Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-14 / 86. szám

MSZMP-delegáció ntazott Ausztriába Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága meghívására hétfőn öttagú pártmunkás küldöttség uta­zott Ausztriába. A delegá­ciót Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A küldöttséget Nemes De­zső, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Púja Frigyes, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. (MTI) Az első negyedév mérlege az építőanyai-termeiésbea Az Építésügyi Miniszté- negyedévi tervét. Most még­rium szilikátipari üzemeinek is kedvezőbb a helyzet, mint az idén is sok nehézséget tavaly az első három hó­okozott a tél az első negyed- napban, mert lényegesen ki­évben. Áram_ és fűtőanyag- sebb a tartozás. A finomke­ellátási zavarok, szállítási rámia iparban, a mészterme­gondok nehezítették a kő-és lésben és a kőbányászatban kavicsbányászat, a cement, a nincs adósság, sőt az üze­mész, az üveg és a finom- mek túlteljesítették negyed­kerámia termelését, évi tervüket. A mész- ós a a hideg pedig csaknem egy kőhiány tavaly nagy prob­hónappal késleltette a tég- léma volt az építkezéseken, lagyárak munkáját. Most azonban A sok akadály miatt a szili­Termelőszövetkezetek a párthatározat tükrében A kátipar nem teljesítette első Már a nyugati országok is vásárolnak magyar csapágyakat Tovább fejlődik a nemzetközi munkamegosztás A felszabadulás után ki­alakított új magyar ipar­ágak egyike, a csapágyipar megteremtése az 1965-re ter­A magyar csapágyak gyár­tástechnológiája és minősége sok tekintetben megközelí­tette; vagy elérte a nemzet­ezett összegekkel együtt közi színvonalat. A kovácso. körülbelül egymilliárd fo- lásd munkák mintegy 40 szá­rintba került. A nagy össze- zaléka már a legfejlettebb gű berendezés hasznos be­fektetésnek bizonyult, jövőre már mintegy tizenkétmillió módszerrel történik. A ma­gyar csapágyipar bőségesen el van látva rendeléssel, sőt csapágy készül Magyarorszá- kapacitásának korlátai miatt gon, amelynek értéke meg­közelíti a 980 millió forintot. A debreceni és a diósdi 1964-re már nem is tudott elfogadni minden külföldi rendelést. A szocialista or­esapágygyárak létrehozásakor szagokon kívül most már még úgy tervezték, hogy tel- Ausztriába, Nyugat-Német­jes felfutás után 500 típus- országba, Belgiumba, Fran­ban évente hárommillió csapágyat készítenek. A KGST-ben tortént szakosí­tás azonban lehetővé tette, hogy 500 helyett csupán kö­rülbelül 180 félét gyártsunk, mégpedig azokat a fajtákat, amelyekre a magyar iparnak a legnagyobb szüksége van, a többit megvásárolhatjuk a baráti országoktól. A típusok viszonylag kis választéka le­hetővé tette a nagysorozatú gyártás megszervezését. Egy­egy típusból átlag 60 000 ké­szül évente, ami világviszony­latban is gazdaságos, nagy sorozatnak számít ciaországba, Spanyolországba és Portugáliába is eljutnak a magyar gördülőcsapágyak. Csapágyiparunk fejlődése tovább tart, s a tervek sze­rint 1970-ben már 16 millió csapágyat készítünk. Ez a mennyiség körülbelül meg­egyezik az ország várható igényével, egy részét azonban exportáljuk, hogy helyettük másfajta csapágyakat kül­földről szerezhessünk be. Több szocialista országgal tárgyalások kezdődtek a nemzetközi munkamegosztás továbbfejlesztéséről. mészből mintegy 3000 ton­nával tetézték meg elő­irányzatukat az iparág dolgozói. Ezzel együtt majdnem 40 000 ton­nával tobC meszet kaptak „z építők, mint a múlt év első negyedében, s így az idén már nem lesz hiánycikk a mész. Az út- és vasútépítők­nek nagy segítséget jelent, hogy , a bányászok mintegy 50 ezer tonna kővel túlszár­nyalták negyedévi tervü­ket A cementipari üzemek mintegy 25 000 tonna ce­menttel maradtak adósok. A második ós a harmadik ne­gyedévben -pótolják a tarto­zást, de a gyárak tárolóhe­lyein, a silókban jelenleg is csaknem 100 000 tonna ce­ment vár a szállításra. Az év első három hónapja a téglaiparnak okozta a leg­több gondot. A télen csak a műszárítóval felszerelt üze­mek dolgoztak. Március else­jén akarták megkezdeni a termelést az összes tégla­gyárban, de az erős éjsza­kai fagyok miatt csak a hó­nap végén került rá sor. így az első negyedévi tervnek mintegy 20 száraiékával adósak maradtak. A téglagyárak most már tel­jes erővel dolgoznak ós sok új intézkedéssel segítik a tartozás kiegyenlítését. b Földmozgás volt hétfőin több helyütt Magyarországon Hétfő délelőtt fél 10 tájban az országban több helyen ki­sebb erősségű földmozgáso­kat észleltek. Elsősorban a Dunántúlról jelentettek föld­rengést. Pécsett a város lan­ikás részein egy erős és egy enyhébb földlökés történt. Egyes helyeken a lakóházak­ból, az irodákból az utcára tódultak az emberek, a ma­gasabb épületek ós gyárké­mények, valamint az aknái­tornyok kilengtek. A pécsi bőrgyár erőművé­nek és a pécsi fűtőháznak a kéménye leomlott. A Pécsi Nemzeti Színház falai meg­rongálódtak, homlokzatán a díszítések meglazultak, s eze­ket a tűzoltók eltávolították. Pécsett néhány életveszélyes­sé vált lakásból a lakókat ideiglenesen kitelepítették. A bányák aknatornyainak szál­lítógépeit rövid időre leállí­tották, a kezelőszemélyzet el­hagyta az erősen kilengő tornyokat. Pécsen kivül Komlóról, Mohácsról, Siklósról, Sásd­ról, Dunaszekcsöről és Ka­posvárról jelentettek földlö­késeket. Több épület meg­rongálódott, épületfalak megrepedeztek, egyes tető­szerkezetekben károk kelet­keztek. Az eddigi becslések szerint a károk sehol sem je­lentősek. Észleltek földmozgást az Alföldön is. a többi között Szegeden, Kecskeméten, Ba­ján, Kiskőrösön. Kiskunfél­egyházán. Ezeken a helyeken néhány épületről leomlott a vakolat. A beérkezett jelentések szerint a földmozgások kö­vetkeztében emberéletben kár nem esett, sérülés sem történt sehol. A hazánkban észlelt föld­mozgások valószínűleg a hétfői jugoszláviai földren­gés következményei. A Szerb Földrengésjelző Intézet ada­tai szerint ugyanis tegnap délelőtt Belgrádban, Zágráb­ban, Sarajevóban és sok más helységben észleltek földren­gést. A földrengés epicentru­mában a földlökések erőssé­ge nyolc fokot, Darventa vi­dékén hét fokot ért el. Bács­Topolyán ugyancsak nyol­cas erősségű földrengést ész­leltek. Több helyen jelentős anyagi kár keletkezett. Belg­rádban a telefonösszekötte­tés megszakadt. Slavonski­Brodban harmincan megse­besültek. Szegeden 9 óra 33 perckor remegett a fold Az anyagi kár nem számottevő A tegnap délelőtti, nem vulkánikus erejű földlökés Szegeden is Csongrád megyé­ben is érezhető volt, s szo­katlan jelenségekkel járt. Megremegtek az épületek és berendezéseik, s a szegedi fogadalmi templom kettős tornya is megreszketett. A földmozgás meglepte az em­bereket, szorongó érzéseik azonban a váratlan természe­ti jelenség elmúltával meg­szűntek. A házakat elhagyó emberek is gyorsan vissza­tértek az épületekbe. Dr. Juhász János, a Szege­di József Attila Tudomány­egyetem Éghajlattani Intéze­tének adjunktusa a Dél-Ma­gyarország munkatársának kérdésére közölte: Szegeden pontosan délelőtt 9 óra 33 perckor remegett meg á föld. Az első lökés 33 másodper­cen át tartott. A földmoz­gást mérő szeizmográf muta­tója ekkor, amikor a város­ban a legerősebb volt a föld­lökés, 13,8 milliméteres ki­lengést mutatott. Apróbb lö­késhullámokat azonban még délelőtt 10 óra 8 perckor is jelzett a műszer, majd utá­na megállapodott. A Szegedi József Attila Tudományegyetem földtani kutatói valószínűnek tartják, hogy az elsősorban a Dunán­túlon mutatkozó lökéseket Plz igen mély földrétegek ve­zették el nagy távolságra. Szegedre is és egész Csong­rád megyébe is. A Szegeden és Csongrád megyében lejátszódott föld­mozgás erőssége — az izgal­makon kivül — sehol nem okozott nagyobb bajt. Az anyagi károsodás elenyésző. A házak nem rongálódtak meg, csupán néhány gyen­gébb szerkezetű, 1 leg vá­lyogépület fala és több eme­letes ház menrfyezete repedt meg a földlökés következté­ben. szegedi, járási tsz­ekben még zajlottak a zárszámadó és terv­tárgyaló közgyűlések, ami­kor megjelent pártunk Köz­ponti Bizottságának határo­zata a mezőgazdaság helyze­téről. E nagy jelentőségű határozat parasztságunk jö­vőjét körvonalaiban hosszú évekre határozza meg. Meg­állapítja: „A magyar falu mélyreható változások ko­rát éli. A nagy társadalmi átalakulás alapvetően meg­változtatta a parasztság életkörülményeit. A techni­ka térhódítása átalakítja a mezőgazdasági munka jelle­gét, megkönnyíti parasztsá­gunk munkáját. Parasztsá­gunk saját tapasztalata alap­ján mind jobban felismeri, hogy egyéni boldogulása el­választhatatlanul egybekap­csolódik a közös gazdaság erősödésével." Nincs a szegedi járásnak sem — mely pedig a sze­génység földje volt valami­kor — egyetlen olyan elrej­tett zuga, ahol e tények nem állnák meg helyüket. A zárszámadások tapaszta­latai bizonyítják, amint nö­vekedtek a terméshozamok a közös földeken, úgy nőtt a parasztság életszínvonala, a közöshöz való ragaszkodása. Csak egyetlen példát: öttö­möson — ahol jelenleg még a legrosszabb természeti vi­szonyok uralkodnak — a Magyar László Tsz gazdái­nak közel 2 millió forintra emelkedett a zárszámadások után a takarékszövetkezet­ben elhelyezett pénzük. A 200 öttömösi szövetkezeti család legtöbbjének ma már saját takarékszámlája van a pusztaméi-gesi hitelszövetke­zetben. Tehát sem itt, sem máshol nem kísért már a szegénység! a itt-ott mégis előfor­dulnak bosszantó fo­gyatékosságok, akkor azok oka szinte minden esetben a vezetők hozzá nem értésében, restségében keresendő.' Rosszul hajtják végre a párt és a kormány mezőgazdaságfej lesztéséről szóló határozatait, melyek jó politikai és szakmai irányí­tás mellett boldogulást je­lentenek a tsz-ekben. A február 23-án nyilvá­nosságra került párthatáro­zatból önként adódik a kér­dés: megtettünk-e mindent az eddig elért termelési színvonal további töretlen emelkedéséért?1 Hol tart a szegedi táj mezőgazdasága, az állattenyésztés fejleszté­sében? A szántóföldi nö­vénytermesztésben elérik-e az eredmények az országos átlagot? Az utóbbi két évben 6,7 százalékkal emelkedett or­szágosan a mezőgazdasági termelés színvonala. A sze­gedi járásban ez idő alatt 10 százalékot mutat az emelke­dés. Ez azonban nem té­veszthet meg bennünket, mert összességében az elért terméseredmények kenyér­gabonából, kukoricából, szá­II Szegedi kisipari termékek exportra Az exportcikkek készítő- millió értékű, főleg kisipari séből a minisztériumi és he­lyiipari vállalatok, valamint szövetkezetek mellett részt vállalnák a szegedi kisiparo­sok is. Ebben segítségükre van a KETI, a Kisipari Ex­megrendelésre keres kivite­lezőt a KETI kirendeltsége. Az elmúlt hónapokban a kisiparosok különösen kül­földi gépek javításában, elektromosműszerek és be­pcrttermeltető Intézet szege- rendezések készítésében, ja­di kirendeltsége. A Csong­rád, Békés és Bács-Kiskun megyei hatáskörrel rendel­kező szegedi iroda tavaly 90 szerződéssel 1,7 millió forint értékű árut készíttetett ex­portra kisiparosokkal. Jó hírnevet szereztek a kisiparosok készítményeikkel, mint Rózsa József géplaka­tos, Ácsai István fémcsiszoló és Pusztai Ödön mintakészí­tő. Az idén eddig 11 kisiparos közel 1 millió forint értékű exportáru termelésére kötött vitásában, a szövőiparban használatos csévék műanyag­ból való előállításában, alu­mínium alkatrészek öntésé­ben, öntőminták készítésé­ben, exportra kerülő gyárt­mányok csiszolásában és nikkelezésében jeleskedtek. Segítették a mezőgazdaságot is. Készítettek répakiemelő szerkezetet, sőt, traktorveze­tő fülkét is a Belorusz traktorokra. • Most Diesel­adagoló elemek felújítására és forgácsolási munkákra ke­szierződést. Már újabb fél- • res kisiparosokat a KETL lastakarmányokból alatta maradtak az országos hoza­moknak. Itt csupán arról van szó, hogy a szegedi táj mezőgazdaságában eleve na­gyobbak voltak a kihaszná­latlan termelési tartalékok. Egy korábbi alacsonyabb színvonalról könnyebb volt elérni néhány százalékkal magasabb eredményt. Ezt bizonyítja az is, hogy 1963­ban országosan 13 százalék­kal emelkedett az állami felvásárlás összmennyisége, ugyanakkor a szegedi járás­ban 1963-ban 12,5 százalék­kal vásároltak fel több árut az állami szervek, mint 1962-ben. Az állattenyésztésben a sertésállomány körül mutat­koznak a legnagyobb prob­lémák. Tavaly 4000 hízott ser­téssel maradt adósa a járás a népgazdaságnak. Nem tel­jesítették a tsz-ek a napra­forgó", a burgonya- és ba­romfiértékesítési sem. Pedig az adottságok ezekhez is ren­delkezésre álltak. Sertés is volt elegendő, csakhogy a gyenge állategészségügyi, gondozói munka és a rossz elhelyezési körülmények miatt az utóbbi adatok sze­rint 6321 sertés pusztult el. S ez évről évre ismétlődő jelenség Szeged környékén. Az új párthatározat teljesí­téséhez szükséges az is, hogy a sertéstenyésztésben meg­szüntessük a ma még gya­kori pusztító betegségeket. A mezőgazdaság terve 1964-re 4—5 százalék hozam­növelést ír elő. Helyesen ha­tároztak a járás vezető szer­vei, amikor — éppen a na­gyobb termelési tartalékok­ból kiindulva — 10 százalé­kos hozamnövelést tervez­tek a járás mezőgazdasága számára. Annak érdekében, hogy az idén a szegedi já­rás tsz-ei is elérjék az egész magyar mezőgazdaság szín­vonalát, kukoricából homo­kon II—12, feketeföldön pe­dig legalább 18—20 mázsa átlag szemtermést kell elér­niök. A párthatározat kimondja: az ország kenyérgabona­szükségletét a jövőben teljes egészében hazai készletekből kell biztosítani. E tervből a ránk eső részt csak akkor teljesíthetjük, ha idén a ta­valyi hozamokat legalább két mázsával emeljük hol­danként. Ehhez a feltételeink jók. Tavaly optimális idő­ben 103,5 százalékra teljesí­tették a gazdaságok vetési terveiket. És még soha nem használtak fel annyi műtrá­gyát a tsz-ekben a kalászo­sok serkentéséhez, mint most. Amit azonban eddig tettünk a több termésért, még mindig kevés. A beta­karítás előtt hátra van még a tavaszi ápolás, a gyomok elleni küzdelem. A kalászos vetéseinket tavaszonta fel­verő gyomok — acat, pipacs, kefefű stb. — évről évre tíz­es tízezer mázsákkal csök­kentik a már-már elért eredményeket. A vegyszeres gyomirtás fontossága a ga­bonatermesztésben még min­dig nem foglalta el méltó helyét a köztudatban. Élő bizonyíték erre az, hogy 1963-ban a szegedi járásban még mindössze 5500 hold búza- és árpavetést perme­teztek meg gyomirtó szerek­kel, s az idei tervben is csupán 8 ezer kataszteri hold vetés vegyszeres gyom­talanítása szerepel. IV' agyszerű országos mozgalom bontakozik most ki a rét- és le­gelőgazdálkodás javítására. Államunk minden eszközzel segíti a tsz-eket, hogy ahol kell, törjék fel a haszonta­lan ősgyepeket, s jó fűállo­mánnyal telepítsék be azo­kat. Máshol pedig nagy mű­trágya dózisok'-zl, öntözéssel javítsák a legelők, rétek ter­méshozamait Ma kétségkí­vül a legnagyobb, s leggyor­sabban gyümölcsöztethető termelési tartalékok a mo­dern rét- és legelőgazdálko­dás megteremtésében mutat­koznak. Kovés ráfordítással a gyepek fűterméshozamát háromszorosára, sőt négy­szeresére emelhetjük. Ennyi­re jövedelmezőnek a mező­gazdaság egyetlen ágazatá­ban sem mutatkozna!: a rá­fordított anyagi áldozatok. Ha a modern rét- és lege­lőgazdálkodás közvetett ki­hatásait tekintjük, akkor biztatóbbak kilátásaink. A több szálastakarmány révén lehetővé válik a jószágállo­mány nagyobb arányú gya­rapítása. Ezzel pedig megol­dódik a szántóföldi növény­termesztés, a szőlő- és gyü­mölcstermesztés krónikus trágyuhiány-gondja. E nagyszerű lehetőségek teljes kiaknázása — a párt határozatának teljesítése — azonban mindenekelőtt az embereken, a tsz-ek gazdáin múlik. Főleg azon, hogy mi­ként találják meg számítá­saikat a közösben. A jöve­delemelosztás módja egy­tervüket aránt serkenti-e őket a több, alapvető lelkiismeretesebb munkára? Vonjuk le a múlt évek jó és rossz tanulságait, szüntes­sük meg a jövedelemelosz­tási formák közötti arányta­lanságokat. A tiszaszigeti Búzakalász Tsz-ben esett meg tavaly többek között, hogy a részesművelésre kia­dott termés betakarítása ide­jén az állattenyésztők el­hagyták munkahelyüket, mert a kukoricatörésben sokkal nagyobb haszonhoz jutottak. A növénytermesz­tők megkapták a termés egyharmadát, míg az állat­tenyésztőknek sokkal több munkáért csak bizonytalan értékű munkaegységeket Ír­tak. Ma már nehéz lenne pon­tos receptet adni arra, hogy melyik a legjobb jövedelem­elosztási forma. Ahány ház, annyiféle szokás alakult ki. Egy azonban bizonyos: ahol még nincsenek meg a kész­pénzfizetés feltételei, ott a legeredményesebbnek mutat­kozik a munkaegységek mel­lett az össztermésből való premizálás. Y olt már szó arról, hogy az összes kedvezőtlen természeti, időjárási viszonyokon túl a gyenge vezetésből, a szakértelem hi­ányából adódnak a legna­gyobb gazdálkodási vesztesé­gek. Éppen ezért nincs to­vább értelme annak, hogy olyan szövetkezeti vezetők, akik gyengeségük, rossz ma­gatartásuk, szakmai műve­letlenségük következtében már rég elvesztették a gaz­dák bizalmát, továbbra is pozícióban maradjanak. A 3004/6-os rendelet módot ad arra, hogy elsősorban ezek a gyenge tsz-ek kapjanak új mezőgazdászokat, üzemgaz­dászokat, s számviteli szak­embereket. Azonban egy-két fecske még nem csinálhat nyarat. Érdemének megfe­lelő színvonalra kell emelni 1964-ben a mezőgazdasági szakmunkásképzést. A sze­gedi járási pá rt-végrehaj tó­bizottság utóbbi felmérése szerint bebizonyosodott, hogy a fiatal mezőgazdasági szak­munkás tanulók 4? százalé­ka „morzsolódott" le tavaly. Nem biztosították részükre a megfelelő tanulási anyagi lehetőségeket, s felbontották szerződéseiket. Az ilyen pél­dák nem ösztönzik a iskolá­ból kimaradó fiatalokat ar­ra, hogy egy életre szóló mezőgazdasági pályát vá­lasszanak maguknak. Pedig az állam a szakmunkáskép­zés összes költségeit megté­ríti a gazdaságoknak. Falvainkban végbemenő nagy társadalmi átalakulás egyik lépcsőfoka az is, hogy a fiatalság — s a felnőtt generációk is — képesek-e elsajátítani rövid idő alatt a modern mezőgazdaság' termelési ismereteket, s tud­ják-e alkalmazni az új tech­nikát? A párt Központi Bi­zottsága határozatának telje­sítése koránt sem jelent­csak azt, hogy az időszer mezőgazdasági munkák." mindenkor a lehetőségekbe mérten időre befejezzük. A határozat középpontjában falusi emberek, a dolgoz*' parasztok sok ezres tömegei állnak. CSÉPI JÓZSEF Csütörtök, 1964, április 69. OÉL-MAGYARQRSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom