Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-25 / 20. szám

LEHET-E HOMOKON TAK ARMÁNYT TERMESZTENI ? — ATTELELTETES VAGY -ATVESZELÉS"? — A KUNSÁGBAN SEM LEHET ELH AGYM AZ ÖSZI SZÁNTÁST Takarmánytermesztési tanácskozás Szegeden i Igények és lehetőségek Tsz-elnökök, agronómusok és állattenyésztők részvételével a takarmányozásról egésznapos ankétot rendezett tegnap Szegeden a járási tanács mezőgazdasági osztálya, az Agrártudományi Egyesület, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete. Megjelent Sas Béla, a Csongráu megyei tanács vb. homokon is kitűnő ered- agronómiájáról, valamint ménnyel lehet termeszteni üzemszervezési kérdésekről a martonvásári l-es hib- beszélt. Hangsúlyozta: saját rid kukoricát. Az eddigi tapasztalat szerint holdanként 27—30 százalékkal adott több termést, mint a szabadvirágzású kukorica. Ezután Egri Andor, a Bács Megyei Állami Gazdaságok kecskeméti igazgatóságának főagronómusa a saját homokmezőgazdasági osztályának területükön elért takarmányvezetője, Glemba Pál., a jára- termesztés eredményeiről besi tanács végrehajtó bizottsá- szélt. gának elnökhelyettese, vala- — A homokos területek mint a járási pártbizottság alacsony hozamának javítátöbb képviselője. Megnyitó beszédet mondott Kotormán Mihály, a járási tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője. Hangsúlyozta, hogy a tsz-eknek a következő időben meg kell oldaniuk az állatok biztonságos takarmányozását minden időszakban. Ezt csak a szálas- és abraktakarmányok hozamainak növelésével lehet megvalósítani. Példával illusztrálta, hogy a szegedi járás tsz-eiben a szántóföldi takarmánytermelés egyre kisebb területre szorult az elmúlt években. A szántóterületnek 1960-ban még 59, 1961-ben 51, 1962-ben 48, a múlt évben pedig már csak 39 százaléka jutott takarmánytermesztésre. Egy friss adat szerint 57 tsz-ben összesen 397 vagon abrak takarmányra lenne szükség a biztonságos áttelel tetéshez. Tizenegy tsz rendelkezett csak 54 vagon takarmányfelesleggel. A tsz-ek silózási tervüket is csak 70 százalékra teljesítették az ősszel. E komoly problémák megoldásának jegyében tanácskoztak az ankéton. Elsőként dr. Antal József tudományos kutató, a Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese tartott előadást a kukorica és a lucerna homoki termesztéséről. A lucernát nem vetni kell, hanem telepíteni. Homokon ezt augusztus 20 és szeptember 5 között kell elvégezni. A szerves trágyázott, jól elkészített talaj kétszer annyi terméssel hálálja meg a ráfordított munkát. A következő évek jó termése is azon múlik. hogy az első esztendőben teljes virágzásában kaszáljuk-e le a lucernát. Ez esetben a gyökérnyak annyira megerősödik, hogy tarlómaradványai annak idején, a feltörés után gazdagon fizetnek nitrogénnel. A homokon termesztett kukoricáról szólva az előadó elmondotta, hogy a legcélravezetőbb vetési időszak április utolsó és május első hete. Sem a hibrid, sem pedig a szabadvirágzású kukorica nem szereti a homoktalaj erős hőmérséklet-ingadozását, a nappali gyors felmelegedést, majd az éjszakai hirtelen lehűlést. Megerősítette a kísérletek után folytatott gyakorlatot, azt, hogy sához az is hozzátartozik tapasztalatuk alapján homokon is meg lehet termelni holdanként 200 mázsa zöldtakarmányt. Csak ennek az eredménynek a birtokában változhat "meg a jelenlegi valóság, amikor a télben nem az állatok átvészeltetéséről, hanem biztonságos áttelel te tésükről beszélhetünk. A tanácskozáson Sas Béla jugoszláviai tanulmányútjának tapasztalatairól számolt be, s a fejlett jugoszláv raemondotta —, hogy felszámol- zögazdasági gépipart diafilmjük azt a gyakorlatot, misze- vetítéssel érzékeltette. Az ezt rint a futóhomokot nem kell követő vitában a többi köősszel szántani. Éppen ősszel zött felszólalt Váczi József, a kell, azért, hogy legyen ideje sándorfalvi Űj Élet Tsz elnöa talajnak kigyomosodni. A tavaszi szántást elviszi, kiszárítja a szél. Maár András, a bugaci Béke Tsz főagronómusa a tömeg- és abraktakarmányok termesztésének nagyüzemi ke, továbbá Bujdosó Albert, a pusztaszeri Petőfi, Jelev.fi Antal, a sándorfalvi Aranykalász és Dér Imre, a tápéi Tiszatáj Tsz főmezőgazdásza. Az ankét Sas Béla zárszavával ért véget. H a leszámítjuk a kommunista gyűléseket, a termelési tanácskozásokat, a munkahelyi rövidebb-hosszabb "hogyan jobta és hófehér. Ök írogatják a névtelen leveleket különféle szervekhez, amelyben "élesen rámutatnak a szocializmus hibáira"; és a »régi boldog ban« megbeszéléseket, az világot« állítgatják példákéemberek összehasonlíthatatlanul többet foglalkoznak a fogyasztással, mint a termeléssel. Odahaza, a kávéházi asztal mellett, baráti találkozókon, vagy éppen a fodrásznál többnyire arról esik szó, hogy némely fogyasztási cikkből igen gyér a választék, ilyen vagy olyan áru nem kapható, silány a minőség. magasak az árak és így tovább. Legtöbben persze csak úgy elmondogatják ezeket napról napra, minden különösebb indulat nélkül, mert egyszerűen "rááll a szájuk", ezzel eltelik az idő. Akadnak azonban olyanok is, akik lépten-nyomon "jól kiverik a balhét«, hogy mégiscsak hallatlan, milyen nehéz az élet Az ilyenek mindent és mindenkit okolnak, készek a legkisebb hivatali írnokoktól kezdve a miniszterékig felvetni a felelősség kérdését ez is meg az is költenek, mint amennyi a jövedelem, az előbb-utóbb menthetetlenül elszegényedik, tönkremegy. Az ország is hasonló sorsra jutna, ha vezetői engednének az olcsó pül, amelyben — úgymond — demagógiának és hamis nép>1 nekik mindenük megvolt. Ez a típus kevésbé érdekel minket, mert egyrészt egészen szúk réteget képvisel, másrészt az a tapasztalatunk, hogy ma is kevesebb gonddal él, mint például az a munkás, aki már közel húsz nem tűznénk éve töri magát az országépí- évről evre tésben, mégis vannak jogos kielégítetlen igényei. A rosszindulattal és a butasággal különben is nehéz vitatkozni. Inkább azokhoz a tömegek- ... hez szólunk, akik szóbeszéd sem lepnénk előre egy tapodközben gyakran ártatlanul sem Az oblomovizmus, megfeledkeznek ugyan az élet a renyheseg allaspontja volsine qua non-ját jelentő terszerúségtől vezettetve csak a mának élők igényeit kívánnák kielégíteni. it érne az élet, ha csupán állandó szimpla körforgásból állna, ha magunk elé jobban élés, majd a kommunizmus ragyogó perspektíváját? Az idén ugyanannyit kolthetnénk ennivalóra és ruházko" dásra mint tavaly, s jövőre melésről, munkaidejük alatt azonban legtöbbnyire jól megállják a helyüket. Fegyelmezetten végigdolgozzák a munkaidót, mert magukénak vallják a párt és a kormány célkitűzéseit. Ha ök "napirenden tartják" az ellátás nehézségeit, ha elégehibás az ő szemükben, csak detlenek bizonyos negatív jeegyedül saját személyük tiszMárciusban nyit a szegedi gyermekkönyvtár Szegeden nincs gyerekkönyvtár. Az ország minden nagyobb városában van. És Szegednél kisebb helyeken is: Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Békéscsabán, Kecskeméten. Nálunk is szükség lenne rá. A 28 szegedi általános iskolába 12 ezer 550 tanuló jár. Ez a sok gyerek az iskolai ifjúsági könyvtárakból és. a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtáraiból szerezheti be azokat a műveket, amelyeket el akar vagy el kell olvasnia. Ezek a könyvtárak azonban nem tudják a fiatalok könyvszükségleteit, igényeit kielégíteni. Gondok, bajok A 28 általános iskolá ifjúsági könyvtárában összesen 11 ezer 531 könyv van. Ez elég tekintélyes számnak látszik. Ha azonban meggondoljuk, hogy a gyerekek számára kötelező olvasmányok mindössze 957 példányban vannak meg bennük, továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy a sok könyv egy része nem is gyerekeknek való, rögtön világossá válik, hogy az iskolai ifjúsági könyvtárak, sajnos nem sokat jelentenek a szükségletek kielégítésében. Javítanak valamit a helyzeten a Somogyi Könyvtár fiókjai. Ezekkel azonban, egyebek közt, az a baj, hogy bennük az ifjúsági könyvekkel együtt vannak a felnőtteknek való művek. Ezért sok olyan könyv_ kerül a gyerekek kezébe, amelyik nem nekik való és nem is ajánlatos. hogy elolvassák. A végleges megoldás Ezeket a problémákat csak az oldaná meg véglegesen, ha egy jói felszerelt gyerekkönyvtárat létesítenének Szegeden. Mint ahogy már volt is ilyen a városban. Az első 1954-ben nyílt meg a Takaréktár utcában. Tevékenysége nyomán gyorsan felszökött a gyerekolvasók száma. Ezt a könyvtárt azonban később a Horváth Mihály utcába helyezték át, s nagyon rövid ideig működhetett, mert 1956-ban, az ellenforradalom idején, felszámolták. Azóta — hiába a Somogyi Könyvtár vezetőinek minden erőfeszítése — nem sikerült újra gyerekkönyvtárt létesíteni Szegeden. A legnagyobb akadály a helyiség hiánya volt. A Somogyi Könyvtár vezetői ugyan sokféle alkalmasnak látszó helyiséget javasoltak az illetékeseknek, de mindről kiderült, hogy fontosabb célokra kell. Évek teltek el így. Néha már úgy látszott, bármilyen nagy a szükség, a gyerekkönyvtárból semmi sem lesz. Társadalmi összefogással A gyerekkönyvtár ügyét végül is társadalmi összefogás lendítette ki a holtpontról. Amikor megalakult Szegeden a könyvbarát mozgalom akcióbizottsága, a Hazafias Népfront városi bizottHűtőszekrény IIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII !l' llllllllllllllllll műanyagból iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mi Kisinyovban új hűtőszekrény-típust készítettek „Nistru" elnevezéssel, melynek az a legfőbb erénye, hogy szinte teljes egészében műanyagból épült. A hűtőszekrényben mindössze két fémből készült alkatiész van: a motor és a kompresszor. Az új hűtőszekrény súlya mindössze 50 kilogramm, űrtartalma pedig 120 liter. ságával együtt kezébe vette a gyerekkönyvtár ügyét A bizottság tagjai beadványokat szerkesztettek, hivatalokat, intézményeket keres tel; fel, sokfelé kilincseltek. Az akció egyre nagyobb hullámokat vetett és végül eljutott az SZMT-hez, illetőleg a művelődési otthon mellette működő vezeiő szervéhez, tanácsához. Az SZMT és a tanács aztán segített. A gyerekkönyvtár céljaira felajánlották a Juhász Gyula Művelődési Otthon 87 négyzetméter alapterületű klubhelyiségét. A puszta helyiség természetesen még nem minden. Az SZMT és a művelődési otthonok tanácsának felajánlása azért is dicsérendő és méltó a megörökítésre, mert több ennél. Az átadott helyiséget fel kell újítani, tatarozni kell. átalakítani: a felajánlás ezt is tartalmazza. A Juhász Gyula Művelődési Otthont 300 ezer forint értékben most tatarozók. Ebben a gyerekkönyvtár felújítása is szerepel. De az SZMT még ennél többet is tett: a Juhász Gyula Művelődési Otthon Könyvtárából átadja az új gyerekkönyvtárnak az ifjúsági anyagot. A Somogyi Könyvtár felkészült A többi most már a Somogyi Könyvtárra tartozik. A könyvtárt nem érte felkészületlenül a felajánlás. Bármennyire is reménytelennek látszott ugyanis a gyerekkönyvtár létesítésének ügye, a Somogyi Könyvtár mindig abban a szilárd reményben dolgozott, hogy egyszer mégiscsak megvalósul. Egvik alkalmazottukat, Lukátsy Saroltát. aki az új könyvtár vezetője lesz, az elmúlt években szak tarfolyamokra küldték, s tárgyallak a Művelődésügyi Minisztériummal ls, hogy a könyvtár korszerű berendezését biztosítsa. A minisztérium ezt vállalta iá Tekintettel azonban arra, hogy az SZMT nagyszerű felajánlása hirtelen és váratlanul született meg, az új bútorok elkészülésére várni kell. A könyvtár megnyitását azonban nem lehet tovább halogatni. Éppen ezért a terem átalakítása után rögtön meg is nyitják. Egyelőre ideiglenes berendezéssel és könyvállománnyal. Most csak mintegy háromezer kötetet helyeznek el benne. Ha azonban elkészül a korszerű, modern és végleges berendezés, a gyerekek tO—12 ezer könvv között válogathatnak majd. Az új' könyvtár a tervek szerint márciusban nyitja meg kapuit az olvasni vágyó fiatalok előtt.. lenségekkel, ez még hasznos is lehet. Az egészséges türelmetlenség gyakran lendítő erővé válik a napi munkában, . vagyis arra ösztökéli az embereket, hogy személyes ügyüknek is tekintsék az ütemes tervteljesítést A fogyasztási cikkek minősöégének bírálata arra mutat, hogy az igények megnövekedtek, nem mindegy az embereknek, mennyit és milyen árut vásárolnak a pénzükért. A párt, a rendszer nevelte őket igényesekké, gondolkodókká, mindig jobbra törekvőkké. S mivel az ilyen vásárlók túlna ez, amely a hast'öltésnél és a lustálkodásnál többre nem törekszik. A mi pártunk a tömegek akaratát kifejezve arra törekszik, hogy a ma szebb legyen a tegnapnál és holnap gazdagabban, kulturáltabban éljünk, mint ma. S ez meg is valósul. Csongrád megye lakosságának fogyasztása tavaly például 9 százalékkal volt több, mint 1962-ben. A párt mindig ébren vigyáz arra, Ijogy a nemzeti jövedelem jelentós hányadát évről évre beruházzuk. egyre több gyár, iskola, kórház épüljön, mert enélkül egykettőre lemaradnánk más szocialista országok népei mögött Azt mondják, hogy a magas színvonalú termeléshez nemcsak fejlett technika szükséges, hanem fegyelmezett munkásgárda is. E tekintetben nincs is hiba nálunk. A munkásoknak köszönhető elsősorban, hogy a nyomórészt termelök is, pél- n^SYe. s benne Szeged ipara dául egy-egy silányabb ruha- is teljesítette termelési teranyag nem egyszer arra kész- vét- Menet közben azonban teti őket, hogy levonják a 1a- mindig számos probléma nulságot és a maguk üzemé- adódlk- s ennek egyik oka, ben lehetőleg kifogástalan h°Sy az egyes ember igen sok termékeket állítsanak elő. A

növekvő igények maximális kielégítése, a párt és a kormány legfőbb gondja Az SZKP helyen csak globálisan látja a feladatokat, a konkrét tennivalók és azok kihatásai kevésbé ismertek előtte. Vagyis némelyek nem értik világosan, hogy az ő igényeik kiXXII. kongresszusának egyik elégítése miként függ szorojelszavát, hogy >>mindent az san össze a mindennapi munemberért, az ember javára", kájukkal. mi is magunkénak valljuk. Ez azonban nem elhatározás vagy központi intézkedés kérdése elsősorban, hanem termelési probléma. Kétszerkettőszerű igazság, hogy csak azt lehet elosztani, amit kigazdálkodunk, megtermelünk. Nincsenek közöttünk istenek, 4

pártszervezeteknek sok még a tennivalójuk ezen a téren. A Csongrád megyei pártbizottság állásfoglalása az ipar és a mezőgazdaság idei feladatairól részletesen megjelöli, mire kell gondosan ügyelakik valamiféle csodalatos niök az i*3*™ szövetkezeti kenyérszaporítással napról kollektíváknak. Aki valóban napra jóllakassak hazánk tíz- azt akaria> h°g>" bovuljon az millió lakosát, magunknak áruválaszték, az szemely szekell több kenyérgabonát rint is vállaljon felelősséget aratnunk és mindent előállí- Például az exporttervek matanunk, amire egyre kultu- radektalan teljesítéséért, a ráltabb életünkhöz szükség kulkereskedelem részére van. Nem segít rajtunk más, csak önnön belátásunk, szorgalmunk és tehetségünk. A párt és a kormány minden erejével törekszik a jólét fokozására: reális terveket készít, jól szervezi a munkát, helyes gazdaságpolitikát folytat, erőnkhöz mérten fejleszti az ipart, gépesíti a mezőgazdaságot. Mindez természetesen csak akkor gyümölcsözhet, ha népünk úgyszólván együtt gondolkodik ,az ország vezetőségével és erejét maximálisan latba veti a kitűzött célok eléréséért. Ha valaki most felállna egy1 gyűlésen szónokolni és nagy hangon követelné, hogy ebben az évben változatlan árak mellett minden dolgozónak, mondjuk, 50 százalékkal emelni kell a munkabérét, egész biztosan kinevetnék. Még ott is, ahol csak pártonkívüliekből tevődik össze a hallgatóság. Kinevetnék, mert még a legkevesebbet politizáló, a valóságtól legjobban elszakadt emberekben is felvetődne a természetes kérdés: miből? Elképzelhető ugyan ilyesmi, de csak hóbortos emberek agyában, hiszen ez biztos 'katasztrófához vezetne. Az árukészleteket egy-kettőre szétkapkodnák, néhány hétig esetleg lenne nagy eszemiszom boldogság, azonban mivel kiürülné a népgazdaság éléstára, utána — mint mondani szokás — nézhetnénk az eget. Amelyik családban többet fogyasztanak, gyártott áruk jó minőségéért. Növelnünk kell a külkereskedelmi forgalmat is ahhoz, hogy minél több fogyasztáscikket importálhassunk, s az. üzletekben olyan árukhoz jussunk hozzá, amelyek leg jobban tetszenek. Emellett persze elengedhetetlen követelmény, hogy gyáraink ne haszontalanságokból, hanem a kijelölt cikkekből teljesítsék a tervet, mégpedig mindig pontosan határidőre. Takarékoskodjanak főleg a drága importanyagokkal, törekedjenek a gépek, berendezések tökéletesítésére, a minél nagyobb szervezettségre. Aki tudja, mit kell tennie, mégis közömbösen megy el az észlelt hibák mellett, az nem követelheti teljes joggal, hogy az ő állandóan növekvő igényeit az állam kielégítse. T

udjuk, hogy elég népszerűtlen dolog állandóan a termelés fontosságát hangsúlyozni, hiszen gyakran a legszorgalmasabb munkások veszik ezt magukra, akik minden agitáció nélkül is példásan dolgoznak. A kommunistáknak mégis beszélniük kell erről, ahol csak alkalom adódik, mert egyedül a munkából élünk, csak a munka emelheti társadalmunkat solia nem képzelt magasságokba. F, NAGY ISTVÁN Ssoffibat, 1964. január 25. dtl-magyarorszag 3