Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

Megkezdődött a karácsonyi csúcsforgalom Hótorlaszok nincsenek, de az utak síkosak A vasútnál és a MÁVAUTnál már megkezdődött az ünnepi csúcsforgalom. Vaparnap a budapesti pályaudvarokról — az előző naplókhoz képiest — min te© ötvenezerrel több utas indult vidékre. A vasút az ünnepiek előtt, 22-én és 23-án, főképpien a távolsági vonatok zsúfoltságának enyhítésére, mentesítő vonatot indít több vonalon Szegedről is. Karácsony első napján, 25-én néhány menetrendben feltüntetett vonatot nem közlekedtetnek. A távolsági autóbuszok az érvényes menetrend szerint közlekednek: 24-én, 25-én és 26-án a munkaszünetekre szóló, 27-én, 28-án és 29-én a munkanap szerinti, 30-án a hét utolsó munkanapjának megfelelő, 31-én és január 1-én munkaszüneti menetrend szerint. A helyi járatok közlekedését nem korlátozzák. A KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságára beérkezett jelentések szerint e©edül Szeged és Kistelek körzetében havazott erősebben a tegnapri napon. Hótorlaszok nincsenek a Csongrád me©-eí utakon, mivel e© nyomsáv szélességben már valamennyit megtisztították. Az 5-ös számú budapest— belgrádi főközlekedési útvonalat teljes szélességében letakarították a hótól. A mun Ica természetesen nem maradt abba, a me©ében hat na© teljesítményű erőgép, valamint 25—30 kisebb hóeke folyamatosan dolgozik. Annak ellenére, ho© az utakon hótorlasz nincsen, mégsem járhatók mindenütt. Az 5-ös számú főútvonalon például az enyhülés következtében jégpáncél és keresztirányú kátyúk keletkeztek. Emiatt tegnap, vasárnap regfel né© távolsági járat, Pécs, Makó—Békéscsaba— Gyula, Orosháza—Békéscsaba—Debrecen, valamint Kiskunhalas—Kalocsa felé autóbusz nem indult A BudaNem indult el SzegedrSI több távolsági autóbusz (H: A kisvasút nem közlekediki:f? Késneka vonatok pestre indított kocsi két és fél órás késéssel érkezett Kecskemétre. A távolsági járatokból kiesett né© kocsival a Szeged környéki járatokat pótolták, u©anis Kübekházáról, T7szaszigetről, Deszkről, Sándorfalváról és Mórahalomról késve érkeztek a járatok. Szeged peremvárosi forgalmát az AKÖV a nehézségek ellenére, bár késéssel, de sikeresen lebonyolította. A Takaréktár utcai autóbusz-megállóhoz a szolgálatos forgalmista mellé még né© tisztet osztottak be. akik figyelemmel kísérték az utazási igényeket, és szükség esetén mentesítő autóbuszokat indítottak. A szegedi helyi autóbuszok, annak ellenéré, ho© különösen az útkereszteződéséken nehéz az áthaladás, fennakadás nélkül, csupán kisebb késésekkel közlekedtek. A szegedi vasútigazgatósághoz tartozó területen csupán a szegedi kisvasút közlekedését bénította meg az újabb havazás. A két szárnyvonalon sem tegnap reggel, sem délben nem indították el a vonatokat A normális nyomtávú vasútvonalakon hótorlaszok nincsenek, a vonatok, hakisebb-na©obb késésekkel is, de közlekedtek. Kezdődik uralma A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályának tájékoztatása szerint a mínusz 5—10 fokos levegőt szállító északi—északnyugati szél hétfőre elárasztja az egész országot, s a felhőzet előreláthatólag több helyütt felszakadozik. I© erősebb lehűlésre kell számítanunk. A hétfőre virradó éjszaka valószínűleg még lesznek kisebb különbségek az ország északi és déli vidékei között: •északon mínusz tíz fok körüli, délen mínusz hat-kilenc fokos fa©okra van kilátás. Hétfőn a szél elcsendesedik. A £a©os jelentések között az e©edüli szívet melengető hír: Közép-Keleten a korábbi téli roham után váratlan meleg áramlat olvasztotta el a havat. Ammanban 26, Damaszkuszban 21, Beirutban plusz 25 fokot mértek. ® < KÉP A SZEGEDI UTCARÖL. Még e©-két napos havazás, s az utcán veszteglő, garázs híján itt tartott gépkocsik eltűnnek. Mint na© hóbuckák olvadnak bele az utcaképbe... (Liebmann fetv.) Nagyobb felelősséggel UTAZÓ KÖNYVEK A Szövetkezetek Országos Szövetségéhez befutott me©ei jelentések azt mutatják, ho© az országosan több mint 105 millió forint értékűre tervezett falusi könyvforgalmi tervet a földművesszövetkezetek az idén minte© 105—107 százalékra fogják teljesíteni. Emellett szól az, hogy az utóbbi napokban rendkívüli túrajáratokkal kellett a faluellátó boltok, illetve a bizományosok készletét kiegészíteni, noha az október 1 és november 30 között megrendezett őszi me©ei könyvhetek idején nem kevesebb mint 65 millió forint értékűre növelték a készleteket. 1964-ben országosan elterjesztik az „utazó bőrönd" módszert Az érdekes módszer lényege a következő: e© nagyobb bőröndbe 500—600 forint értékű könyvet raknak. Az úttörők elviszik egy-e© utca első házába, s ottha©ják. A könyvek közül lehet választani, a piénzt a bőröndben levő dobozba kell tenni. A bőrönd az.tán megkezdi a vándorútját: átadják a szomszéd házba, onnan a következőbe, s mint az eddigi tapasztalatok mutatják, mire végig ér az utcán, ki is ürül. A következő évi tervek egyik leglényegesebb vonása az a törekvés. ho© javítsák a szakkönyvellátást, illetve fölkeltsék az érdeklődést ezek iránt a könyvek iránt is. Megyénként két boltot csak ezzel foglalkoztatnak. a Uj otthonra találtak Az állam, a társadalom gondoskodik róluk. Munkájuk után öreg napjaikra nyugdíjat élveznek. Az úttörők, a KISZ-esek is segítik őket, a nehéz házimunkát — favágás, szén hordás — elvégzik helyettük. És mégis, a hosszú téli esték e©edül nehezen peregnek. A szegedi II. kerületi tanács i©ekezett ezen is enyhíteni, a na©körút és a Dugonics utca sarkán csinos klubot rendezett be az öregeknek. Kellemes meleg, süppiedős perzsaszőnyeg, kényelmes fotelek, hatalmas rádió, nagyképernyős televízió, sistergő presszógép. Idillikus, jól berendezett otthon kellékei: ez az öregek Móra Ferenc klubja. Látogatásunkkor film pergett a televízió képiernyőjén. A fotelekben 70—80 éves asszonyok, férfiak ültek. A film befejeztével Bíró Ferenc bácsi tréfálkozva szólalt meg: — Höl©eim! Együtt a társaság! A höl©ek — a 74 éves Nagy Istvánné, Patócs Bódogné, özv. Kercsóv Antalné ós a többiek — pillanatok alatt a játékasztalhoz ültek, s már kezdődött is az izgalmas dominócsata. •— Kérem a szokásos kávémat! — í© Na© Istvánné. És Farkas Ferencné, a kedves, mosolygós gondnoknő tudta, ho© Na© néni szimplát kér. Szétosztotta kinekkinek a szokásos adagját. — Nem ártalmas ilyen idős korban a kávé? — kérdeztem. — Á, dehogy — szóltak innen is, onnan is. — Mindenki tudja, kinek mennyit szabad. • A Móra Ferenc Klub 29 idős nyugdíjas tagja, túl az élet javán, regényeket mesélhet küzdelmes életéről. Patócs Bódogné elmondta: — E©edül élek, beteg va©ok. Ha otthon ülök, csak Mozaik a Móra Ferenc Klubból magammal törődöm. Ha itt va©ok a klubban, mindent elfelejtek. Itt na©on kedvesek az emberek, mindenről gondoskodnak. Napionként kitűnő, friss ételeket eszünk ebédre. özv. Na©' Istvánné, aki két éve ©ászolja férjét, a klubról megállapítja: — Sokkal jobban érzem magam itt, mint otthon. A kosztunk kitűnő, s időnket szórakozva töltjük el. — E©edül nem bírom! — mondta özv. Krecsóv Antalné. — Három éve va©ok özve©, de ha otthon va©ok, még most is a férjemet siratom. Példás családi életet éltünk. Mikor meghalt, ú© éreztem, mindennek vége De a II. kerületi tanács jóvoltából kedves embereket találtam itt, minden gondunk, gondolatunk közös, segítenek elviselni az e©edüllétet. • A többiek, Schöner Lajcsné, özv. Kiss Imréné, Bíró Ferenc és a 29 klubtag új otthonra talált Dr. Bánfalvi Géza, a II. kerületi tanács főorvosa elmondta, ho© havonként 60 ezer forintot fordít a tanács az öregek Móra Ferenc klubjára. Kevés térítés ellenében a pietőfitelepi szociális otthonból friss ebédet hozatnak részükre. A klub tagjai közösen látogatják a Szegedi Nemzeti Színház előadásait és a filmszínházakat Legutóbb a Mária főhadna© című opierettet látták. Idén ősszel autóbusz-kiránduláson voltak, Mórahalomra látogattak el. H. Gy. ¥ assan húsz éve lesz már, ho© gazdák vagyunk a magunk országában. Magunknak csinálunk mindent, senki nem szedi el tőlünk, amit elménk és kezünk ©ümölcsözik, hiszen erre vi©áz a kommunista párt, amely mindig me©esztegetheteüen néptribunnak bizonyult A szabadsággal azonban a nyakunkba szakadt e© új világ, e© tökéletesebb társadalom megteremtésének gondja is. Azzal, ho© magunknak tetszően rendeztük be az ország házatáját, nem fogtuk meg azonnal a boldogság kékmadarát is, jóllehet a „siralom völ©éti< máris kellemes, derűs otthonná változtattuk. Félrenevelt emberek százezreit tanítottuk meg önállóan gondolkodni, e©enes derékkal járni. Tudunk piolitizálni, gazdaságot vezetni, tudósokat. mérnököket képezni, törvényeket alkotni, nyugalmat, rendet biztosítani. Néha mégis mardos saját lelkiismeretünk. Ilyenkor év vége felé mindig igyekszünk szétnézni magunk körül nemcsak előre, hanem hátra is. Érdeklődésünk nem puszta szórakozás, hanem a gazda komoly számvetése: talán végezhettük volna jobban is a dolgunkat. Normális jelenség az, ho© 1964. küszöbén is olyan hibákat kell emlegetnünk, amelyeket már nagyrészt megszüntethettünk volna? Felelős beosztású kommunisták is szóvá teszik ezt, akik évek óta az élet ütőerén tartják a kezüket, s a gondok, örömök egyformán leecsapódnak náluk, ök vetették fel: miért kell manapság is a kétszerkettőszerű igazságok magyaráxgatásával tölteni a drága időt? Termeltünk, tanultunk sokat ebben az esztendőben is, de mindenki látja, hogy sokai többre lettünk volna képiesek. Nem arattunk anynyi kenyérgabonát, amenynyire szükségünk lett volna, noha ebben ludas az időjárás is. Az építőipar egész éven át nem boldogult a terv teljesítéssel. Többször volt panasz az ipiari ©ártmányok minőségére. Imittamott egészen e©szerűnek látszó feladatokat sem sikerült megoldani, hiába ©üléseztek a hozzáértők, de ha célprémiumot „dobott fel" az igazgató, e©kettőre ixintot tehettek a dolog végére. ¥ usta, va© értetlen tehát az emberek nagy része? Ezt a rosszakarat sem állíthatja. A fenti negatív jelenségek arra vallanak ugyan, hogy akad még felelőtlenkedés, anyagiaskodás, sok még a buta beszéd, azonban tény az is, ho© nem ez a .mi életünk jellemzője. Nagytömegű társadalmi munkára volt szükség? A Püspök-bazár lebontása és sok más dolog közös elvégzése bizonyítja Szegeden, ho© a párt és állami vezetők számíthatnak a lakosság segítőkészségére. A termelőszövetkezeti piarasztság szorgalmával, lelkesedésével vetettük el időben és jó minőségben a jövő évi kenyérnekvalót. Az üzemekben még a terhes túlórázást is Aláírták a magyar—szovjet kulturális és tudományos tervet A Ma©ar Népköztársaság és a Szovjetunió kulturális küldöttségei december 20—22 között Budapiesten az 1964. évi kulturális és tudományos terv kidolgozását tárgyalták. örömmel állapították meg, ho© az 196?. évi munkatervet nemcsak teljesítették, hanem számos terven kívüli feladat megvalósítására is sor került. Az 1964. évi terv kidolgozásánál a feleket a kulturális és tudományos e©üttmúködps további sokoldalú fejlesztésére és elmélyítésére irányuló törekvés vezette. A terv csereprogramokat irányoz elő a művelődésügyi, a tudomány, a felsőoktatás, az egészségű©, az irodalom és művészet, a könyvkiadás, a rádió és televízió, a sport stb. vonalán. A felek elhatározták, ho© fokozottabban támogatják a közvetlen kapcsolatok kiszélesítését a megfelelő tudományos és kulturális intézmények és szervezetek, valamint a kultúra és a tudomány kiválóságai között. A Ma©ar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kulturális és tudományos együttműködési tervet llku Pál, a Ma©ar Népiköztársaság művelődésü©i minisztere és Sz. K. Romanovszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsa külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke írta alá. készséggel vállalták a munkások, amikor látták, ho© másképpen nem teljesíthetők a tervek. Ismfiét leszögezhetjük tehát, ho© nem a dolgozok tömegeiben keresendő elsősorban a hiba. Az itt-ott tapasztal h tó bosszantó jelenségekért helytelen volna a fizikai és szellemi dolgozók összességét hibáztatni még akkor is, ha akadnak közöttük f e©el mezetlenek. A kommunistákon, a vezetőkön na©on sok múlik. E©etértünk méltatlankodásukkal, amikor látják, ho© valaki a munkahelyén nyilvánvalóan lopja a napiot, va© egyenesen kárt tesz a közvagyonban, azonban a tények megállapítása önmagában keveset ér. Az öntudatos, mindig jól helytálló emberek lelkiismerete nem bírja él a hanyagságot, ahol tehát ba^ jok mutatkoznak, ott az ő kezüket kellene megfogni: „Gyertek és segítsetek!" A párt éppien azért erősebb mint valaha, mert na©szerű célkitűzéseit sok ezer tisztességes, felelősségtudó áltampolgár támogatja. Ahol panaszkodnak, ho© a pártonkívüliek húzódoznak a legkisebb plusz elvégzésétől is, ott inkább a szervezőkészséggel, va© a példamutatással van probléma. Ezm pedig lehet segíteni. A

z élet tanúsítja, ho© csak olyan helyeken felelőtlenkednek e©es emberek, ahol minden következmény nélkül megtehetik, ahol a humanizmust összekeverik a liberalizmussal és még a jogos felelősségre vonástól is viszolyognak. Miért történik ilyesmi? Embertelen dolog talán az, hae© kollektívában rendre szoktatnak valakit azért, hogy ne élősködjék a többieken? Szó sincs róla. Ellenkezőleg: ez az igazi humanizmus. A kényszer alkalmazása — ha némelyeknek furcsán hangzik is — nemhogy megengedhető, hanem szükséges is abban az esetben, ha a szép szó, a meg©őzés falra hányt borsónak bizonyul. Ez másképp nem is lehetséges. Társadalmi bíróságok határozatai, fe©eimi jegyzőkönyvek, igazgatói döntések, állami bírósági ítéletek tanúskodnak arról, hogy a felelőtlen e©ének jogosan kapják meg a magukét Nem egyes emberek ítélkeznek felettük, hanem a mindig előbbre törekvő, ballasztjaitól megszabadulni i©ekvő társadalom. Sajnos, néha mégis elmarad a felelősségre vonás. A népszerűtlen intézkedésektől félve olykor szó nélkül megyünk el kifejezetten káros cselekedetek mellett is. Vállalva a szigorúság vádját, felteszünk néhány kérdést: Vajon megbírságolják-e most már mindenütt a selejt©ártókat? Aligha. Levonnak-e a fizetéséből minden esetben annak, aki nem végzi el a rábízott munkát? Néhol igen, máshol viszont tizedszerre is csak fi©elmeztetik. Va© vontak-e már anyagilag felelősségre olyan házfelü©előt, aki következetesen elhanyagolja a járda rendben tartását? Ha nem, akkor nincs sok értelme háborogni azon, ho© szép Szegedünk a nagy havazások idején valóságos latyakvárossá válik. fi ok nehézséggel kell még megküzdenünk, ha a társadalom egésze nem fog össze a felelőtlen, a csak önmaguk érdekeit nézőe©ének ellen. Tíz- és tízezrek helytállása révén állandóan megyünk ugyan előre, de a visszahúzó erő lényegesen* lassítja a fejlődés ütemét. Ha százszor ismétlésnek tűnik is, addig nem vehetjük le napirendről a munkahalogatás, az in©enélés elleni küzdelem problémáját, amíg csak a pártszervezetek küzdenek igazán ellene. Tényleges köztig©é kell ennek érlelődnie. Nem lesz könynyebb a következő év sem, ha azt akarjuk, hogy fokozatosan jobban éljünk. A jólét e©etlen alapja a munka, amelyet egy kicsit mindig lelkiismeretesebben kell végeznünk, mint eddig. F. NAGY ISTVÁN Héti®, 1963. december 22. qéi-magyarqrsiaq 3