Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

Éljen dolgozó népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt! A nehéz körülmények ellenére is fejlődnek a tanáesi vállalatok Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt ülést tar­tott Sezeged megyei jogú vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága, ahol egy külön ideigle­nes bizottság jelentése alap­ján megtárgyalták a tanácsi vállalatok 1963. évi tevékeny­ségét. Részt vett az ülésen és felszólalt Balogh István, a városi párt-végre­hajtőbizottság tagja, a párt­bizottság osztályvezetője is. Megállapította a- végrehaj­tó bizottság, hogy a tanácsi vállalatok a nehéz körülmé­nyek ellenére is jelentős fejlődést értek el 1960 óta. é Legszembetűnőbb ez az ipari * vállalatoknál, ahol a növeke­dés az említett időszakban 31,2 százalékos. Az export­termelés 14,6, a lakossági szolgáltatás pedig 29,7 száza­lékos fejlődést mutat. Ezek igen jelentős eredmények, hiszen a vállalatoknak sok problémával kellett megküz­deniök. Több helyen az üzemrészek nem bővültek megfelelően és a helyszűke, a szétszórtság, a zsúfoltság elég jellemző. 1963-ban kez­detét vette ugyan a nyom­da vállalat rekonstrukciója, továbbá 1964—65-ben meg­kezdik az új seprűgyár és az új Patyolat vállalat építését, azonban továbbra is megoldatlan marad a hangszergyár és a divatszabóság elhelyezé­se, amely szintén nagyon sür­gős. • A lakossági szolgáltatások értéke 1960-hoz képest 9,7 százalékkal nőtt, azonban az 1963-ra tervezett értéket nem érte el. Ennek ellenére a la­kosság általában elégedett a nyújtott szolgáltatásokkal, panasz legfeljebb a hosszabb vállalási határidők miatt hangzott el. A vendéglátóiparral kap­csolatban a többi között meg­állapította a végrehajtó bi­zottság, hogy a lakosság igénye nagyobb a jelenlegi kapacitásnál. Ezt az igényt azonban addig nem lehet kielégíteni, amíg a vendéglátó vállalatnak nincs megfelelő központi előkészí­tője és az egészségügyi kö­vetelményeknek megfelelő konyhai kapacitása. A tanácsi vállalatok tava­lyi tervteljesítési mutatói kedvezőbbek. Ennek ellenére azonban még igen sok a hiá­nyosság, amelyeknek kikü­szöbölése nagy feladatot ró a tanácsi szakigazgatási szer­vekre és a vállalatok veze­tőire. Elmaradott például a munka- és az üzemszervezés, ami jelentkezik mind a ter­melésben, mind az admi­nisztratrációs ügyek intézé­sében. A vállalatok nem minden esetben rendelkez­nek a szükséges technológiai utasításokkal. A műszaki in­tézkedési tervek vagy nem elég megalapozottak, vagy egyáltalán nincsenek. Nem kielégítő egyes válla­latok szociális ellátottsága sem. Az Ecset- és Seprűgyár sep­rűgyári részlegében különö­sen sok a javítanivaló ezen a téren. Még jó néhány ta­nácsi vállalatnál hasonló problémák várnak megol­dásra. A lakosság még jobb áru­ellátását gátolja az, hogy a kereskedelmi hálózatfejlesz­tésre évenként minimális be­ruházási keret áll rendelke­zésre. A külterületi lakos­ság igényeinek teljesebb ki­elégítése érdekében szükség lenne új üzlethá­zak létesítésére. Tejellátási problémák is je­lentkeznek, különösen a nyá­ri hónapokban. Ezért az ed­digieknél is nagyobb arányú gépesítés szükséges. A munkaügyek, a munka­erő-gazdálkodás és a terme­lékenység alakulásának meg­tárgyalása után a végrehaj­tó bizottság foglalkozott a ta­nácsi vállalatok munkafe­gyelmével is. Megállapította, hogy néhány üzemet kivéve, nincsenek nagyobb hiányos­ságok. Az építőipari vállalat­nál, az ingatlankezelő vál­lalatnál és még egy-két he­lyen, ahol a dolgozók egy ré­sze nem használja ki jól a munkaidőt, nagyobb gondot kell fordítani politikai neve­lésre és a fegyelmezésre. Valamennyi tanácsi válla­latnál folyik a munkaver­seny. brigádok alakultak, amelyek a szocialista cím elnyerésé­ért vetélkednek.- Nem minde­nütt fordítanak azonban elég gondot a munkaverseny és a brjgádmozgalom nyilvánossá­gára, pedig ahol ezt megcsi­nálják, hatása főleg a terme­lékenység emelkedésében je­lentkezik. Végül a társadalmi tulaj­don fokozottabb védelmével foglalkozott a végrehajtó bi­zottság. A munkahelyek szét­aprózottsága, a nem megfe­lő tárolási lehetőségek mi­att komoly gondot okoz az építőanyagok megőrzése. Ez is indokolja, hogy a tanácsi építési munkákat koncent­ráltan kell a jövőben tervez­ni és kivitelezni. Több eset­ben visszaéléseket okoz az a körülmény is, hogy a válla­latok egy részénél nincs meg­felelő tisztálkodási és öltöz­ködési lehetőség. Ezeket a hiányosságokat tehát fel kell mérni és a lehetőségekhez képest ki kell küszöbölni. a végrehajtó bizottság a kérdések részletes megvitatá­sa után megfelelő határoza­tokat fogadott el. Eredményesen növekszik az exportáru-gyártás Csongrád megye vállalatai­nak életében is jelentős sze­repet tölt be az export, hi­szen termékeik negyed ré­sze kerül külföldre. Örömmel kell megállapítani, hogy 1960 óta egyre növekszik a megyei üzemekből kikerült export értéke, mely a múlt évben meghaladta a 900 millió fo­rintot is. A megye jellegéből következően az egyes ipar­ágak részesedése különbözően alakult. Így például 1962-ben az élelmiszeripar 52,9; a tex­tilipar 26,9; a gépipar 6.1; a bőripar 6,1; a tanácsi vállala­tok 4,9; a szövetkezeti ipar pedig 3,1 százalékkal vette ki részét a megye exportjából. Pozitív jelenség, hogy az exporttermelés felfutása ma már legtöbb iparágban — az élelmiszer-, bőr-, textil- és szövetkezeti iparban, a taná­csi vállalatoknál — megha­ladja a termelés fejlődésének ütemét. Ennél kedvezőtle­nebb a helyzet a gépiparban, ahol a termelés felfutása el­lenére az 1960. évi számok­hoz viszonyítva erősen csök­kent tavaly az export. Lénye­gében az utóbbi iparág visz­szaesésének következménye, hogy a megyei vállalatoknál globálisan kisebb az export növekedésének üteme, mint a termelésé. Kedvező jelenség Kedvező jelenség azonban, hogy növekedett az áru­mennyiség, melyet kapita­lista piacokra szállítunk. Ép­pen így növekedett az ex­portra kerülő cikkek száma is, annak bizonyságaként, hogy vállalataink igyekeznek választékbővítéssel biztosíta­ni az exporteladás feltételeit. A vállalati és az exportált termékek költségszintjének vizsgálata azt mutatja, hogy — a textilipar kivételével — valamennyi ágazatnál alacso­nyabb az exportált cikkek önköltsége, mint a vállalati költségszint. Ebből arra lehet következtetni, hogy a válla­latok alapvető érdeküknek tekintik az exporttermelés növelését. a legtöbb iparágban és üzemben csökkent a MERT által kifogásolt áruk mennyi­sége. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a minőség mindenütt rendben volna. Ezt bizonyítja az is, hogy csökken a minőségi és kése­delmi kötbéresetek száma, de az ilyen címen kifizetett ősz­szeg emelkedő tendenciát mutat. Amire az üzemek panaszkodnak Vállalataink általában nagy gondot és figyelmet for­dítanak exporttermékeik mi­nőségére, tervük mennyiségi teljesítésére, a határidők be­tartására. Az igyekvést azon­ban több körülmény akadá­lyozza. Az üzemek jelentős része nem ismeri a külföldi igé­nyeket, színvonalkövetelmé­nyeket. a vállalatok többsé­ge nem kap segítséget fel­sőbb szerveitől gazdasági mu­tatói kidolgozásához. Hiányolják az egyes válla­latok, hogy az országos szer­vek nem tesznek olyan intéz­kedéseket, melyek az export­hoz szükséges nyersanyagok, alkatrészek beszerzési határ­idejét lerövidítenék. így for­dulhat elő, hogy az export szállítási terminusa rövidebb, mint amennyi idő alatt a gyártáshoz szükséges alkatré­szeket a jelenleg fennálló rendelkezések kötöttségei mellett be lehetne szerezni. Néhány sürgető feladat Az exportalakulás kedve­ző mutatóit is figyelembe vé­ve, a végső következtetes mégiscsak az, hogy a megye exportnövekedésnek üteme az 1958—1961. évekhez viszo­nyítva — elsősorban a gép­ipar nagymérvű visszaesés-' nek következtében — lassuló tendenciájú és jelentősen el­marad szocialista iparunk fejlődési ütemétől. Éppen ezért megyénkben további erőfeszítésekre van szükség az export volumenének növe­lésére, minőségének javítá­sára és gazdaságosabb előál­lítása érdekében. Ezért javítani kellene az exportáló vállalatok export­gazdasági számításainak munkáját. A vállalatok és ez irányító szervek kísérjék na­gyobb figyelemmel az ex­portcikkek költségszintjének alakulását, a vállalati költ­ség szinthez mérten. Célszerű volna tovább fokozni az anyagi érdekeltséget, — fej­leszteni és kiszélesíteni az exporttermelés növelése ér­dekében a premizálási rend­szert. Helyes lenne, ha az egyes vállalatok nagyobb céljutalmakat tűznének ki az exportálható gyártmányok ki­kísérletezéséért. A termékek világszínvona­lának biztosítása érdekében jó volna, ha a külkereskedel­mi szervek gyakrabban és részletesebben tájékoztatnák az exportáló vállalatokat. Ennek előmozdítása érdeké­ben meg kellene oldani a gyártó vállalatok és a kül­földi átvevők közvetlen kap­csolatát. M. E. A vegyikombmátbanS^ S^HLSE ták szerelik a Tiszai Vegyikombinát levegőszétválasztó berendezését. Az új berendezés egymaga több oxigént szolgáltat majd, mint a működő műtrágyaüzemeink együttesen Élüzem a Szegedi Tervező Vállalat nek egymás előtt sincs becsülete. Ez, sajnos, nemcsak ostoba szülők élet­módja, magukat értelmes, művelt em­bereknek tekintő családoknál is meg­található. Az ilyen helyen a gyerek többnyire búcsút mond az ajtófélfá­nak s ha rajta múlna, többet a kü­szöböt sem lépné át, a szülök legna­gyobb megrökönyödésére és bánkódá­sára. amely együtt jár a gyerek szidá­sával. Csakhogy ez a lépés sokszor tragi­kusan végződik. Szabadulni a szülői ház civakodó, marakodó poklától és tapasztalatlanul, megfelelő támasz nélkül fejest ugrani az életbe!... Sze­rencsétlen szerencsejáték. Nem erköl­csös lépés és érthetően gyakran nem is sikerül. Elsősorban lányoknál jelent­keznek a félresikerült életek, mert va­lami életfogódzót, támaszt keresnek . .. és felelőtlen emberek ajánlkozásával pórul járnak. Ilyen esetekben első fo­kon nem a szerencsétlenül járt lány hibázható, hanem a szülők. Azok a szülők, akik nem képesek szembenéz­ni önmagukkal, mert vagy nem értik felelősségüket, vagy félnek bevallani még maguk előtt is. C SAK KÉT-HAROM esetben él­jen vissza a szülő a serdülő gyerek bizalmával, a harmadik eset után már el is veszítette a gye­rekét. talán anélkül, hogy tudna erről. A szülőben a gyerek barátot keres, megkísérli ezt az egészséges baráti vi­szonyt kialakítani a maga naivitásá­val. Ha ez a szülőnél megértésre talál, akkor a gyerek életútjának irányítá­sában a legfontosabb kapocs jött lét­re. Ez a viszony segíti át a gyereket a serdülő kor, majd azt követően az életbelépés sok bonyolultságán. Ha ez a kapocs megszűnik, a gyerek a szülői szigortól való félelem alapján csak ad­dig húzza meg magát, amíg túljut a serdülő koron, aztán számára az ott­hon csak albérletté válik. Nem ott ta­lálja meg a megértő, segítő szándékú barátokat, nem a szülőkhöz fordul ba­jával-gondjával, az éleiben szerzett konfliktusaival. Másutt keresi a meg­értőbbeket, akikről valószínűsíti, hogy nem élnek vissza kitárulkozásra haj­lamos egyéniségével, bizalmával. K ÖZISMERT napjainkban, hogy lelki konfliktust okoz a gyereknél az is, ha a szülői házban az iskola fel­fogásával ellentétes véleményt és gyakorlatot tapasztal. Ha például amíg az iskolában a munkára való nevelést tekintik legfontosabbnak, otthon meg a »tanulj csak. hogy ne kelljen fizikai munkát végezned!« bíztatást hallja, akkor a gyerek nem hiszi el. amit az iskolában hall. S ha azután mégis ipari szakmunkássá képezi magát, csalódott ember lesz, mert otthon mást mondtak neki. Az iskolában kö­zösségi életre nevelik, amelyben az őszinteség, mások segítése és szere­tete, a nyíltság és a becsületesség képezi a fő motívumot, de ha otthon a családi kapzsiságot látja, a mások életével szembeni közömbösséget, az ismerősök és szomszédok lefitymálását, sunyiskodást a nyíltsággal szemben ... akkor nem hisz az iskolában, megza­varodik, s később cinikussá, életunttá válik. Szerencsére ritkaság számba megy már nálunk, hogy a szülő csak az iskolára bízza gyereke nevelését. Ko­rábban élt az a közhiedelem, hogy »majd az iskola*... Mintha az iskola megoldaná a családi nevelést abban az öt-hat órában, amíg a gyerek az iskola falai között tartózkodik. Ez a hamis felfogás figyelmen kívül hagyta, hogy a gyerek a 24 órából a család körében tölt el 18—19 órát, tehát a családi élet hatása erőteljesebb, mint az iskoláé. Az iskolai neveléssel együtt az úttörőmozgalom és később a KISZ nevelő hatása csak segíti a család, a szülők egységes gyermeknevelését, de nem veszi át és nem helyettesíti azt. Ezért a szülői felelősséget sohasem lehet átruházni az iskolára és a tár­sadalmi szervekre. Ezek a problémák elevenek és bár nem általánosak, nem is egyediek. A szülő az első számú felelős a gye­rek sorsáért, jövőjéért és ha a család morális szelleme nem áll összhangban a társadalom morális szellemével, annak a gyerek vallja kárát, ami ugyan a szülő bűne, de a szomorú sors a gyereké marad. Ezért indokolt úgv vizsgálni e tünetek okait, hogy a fel­nőttek mit adnak a gyerekeknek, mit lát a gyerek a szülőtől, milyen maga­tartást és ösztönzést kap az életre — mert ez a legbefolyásosabb tényező nemcsak a pubertás korában, hanem a felnőtté válás éveiben is. T ermészetesen mindez nem mond ellent annak, hogy talá­lunk bőven "nehéz* gyerekeket, akikkel csak rendkívül nagy türelem­mel lehet eredményre jutni. Ez bizo­nyos mértékig más kérdés az előbbinél, de erre is ugyanúgy érvényes, hogy a legfontosabb: sohase zárjuk ki azt az egészséges viszonyt, amely a ser­dülő korú gyerek és a szülő között létrejöhet, hanem ezt segítsük elő mindazokkal a módszerekkel is, ame­lyekről az eddigikben szó esett. fcu*yz> Az ÉM Szegedi Tervező Vállalat az elmúlt évek során négy esetben kapott az Épí­tésügyi Minisztériumtól és az Építő- Fa- és Építöanyagipari Dolgozók Szakszervezetétől dicséretet a termelésben elért eredményei alapján. Idén az 1963-as év termelési eredmé­nyeinek figyelembevételével vállalatunk elnyerte az él­üzem cím kitüntetést. E magas kitüntetés elérése a vállalat dolgozói szorgal­mas, szakszerű munkáját di­cséri. Ezt a kitüntetést úgy is lehet értékelni, mint fok­mérőt, mely híven tükrözi azokat az eredményeket, me­lyeket szocialistabrigád moz­galom, a szocialista munka­verseny, a tervmutatók telje­sítése, a munka minősége és gazdaságossága terén elért eredményeket. 1963-ban hat brigád küzdött a szocialista brigád cím el­nyeréséért, éspedig Gyuris Vince, Kása Mihály, Müller Vilmos, Ábrahám Ferenc, Oláh Pál és Lőrik György elvtársak brigádjai. E brigá­dok közül Kosa Mihály és Gyuris Vince brigádjai nyer­ték el a szocialista brigád cí­met. A eredmények láttán azóta sok dolgozónkban félmerült a brigádmozgalomban való részvétel szükségessége. Üiabb brigádok alakultak, melyek ugyancsak részt vesz­nek — Firbás Zoltán és Snop­per Tibor brigádvezetők ve­zetésével — a szocialista bri­gád cím elnyeréséért folyó versenyben. Mind emellett ér­demes megemlíteni, hogy dol­gozóink döntő többsége részt vett a műtermek közötti mun­kaversenyben. Mindezek lehetővé tették, hogy a termelési tervünket 108, termelékenységi tervün­ket 110,6 százalékra, önkölt­ségi tervünket 21 százalék he­lyett 32-re tudjuk teljesíteni. Ezzel párhuzamosan nőtt a dolgozók jövedelme is, mert 1963-ban prémium, jutalom és béremelés címén körülbe­lül 440 000 forint többletet fi­zettünk ki. Nagyon szép eredmények születtek a munka minősége, gazdaságossága és a műszaki fejlesztés terén is. A múlt év során körülbelül 14,7 millió forint megtakarítást értünk el. A műszaki fejlesztésben ki­emelkedő az Ogyessza város­részben tervezett és megépült lakóépület, melynek keretén belül több műszaki problémát megoldottunk. Ezek további alkalmazása elő­segítheti a gyorsabb építke­zést és az építési költségek jelentős csökkentését. Komoly munka folyt a műszaki fej­lesztés keretén belül az ala­pozásokkal összefüggő prob­lémák megoldásának elősegí­tésére is. Hasonló szép ered­mény a típustervek alkalma­zása. a szakmai továbbképzés, a műszaki propaganda. Az elért eredmények azt bi­zonyítják, hogy a dolgozóink megértették a kormány és a párt politikáját, azt magukévá téve végzik napi feladataikat. Ez biztosíték lehet, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ha­tározatának az építőiparra vonatkozó részét — mely szo­rosan kapcsolódik a tervezők munkájához — a magunk ré­széről a legmesszebbmenőkig elősegítjük. Szebellci Mihály. az ÉM Szegedi Tervező Vállalat igazgatója. írn áriiüs ^ agyarqrszáq 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom