Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

Nyilvántartás a magyar utakról A Közlekedés- és Postaftgyi Minisztérium elkészítteti azt az úthálózat-fejlesztés tervet, amely 1980-ig megszabja a feladatokat Az elgondolások szerint 1980-ig körülbelül hatezer kilométer hosszú úthálózatot kell részben rendbe hozni, részben építeni. Az ilyen nagyarányú úthálózat-fejlesztési terv elkészítéséhez sok adat szükséges. Éppen ezért pontosan nyilvántartásba veszik — mégpedig az 1964. január 1-i állapotnak megfelelően — az ország valamennyi útjának, még a földutaknak műszaki adatait is. Az úthálózat-fejlesztési terv készítését nagyban segíti az 1963-ban végzett nagyarányú forgalomszámlálás, amely szinte tökéletes térképet nyújt a szakembereknek. melyik ütem milyen a forgalom, hol jelentkezik növekedés, milyen a forgalomáramlás iránya. A forgalomszámlálás óriási adathalmazát a gépi adatfeldolgozó állomás még 1964-ben részletesen kiértékeli. Art például már most meg lehet állapítani, hogy korszerű, új ntat kefl építeni például Debrecenben, jobb utakkal keli összekötni a tisztántúli és az észak-magyarországi ipartelepeket. A nyilvántartás, a forgalomszámlálás és egyéb szempontok figyelembevételével az Útügyi Kutató Intézet megállapítja, milyen forgalmi igények jelentkezhetnek 1980-ig, és ennek ismeretében teszi meg javaslatát új iitak építésére, illetve rögzíti, bogy a meglevők közül melyeket keifl korszerűsíteni. (mm Takarékosság vagy hanyagság ? A Kisteleki Gépállomás az szerződést. A Szuper-Zetort idén 25 taz-szel kötött szer- nem hozták főjavításra jabogy nem tudunk velük menni 1—2 napig tartó szer. ződést különböző erőgépek nuárba_ j-y.- npdl. vízre. A gépekkel addig doltervszerű megelőző karban- nuarDan> amiKor P^g 11131 — i*.- -i gozunk, amíg valamelyik el nem romlik. Ezzel kapcsolatban vitatkoztunk már a gépállomással is. Hiába, a mi tartására, b azok kis- és nemigen használták sürgős nagyjavítására. Kérdés, hogy munkára. Február végén ke. a szerződésben foglaltakat rült hozzánk a gép és mártt.J^W ciusb3n lett kész. Ezt köve- ^f^1^ keB mindkét fel? Harmati Ist- , Megtudtuk viszont: a sován, a gépállomás igazga- tóén apnlisban nem hoztak vényházi tsz-ek gépeik erejétója és Csehó József munka- szervizre, csak júniusban, és- vei is összefognak, hogy egygépmechanikus erre így vá- pedig kisjavításra. Kihagyták másnak segítsenek az őszi azután a júliusi és a szepmunkák elvégzésében. Ha ez laszolt: — Bár úgy lenne, hogy temberi szervizt és október- van. lehetett volna időt egymás munkáját segítenénk, ^ kértek agép_ szakítani arra, naqyobb kirXiüf AJT^SZ s™n -«» V€SZélye nélkül-hogy 32 kevés kivételtől eltekintve, tuk. A Z 30—1 l-es traktorral ePPe" s0™6 Sepet szervizre felrúgják a szerződésben még rosszabb a helyzet: má- vigyék és elejét vegyék az foglaltakat Mert mit is tar- jusban S2)Sryiz helyett folyó- esetleges rongálódásnak. tornáznák a kölcsönös szer- ... A kisteleki Felszabadulás ződéskötések? De beszélje- lavitast Kapott. fc> nem hoznek a tények, a kartonokra fák szervizre júniusban, jú- 11855 csak negyedevi szer víziek tetett pontos adatok — liusban, csak szeptemberben re kötött szerződést. Gépei mondja a mechanikus. kisjavításra. Az októberi és havi átvizsgálását és az ola„ . ... • l novemberi szenart sem jozást ^^ végzik Kihagyott javítások igénybe s december _ elejen generáljavításra hoz. eL AZ vaiaszoita — Egész évben egy erő- ták ezt a gépet. Busa Vilmos, a tsz elnöke gépre általában 7 szervizt, _ _ hogy a kisjavítást egy úgynevezett tervszerű meg- I HláSÍk OlÖül ÉrVCÍ esetben kikerültük, mert előző karbantartást tartal- Mlnt megtudtuk, a kiste- tudtuk, hogy ez év végén maznak a szerződések. Száz leki Felszabadulás Tsz vi- mindkét gép generáljavitásműszaknorma után pedig na- szonylag betartja gépiéi kar- ra, motorcserére szorul. gyöbb átvizsgálást, kétszáz bantartásával az időponto- A pusztaszeri Petőfi Tsz„. , .. , . , kat. Egy szervizt ugyan itt , . . _ , , muszáknorma elérésékor ala_ ^ kjhagytak ^ptemberben nek 1131,0111 közül posabb foíyójavítást, 400 mű- egy Z 25—K típusú gép ese- kettő most van főjavításon, szaknormánál viszont főjaví- tében. ofctóberban viszont — Érthető — mondta Fűtést, motorcserét, hengerfú- ugyanez a gép kisjavítást j^p János ^^ ha a „r, ,, . -j-t kapott. A Szupier 50-essel rást stb. A szerződősben egyűtt ^ generáljavítósra mindezt pontos határidőben szorult. állapítjuk meg, úgy osztva S mit mondanak a gépállomás panaszaira a szóban forgó tsz-ek? A sövényházi be valamennyi tsz gépiéit, hogy a torlódásokat elkerüljük. De vegyünk csak elő egy szerződest! — Itt van például a sövényházi Árpád vezér Tsz. Egy Szuper-Zetor 50-es és harmadikat nem tudjuk vinni az előírt szervizre. Közös érdek a mezőgazdász távollétében a könyvelésben dolgozó Horváth József a következőket válaszoltam — Csak két gépünk van, tehát, nem állhatunk meg egy Z 30—ll-«s gépre kötött egyikkel sem. Ezért „Disznótor" FUTÓSZALAGON Fehér, zúzmarás bundában vacog a reggel a vágóhídon. De nem így az emberek, akik felgyűrt ingujjal, cseppet sem fázósan munkához látnak. Mintha valaki láthatatlan pálcával intett volna, kezdődik a reggeli koncert, a nagy „disznótor" kísérőzenéje. Érces tenorral, visítással indulnak akolról akolra vesztőhelyük felé a párnásra hízott sertések. Az utolsó szektorban már riadtan bújnak össze, vesztüket érezve, s bizony biztatni kell őket. Nem kancsukával, korbáccsal, hanem ahogy itt mondják, villanyostorral. Elég csak az ostor hegyének érintése, s végigfut az áram a zsíros párnán, a lábakon a föld felé. ^ Érzéstelenítő Itt nem ennivaló van a váffyúban, mint a hizlaldában. Ez a szegedi vágóhíd villamosszéke, a vágószalag első állomása, az érzéstelenítő. Még egy utolsó elhaló visítás, és már nem is érzi a kést a disznó. Ugyan rúg még néhányat, amikor belehuppan a forró vizes kazánba, de már mit sem érez. Ruhájatépetten, fehéren bukik ki a kopasztóból. Innen aztán indul kézről kézre, pontosabban vándorol a hízott sertés a szalagon, míg végül darabokra bontva hűtőbe, csomagolóba jut. De addig sok minden történik. A csarnokban londoni köd van. Olyan sűrű a gőz, hogy vágni lehet. Könyékág gyűrött ingujjal, nagy, csizmás herkulesek, 'erős emberek „ki mit tud és add tovább" játékának színhelye ez a csarnok. Ki mit tud? Az idősebbek többet, a fiatalabbak kevesebbet Egynémelyiküknek még szegényes a szakmai tapasztalata, ezért sűrűn beleszalad a zsírfejtő kés a sonkába, a karajba és hullik a szín hús a zsírnakvaló közé. Lám most is Dobó István, a telepvezető pirongatja a fiatalabb legényeket Megnyílt a zsilip — Ne naggyázzátok, kárba megy a hús, ügyeljetek jobban! A csoportvezető, K rizsán János már erőteljesebben szólítja a hibát vétőt. Mo6t éppen az egyik idősebb munkás szégyenkezik, mert őt is figyelmeztetni kellett — Elszaladt a kés — magyarázza, s máris nyúl az újabb sertés után. Késével azonban már óvatosabban nyes, mert igaza van Krizsán elvtársnak. Még itt lépkedek a körmök tetején, átlépve a szőrhegyeket sűrűn hallom a figyelmeztető hangot. Joggal teszi szóvá Krizsán János, hogy csordultig telt a hájhordó kocsi és nincs, aki elhúzassa. Pedig van mivel, csal; nincs jelentkező fogatosnak. A henteslegény nem hagyja a munkáját éppen elég dolga van a disznókkal. Akit szólítanak, az meg más szakmabeli, ha jól hallom, lakatos, neki viszont derogál kocsit húzni, vagy húzatni. Hullik a kövezetre a háj, mert a munka nem áll. Ahogy Kaszab Sándor mondja: — Megnyílt a zsilip, nincs megállás. Verseny a javából Rögtönzött leltárral, számbavétellel kísérleteznek. A látóhatár azonban szűk, mindent eltakar a gőz, ezért hát érdeklődöm: — Hány ember dolgozik? A létszámot kapásból mondják: ötven. Megyek tovább a futószalag mellett, hogy szót váltsak a munkásokkal. Beszélnek, magyaráznak, de kezük i^TÍS 0SS& Halaszthatatlan munkák elvégzésére nem lehet hivatkőzni a ezervizek elmulasztásakor. Mi történik, ha emiatt nem egy napra, hanem esetleg hetekre kiesik a gép ^ a munkából, éppen a kötelező karbantartás elhagyása miatt? Mj volna tehát a megoldás, hogy min<fkét fél számára kielégítő legyen a gépek üzemeltetésének biztonsága, illetve, hogy megnöveljék a gépek élettartamát? Ha a tsz-ek pontos nyilvántartást vezetnek az erőgépek műszaknormái ról, akkor kizárnák annak lehetőségét, hogy erejükön felül hajszolják a gépeket. Sajnos még ott tartunk, hogy a gépállomás főként olyan gépeket javít, amelyeket nem küldenek a tsz-ek rendszeres karbantartásra. Ez az állapot nem tartható fenn, éppen a zavartalan együttműködés érdekében. A járási tanács mezőgazdasági osztályának meg kellene értetni a tsz vezetőivel, hogy miért népgazdasági érdek az erőgépek tervszerű, megelőző karbantartása. Erre különben is törvény va.n, amelynek megszegőit éppen úgy felelősségre kell vonni, mint más szabálysértések elkövetőit. S ha erre lesznek majd példák, akkor a gépek élettartama is megnövekszik. L. F. meg sem áll. Tépi, vágja a húst, a zsírnakvalót, a rengő hájat. A riport miatt nem torlódhat a munka, mert ha valaki „kihagy", máris meg. szakad a folyamatosság. A faliújság és táblák, versenyhíradók üresen állnak. Ezért hát kíváncsian kérdezem, van-e munka verseny? — Láthatta — hangzik a tömör válasz. Valóban láttam. S ezt látni kell, mert nincs az az ékes szólás, az a szépen megfogalmazott jelentés, amely érzékeltetni tudná a szegedi nagy „disznótor" bölléreinek munkáját, versenyét Mert verseny ez a javából, amelynek eredményeként — mint ezt a központban hivatott tájékoztatótól megtudtam — 550— 600 sertést vágnak le naponta. Nagy Pál A bírálat kamatai U a valamennyi kritikai " megjegyzés, vélemény, észrevétel ok és okozatszerűen meghozná a kívánt eredményt, záros határidőn belül nem lennének társadalmunkban hibákban leledző emberek, s a visszás jelenségek is megszűnnének. Ez persze merő utópia, semmi reális alapja nincs. Az ember egyénisége sokkalta bonyolultabb, mint akár a legkorszerűbb logikai mechanizmus, amely egy gombnyomásra elvégzi a szükséges feladatokat. Azért foglalkozunk mégis a bírálat problémájával, mert manapság is többen felteszik az ingerült kérdést: „Mikor szűnnek meg már végre a hibák?" Nem tudható pontosan, hogy a türelmetlenkedő); tettek-e, vagy tesznek-e valamit a hibák megszüntetéséért. Egy azonban bizonyos: életünk minden területén egyre többen használják a bírálat eszközét a közjó érdekében. Nap nem múlhat el nélküle. Értekezleten hallható szinte elmaradhatatlanul és az igazság szószólói nem tartják fellépésüket sziszifuszi erőfeszítésnek. Bíznak az eredményben, s az rendszerint valóban be is következik előbb, vagy utóbb. Csak igen kevés esetben fordul elő, hogy a megbírált személy olyan abszurd következtetést von le a kritikai észrevételekből: máskor jobban kell vigyáznia, nehogy kitudódjék a dolog. Gyakran még az olyanokon is fog valamit az elvtársak, a kollektíva feddő, intő szava, akik látszólag elengedik art a fülük mellett és egyazon hibába ismételten beleesnek. Akadnak elvétve „javíthatatlanok" is, akiknél falra hányt borsó a bírálat, az ilyenek száma azonban elenyésző és végső soron rendszerint megbánják, hogy nem a kommunista erkölcs szerint éltek és dolgoztak. ügy szegedi vállalatnál -*-1 is két hete bebizonyosodott, hogy érdemes a hibát vétőkre időt és szót vesztegetni. A párttaggyűlésen a beszámoló azért bírálta a főmérnököt, mert barátaival magáncélokra használta a vállalat gépkocsiját. A főmérnök elvtárs nem fortyant fel, meg sem próbálta a kimagyarázkodást. Elismerte, hogy valóban könnyel műsködött, s hibát vétett Közölte a taggyűléssel, hogy tettéért jogosan kapott írásbeli megróvást, sőt 400 forint kártérítés befizetésére kötelezték. Megfogadta azonban: hasonló eset többé nem fordul elő vele. A taggyűlésen résztvevő kommunisták megnyugodva vették ezt tudomásul, hiszen bíznak az alapszervezet legfelső fóruma előtt tett ígéret megtartásában. 'T'ermészetesen az a jó, ha a bírálat konkrét, nem pedig valamiféle „kozmikus" általánosítás. Ki tudja, a következő esetben, hogy kiről vagy melyik munkaterületről van szó? A víz- és csatornaművek taggyűlésén a következő mondatok hangzottak el a beKarácsonyfa iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiii vásár iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii Az első hóval megérkeztek Szegedre is a karácsonyfák. Az üzletek előtt kirakott fák között mindenki megtalálhatja a legtakarosabbakat, oly nagy a választék. Már az első napokon is sokan megvásárolták a gyermekek örömét, hogy szépen feldíszítve ékessége legyen a családi otthonnak az ünnepen. számolóban: „Vannak olyan elvtársak, akik iszákosak, visszaélnek a funkció, adta lehetőségekkel. Ezek mutatják, hogy komoly nevelő munkára van szükség". Senki nem reagált ezekre a súlyos megállapításokra, ami némileg érthető is. A jelenlevőkben azonnal felvetődhetett a kérdés: kiket kell tehát nevelni, tanítani? Mivel az általános bírálatot az „érdekeltek" rendszerint nem veszik magukra, természetesen nem is éri el a célját, sőt azoknak is kényelmetlen, sőt sértő, akik tisztességgel végzik munkájukat Előfordultak a novemberi taggyűléseken másféle esetek is. A Téglaipari Vállalatnál a csúcspártvezetőség beszámolója azért bírálta az egyik gyáregység vezetőjét mert keveset törődik a dolgozók politikai nevelésével. Az illető elvtárs erre úgy reagált, hogy nem tehet semmiről, az emberek nehezen mozgathatók, amikor a pártoktatás kerül szóba. „Elkényelmesedtünk mi már elvtársak" — tette hozzá magyarázatképpen. Csak tei-mészetes, hogy az ilyen választ nem fogadták el, és a zárszóban — mint mondani szokás — meg is kapta érte a magáét. Lehet kommunistának elkényelmesednie? Mondhat ilyet egy vezető, méghozzá többesszámban? Aki az igazságos észrevételeket sem fogadja el, annál nehezebb arra számítani, hogy megváltoztatja hibás álláspontját, jóllehet bíznak ebben a Téglaipari Vállalatnál is. A szkepticizmus, a már eleve lemondó legyintés helytelen is lenne, hiszen a bizalom az, ami még a súlyosabb hibát vétőknek is újabb ambíciót, lendületet képes adni. Helytelen az a felfogás, hogy csak a tökéletes egyének jogosultak mások munkáját kritizálni. Hiba nélküli emberek először is nincsenek, de ha volnának is, a bírálatot milyen alapon sajátíthatnák ki maguknak? A Szegedi Fürdő- és Hőforrás Vállalat párttaggyűlésén az egyik felszólaló art mondotta: „Amikor valakit bírálunk, először nézzük meg saját magunkat". Ez a követelmény feltétlenül helyes, ha arra irányul, hogy a bíráló nehogy olyan fogyatékosságot tegyen szóvá, amely nála is megtalálható. „Más szemében észreveszi a szálkát, magáéban a gerendát sem" — mondják az ilyen emberre. Szeged környéki faluban történt, hogy a földművesszövetkezet közgyűlésén egy ember hangosan kritizált, sőt szidalmazott másokat, állítólagos törvénybe ütköző cselekedetek miatt, miközben kiderült, hogy ő követte el azokat. Az ilyen ember valóban bölcsebben teszi, ha hallgat — illetve kijavítja saját hibáját —, hiszen az ilyesmi nem más, mint porhintés, rágalmazás abból a célból, hogy a beszélő elterelje magáról a figyelmet. Ha azonban valaki csak azért hallgat el nyilvánvaló visszásságokat, mert azok esetleg az ő munkájában, az ő posztján is előfordulhatnak, mindenképpen helytelenül cselekszik, hiszen hagyja, hogy az általa is rossznak ítélt jelenség tovább bokrosodjék. Nézzünk tehát először magunkba is, bíráljuk saját fogyatékosságainkat, hogy bátrabban, őszintébben tehessük szóvá mindazt, ami gátat emelhet az előrehaladás útjába . A bírálat és önbírálat olyan állandó és elválas/.thatalan velejárója a pártéletnek, az egész társadalomnak. mint az anyagnak a mozgás. Ahol ez valamilyen oknál fogva megszűnik, ott nincs egészséges fejlő-, dés, ott melegágyat vetnek az önelégültségnek, az indokolatlan megnyugvásnak. A novemberi taggyűlések többsége azonban szerencsére arról tanúskodik, hogy elvtársaink egyre jobban megértik az önbírálat és a segítő szándékú bírálat szükségességét F. N. L Szombat, 1963. december M. oél-magíarorhaü 3