Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-04 / 53. szám

Korszerűsítették a kecskeméti vasútállomást Nemrég fejeződött be a nagy forgalmú kecskeméti vas­útállomás korszerűsítése. A pályaudvaron kicserélték a vágányokat, űj váltókezelő tornyot építettek és automata forgalomirányító berendezést szereitek fel, amelyek kikü­szöbölik a hibás váltóállítást. A képen: Az új váltókezelő toronyból Kosztolányi János már az automatikus beren­dezéssel, vezérlőasztal tói állítja a váltókat Tojásgyárak épülnek Az MSZMP Központi Bi­zottságának a mezőgazdaság helyzetéről hozott határozata kimondja, hogy a következő három év alatt 2,5 millió to­jótyúk részére kell nagyüze­mi tojóházakat építeni. Az első négynek a tervei már elkészültek, s a tavasszal megkezdődik az építkezés a Bolyi és a Nagymiskolci Ál­lami Gazdaságban, a földesi Rákóczi Tsz-ben és az Or­szágos Baromfiipari Vállalat nagyvenyimi telepén. Az el­ső négy tojásgyár nevelő te­lepei őszre, a tojótelepek a jövő év elejére készülnek el, s éppen egy esztendő múlva, 1965 márciusában megkezdik a tojőstermelést. A Földművelésügyi Minisz­térium beruházási irodájá­ban rövidesen megkezdik a következő 12 tojásgyár terve­zését is. Hetet állam i gaz­daságban, ötöt termelőszövet­kezetben építenek, az elsők­hös hasonló kapacitással és be rendezéssel. A kivitelezés a tervek szerint a jövő ta­vasszal megkezdődik, a ter­melés pedig 1966 elején. A 16 tojásgyár összesen 640 000 tyúk részére biztosít majd valóban nagyüzemi fé­rőhelyet, s évente 128 millió tojást ad. (MTI) lorszerttt, korszerű Hatalmas erejű gáznyomás Űllésen Az ország legerősebb zárszerkezetével tartják féken a kitörést Üllés határában a csaknem két éve tartó szénhidrogén­kutatások nyomán mind tel­jesebb kép bontakozik ki a vidék homokja alatt rejlő olaj- és földgázkincsről. Hingl József, az üllési kuta­tásokat irányító mérnök el­mondotta, hogy most a he­tedik kút fúrásánál tartanak, s csaknem mindegyik oko­zott valami meglepetést a kutatók számára. Például az egyikből az ország legkitű­nőbb olaja buzog immár öt hónap óta, atmoszférányival sem csökkenő nagy nyomás­sal, s vizesedést sem tapasz­taltak eddig. Minőségére jel­lemző, hogy a hazánkban megszokott 18—40 százalék helyett 75 százalékban tartalmaz ben­zint, illetve más, könnyen lepárolható anyagokat. További két kútnál — mint ismeretes — körülbelül egy éve nagyarányú gázki­törés következett be. Most a legutóbbi fúrásnál sincs hiány "izgalmakban*. Ugyanis nem­régiben. a kritikus 2016 mé­teres kitörési zónában szinte hajszálon" függött egy újabb, hatalmas arányú gázkitörés bekövetkezése. A kutatók ar­ra lettek figyelmesek, hogy a belső nyomás ellensúlyozá­sára szolgáló, s a szokott­tál is nagyobb fajsúlyú iszaposzlop mozgásba len­dült, a gáznyomás kezdi ki­lökni a csőből az iszapot. Rendkívül gyors intézkedéssel elejét vették a kitörésnek: at iszap fajsúlyát barit nevű "nyag "hozzáadásával 1,54-ről "Z eddigi maximumra, 1,70­re növelték. Emellett soron mviil külföldről olyan toló­zárat hozattak, amely 350 at­moszférás nyomásnak is el­lenáll. Ilyet eddig nem is tartottak az országban, mert nem volt rá szükség. Ugyan­® az eddigi hazai fúrások történetében példátlan a kút­'ejen most mért 274 atmosz­fás gáznyomás. Ugyanitt 1 föld mélyében levő nyo­más pedig meghaladja a 320 atmoszférát. A kitörési veszély teljes ®lháritására többszörös biz­tonsági rendszert építettek nevezett rétegenergiát, tehát a tervezett többi kútnak csökkenne a nyomása. Ehe­lyett a "sapka* szélein te­hát a gáz- és olajmező pe­remén folytatják a kutatá­sokat, ott kisebb a belső nyo­más. Ezen a területen az idén további négy kút fúrását tervezik. Ezenkívül megkezdik Sze­ged közvetlen környékén és Kiskundorozsmán is a kuta­tófúrásokat. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt külön kirendeltséget létesít az idén ezen a területen. A szénhidrogén-kutatásokat ki­terjesztik Bécs megye terü­letére is, még az első fél­évben Szánk és Soltvadkert határában fúrnak egy-egy kutat. Dobó Balázs V ilágszerte, ismert sze­gedi gyártmányokról, korszerű. gépekről, üzemszervezésről beszélget­tünk néhány napja a Szegedi Falemezgyár vezetői­vel. Nem kis. büszkeséggel állapítottuk meg, hogy Sze­ged hírnevét a szabadtéri já­tékokon, a sokat emlegetett halpaprikáson kívül az egész világot bejárt márkás gyárt­mányaink is öregbítik. Vi­lágszerte ismertek, de vajon dicsekedhetünk-e gyártmá­nyaink világszínvonalával? E beszélgetés óta, ha ex­portterméket gyártó üzem­ben járok, önkéntelenül is keresem a választ. Nem sok eredménnyel, mert a gazda­sági vezetők, a műszakiak alig ismerik készítményeik­kel, az üzemükben alkalma­zott technológiával kapcsola­tos világszínvonal paraméte­reit. Olyan üzem is van, ahol úgy gondolják, terméke­ik elérik a világszínvonalat, mert külföldön 'is keresik, j vásárolják. Ez a megállapítás | éppen olyan szegényes, mint | amikor exporttevókenysé­i günkről időről időre megál­! lapítjuk, hogy általában si­| kerek, eredmények jellemzik. | Ez a dicsérő megállapítás ugyanis többnyire csak a terv mennyiségi teljesítésére vonatkozik, figyelmen kívül hagyva a termelés korszerű­ségét, gazdaságosságát. Ez sem tekinthető mérpének a világszínvonal elérésében. Azok járnak jó nyomon, akik azit vizsgálják, hogy korszerű, jó minőségű termé­ket gyártanak-e és mennyi­re korszerű termelési eszkö­zökkel, technológiával — egy kissé tágabb értelemben —, üzemszervezéssel. Ezek a tényezők többé-kevésbé tük­röződnek a termelékenység színvonalában. Mindezen túl a termelékenység színvonalát természetesen befolyásolja a dolgozók szakképzettsége és sok más tényező is. A szegedi vállalatok ed­dig nem foglalkoztak a műszaki színvonal számszerű mérésével. Több­nyire nem is ismetik ipar­A daiázsíészekben ki: rtar öt tolózár tartja fé­ken az elemá erővel feltö­rekvó földgázt A biztonság I S 'gy sem százszázalé­kos, a rendkívüli nyomást Issza tartó acélszerkezetek esetleges "kifáradása* még wozhat veszélyt. A kutatók feltevése szerint hatalmas, föld .alatti Suzsapka tetejébe fúrtak, azert ilyen nagyerejü a nJ"omás. A:kitermelésre belátható kon belül nem keiül sor, ez csökkentené az ügy­Sándor Ferdinándot, az üllési Árpád Tsz főkönyve­lőjét két évvel ezelőtt, ami­kor kiment Üllésre, inkább sajnálták, mint irigyelték. A vezetőségnek nem volt tekintélye. Högyis lett vol­na, amikor már a közös vagyontárgyak leltára is el­veszett. A tsz tartozott az SZTK-nak, a tsz-nek vi­szont a gazdák tartoztak, akik a saját kezelésükben levő szőlő- és gyümölcsös után esedékes üzemfejleszté­si százalékokat — 350 ezer forintot — "elfelejtették* befizetni. A munkában is hátul kullogtak. Ebből kö­vetkezett, hogy 1961-ben 4.97 forintot ért itt egy munka­egység, s még a következő évben. 1962-ben is 420 ezer forint volt a mérleghiány. A jósolgatok — Ez az ember a fejére esett! Hát nem volt ennek szeme, amikor ebbe a da­rázsfészekbe lépett? — saj­nálkoztak egyesek Sándor Ferdinándon. — No, majd belebukik 6 is — mondták mások, látva, hogy az újdonsült főköny­velő Szegedről utazik min­den reggel a korai busszal, este pedig a legkésőbbivel tér haza. Délben még főtt étel mellé sem ülhet, mert a tsz öt kilométerre van a falutól, a vendéglőtől. A családja sem tűri ezt so­káig ... A tsz kasszája üres volt, értékesíteni még semmit sem tudtak, viszont dolgoz­ni kellett, hogy minden mag idejében a földbe ke­rüljön. A munkáért előleget kellett fizetni. • De miből?* — tűnődött ezen a főkönyvelő is. A bankban volt egy kis spó­rolt pénze, 27 ezer forint. Házépítésre gyűjtögette. Hogy mi ment végbe a lel­kében akkor este, s mikép­pen vette fontolóra a dol­gokat, azt nehéz lenne utó­lag visszapörgetni. Tény, hogy másnap magához vette a betétkönyvet, a hónap végén pedig készpénzzel fizetett előleget. Tehát volt már mit elkönyvelnie. Hogy erre miből jutott, azt csak egy-két ember tudta körü­lötte. H| Nem kint a földön — Jól kezdi! Ez már be­széd! — mondogatták, akik eddig sajnálkoztak rajta. , A pénzét később vissza­kapta, csakhogy akkor újabb probléma adódott. Ott ma­radtak mezőgazdász nélkül, mert Dzsipov Demeter be­vonult katonának. Az új gond mellett maradt még a régiből is, hiszen a zilált pénzügyeket, a nyilvántar­tásit rendbe kellett hozni. A munkafegyelem se szilár­dult meg egycsapásra. A ve­zetőség nem volt minden­ben egy véleményen, vi­szont abban egyetértettek, hogy többféle ösztönző jö­vedelemelosztási formát kell kidolgozni és alkalmazni. Lévén vegyesművelésű a tsz. a közös munkában tel­jesítményhez kapcsolt óra­bért és normákat alkalmaz­tak. Így mindenki tudta, hogy munkájáért mit kap maid. Egyesek viszont fel­szisszentek, amikor termé­szetbeni járandóságukat a betakarítás után nem kint a földön, hanem a központban kapták meg. Azelőtt nem tudták pontosan, hogy a termé3ből mennyit vittek haza és mennyit takarítottak be a közös javára. Az új módszer bevezetése nem tet­szett mindenkinek, megszűnt a lehetőség arra, hogy bárki is csáki szalmájának tekint­se ezután a tsz vagyonát. P Kapjon 300 forinttal többet A főkönyvelő nem ijedt meg a népszerűtlen felada­toktól. S éppen ezzel vált a többség előtt népszerűvé. A gazdák saját érdekük őszin­te képviselőjét látták sze­mélyében. Annak idején ha­vi 1200 forint fizetést kapott és 1100 forint állami támo­gatást. Nem is kérte, a köz­gyűlés később mégis meg­szavazott a fizetéséhez 300 forint emelést. Megérdemli, mert rendet teremtett, mond­ták. S ennek a példamuta­tásnak az lett a következ­ménye, hogy most már nem nézik el az emberek más vezető gyengeségét sem. Le­váltották az ellenqrző bi­zottság elnökét is. Most egy határozott, magabiztos fia­talember, Simon István töl­ti be ezt a tisztséget köz­megelégedéssel. Miként gyarapodott eköz­ben a közös vagyon? 1962-ben a fel nem oszt­ható szövetkezeti alap 871 ezer forint volt, a tiszta va­gyon pedig 1 millió 176 ezer forint.. Az előbbi most 1 mil­lió 206 ezerre, az utóbbi pedig 1 millió 782 ezer fo­rintra emelkedett. A mos­tani mérleghiány mór csak 34 ezer forint. Máról hol­napra nem lehet kilépni a korábbi, rossz vezetésből eredő bajokból, viszont a tavalyelőttihez képest meg­duplázták gazdálkodási ered­ményüket. Ez most 1 millió 285 ezer forint. \ |g§ Ismét nekivágnék Sándor Ferdinánk úgy vé­li: elég lesz hozzá az új gazdasági év, s akkor vég­érvényesen egyenesbe jut a szövetkezet Búcsúzóul mondta: — Látva, hogy mit hagy­tunk magunk mögött és meddig jutottunk, ismét ne­kivágnék a két év előtti ne­héz útnak. Azért vállaltam a munkát, hogy végre bol­doguljanak áz emberek. Most rajtam volt a sor, más­hol más tette ugyanezt. S higyje el, nincs ebben sem­mi rendkívüli, amit tettem, kötelességem volt. L. F. águkban a világszínvonalat reprezentáló üzemek termé­keit, gyártástechnológiáját. Éppen ezért, ha most azt mondjuk, hogy üzemeinkben d világon ismert legmaga­sabb színvonal megközelíté­sére kell törekedni, ez ha­sonló ahhoz, amikor bekötött szemű embernek azt mond­ják, ugorj, mert árok van előtted, s csak így tudsz to­vábbhaladni. Talán a hagyományos, nagy hírnevet szerzett termé­kele felelnek meg leginkább városunkban a világpiaci kö­vetelményeknek. Ilyen a téli­szalámi, a fűszerpaprika-őr­lemény, a pozdorjábetétes bútorlap, s a kenderrost. Az utóbbi is talán azért, mert hazánkon kívül jelenleg csak Jugoszlávia exportál kender­rostot. Sokan keresnek vá­laszt arra a kérdésre is, hogy mit jelent a gyártmány kor­szerűsége. Az exporttermé­kekkel kapcsolatban jelenti azt, hogy az áru versenyké­pes, keresett és gazdaságo­san gyártható konstrukció legyen, s jelenti a jó, meg­felelő minőséget. A hazai, felhasználásra kerülő terme­lési eszközöknél a jó minő­ség és a gazdaságos gyártás mellett az is számottevő, hogy gazdaságosan lehet-e felhasználni. Fogyasztási cik­keknél követelmény, hogy a lakosság szükségletének meg­felelő, és ezt a szükségletet gazdaságosan kielégítő ter­mék legyen. Ha üzemeink­ben a gyártmányok korszerű­ségét és minőségét értékelik, soha ne hagyják figyelmen kívül a gyártás ós a felhasz­nálás gazdaságosságát Sokszor halljuk üzemeink­ben: nem érhetünk el világ­színvonalú gyártást öregapá­ink gépedvei. A Kenderfonó­és Szövőipari Vállalat gépi berendezésének korszerűsé­gével nem dicsekedhetünk, sőt itt vannak legöregebb gépeink. Nem csoda, hogy elmarad a gyártás és a gyár­tás színvonala is a világszín­vonalon termelő gyárakban készült termékektől. Egy gramm kenderfonal hossza 5,5 méter a légkorszerűbben termelő üzemekben. Tavaly a szegedi vállalatnál 2,4 mé­tervolt. 1000 orsóórára 1907 ki­lométer fonal jutott, Szege­den csak 491 kilométer. Ken­derponyvából — amelyből igen sokat exportálunk, kü­lönösen a baráti országokba a KGST keretében — a vi­lágszínvonalon termelő gyá­rakban egy bruttó gépórára 7265 vetés jut, Szegeden 4829. Ugyanakkor az újszegedi üzemben készített egy négy­zetméter ponyva súlya 683 gramm, a világszínvonal 575 gramm. E zért üdvözlik nagy örömmel a Kender­fonó- és Szövőipari Vállalat vezetői és dolgozói a kenderfonógyár rekonst­rukcióját. Kétségtelen, hogy a világszínvonalhoz való iga­zodásban nagy lépés lesz elő­re a rekonstrukció. A mun­kaeszközöknek, gépeknek, berendezéseknek meghatáro­zó szerepük van a világszín­vonal elérésére vagy meg­közelítésében. Ezt látva és tudva a gyár műszaki dolgo­zói közül többen arról beszél­nek, ha már ilyen sok pénzt költünk a felújításra, miért nem a legkorszerűbb gépek­kel, esetleg automatizálással oldjuk meg ezt. Érdekes gondolatokat vet­nek fel ezek a műszakiak. Nemcsak ők, többen vannak Szegeden, akik úgy értelme­zik a világszínvonal eléré­sét, hogy nekünk minden té­ren olyan műszaki, technikai szinvonalat kell elérnünk, mint például a legfejlettebb országokban. Ez a szándék elismerésre méltó. De nem tehetjük minden esetben ma­radéktalanul magunkévá. A gazdasági számításokról ez esetten sem szabad megfe­ledkezni. Hosszan lehetne ezt elemezni, magyarázni. Nem kell hozzá nagy közgazdasá­gi ismeret, hogy megállapít­juk: beruházási lehetősége­ink nem végtelenek, s a gyá­rak "szakállas* berendezései­nek kiselejtezése is korláto­zott. A legmagasabb színvo­nalat egy régi üzemben meg­honosítani csak fokozatosan lehet — ha lehet. Mert nem biztos, hogy a mai üzemépü­letek lehetőséget nyújtanak erre. Az elmúlt években a szege­di élelmiszeripar fejlődött a legjelentősebben. Termékei­nek minőségét előírt szabt ú­nyok határozzák meg. Pél­dául a szegedi paprika tu­lajdonságai nemzetközi szer­vezet által elfogadott világ­színvonalat jelentő szabvány. Ez a minőség fokmérője a vi­lágpiacon. Itt könnyebb az eligazodás, a válaszadás a kérdésre és a cél megjelölé­se. Talán az a követelés is helyén • való, hogy általában a legkorszerűbb technikát, technológiát valósítsuk meg ezekben az üzemekben. Itt elsősorban a paprikafeldol­gozó vállalatra, a szalámi­gyárra gondolunk. A korszerű és világszínvo­nalat jelentő műszaki szín­vonal megteremtése indo­kolt és helyén való új létesít­ményeink esetén. Itt már magasra, állíthatjuk a mércét. Az új gyárban, ahol meg tudjuk teremteni a korszerű technológia, üzemszervezés feltételeit, a leggazdaságo­sabbnak a legkorszerűbb technika alkalmazása lát­szik. Aki például a textil­művek bővítésénél olyan igénnyel lép fel, hogy töké­letesebb szövőgépeket is al­kalmazhatnánk, közel áll a realitáshoz. A szakemberek előtt ismertes ugyanis, hogy a Sulzer-féle vetélő nélkül há­rompályás szövőgépekkel fel­szerelt üzemeket tartják vi­lágszínvonalnak. A textilmű­vekben felszerelt szövőgépek vetésíeljesítő-képessége alig éri el a Sulzer-félék teljesít­ményének egyhatodát. De anyagi erőnkhöz mérten ez is lépés a világszínvonal felé. Nem teljes megoldás azon­ban az sem, ha egy gyár be­rendezése, mint például a szentesi erőtakarmánygyár távvezérlése, automatikája, adagolásmódszere, s a ho­mogeneitást biztosító keverő­berendezései a legkorszerűb­bek, elérik a világszínvona­lat, de az itt gyártott tápok hatásfoka elmarad a világ­színvonaltól. gy rakhatjuk egymás mellé a tényeket, s a gondolatokat, amelyek olyan műszakiakat, közgaz­dászokat foglalkoztatnak Szegeden, akik keresik az előrelépés módját, mert tud­ják, hogy erről nem elég csak beszélni, cselekedni kell, s minél többet. Igaz azonban, hogy nem tűzhetjük ki min­den üzemben, iparágban egy­szerre a világszínvonal el­érését, vagy megközelítését. Ez nem is valósulhat meg egyik napról a másikra. De alapos felméréssel megálla­píthatjuk, hogy. melyek azok az üzemek, ahol lehetséges kitűzni a célt, s a most kö­vetkező években el is érni. Ezért a tények és gondola­tok egymás mellé rakásán túl gyakorlati munkánkban is többet kell tennünk gyára­ink, termékeink korszerűsí­téséért, ahol lehet, a világ­színvonal eléréséért, vagy megközelítéséért. NAGY PÁL f Magyar—török árucsere-forgalmi jegyzőkönyv A Magyar Népköztársaság és a Török Köztársaság dele­gációi 1964. február 19 és március 3 között Budapesten kereskedelmi tárgyalásokat folytattak az 1964. évi áru­csereforgalmi megállapodás megkötéséről. A kedden alá­írt jegyzőkönyv az elmúlt évihez viszonyítva a két or­szág árucsereforgalmának mintegy 20 százalékos növe­lését irányozza elő. Magyar­ország többek között külön­féle vegyipari cikkeket, gyógyszereket, szerszámgépe­ket, műszereket, elektromos gépeket, fényképészeti anya­gokat, kerékpárt és motor­kerékpárt. híradás-technikai berendezéseket, továbbá hen­gerelt árut szállít. Szerda, 1964. március 4. DEL-MAGYARORSZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom