Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

Gyerkőckoromban — Magyar László, a tabut én tiszteljem — Jesszusmarja! rettenetesen büszke a híres Afrika-kuta- a legjobban, aki, ha — adta a rémüldövoltam abszolút dru- tó. egyelőre nem is ki- zőt a tanárnő, számra, ama Magyar — He-he — mond- rálya, csak trónörö- — Tudtam, hogy Lászlóra, aki a múlt tam én nem nagyon köse voltam az or- végem van, ha elérszázad derekán csu- értelmesen, és kicsit szágnak, mert hiszen nek. Rohantam az erdálatos kalandok hő- restellkedtem is az — amint bizonyosan dő sűrűjébe, közben se volt Afrika leg- ifjú tanárnő előtt tudja — az öreg ki- füttyentettem Csimsötétebb vidékein, házigazdánk olcsó rály lányát vettem buktu Lumbának, aki Kwyáya Kayángula bi- szellemeskedésc mi- feleségül, Csimbuktu sikoltozva futott héi néger király leá- att Lumbát. utánam. Három nanyát, Ina Kullu Ozorot Asztal köré tele- Rámutattam ve- pig tartott a hajsza, vette feleségül, be- pedtünk és megkez- lünk szemben ülő pá- Néha már szinte a járta azokat az egzo- dődött a vidám tere- romra, akinek a nyakunkon éreztük tikus vidékeket, aho- fere. Feltűnt ugyan, számára akkor talál- üldözőink vérszomvá fehér ember előt- hogy a vendég, aki tam ki ezt a szép- jas leheletét, mérgete még nem tette mellettem foglalt helábát és amelyek az lyet, le nem veszi a akkori térképeken szemét rólam, ami- mondókámat: — csak üres, fehéren hagyott foltokként szerepeltek. 1861 végén tűnt el, sokáig semmiféle hír sem érkezett felöle és csak nagysokára állapította meg a portugál kormány, hogy 1864. november 9-én Ponto de Cujóban meghalt, iratai pedig elégtek. Ezeket az izgalmas adatokat akkor még nem tudtam, most is csak az öreg Pallas Lexikonból puskázhangzású nevet és zett nyilaik pedig áiközbeszúrtam saját landóan a fejünk köMagyar László: Magyar László voltam tői már-már izmo- Olyan régóta élünk sodni kezdett férfiúi már Európában, hogy hiúságom. Nem vett — ugye — alig látrészt a beszélgetés- szik meg rajta a ben, csak kitartóan szerecsen származás. és némán bámult Leányunkon még ke- £££ _ mé ÚU ram. Kesobb, amikor besve, az európai le- szazad közepén pillanatra elhalt a vegő hatására a ha- Magyarországra Azxn l/vra ,14. io adáctoiri mon'nr»/í . ® ' rül sziszegtek, miközben messziről szakadatlanul szólt a félelmetes tam-tam. — Borzalmas! Aztán? — Már fogytán volt az erőnk, amikor végre megtaláltuk a portugál miszszió elsáncolt tanyáját. Megmenekültünk. De' elhagyott királyságunkra soha többet nem térhettünk vissza. Hazajötha megemberesedem, okvetlenül elindulok én is Afrikába és felkutatom dicső, de kissé önkényesen választott ősöm nyomait. szó és csönd borult ja egészen megsző- óta itt éiiíniT tam ki. de azért ben- ránk _ ilyenkor kült és megkékült a _ ne láttam törvényes mondták a régiek, szeme. tett L k^.. ' őjömet, és keményen hogy „angyal szállt Közben őszinte el- a vendég elhataroztam, hogy el fölöttünk" — egé- ismeréssel állapítot- te elismerési állaszen felém fordulva, tam meg, hogy az pitottam meg újfent váratlanul azt kér- ifjú földrajz-történe- magamban hogv dezte: lam szakos gimnáziu- nagyszerű ' színésznő. — Mikor tetszett mi tanarno, amint Egyetlen pillanatra eljönni Afrikából? szemügyre veszi a sem g^ ki s Pillanatra meghök- csaladot remekül péből, pedig a többikentett a kérdés, de szimulálja az amula- eket majd megfojtotKésőbb lassanként gondolva, hogy házi- tot. Magam is ege- ^ a nevetés elhervadtak lelkem- gazdánk tréfáját fej- szen belemelegedtem _ Halálos vétek ben ezek a nemes leszti tovább, ko- a mesébe és nekitii- hogy a tanári pályát elhatározások, de molyságomat meg- zesedve folytattam: választotta a színpad azért még nagyon so- őrizve eképpen nyi- — Azon a végze- vagy a film helyett káig meg-megdob- latkoztam: tes napon kora haj- — csatlakozott vélebant a szívem, vala- — Ó, még a múlt nalban vadászni in- ményemhez másnap hányszor csak talál- század közepén. dúltam az őserdőbe, reggel a lépcsőházkoztam a nevével. — És miért jött A vadászat izgalmai ban a barátom. — Egyik ilyen találko- el? — csattant az közben tökéletesen Világsztár lenne bezásom • felejthetetlen újabb kérdés. megfeledkeztem az lőle! emlékem marad. Rendben van. gon- ünnepről. Amikor ké- Lelkesedésünk esv Ügy esett, hogy la- doltam, ha tréfál- ső este rettenetesen kerek hétig tartott kószomszédomék. kozni akarsz, szép kiéhezve hazafelé kö- Akkor állított be Akikkel jó barátság- húgom, en benne va- zeledtem, már mesz- hozzá egy másik bábán voltunk, balato- Sy°ky .aztán majd sziről fmom pecse- iatoni ismerös. a fiani üdülésükről ér- meglátjuk, melyi- nyeillat csapta meg tai barátnőtől kapott keztek haza. Maguk- kunk Krözi tovább. az orromat. Egy szép levéllel. Ebben lelkal hoztak egy ifjú — Nagy oka volt kover portugál misz- kendezve dicsekszik, hölgyet is, a magyar annak — mondtam szionanus forgott ep- hogy pesti közös batenger partján szer- ~ még csak emlé- P®« a ny*reon,; rátjuknál milyen híSttúj bmorösüiret, fe rá. "esen "gg^ ^neves emberrel aki táskájában friss -Tessék elmen- ^mT^L* Sl" diplomajavai - dani - könyörgött ^ kanyaritottam le f3®^,.^2'^ egyik videta gimná- - borzasztóan erde- sfmkáXaból. Rette_ rito-Ltatóval ziumunk újonnan ki- kelne. oetes bűnöm csak vertagy^zto részit nevezett földrajz-tor- _ Hát úgy történt akkor vált tudatossá tektó S kawT ténelem szakos te- _ kezdtem a rögtön- bennem, ahogy lát- jairöl ü® am volt - töltött rött mesét _ hogy tam; a nége~k _ 3m! nehany hetet a bala- végzetes na- különben hűséges -hf1 "fm * tom üdülőben Meg- alattvalóim - esze- 2SP" Jatezottxf^ erkezésuk estejen a bon nagy nemzeti lármát r«m- fr?,y! ~ mondtam szomszéd átinvitált ünnepe volt a törzs- vf tolugrátoak Tlt taábrándulvabennünket, hogy be- nek. Ezen az ünne- bogó tűz körül és — De átélte — íSlhSnyeiM 1X31 32 emberhús a dárdáikat magasra vélte a szomszéd. Vendégének így mu- legszigorúbban tabu. emelve rohannak fe- ~ Talán élni is tátott be: Illett volna, hogy ezt lém. fogja holtig.. Harminc deka szafaládét kért a -kedves vendég« .. (Alázatos volt a hangja, s feltűnően gyengéd!)' — Hm, ez egy deklasszált pasas: gondolta a főnök: nem tudva, hogy hármain vannak, s Népi Ellenőrök. Hát — egy csutakból — 25 dekányit levágott, s rádobta a mérlegre, hogy 35-nek látszott. — 7-el több lesz, tisztelt uram! szólt, s választ se várva: 40 deka hentesárut irt fel a számlára. Erre a két úr, s a -pasas kérdőn összenézett, s fölfedve; az inkognitót: mindent újra mértek. Kiderült, hogy -terven feliil a mérleg is három dekát (azaz 30 grammot) spórolt a kolbászon. — De ... elvtársak ... szólt dadogva a jó boltosbácsi: e pár grammos tévedésért kár annyit dekázni! MINT CS9LFI HOLD Letűni a régi ó-divat, nevetséges lett, ósdi, matt s fazonja (mint az évszakok) újjá, modernné változott! Tavasz, Nyár, ösz. Tél: mennyi szín és változás, és mennyi l/in a tervezőknek — kik ma már fejük sem tudják, hogy hol all. A bő szoknyából: kurta lett! A meztelenség lett — a nett! s a kivillanó comb. kebel és — hát, mit nem föd semmi el. A kéz — csupasz volt, most födik a kesztyűk (majd' a ^köldökig) s hogy jól kilátsszék az arány: nejlon.t visel a tomporán' Letűnt a régi ó-divat: nevetséges lett, ósdi, matt... Bár — a ruha — (miként a hold) csak más tájakra vándorolt! MARCEI. CHIRNOAGA REGGEL Világosan látta maga előtt a sarkot, ahová ledobta, s a lisztfelhőt is, amely a puffanó ponyva alól a magasba szökött. — A liszt! Megázik a liszt! — a magától értetődő természetes gondolat úgy vágta mellbe, mint a halálhir. Az is természetes ... A malom messze van már, nagyon messze, s majdnem olyan messze a falu is. Vissza nem fordulhat, éppen az űt derekán kapná a zápor. És a falu? Legalább egy óra járás. Ha a legsebesebb vágtában hajt, akkor is több fél óránál. — Mi lesz? — jajdult fel, s a két lóra nézett. Azok még békésen, kókadozva emelgették a lábaikat, csak a bőrük remegett szaporábban, mert hirtelen előrajzott, acsargó iégyhad kavargott körülöttük. Futni! Futni vágtában és futni és futni! — gondolta ÚZ öreg, vagy talán mondta is. — De nyolc mázsa! Beleszakadnak! . . Akkor is! Ha futnak, ha vágtában futnak, talán odaérünk ... K

lmarkolta a fekete, roggyant, bőrtokból a hajlékony ostort. Mögötte zúgott, ropogott az ég — mintha óriási vásznakat hasogattak volna. Meglendítette az ostort. A bal oldali ló előbb a farkát x-ándította, majd hirtelen előreugrott. Megint lendült az ostor, a szíj ferde vonalat vágott a másik ló hátán. A két állat meglendült. A bal oldali még hátranézett, mintha nem akarná hinni, hogy megütötték, ismét mozdította a farkát, aztán felcsapta a fejét és vágtatni kezdett a másikkal együtt. — Fussatok! — ordított az öreg és egyre lóbálta az ostort. A hangja eltorzult, mint azoké, akik a kitörni készülő sírást szeretnék titkolni. — Fussatok! — Rángatta a gyeplőt, s meg se hallotta a bal oldali ló kényes horkanását, amivel a zabla okozta fájdalom ellen próbált tiltakozni. — Fussatok! M

ögötte feketére vált az ég. A nyugatról egymásra torlódó felhők sűrű homályba vonták a mezőket, s alaktalan folttá sötétítették a mezőket szegélyező ritkás erdőt. A nap sütött még, de a gyászos gomolyagból elindult már feléje az előhad. hogy megvakítsa. Az erdő fölött villám cikázott, s alig lobbant el a tüze, parttalanul hömpölygő dörgés rázta meg a földet. A két ló rohant. A szekér recsegett, iickándozott. a kerekek gieg-megcsúsztak a rendetlen út kiálló kövein. — Fussatok! Különös: most jutott eszébe az öregnek — a leszegett fejjel vágtató lovakról, a fickándozó szekérről —, hogy valamikor parádés kocsis szeretett volna lenni. Fekete, sujtásos ruhában, tollas fövegben hajtani a kényes telivéreket, repülni szembe a széllel, a finoman ringó gumirádlin... — Vágta! Vágta, az anyátok! Az almok netovábbja, csendes vasárnap délutánok gondolat-labdája volt a vágy: parádésnak lenni. Soha nem lett az. Most aztán repül... Hátra nézett. A felhőtenger irgalmatlanul, fenyegetőn kavargott, a napot elfojtotta már. s mintha gúnyolódni akarna, beláthatatlan messziségben szivárványt villantott. A zsákokra esett a pillantása, s meglendült, hogy odakapjon. A száguldás, a hullámos út szétzilálta a zsákok katonás rendjét. Még egy-két perc. egy-két méter és menthetetlenül leesnek a felsők! Megállni! Rendbe tenni!... Ha megáll, biztosan eléri az qső! De nem érhet haza a fele rakománnyal! Kilenc család, egy se számol kevesebbet ötnél! A Bódisék heten vannak... És várják az új lisztet... — Vágtassatok! Vágtassatok! A gyeplőt odaakasztotta az ülés karjára. Az ostor kiesett a kezéből. Nem kapott, utána. Lerúgta a lábáról a fűzetlen bakancsot, s átlendült az ülés támláján. Próbálta megragadni az egyik zsákot. Nem talált rajta fogást, a kisujján berepedt a köröm, de nem törődött a fájdalommal, arrébb csúszott, a zsák száját kereste, annál fogva cibálta vissza, rá a többire. — Trappoljatok! Trappoljatok, az anyátok ... Míg a felső zsákokkal viaskodott, alul kicsúszott egv. s mint a terhétől szabadult ember, szinte jóízűen szuszogva nyúlt el. Az alap bomolván, mozdult az egész halom, s indult lefelé. Egyik zsák ott feküdt már a szekéroldalon. Az öreg megmarkolta, cibálta, húzta vissza, s talán kiáltott is rá, valami káromkodást vagy más, gonoszűző szót. S egyszercsak kinyílt a zsák szája, s ömlött, dús sugárban folyt a liszt. A szél felkapta, a magasba dobta, s zászlóként lengette a reszkető mező fölött. Ott lengett, kavargott a liszt. És otthon az asszonyok. Hogy várják! ök várják legfőképpen, az asszonyok, biztosan előkészítették már a dagasztóteknőket is. — Miért nem küldtek mást? — csuklott ki belőle hangosan a magamentegető kérdés — Aki gondol a ponrva val! Aki nem hagyja ott! Reszkető ujjaival a nyitott zsák madzagját kereste, próbálta megkötni. — A többi... Fussatok! Vágta, vágtassatok! H

iába. A zápor első cseppjei keményen megkoppan tak az úton, rácsaptak a zsákokra, finom permettel hűtötték az öreg tűzben égő arcát. Odébb, nem mesz* szebb egy futásnvinál már locsogott, füstölt. S hol van még a falu? Hol vannak az asszonyok? Kopog az eső, mint a géppuska, úgy kopog, minden cseppje egy lövedék, minden cseppje sebet üt az eleven életbe. — Hiába! — ejtette ölébe a kezét az öreg. Nem mozdult, csak ült a zsákok tetején az egyre vágtató szekérben. — Hogyan nézek a szemükbe? . . Nyakában érezte az esó sűrűjét, amikor szaporán, sietősen kattogva piros motorkerékpár suhant a szekér mellé. A fék visított, valaki leugrott a nyeregből, éppen a lovak elé. — Hó! A lovak ágaskodva torpantak. A motoros megragadta az egyik zablát, kiáltott valamit, s máris szaladt vissza a motorhoz, felnyalábolta a benzin tartályon sötétlő csomót Odadobta az öregnek, és megint kiáltott. — Ott a széle! Terítsük, egy-kettő! Az öreg megragadta a ponyva szélét, ráncigálta, húzkodta, terítette. Rá a zsákokra. A lisztre. Közben fé] szemével odanézett a motorosra. Megismerte, pedig délelőtt lisztes ruhában, csupaliszt arccal látta a malomban, most meg tompán fénylő hosszú bőrkabát és fekete bőrsapkn volt rajta. E

gy pillanat, vagy kettő, s a ponyva szétterült a zsákokon Az öreg szólni akart, tudta, mondani kellene valamit, köszönöm, hát persze, köszönöm — de mire kimondta volna, a motor újra berregett, s a molnárlegény nekivágott, visszafelé a sugárban leszakadó esőnek. Az öreg végignézte még egyszer a ponyvát, már csurom víz, dobol rajta az eső, de a zsákok, a zsákok megnyugodva bújnak alatta, s az asszonyok nem hiába készítették a teknőt... Magára húzta a ponyva szélét, betakarta a fejét is, s úgy nézte "a szomjas földeket öntöző, ferdén aláhulló vízfüggönyt. Leakasztotta az ülés karjáról a gyeplőt, meglebbentette kicsit, épp csak egy kicsit, és odaszólt a "í.itató, toporgó lovaknak: — Ballagjunk! Kedd. 1963. december 4L OklrMAistARQíUZAti ? V