kívánkozott soha máshová. * SZEGED felszabadulása után még alig dolgozott az üzem. Ö már akkor is szol­gálatot vállalt. Tizennégy társával együtt őrködött a vállalat rendje felett, pűz­oltóönségben váltották egy­mást. Abban az időben hangos, egyedüli zajjal verte a mun­ka ritmusát a munkatei-­mekben néhány gép. Alig volt anyag, s kevés volt a munkás is. Amikor a szov­jet parancsnokság anyagot biztosított a folyamatos mun-kához. Hódi Imre is járta a régi társak otthonát, hogy hívja őket; jöjjenek is­mét munkába. * RÖPGYÜLÉST hívtak ösz­sze. A párttitkár mondott rövid beszédet arról, hogy az országnak milyen nagy szük­sége van a kenyérre, min­denféle iparcikkre, mennyire kell a nyugodt élet, a tiszta levegő — s hogy mindezt csak akkor érhetik el, ha minél többet ós jobban ter­melnék. Abban az időben egyéni vállalások születtek. Túliű­tött izgalom, lelkesedés, va­lódi versenyszellem dobog­tatta gyorsabb ritmusban a szíveket. Hódi Imre akkor anyaghordó volt a kártoló­ban. * — A MŰVEZETŐ, Zengei János mondta meg, hogy a vállalattól én ka polc élmun­kás kitüntetést. Alig mer­tem hinni, nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem. 1948. május elsején uta­zott fél Budapestre. Részt vett a városligeti nagygyű­lésen, és a meghatottságtól alig .bírta nyelni a díszebéd finom falatjait ott a Gun­delben, ahol átadták neki is az élmunkás jelvényt. * NEM FELEJTETTE EL a Gundelben hallott beszéd megható szavait, s azt sem, hogy 1949-ben az üzem dol­gozói május elsején, a fel­vonulási menetben táblán vitték az ő arcképét is. Tud­ta. a bizalom, megbecsülés, az elismerés kötelez is. Már évek óta mint kar­bantartó dolgozik. 1958-ban a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója jelvényt és oklevelet kapta, 1960-ban pedig Szak­ma kiváló jelvénnyel jutal­mazták jó munkájáért. Az­óta is helyt áll becsülettel. M. £. Modern mozdonyok a MÁV-nak Lejár a gőzmozdonyok ideje — Uj és új konstrukciók szüleinek A MÁV utasforgalma ro­hamosan nő. A modern kor követelménye, hogy a na­gyobb forgalom mellett ál­landóan növekedjen az uta­zási sebesség. A maximális kényelmet is biztosítani kell. Ezt nem lehet megoldani a MÁV jelenlegi személykocsi­állományával és vonópark­jával. Gyors ütemű fejlesz­tésre van szükség. A fejlesztés feladatairól Ambrózy Józseffel, a buda­pesti Klement Gottwald Vil­lamossági Gyár vasúti főosz­tályának vezetőjével és Jász Károllyal, a Ganz-MÁVAG gyártmányfejlesztési főosz­tályvezetőjével beszélget­tünk. — Milyen ú.i típusú mozdonyok szolgállak majd a személyszállí­tást? — 1962-ben harminc darab 1350 lóerős Ward Leonard elektromos mozdonyt adtunk a MÁV villamosított vona­laira, — mondta Ambrózy József. — Tavaly már ugyanolyan súlyú, de na­gyobb teljesítményű mozdo­nyok gyártását kezdtük meg. Eddig a két prototípuson kí­vül 15 darab készült el. Ha­marosan újabb öt ilyen tí­pusú mozdony gyarapítja a MÁV vonóparkját. Ebben az évben indul meg a szilícium egyenirányítós villanymoz­dony gyártása. A 3 ezer ló­erős mozdony 130 kilométe­Borok — kémcsövekben A pincegazdaság laborató­riumában hárman dolgoz­nak. Kiss Sándorné, a la­boratórium vezetője, Seres Jánasné és Nemes Mária. '•">k ellenőrzik a borokat, vigyáz­nak a minőségükre. Egy negyedév alatt 600 bormintát vizsgálnak meg. — De szüret után, amikor a legnagyobb a félvásárlás, ennek a kétszeresét is ellen­őrizzük — mondja Kiss Sán­dorné. — Három megye: Csongrád, Békés és Szolnok pincéiben tárolt borok mi­nőségére vigyázunk. — Más területen más az azonos nemű borok minő­sége is. Hogyan oldják meg, hogy a palackozáskor mégis mindegyiknek egyforma a cukortartalma és a szesz­foka? — A különbség nem nagy az azonos borfajták között, de ezt is kiegyenlítjük. A felvásárlás kis tételekben történik, s mi határozzuk meg, milyen legyen a keve­rés aránya — Csak egyféle szőlőből készülnek az azonos nemű borok? — Legalább 35—40 száza­lék alapszőlő kell ahhoz, hogy hasonló zamatú fajtá­val lehessen keverni. Derítés A laboratóriumi asztalon kémcsövekben különböző szí­nű borok állnak. — Borderítést végzünk — magyarázza Seres Jánosné. — A vastartalmat vonjuk ki a borból, káliumferocianid­dal. Ez csak próbaderítés, kis mennyiségnél vizsgáljuk, hogy a hordóknál mennyi vaslekötő anyagot kell al­kalmazni. Ha már a pincé­szetben is elvégezték a de­rítést. újra küldenek ellen­őrző mintát, mert ha túlde­rítik a bort, halálos méreg is keletkezhet benne. De ez csak a munka egyik része. A borok "gyógymód­jait* is a laborban határoz­zák meg. Mikor palackozható? — Az enyhén penészes bor újra jó zamatú lesz, ha an­tiador aktív szénnel kezelik. A különböző törések gyógyí­tására ként "írtunk fel*. Itt vigyázni kell a használatnál, mert a vörösbor a színét is elveszítheti túlkénezés ese­tén. — A bornak ellenállónak is kell lennie — mondja Ne­mes Mária — és a termosz­tát felé mutat. — Harminc, harmincöt fokos meleget és mínusz négy fok hideget is el kell viselnie úgy, hogy ne veszítsen értékéből. A szál­lításkor keletkező rázásokat rázógéppe! utánozzuk. Ha ezt a, próbát is kiállta a bor, megvizsgáljuk a szeszfokát, a sav- és az extratartalmát. Vö­rösborban 1,4 gramm, a fe­hérben pedig mindössze 1,2 gramm ecetsav lehet literen­ként. Csak a vizsgálatok után küldik el a levelet a pince­gazdaságnak: >»Az ellenőrzés­re beküldött bor palackoz­ható, forgalmazható*. „Trükkös" eladók — Felvásárláskor milyen problémák vannak? — Sok bajunk van a bor­hamisítókkal. A bortörvény nagyon szigorú. Az is hami­sításnak számít, ha az eladó a vörösbor színét nem tartja elég vörösnek, s otellóval színezi. Ezek a "rendesebb* hamisítók. A nagystílűek bodzával, vagy kátránnyal színezik a bort. A bodzát csak az ízéről lehet felismer­ni, a kátrányt viszont a vegyszerek is azonnal kimu­tatják. De mind kevesebben vannak azok, akik hamisít­ják az eladásra szánt bort Mert eredménytelenek a kí­sérletek. A fajtisztasági vizs­gálatnál kiderül a csalás. — Nagyüzemi leg nem szí­nezik a bort? — De igen. Vannak szerek, amelyek nem befolyásolják a bor ízét, zamatát, csak a színét élénkítik. De ezeket a szereket csak ritkán hasz­nálják a pincegazdaságok. * A laboratóriumba újabb borminták érkeznek. Mel­lettük a kísérőlevél a pince­gazdaságtól: fajtisztasági és savtartalom vizsgálatot, fok­meghatározást kérünk. Űjabb kémcsövek telnek meg mikroszkóp alá kerül egy-egy csepp bor, pörögni kezd a laboratóriumi centri­fuga, a szárítószekrény 300 Celsius-fok meleget áraszt. Kovács Attila res sebességgel közlekedhet és 35 megrakott személyko­csi vontatására 'alkalmas. Az első két példányt rövidesen átadjuk a MÁV-nak kipró­bálásra. Egyes szerkezeti ré­szeket még importálni kell, de fokozatosan a magyar ipar is áttér ezeknek az al­katrészeknek a gyártására, így egy-két éven belül kizá­rólag hazai anyagból készül ez a világszínvonalon álló konstrukció. _.!— Azokon a vonala­kon. ahol nem készült még cl a villamos há­lózat. milyen mozdo­nyok helyettesítik az öreg lofcomotívokat? — Lassan a gőzmozdonyo­kat kiszorítják a dieselek, — mondta Jász Károly. — A diesel mozdonyok gyártása folyamatos. Tavaly 42 darab 600 lóerős diesel-villanymoz­donyt szállítottunk a MÁV­nak. Ebből a típusból idén 50, 1905-ben pedig 70 darab készül. Most van próbaúton két nagyteljesítményű moz­donyunk. Ebből a szériából — ha beválik — tíz moz­donnyal gyarapítjuk a MÁV állományát 1964-ben. —A vasút megszüntette a motorkocsik rendelését — folytatta Jász Károly. Mo­torvonatból is mindössze nyolcat rendeltek, s ezt is a nemzetközi forgalom részére. Pedig a legkorszerűbb köz­lekedési eszköz a motorvo­nat, különösen rövid távol­ságú, gyorsforgalmú vonala­kon. Nagyobb a sebesség, mint a diesel mozdonyok vontatta szerelvényeknél, és az utazás is kényelmesebb. — Sokban hátráltatja a diesel mozdony-gyártást, hogy a MÁV csak teljes szé­riát vásárol, s így a prototí­pusok kísérletezése lelassul. Az összeszerelésnél komoly gondok elé állítanak ben­nünket a kooperáló vállala­tok, amelyek nem hajlandók gyártmányaikat korszerűsíte­ni. Igen sok alkatrész im­portálását meg lehetne szün­tetni, ha a hazai üzemek el­vállalnák azok gyártását. Például a kardántengelyt a Csepel Autógyár ugyanolyan minőségben el tudná készí­teni, mint amilyen az im­portáru. — A sok nehézség ellené­re is folyik, a munka — mondta befejezésül Jász Ká­roly —, s minden eröfeszité­sünkkeí azon vagyunk, hogy megfelelő, korszerű vonó­parkkal lássuk el a MÁV-ot, s ezzel segítsük a gyors és kényelmes távolsági közleke­dést. K. A. Megnyílt az öreg Körösi Halászcsárda Kitűnő halételek, tepertős házi túrós csusza, minőségi italok. Teleton 46-80. S. 84670 HT3 bútortisztító festett bútorok, ajtók és ablakok kereteinek hű­tőszekrény, gyermekkocsi," zománcos tűzhely, csempe, olajfestékes fal tisztítósára kiválóan alkalmas. Ára 8,— Ft. Bp. 3154 A Szegedi Felszabadulás Mg. Termelőszövevtkezet Sze­geden lakó pártoló tagjai részére 1964. május 7-én és 8-án reggel 8 órától délután 4 óráig tartja a háztáji földkiosztásokat a külső baktói iskolánál. Aki a fenti időpontban nem jelentkezik a fenti helyen háztáji föld átvétele végett, úgy tekintjük, hogy háztáji földjéről lemondott az 1964-es évre és azt nem kívánja igénybe venni. S 84 671 HANGLEMEZ LEFRTF.KEI.ES! Sok száz lemez között válogat­hat! Keresse fel a szaküzlete­ket, áruházakat! Bp. 3770 Tóth K. Mihály és neje ÜJszeged. Kállay utca 4. április 26-án ünnepeltek házasságuk 60-ik évfordu­lóját. 8,74 Fentek, 1964. május L DJLL-MAGYáRORSZAQ 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom