Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

LEANYBŰCSÜ STEFANIAY EDIT RAJZAI A MODELL A pofon elcsattant. KSrülőttük egy időre megállt a munka. Csak távolabb, a műhely másik sarkában zümmögött egyenletesen a villanymotor. A mester és a tanítvány farkasszemet nézték. A fiúnak megremegett a kezében a kalapács. A pofontól és a szégyentől tűzvörösre pirult az arca. Egy darabig még néztek egymásra, aztán a fiú elfordult. Letette a kalapácsot és egy rántással kiszabadította az anyagot a satu harapásából. Megszűnt a csend is. A többiek tovább folytatták munkájukat. A kalapácsütések, reszelök, fémfürészek és fúrók zaja újból remegősbe hozta a műhely fémkeretbe foglalt poros ablaküvegeit. Béla bácsi, a mester, megtörölte izzadó homlokát és lassú mozdulatokkal rágyújtott. Ügy érezte, valakivel meg kell beszélnie a dolgot, ezért odafordult a műhely legöregeebb emberéhez: — Hiába beszél nekik az ember. Csak azért is másképpen csinálják... Az öreg Balázs — mint ez asszonyok, mikor nyújtják a vasárnapi levesbe a tésztét — finom, egyenletes mozdulatokkal reszelt. — Makacsok, önfejűek — folytatta Béla bácsi, de mikor látta, hogy az öreg feleletre sem méltatja, kiabálni kezdett: — Hallod, Balázs! Neked beszélek! Az öreg mintha elmosolyodott volna a szemüvege mögött. A munkát azonban nem hagyta abba. — Eh! — kiáltott még egyet Béla bácsi, aztán széles mozdulattal földhöz csapta a félig szívott cigarettát es széttiporta nagy bakancsaival. Nyugalmat erőltetve sétált a helyére. Mikor a satujától visszapillantott, látta. hogy az öreg mosolyog. — Mit röhög? — dörmögte magában. — Talán nem érdemelte meg az a taknyos? Én is kaptam pofont a mesteremtől. -.. De hová lett az a kölyök? — nézett körül a műhelyben. — Biztosan a klozetbe ment sírni. Én is ott sírtam ki magam inas koromban. A műhely másik végében, s köszörű mellett pillantotta meg a fiút. Óvatosan meg. közelítette és a háta mögé került. A fiú na® védőszemüveg mögé rejtette könnyeit, és mélyen a gép fölé hajolt. Egész testsúlyával nyomta a fürgén pergő köszörűkőhöz a kemény anyagot. Ujjait és fogait keményen összeszorította. Neho® elrepüljön keütoáöl az acél, neho® Kimondja hangosan a gondolatait: -Visszaadom neki! Duplán visszakapja!... Várjál csak, vén kopasz, nemsokára én is segéd leszek...* ) Sírt kezében az acél, s ezt most jó volt hallania. YZ" ésőbb a rövid életű, sürün kiömlő szikrákat nézte a kerék másik oldalán. -Olyan, mint e® nagy csillagszóró* — gondolta magában és kiegyenesedett. Ekkor lépett elö Béla báOravec János: megcsikordultak a mesterfogai, de aztán felsóhajtott. Megtörölte a szemét, kifújta az orrát, aztán kezébe fogta a ®ufaszálat, melynek a végére alig láthatóan odatapadt fájdalmának okozója, esi Kivette a kezéből a ki- - Akkor ne késlekedj - Nézegette, hümmögött hozzá, élezett hidegvágót. Nézeget- sürgette a mester. fzta" egy vasdarabra hete, mutatóujjával tapogatta ™ éhanyan a körülöttük katarác^ hogy eUobbant az élét és hümmögött hoz- 11 mók kÖ2Ü1 még köze_ h°gy eUobbdnt Az operáció A körülöttük állók hangosan felnevettek. Valaki hátba vágta Lacit: — Hallod-e, kész orvos zá. Aztán szemrehányóan rá- iebb jöttek, pillantott a fiúra és széles, _ Na. moBt megkínozza oktató mozdulattal ismét a az öreget a pofon miatt — kőhöz nyomta. A fiú lekap- hallotta valakinek a sutto- _ csolta a védőszemüveget a gását Laci a háta mögött. vasv, homlokáról és az öreg orra ujjai között megremegett a A fiú elmosolvodott alá dugta. De az megvetően gyufaszál. Később le®intett és elbiggyesztette Az első kísérlet nem si- alkatrészek az ajkát. került. Szinte folyt a mes- összeért Mikor e® szikra a sze- ter szeméből a könny, de _ mikor újra a kis fölé hajoltak, a fejük. Béla bácsi — szólalt mebe pattant, a mester meg- nem zárta össze szemhéjait. me„ váratlanul és bátorta remegett, de nem ha®ta A fiú még soha nem látta me° íratlanul es batorta abba a munkát. A fiu elvi- ilyen közelröl mestere ara A fiú méS soha nem látta ]anul _ Miért pont „ ilyen közelről mestere ar- PI)0Pm tets/ett választani f ®orodott. örömet érzett és cat. Mintha egy teijesen TöreTCáí f mún kielégülést. -Most jól meg- idegen ember hintene rá. ^Lé^tt a fiúra és kapta* - gondolta maga- Könnyező, véres szem, fáj- S^sen mondtál k®"- dalomtól összeráncolt hom- Mert le vaív az én tnKésőbb ú® hozta a mun- lok &z hajszálak, olaj és nítvánvom ka. hogy e®más közelében korompettyék, több napos _ Nem félt hoey meekikellett dolgozniok. A fiu szakáll kapkodó, dohány noz9m, ' 0gy mB®a ü®elt aira, hogy még az szagú lehelet, ujja he®ével se érjen mes- _ flű| _ suttog, ta az öreg. Fájdalomtól öszszeránduló szemhéjai úgy hatottak, mintha bátorítóan dezni: kacsintana. — De. u®e fájt? Laci visszatartotta léieg- A mester nézte tanítványa zetét és a ®ufaszálmüszer- ^^ rel ovatosan kiemelte a por- va mondta: szemnyi acéldarabot az öreg — Minden fáj, fiam, ami szeméből. A fájdalomtól ®ó®ít. HAJNAL GÁBOR: Valami szépet írjak Tar ágak szürke é&hn az ablak négyszögében rámnéznek, s észrevétle; míg hallgatom beszéded, zsibbadt szívem feléled. Valami szépet irjak — kérlelsz; szemedbe csillag költözött könnyes égről s rajong szai>ad a szépről, ifjú lelked kinyitja harmatos kelyhét, édes vibrálás a beszéded. Valami szépet írjak, emlékül — kérlelsz. Drága fénylő szemű leányka, mindig csak erre vártam: hogy igy zengjen a versem :zivekben. Vlit írjak hát? Ügyetlen e boldog fényű percben lelkem, hogy háláját mutassa és nem talál szavakra. TAMKÓ SIRATÓ KAROLY teléhez, aki apró alkatrészeket szerelt össze. Gyakran megállt, véresre, dörzsölte sérült szemét és hangos trombitálásokkal fújta ki az orrát gyűrött na®lcockás zsebkendőjébe. Egyre idegesebb lett. A fiú, újabb pofontól félve, kapkodva segített neki. E® apró csavart elejtett. Béla bácsi dühösen ránézett és hirtelen mozdulattal ledobta a szerszámot. A fiú védekezően arca elé kapta a kezét. A mester újra előrántotta zsebkendőjét, kapkodva dörzsölte a szemét és káromkodott. Aztán lecsapta a fejéről a sapkát és szinte kiabálta: — Az úristenit! Idegesen nem lehet dolgozni! Körülöttük megint megállt a munka. Az öreg Balázs meg is je®ezte: . — Ballagj át. Béla, az orvoshoz. Nem lehet ezzel játszani. — Én? — üvöltötte a mester, ho® mindenki meghallja. — E® vacak szikra miatt? — Kapkodó mozdulatokkal ®ufaszálat vett elő és éles bicskájával he®ezni kezdte. Többen köréje gyűltek ós kíváncsian várakoztak. A tűhegyes ®ufaszálat a szájába fogta, megnyálazta ós sárgás fogaival óvatosan megrágta, megpuhította, a végét meg ellapította. — Laci! — kiáltott a tanítványára. — Gyere ide. Te fogod kipiszkálni ezt a vackot a szememből. A fiú meglepődött, de engedelmeskedett. Övatos mozdulatokkal nadrágja szárához dörzsölte a kezét és két ujja közé fogta a gyufaszálat. Az öreg a panknak dőlt és ő maga húzta szét szemhéjait. Laci egészen közel hajolt mestere arcához és belenézett a véres szemgolyóba. — Látni? — kérdezte türelmetlenül Béla bácsi. — Igen — felelte a íiú, mikor felfedezte a szemgolyó közepén a piciny fekete pontot. A mester felkapta a fejét, de nem válaszolt. Laci elpirult, mert ú® érezte, elárulta gondolatait, ezért egészen mást akart kérm * Önarckép A költőt sohasem szerette csak aki várta messzirül. Múltja: ünnep, jövője: fény s jelenje mindig elmerüljem tudott élni emberül! Fiatalon a csendbe halkult, rokkant korára harcra vágyott: nyáron a hóról álmodott s télen várta a délibábot. Azt a nyulat már féláron kínálták szombaton délben a Népszínház utca sarkán, a technológiánál: megmaradt áru az üres kosárban, akárcsak a karácsonyesti utcán a karácsonyfadísz, pakolásnál. Tavaly történt. Tízéx-t me®ettem, de még staniclit sem adtak hozzá, ú® kellett zsebrevágni. Csak a füle ágaskodott kí a zsebből, mint e® rosszul be®űrt zsebkendő. A fiú még nem volt iskolás, de már látta és olvasta a János vitézt. Tehát a nyulat János vitéznek nevezte el, esténként uzsonnatáskájába rakta és feje fölé, ágyára akasztotta. János vitézzel aludt, János vitézzel ébredt. Délelőtt magára akasztotta kis táskáját, s levitte a nyulat a térre legeltetni. A téren, mint minden rendes pesti térem különböző csoportok — korosztály és utcák szerint — ®akorolnak ellenőrzést és hatalmat, hintán, homokon és ®epen. A nyúl megjelenésével az eddig kialakult e®ensúly megbomlott, mégpedig a Zrínyi utcaiak és az ötévesek javára. Még oly na® lakli fiúk is simogatni, etetni akarták a piros szemű tapsifülest, akik már nemcsak üldögélésre, hanem véséire is használták a padokat. Az összetűzés nem maradhatott el: a fiú kikapta a na®fiúk kezéből a nyulat, a na®fiúk vissza, a Zrínyi utcaiak — már együtt a nagyfiúk a kisfiúkkal — a Mérleg utcaiakra és a Nádor utcaiakra, védeni a jogot s tulajdont; szóval újra rendeződtek a csoportok, a nyúl megjelenése e®bekovácsolt már e®néhány korosztályt testvéri egységben. Igaz, János vitéz ezekben a napokban a buzgó és szenvedélyes legeltetések ellenére sem ®arapodott, nyúzott kis nyulacska volt, aki várta a pillanatot, amikor a környék ifjúsága gyöngédségét és szeretetét megvonja tőle. A szeretet még jó néhány hétig nem hunyt ki, de a nyuszi nyugalma mégiscsak megteremtődött, mint a jog és a rend a rendetlenség után. Háborítatlanul legelészhetett — mert azért a hinta és a foci sem kutya — s otthoni kosztja ellen sem lehetett kifogása: e® egész utca hordta hozzánk a gyenge káposztatorzsát, tavaszi karottát, s a tizenkét forintos, zsenge spenótot, amit különben a nyúl sem szeret. János vitéz ®orsan növekedett, az uzsonnatáskából kinőtt, s a na®, bevásárló cekkerben kapott fűvel bélelt éji szállást. Étkezések idején szabadon járt-kelt a konyhában, s e®-egy kívánatosabb falatnál lábhoz jött, fülét hegyezte, s — úgysem hiszik el — ágaskodott! Aztán idegen fiúk csöngettek be. A fiúért jöttek: amikor megtudták, hogy a fiú nincs odahaza, elkérték a nyulat, legalább leviszik legeltetni A fiú pedig, mint a környék egyedüli nyúltulajdonosa, rossz vonásokat kezdett felvenni. Ö már nem cipelte többé a térre a cekkert: beosztottjait rendelte fel a nyúlért, mindennap mást és mást. De azért békét szövő kis diplomata is volt: már nemcsak a Zrínyi utcabeliek jártak fel hozzánk a nyúlért — a szomszédos utca ifjúságának is megengedte az egyre nehezedő kosár cipelését. E® este egy édesapa csöngetett be, s udvariasan érdeklődött: itt lakik-e a nyúl, mert fiát keresi, aki még mindig nem jött haza, talán azzal a nyúllal csavarog. Bemutatkoztunk, a feketefőzó alá ®újtottam — mert még a mi fiúnk sem volt otthon — beszélgettünk, barátságot kötöttünk. A nyúl békét, barátságot teremtett a környéken. A fiúk érte jöttek, levitték a térre és elmentek focizni. Lányok vi®áztak már csak rá, a 14* nyok a nyulakhoz hűségesebbek. Pirult már a nyár, a füvet is lekaszálták, sárgult torzsa maradt csak a nyúlnak, otthoni kosztja is leromlott: szent, békés egyetértés uralkodott a téren, hogy már senki sem gondolt a fülesre, nem hordták már házhoz a káposztaleveleket. Megfeledkeztek róla, napszám otthon rágcsálhatta csak a széklábakat és az ajtó deszkáját. Ezért pedig a kamrába kellett zárni. Rekkenő nyár volt és sötét kamrába zárva szenvedett a nyúl, sírt az ajtó mögött és kaparászott. Túl kellett adni rajta. Egyik gépkocsivezetőnk vállalta. Megmarkolta fülét, úgy emelte meg, s azt mondta: „Van benned né® kiló hús tisztán . .." Karjában akarta levinni, de karmolt, rúgott, fújt a nyúl. Elővettük a na® kosarat, régi fűvel béleltük, s abba tettük. Szép szelíden hasalt benne, azt hitte, ismét a fiúkhoz megy. a térre. A tér előtt hajtattunk el, lassan ment a kocsi, behallatszott a fiúk kiabálása, s a kosárban a nyúl tudhatta, ho® rendet teremtett a játszótéren. Lent, az. utcán vártam meg a sofőrt. Sokáig jött. hozta vissza az üres kosarat. Feldúlt volt. rávágott oda, ahová szokás. Na® munkájába került és törölgette kezét. mert kézmosás után volt. 1964. március 29. DÉL-MAGYARORSZAG J