Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

Hruscsov elvtárs a MOM-ban (Folytatás az 1. oldalról.) léletesen győződünk meg ar­ról, milyen szilárd és meg­dönthetetlen a pártjainkat és népeinket egyesítő barát­ság. A szovjet—magyar ba­rátság mindenben megnyil­vánul. Megnyilvánul a szo­cialista és a kommunista épí­tés tapasztalatainak gyümöl­csöző cseréjében, a párt-, ál­lami és más vonalon kiala­kult széles körű kapcsola­tokban. A barátság egyálta­lán nem elvont, hanem teljesen konkrét, érzékel­hető fogalom. Üzemük szoros kapcsolatot tart a Szovjetunió optikai iparának vállalataival. Ez jó dolog; segíti a termelést, se­gíti országaink barátságát. KSszönetstájékoztatóért Nyikita Hruscsov beszéde további részében köszönetet mondott a gyár igazgatójá­nak a részletes tájékoztatá­sért, amelyet az üzem törté­netéről, a termelés alakulá­sáról, a MOM dolgozóinak munkakörülményeiről adott. Elismeréssel állapította meg, hogy a nagymúltú gyár pon­tos, kiváló minőségű műsze­reket készít. Ha rossz mű­szereket készítenének — mondotta —, nyilvánvalóan nem vennénk meg Ügv gon­dolom, helyesen értelmezik szavaimat és nem sértődnek meg azokért. Nem szállíthatunk egymás­nak rossz termékeket, csak kiváló minőségű árukat. Kölcsönösen az a felada­tunk. hogy kiváló minőségű termékekkel, kifogástalan gyártmányokkal segítsük elő egymás munkáját, szigorúan meg kell tartanunk az or­szágaink közötti kereskedel­mi szerződéseket. Megemlítette, hogy a gyár vezetőivel folytatott beszél­getés alkalmával hallott ar­ról is; egyes országok nem a kellő időben tettek eleget szállí­tási kötelezettségűknek. Azt gondoltam: ha nem a mi országunkról lenne szó, akkor a pártbizottság titkára bizonyosan megnevezte vol­na az érdekelt országot. Ha viszont nem nevezte meg, akkor minden bizonnyal a Szovjetunióról van szó. Meg is kérdeztem: milyen ország nem szállította Önöknek ha­táridőre a motorokat, talán a Szovjetunió? Azt vála­szolta: igen. a , Szovjetunió. Mindjárt hozzáfogtam, hogy megállapítsuk, vajon ki, me­lyik üzemünk nem juttatta el időben ezt a szükséges be­rendezést. A gépalkatrészek­ből ítélve valószínűleg az OSZSZSZK, vagy Ukrajna egyik üzeméről van szó. Hazatértünk után tisztáz­nunk kell. ki a felelős, s azt felelősségre is kell von­nunk. üzenet a MOM-ból a Szovjetunióba Megmondom, félháborító ez az eset. Innen a szónoki emelvényről fordulok annak az üzemnek kollektívájához, pártszervezetéhez, igazgatójá­hoz, amely az említett be­rendezéseket szállítja Önök­nek, hogy állapítsák meg: mi a késés oka. és teremtse­nek rendet. Magyarázzák meg, miért történt ez így. Számoljanak be a nyilvános­ság előtt azokról az intéz­kedésekről. amelyeket azért tettek, hogy az ilyen esetek a jövőben ne ismétlődjenek meg. A szállítási kötelezettsé­gek határidőre történő tel- j jesítése igen fontos. Fontos egy országon belül is, hi­szen ma nincs olyan terme­lési folyamat, amely egy és ugyanazon gyár keretein be­lül kezdődne és végződne. Ma a termelés széles körű kooperáció alapján folyik. Ha a kiváló minőségű alkat­részek, vagy gépegységek szállítási kötelezettségét nem teljesítik pontosan, akkor nem lehet szó egyenletes munkáról sem. Beszéde végén N. Sz. Hrus­csov a következőket mondta: — Engedjék meg, hogy be­fejezésül még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és a testvéri Magyarország min­den dolgozójának a szocializ­mus építéséhez. A munkában elért ered­ményeik teremtik meg a népi Magyarország további felvirágzásának alapját. A MOM dolgozói hosszan tartó, lelkes tapssal fogadták Hruscsov beszédét. Ezután a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője a delegáció nevében ajándékot nyújtott át a gyár kollektívájának. A dolgozók nevében Pósa György köszönte meg a láto­gatást, majd a találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. N. Sz. Hruscsov és Kádár János elvtárs látogatása az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok katonáinál N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a hazánkban tartózkodó szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetője, valamint a de­legáció tagjai kedden dél­után ellátogattak a Varsói Szerződés alapján ideiglene­sen Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok kato­náihoz. Elkísérte a vendége­ket Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A szovjet katonák, tiszthelyet­tesek, tisztek és tábornokok forró fogadtatásban részesí­tették a látogatókat. N. Sz. Hruscsov és Kádár János a meleg hangulatú találkozón beszédet mondott. A vendé­gek részt vettek a hadsereg­csoport-parancsnokság tiszte­letükre adott vacsoráján, majd megtekintették a szov­jet katonai művészegyüttes műsorát. Gromiko látogatása Péter Jánosnál Szerdán délelőtt A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagja, meglátogatta Péter Jánost, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterét. A két kül­ügyminiszter baráti megbe­szélést folytatott A látogatáson részt vettek szovjet részről: Sz. T. Asz­tavin és L. M. Zamjatyin, a Szovjetunió Külügyminiszté­riumának osztályvezetői, magyar részről: Darvasi Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettese és Némety Béla, a Külügyminisztérium osztály­vezetője. A, A. Gromiko és Péter János TUDOMÁNY AZ IPARÉRT A textilipari kutató rostosxtályának munkájáról Harmath Mária, a jutaárugyár fonónője már a szárnyasból gyűrűssé átalakított gé­pen dolgozik Az ipar és a tudomány "összedolgozásának-" fontos­ságáról sokat hallani mosta­nában, s éppen ezért öröm számot adni gyakorlati meg­valósulásáról. Ebben az eset­ben a Textilipari Kutató In­tézet rostnövényekkel foglal­kozó osztályának munkájáról lesz szó, mely többek között a szegedi kenderfeldolgozó iparnak nyújt értékes támo­gatást. a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat üzemeibe. 0 Bevezetőben érdemes szóba hozni hogy az említett osz­tály alig néhány éve műkö­dik csupán. Pesterzsébeten, Budapest XX. kerületében kaptak otthont laboratóriu­mai és apró kísérleti üzeme, összesen négy tudományos munkatársa van, akik négy nagy vállalat és három me­zőgazdasági intézet számára dolgoznak, több évre szóló munkaterv szerint. A rostcsztály munkatársai állandóan járják az országot. Elvi kutatásaikat, a kísérle­tek során elért eredményeket igyekeznek meghonosítani az iparban is. Így kerülnek el gyakran Szegedre és Pécsre, HONNAN VESZIK? Másfél év múlva közel másfélezer munkásra lesz szükség a gumigyárban Igaz, még több mint más­fél év van hátra a teljes indulásig, de amilyen »mun. káshiányos* napókat élünk, már így jó előre sem árt foglalkozni az egésszel, ösz­szesen ezerkétszáz, vagy ezerötszáz munkáskézre lesz majd szükség, ha teljes ka­pacitással dolgozik a ma még csak épülő gumigyár. Napjainkban a szegedi üze­mek tele vannak panasszal, alig lehet végighallgatni a hiányzó munkások hosszú so­rának listáját. Minden igaz­gató, műszaki és gazdasági vezető csak arról beszél, "csinálom én, vállalom én, csak adjanak hozzá embert is*. Ismerve a körülménye­ket, jogos a kérdés: Honnan és kikből népesül be ez az új, nagy üzem? Nem kaptunk választ A városi tanács munka­ügyi osztályán hiába tettük fel a kérdést. — Igaz, hogy még messzi van az az idő, amikorra a teljes létszám szükséges, de már mi is szeretnénk tudni tulajdonképpen, mikor és hány emberre van szükség. Bár beszélgettek már eb­ben az ügyben a Ruggyanta­árugyár személyzeti vezetői­vel, a szegedi telep márki­nevezett igazgatójával — végleges és konkrét létszám­tervet azonban még nem nyújtottak be. — Aláírtunk már néhány hirdetést is, melyben a gu­migyár felvételt hirdetett. Azt azonban már nem tud­juk, hogy honnan, s hányan jelentkeztek ezekre. Ezek csak azért kerültek hozzánk, mert aláírásunk nélkül nem fogadták volna el azokat. »... részben más vállalatoktól...« — A létszámkérdés tulaj­donképpen nem is rám tar­tozik. Ilyen természetű meg­beszéléseken én nem vettem részt. Ennek patrónusa a mi­nisztérium és az anyaválla­lat személyzeti osztálya, köz­vetlenül — mondja Rainer Károly, a telep főmérnöke, és hozzáteszi — Amit érdem­ben mondhatok, az a követ­kező: Szeptember elején in­dulunk 120 emberrel, a jö­vő év elejére körülbelül 250 munkásra lesz szükségünk. Ennyit tudok. — Honnan veszik az in­duláshoz a 120 főt? — Még az 1963-as évben elküldtünk 20 embert a pesti üzembe, ök már visszajöt­tek. itt dolgoznak, szerelik a gépeket. Jelenleg hatvanan tanulnak -m előreláthatóan 4—5 hónapos Időtartam alatt — az anyavállalatnál. Belő­lük kerülnek majd ki a cso­port- és művezetők. Egye­lőre Pesten ismerkednek a gépekkel, a munkafolyamat­tal — ők majd szeptemberre, az indulásra érkeznek. — Honnan vették fel eze­ket az embereket? — Részben vidékről, rész­ben más vállalatoktól — ahogy a hirdetésünkre je­lentkeztek. A lehetőségekhez mérten A munkáscsábítás legegy­szerűbb, s kézenfekvőbb for­mája. A gumigyárnak igaza van — mert valahonnan embereket kell, hogy szerez­zen. A jelentkezők — való­színűleg több keresetre, új lehetőségekre számítanak. És mit szólnak vajon a többi üzemek? — Panasz már érkezett hozzánk. Több vállalati igaz­gató elmondta; viszi az em­bereit a gumigyár — mond­ják a városi tanács munka­ügyi osztályán. Mégis mit lehetne tenni? Az igazság az, hogy nem akkor lesz valódi üzem a gumigyárból, amikor az épí­tőipari vállalat átadja azt, hanem akkor, ha munkások népesítik be a termeket, gé­pek lármája töri meg a csen­det. Szóval mégis mit lehetne tenni? Talán ideje volna — a másfél éves távlat dacára is — egy, a lehetőségekhez mérten konkrétan megbatá­rozott munkósfelvételi. ter­vet elkészíteni. Közös erő­vel mérlegelni a helyi le­hetőségeket és adottságokat — s hogy panaszra sem le­gyen ok — segítségül hívni a már meglevő régi üzeme­ket is. Dr. Zilahy Márton Kossuth­díjas, az osztály vezetője és Nagy Kálmán vegyészmérnök már nem is vendégek a Pécs környékén levő hirdi kender­fonógyárban, ugyanis itt va­lósult meg találmányuk üze­mi szinten: az előfonalak ve­gyi főzése. A főzőberendezést Pesterzsébeten készítették el, azután elvitték Hirdre, ahol azóta is dolgoznak vele, ho­lott a Láng Gépgyárban köz­ben elkészült nagy méretű változata, sót megrendelték már a másodikat is. Ebből látható, találmányuk bevált Tavaly még csak ke­vés fonalat gyártottak vegyi főzéssel, az idén má 150 ton­na szerepel a tervben. Te­kintsük át, mi az új módszer lényege! Azelőtt a nyújtás után a kender az előfonógé­pekre, onnan a végfonókra került, azután motringokba "szerelték ki«, s úgy is szá­rították, majd keresztcsével­ték. Most az előfonalat lúg­ban főzik, miáltal a szeny­nyeződés és a növényi enyv eltávozik a kenderből. Köny­nyebbé válik a végfonás, a fonó nyújtóműve jobban nyújt, s ezáltal a termelé­kenység 15—20 százalékkal fokozódik. Nincs szükség motringolásra, mert a szállí­tást csévén végezhetik el. Az új eljárás alkalmazásához a főzőkádakon kívül többezer sav- és lúgálló csévére volt szükség. Előnye viszont nemcsak a munka termelékenységének javulásában mutatkozik meg, mert talán még ennél is fon­tosabb, hogy általa a gyen­gébb minőségű kenderből olyan finom fonalat lehet elő­állítani, amelyet korábban a jó minőségűből sem tudtak a hagyományos módszerrel. ra az időre emlékeztet, ami­kcr ezeket a gépeket a folyók partján vízzel hajtották. A szárnyasfonók kezelését ne­héz megtanulni, fékezésükhöz külön érzék kell, érthető, hogy a praktikusabb gyűrűs­gépek kiszorították az avult konstrukciót. A Szovjetunió­ban, ahol a háború előtt vagy félmillió ilyen berendezés működött, kidolgozták az át­alakítás módszerét, és moder­nizálták a gépparkot. Ezt alkalmazta helyi viszo­nyokra a Textilipari Kutató Intézet egyik munkatársa, Kerékgyártó Pál, s a Kender­fonó és Szövőipari Vállalat műszaki osztályának vezető­jével, Huszta Ferenccel együtt tavaly hozzáláttak a jutaárugyár egyik szárnyas­fonógépének átalakításához gyűrűsfonóvá. A gép azóta is kitűnően működik. A hazai iparban először idegenkedtek ettől az eljárás­tól. Tartottak tőle, hogy ha elterjed, nem kapnak az üze­mek korszerű új gépeket. Az­után kiderült, hogy a két módszer egymás mellett is al­kalmazható. A szegedi ken­derfonó rekonstrukciója meg­kezdődött, s vele egyidőben majd az összes vizesfonó, kö­rülbelül tíz gépet átalakíta­nak és felújítanak. A szár­nyasból gyűrűssé "átvedlő* gépeket a legkitűnőbb rezgés­mentes és nagy fordulatú or­sókkal látják el. A jutaáru­gyárban is folytatják a meg­kezdett átalakításokat 0 0 A magyar kenderfeldolgozó ipar tele van még a múlt században szerkesztett szár­nyas végfonógépekkel. Másik nevük, a "waterorsó" még ar­Nem egy, s nem két dolog­ban ad segítséget az iparnak a kutató intézet rostosztálya. Beszélhetnénk még a kender­nemesítésből eredő új fajták­ból előállított fonalak kipró­bálásáról. Vagy például a fo­nalegyenletességet mérő mű­szer alkalmazásáról a gyár­tási technológiák ellenőrzésé­re. Esetleg az úgynevezett fo­nálkontrol-rendszer megte­remtéséről, mely a minőség­ellenőrzés munkáját könnyíti meg. De talán a bemutatott két példa is elegendő annak bizonyítására, hogy .a tudo­mány és az ipar "összedol­gozása" milyen haszonnal jár. Szegeden emlékünnepséget rendeznek Ogyessza fasiszta elnyomás alóli leiszabadulásának évfordulóján Az emlékünnepségen dr. Biczó György, a szegedj me­gyei jogú városi tanács vb elnöke mond beszédet, majd utána a Szegedi Nemzeti Színház művészei, a KPVDSZ kulturális csoportja és a Fia­talok Irodalmi Színpadának tagjai adnak műsort. Az em­lékünnepség nyilvános és azon természetesen szívesen fogad­ják a város minden dolgozó­ját. Holnap, pénteken lesz 20 esztendeje, hogy Szeged szov­jet testvérvárosa, a hős Ogyesz­sza felszabadult a német fa­siszta elnyomás és megszállás alól. A történelmi jelentősé­gű évforduló alkalmából hol­nap, pénteken este 6 órakor Szegeden, a Dugonics téri központi egyetem aulájában emlékünnepséget rendez az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Nép­front városi bizottsága és az MSZBT városi elnöksége. Csütörtök, 1964. április 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom