Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-15 / 87. szám

Közvetlen gazdaságpolitikai feladat a helyes munkaerő-gazdálkodás — állapítja meg a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa elnökségének határozata — A munkaerőhelyzet, a dolgozók testi épségének védelme, az ipari átszervezés feladatai az SZMT elnökségi ülésén Csongrád megye munka^erö-helyzetéről, a dolgozók testi épsége védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról, az ipari átszervezés szakszervezeti tapasztalatairól tanácskozott kedden délelőtt a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen részt vett és felszólalt Thurzó László, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének titkára és Juhász Ferenc, a SZOT szervezési osztályának munkaAz első napirend elő1a Juhász József, az T vezető titkára volt. A beszámolót vita követte, majd az elnökség több határozatban rögzítette a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos feladatokat Több káros jelenség A határozat a többi között megállapítja, hogy a jelenlegi munkaerő-pazarlás, a ténylegesen jelentkező létszámhiány a munkafegyelem lazulása, a munkásvándorlás, a bérfeszültség, s több káros jelenség nehezíti gazdaságpolitikánk következetesebb végrehajtását, s a munkaerőgazdálkodás javítása közvetlen gazdaságpolitikai feladattá Vált Ezért a szakszervezetek megyei bizottságainak és alapszervezeteinek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniok a helyes szemlélet kialakítására. A népgazdaság fejlődése megyénkben is a műszaki fejlesztés meggyorsításával, a munka- és üzemszervezés, a technológiai fegyelem javíival, a munkaerő gazdaibb felhasználásával let. A szakszervezetek óvakodjanak a munkaerőproblémák eltúlzásától, mert minden túlzás károsan hat a megye iparfejlesztésére, a meglevő tartalékok feltárására. Elsődleges a nevelés Hangsúlyozta az elnökség határozata, hogy a munkaerő-hullámzás csökkentésének elsődleges módja a nevelés. A szakszervezeti bizottságok ezért foglalkozzanak rendszeresen a belépő új dolgozókkal, kutassák fel és hárítsák el azokat az okokat, amelyek a kilépésre ösztönöznek. Felhívta az SZMT közgazdasági és nőbizottságainak figyelmét arra, hogy iparáganként néhány üzemben, vállalatnál nyújtsanak közvetlenebb segítséget a munkaerő-tartalékok feltárásához, a férfi munkaerő átcsoportosításához, a nők fokozottabb munkába állításához. Az SZMT munkavédelmi felügyelősége pedig ellenőrizze rendszeresen a túlóra-felhasználást. A szakszervezetek a jövőben érjék el, hogy csak olyan esetben túlórázzanak üzemeinkben, amikor szükséges. Az utóbbi időben a nyugdíj-előkészítő bizottságok munkájában mechanikus módszerek alakultak ki. Nem fordítottak elég gondot arra, hogyha a munkások kérik, a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozhassanak. Ezért felhívja a szakszervezetek társadalmi bizottságainak figyelmét a helyes szemlélet kialakítására, érvényesítésére. Sürgősségi sorrendben Igen fontos feladatként jelölte meg az elnökség, hogy a szakszervezetek minden üzemben tárják fel a munkaés szociális körülmények fogyatékosságait, jelöljék meg a megoldandó feladatok sürgősségi sorrendjét. Az építő- és élelmiszeripar munkaerő-ellátását a szakmák megyei bizottságai kezeljék kiemelten — hangsúlyozza a határozat. — Valamennyi iparági megyebizottság szervezze meg a két ágazat munkaerő védelmét. Az Építőipari Dolgozók Szakszervezete és az ÉDOSZ megyei bizottsága rendszeresen ellenőrizze a munkaerőgazdálkodás napi tennivalóit és fordítson nagy figyelmet a társadalmi kisegítő munkaerők foglalkoztatására. Külön határozati pontban tűzte ki az elnökség a MEDOSZ és a Közalkalmazottak Szakszervezetének konkrét feladatait, a falu női munkaerő-tartalékainak bevonásával a munkacsúcsok idején az üzemi étkeztetés, a szükséges napközi otthonok, a gyermekfoglalkoztatás megszervezésével kapcsolatos feladatait. Tizenötmilliárd forint megtakarítás Világszínvonalú alumíniumipart építünk fl KISZ Központi Bizottságának javaslata 4 fiatalok vállaljanak védnökséget a rét• és legelőterületek felett A KISZ Központi Bizott" sága a falusi KlSZ-szervezetek és úttörőcsapatok fontos feladatává tette, hogy 1964ben és az azt követő években mozgósítsanak minél több fiatalt a községük határában levő rét- és legelőterületek rendbe hozására. A feladat gyors végrehajtására főleg azért van szükség, mert a javítás, az öntözés és a trágyázás is csak az ápolt, megtisztított területeken növeli lényegesen a fűhozamot. A Központi Bizottság a többi között javasolja a KISZszerveze teknek, úttörőcsapatoknak, hogy vállaljanak védnökséget a rét- és legelőterületek felett. Harmadfokú árvízvédelmi készültség A hét második felében tetőzik a Tisza Csongrád megyei szakaszán Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi ügyeletének helyzetjelentése szerint tegnap délben Szolnoknál tetőzött a Tisza 853 centiméterrel. Az árhullám szempontjából jelentős vízmércék vízállásai 14-én délben a következők voltak: Csongrád 791 centiméter, Mindszent 804 centiméter, Szeged 747 centiméter. Ennek megfelelően már 13-án, a délutáni órákban elrendelték a Tisza Algyő és Csongrád közötti szakaszán a harmadfokú árvízvédelmi készültséget. Délebbre, Algyőtől a jugoszláv határig a vízállásnak megfelelően másodfokú készültséget rendeltek eL A Körösön is harmadfokú készültséget kellett elrendelni a Tisza-torkolattól egészen Öcsödig, rrúg a Maros torkolati szakaszán a másodfokú készültség van érvényben. A vízügyi igazgatóság a levonuló nagy árhullám miatt már 13-án elrendelte az árvízvédelmi készenléti osztag felállítását. Szentesen, egyelőre azonban könnyű felszeszeléssel. Ma reggeltől elrendelték az árvízvédelmi összekötők készenlétét is, ami azt jelenti, hogy összehívták őket Szegedre, a vízügyi igazgatóság központjába. A töltések egyelőre jól állják a levonuló nagy árhullám rohamát. Azonban máris szükség volt arra, hogy a töltésbe épített zsilipeknél és egyéb műtárgyaknál a kisebb vizbeszökéseket elzárják. A szakemberele véleménye szerint a hét második felére várható a Tisza tetőzése Csongrád megyei szakaszán. Magyarország egyik legjelentősebb természeti kincse a bauxit Nemzetközi viszonylatban is számottevő bauxittermelésünk Európában — a Szovjetunió termelését nem tekintve — a második, a világtermelésben pedig a hetedik helyet foglaljuk el. A jövő szempontjából nagy jelentőségű, hogy hazánk bauxitvagyona körülbelül 80 milliárd tonnára becsülhető, ez a mennyiség több évtizedre fedezi a timföldgyártás tervezett mennyiségét Alumíniumtermelésünk a felszabadulás előttinek több mint ötszörösére növekedett Az alumíniumkohászat további fejesztését azonban fékezi az a körülmény, hogy hazánk szegény energiahordozókban. Az elmúlt néhány év alatt az alumíniumtermelés meghaladta az ötvenezer tonnát és az ilyen nagyságrendű termelés erősen igénybe vette a villamosenergiatermelést és voltak, időszakok, amikor az ipar és a lakosság rendelkezésére bocsátott villamos energiának 11 —12 százalékát vette igénybe az alumíniumkohászat. Az utóbbi években a bauxitkincs hasznosításával az alumíniumipar országos jelentőségűvé fejlődött. Szerepét az is mutatja, hogy a nemzeti jövedelemnek másfél százalékát termeli ki. Tekintélyes mennyiségű bauxit és timföld kerül exportra, de az alumíniumot és alumínium-félkészárut is kedvezően exportáljuk. A magyar bauxit, timföld és alumínium vásárlói a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság, de exportálunk a Német Szövetségi Köztársaságba és Ausztriába is. Ezekből is kitűnik, hogy a magyar bauxitvagyon jelentősége túlnő az ország határain és néhány baráti ország alumíniumipari bázisát képezi. Bauxitvagyonunk tetemes Előnyös adottságaink vannak a bauxitbányászat fejlesztéséhez, a timföldgyártás növeléséhez a lehetőségek figyelemre méltóak, ennek ellenére az alumíniumfelhasználás nem emelkedett kellő mértékben. Hazánk Dániával együtt az energiahordozók tekintetében az európai ranglistán az utolsók között foglal helyet Eddig az ország energetikai adottságai nem engedték meg az alumíniumkohászat megtöbbszöröződését. Az alumíniumipar, különösen a félkész- és készáru gyártás fejlesztése szempontjából nagy horderejű a magyar—szovjet timföld-alumíniumipari egyezmény, • amellyel feloldódik hazánk bauxitgazdasága és villamosenergia-szegénysége közötti ellentmondás. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a világpiaci áron olyan fémmennyiséghez jussunk, amelynek révén világviszonylatban is versenyképes alumíniumfeldolgozó-ipart fejlesztünk ki. Magyarország 1967-től 1980-ig fokozatosan növekvő mennyiségben, végül 330 ezer tonna timföldet szállít a Szovjetunióba. Ebből az ottani rendkívül olcsó villamos energia felhasználásával 165 ezer tonna alumíniumot készítenek és ezt a mennyiséget, tömbalumínium formájában, teljes egészében visszaszállítják hazánkba. Felmerül a kérdés: gazdaInternacionalista yeteránok utaztak a Szovjetunióba (T.iebmann felv.) Most a víz a legény a halászcsárdában A Magyar Partizánszövet- Októberi ség szervezésében kedden lomnak egy volt internacionalista veteránokból álló csoport indult a Szovjetunióba. TagSzocialista Forrars a polgárháborúnak. Moszkvai tartózkodásuk után ellátogatnak az egykori jai résztvevői voltak a Nagy harcok színhelyére. (MTI) ságos-e ez a feldolgozási mód? A timföld kiszállítása a Szovjetunióba nagy szállítási kapacitást köt le, a szállítási út oda-vissza nagyon hosszú. Nem volna-e egyszerűbb az alumíniumgyártás idehaza villamosenergia-importtal megoldani? Az összes érdekelt szervek beható vizsgálatokat végeztek és megállapítást nyert a gazdaságossági számításokból, hogy a vízi szállítás odavissza lényegesen gazdaságosabb a villamosenergia-importnál. A jelenleg Magyarországon gyártott és a jövőben a Szovjetunióban előállítandó alumínium önköltsége közötti különbség többszörösen fedezi a szállítási költségeket A nagy távolságú villamosenergia-vezeték A villamosenergia-importhoz körülbelül 2500 kilométer hosszú távvezeték építése válna szükségessé. Ilyen nagy távolságú vezetéken az energiaszállítás műszakilag ma még nem lehetséges a hálózati veszteség miatt. Az útnak indított villamos energia a nagy távolságú vezetékeken útközben elveszne, már nem is jutna el a felhasználóhoz. Ha sűrűn, egymás közelében, a villamos energia továbbítására, transzformátorállomásokat létesítenének, ezek horribilis összegekbe kerülnének. Ilyen nagy távolságú vezeték, ilyen nagy mennyiségű villamos energia szállítására még nem épült sehol a világon a mutatkozó műszaki nehézségek miatt. Felmerülhet az a javaslat is: nem lenne-e mód arra, hogy közelebbről hozzuk be a villamos energiát A 165 ezer tonna alumínium előállításához hozzávetőlegesen 3 milliárd kilowattóra villamos energia szükséges. Ez körülbeiül egymillió-kétszázezer tonna egyezményes — hétezer kilókalória értékű — fűtőanyagnak falel meg. Hárommilliárd kilowattóra energia — exportlehetőséggel — a Szovjetuniót kivéve — Európában egyetlen ország sem rendelkezik. Az alumíniumkohászat nagy mennyiségű villamos energiát igényel. Az a villamos energia, amelyet hazánkban 1600—2600 kalória/kg, tehát viszonylag alacsony fűtőértékű lignitre vagy barnaszénre telepített hőerőműből nyernek, önköltség tekintetében nem veheti fel a versenyt a magas fűtőértékű olcsó szénből, vagy még inkább vízi úton előállított villamos energiával. Hazánkban az alumínium önköltségéből 43 százalékot tesz ki az energiaköltség. Más országokban ennek csak a felét, míg a Szovjetunióban az olcsó vízi energiával termelt alumínium önköltségéből csak 15—20 százalékot. Már ezekből is kitűnik, hogy a magyar—szovjet egyezmény mindkét fél számára kedvező. A szovjet vizi erőművekben előállított villamos energia önköltsége jóval alacsonyabb, mint a világpiaci alumíniumárban számításba vett energia ára. Az egyezmény alapján mi a timföldet világpiaci áron szállítjuk a Szovjetuniónak. A Szovjetunió az alumíniumot szintén világpiaci áron szállítja vissza. Az alacsony önköltséggel, a világpiaci árnál olcsóbban előállított villamos energia tehát alumíniumba "építve* jut vissza hazánkba. Az egymástól vízi úton 3500 kilométerre levő magyar timföldgyárak és a volgográdi vízi erőmű mellett létesített alumíniumkohó között jön létre termelési együttműködés. A magyar timföld vízi úton, a Dunán, a Fekete-tengeren, a Volga— Don-csatomán jut el a szovjet kohóba. A vízi út azért is kedvező, gazdaságos, mert a szovjet vasércet Krivoj-Rogból Dunaújvárosba hozó szovjet uszályok visszafelé timföldet vihetnek. A nemzetközi hajózásban nem egyedülálló az ilyen hosszú és még hosszabb szállítású út. Az Egyesült Államok, amely 1,9 millió tonna alumíniumtermelésével a tőkés világ termelésének 50 százalékát adja, a világ bauxitvagyonának mindössze 0,7— 0,8 százalékával rendelkezik és a szükséges bauxitot a Karib-tenger térségéből szerzi be. Alumíniumiparunk távlatai A magyar alumíniumipar előtt kirajzolódtak a távlatok. Beruházásokkal, rekonstrukciókkal, bővítésekkel készülnek a feladatokra. A 165 ezer tonna alumínium előállításához öt-hat Inola nagyságrendű kohót kellene építenünk, szükség lenne egyéb beruházásokra is. Ezek együttes költsége 15 milliárd forintot tenne ki. összehasonlításul említjük, hogy az 1964. évi teljes népgazdasági beruházási összeg 45 milliárd forint. Ha a 15 milliárdos beruházást nekünk kellene megvalósítanunk, kevesebb lakás építésére kerülhetne sor, a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésére, egyéb fontos célra nem jutna olyan nagy összeg, mint tervezték. A magyarszovjet egyezmény értelmében nekünk csak a bauxitbányászat fejlesztésére, a meglevő timföldgyári kapacitás bővítésére, egy nagy új timföldgyár építésére, valamint a visszaszállított alumínum feldolgozására szükséges prés- és hengermüvek építésére kell beruházásokat eszközölnünk. A kohászati, erőművi és egyéb kapacitásoknak 15 milliárd forintos beruházásait a Szovjetunió valósítja meg. 1980-ban a Szovjetunióból visszaszállított, a magyar kohókban előállított alumíniumból több jut a járműiparnak, az építőiparnak, valamint kábeliparnak, a csomagolóiparnak, az élelmiszeriparnak. Az építőipar jelenlegi alumíniumfelhasználása ötvenszeresére, a kábeliparé nyolcszorosára, a jármü-közlekedésiparé ötszörösére, az élelmiszer-csomagolóiparé tízszeresére, az sdényés tömegcikkiparé pedig kilencszeresére emelkedik 1980-ban. Hogy a 165 ezer tonna alumínium milyen nagy menynyiség, mutatják a tájékoztató számok. Az autóbuszipar, a vasúti kocsigyártás, az építőipar egyre jelentősebb mennyiségű alumíniumot alkalmaz. Ha a 165 ezer tonna alumíniumot teljes egészében megkapná az autóbuszipar, évente 120 ezer autóbusz alumíniummennyiségét tudnák biztosítani. Ma már az építőipar is szívesen alkalmazza az alumínium ablakkereteket és ha a teljes 165 ezer tonna alumíniumot erre a célra fordítanák, három és fél millió ablakkeret telne ki. Alumíniumiparunk fejlődését más adat is érzékelteti; 1962-ben a 4 kiló 31 dekás alumínium felhasználási fejkvóta lényegesen elmaradt a fejlett nyugati országok adatai mögött. Az Egyesült Államokban az egy főre jutó alumínium felhasználása 1965-ben 20 kilóra emelkedik. 1980-ban a szovjet kohókban előállított, valamint a hazai üzemekben nyert alum'íniummennyiséggel csaknem 300 ezer tonnával az egy személyre jutó alumíniumfelhasználás körülbelül 25 kilóra emelkedik. A magyar—szovjet timföld alumíniumipari egyezmény fontos határkő hazánk ipari fejlődésében. 1980-ban Magyarország alumíniumfelhasználása már meghaladja az Egyesült Államok, vagy Franciaország, vagy a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi alumíniumfelhasználását. Víg István Vasá rnap, 1964. április 19. DÉL-MAGYARORSZÁG 75