Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

OS. PROFÁN ELÉGIA Itt, a házak kőzött csak egy pillanatig látni. hogy az égen mini száll valamerre a madársereg. Itt kémények, tetők, reklámok, kirakatok, ajtók, ablakok, asntalok es agyak lélegzetfelhói borítják az eget A nyár úgy megy et, szétdobált papírokat, konzervet dobozt rugdalva, mini o diákok mennek tanulni Petire a szünidő titán. Sorra bezárnak miden redőnyt. Szeneskocsik allnak a kapuk elé s a kályhákban fellobban a láng már délután. Bár útnak indul aztán is minden reggel a város, buszon és villamoskocsin: A tréfa kevesebb t több a meleg kqbát. .4 csók is többe kerül. Mert a virágnak ilyenkor üvegház kell és nem nevetnek annyit a lányok. A drága babák. THmur Lenk, a rettegett dúlok a mongolokhoz, én bül-bulssttvú költő? — ámult mongol hdditó, aki mi- majd megkövetem Timurt! el Timur Lenk és ügyet sem nyobb kiterjedésű földön, A tanacsurak megdöbben- vetett az értékes ajándélcokmint a félvilág, egyik had- ve bámultak őszülő homlokú, ra, melyeket térdenállva élésé reget a másik után győzte nagy dalnokukra. le, diadalmas útja során egy napon a perzsák földjére érkezett. Az irániak haditudománya csődöt mondott. Az életben maradt harcosok mindenütt véres fejjel menekültek. Porig rombolt városok, teméntelen hadizsákmány és megszámlálhatatlan hadifogoly hirdette a királyok és fejedelmek urának veretlenségét. A perzsák, mivel — Ne menj! Micsoda értelme volna vakmerőségednek? Hiszen kivégeztetne! — hangzott ütnen is, onnan is. be raktak a dalnok kíséretéhez tartozó perzsa tanácsurak. — Kitüntetsz, nagy uram, hogy te ismersz engem — hangzott a csöndes szavú po~ A költő fölényesen legyiu- éta válasza, tett: — Egész Kelet rólad beszél. A madarak is tőled tanulnak zengeni — mosolyogta el magat Timur. — Számos költeményedet csodálva olvastam én magam is, de mivel tudomásom L A VIAN: AZON A NAPON. amOuor tod a köpetsz fejed Iv nus, a kislányunk, betol- izgatottan hitvesem, lőtte a 12. életévét, nejem — Hogy odajött hozzám és könnyen- Helei)é lartóetmllárnu twxn róla, ezután — Ha itt maradok a vá- hogy mi ügyben fáradoztok is csaknem mindenütt ellen- TOs falain belül, akkor talán — itt a nagy úr fakó arca álltak a nagy hóditónak, azt nem öl meg előbb-utóbb a hirtelen fagyos lett —, még érték el hiábavaló makacs- bosszús ellenség? Legyen Háfiznak sem teljesíthetem bármily csekély remény az Siráz városára vonatkozó ké• eredményre, eltökélt tervem- r«.iét. Erre svamat adom! ... . , , Elmosolyogta magat a rol nem mondok le... perttrás ^Ihatatlan mestere: — Igazad van, bölcs Háfiz! _ Uram. kérlek azért, hogy Indulj csak! — bólinott he- hallgasd meg a te szolgádat! lyeslöen a vezetőség legidő- ~ Amií mondtam, mond. ui. x- f _• , i, ... , . tam! Timur meg sohasem sebb ferfta, rmre két ónként mi$itom mag a szavát! Tudom, uram! Éppen ságukkal, hogy Timurt szörnyen magukra haragították. J7gy alkalommal a pompás épületeiről és szép rózsaligeteiröl nevezetes Siráz városa előtt ütöttek tábort a mongolok. Néhány Anyuci nagylánya E fejed? — naólt ajtó ée egyik kollegám t Mívesem. ta be fejét. Cinkosán r««- ^RH^^ffl^P , • - . . , jön a te hajad kacsintott ré diszkréten de a k°zeli erdőben rejtőzködő hoslelku pap ktsereteben ut- ezért csak as a keresem, róhullánwi írizu- hogv a iónok j* hallja, oda- perzsák rajtaütöttek Timur rtak eresztették a költőt. ,W?V romboltasd le a földig *"Ólt tobf ránt órival utána az történt- ho™ >elentkezö tanáctór, meg egy . ... , ,„, , , szép szülővárosomat, Sirázt! A feher kendőket lobog- £ hatalmas !iadlíézér egy "-^M^che. ránc* már rénéítettál netö ? "^Mandache elvtárs egy T'T* "'rt"" totó bekéi- küldöttséa mar n ™ Í^V ^ többé kislányunk!... - Minek ijedezel? Nem csudajó kiscsaj i«ra Ka® allo elocsapatan, s azt csak- tato. bekes küldottfeg mar- pillanatra meghökkent azIjedten ugrottam fel a egyedül voH. Együtt vol- lóirötö vagy Gyerekeid van- nem eW száu0 lekaszabolták, oona mongol íjaszokiol Ktser- tan dühösen az ajkaba haraMéicröl: tunk. nak, de még mindig... Te A csapat vezetője az irániak ve. száz katonai bőrsátor — Az istenért, mi törtem ? — Éppen ez aggaszt . szoknyavadász! szerencsétlenségére éppen között botorkálva érte el a Hogyhogy nincs lányunk? A kővetkező pillantatom Fülig pirultam és kísuc- Timvr Lenk egyik uüiönösen félvilág urának egyszerű szálnl-nim v kedvelt főtisztje volt, s a?i- lását. Nem kellett sokáig A következő I _ — Nincs többé? Nagy lá- az ebédlőből belépett a He- rantam. nyunk lett! — BBÓlt izgatót- lene-fejű Leous. — Apuci, — szaladt fetan nejenv Nem nevettem, de nem « lém Helene imbolyogva a — Nagylányunk? — szól- sírtam. Ami kitört belőlem, tűearkon. — Apuci... tam meglepetten, de minden az valami a kettő között esetre már sokkal nyugod- volt. Élettársam lobban. — Mióta van nagy- san tekintett rám. lányunk? — Na mit szólsz a Woy— Mától. Van-e fogalmad hoz? róla, mii jelent egy nő éle- — Micsoda lányhoz;? tében a tiaeníhettedflc év? — A lányodhoz? | — Hogyne. Egy -nagysád- — Ez már nem az. en iá- kaptam* hogy "vegyék * maéletében 12 év babákat, nyom. hanem a tiéd!.. gamnak körömlakltot, én gyerekkocsit, karamrflát, — Nahát, ha én mondtam meg tévedésből karamell ót bábszínházat, wfcolát. mat- volna ezt, te biztosan meg- vettem... Mcot mit csinálrózbluzt, ooptot, masnit je- rórtödtöl volna!... Nézd jak? lent... «*ak ezt a fejet' _ Mit «ináliál? Edd — Jaj a fejemnek es jaj meg. s adj nekem is belőle, fejének!... mert már egy hónapja, hogy Apuci! — csicseregte keserű a — Ma van nak halálhíre szokatlan módon feldühösttette a félelmetes hóditót. Kiadta a _. . , parancsot a megtorlásra. A gam, — bizony apja « le- .... , ... ...T. hetnéi! straziakat korulzarta a mon— No na történt, kislá- ffol tenger. A városból már nyom? nem lehetett menekülni. MinApuci. anyucitól pénzt denki elkészült a lehető leg— Igaz® van a lanyrták diadalma- — susogta a fülembe kolleis ievárakozniuk a bebocsáttatisukra. Két zömök tatár harcos tárta fel mintegy parancsszóra « hatalmas vezéri sátor bejáratát. A páncélinget viselő es a jobbjában rövid nyelű buzogányt szorongató Timur egy Nejem elsápadt, ajkat remegni kezdtek, ugyanúgy, mint ama nagy napokon, amikor késő éjszaka, 12 óra után szoktam liazaballagni. — Masni? Copf?... Meg keö halni Mandache!... Hiszen Helene már nem csecsszopó. Helene már nagylány! — Kicsoda a nagylány? — Helene. — Miféle Helene? Talán áruig nem voltam itthon, örökbe fogadtál valakit? a. rosszabbra. Az asszonyok és keményre tömött, fekete lóa gyermekek hangosa^ jaj- szörpámán ült, s mogorva veszékeltek az utcákon, a arckifejezéssel mérte végig férfiak pedig a falak mege- az érkezetteket. A követek rüsítésén dolgoztak fáradha- hátán végigfutott a hideg, tatlanul. Csak ideig-óráig csupán Siráz lantosa őrizte po<tt: — Költő... Sirázt, túl jártál az eszemen! A buzogányt tartó kéz tóvozást intett. Háfiz és a követek fejet és térdet hajtottak és kiléptek a vezett sátorból. A szabad ég alatt megkönnyebbülve lélegeztek fel. Szinte futottak, hazáig. Egy óra múlva felharsantak a roppant haditáborbav a ssarukürtök, s az örökös győzelemhez szokott mongol sereg hosszú, tömött oszlopokban békésen elindult Siráz falai alól. A félelmetes Timur Lenk megtartotta a szavát RAKOVSZKI JÓZSEF tartó védekezésről lehetett Leous. — Ma van a szüle- HKLEMET BEVITTEM az szó. lésnapom. irodáiba, lehúztam a cipőjét _ —- Itaen éltesse®, sae- ^ ráadtam a tornacipőt, génykém. mert ijedteinben a hivata— Kösz? lomban tartotta.n elrejtve. ne rombolja porig a varost Követséget kellene Timur elé meneszteni, hogy meg hidegvérét, amikor hódolva térdet hajlítottak. A néhány pillanatra beállott csöndben jól lehetett hallani az izgatott hhegéseket. Tessékí Megkértem a kislányt, me- — tanakodtak a nagyszakálfíik vagytok? 11 jöttetek? — Honnét dörgött , — A . ** monclta' sélje ei anyukájának io a )ú vezetők. hogy kose. Talan azt akar- történeteket ré utána erteuad. hogy kezet csokoljon? Bltsen telefonon, hogy ha- . „ .... Helene, milyen a szad? Én ^ameheiek-e még ezeic utan nem nyer meghallgatást —, pusztainak emberalakot olhalvánroirasra i-úzsoztam!. ^ .10.1. „ ramrir.nntin n tnhkMn iidtt mennyköve. Egy szikár — Hiába is megy akárki, rájuk mély bariloujan Ázsia halványpirosra rúzsoztam' ebédelni, vagy okosabb, ha Most miért lila?... Talán ^ étkezdében ebédelek... — Lenus, a... mi lá- az en rujsomat. hasznaitad? Három órakor megszólalt a nyunk. Hisz 12 éves létére A* nem gyerekeknek való! telefon. Az ő hangját hallalán csók nem hívhatjuk 1X5 essünk túlzáson... fot^m Megkérdeztem; még mindig Genusnak! Még — ^-esáss meg Anyun, _ Ha,üó) te vagy ^ Helasebbségi éi-zése támad... c*Dr kicsit beletorkosviod- Iene, — Kivel szem-ben? a eseresznyelekvarba. _ Nem Hejvi^ vagyolc. — Velünk, többi nőkkel ~ H^y Jf » P* — Akkor minden rendiben, szemben!... «*• Sff^ Ezen a napon otthon ebe. RESZKETNI KEZDTEM. ~ Magassaiku dpöben deltem minden valószínűség szerint ,. ,, , Fordította: íizért, mert ezekben a pilla- Tekintetem a kWany ta- ZALÁNYI SÁNDOR natokban kisebbségi érte- balra siklott. sem támadt nejemmeá ré —Mandache, ne flxirozd időközben lfelene-vé ved- ' avarba jon gyerek. mondogatta a többség, ismerve a rettegqft hadvezér katona állt feszesen a sátor kérlelhetetlenségét. Végül is belátták, hogy az évszázadokkal dacoló Siráz sorsa megpecsételődött. Már-már elkezdődött az falánál, Timurtól kissé balra, ez x>oit a tolmács. Háfiz szerényen előbbre lépett: — Kegyelmes úr, mi Siráz ostrom, amikor Háfiz, az irá- városának békeküldöttei vaniak messzehírü költője állott gyünk... Nevem, Semsz — a tisztes vezetőség elé. ed Din Mohamed Háfiz... — Ügy határoztam, eivn- — Ah, te vagy Háfiz, a ANDRASST LAJOS: Fintor Az örökléthez mértem (perc-magam s belepirultam, mennyi (kicsinyesség botlatja fontolt lépteim, nehogy megszólják, (nehogy kinevessék unit tesznek csak egy (nap is amit kimondok — s (láttam önarcom fanyar (fintorát... Öklömmel bele vágtam. (1963 május) lett egykori Lenus lányommal szemben. A szekrényből csomagot vettem eiö. — Néki hoztam ajandékba. — Hadd lássam! — Megmutatom, ha megeskűBzöl. hogy nem versz meg! Egy pár tornacipőt... — Nem verlek meg — a TEKINTETEM Helene körmeire vetődött; pirosak. Lelkemben egy reménysugár csillant: lehet, hogy befőttet evett. — Milyenek a körmeid, vagy talán nem látok jól? — Igaza van apucinak, nem látnák joL Túlságosan halvány rózsaszínű. Mit szólsz Mandache. ngy-e vicsorgott rám mert a ve- eiénfeebb rózsaszínűre IoíL rré úgysem segít a ma- lene Likkozni? radi embereken. De tüstént ' vidd innen a lakásból ezeket a tornacipőket, amíg még tudok magamon — Hogyne! — ordítottam. — Élénkebbre, égővörösre!... Hadd égjen. Csapjanak fel lángok ré semmi se láturalkodni!.. Még hogy tor- ^ ^ a körmók, nanwi' Minden no UiMaCku . . , ' nacipő! Minden nő tűsarkú!, hord. Te meg tornacipővel alázod meg őt! Oh, Mandache. Még mindig a XVIII. azázad él benned!... Tornacipői .. A tornacipő ré Helene! — Kicsoda?... le igen . Bocsáss meg, Helene... Azt hittem Lenusról van szó... Drágaságom ne haragudj, sem a tartós hullámok, sem a tűsaiok! — Nyugodj már meg. Mindjárt itt vannak a vendégeik. Nevetségessé akarsz tenni bennünket? — Épp, hogy nem akarlak* — Minek ordítasz? Gyerek vagy? — Igen. no ré ha gyerek mert reggel, amikor híva- vagyok? Nekem is tartós tálba mentem, még kislányom volt Honnan tudtam volna, hogy délre már nagylányom lesz!... — Már hetek óta ugyanarról vitatkozunk!... A rakéták korszakát éljük, de te huRámot akarsz csináltatni? Bemázolnál rúzzsal? Kitépnéd a szemöldökömet?..*. Hát rajta!... Helene tösaaszony szegény annyira megijedt ettől a kitörésemtől, hogy nejem ugyanaz maradtál Manda- kénytelen volt kicserélni rhe. Tornacipő, masni a princesszruháját De mindenhajban ... kép peri kicserélte volna. Ujjaimmal önkénytelenül mert azsúros nylonruha is végig szántottam a feje- volt... met. Egysaer epp értekezleten — Ugyan minek stmoga- voltam, mikor megnyílt az LUKÁCS IMRE: TCyárí nap Az ember mar kora hajnalban felkelt. Nem gyújtotta meg a villanyi. Az ablakon beáramló világosság sávokban szaladt végig a szobán. Magára húzta gönceit, aztán ivott egy pohár vizet és csendben kiment. , Az ói előtt tuskó. Leült Elszívott egy cigarettát Aztán a fészerből előszedte a kaszáját, vágott, egy kevré zöldet. Bevitte a tehén • elé. Majd a malacoknak szedett párét, labodát, porcsinfüvet. Később kiöntötte az ivást is. Visszament a konyhába. Kezet mosott, arcára is löttyintett valamicskét. Felesége eléje tette a reggelit. Szalonnát, kenyeret ré aludttejet. — Mit készítsek elvinni? — kérdezte az asszony. — Ami van. Ekkor megzörgették a kaput. — Hé. András, itthon vagy-e? Az ember kézfejével megtöröl-' te száját ré kiment. Kinyitotta a kaput. — Kerülj beljebb elnök, ha már eddig eljutottál. — Nem nagyon Időznék. Tudod, hogy aratáskor nincs megállás. Az elnök gyorsan széttekintet az udvaron. Rend mindenütt. — Mondd András, szeretnél-e traktoros lenni? — Nem volna rossz. — Hát ná rád bíznánk az első traktort. Szorgalmas vagy. a géphez is értei. — Éppen seggel meglehet — Már mehetnél is érte. Az éjszaka jött meg az állomásra. — Mehetek. — Onnan egyenesen a központhoz kormányozhatnál. Hadd látnánk mi is. Aztán ekét utána, haladjon a szántás. Az asszony már megfejte a tehenet A zsétárból átszűri a tejet egy kannába. — Mit akart? — Traktoros leszek. Derékig mosakszik. Előszedi borotváját. lekaparja arcáról a hetes szőrt Meglötyböli lábét is a vízben. Jobb ruhát keres. — Leánykérőbe igyeks^ei? — Nem érted? Megkapta a szövetkezet az első traktort. Az elaó gép, ami a mienk. — A ruháddal mi lesz? Megfizeti ezt nekünk valaki? Ki látott már ilyet! Ünneplőbe megy dolgozná Az ember csak legyint. Magához veszi a táskáját. — Mit értei te ehhez? Hányszor mondtam, ha egyszer traktorra kerülhetnék, enyém lenne a világ. Mentem volna gépállomásra régebben, dehát a föld. Amikor a szövetkezetbe léptem, gondoltam én titokban erre is. Hogyne gondoltam volna. Most tessék, csak igent kellett mondani. Az állomáson ott áll a traktor. Szép. új jószág, örül az ember, ha rátekint. A laposon Danada Pali bácsi gulyáskodik. Amint látja, hogy András az a masina ülésén, kiballag a dűlőre. — Megállj mán te. Hát átrukkoltál a gépállomásra? — Nem mondhatnám, Danada batyám. — Akkor minek lézengsz eaen a traktoron? — A rmenk. Most kaptuk. — Tényleg a mienk? — Mondom. Az öreg féloldalt áll Néza a traktort. — Szíp — ereszkedik meg a hangja. — Nagyon szip. — Osztan miféle? — Bjekxrusz. — Bje-lo-rusz? A fenébe, ki nem olvastam volna a nevit. De azért szip. Körüljárja az öreg. Aprólékosan megnéz mindent. Tapogatja. mint hajdanán a vásárokon a jószágokat szokta volt. — Csak gondját viseld. Nem terem ez minden esztendőben. Azzal tarisznyájából egy frissen fonott búzakoszorút húz előu Ráakasztja a traktor orrára. — Szip jószág. Mikor András befordul a majorba, teremtett lelket se lát Dc mihelyt a motorzúgás megrezegteti az ablakokat, kipillant a könyvelő. — Megjött a traktor — kiáltja. — Mindenki látni akarja. Egymás után jönnek az emberek az irodából. a közelből. Elnök, .agronómus, főkönyvelő — mind ott állnak a 6 D&LrMAGYARORSZAtí