Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-24 / 70. szám

Határidőre érkeznek a szovjet mezőgazdasági gépszállitmányok 1964-ben a mezőgazdasági gép-import mintegy 50 százalékát, gyakorlatilag tehát a mezőgazdaság 1964. évi öszszes gép-beruházásainak körülbelül 30 százalékát szovjet szállításokból fedezzük. A hazai viszonyok között rendkívül gazdaságosan kihasználható MTZ—5 típusú, 45 lóerős középnehéz univerzális traktorokból kereken háromezret vásárolunk, a DT —54-es és az SZ—100-as tí: Dusjelzésse) ismert, nagy te L jesitményű lánctalpas traktorokból 400—400 érkezik. Dózerből százötvenet, szkréperrel egybeépített lánctalpas traktorból százat kötött le a külkereskedelem. A KM—1400-as típusjelzésű csatomanyitó ekéből tizenötöt vásároltunk. Szőlő- és gyüQiölcstelepítéseink talajelőkészítését gyorsítják majd meg az ugyancsak a Szovjetunióban vásárolt mélyforgató — úgynevezett rigolírozó — ekék. A lánctalpas traktorok jobb és sokrétűbb kihasználása érdekében ugyanekkor jelentős számú ötvasú ekét is behozunk. További jelentős tétele az 1964. évi szovjet mezőgazdasági gépimportnak az 1200 SZK—4 típusú gabonakom-. bájn. Közülük háromszázötvenhez kukoricabetakarításhoz használható adaptert is vásároltunk. Silókombájnból ötszázat, rizskombájnból pedig tizenötöt szállítanak a szovjet vállalatok. A Szovjetuniótól vásárolt állattenyésztési gépek közül a 10 sajtáros fejőgépek és a 12 fejes elektromos juhnyíró gépek .vezetik be a listát A gépszállítmányok határidőre, pontosan érkeznek az országba. Sőt — például a silókombájnoknak már mintegy kétharmad része bent van — jóval a határidő előtt — az országban. Folyamatosan és pontosan érkeznek az MTZ—5-ös univerzális traktorok is. (MTI) Kállai Gyula fogadta a népfront kongresszus külföldi vendégeit Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke hétfőn a Parlament delegációs termében fogadta a népfront III. kongresszusán résztvett külföldi küldöttségeket. A fogadáson jelen volt dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Erdei Ferenc, az Országos Tanács főtitkára, továbbá Harmati Sándor és Szatmári Nagy Imre, az Országos Tanács titkárai. A rendkívül szívélyes légkörben lefolyt találkozón Kállai Gyula köszöntötte a külföldi delegátusokat, majd baráti beszélgetés alakult ki, amelynek során a vendégek magyarországi tartózkodásuk eddigi tapasztalatairól számoltak be. (MTI) Egymillió facsemetét ültetnek el a megyében Ünmepi ankéttal kezdődött a fásítási hónap Tegnap. Szegeden a hétfőn délelőtt TIT szervezésében és székházában ünnepi ankéttal nyitották meg Csongrád megyében a fásítási hónapot. Szilágyi Ernőnek, a Csongrád megyei tanács főagronómusának megnyitó szavai után Vida László, az erdőgazdaság főmérnöke ismertette, hogy 1948 és 1963 között 160 millió forintot fordítottak a megyében erdőtelepítésre és a meglevők gondozására. Ez idő alatt 11 ezer hektárral nőtt a zöldterület. A fásításban sok segítséget nyújtottak a Hazafias Népfront, a KISZ. az úttörők, valamint más tömegszervezetek tagjai. A társadalmi munka értéke közel 5 millió forint. Az 1964-es év fásítási tervéről Varga József, a Csongrád megyei tanács erdészeti főfelügyelője beszélt. Elmondta, hogy általában március 10-én kezdődik a fásítási hónap, de idén a kedvezőtlen időjárás miatt eltolódott ez a dátum. Idén tavasszal Csongrád megye községeiben és városaiban 1 millió facsemetét és 15 ezer darab suhángot és sorfát ültetnek el. A tervek szerint Ásotthalmán, Üllésen, Csengelén és Balástyán fásítanak tavasszal jelentős területet. Ezenkívül a megye 70 termelőszövetkezete, 10 legeltetési KORVIN OTTO Ma lenne 70 éves. De vajon számit-e az évek száma az olyan embereknél, akik tetteik révén bevonultak a történelembe? Elmúlik az ember, mint fizikai lény, de nem múlnak el a tettei. Ezek megmaradnak, hatásukban tovább gyűrűznek. Rejtelmes folyamként táplálják az életet, s a haladó emberi világ örök útitársai. Miben áll Korvin emberi nagysága? Elsősorban és mindenekelőtt — humanizmusában. Ifjú emberként látta Pesten. a „Vérvörös csütörtök" lázas napján, miként ontja a munkások vérét a gőgös hatalom. Azután döbbenten kellett tapasztalnia, mily szörnyű mennyiségben •omlik az ember« az első világháború kolosszális kiterjedésű vágóhfdjain. Miért mindez? Kinek érdekeit szolgálja? A hol dogságra vágyakozó emberét nem! Virágbaszökkenó emberszeretete tehát azok közé vezette, akik a gálád vérontások és gyilkos háborúk ellen szervezkedve — szabaddá akarták tenni a munkát, hogy szabaddá tehessék az embert- A humanista Korvin Ottó emberszeretete párosult, egységbe ötvöződött a marxizmus tanításaival, a legragyogóbb és legigazabb eszmével, amelyet egész eddigi történelme során az ember géniusza létrehozni képes volt. De aki harccá, az változik; akit célok hevítenek, az keresi azok megvalósításának eszközeit. A humanista és marxista Korvin Ottó eljutott a leninizmusig.' És míg az így meggazdagodott eszmevilág hű kombattánsa, alapító tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s ennek egyik lánglelkü vezetőjeként vállalta 1919ben a Belügyi Népbiztosság politikai osztályának irányítását. Korvin Ottó szocialista, marxista—leninista emberszeretetével kifogástalan, hibátlan összhangban volt a munkásosztály éles fegyverének mesteri forgatása. Soha nem tapadt, a kezéhez ártatlanok vére. A humanizmus Íratlan szabályait egyetlen egyszer sem sértette meg. És amikor a nagy küzdelem egy történelmi szakasza a burzsoázia átmeneti győzelmével ért véget — Koi-vin Ottó megint példát mutatott minden munkásnak, minden tisztességes embernek, aki eljegyezte magát a haladó világ küzdelmeivel. A legbrutálisabb kínzások sem tudták megtörni. Mindvégig szilárd maradt, mert — tudott: „hittel hinni a szocializmusban, várva várni a világforradalmat. Megölhetnek, de lelkem legmélyétől ez a hit, idegeimtől ez a szent várakozás el nem vehető". Így írt és így élt. Velünk van ma is... bizottsága és 12 községi tanács jelentette be fásítási szándékát. Az erdőgazdaság az elmúlt télen erdőfelélősöket képezett ki. Valamennyi termelőszövetkezetben van erdőfelelős, s ezek irányítják a fásítást. Az ankét résztvevői elhatározták, hogy Tiszaszigeten, Eperjesen, Földeákon, Pitvaroson, Mindszenten, Algyőn, Pusztamérgesen, Üllésen, Deszken, Királyhegyesen, Szőregen, Makón, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Szentesen, Magyarcsanádon, Szegeden, Nagymágocson, Bokroson és Mórahalmán ünnepélyesen nyitják meg a fásítási hónapot. Vida László főmérnök ezután az elmúlt év fásítási sikereiről beszélt. Tavaly különösen kitűnt a makói legeltetési bizottság legelővédösávokat. telepített, Ferencszálláson az Űj Élet Termelőszövetkezet tagjainak segítségével pedig mezővédő erdősávot alakítottak ki. Ezenkívül szép sikereket ért el Balástya és Csengele község tanácsa, valamint a bokrosi legeltetési bizottság. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság megbízásából Vida László a főigazgatóság elismerő oklevelét s az ezzel járó pénzjutalmat nyújtotta át Stieber Lajosnak, a Szeged városi tanács erdőmérnökének és Varga Józsefnek, a Csongrád megyei tanács erdészeti főfelügyelőjének az elmúlt években végzett jó munkájukért. Modern népvándorlás Számok és gondolatok Csongrád megye és Szeged új népességi adatairól Csongrád megye és Szeged lakossága 1949-től 1963ig együttesen alig egy százalékkal növekedett. Ez az egy százalék is annak következménye, hogy a köztudottan alacsony természetes szaporodás némileg meghaladta a vóndormozgalom okozta népességveszteséget. Ennek a közigazgatási területnek a népességi adatai, helyesebben azok változékonysága — a látszólag kiegyenlítettség ellenére — részleteiben mégis igen élénk népmozgásról vallanak. Valóságos új, modernkori népvándorlás tanúi vagyunk. Mert ha szemre nem is tűnik fel az áramlás, a számok egészei és tizedesei jelzik, hogy „költözködik" a megye, egyik helyen csökken, másik helyen szaporodik a lakosság. Bizonyos tendenciákat olvashatunk ki a számoszlopokból, különösen a legfrissebbekből. A Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei igazgatósága februárban állította öszsze a legutóbbi népszámlálás óta a népességgel kapcsolatos adatokat, s ugyanott előzetes számokat kaptunk a legutolsó teljes esztendő adatairól is. Mit mondanak mok? Dagad a város hát a szá— apad a falu Először is, ránézvést megállapíthatjuk, hogy tendencia értékű a falusi lakosság A község lélekszáma: 2000-ig 3000-ig 5000-ig 7000-ig 7000 felett Ha ez a tendencia érvényben marad — és semmi okunk egyéb feltételezésre — számolnunk kell azzal, hogy egyes kis községek lassanként elfogynak, elnéptelenednek, közöttük elsősorban azok, melyeket újonnan szerveztek a közigazgatásban. A csökkenés mértéke azonban korántsem azonos. Először is akad ellenkező előjelű példa is. Hiszen Gyálaréten három év alatt 6,3; Szőregen 4,3; Kiskundorozsmán 3,6; Nagylakon 2,8; Tápén 1 százalékkal növekedett a lakosság száma. Bizonyos községekben az átlagnál jóval nagyobb az elvándorlás. így például Csanádalbertin 13,5; Bokroson 11; Felgyőn, Kövegyen és Magyartésen 10—10; Dócon 8; Forráskúton 7 százalékos. A számok mozgásából törvényszerűen következik, hogy a megye Szegedtől távolabb eső részeiben elevenebb a népmozgás, nagyobb az elvándorlás, A makói és a szentesi járás lakosságának csökkenése 1960—1963 között 6—6 százalékos, a szegedi járásé csak 2,7 százalékos. A népmozgás és a lakáskérdés Kétségtelen, hogy a megyén belüli népvándorlás a Nagyii zemi KISZ-fiata lok iinnepi gyűlése zottsága ipari osztályának munkatársa, valamint a KISZ Csongrád megyei bizottságának más tagjai. A Magyar TanácsköztárVasárnap délelőtt a városi pártbizottság székházának nagytermében összevont KISZ nagyaktiva értekezletet tartott a Kenderionó- és Szövőipari Vállalat KISZ-bi- saság kikiáltásának 45. évzottsága. A nagyvállalati fordulója alkalmából ünneszinten első ízben megrende- pi megemlékezést mondott zett összevont KISZ taggyu- Bíró Lajos elvtárs. A vállalásén megemlékeztek a Ma- lat KISZ életéről Gábor Ergyar Tanácsköztársaság meg- zsébet, a vállalati KlSZ-bialakulásának 45. évfordulója- zottság titkára tartott beszáról, és beszéltek a vállalati mólót. Beszélt a munkásifKISZ-életrőL júság termelési eredményeiAz ünnepi értekezleten ről, a vállalat háromhónamegjelent Bíró Lajos, a KISZ pos ifjúsági versenymozgalCsongrád megyei bizottságá- máról, a tömegszervezeti, rKlI^S^Tvá^fbirélt - sportmunkáról ságának titkára. Berta István, Beszamolojahoz többen az MSZMP Szeged városi bi- szóltak hozzá. csökkenése és a városi népesség gyarapodása. Korántsem új megállapítás ez — összefügg az iparosítással, a mezőgazdaság gépesítésével, a munkaerő praktikus áramlásával. Hosszabb terminusban, tehát az 1949. évi népszámláláshoz viszonyítva a Csongrád megyei községek lakossága 10 százalékkal leapadt, a megyei városok — Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád — népessége 1,4 százalékkal emelkedett, Szeged pedig egészen kivételes helyet foglal el a sorban: 1949-től mostanáig 86 ezer 640-ről körülbelül 110 ezerre ugrott a lélekszáma. A növekedés itt mintegy 27 százalékos. Ebből a növekedésből tízezernyi az utóbbi 3—4 esztendőre esik, ami azt bizonyítja, hogy a tendencia erősödik, Szegednek, mint megyei központnak, ipari városnak a vonzása egyre nő. Hogy honnan ez a népességi gyarapodás Szegeden, arra bizonyára választ adnak a már ismertetett adatok is. Ha a megye népessége több mint 17 ezerrel kisebb a 15 év előttinél, a kérdés egyszerű: zömmel a megye más városaiból és községeiből. A statisztikai adatok szerint a kis községekből a legnagyobb a bevándorlás, s ennek mértéke szinte a lélekszámmal arányosan csökken. Ha a megye községeit lélekszámuk szerint kategorizáljuk, az elvándorlás százalékát, arányát a következő mutatók fejezik ki: Az elvándorlás százalékát 6% 5% 4% 3,5% 1,5% jelenleginél is élénkebb lenne, ha nern szorítanák kordába bizonyos nehézségek, s ezek közül is elsősorban a lakásgondok. Szegeden bőven van munkaalkalom, valamennyi vállalat munkásokat keres — a megyeszékhely vonzása erős. A szegedi lakáshelyzet azonban lehetetlenné teszi a nagyobb méretű bevándorlást. Így is elcsodálkozhatunk a számon: hol lakik az a tízezer ember, aki az utóbbi négy évben Szegedre költözött? Nemhogy kiadó lakások lettek volna, Szeged óriási lakásgondokkal küzdött és küzd ma is, mert nemhogy a beáramlással arányban állt volna a lakásépítés üteme, az örökölt gondokat, s a „bennszülöttek" igényeit sem tudták itt kielégíteni. 1960-tól 1963 végéig 7190 lakás épült Csongrád megye és Szeged megyei jogú város területén, de csak 5740 volt az abszolút növekedés, mert a többit le kell számitanunk a tönkrement lakások pótlására és a szanálásokra. 1963 végén a pillanatnyi szükségletet 13 ezerre becsülték a statisztikusok. Ennek a feltételezett, hozzávetőleges igénynek a kielégítéséhez, a lakásépítés jelenlegi ütemét tekintve legalább tiz esztendőre lenne szükség, ha eltekintenénk is a közben felmerülő, születő igényektől — a természetes szaporulattél, a családok osztódásától és a lakásállomány romlásától, puszii:1-.sától. Hogy ez sem i becsülendő számokat eredményez, annak illusztrálására elég megemlíteni; az 1960. évi felmérés szerint Csongrád megyében 93 százalék volt a vályog- és sárfalú épületek aránya. Szegeden pedig 31 százalék. Ezek pusztulása sokkal gyorsabb és számottevőbb, semhogy figyelmen kívül lehetne hagyni a számvetésben vagy a tervezésben. A városok, de elsősorban Szeged lakásgondja a nagyobb méretű építkezések ellenére sem csökkent, sem abszolút mértékben, sem relatív értelemben az utóbbi években — ellenkezőleg: tovább súlyosbodott. Falun javult a helyzet, s a tendencia, a bevándorlás hosszabb távon a teljes megoldást ígéri természetes úton, de Szegeden csak tovább növekedett a zsúfoltság. Ellentétes tendenciák Az itt vázolt összefüggések rámutatnak egy másik ellentmondásra is — nevezetesen arra, hogy nem a népmozgalom irányának megfelelő megyénkben a lakásépítkezések területi megoszlása. Ezt szintén a számok ereje bizonyítja. 1949 és 1963 között évenként átlagosan 592 lakást építettek a községekben és 601-et a városokban. A falusi és városi lakásépítések üteme és terjedelme eszerint majdnem teljesen azonos. Ezzel szemben, mint már említettük, ugyanebben az időszakban a lakosságnak mintegy tíz százaléka elvándorolt a faluról, be a városba, minek következtében 10,3 százalékkal nőtt a városi lakosság száma — elsősorban Szegedre koncentrálva. Az lett volna ésszerű, ha a városépítés üteme sokkal gyorsabb és elevenebb! Hiszen amíg az egyik helyen, ahol megelőzően is kisebb volt a lakásgond, nagy javulás következett be, a másik helyen halmozódott a régi örökség meg az új igény. Hiszen Szegeden négy év alatt 10 százalékkal nőtt a lakásállomány és 12-vel a lakosság száma. A nem lebecsülhető 2 százalék csak súlyosbította a zsúfoltságot, növelte az abszolút igényt. Figyelmeztetés ez, arra, hogy a tendenciának megfelelőbben kellene irányítani a magánépítkezéseket is, és különösen Szegeden fokozni a lakásépítés ütemét. Vagyis a városépítéshez kellene több kedvezményt s nagyobb állami segítséget nyújtani. Ezt indokolják a lakáskultúrára vonatkozó statisztikai adatok is, hiszen a közművesítés előnyeit városon lehet igazán élvezni, kihasználni. Mert bármennyire meghökkentő is a szám, a villamosítás befejezése ellenére sincs a megye lakásainak mintegy 50 százalékában villany, s száz közül csak 6 a fürdőszobás és 5 a vízvezetékes J»kás. Minden út Szegedre vezet A megyéből képletesen is, valódiságában is minden út Szegedre vezet. A statisztika a város kategóriájának kedvez, de csak átlagával. Csak úgy, ha együtt mérjük Szeged és a megyei városok adatait. Ha Szegedet külön kezeljük, kiemeljük, az derül ki az utóbbi évek népesedési adataiból, hogy a csökkenés a kisebb városokat sem kímélte. Egyedül Szentes dicsekedhet népessége abszolút gyarapodásával, ahol 1960-tól 1963-ig 170-nel nőtt a lakosság száma. Ennek az alföldi városnak az iparosítása megélénkült, azért volt valamelyes vonzóereje. A többiek azon ben ilyen szempontból maid- cin egy gyékényen mared.ak a községek többségé/' i. A tizenöt év táv> jan kimutatható ne-" ..edés ugyanis vissza-•'- a fordul: Hódmezévé-- melyről 1048, Makóról 35, Csongrádról 412 lakos vándorolt el a szóbanforgó években. Ahhoz tehát, hogy Szegedet tehermentesitsék, vonzást kellene adni ezeknek a városoknak is — iparral, lakásépítéssel. A népesedési adatok változásából még ezer és ezer következtetés kínálkozik. Népgazdasági, művelődési, egészségügyi, közlekedési, áruellátási gondokat és tanulságokat testálnak ránk az adatok. S kár lenne ezek elől kitérni, mert a tervezés számára is sokat mondanak abszolút értékükkel éppúgy, mint tendencia természetükkel. SZ. SIMON ISTVÁN > Kedd, 1964. március 34. DÉL-MAGYARORSZÁG