Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Jte öreg brigadéros ácson a napoa kitartóan ásot& az én gödrömben. Nem volt nagybeszédű az öreg és nem is volt feladata, ho© egész nap melle.ttem nyomja az ásó rugóját Dehát tett már ilyet máskor is Pista bácsi. Nem is tűnt fel. Bizonyosan siettetni akarja a dolgot, hogy mielőbb főidbe kerüljenek a venyigék. Va© mit tudni, miért? Hanem ahogy a szél elől az árokba húzódunk rá©újtani, azt mondja: — Nyilván nekem már ez az utolsó vermelésem. — Ide jutunk mindannyian, ha megérjük. — Nem is arról van szó. Mert aki nem a kai- megöregedni, annak fiatalon kell méghalni. í© aztán válogathatunk a vanban. De mondom nekem január elsejével kitellett. Mit mondhatok én erre? Nekünk is kitelik, ha kitelik. Ilyenkor megpróbál okosan hümmögni az ember és aztán döfjük az ásót, mert nagyon sok venyige megfázhat, ha ellustáljuk a dolgot. December elején már olyan csalfa az idő, hogy egy éjszaka megfordítja a szelet. Az pedig, ha elkezd dudálni, elfa© a százezernyi bujtás. De az öreg nem mozdult. Elszáradt ágdarabbal piszkálta kiszolgált csizmája talpát. Látszatra minden gondjával mozdulatait kísérte, aztán, mintha meg sem állt volna a beszédben, folytatta: — Tudod, ho© nekem kitellett, terád gondoltam. Már ho© le©él te a brigád vezető. A vezetőség is megmondta, hogy ú© válasszak embert a bandámból, ho© lyuk ne maradjon utánam. Tégedet fi©ellek régen. Nyolc esztendeje e©ütt öltögetjük a földet. Rád gondoltam. Ismered itt már a rögöt, a fákat is mind kitanultad. a munkát nem féled, hát azt gondoltam... Hát mit szólnál te ehhez...? Én erre sem szóltam semmit, mert egyszeribe kékítős lett előttem a világ. De nem az örömtől. Mert azt még az én feleségem sem tudja, ho© éti... én... Én arra kelek, fekszek, ho© én nem va©ok ura a betűnek. De ezt az asszonynak sem kell tudni, mert kiutálná magát belőlem. A kerek világon senki sem tudja, ho© én ... Senki sem tudja. De minek mondjam. Nem jártam iskolába. Hol tanultam volna? Amikor éreztem, bo© tudnom kellene, akkor már kéaő volt. Akkor már szé©elltem. Kinevetnek! Másra nem is volt gondom egész életemben. És más takargatni valóm sem volt egész életemben. Csák az, ho© az emberek meg ne tudják, bo© én nem tudom. Énrajtam ne kacagjanak, énrám ne mutogassanak, ho© analfabéta! Én előttem ez a szó majd olyan fekete, mint az, ho© rablógyilkos. És Pista bácsi sem tudja, ho© én, csak a nevem rajzolgatom alá a papíroknak. Számolni azért tudok, mert azt megtanulja az ember akkor is, ha bújócskát játszik ©erekkorában. De a brigadérosnak írnia kell! Meg néha felolvasni a vezetőség intézkedéseit. És én inkább megszökök innét, de nem mondom meg, ho© nem vagyok ura a betűnek, Kinevetnek! Nyolc év után kell elmeneküljek innét, mert nem tudom betűre kormányozni a ceruzát! Feszített normára röhögnének körül az emberek és azt mondanák, nézzétek, ez e© analfabéta! Tóth Béla: öt Betyárul tekertem*az eszem, ho© most ebből ho© másszak ki. Mert ha azt mondom, hogy nem. a vezetőség megkérdi, ho© miért? Kényszerüljek hazugságra? Va© nevettessem ki magam? Inkább húzzanak föl! Ho© énrám ujjal... Hát mindenki azt hiszi, hogy e© harminckilencéves ember ... Hát manapság az a ritka, ha valaki nem tud biciklizni. Azt is kinevetik. Pedig soha életemben nem volt e©éb takargatni valóm. Fájlaltam, meg fájlalom is én. Dehát hol tanuljam meg? A feleségem is tud olvasni. No, nem nagyon töri vele magát, mert van egyéb gondja is. Ü© kerültünk össze, mint az ujjam. Én 31 éves koromig kocsis voltam. Niffájer. Olyan kocsis, aki más kocsiját üli, más lovát hajtja. Koplalós kocsis voltam, mióta a disznópásztorságot kinőttem. Hol tanultam volna? Pista bácsi meg azt mondja, ho© le©ek utána a brigadéros. De ho© le©ek én brigadéros, amikor sem az írásnak, sem az olvasásnak nem va©ok tudója? Hogy ez milyen betegség, azt manapság kevesen tudják. Csak a rádióból hallom, ho© vannak még az országban pár ezren, akik ebben a bajban hemperegnek. Mert a rádiót meg fülelem erősen. Nékem abból kell megtudnom mindent. Á fülem után megyek. Meg észnél is kell lennem, ho© azért a rakétakorban el ne adjam magam a butaságommal, amit nagyon szégyellek. Amú© nem felejtek én el semmit, amit egyszer megfog a fülem. Sokszor felmérgesedek, mert az emberek mindent lefirkálnak. Amerre néz az ember, mindenütt betűk. Plakátok, táblák, könyvek, újságok. Nekem fejből kell tudni az utcaneveket, mert tábláról nem tudom lebűvölni, ho© hol is járok. És a buszokra is írás után tud az ember felszállni. Írás nélkül már Tápéra sem lehet kijutni. Mert annyi busz van, ho© nem tudom, melyik merre fordítja az orrát. A lakásunkról nem tudja meg senki, hogy itt a bajszos analfabéta. Űj konyhabútorunk van. Meg rekamién hálunk. Világít a fölseje. Az emberek szeretnek mindent leírkálni, és elolvasni. Mintha mindenki az ellenségem lenne. Mintha a hátam mögött sugdosnának. Mintha minden titokban menne. Azért dolgoztam, mint az állat, hogy szép lakásom le©en, hogy senki meg ne sejtse..., ho© különb lakásom legyen, mint száz olvasni tudónak. Ho© azt hi©©ék, ho© én mindenkinél jobban tudok olvasni. A nevemet megtanultam leírni, mert apámat is ú© hívták, mint engemet. Lerajzoltam a nevét. Azt behunyt szemmel is akármi alá odarajzolom. Mert száz könyvbe is bele lestem, de csak mérgesebb lesz tőle az ember, mert annyi betű van a világon, hogy az nem is igaz, ho© az olvasni tudók azt mind isinerik. És Pista bácsi azt mondta, ho© le©ek én a brigádvezető. De ho© le©ek én brigád vezető, amikor én nem tudom kormányozni a ceruzát, hogy valakinek a nevét, meg a normáját beírjam. Milyen brigádvezető az? A fákat ismerem, a dolgot nem félem, dehát... nem elég az! Nem, nem maradhatok itt, a gazdaságban. Ügy néznének rám, mint az állatkerti apamajomra, amikor éppen veri a feleségét. És kacagnának. Nini, ez az ember analfabéta! Az emberek szeretik a másikat kinevetni. Az emberek szeretnek a másik számlájára röhögni. Pénzbe sem kerüL Január elsejével én is leszámolok, aztán valamerre átteszem a posztot. Nehéz lesz. Itt már tudtam, kitől kell tartsak, kinek mit mondhatok. És mióta Pista bácsi azt mondta, hogy legyek én a brigadéros utána, úgy rágom magamat éjszakánként, mintha öltem volna. Miért van az, hogv ebben a betűtudó világban kireked az ember, akárha falakkal lenne körülrakva? Analfabéta vagyok! És senki sem tudja. De nem is tudja meg senki! És december 9-én, soha nem felejtem el ezt a napot, már nem tudtunk a földben dolgozni. A szerszámokat istápoltuk én meg egyre nézegettem a szépen alvó fák kékjét, mert tudtam, ho© nékem innét menekülnöm kell. Pedig szerettem ezt 'a munkát, értettem is. Azért akarnak brigádvezetőnek. Menekülnöm keli, utolsó módon, mint svábbogárnak, ha rávilágít a lámpa. Hát miért kell, ho© úgy érezzem magam? Miért nincs, aki felírná a bajomat, mint a receptet, és kész? És sorra szedtem ismerőseimet. Kinek mondhatnám meg, hogyhát Senkinek sem mondhatom meg. Mindenki kacagna. Azt mondaná, hogy nahát. Pedig nekem senki se mondja, hogy nahát, még ilyet! Az asszonynak is pengettem, hogy elpártolok a gazdaságtól. Nem nagyon tapogatta, ho© miért. Mert mondom, nagyon rideg foglalkozás ez. Mindig az ég alatt tesz-vesz az ember. Elme©ek már tető alá, valahová. Muszáj nékem örökké a földet nyögetni, ázni-fázni? Niffájer koromban éveken át hordtam a tüzelőt egy öreg tanítónak. Annak a képe is az eszembe szökkent egy ilyen álmatlan éjszakán. Akkor is nyugdíjas volt és magányos. Soha nem éreztette velem, hogy én kocsis va©ok. Mindig megkínált valamivel. Le is ültetett és nem félt, ho© ruhámtól piszkos lesz a huzatos szék. És beszélt, beszélt hozzám, mintha a rokona lettem volna. Csak olyankor rebbent ki beszédéből, amikor a lovak rángatták unalmukban a kocsit. Soha nem ütött vállon, és nem mondott kedveseket, de éreztem, hogy ez az ember valamiért szívlel engem. Annak elmondanám, ha még él! Az nem nevet ki! Meg az ki is nevethet, ö e©edül kinevethet. De ő megért engem. Meg azután meg is tanít! Január másodikán zsinórírással szedtem sorba a bandatagok neveit. Kicsit remegett a kezem, dehát 39 éves ember keze remeghet az ásó nyelétől is. Nem? SIMON YI IMRE: ANALÓGIA Tíz esztendővel ezelőtt... — emlékszel? — — mintha csak ma lenne. És húsz esztendővel ezelőtt is. — emlékszel? — — mintha csak ma lenne. S tán húsz esztendő múlva ha egy napon meg kell majd halnod: — mintha csak ma lett volna... — Hát nem emlékszel? Hajóra hát. hős férfiak! A szent szabadság istene Van véletek és a szabad Polgárok áldó szelleme. Hajóra hát! Ma felrepül Szabadságtok szent zászlaja. Acélkezekben jó acél Megőrzi híred, Hunnia! a kis csapatban már szép számmal hatására a legtöbben otthagyták új rin Garibaldiban az ókor egyik legharcoltak az emigráns magyar hon- tűzhelyüket, felkötötték a régi kar- nagyobb alakjának. Timoleonnak védek és honvédtisztek — elűzte dot, légióba tömörülve hajóra száll- megszemélyesítőjét látja. Szicília szigetének zsarnokát. Ve- tak és megindultak Szicília felé, Ga- A költői párhuzamnak valóban lence még osztrák kézen volt. A pá- ribaldi zászlója alá. Ezekben az ün- van komoly alapja. A két alakot pa pedig a zsarnokkal szövetkezett, nepi pillanatokban született meg több mint két évezred választja el de a forradalom, az egyesülés vágya m. Heilprin most előkerült verse, egymástól. Timoleon időszámításunk már izzásba hozta egész Itáliát. Az meiy híven tükrözi a tengerre szálló előtt 411-ben született Korinthosban M. Heilprin osztrák megrettent. I. Ferenc magyar szabadsághősök hangulatát, és 337-ben halt meg, de pályájuk, József császár ijedtében egyezkedni A vers költője, Heilprin Mihály, eszmeviláguk döbbenetesen hasonlít Ez a nemes lelkesedéstől izzó köl- kezdett leigázott tartományával, maga js érdekes alakja volt a ma- egymáshoz. Mindkettő fanatikus detemény a magyar szabadságharc Ma©arországgal. Elégedetlenkedő gyar szabadságharcnak. A lengyel- mokrata és rettenthetetlen híve a történetének e©ik nagyon szép, de népeinek alkotmanyt is ígért. A ha- orsz4gi pfetrkowban született 1823- szabadságnak, engesztelhetetlen elszomorú fejezetét eleveníti meg. tát szerette volna valamiképpen biz- bw) tehát egyid5s volt Pet5fi Sán_ fensége mindenfajta zsarnokságnak. Tizenegy esztendő telt már el Vilá- tositani, mert Poroszország felöl is dorrab sohasem járt rendszeresen A honvédhősök szerencsésen meg gos óta. A világ minden részebe komor fellegek gyülekeztek iskolába, mégis kora egvik fegsok- is érkeztek Olaszországba, rögtön szétszóródott emigránsok a szabad- A magyar emugransok koreben olda]úbb tudíósa lett Egész fiatal beléptek Türr István " légiójába, sagharc legendáshírű vezére. « ho- egyre ^^L^^ftZ horiá ^ában Magyarországra jött át és amehnek tagjait mindvégig az a ^tlkaad0pi tan^teS ar^en'űS ml^z'^ réz vilá ri. T'búídosó akkor már több mint 18 nyelvet ta- remény lelkesítette, hogv elöbb-felfebban a foreadalom, hogy vég- ma©ar honvédek. tömegesen jelent- ™lt meg. Amikor kitört a magyar utóbb átkelhetnek a hataron es érvényesen leszámoljon a Habsburg keztek zászlója alá. Türr István pa- szabadságharc, felcsapott honved- közvetlenül Magyarország felszabazsarnoksággal. Végre, rengeteg csa- rancsnokságával magyar légió ala- nek, reszt vett a legelső csatákban d,'tásáért is harcolhatnak. Az 1867iódás után ú© látszott, ho© ütött kuitamely a 48-as honvédek egyen- » Különleges(képességeinekhíred- es kiegyezés azonban rr -'ásította a leszámolás órája. Az ugyancsak ruhájaban. magyar nemzeti lobogo jutott Kossuthoz, aki a belu©mi- Bf Habsburg zsarnokság alatt . nyögő alatt harcolt a közös ellenség ellen nisztérium titkárává nevezte ki. Eb- reményüket. Bar Ferenc József a léOlaszországban kitört a forradalom, és minden ütközetben dicsőséget ben a minőségében szolgálta tovább gió tagjainak teljes, amnesztiát kíAz olasz szabadságharcosok, akik- szerzett nemzetének. Mindenki szen- a szabadság ügyét egész Világosig, nálgatott, a legtöbben nem kértek nek első soraiban küzdött Türr Ist- tül hitte, hogy most valóra válik a a fegvvorfetetel után ő is külföldre ván, csúfos vereséget mértek Ra- ©önyörű álom. menekült. Előbb Párizsban, maid detzky osztrák zsoldosaira, és Gari- Amerika földjén ezrével éltek Angliában, végül New Yorkban tebaldi, az olasz szabadságharc legen- magyar bujdosók. Igen sokan már fepedett le. Meghitt barátja volt a dás hírű vezére maréknyi csapaté- biztos egzisztenciát teremtettek ma- Kossuth-családnak és haláláig lelkes val, a „marsalai ezer" élén — ebben guknak, de az Itáliából érkező hírek szószólója a ma©ar ü©nek. Heilpmi! igenek AZ EMBEREK? — Mindig mondtam, hogy ert rongálom az írógépét, az emberek rosszak! — kezd- mikor nem tudok gépelni? te dühösen Palotai, mikor Igaz, tegnap egy privát munkaidő után hazaérve levelet irtam rajta, de hogy futó csókot lehelt felesége egy betűt eltörtem volna, az homlokára. — Tudod, hogy túlzás, csak kissé meghajolt ma reggel kissé elaludtam az egyik, és ezen lehet segtés utolsó pillanatban szalad- teni, ezt még kár mindjárt tam az autóbuszhoz. Hát dobra verni!.., Es úgy haL nem rámkiabált az a rusnya lom, éppen engem ki akarkalauz, hogy ne szálljak fel nak hagyni a prémiumból, mozgó járműre, sőt nemcsak mondván, hogy nem vagyok kiabált, hanem egyszerűen megbízható munkaerő. Hát lehagyott!... Emiatt elkés- hallottál már ilyet??! Azt tem a gyárból, ahol persze hiszem, az egész üzem felaz édes kartársak gyilkos fordulhatna nélkülem!... Es tekintettel mértek vjéqig. kil- mikor most délben leszálllönösen az a sötét Mukoró- tam a téren, hát nem Zsuczi. Nem röstel,t pimaszul kovszkival találkozom, o/ci rám vigyorogni, hogy mi az arra kért, hogy segítsem ki Palotai, már megint...? Es húsz forinttal? Persze, nem képzeld, a takarítónő sem adtam. Igaz, hogy a múltkori köszönt, azt várja az a bes- kölcsönt időre visszafizette, tia. hogy én köszönjek neki de szekírozzon most már előre! Es mikor kiflit akar- mást is!... No és az utcánktam vein hozatni, hát nem ban, képzeld ki jön szembe azt feleli, hogy nem ér rá. velem? Hát nem éppen a s 6 különben sem kifutó- nagynénéd, az a vén csőfiú?... Es M"nrika. az a kis roszlya Lujza néni?! Es hát majom Mancika. hát nem nem elkezd nyafogni, hogy számonkéri tőlem, hogy mi- hozzánk készült, mert vissza akarja kérni a díványt, mivel kevés a nyugdíja és jobban meg tudna élni, ha befogadna a szobájába egy magános nőt. Persze megmondtam neki, hogy nekem igenis kell az díván, mert hol heveredhetnék le délután egy kis újságolvasásra? Es magamban azt gondoltam, szemtelenség, hogy visszakéri, igazán nekünk adhatná ajándékba azt a rozoga alkotmányt!... Na és végül itt a kapuban összefutok a házfelügyelővel... Hát nem pofákat vág ő is? Igaz, múlt szombaton adós maradtam neki a kapupénzzel, s azt mondtam, hogy majd másnap megadom, de mivel akkor sem adtam meg, most már mit izgassam magam egy ilyen bagatell összeg miatt? ... Hát m.it szólsz mindezekhez? Hát nem rosszak az emberek? Mi az, hogy rosszak?... Gyalázatosak!!! — hörögte Palotai teljes menmiözödéssel és elkeserefférében rávetette magát Újsénjáva! együtt Lujza néni díványára, hogy az csak úgy nyekkent alatta. Szabó Ibolya a kegyelemből, nem voltak hajlandók osztrák uralom alatt élni. inkább visszatértek Amerikába. MAGYAR LÁSZLÓ V Vasárnap, 1964. március 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 7