Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

Tácsaszájű Szél Jóska kezdettől fog17 I va valamenyi munkacsapatból kiI IV I maradt És ő ezt nem is nagyon bánI L ta. Eleinte gyakran invitálták a közös dolgára, de aztán megunták, mert ha munkáról volt szó, egyszeriben még a rossznyavalya is kilelte. Reszketett a keze, félreáilt a nyaka, szemhéja megmeredt, s olyan képet vágott, mint egy másnapos halott. Megromlott egészségi állapotára, az igazolványokat — több is volt neki — állandóan kéznél tartotta. Tele volt a zsebe gyógyszeres üvegekkel, fiolákkal, dobozokkal, tubusokkal. Hashajtóktól görcsoldókig, vér/és csillapítókig mindene volt. Csak egyre ügyelt nagyon, legyenek minél cifrább nevűek az orvosságok, hogy aki látja azokat, az csak azt mondhassa: hát ez már tényleg komoly betegség lehet. Szél Jóska — akit egyébként kácsaszájú ragadvány,névvel különböztettek meg a többitől — ilyenkor még sírni is tudott. Szipákolt, törölgette vizenyős nagy szemeit. — Városi — szökl Legföljebb az éjjeli őreégöt azt vállalom. Mert hát értőm, hogy arrul van szó, de csak havi pénzért, ahogy említotte. — No, látja Szél elvtárs, nem is olyan akármilyen ember maga, mint amilyennek tartják. Vártam is magától, hogy ilyen szépen megegyezünk. — Azért — szemmel láthatóan érett a szilvája Szélnek — lenne pár kikötésöm is. Csak kettő. Egyik, hogy mint az iparban jár. nekem is járjon téli ruha, mert az éjjeliőrnek — akár a jó kutyának — kint van a helye. Másik mög az, hogy valami kis dohánypénzt is szavazzon mög neköm a vezetőség, mert éccaka többet pipál az embör. Na még valami kis védőital is kéne. Mondjuk napi egy deci pálinka. — EitcM — mondta az agronómus — még később is diskurálhatunk. Csak most azt halljam, igen vagy nem? Pukkadt Berta, csosza Kónya, meg cselé k Minyó majdnem az asztal alá estek. amikor Szél orvos régön mögmondta, én már alighanem csak a mennybéli téeszcsében vöhe-. töm tői a munkát. Csépi Józsefi Tolvajok nagyot csapott az agronómus markába. — Hát akkor hónap beállok. Egy órája I sincs még, arról tették ők a IIINCZ GYULA GRAFIKÁJA Egyszer Bárkányi Gyura is hallotta, amikor a kácsaszájú Jóska a mennybéli téeszcse belépési nyilatkozatát emlegette. Szívta a pipáját, krákogott, s aztán csak ennyit mondott: '• — Hót ha már így áll a dolog, segítsón rá a jó isten, hogy möntiis előbb aláírjad Szent Pétörnél azt a nyilatkozatot. Mert, hogy nagyon rontod te itt a levegőt! — Hijinye, az anyád, Gyura! Hát mit vétettem én ténéköd? Amikor énbelülem élsz te is. Bevitlétök a lovamat, a kocsimat, bent van a hét holdam, aztán ezt kapom túletök! Bárkányi Gyura nem haragudott meg — Amondó vagyok én komám — mondta —, hogy használ hadnád te azt a földet most is. ha gyürunél a munkába, tón még többet is. Igaz, hogy beadtad a lovadat, de vöttél másikat. Azelőtt egy tehened volt, most mög keltő. Mög az a tizenöt birka. Nem tisztölöd te azt, ami a másé! Az egész határban járnak az állataid. Több takarmányod van, mint a maszek világban. Mibül? ' — Vöttem én azt, hé — vágta oda a beteg . . — Vötted hát. Azt is tudom, hogy himnan A mlénkbül. A birkáid még Szent György napkor is a téesz búzájában jártak. Igy mán én is azt mondom, bolond lömnél dolgozni a közösben. — Hogy a téesz búzájában? Aztán mi közöd neIced ahhoz. Ügyse kapsz belüle. Mit ugrálsz? — Ez nem igaz. A munkámért megkaptam. ami járt. Több is jutott volna, hogy ha az ilyen potyalesők. mint te ineni tösznek annyi kárt. Az a ti szöröncsétök — mondta tovább Bárkányi —, hogy ilyen tödd ld. hagy hűljön, elnök Jutott nekünk. De én úgy nézőm, hogy az új agronómusunk egészen más fajta magyar. Alighanem elmarja majd a te gramáncod is. Ügy hallom, mán jegyözgeti a töttjeidet. A kácsaszájú erre már begazolt egv kicsit. Tényleg hallott arról, hogy az új agronómus íratja a jószágkárokat. Jobbnak látta abbahagyni a vitát Bárkányi Gyurával. Gyura — úgy nézi -— nagyon jóban van az új agromómussal. összekapta hát a gyógyszeres dobozokat, s ellépet. em is látták már aznap este csak a kocsmában. Négyen ültek a kormos nagy ivó sarkában. Asztaluk úszott a sörben. A tartó mellé nyomkoN dott cigarettacsikkek is széláztak a sárga lében. A cimborák a kácsaszájút figyelték. láthatóan a legeszesebbnek tartották maguk között, ö pedig saját újmódi nótáját mondta, hogy azt mondja: Beléptem a téeszcsébe tviszt Bevittem a tehenem is Hadd tudja meg az a barom Miiven is a közös vagyon tviszt. Csosza Kónya, pukkadt Berta, meg a cselák Minyó, a hárem jómadár majd megszakadt a röhögéstől. Egy-kettőre megtanulták az újmódi nótát. A tvisztnél nagyokat csaptak az asztal szélére, hogy a söröskamcsók is táncra perdültek. Soká tartott volna még a lármás szórakoztató mulatság, ha be nem lép egy idegen. De az éppen belépett és egyenest hozzájuk tartott. Csendes lett a kácsaszájú és bandája, nem tudhatták, az agronómus meghallotta-e az új nótát. — Jóestét emberek — köszönt oda a lenszőke fejű agronómus. — Mire végzik? — Szeiivedtetjük magunkat, he-he-he, meg ezt a sört itt ni. Mert hát az köll az államnak, hogy elfogyjon a sör. Ebbül van a forgalom, mög a haszon. — Mondta a pukkadt — Űgy látom — szólt az agronómus — kendtek nem állnak rosszul a hazafiság dolgában. Hát éppen ilyen jóravaló embereket keresek én. Magáról már hallottam Szél elvtárs, azt mondják, hogy betegeskedik. — Igazat mondott, aki mondta — kontrázott Szél, és már készült is kirakni sorba a bizonyítékokat. Jól van, elhiszem, de azért mégis tudnék egy magának való munkát. Méghozzá olyat, amiért havi fizetés járna. — Aztán mönnyi lönne az? — Mondjuk egyelőre kilencszáz forint havonta. Még ha takarmányozást is vállalna, akkor három-négyszázzal több. — Nem uram, takarmányos nem lö| törvényt, hogy csak akkor „vöszik föl« a I munkái, ha azok a nagy repülök, amc- | Ivek itt járnak keresztül, a Rákóczi Tsz udvarából szállnak föl. Az pedig aligha _ lesz mostanában — Hát akkor isten, isten, amint megál- I lapodtunk — búcsúzott az agronómus. • — Meszet övött ez a koma. hallod — súgott a fülébe pukkadt Bertának az új- • , donsült éjjeliőr, s jót nyerített hozzá. A I k többit már értették a cimborák. I ásnap délután bent az irodában aláírták a szerződést. A téli ruhát attól tették függővé, hogy bírja-e majd Szél Jósika a szolgálatot. mmL&z- mmutízs JJ&ZL&MP-. A sziget, ahol a pásztori Helyismeretem, a szunyotudományokban elmélyedni gok ténykedései iránti teljes kívántam, az egy nagy, síi- érzéketlenségem, felette alrű nádasokkal körülvett szá- kalmatossá tett ilyen berek77—— „; -i-^-., Kossuthot — mert hogy " razulat voit. a nád pedig őri tisztség betöltésére, teéjszaka tényleg Sí tí az emler - _ i™dhatnám ondőinek az ellátására, s M azonban bevettek a szerződésbe. A pálinkát Szél Jóska elengedte. A hiteles okmány aláírása után az új éjjeliőr meg is kapta az első eligazítást. Hajnalig legalább háromszor-négyszer körbejárja az istállókat. De leginkább a kukorica mellett kell tartózkodnia, mert abból könynyen lophatnak. Most van a törés ideje, ahogy hordják befelé a termést, nem rakhatják mindjárt a katárkába. Előbb még ki kell azt válogatni. Szél elvtársunk — mert most már az I elnök is így tisztelte — úszott a gyönyörűségtől. — Nohát, hogy mennyi kukorica van itteni Tán ezür mázsánál is több. A 6zőke fejű, horihorgas agronómus rábólintott: ~ , — Valamivel már többecske annál. Nagyon ügyeljen, Szél elvtárs, nehogy kái essen. ' — Hova gondol az agronómus elvtárs? Olyan embörnek néz engöm? — Jó, jó. Majd múltával dicsérjük a napot. | Lassan, kínosan telt az éjszaka. Szél Jóskának nem jött álmosság a szemére. „titokzatos" növény: igen- még aznap hátat fordítottam igen meg lehet szeretni, és pásztorjelölti mesterségemvelem is ez történt, már pe- nek, és elkezdtem élni éldig bojtáríéle nem csava- tem — akkori, gyermekkori roghat órák hosszat a zi- létem — bolgod egy hónapzegő, hajladozó, suhogó, hul- ját. lámzó nádrengetegben. Eb- Éjjel-nappal kedvemre beli szenvedélyem napról csavaroghattam. Barátkoznapra nagyobb lőn. nöttön- tam a hajló sással, a lengő nőtt s tüze már nem is izzott, náddal, a víz színén lebegő hanem hatalmas lánggal lo- vízirózsával, gyékénnyel, kábogott. kával, a vízben tükröző, az A gulyánál, tinóságnál égről sütő nappal, a esillaezerszerte szórakoztatóbb gokkal és beletűnhettem a volt a szárcsa, bíbic, bölöm- csöndbe, és megtanultam a bika, nádirigó, rétihéja, gém, szél suhogósából a legcsosirály/ kárókatona, lile vagy dálatosabb melódiákat, ellesszitakötők szálldosását, eset- hettem a nádszálak mozduleg a menyétek ügyeskedő- lataiból a tánc fönségesen sét. a békák emberéhez ha- finom rezdüléseit, ritmusát, sonlatos úszómozdulatát s a szitakötők, madarak, pilnézni, figyelni, és mert egy lék, virágok színeiből ranyári hajnalon, midőn a gyogó képeket hordtam őszgazdám a víziparti csárdá- sze, halmoztam fel képzeleban várta a napfelkeltét, tem számára, engem szólított meg a lege- Ma is még a nádrengeteglöszélben egy igen fura for- ben látott alkonyokat tarmájú szerzet, azt mondta: to™ a legszebb színjátékoknak. Annyi sejtelmes zold, Aliig begombolta zsíros birkabőrködmö- __ nót, fülére húzta vedlett irhakucsmáját és I völna-^ króíve a berek százszor is megkerülte az óriás kukorica- * volna-e kedve a berek „ __ ... rakást. Nem bírt szabadulni a gondolat- vöróssast termo részében dám és szomorú kék, fensétól: mennyi sok szép kukorica és néki | munkát vállalni? Semmi ges bordó, komor barna, még egy cső sincs közte. De az a piszok I más doXga nem volna, mint él®nk sárga, harsány rózsaBárkányi Gyurka, az biztos hazaemel | csupán arra ügyelni, hogy szín' kármin, ezüst és arany majd vagy két kocsival. Ez még jobban ebbe a szépséges sásasba ragyogott egy-egy ilyen napbosszantotta. Sűrű, nehéz éjszakai csend senki se tehesse be a lábát lemente tündöklésében, hogy feküdt a határon, egy áldott lélek se mu- I a mi cédulánk nélkül! — több "^nt félévszázad után tatkozott semerre, csak egy bagoly hu- | ,nond'a ós itt előhúzott va- is egyre rajongóbban lelkehogott az irodaház kéményén, meg a te- • [amj tarisznyaféléből égy sedem ennek a tündérszelídhenek szuszogtak a karámban. idegen nyelvű, zöldszínű cé- ségű vidéknek a káprázatos — Pensze nappal dologba' van most JQ dulát és az orrom elé tar- naplementeiért. mindenki, este meg alig várják, hogy lehajthassák fejüket a párnára az embörök — rögzítette a valóságos tényállást a nagy szövetkezeti major egyetlen talponállója. Azután az agronómus jutott az eszébe. Jó nyersnyakas, velős komának látszik, de amúgy komoly embör lőhet. No azért, majd möglátjuk, hogy mögvárja-é itt a karácsonyi aszalt szilvát. * Amikor napkelte után hazaballagott, az asszony, meg a surbankó fia már talpon voltai:, csak a két kicsi aludt még. — Nahát, mi újság a kolhozban? — tudakozódott a felesége. Annyi a kukorica mög a krumpli, hogy nem is hinném el, ha nem láttam volna. Az ágy melegen tátotta a száját, úgy, ahogy Szélné felkelt belőle. Várta a házigazdát, az pedig nem látszott fáradtnak. csak nyugtalannak. Leült, felkelt, megint leült, ivott valamit, aztán csak annyit szólt, hogy „átmek a Bertához, majd gyüvök". A szokatlanul meleg őszi nap már az utolsó csepp harmatot is felszárította, mire megjött. Jóízűen evett, aztán még az üstökét is eldugta a osücskös-púpos nagy dunyha alatt. steledett már, amikor úgy érezte, nem kivánja tovább az ágyat. Frissen ébredt, a nagy bádoglavórba vizet öntött magának, szépen kibo'tótta. A színei után 3 hangok a a története. legizgatóbbak, nyugtatóbbak. Nincs az a zenekar, amely úgy tudna muzsikálni, mint a szél a nád milliom szálán, és nincs altató-dal, amely elringatóbb lenne a vízben unkogó békák énekénél. Hát még a madarak? Pityegés, kurrogás, méla bugás, harsány zengés, csodálatos finomságú és magasságú trillák zengenek a nyári alkonyok, hajnalok csendjében. Ezeknél a csodálatos hangversenyeknél úgy ültem a lassú folyású folyó partján, mint sokkal későbben az Operaház karzatán — kezemben a vezérfonállal. És amikor már megtanultam — vagy legalábbis azt hittem, hogy tudom — ennek a zenének, színjátéknak hangjait, változatait, legalább elbeszélve, leírva viszszaadni, akkor a mezőknek; berkeknek, vizeknek, réteknek, hegyeknek, — völgyeket is beleértve — mindennapi rajongójává váltam, és megszerettem a bennük élőket gondjaikkal, bánataikkal, örömeikkel s azóta szüntelenül igyekszem íróasztalomnál lejegyezni, visszaadni, az olvasó szeme elé varázsolni a látottakat, hallottakat. Mindig, miden írásomban — immáron negyedszázad óta — ezek a gyönyörűséges színek, muzsikáló hangok válnak keretévé embertársaim örömével, gondjaival; bajaival foglalkozó cikkeimnek, történeteimnek. Ez az én íróvá válásomnak E rotvalkozott, hadd lássák meg odabent a majorban: nem akármilyen éjjeliőrt kaptak. Az agronómus fáradtnak látszott. Nagv kék szemei véresek voltak a mostani sok motorozástól, meg a portól. A nap még ott ült a nagy semlyék fölött, de ő már hazafelé indult. Pillanatra megállt a kukoricánál, pár intő szót dörmögött az éjjeliőrnek. Az is hümmögött valamit, és hogy hintáizva, pöfögve elgurult a Pannónia, a kácsaszájú így summázta a dolgokat: — Jó fáradtnak látszik az atyafi. Máma éccaka biztos nem lösz benne lélök. Az idő már éjfélre járt, vagy már el is múlhatott. Szél Jóska pedig hegyezte a fülét, egyre türelmetlenebbül járkált a kukorica körül. — Ördög a fajtájukba, tán berúgtak, azért nem gyünnek. — Nagy messzeségből egyszer csak meghallotta: kity-katy, kity-katy. Közelebbről már az elszáradt kerekek kovácsot sirató nyö6z.örgése is idehallatszott. — No, ez meg a Bérta komám kocsija lösz. A dűlőút másik vége felül hamarosan felismerte csosza Kónya, meg cselák Minyó közös fogatának a zörgését is. Még türelmetlenebbül topogott: csak már itt lönnének. A két kocsi odakanyarodott a kukaricarakás mellé. Az éjjel járók még csak nem is köszöntek egymásnak, leugráltak a rossz kis szalmazsákokkal kárpitozott csatlódeszkákról. Sebesen dobálták a kukoricát, zuhogtak a csövek a derékban. Hogy emelkedett a kukorica, nem zörgött már annyira és még gyorsabban dolgoztak. Az éjjeliőr került egyet az udvarban, végigment a szénakazlak között is: nem ólálkodik-e valaki a környéken. Senkit sem látott. A Hold már jó órája lecsúszott és olyan sötét volt, hogy harapni lehetett volna az éjszakát. A nagy hizlalda sarkánál annyira közel ment el az agronómus előtt, hogy az még a fülét is leharaphatta volna. Az agronómus még a lélegzetét is elállította, hadd menjen csak útjára a koma. Az éjjeliőr tisztának találta a levegőt, kocogott vissza, s most már maga is hatával-nyolcával hajigálta a kukoricát a szekerekre. Amilyen szó nélkül jöttek, ugyanúgy mentek el a tolvajok a koporsósra rakott recsegő-nyikorgó szekerek tetején. Ahogy kiértek a dűlőútra, bent a majorban az éjjeliőr rágyújtott egy cigarettára, ezzel adván jelét, menjenek nyugodtan, jó a szerencse. Az agronómus ott a hizlalda ereszete aljában megértette az éjjeli jeladást. Később ő is cigarettára gyújtott, mintha csak azt akarta volna ezzel mondani: kácsaszájú Szél Jóska; most aztán nyákig ülsz a kakaóban. A láng lobbanására Szél JÓ6ka úgy érezte, hogy még a végbélzáró izmai is abbahagyták a működést. A fagyos rémülettől szinte gyökeret eresztett a lába. fogalma se volt, mi lesz. Az agronómus lassan, csendesen maslogott felé. mintha csak most érkezett volna. Jó estével köszönt, pedig már reggelt is mondhatott volna. — Hogy mondja a hivatal, szomszéd? — kérdezte tetetett nyájassággal, alig kivehető kajánsággal. — Megjárná — mondta amaz —, csak már kicsit hűvös az éjszaka. Kéne a pálinka! Közben nagy kő esett le a szívéről, tán még kuncogott is magában: no hát, sikerült átejteni Eke Ferkét. — Aztán nem látott erre senkit. Szél elvtárs? — Hallja-e, még egy bűregeret sé'. Egy nagy tompa zuttyanás volt a válasz. — Nem? 6 DÉL-Magyarország Vas*rnap' március *