Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

Befejezte tanácskozását a Hazafias Népfront III. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) mozgalmunk elődjét létre­hozta. Azótu a népfrontmoz­galom sokféle változáson ment keresztül: voltak egész­séges periódusok, s voltak olyan Időszakok ls, amikor nem ju irányban fejlődött. Vannak még ma is nehezen okosodó és Józanodó embe­rek, lm nem is nagy szám­ban. Az ország szekere a mögöttünk levő években ka­nyargós töltéseken vágtatott, itt lepottyantak róla egye­sek, ott lepottyantak és ott is maradtak. Ez mind a mai napig bántja óket, s vala­hogy úgy képzelik el — meg is lehetne nevezni őket: a kisgazdapárt, a szociálde­mokrata párt egykori !obb­oldali koriferusai —, hogy az ország szekerét majd szíves­ségből visszafordítjuk oda, ahol ők lepottyantak, és 01­ra felszedjük majd őket a nép szekerére. Ez nem fog menni. — Ma Hazafias Népfront­mozgalmunk élő, eleven moz­galom, működő bizottságai, nagy­számú társadalmi támoga­tói minden magyar város­ban. s a legkisebb faluban is ott vannak, és tisztelet­nek, társadalmi megbecsü­lésnek örvendenek. Ez egyik mutatója a moz­galom erejének, a közvéle­ményre gyakorolt befolyásá­nak, és annak is, hogy társa­dalmi rangot jelent a dolgo­zók körében a Hazafias Nép­front bizottságában dolgozni. — Amikor azt mondjuk, hogy a népfront párttagok és pérlonkívülick tömörülése egy politikai jellegű mozga­lomban, ezt úgy értjük, hogy a pártonkívüliség fogalma sokféle embert rejt maga mögött. Van közöttük olyan ember, aki korábban polgári pártokban tevékenykedett, s vannak olyanok — és nagy­számban vannak —, akik korábban semmiféle politikai pártban nem voltak. Lényeg az, hogy a magyar társada­lom politikailag aktív, po­zitív erői ma együtt vannak a mi Hazafias Népfront-moz­galmunkban. — Központi Bizottságunk megítélése szerint a Hazafias Népfront-mozgalom egészsé­ges, fejlődő mozgalom, s a jövőben még tovább fog fej­lődni. Ha a munkamódsze­reinket tovább javítjuk, még több embert tudunk és fo­gunk bevonni ebbe az aktív, népünkért dolgozó mozga­lomba. — A Hazafias Népfront mostani országos kongresz­szusa társadalmi életünk nagy eseménye, a népfront­mozgalom a nemzeti össze­fogásnak, társadalmunk nö­vekvő, erősödő szocialista egységének kifejezője és serkentője. A népfrontmoz­galomban dolgozó, a nép­front-bizottságokban tömö­rülő százezrek, • munkások, parasztok, értelmiségiek, kis­iparosok és más foglalkozású emberek munkája, cselekvő hazafisága bizonyítja a nép­frontmozgalom életerejét. Az ország sorsáért aggódó haza­fiak történelmünk egész idő­szaka alatt álmodoztak ha­zánkban ls az egységes nem­zetről, amely összeforrottan, belső megosztottság nélkül, egy akarattal dolgozik a ha­za felvirágzásán. a gazda­sági, szociális és kulturális kérdések megoldásán. hasem valósulhattak meg. A szdcialista társadalomban először jöttek létre annak a reális feltételei, hogy a tár­sadalmi gyakorlat összhang­ba kerüljön az emberiesség és az igazságosság általános elveivel. A szocialista társadalom magasabb rendű erkölcse a haladásért, a szocializ­musért a békéért folyta­tott harcban és munkában alakul ki és valósul meg. A társadalom ügyéért, a né­pért, a haladásért érzett fe­lelősség, áldozatvállalás összhangban van embertár­saink megbecsülésével és önzetlen segítésével. A szo­cialista erkölcs magában fog­lal olyan új erkölcsi elveket is, amelyek csak a mi tár­sadalmunkban alakulhatnak ki: a szocialista munka el­vét ,az egyéni és társadalmi érdekek összhangjára tá­maszkodó közösségi szelle­met, a szocialista hazafisá­got és nemzetköziséget. Erősebbé vált államunk legfőbb politikai alapja, a munkás—paraszt szövetség Rajtunk múlik, hogy a nemzet felemelésére mozgósítsuk társadalmunk minden erejét Ma. a szocializmus alap­jainak lerakása után — ami mérföldkő a szocialista nem­zeti egység kialakítása szem­pontjából ia — múltba tűnt a belviszály, a széthúzás, az ezeréves magyar átok. Ami régen vágyálom volt, ma va­lósággá válik. Megvannak az igazi nem­zeti egység alapjai. Raj­tunk múlik, hogy össze­fogjunk és a nemzet fel­emelésére mozgósítsuk dol­gozó társadalmunk minden erejét. — A dolgozó osztályok szövetsége egyértelműen szo­cialista tartalmat kapott, az összefogás célja most már a szocializmus teljes felépíté­se. Kiszélesedtek az összefo­gás keretei.. Társadalmunk valamennyi osztálya és szá­mottevő rétege közvetlenül érdekelt n szocializmus fel­építésében, és így a dolgozók (Kszefogása az egész nem­zetre kiterjed. A Hazafias Népfront tör­ténelmi szerepe a jelen­legi helyzetben éppen abban van, hogy a kibékíthetetlen osztályellentétek megszűnése adta lehetőségek révén akti­van segítse a szocialista tár­sadalom politikai és eszmei egységének a kialakulását, állandóan élessze és fokozza valamennyi dolgozó osztály és réteg, minden becsületes állampolgár felelősségtuda­tát és aktivitását a szocializ­mus teljes felépítésére. — A szocializmus sikeres építése ma mindenekelőtt gazdasági feladataink telje­sítésétől függ. Népünk alkotó energiáit, szorgalmát, talá­lékonyságát és lelkesedését gazdasági feladataink jobb elvégzésére kell mozgósítani. Társadalmunk gazdasági alapjai szilárdak, egészsége­sen fejlődnek. Iparunk öt­szörösét termeli a háború előttinek, teljesíti a terveket. A mezőgazdasági termelés a rossz időjárás ellenére is fej­lődött Hatalmas összegeket ruházunk be, hogy megala­pozzuk a Jövő fejlődését, de nem feledkezünk meg a má­ról sem. — Tisztelt kongresszus. Kedves elvtársak, barátaink! Nagy és egyben lelkesítő feladataink épp úgy, mint munkánk hiányosságai, a le­küzdendő akadályok ismere­tesek népünk előtt. Pártunk, támaszkodva a tömegszer­vezetekre és mozgalmakra — nem utolsósorban a Ha­zafias Népfrontra — társa­dalmunk nagy kérdéseit nyíltan feltárva, a néppel együtt kovácsolta ki jelenle­gi politikánkat. Magyaror­szágon egyszer s minden­korra a népé. őrködünk szocialista rendünk felett. Amikor arra volt szükség, kíméletlenül és a szükséges eréllyel léptünk fel a szocia­lizmus ellenségeivel szem­ben. Megszilárdítva szocia­lista rendszerünket, folytat­tuk az építés munkáját, s a mezőgazdaság átszervezésé­vel befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lera­kását. — A szocialista forrada­lom e másik nagy győzel­mével — a hatalomért foly­tatott harc ebben az össze­függében az első — lezárult nálunk az osztályharc egy fejezete. Erősebbé vált álla­munk legfőbb politikai alap­ja, a munkás-paraszt szö­vetség, egységesebb lett tár­sadalmunk. E történeti mér­földkőhöz eljutva lehetővé vált, hogy államunk a múlt harcait lezárva. általános politikai amnesztiát adjon azoknak, akik korábban vé­tettek ellene. Ez — mint a tapasztalat is bizonyítja — helyes volt és semmit sem változtat azon, hogy szocia­lista rendünk ellen büntet­lenül senki sem támadhat semmiféle jelszóval ezután sem. — Államunknak megvan a megfelelő szervezett ereje, honvédsége, határőrsége, bel­ső rendfenntartó erői, társa­dalmunk nagyszerű új, ön­védelmi intézménye a mun­kásőrség. Ezek keretében szo­cialista meggyőződésű, igaz hazafiak őrködnek határaink sérthetetlensége, népünk épí­tőmunkájának nyugalma, biztonsága felett. Mégis hangsúlyoznom kell, hogy rendszerünk legerő­sebb támasza a megvaló­sult. torzításoktól mentes, helyes, valódi kommunis­ta politika, amelyet né­pünk saját politikájaként ismer és támogat. A nép egyetértése és támogatása a ml rendszerünk legfőbb és legbiztosabb támasza. — Immár közel nyolc esz­tendeje töretlen vonalú és következetes politikát folyta­tunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt ta­pasztalatait, jobb- és balol­dali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gon­dolkodás elveit követi és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgalom, elsősor­ban az úttörő, a Szovjetunió Kommunista Pártja történel­mi tapasztalatait. — A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nem­zeti tömörülés jövendő útjá­ra tekintve, a legfőbb, amit és a kongresszusnak Köz­ponti Bizottságunk megbíza­tása alapján és nevében mondhatok, az, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak, társadalmunk veze­tő erejének politikája ezután sem változik. — Nem változik természet­szerűen népfrontpolitikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály veze­tésével a szocializmus építé­sében létrejött — a munkás­osztály, a parasztság, az ér­telmiség szoros együttműkö­dése — folytatódik. A társa­dalom tényleges szükségle­teinek kielégítésében a váro­Bi kispolgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenysé­gének területét és ezzel sa­ját becsületes munkája ré­vén boldogulását is. sem tudtak csapni, ahova kellett volna, sőt, az ellen­kező oldalra csaptak ezzel a „csapjunk oda* jelszó­val. — Lenin, a mi nagy taní­tónk nagyon pontosan és vi­lágosán meghatározta a pro­letárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendelteté­se az, hogy erő és hatalom legyen mindenféle kapitalis­ta restaurációs kísérlettel szemben. Továbbá legyen szervezője a szocialista tár­sadalom építésének. — Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el lehet keseredve manapság, mert a börtönök­ben nem sok ember ül most nálunk politika! okok miatt Akad néhány tucat Ilyen ke­serű ember. Most hely ls van (derültség, nagy taps), s ha már végképp nem akar valaki okosodni, lehet Ilyen­fajta orvosságot is találni. — Ml azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államha­talmunknak, amely a prole­tárdiktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel, és ha kell, elnyomással védje a nép szocialista vívmányait mindenféle kapitalista res­taurációs kísérlettel szemben, akár belülről, akár kívülről indul az ki, de működésében mindinkább előtérbe kerül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezése. Ez a mi rendszerünk, államhatal­munk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig kevés a tudománya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadal­masabb módszerét, és csak a ki zámi-bezárn ("-receptből áll egész vezetési tudomá­nya, az a mi közéletünkben ma már nem boldogulhat, és a jövőben még kevésbé sze­repelhet Az ilyen ellen har­colni fogunk. Gondolni kell arra is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956-ban volt. Mivel kezdő­dött az a bomlási folyamat, amely azután kedvező talajt teremtett mindenféle revizio­nista és ellenforradalmi uszí­tás számára. A gyanakvás­sal. Meg kell értenie minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Ab­ból kell kiindulnunk, hogy a nép a mi népünk, ml pedig a népért vagyunk, és ha a nép felelős helyre állított minket, azért tette, hogy a javára dolgozzunk. Hogyan lehet a nép ellenére a nép Javára dolgozni? Hiszünk abban, hogy az emberek fejlődnek Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján Gazdasági munkánk végső és legfőbb célja az életszínvonal emelése — Az ötéves terv negye­dik évében, 1964-ben az ed­digieknél is nagyobb felada­tokkal kell megbirkóznunk, a szocialista építés most azt igényli, hogy az egész nemzet vesse latba tudását, szorgal­mát, munkaszeretetét az 1964. évi népgazdasági terv teljesí­téséért — Gazdasági munkánk végső cs legfőbb célja az életszínvonal emelése és a fejlődés feltételeinek meg­teremtése. Népünk anyagi Jó­léte miatt nincs szégyenkezni valónk. Barát és ellenség látja: lakosságunk Jól táplál­kozik, rendesen ruházkodik, egészségesen, kulturáltan, nyugodtan és biztosan él és néz a jövőbe. Tudjuk, hogy egyes cikkekből ma is aka­dozik az ellátás, és munkál­kodunk ennek megjavításán. Tudjuk, hogy egyes dolgozó rétegek helyzete rosszabb az átlagosnál, de még távolról .sem tudunk minden Jogos igényt kielégíteni Kötelességünk, hogy az életszín vonalcmelés érthe­tő igényét összekapcsol­juk az életszínvonalemelés anyagi feltételeinek meg­teremtésével. így lesz az Igény egyúttal építő erő. A népfront is buzdítson jó és fegyelmezett munkára, helytállásra. Legyen hirdető­je annak a gondolatnak, hogy kezünkben van az életszín­vonal gyorsabb emelésének kulcsa. A népé az ország, a termelési eszközök, a gyár, a föld, a hatalom, a többi elsősorban a ml munkánktól függ. A szocialista társadalom megvalósítja az emberiesség­nek és az igazságosságnak mindazokat az éltalános el­veit, amelyeket a dolgozó nép az emberiség évezredes történelme során alakított ki. De ezek az általános er­kölcsi normák a szocializ­mus előtt, a dolgozók elnyo­másán és megnyom orításán alapuló társadalmakban so­— Mai szövetségi politi­kánkra mindaddig szükség lesz, ameddig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az ország szekerét. Hiú ábrándokba ringatják magu­kat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráci­ánk kiteljesedése liberalizá­lódás, . és reményt nyújt ka­pitalista elemek visszacsem­pészésére rendszerünkben. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a termelési eszközök köztu­lajdona megmarad és to­vább szilárdul; az ember­nek ember által való ki­zsákmányolása soha visz­sza nem tér. Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadal­munk a kommunista társada­lom felé fejlődik. — Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánk­ban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyar­ország nem talaj, és a jövő­ben sem lesz az a baloldali kalandorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján, ame­lyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egysegesen vallja, s munkás­osztályunk, népünk, a milli­ók meggyőződéssel követik. — A jobboldal, amikor tá­madott, úgynevezett demok­ratikus szocializmust, demok­ráciát és több szabadságot követelt, de nem mondta meg, kinek. Mi azonban em­lékszünk a történelemre: az ellenforradalom már Orosz­országban, a polgárháború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a politikailag tisztán nem látó embereket azzal a jelszóval, hogy szov­jet hatalmat, de kommunis­ták nélkül! 1919-ben is azzal uszították a társadalmi kér­désekkel teljesen tisztában nem levő emebereket a Ta­nácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellen­forradalmi propagandisták és imperialista sugalmazói nem találtak ki semmi újat — A „baloldal* is adott nekünk leckét. Ez ls eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a baloldali elhajlók is a marxista elmé­leten pontosan el nem igazo­dó és a társadalmi kérdé­sekben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak. Közismert, hogy vannak em­berek, akik szerint a dikta­túra annyi, mint odacsapni. A diktatúra azonban nem­csak annyiból áll, hogy csapjunk oda. Mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelszava­kat hirdették, még oda — Politikánk lényeges elvi alapjai tehát nem változnak és nem fognak változni a módszerek sem. Politikánk ereje növekszik, s ereje min­denekelőtt és elsősorban a szocialista eszme erejében van. Hiszünk eszménkben, hiszünk abban, hogy az <jm­berek fejlődnek és nézeteik változnak, de szocialistává változnak és nem visszafelé. Vannak és még lesznek sú­lyos Idők, nehéz helyzetek. Népünket olyan szellemben szeretnénk nevelni, hogy ha kell, kész legyen meghalni is a nép új világáért és jöven­dőjéért De nem azzal a frázissal dolgozunk, hogy halj meg. Mi az életre gon­dolunk. és azt mondjuk, hogy élj és dolgozz a szocia­lizmusért (Taps.) — A ml szemünkben nem bűn ha az emberek a szocia­lista társadalom építése köz­ben is keresik anyagi boldo­gulásukat. Véleményünk sze­rint a szocializmus építésé­nek igazi lendítő ereje akkor jelentkezik, ha az eszme és az érdekeltség egy irányban hat. — Lenin' mondotta annak idején, hogy a szocialista tár­sadalmat nem lehet elkép­zelt emberekkel felépíteni. A szocialista társadalmat csak olyan emberekkel lehet fel­építeni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztsá­gunk a szocialista útra lépett. Belépett a termelőszövetke­zetekben és ezzel megterem­tette a szocialista mezőgaz­daság alapját, de látni akar­ja munkájának eredményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember mar­xista, és ha a munkaegység 16 forint, akkor a nem mar­xista parasztember annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve a szocialista mezőgazdaságnak. — Nem szűnünk meg pro­pagandamunkát végezni az iskolákban és az egyeteme­ken, marxista képzést adni tanfolyamokon, mindennapos agitációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme foko­zódó erejét segítse az ugyan­azon irányban ható anyagi érdekeltség. Ml s szocializmus építése* nek lenini elveként tisz­teljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb élet­ért harcolunk és velünk jönnek azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak. Mi, kommunisták, ha kell, tényleg meghalunk pártun­kért, de tudjuk, hogy népünknek nem azért kell a szocialista társadalom, mert élt egyszer egy Marx Károly nevű' ember, aki le­írta azt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista tár­sadalom fogja felváltani és mert egy rovatban ki kell pipálni, hogy ez végre van hajtva. Azért kell, mert a marxizmus tudományos vi­lágnézet, amely már a gya­korlatban megvalósult, igaz­sága bebizonyosodott, azért kell szocialista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a párt, mint fegy­ver, hogy a szocialista tár­sadalmat megvalósíthassuk népünkkel együtt, népünk ja­vára. A békét védelmező erők szövetségesei vagyunk — Ugyanaz a következetes­ség, amely belpolitikánkat jellemzi, vonatkozik külpoli­tikánkra is. Mi a Szovjet­unió, a Varsói Szerződésben tömörült országok, az ösz­szes szocialista ország szö­vetségesei vagyunk, a gyar­matosítás ellen küzdő népek harcostársainak és szövetsé­geseinek tekintjük magun­kat, a társadalmi haladás erőinek, a békét védelmező erőknek a szövetségesei va­gyunk és maradunk. Ren­díthetetlenül és változatlanul valljuk külpolitikánk alap­elveként a békés egymás mellett élés elvét. — A békés egymás mellett élés persze kockázattal is jár. Ez természetes. A művészet­ben ls van kockázat és a rendszerek összehasonlításá­ban is van kockázat, de ezt a kockázatot mi vállaljuk, mert a helyzet úgy alakul, hogy ha a rendszerek jóságáról kell vitatkozni, akkor a fő kér­désben ellenfeleinknek nincs mit mondaniok. Mert a fő kérdés az, hogy a termelési eszközök magántőkések bir­tokában legvenek-e. vagy a nép tulajdonában, köztulaj­donban. Ebben nem vitat­kozhatnak velünk. — Mi a békés egymás mel­lett élés összes veszélyeit minden vonalon nyugodtan vállaljuk, vállaljuk a keres­kedelem terén, a kultúresere terén, a rendszer összehason­lítása terén és a módsze­rekben is. Mindezt abban a meggyő­ződésben, hogy a ml esz­ménk az igaz eszme, a ml rendszerünk a Jobb rend­szer, és a békés verseny­ben is győzni fog a kapi­talizmus fölött. (Taps.) — Néhány szót szólnék munkánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gon­dolok. Azt monhatom ennél a kérdésnél is, hogy nlnca 2 OÉL-MAQfAKORSUü swoft* mm. ntnli* a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom