Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-18 / 295. szám

Kétmillió értékű bútor az évi terven felül Eredményes esztendő a Szegedi Bútorgyárban A Szegedi Bútorgyártól is évről évre több készárut kér népgazdaságunk. Az üzem adja is a több íróasztalt, iratszekrényt ós írógépasztalt. Sőt, akkor sem mondanak nemet a gyár vezetői, dolgozói, ha valami újfajta bútor gyártására kell átállni, vagy új cikket kell besorolni a régi gyártmányok mellé. Ez év elején, amikor az iparátszervezés során a szegedi gyár fuzionált a csongrádival, s a nagyobb család tagja lett a szolnoki, a sátoraljaújhelyi bútorgyár is, érdekes, hasznosnak látszó terv született. Az összevont vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a szegedi üzem termelésének növelésére segítséget nyújt a csongrádi: 4 millió forint értékű munkát végez majd a szegedi gyárrészére. Régi tapasztalat, hogy az üzemvezetők terveznek, s a kereskedelem igénye módosítja a tervet. Így történt ez a Tisza Bútoripari Vállalat esetében is. A csongrádi üzem, a központi gyár nagyobb exportmegrendeléshez jutott, ezért nemhogy ő segíthetett volna, hanem neki kellett segíteni. A Szegedi Bútorgyárban Vállalkoztak a segítségnyújtásra. Mivel Szegeden bőven van megfelelő képzettségű faipari szakmunkás, könynyen növelhették a létszámot A szegediek rákapcsoltak, 6 már június végére elérték a termelésfejlesztési tervükben megjelölt 1964. évi szintet Az eredeti 1963. évi tervet pedig november 12-ig teljesítették. Előreláthatóan az év végéig 2,1 millió forinttal teljesítik túl éves tervüket. Ennyi értékű bútorral adnak többet az idén népgazdaságunknak. Abban, hogy ezt a jelentós túlteljesítést elérjék sokat segítettek azok a műszaki intézkedések, amelyeket ez évben valósítottak meg. Október elsejéig 54 ilyen műszaki intézkedés született, 214 ezer forint költséggel. Az intézkedések gazdasági eredménye ennek közel négyszerese volt. Most az esztendő utolsó heteiben a tervtúlteljesítésért végzett munka közben készülnek az új esztendőre, a nagyobb feladatokra. Az idei tapasztalatok —, amely szerint a többtermelés jelentős forrása a műszaki fejlesztés — már most hasznosítják a jövő évi műszaki intézkedési terv készítésében. Hogy valóban a legfontosabb problémákat, termelést gátló tényezőket számolják fel, kérték a munkások javaslatait. Néhány nap alatt negyven javaslatot juttattak el az, üzem vezetőihez, amelyeket fel is használtak a tervkészítésnél. A közös becsülete Varjpcnniri nnlvtrőlr November közepétől karácsoaaraubonyi puiyaaa nyig mintegy 100 vagon puly_ kát dolgoznak fel a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A feldolgozott áruból nagy mennyiséget a hazai piacokra, sokat Ausztriába, a Német Szövetségi Köztársaságba és Svájcba szállítanak. Készül az újszegedi kultúrpark építési és berendezési terve A tervezést társadalmi munkában végzik a szakemberek Az újszegedi ligetben —• amint ezt már lapunkban jelentettük — jövőre kultúrparkot alakítanak ki. Megnyitására, ha szerény keretek között is, 1964. május elsején kerül sor, akkor, ha a KISZ, a Hazafias Népfront, a többi társadalmi szervezetek, s a város lakossága szellemi és fizikai társadalmi munkával segíti létrehozását. A kultúrpark végleges formájában — a terv szerint—• 1964 végére készül el az Ogyessza körút, Fő fasor, a Vigadó, a termálkút és a Székely sor által határolt területen. A tervezés már megkezdődött. A városi tanácsházán most az előkészítő munkákkal kapcsolatban megbeszélést tartottak, amelyen részt vett a városi pártbizottságnak, a népfront városi bizottságának, valamint a tervező intézeteknek, s több vállalatnak a képviselője. A szakemberek vállalták, hogy az ÉM Szegedi Tervező Vállalat kollektívája által társadalmi munkában már elkészített vázlatterv alapján ugyancsak társadalmi munkával készítik el a kultúrpark létesítményeinek, berendezéseinek terveit. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a konkrét tervezés megkezdéséhez szükséges területfelmérést csinálja meg, 8 ennek adatait január elsö felében bocsátja a tervezők mint közöltük — fokozatorendelkezésére. A kultúrpark san és nagyobb távlatban létesítményeinek tervezését január végéig vállalták. A közművesítési és a kertészeti elrendezés, valamint a kultúrpark elektromos berendezéseinek terve február első felében készül él. Az ÉM Szegedi Tervező Vállalat a játékok elhelyezésére szolgáló pavilonok, valamint a nagyobb játékok elhelyezését, a bábszínház, az autópálya, a közművesítés, a bejárati rész és a fedett villamosmegálló tervét, míg a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat a tánchelyet és az azt körülfogó dísztavat, továbbá a madárházat és a három játszóteret tervezi. A DÁV készíti a kultúrpark villamos berendezéseinek, energiaellátásának tervét. Borvendég Béla Ybl-díjas építész tervező — ugyancsak társadalmi munkában — irányítja, illetve összehangolja a tervezést. Mihelyst az időjárás megengedi, a kijelölt területen azonnal megkezdődik a tereprendezés. A tervek elkészülésével párhuzamosan pedig az üzemek és intézmények dolgozóinak társadalmi munkáját kérve, arra számítva, hozzáfognak a különféle játékok építéséhez. A kultúrparkba kerülnek azok a játékok is, amelyek társadalmi munkával az ifjúsági parkba készültek. Az ifjúsági park ugyanis — épülhet ki. Éppen ezért a már meglevő játszószerek a kultúrparkba kerülnék. N

em az új, szocialista paraszti életforma hibája az, hogy a fiatal tsz-ekben sok helyen eleinte élősdiség kapott lábra. Ma is vannak, akik nem értik még, hogy ha többet vesznek el a közös vagyonból, mint amenynyit munkájukkal hozzá adtak és amennyit megérdemelnek, tulajdonképpen önmagukat, szebb holnapjukat lopják meg. Az "enyves kezek* elleni küzdelem azonban az idő teltével egyre erősebbé válik. A szövetkezeti vagyon védelme felett korántsem csak a rendőrség és a többi bűnüldöző szervek őrködnek már. Még a leggyengébb közösségekben is egyre szélesebb társadalmi összefogás bontakozik ki napjainkban a közös vagyon védelmében. S ha most hasonlattal élünk, ebben is létrejön a természetes kiegyenlítődés. Megtévedő emberek lesznek a jövőben is, a nagy többség azonban megérti, hogy a közös tulajdon legalább olyan szent és sérthetetlen, mint amenynyire az egyéni gazdaságot becsülték korábban. Az egyszerű, becsületes szövetkezeti gazdák nap mint nap vesznek észre és tesznek szóvá olyasmiket, melyek előtt eddig szemet hunytak, vagy azt mondták: "Hadd vigye, nem az enyém, hanem a szövetkezeté.* A sándorfalva-homokpusztai Űj Élet Tsz-ben például még kevesen törődtek azzal, hogy jó néhányan elvállalták tavasszal a munkát, de csak azért, hogy megkapják a háztáji földet. Aztán tájára sem mentek a közösnek, de azért a háztáji termést hazavitték. Azt se igen vették észre, ha valaki például 400 szögöl szőlő helyett 800 négyszögöl termését vitte el, vagy éppen lelegeltette állataival a közös vetést. A közelmúltban azonban elemi erővel tört ki az ilyen "enyves kezűek* ellen a tisztességes, dolgozó emberek haragja. A balástyai Szirtusvirág Tsz egyik tagja felállt a közgyűlésen, s kíméletlenül leleplezte önmagát is. Több száz ember előtt mondta el, hogy mikor, hol nyúlt hozzá olyan dolgokhoz, melyek nem illették meg. S azért tette, mert rádöbbent, hogy mások is, sokan még nagyobb mértékben dézsmálják a közöst. S a döbbenet erejével hatott számára: hová vezet ez az út, ha meg nem állunk! Maga után sorba vett másokat is. Nem kímélt vezető poszton állókat sem, akik sokat beszéltek ugyan a társadalmi tulajdon védelméről, de a szabályokat úgy értelmezték, hogy azok mindenkire vonatkoznak, csak éppen rájuk nem. Egészséges, nagy tisztulási folyamat ez, melyet mindenütt és állandóan segítenünk kell. J

ó néhány termelőszövetkezetben tavaly még senkinek sem tűnt fel: miként van az, hogy többen vásárolnak házakat, drága gépkocsikat, egyszóval nagylábon élnek, ugyanakkor a szövetkezet — amely pedig a jólét anyagi forrása lenne — súlyos gazdálkodási veszteségekkel, mérleghiányokkal küzd. Ma már változás tapasztalható ebben is. Sajnálni csak azt lehet, hogy több helyen sokára jutottak el idáig a gazdák. A balástyai Rákóczi Tsz volt elnöke, hogy fedezze saját viselt dolgait, nyakra-főre ajándékozta, osztogatta a közösség vagyonát. Eltűrte egyeseknek a kétszeres, háromszoros nagyságú háztáji földeket, sőt olyanoknak is adott háztáji területeket, akik nem is voltak a tsz tagjai. Üzelmeit már csak akkor vették észre, amikor több mint 100 ezer forintot tett ki az anyagi kár. Megnyugtató, bár szerény vigasz, hogy a csaló elnök lakat alatt van. Vannak viszont még olyanok is, kik saját törvénytelen üzelmeiket a szabályosság, a rendeletek vékája alá igyekeznek rejteni. Például a premizálhatóság szabályait úgy alakítják, hogy számukra, rendes jövedelmükön felül, akár 30—40 ezer forint is kijusson. Tudok olyan esetről is, amikor a szövetkezet éjjeli őrei még a saját maguk által elfüstölt dohány árát is szerződésbe foglaltatták. Mondván, ha nem őrködnének éjszaka, akkor bizonyára aludnának és nem pipálnának. Nem nagy esetről van szó. A tsz mindössze havi 16 forintot fizet külön az éjszakai pipafüstért. Mégis jellemző eset ez. Azt mutatja, hogy vannak emberek, akik ha a közösség dolgában járnák, még a saját dohányukra sem hajlandók rágyújtani. Még egy szalmaszálat sem tesznek odább addig, míg meg nem alkusznak ezért a fizetségre. Egy másik tsz-ben a minap levelet pillantottam meg az elnök asztalán. Budapesti zöldséges standjukon árusító gebinesük írta. Havi 9200 forintos tiszta kereset mellett pufajkát, csizmát követelt magának, mondván, hogy ez az iparban is a jár a dolgozóknak. Mit tehettek (!) — megvették. Az effajta embereknek Dárius kincse sem lenne elég. Falánkságukkal, kapzsi magatartásukkal nemcsak anyagi kárt okoznak a közösségben, hanem mérhetetlen erkölcsi veszteségeket is. A kevésbé öntudatos szövetkezeti gazdák, figyelve viLátogatás az üdülőben Amint a villamos megáll, rögtön észrevesszük a modern termelőszövetkezeti üdülői. Gyönyörű helyen épült, s minden igényt kielégít. Eddig Hajdú-Bihar megyéből 400 Csongrád megyéből 65, Szabolcs megyéből 35 szövetkezeti gazda üdült itt. A debreceniek joggal büszkék rá ^ Napi 52 forint Amikor belépünk, éppen filmveifMr tart. Megkeressük az igazgatót, Mosonyi Gyulát. aki rögtön tájékoztat bennünket. Elmondja, hogy egy személy ellátására, kiszolgálására egy napra 52 forint jut. A hallban körülvesznek bennünket a Csongrád megyei és a szegedi szövetkezeti gazdák. Molnár Julianna a szegedi Felszabadulás, Csamangó Péter pedig a szegedi Táncsics Termelőszövetkezetből jött. Sorolják: jártak már a színházban, a múzeumban, az új állomást is megnézték egyetemre is elvitték őket, fürödni mehetnek, s az orvosi vizsgálat sem kerül egv fillérjükbe sem. Akad közöttük olyan, aki disznósültet, tésztát, gyümölcsöt jónéhány napra valót hozott magával Debrecenbe, hátha nem lesz megfelelő az ellátás. Most aztán kitehette a hidegre. ^ Jókedv, jó társaság — Nekem különösen az tetszik, hogy igen jó a társaság és sokat lehet táncolni — sorolja Molnár Julianna. Odahaza Algyőn. ha bemegyek a bálba, ott sem állok sokáig, itt meg nem győzök táncba menni. Csamangó Péter a szegedi Táncsicsból — ugyancsak vidáman beszél. — Megbecsülik itt az embert, mindent megadnak, hogy jól érezze magát. Csak dicséret illeti mindenkinek a munkáját, a szálloda vezetőjét, a szakácsokét, szóval mindenkiét. De azért az sem lenne rossz, ha ott a Tiszapartján, nálunk Szegeden is építenének egy ilyen termelőszövetkezeti üdülőt. Somogyi József, a Felszabadulás Termelőszövetkezet tagja ugyancsak itt pihen. A feleségével jött el Szegedről. — Tudja, engem a kislányom íratott be ebbe az önsegélyző csoportba. amikor megalakult. Így aztán mondhatom, majdnem én vagyok az első tagja. Igaz, először haragudtam ezért, de most már dehogy bánom. Azóta vollam kiránduláson a szövetkezettel, most pedig elhozott ide, ebbe a szép, új üdülőbe. Nagyon megérte. Időközben HajdszobOszúlóra újabb csoport érkezik a megyéből. Meglátogatjuk őket. Idős Szepesi Istvánt és Tóth Sándort a klubteremben találjuk. ^ Az első üdülés Feketekendős asszony a szomszédom. — Még nem voltam üdülni soha. Küldött többször az elnök, de nem mentem, mert mi lett volna otthon a csirkékkel. Keresni is kell — nyilatkozik óvatosan Dömsödi Istvánné. Közben bejönnek az étterembe a szövetkezeti gazdák. Tétován emelgetik lábukat, majd leülnek a fehér abroszszal letakart asztalokhoz. Bécsi szeletet tálalnak. Lukács Imre selt dolgaikat, így vetik fel önmagukban a kérdést: Nekik szabad? Akkor hát nekem is' S ha nem vigyázunk, az ilyen közösségekben széltébenhosszában elharapódzik az élőzsdiség, s ebből eredően tovább növekednek — ahelyett, hogy csökkennének — a szövetkezet gazdasági nehézségei. E

leinte számos tsz-ben a legnépszerűtlenebb feladatok közé tartozott az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság munkája. A közös érdekek ellen vétők csak azt látták: "Megfogtak, lefüleltek bennünket. S ha nem »ő* az ellenőrző bizottság, vagy a fegyelmi bizottság elnöke, tagja, akkor semmi sem történik. "Az pikkel ránk.* Igyekeztek hangulatot kelteni "ártatlanságuk* mellett. Szerencsére a legtöbb közös gazdaságban már ezen az időszakon is túljutottunk. Egyre több olyan ellenőrző és fegyelmi bizottság működik a szegedi járásban is, mint a szatymazi Szabadság Tsz-é, mely jó munkájával kivívta az egész közösség megbecsülését. Ezt úgy érték el, hogy mindenkor kérlelhetetlenek voltak az "enyves kezűekkel* szemben. Megfigyelhető, hogy amilyen az elnök, a főkönyvelő, a mezőgazdász és a pártszervezet, olyan az ellenőrző bizottság és a fegyelmi bizottság munkája is, bár az utóbbiak nincsenek alárendelve a vezetőknek. A jó szövetkezetekben kölcsönösen bátorítják, segítik egymást a munkában a vezetők és az ellenőrzők. Ezt látva, a gazdák maguk is szívesen segítenek észrevételeikkel, bejelentéseikkel a társadalmi tulajdon védelmében. Élénken bizonyítja ezt a baksi Üj Élet Tsz esete is. A korábbi vezetők elnézők voltak, így hát az ellenőrző bizottság sem vette észre, hogy lassanként "polgárjogot* nyert a közös termés dézsmál gatása, s azok kezdték uralni a közhangulatot, akik mindig arról voltak híresek, hogy amit a két szemük meglátott, a két kezük ott nem hagyta, ha nem parázs, vagy nem malomkő volt az. Amióta az új vezetőség intézi a közösség dolgát, szépen fejlődik a tsz. Az állattenyésztésben nem "csoroghat* el a takarmány. S az igazlátók tevékenysége soksok forintban ölt testet, melylyel a becsületes, közös munkát jutalmazhatják. S

ok baj, kár esik még a közös vagyonban a megfelelő szakismeret és a szervezőkészség hiánya miatt is. A nyáron nem egy helyen késve és rosszul művelték meg az új szőlőtelepeket, pedig az állam pénzt is biztosított ezekhez. Csakhogy akkor akarták már megszervezni a szőlész munkacsapatokat, amikor a körmükre égett a dolog. Közben az emberek elhelyezkedtek, mindenki igyekezett magának "biztosítani az egész évi munkát. Nemcsak a sikerekből, az elért eredményekből, hanem ezekből a hibákból is sokat okultak most a szövetkezeti gazdák. S az bizonyos: idén sokkal nagyobb becsülete van már a közös vagyonnak, mint amekkora tavaly ilyenkor volt, s jövőre még nagyobb lesz a rend, és ez is szocialista tudatformáló munkánk eredménye. CSÉPI JÓZSEF Aláírták a Magyarország ésazE\K közötti 1964.évi árucsereforgalmi megállapodást December 11 és 17-e között kereskedelmi tárgyalások folytak Budapesten a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság kormányküldöttségei között. A tárgyalások eredményeként kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták a két ország közötti 1964. évi árucsereforgalmi megállapodást Saerd* 1963. deraober ix du-magtarorszab 3