Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

Nagyszabású népművelési kutatómunka kezdődik A népművelési munka fej­lesztése, színvonalénak to­vábbi emelése érdekében nagyszabású tudomáhybs ku­tatómunka megindításét ha­tározta el a Művelődésügyi Minisztérium. Az ország egész területére kiterjedő ku­tatások megvizsgálják majd a népművelés jelenleg álla­potát, elemzik a munkamód­szereket és a szervezeti for­mákat. A kutatások meg­szervezésével, irányításával a minisztérium á Népművelé­si Intéaetet bíZla meg. Az egyes megyékben a Népművelési Tanácsadó fog­ja össze a népművelési ku­tatómunkát. Szegeden a Nép­művelési Tanácsadó helJÜSé­gében tegnap délelőtt tájé­koztatót tartottak a kutatá­sokról, A megjelent népmű­velési szakembereket, tudo­mányos kutatókat, könyvtá­rosokat, pedagógusokat Mik­lós Sándor, a tanácsadó ve­zetője üdvözölte, majd Hor­váth Dezső, a tanácsadó mód­szertani főelőadója ismertet­te a részletes kutatási prog­ramot. A tervezet Vitája után a résztvevők közül többen be­jelentették, hogy feladatokat vállalnak a munkában. Lisz­tes László, az Égyetetni Könyvtár dolgozója elmon­dotta, hogy könyvtáruk bib­liográfiák összeállításával akar segítséget nyújtani a kutatóknak. Wáldmatth Jó­zsef, a szegedi Tanárkép­ző Főiskola tanára a műked­velő művészeti mozgalom több problémájának kidol­gozását vállalta. Tóth Bélá írő, a Somogyi Könyvtár munkatársa bejelentette, megírja, hogyan fejlődött a népművelési münka két sze­gedi üzemben, az ecsetgyár­ban és a falemezgyárban. Vándorlás, — Jogom van a munká­hoz, s ahhoa is, hogy Szege­den dolgozzam. — Egy bat­tonyal leáhytól hallottam e szavakat nem is olyan ré­gén a városi tanács munka­ügyi osztályán. Ugyanitt egy Pestről Szegedre Szakadt 30 év körüli fiatalember á mun­kahely-váltogatás joga mel­lett kardoskodott, amikor a szemére Vetettem, hogy máris dupla munkakönyvvel váh­dorol egyik helyről a má­sikra. A számok nyelvén „Jogunk van ...« Hány­szor hangzik el ez naponta a szegedi üzemekben a vál­lalatvezetői irodákban, a munkaügyi osztályokon vagy a szakszervezeti bizottságok helyiségeiben. — Akkor állunk tovább, amikor akarunk. Nem tilt­hatja meg senki. — A ta­Helyesbítés helyett Tálán a Világon sincsen olyan szerkesztő, aki szíve­sen adna le helyesbítést, cá­folatot valamelyik korábban megjelent cikkéről. Most mégis nemcsak az igazság kedvéért, de a legnagyobb öröm hangján szólunk róla, hogy idei augusztus 25-i szá­munkban "A Tisza-parti vá­ros fiaként..." című, Csáky József Párizsban élő szegedi szobrászművészről szóló cik­künkben — önhibánkon kí­vül — félrevezettük az ol­vasót ... Nem mlfltha az első betű­től az utolsóig nem állná meg a helyét Szelest Zoltán művészettörténész barátunk­nak az a személyes élmé­nyektől áthatott, reálisan Emlékek Csáky József párizsi műterméből nagyraértekeio, az Igaz mű-1 vészt a tisztelet és ezeretet hangján megillető portréja, amelyet Csáky Józsefről ké­szített. Helyesen és igatan mutatta meg emlékező cik­kében a Szegedről 1908-ban elvándorolni kényszerült mű­vész küzdelmes életét, írimo­gaslö tehetségét. Csak éppen a cikk akkori indítéka, ami most a szerzővel közösen őrömteli helyesbítésre kész­tet Az írás Ugyanis abból az alkalomból született, hogy a MüVéSZet, a Magyar Képző­művészek Szövetségének fo­lyóirata Csáky József halál­hírét közölte, A hír nyomán a Dód-Magyarországban meg­jelent emlékezés eljutott Pá­rizsba is, ahonnan nem más, mint fii apa Ciiky József vá­laszolt rá neíilcsák a szerző­nek, de szegedi rokonoknak iá. Ennél frappánsabb cáfo­lat ritkán adódik. Hadd idéz­zünk néhány sert — Csáky József saját kezű Írásával —1 Szegedre, Bajó Lászlóhoz küldött leveléből! jj z **<At' TLO7^-) ****** fut * Ugyanis eí előfordulhat olyail „aggastyánnal", aki csak ronsrolja magát, alig tud járni és lélegzeni. ne én teljes erőmben vatttdk és Most végettem be egy hosSzti és nltgyon hehér munkát, utána pedig rSgtün nekiállok; márványt fárágnl, ami nem pontosan halott embernek vald thunka. Magam is örömmel, jól­esőn vettem kezembe e soro­kat, s felvillant előttem a dús ősz hajú, szemüveges, lágy arcvonású, hálkszaVü, 70 évén fölül ls fiatalos moz­gású, tréfálkozó kedvű mű­vész alakja, akivel két esz­tendeje volt alkalmam meg­ismerkedni párizsi műtermé­ben. A mi csendes Tisza-parti városunk fia a francia fővá­rosban sem a zajos negye­deket kedveli. A 10. kerület­ben, egy csendes külváfcaias környéken, a Fréderic Schnéíder utcán akadtarti a bérházra, hol lakik, s műter­mében dolgozik. AZ estébe hajló utcán, a ház előtti kis téren kispénzű emberek, munkások, fiatalok és idő­sebbek hódoltak az ország­szerte elterjedt, nálunk is­meretlen golyójátéknak. Kug­li golyóféle, de bábuk nélkül játsszák ezt — kispéhzű em­berek olcsó szórakozása. Ilyen a környék, ahol lakik az elszállt évtizedekben Vi­lághírnévre szert tett, de mai napig is egyszerűségében megmaradt művész. Műtermében, hol néhány órát elbeszélgethettünk, ak­kor ís a készülő művek egész sorát láttam. Ki tudja hova, a világ melyik részébe ke­rülnek? Mint ahogyan ko­rábbi szobrai is Minte min­denütt megtalálhatók, Ame­rikában éppúgy', mint Egyiptomban vagy Angliá­ban. Görögországban, Euró­pa legtöbb államában, s ter­mészetesen FranciaoTszág­6zerte is, különösen a párizsi modern művészetek mú­zeumában. Nem véletlen, hogy idén márciusbán, 75. születésnapja előtt egészol­dalas cikket közölt róla a Les Lettres Francaisei. Ná­lunk is látható szobrai a Nemzeti Galéríábán. Szülő­városában, itt Szegeden saj­nos csak egy, de annál ked­vesebb, bájosabb, művészi fihomságú szobra éli: a Tán­óoinő, amely a Honvéd téri játszótér ékessége. Mennyire fülembe csenge­nek szavai, amint művészet­ről, irodalomról beszélgetve József Atilláról, költészeté­ről szólt, mint élete egyik nagy, mély meglepetéséről, élményéről. Legkedvesebb emlékei között őrzá azt a verseskötetét, melyet ötven­évi távollét után, 1959-ben Szegedi látogatásakor kapott ajándékba. Boldog léhne, ha megérhetné, hogy ő mintáz­Zóti szobrot róla Szegednek, szülővárosának, a költő fia­tal évei Városának. Milyen jó lenne, ha szégédi kezde­ményezésből megvalósulhat­na eZ a tisztéletreméltó mű­vészi elgondolás! Beszélgettünk alkotó mód­szeréről, művészi fejlődésé­ről, s a mai művészet útjai­tól is. Tanulságos út a2 övé, aki dz elsók között volt az absztrakt szobrászatban, mert valami újat, modernet vélt benne. — De aztán hamar láttam, hogy ez zsákutca — mondta elgondolkodva beszélgeté­sünk közben. — A művé­szet, amily nem törődik az emberrel, az emberi sorssal, azt az emberek nem is fog­ják befogadni. A művészet­ben egyedül az lehet jó. ami embert. Az absztraktak a semmihez, a nihilizmushoz jutottak el, amelyből kihalt az ember. Pedig csak az em­berség lehet a művészi alap, amelyből azután minden al­kotó kifejlesztheti a saját­maga. művészi formáit, gon­dolatait. Most is ebben a szellem­ben dolgozik, alkot, s remél­jük még nagyon Sokáig erő­ben egészségben. Ami pedig az álhalálhírt Illeti, még ta­lán szerencsés ls volt. hogy láthatta mint vélekszik ró­la az utókof. Legalábbis így gondolkodott egy másik nagy rtevű szegedi művész­kortársa Juhász Gyula, aki­nek 1922-ben költötték halál­hírét, SZép megemlékezések­ben búcsúztatták az aradi és a kolozsvári újságok, ame­lyekhez azután könnyed han­gú leveleket írt költőnk. Megelégedését fejezte ki, mert hiszen -„- mint írta — "nem utolsó eléglétei élve olvasni, hogy mit mondanak rólunk halottunkban,, * "Hallani, hogy csakugyan ér­dek nélkül, őszintén szeret­nek drága jó barátok ós baj­társak. poétaszívek és mű­vészlelkek., .« Ezt érezhette, hallhatta ki sorainkból Csáky JóZseí is, akinek most már bizonyára hosszú élete lesz. Azt tartják ugyanis, hogy akinek halál­hírét költik — sokáig él. El­lenségei vágyunk a baboná­nak, de ezúttal sokért nem adnánk, Ha eZ a hiedelem mégis igaz lenne. .. Lőkös Zoltán nács munkaügyi osztálya előtt közvetítésre Várók el­mélkedtek így pénteken dél­előtt. Statisztikai számokat, ki­mutatásokat nézegettühk Ör­dög Jánossal, a munkaügyi osztály dolgozójával. Elmon­dotta, hogy 30 szegedi üzem­ben gyűjtöttek össze e mun­kaügyi adatokát. Érékből so­rolta a „letelepedett* és „ki­lépett* számokat. Mint számológép apró kis ablakában, peregtek egymás­után a számok. A kohzetv­gyáfból kilépett október l-ig 3366 dolgozó. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalat­tól eltávozott 1430. a 10-es számü AKÖV-tól 1181. Ez réézben magyarázható & murn­ka szezonjellegével, de mi­ért hagyta el a szegedi kért­derfohógyárat 682, az újsré­gedt szövőt 312 munkás? Ö a Rostkikészítő Vállalat új­szegedi tólepéhek kilenc hó­nap alatt miért mondtak bú­csút 319-en? Jöttek, körülnéztek, s mentek tovább. Mint mond­ták, „joguk van*. S ha nem adták ki a munkakönyvet egyszőra, hát mentek önké­nyesen. Az építőipart válla­lattól 266-an, az újszeged! üzemből 40-en. A 30 válla­lattői összesen kö2el 7ÓŐ-att távoztak munkakönyvükben -önkényesen kilépett* be­jegyzéssel. Vajon hová? — Jobb munkahelyet ke­resni — mondták többén ís. Az új a munkát keresők kö­zött is Vonzó. Vágyaik betel­jesülésének Várát látják pél­dául a kábelgyárban, a tex­tiiműVékben. Vajon itt mit mutatnak a számok? Egy cseppet sem Vigasztalóbb a helyzet. A textilművekből, a vonzó helyről 50Ö-en léptek ki az idén október l-ig. — Helyes é» jó dolog, hogy az emberek élni akarnak mindazokkal a jogokkal, amelyeket államunk, társa­dalmunk biztosít számunkra — mondja Eperjesi Júlia, a tanács munkaügyi osztályá­nak Vezetője —, de termé­szetes, hogy a jog feltéte­lezi a kötelességérzet általá­nos elterjedését ls. Két torokvés Erről beszélgettek más sza­vakkal az újszegedi szövő­üzem Mező Imre szocialista brigádjának tagjai is leg­utóbbi értekezletükön. — Az élet' gyarapítása, az építés növekedése, s — te­gyük hozzá — magunk és családunk igényelnek gyor­san növekvő üteme megkö­veteli, hogy üzemeinkben a gépek mindig pontosan kezd­jék a munkát, több és jobb árut gyártsanak, s kevesebb legyen a selejt. Takarékosan bánjunk aZ anyaggal, Hé ad­junk kj feleslegesen egy fil­lért ae! Pedig a munkáfrvándorlás sok forint felesleges kidobá­sát jelenti. Még összeszá­molni is sok, hát még kifi­zetni! A felmérések szerint ez év első kilenc hónapjá­ban Szegeden 18 ezer új munkakartont állítottak ki. E számok nagyságát akkor tudjuk Igazén értékelni, ha hozzátesszük, hogy ilyen vándorlás és muhkábá lépés mellett a létszámemelkedés január 1-től október l-ig csak alig kétezer volt Szegeden. Mibe kerül? Mar több szegedi üzemben számolgatták, mentiylbe ke­rül egy munkásfelvétel a vállalatnak. Több helyen ál­lítják, hogy az adminisztrá­ció, a szociális költségek, fl munkásvédelmi oktatás és ki tudja, hány egyéb tényező költségkihatása megközelíti, vagy túlhaladja a 3500 forin­tot. Ez az összeg megegye­zik az országos adatokkal. Nos, most már csak egysze­rű szorzásra van szükség, s máris latjuk, hogy a 18 ezer és a 3500 szorzata 03 millió. Ném tévedés, pontosan eny­nyi, 63 millió forint. Ennyi­be került Szegeden a mUh­kásváhdorlás kilőne hónap alatt. Mindehhez még az is hoz­zájön, hogv míg jötték-men­tek az emberek, sok helyen álltak a gépek. S ahol at újak kezdtek munkába, még ha jó szakmunkások is vol­tak, nem tudták azt nyúj­tani, mtnt a régi, a meg­szokott helyen, s ez a „friss* erő az üzemekben a szak­képzettség, az új munkahely ismeretének hiánya miatt hem lendített a termelésen, a termelékenység alakulá­sán, sőt itt-ott visszahúzott. Mert mire munkába lendül­tek volna, SZázak és ezrek vették a kalapjukat és bú­csúztak. Ezért mondták a textllmÖvekbeh néhány nap­ja, hogy e2 a vándöríás már nem fér a tűrésbe. Megálljt kellene kiállani, elejét venni a jövéft-meh &mek, mert ez zsebbe vág! Érvényesítsük a munkások jogait, de kérjük számon többektől határozot­tabban á kötelesség teljesíté­sét ifi! Nagy Pál Felavatták a berentei pvc-üzemet Szombaton délben tartot­ták meg a Borsodi Vegyi­kombinát kazincbarcikai pvc gyárrészlegének, valamint & műtrágyagyár petrokémlal bázisra történő átállásához szükséges földgázbontó be­rendezésnek avatóünnepéé­gét. A több mint feUnimírd forinton beruházást három év alatt valósították meg. A földgázbontó berendezés le­hetővé teszi, hogy az eddigi koksz helyett hajdúszobosz­lói földgázból állítsák elő a műtrágyagyártáshoz szüksé­f es alapahyagot, amivel vente mintegy 100 millió fo­rinttal tudják csökkenteni a mezőgazdaság számára nél­külözhetetlen nitrogén mű­trágya termelési költségét (kiv&niklLL ff A Moszkva közelében leVÜ Visnyevszklj Sebészeti inté­zetben az elektronikus diag­nózis-robotgép egy év alatt körülbelül 200 szívbeteget Vizsgált meg. DiagnózlBa aa esetek 90 százalékában tö­kéletesen helytálló volt. Ha „Véleménye* olykor kissé el­tért az orvosokétól, utóbb mindig bebizonyosodott, hogy neki van igaZa! Az intézetbeh nagy remé­nyeket fűznek a most ké­szülő gépekhez, amelyek tel­jes tájékoztatást nyújtanak májd az orvosoknak. A gya­korló orvos ugyanis tökéle­tesen emlékezhet egyes be­tegeire, de gyakorlatilag nem osztályozhatja és nem tárthatja meg cmlékezetébeh az összes tüneteket, amelyek alapján pontosan meghatá­rozhatja a betegség termé­szetét és egyes sajátosságalt NŐI MUNKAVÁLLALÓKAT és fiatalkorú lányokat fölvesz a Kenderfofiő és Szövőipari Vállalat Szegedi Ju­taárugyára. S. 91604 Sllberbauer eltűnt Kari Silberbauer, a bécsi rendőrség volt felügyelője és egykori Qestttpo-tlSzt, aki 1944-ben Anna Frankot és család­ját letartóztatta, ügyének decemberi fegyelmi tárgyaláséig -Visszavonult a nyilvánosság elől*. A nagy port felvert ügy főszereplője eltűnt bécsi lakásáról, hogy elkerülje a házat Valósággal „megszállva* turtó újságírókat és fotóriportereket. Szombatig a riportereknek nem is sikerült nyomára akad­nloh, s meg keltett elégedniük feleségének nyilatkozatával, aki panaszkodott, hogv férjét Halálra zaklatják, s azon ke­sergett: „hogyan fogják ezentúl új bútoraik részleteit kifi­zetni*. Bár Silberbauer hajdflni szerepéhez nem fér kétség. aZ érdeklődés most arfa a még ismeretlen személvre összp<*i­tosut, aki annak idején feljelentette a Oestapónél az Amsz­terdamban, a Ptlnsengracht 263-as számú házban 25 hóna­pig rejtőzött zsidókat. A KPM szabványügyi kiállítása Szegeden November 21-én érkezett a kiállítása. A két szép termea Szeged-Róküs állomásra a vasüti kocsiban bemutatott KPM szabványosító mozgó értékes anyag hatékonyan segíti a posta, a vasút és a hajózás dolgozóinak szakmai ismeretét. GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ lakatosokat, szakképzett szövőnőket 4 órás fog­lalkoztatásra is, szövötanulókat, vetűlékcsévélő­nőket, fiatalkorú lányokat, férfi segédmunkáso­kat, valamint építőipari segédmunkásokat felvesz a Kénderfonó és Szövőipari Vállalat újszeged! gyára. Jelentkezés á vállalati munkaefŐgazdálkodóháí. K. 329 Szegedi Textilművek keres azonnali belépéssel fonó és lónccsévelő szakmunkásokat, kőműveseket, üzemőröket, Valamint 18. életévüket betöltött női munkavállalóikat, Jelentkezni lehet a Textilművek munkaügyi osztályén. K. 830 A tanulságos kiállításon megtekihthető igen ízléses kivitelben sok olyan nagy érdeklődésre szátjtot. tartó szabvány, amely például nö­veli a közlekedés biztonságát. Itt látható az Ultrahanggal végzett dinek és vasúti ko­csik vizsgálata, amely gyor­san, pontosan megmutatja nincs-e repedés a sínen vagy a vasúti kocsik alkatrészei­ben. A műszaki dolgozóknak igen sokatnyújtó kiállítás délelőtt 10 órától este 20 óráig tart nyitva, illetve a Rókus állomáson ma este 8 órakor zárul. A mozgó ki­állítás tovább vándorol Sze­geden. Hétfőn a Tisza-pálya­udvar. kedden pedig a MÁV fűtőhá2 dolgozóinak mutat­ják be a helyszínen. A moz­gó kiállítás 27-én indul to­vább Szegedről Kiskunha­lasra. Vasárnap, 1963. november 24, DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom