Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-20 / 271. szám

A KGsr titkára Magyar és szovjet tervezők Budapesten Kedden Budapestre érketett Nyikolaj Fagyejev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára. A Keleti pályaudvaron Kovács Imre élelmezésügyi miniszter, Marai László, Magyarország KGST-beli képviselőjének helyettess fogadta. Ott voltak a Kohó- és Gépipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal, valamint a budapesti szovjet nagykövetség képviselői. Nyikolaj Fagyejev részt vesz a KGST rádiótechnikai és elektrotechnikai ipari állandó bizottságának szerdán kezdődő ülésén. (MTI) sikeres konzultációja Moszkvában A hazai könnyűfémipar kezeit résztvevői arról szátervszerűen készül arra az moltak be, hogy a konzulidőre, amikor majd a ma- táció igen eredményes volt gyar—szovjet alumínium- A magyar tervezők minden egyezmény értelmében a szükséges felvilágosítást, Szovjetunióba kiszállított évi adatot tanácsot megkaptak 330 000 tonna timföld elle- munkájukhoz a szovjet szaknében 1967-től fokozatosan óitoktól. Ezeknek birtoká165 000 tonna nyersalumxni- ban most már hozzáfognak umot kap feldolgozásra min- az alumínium hengermű beden esztendőben. A felkészü- ruházási programjának kilés egyik fontos részekéht dolgozásához. A program 1964 teljes erővel megkezdődtek a első felében készül el és még Székesfehérváron felépítendő ugyanabban az évben felvoszéles szalag alumínium hen- n,jInak a kivitelező váUala. germu beruhazasanak eio- , ... .... készítő munkái. tó* munkákhoz. A generáltervezéssel megbízott alumíniumipari tervezőintézet szakemberei november közepén konzultációt tartottak Moszkvában a szovjet társtervező vállalatok szakértőivé]. A tanácskozás Budapestre visszaérErőteljesen fejlődnek a finn -magyar kapcsolatok A finn parlamenti küldöttség sajtóértekezlete A Kauno Kleemolának, a gazdaság eredményeiről, a Finn Köztársaság parlament- gazdálkodás fejlett technikai fe elnökének vezetésével ha- színvonaláról, zánkban tartózkodó finn par- Kauno Kleemola végezetül kimenti küldöttség kedden annak a reményének adott reggel a Gödöllői Agrártu- kifejezést, hogy Magvarordományi Egyetemen tett lá- szág és Finnország kapcsotogatást. Utána a küldöttség jataá a jövőben még gyüe Magyar Újságírók Orszá- mölcsözőbben fejlődnek topos Szövetségének székházá- vább. ban a sajtó képviselőivel ta(átkozott. Kauno Kleemola, a finn parlament elnöke elmondta, hogy a küldötteégnek — 9 napos magyarországi tartózkodása alatt — alkalma volt megismerkednie az ország életével és igen jó benyomásokkal térnek haza Finnországba. Vidéken is több papot töltöttek és mindenütt szívélyes fogadtatásra találták. Különös örömükre szolgált, hogy Budapesten magyar vezető személyekkel találkozhattak. A finn—magyar kapcsolatokról Kauno Kleemola elmondotta. hogy a két ország kapcsolatai mindig jók voltak, de az utóbbi években különösen erőteljesen fejlődtek. Ez értben bővült az áruceereforgak>m és a magyar— finn kulturális megállapodás alapján sokat fejlődtek a kulturális kapcsolatok is. Elismeréssel szóit Kauno Kleemola a magyar mezőMagyar festményeket kapunk vissza Magyar szakértői bizottság utazott az ausztriai Altausseebe, hogy átvegyen közgyűjteményekből származó 135 magyar festményt —egy részét annak a kereken 1200 festménynek, amelyeket a náci csapatok a háború befejezése előtt hurcoltak el Magyarországról és az ottani sóbánya üzemen kívül helyezett tárnájában rejtettek el. A sóbánya kétségtelenül megfelelt bombabiztos menedéknek, festmények huzamosabb tárolására semmiképpen sem. Félő, hogy a csaknem két évtizede sötétségben tárolt képeket károsodás éri, amint ennyi idő után ismét nappali világosságba, levegőre kerülnek. Rusznyák István munkásságának csehszlovák elismerése A J. E. Purkynéről elnevezett csehszlovák orvosegyesület Rusznyák Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét tiszteletbeli tagjává választotta az orvostudományokban kifejtett kimagasló munkásságáért, valamint a magyar és csehszlovák egészségügy közötti kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért. Az erről szóló oklevelet kedden nyújtotta át Frantisek Pisek csehszlovák nagykövet RuszJ nyák Istvánnak. Az ebből az alkalomból a csehszlovák nagykövetségen rendezett ünnepségen megjelent dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Böjti János külügyminiszter-helyettes, Manninger Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, valamint a tudományos élet több más ismert személyisége. Az oklevél átadásakor Frantisek Pisek nagykövet meleg szavakkal méltatta Rusznyák István érdemeit. Rusznyák István meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért. Ezután Frantisek Pisek nagykövet fogadást adott Rusznyák István tiszteletére. (MTI) n szavakban van a hiba... A motorszerelő műhely falait kiváló dolgozó oklevelek díszítik. Sok van belőlük. A munkateremben gépek, olajszag és tisztaság mindenütt. A gépek körül és a gépieken emberek állnak és ülnek. Kinek hol jutott hely. Igazi munkásgyűlés. Olajtól megkeményedett ruhás és a munkától feketéllő kezű emberek, lehetnek úgy hetvenen. A Szeged-Rókus állomás melletti gépjavító műhely dolgozói. Az egész — vagyis az, hogy ezt a gyűlést össze kellett tője, szakszervezeti titkár magasan ül azon a bizonyos lovon, K. Z. művezető — aki besegít a szakszervezeti munkába — ígéri, hogy összeköttetései révén majd mindent elintéz. • Az előbb még tiszta teremben mindenfelé cigarettacsikkek. Talán már éppen a huszonkilencedik szól. Senki sem mozdul. Orák hosszú p>ercein át türelmesen cserélgetik a lábukat —, de bírják az állást. És beszélnek. Mindenkiből ömlik a szó. Több hívni — egy levéllel kezdő- éves eseteket mesélnek. Mindött amelyet szerkesztőségünkhöz intéztek: -Főnökségünkön belül igen furcsa, meg nem engedhető módon félemlítik meg, és áthelyezésekkel ijesztgetik azokat a dolgozókat, akik szót mernek emelni a jelenlegi szakszervezeti és műhelytitkár, valamint vele egy húron pendülő támogatói ellen. Ezek az elvtársak elfelejtkeztek arról, hogy közülünk kerültek ki és a magas lóról nem tudnak leszállni.- És így tovább: »... az igazságot meg szeretném védelmezni azokkal szemben, akik a dolgozókat csak eszköznek nézik és nem embernek Hallottuk, elvtársak, hogy a telepen sok a probléma. Most azért vagyunk itt, hogy ezeken segítsünk, ezeket megbeszéljük. — A bizottságban, amely a problémákra kíváncsi, a MÁV Szegedi Igazgatóságának személyzeti és munkaügyi osztálya, az építési és pályafenntartási osztály, a vasúi üzemi pártbizottsága, a Vasutasok Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága és a helyi pártszervezet képiviselteti magát — Mindenki bátran és őszintén mondja el véleményét! Senkinek semmi bántódása nem lesz. A legtöbb ember áll. Elgondolkozó, komoly, kérges munkásarcok. És először kér szót — becsületére legyen! — a panaszlevél írója, Lázár János. Sűrűn teleírt, sok-sok papírlapról olvassa —, mert nem szokott a szóláshoz. Amit már egyszer röviden megfogalmazott a levélben, most sok-sok piéldával alátámasztja. — A főnök etlen, V. F. ellen, semmi kifogásuk, de ami igaz, igaz: gyenge a vezetésre, és hajlik az öt károsan befolyásolók szavára. — És felsorolja, nevén nevezi, akik ellen kifogása van. — Cs. D. anyagbeszerző túl súrún néz a boroskancsó fenekére, J. Z., a motorszerelők csoportvezer.. a mi életelem Cink. Nem is lehet összehasonlí- tenkénti rágalmazástól, nem ijednek meg és nem fordulnak Iiő Ui'iil tanj a régj idők kommunista illegalitásával, befelé, mert képtelenek elfogadni a "nem odafigyelni® életBmikor a személyes bátorságnak és a meggyőződésnek — felfogást egyformán — rendkívül jelentős szeiepe volt. De nem lehet Azok a munkások, akik ma vezető tisztségeket töltenek összevetni a felszabadulás utáni évekkel sem. amikor nyíl- be, bárhol, bármilyen fokon sohasem élhetnek a tokba bújt tan, szemtől szembe ment a küzdelem a reakció erőivel, ember módján. Mert ha ezt tennék, elveszítenék morális Nem említhető egy napon az ellen forradalom leverésének és és piolitikai jogukat ahhoz, hogy egzisztáljanak a munkásez azt követő konszolidációnak az időszakával sem, mert hatalom érdekében. akkor is szemtöl-szembe méregettük egymást, és nem sutytyomban, a sötét szobában — hogy senki ne lássa — öltözettük a nyelvünket. A nii felfogásunk és gyakorlatunk ma is éPPen olyan a nyugalmas, békés hétköznapiokon, mint y nagy sorsfordulók hónapjaiban és éveiben. Éppen úgy figyelünk mindenre és beleszólunk ügyekbe, kis és nagy dolgokba, mint eddig bármikor. Személyi kérdésekben sem engedjük meg, hogy a szomszéd foglaljon állást, amikor a ím feladatunk, függetlenül a beosztásunktól és munkakö I£32 nem lehet m®r°l holnapra és nem ís lehet pah ' rancsszóra leküzdeni azt az elevenen élő hamis felfogást, hogy a szocializmus az olyan valami, ami mindig csak ad. mert ez a -terülj asztalkám® társadalma. Ez a hibás felfogás torz gyakorlatot is szült éveken keresztül. Maradványa ma is megvan és erőteljesen hat. A szocializmusban minden közösségi eredményért verítékesen megdolgozrünktől, a ránk tartozó ügyekben véleményt mi mondunk, nak az ember-milliók. Semmi sem születik magától. Nagy Nem a mindent tudó és nem is a minden lében kanál elve alapján, hanem feladatkörünkből eredően, lelkiismeretünkfokú szervezettség — amitől helyenként még messze vagyunk —. sok-sok gond, befektetett munka, elhasznált emberi enertöl s felelősségérzetünktől vezettetve. Nem lehet tanszékve- gia szül ontó mén veket, buktatók leküzdésével, átmeneti viszzető, párttitkár, igazgató, tanácsi funciónárius vélemény nél- szaesések útján. Nagy tévedés arra gondolni, hogy a szocializmust úgv fel lehet fújni, mint a léggömböt: megpróbáltuk. közismerten nem sikerült. Csakis nagv áldozatokkal, a nemzet összefogott erejével és milliók erőfeszítésével, sokszor átmeneti vereségekkel valósul meg hazánkban is az új rend. Ha ezt figyelembe vesszük és jól érzékelíük. hogv a mindennapoknak megvan a maga értéke, értelme, milliók heroikus küzdelme, akkor egyértelmű elutasítással találkozik a -nem odafigvelni®-felfogás, az obligón kívül álló kispiolgár beteges életszemlélete. _ Mindennap és minden percben odafigvelnek milliók és Akik életüket a szocializmus jövőjére tették, jóban és azok a funkcionáriusok, közületi emberek, akik iránvítiák. kül mert előbb-utóbb szembekerül a társadalom egészsé ges erkölcsiségével és életszemléletével. Nyugalmunkat, kényelmünket alárendeljük vállalt kötelezettségeinknek és nem kiszámítóttan élünk, olyan alapon, hogv "itt érdemes szólni®, de "ezt hagyjuk, mert nem tudni, mi lehet belőle.® Aki egyéni érdekektől vezettetve kiszámítja mondatait és véleményét, nagyon keservesen él, örökös számolgatósokban vergődik. Magabiztos, dolgában határozott ember így nem .tud élni. Ilyen életre tudatos marxisták nem rendezkedhetnek be sehol se. Csak azok, akik végigloholják az életet a napos oldalon, nem zavartatva magukat semmitől. rosszban, a kellemesben és a keservesben egyaránt odafigyelő emberek. Nem élhetnek kétféle életet, önbecsülésük és eszméjük tisztelete ezt számukra nem teszi lehetővé Izgatja őket minden, a közvagyon gyarapodásának láttán örülnek, tékozlása ellen fellépnek. Eszmei igazságai érvényesülését segítik, a kudarcok idején nem hátrálnak me? küzdenek. nyílt sisakkal és teljes mellel állnak az ügv mellett, nem tangólépésekkel kerülgetik a lényegeset. Személyek megítélésében — bármilyen helyzetben — elvi álláspontról személyes véleményt mondanak és nem sumákolnak. Nem ea vartalják magukat kispolgári nyelveléstől, intrikától. esesegítik ezt a nagy nemzeti méretekben folvó küzdelmet a jobbért., és összekapcsolják világméretű küzdelmekkel, szintén az emberiség jobb sorsa érdekében. Naffvon is odafigvelnek kis és nagv kérdésekben "kénves és nem köríves* ügyekben egyaránt. Odafigyelnek, meri ezt kívánja tőlük az élet s munkáink minden napin és minden ór.áia. Fz a közszellem és életfelfogás a muskáosztáb'é és azoké. akik a közéletben a munkásosztálv életfelfogása alapján tevékertvfetónek. Ebben az is benne van. hogv nem hagyhatják szó nélkül a munkásosztály életfelfogásával ellentétben álló kispolgári nézetek létét ós gyakorlati hatását. denütt megcsendül a munka, mert akkor, munka közben történik itt minden! Mondják, visszatartóztathatatlanul. Hatalmas indulattal, de legtöbbjükből sallangmentesen tör fel a pianasz. A többi, aki meg éppen hallgat, együttér® zően bólogat a beszélő szavaira. És a munkás, aki felnőtt fejjel kezdte tanulni talán az egyszeregyet, meg a magyar nyelvtant, egyetlen mondatban, egyetlen gondolattal világítja meg a dolgot: — Nem a tettekben, a szavakban van itt a hiba! * Negyvennégy éves fejjel szereztem meg a szakérettségit. Hogy meri ö azt mondani nekem, hogy tegyem a bizonyítványom a csavarhúzóm nyelire. nehogy a nagy munkában megsértsem a kezem? Magas, őszülő halántékú munkásember. <3 is csoportvezető, s nem ma kezdte a szakmáját. Szinte látom, ahogy alszik a család, de ő talán a konyhaasztal sarkán kis lámpa mellett görnyed, a tankönyv fölé. Talán már harmadszorra, vagy negyedszerre kezd a példához. Nehezen megy. Iskolás korától eltelt évek nemcsak a kezét kérgesítették meg, nehezült a felfogása is. És neki mond ilyet J. Z., aki szakszervezeti titkár — dolgozó társai bizalmából —. aki nála jóval fiatalabb? Büszke arra, hogy a motorszerelők csoportvezetője és megveti az iskolapadot. Hosszú sorát hallgattuk végig a példáknak, amelyek mind-mind azt bizonyítják, hogy önérzetükben bántja meg az embereket. Ilyen a modora. Ügy megszokta már, hogy most, amikor szemébe mondják, csodálkozva hallgatja. Neki még soha nem mondtak ilyeneket. * — Miről van szó? Cs. D. érdeklődik. Róla, viselt dolgairól beszélnek már órákon át sokan. Iszákos, még munkaidőben is. Ha valakinek alkatrészre van szüksége — ő a gépállomás anyagbeszerzője —, többször elmondja neki mi kell, mert könnyen felejt. — Miről van szó? — kérdezi most is, és mindenki nevet: tessék a példa, mindig így szokta! És mindez annál is elszomorítóbb, mert alapszervezeti pártvezetőségi tag. A vádakra csak mosolyog. Nem szól semmit. Amikor felkérik, hegy beszéljen, minden mondanivalója abban merül ki, hogv érdeklődik: — Miről van szó? — ... és akkor vagy háromszor is behivatott, hogy írjak egy levelet, amelyben visszavonom azokat a kijelentéseket, melyeket felettes szerveink előtt róla tettem. Nem írtam meg azt a levelet, mert igazam volt! Részeges! Es akkor azt mondta, hogy haragszik rám Vígh Ijászló elvtárs, a szentesi építési főnökség vezetője. Mert megmondtam az igazat, azért haragszik?! Hát — többek között erről volt szó! Vígh László elvtárs különben nem haragudott. • K. Z. művezető jártas a szakszervezeti munkában és "mindent elintéz«. Róla itt kicsit elfelejtkeztek. Vagy vele kevesebb a -baj®? — Én nem hívom meg vacsorára K. meg a J. elvtársakat azért, hogy kapjak 300 forint jutalmat. Igaz, tizenegy éves szolgálatom alatt nem is kaptam egyszer sem. Róla csak kevesen beszélnek és ő válaszol. Hasonlóan, mint azt J. Z. tette: — Menet közben kell felhívni az ember figyelmét a hibáira. Nem igy egyszerre kitálalni. • V p.-et — a gépállomás vezetőjét — minden, a MÁVnál meghonosodott, szinte katonás fegyelem ellenére is csak Feri bácsinak emlegetik. — Bizony, a Feri bácsi is más volt, amikor közénk került! Akkor még többet beszélgetett az emberekkel. Most mindent elhisz, amit ránk mondanak. Nem szembesiti a feleket. Hisz az öt körülvevők szavának. Ez az egy a baj vele. Feri bácsié a szó: — Nem hallgatok én senkire! — bizonygatja. — Nehéz az emberekkel bánni. Két táborra oszlott a telep. A motorszerelőkre meg a lakatosokra. Az itt a baj, hogy ők nem férnek meg egymással. Az egyik csoport főnöke a Lázár, a másiké meg a J. Itt a titok nyitja. Az emberek csinálják az egészet. • Az emberek? De vajon kitől tanulták, kitől hallották, hogy lebecsülhetik egymás szakmáját? És ha van két tábor?! Ha csak a lakatosok panasza ez a bánásmód, akkor miért nem védte meg a másik tábor a saját emberét? A hozzászólások általában egyet mondtak, más példákkal ós más szavakkal bár: — J. Z. fölényeskedő, beleszól más csoportvezetők, szakmunkások munkájába is. Mindenkit lefitymál, önérzetükben bántja meg az embereket. Cs. D. iszákos, s mint ilyen, sokszor vét a munkafegyelem ellen. K. Z. "beregit®, de nemcsak a szakszervezeti munkába. V. F. gyenge kezű, túlzottan jószívű, sajnos befolyásolható. És nincs itt két tábor! — legalábbis ez nem tűnt ki a hozzászólásokból. Vagy csak az egyik rész beszélt volna? De a másik miért nem védekezett, védelmezett? Nem, valóban nincs itt két tábor, de magatartásukkal két tábort csináltak egyes emberek. * "Senkinek semmi bántódása nem lesz. Mindenki mondja el a véleményét őszintén.,. .és az emberek beszéltek. Elmondtak mindent, ami felgyülemlett bennük. Nem szóltak nagy visszaélésekről, főbenjáró bűnökről, csak a hétköznapok apró, de így összességében már lélekölő piszkál ódásairól. őszintén, szemtől-szembe, bizakodva, felelősségteljesen, határozottan, itélőn —, úgy mondtak el sok mindent, hogy szavukból érződött: igazuk van. Nem egy-más közt suttogva, hanem készen állva a visszautasításra, a bizonvításra. És sokan hozzátették: — Bízunk benne, hogy nemcsak meghallgatják a panaszt. hanem minél előbb orvosolják is azt. MÉRV ÉVA Firenzében magyar hete! rendeznek Magyarország olasz barátainak társasága országos tanácsa Rómában tartott évi értekezletén a társaság elnökének, Stendardinak bevezetője után Gobbi aszszony, a társaság titkára számolt be a magyar—olasz kapcsolatok jelenlegi állásáról, majd a társaság jövő évi munkatervét ismertette. Említést tett a többi között a Modenában tartott magyar—olasz mezőgazdasági hétről. A modenai héthezhasonló találkozót ' szándékoznak tervezni a jövő évben Firenzében, amely a két ország- neves építészeti, urbanisztikai szakembereit gyújtené egybe. Szerda, 1963. november 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3