Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
2 dél-magyarország Vasárnap, 19SS. szeptembert. Lángoló pokol Brazíliában jIskoléilányok lázadása A dél-brazíliai Parana állam hatalmas erdőségeiben tűzvész pusztít. A mozgósított, tűzoltóság és katonaság képtelen megküzdeni a lángokkal. A menekülést megnehezíti az égő és parázsló fáktól átforrósodott levegő. A tűzvész eddig mintegy kétszáz ember halálát okozta és komoly veszteség érte e terület állatállományát is. Hivatalos adatok szerint, mintegy háromszázezerre tehető azoknak az erdökitermelő és papírgyári munkásoknak száma, akik a súlyos természeti csapás miatt kenyerüket vesztették. Saigonban három középiskola tanulói szombaton reggel iskoláik épületében és kertjében valóságos lázadást robbantottak ki. Egy leányiskola kétszáz tanulója Diemellenes röplapokat dobált az utcára. A rohamrendőrség mindhárom iskolát megtámadta. Riadóautókon szállították ismeretlen helyre a leányiskola kétszáz diákját. líulth. UisassvoHq a hamis tanú Pénteken — mint arról már hírt adtunk — a londoni Marylebone kerület bírósági épületének zsúfolt tárgyalótermében megkezdődött a hamis tanűzássa! vádolt Chrlstlne Keeler és az ugyancsak csütörtökön este őrizetbe vett három társának kihallgatása. A vádirat megállapítja, hogy az április 17-éről 18-ára virradó éjszaka nem Aloysius Gordon támadta meg a Profumo-ügyben hírhedtté vált -motelt*, amint azt Gordon tárgyalásán Keeler kisasszony és két maslk -szemtanú* vallotta, hanem -valaki más*. Mint ismeretes, Gordont e vallomások alapján háromévi börtönre ítélték, később azonban a fellebbviteli bíróság — a beterjesztett új bizonyítékokat mérlegelve — megsemmisítette az alsóíokü bíróság ítéletét. „Botrány - 1963« A Sunday Times három riporterének -Botrány —1963* című most kiadott könyve érdekes összefüggéseket tár fel az idén Júliusban egyidejűleg, de külön-külön bíróság előtt lefolytatott Wardügy és a Gordon-ügy között. A százezer példányban piacra dobott és máris elkapkodott könyvről irt ismertetőjében Sydney Silverman munkáspárti képviselő a Tribüné hasábjain megállapítja: a szerzők figyelmet érdemlő magyarázatot fűznek ahhoz a tényhez, hogy a fellebbviteli bíróság helyt adott Gordon fellebbezésének anélkül, hogy nyilvánosságira hozta volna a megsemmisítő döntés alapjául szolgáló új bisonyítékokat. Míhh Keeler esavahihetőtiége Silverman idézi a szerzőket: -A fellebbviteli bíróság eljárásának egyik oka kétségtelenül az volt, hogy nem akarták befolyásolni a WardÜgy tárgyalását. Gordon fellebbezésének alátámasztására előterjesztett bizonyítékok egyes vonatkozásai ugyanis befolyásolhatták volna a Ward-Ugyben ítélkező zsűri nézeteit, a tanúk szavahihetőségét illetően*. A munkáspárti képviselő — maga is ismert jogász — a könyv szerzőinek e megállapításával kapcsolatban felveti a kérdést: -De vajon miért nem akarták befolyásolni a zsűrit? Hiszen nyilvánvaló, hogy a Ward-ügyben a tanúk szavahihetőségén állt vagy bukott a vádirat. Es vajon kinek a szavahihetőségét érintették volna a Gordon fellebbezésében előterjesztett bizonyítékok? Egyedül Chrlstlne Keelerét. ö volt ugyanis az egyetlen olyan tanú, aki mindkét ügyben a vád érdemét alátámasztó tanúvallomással szerepelt. Az ő tanúvallomása volt az, amelyet Gordon új bizonyítékai kétségbe vontak, s amelyek alapján a fellebbviteli bíróság kénytelen volt helyt adni a fellebbezésnek. Következésképpen, a Ward-ügy tárgyalásának prejudikálása csakis azt jelenthette volna, hogy még nagyobb kétséget ébreszt Christine Keeler szavahihetőségét illetően. Hogy ebben mi lett volna a rossz, nehéz felfogni, hacsak nem tételezzük fel, hogy Wardot bármi áron el kellett ítélniök*. Kt a „másik személy Minthogy a fellebbviteli bíróság julius 31-én hozta meg döntését — Londonban felvetik a kérdést: miért csak most került sor a Prafu mo-botrány -hősnőjének* letartóztatására, hiszen a hamis tanúzás ténye Gordon felmentésekor szükségképpen bizonyítást nyert. További találgatások tárgya: ki az a bizonyos -másik személy*, aki megtámadta Keeler kisasszonyt? A kihallgatás után Christlne Keelert és három társát óvadék ellenében feltételesen szabadlábra helyezték. Az igazságszolgáltatás sajátos paradoxoné, hogy Keeler kisasszony szabadlábon védekezhet, minthogy a sajtóban megjelent szenzációs -vallomásaiért* kapott hatalmas összegekből könynyűszerrel kifizethette a 3000 font sterlingben megállapított óvadékot. Vasárnaptól vasárnapig a külpolitikában lllllüllll'llllllllllllllültlIIMIIIIIIIIHIII Bonn „torpedója" — Amerikai segítség Laosznak — Dél-Vietnam az USA szalmaszála — Kennedy zsebre vágott egy pofont tiiiiiiiiifitiiiiiiiiitiitttitiitiHfiitmtKtiftiifttiiitiiftitfHimiimiiiitiiiiimnttit miif HiHitMniii* Hogyan terjed tovább az a javuló légkör, amelyet a moszkvai atomcsendegyezmémy teremtett? Milyen lehetőseg van az újabb előrelépésekre. a további megállapodásokra? —» ezek a kérdések foglalkoztatták a nemzetközi közvéleményt az elmúlt hét napban. A világ számos kedvező megnyilatkozást hallott a hé* ten, köztük a szovjet kormányfő, N. Sz. Hruscsov jugoszláviai látogatása során megtartott beszédeket, sőt az USA egyes, felelős politikusainak kijelentéseit. Ezeket a pozitív jeleket azonban beárnyékolják azok az imperialista kísérletek é6 agresszív lépések, amelyek igyekeznek zavarni az enyhülést. A legÜdvözlő táviratok, koszorúzás! ünnepség Bulgária felszabadulásának évfordulója alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságénak elsö titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett Todor Zsivkov elvtárshoz, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárához, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez és Dimitt* Ganev elvtárshoz, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnöksége elnökéhez, melyben Bulgária felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, hazánk egész népe és a saját maguk nevében forró, testvéri üdvözletüket küldték. * Péter János külügyminiszter Ivan Basevhez, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszteréhez küldött üdvözlő táviratot, a SZOT Elnöksége a Bolgár Népköztársaság Szakszervezetei Központi Tanácsának elnökségét, a KISZ Központi Bizottsága pedig a Dimltrovi Kommunista Hiúsági Szövetséget üdvözölte táviratában az évforduló alkalmából. Bulgária felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából szombaton Harkányban megkoszorúzták a bolgár hősök emlékművét, A budapesti bolgár nagykövetség nevében dr. Marin Kastavetov első titkár és Ivan Ivanov, a nagykövetség munkatársa, a Baranya megyei part- és állami szervek képviseletében Novics János, a megyei pártbizottság titkára és Vértes Tibor, a megyei tanács vb titkára koszorúzott. Pécsett, a Várost Művelődési Házban magyar—bolgár barátsági estet rendezett a Hazafias Népfront pécsi városi bizottsága. Készülődés az ENSZ-közgyülésre V Thant, ENSZ főtitkár pénteken bejelentette, hogy az ENSZ ós a portugál kormány között folytatandó tárgyalásokra munkatársa, Godfrey Amachree, az ENSZ főtitkár-helyettese utazik Lisszabonba. Kennedy elnök pénteken hivatalosan kinevezte Adlai Stevensont az Egyesült Államok képviselőjéül az ENSZ küszöbönálló ülésszakán. (MTI) nyíltabb e tekintetben a bonni revansisták mozgolódása. Nyugat-Németország kormánya ugyan aláírta a moszkvai atomcsendegyezményt, mert kénytelen volt engedni a közvélemény nyomásának, s Washingtonnal sem mert a végletekig ellenkezni, de alighanem egy pillanatig sem tudott, beletörődni abba, hogy a nemzetközi porondon esetleg békésebb időszak bontakozik ki. Nyugtalanságát azzal is kifejezte, hogy képtelen és felháborító követelést juttatott el a szovjet kormányhoz. Azzal áll elő, hogy egyedül Bonn képviseli egész Németországot és az atomcsend aláírására is csak Nyugat-Németország -illetékes-, az NDK pedig nem. Az NDK nemzeti önállósága — függetlenül attól, hogy kormányával ki lép diplomáciai viszonyba és ki nem — jogi tény, s aláírása ugyanolyan érvénnyel szerepel a moszkvai atomcsendegyezményen, mint bármely més államé. Az NSZK revansista köreinek durva, de hatástalan lépése csak azt mutatta meg, hogy Bonn minden eszközt megragad a javuló nemzetközi légkör bomlasztására. Még Ilyen jelentéktelen s eleve kudarera ítélt próbálkozást is, mint amilyen az NDK aláírásának -megtorpedózása* volt. De ha csak Bonn lenne az az erő, amely a békés kibontokozással szembeszáll, akkor könnyen előrehaladna a világ. Sajnos azonban, az egész imperialista tábor még korántsem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy felülkerekedjen a népek akaratán. Ázsia most két példával is szolgál az imperializmus erőszakos, nemzetek életébe beavatkozó politikájáról. A hét végén került nyilvánosságra a 6zovjet kormány üzenettervezete a laoszi ügyben. A Szovjetunió, mint a Laoszszal kapcsolatos genfi konferencia egyik társelnöke, feltárta az amerikalak újabb rendbontó ténykedését. Az USA ugyanis harci repülőgépeket bocsátott a laoszi jobboldali erők rendelkezésére, s ezzel megszegte az ország semlegességének tiszteletbentartásáról szélé megállapodást. Az amerikaiak ily módon, az ellenségeskedések szításával igyekeznek Laoszban visszaszerezni az elvesztett pozícióikat, mitsem törődve a súlyos következményekkel, a polgárháború fenyegető veszelyével. Délkelet-Ázsia fontos terület az USA agresszív terveiben. Ezért ragaszkodik olyan kétségbeesetten a dél-vietnami reakciós, népirtó Dietttrendszer fenntartásához is. Pedig a most eltelt hét változatlanul arról' .tanúskodott, hogy a diktatúra más elvesztett minden talajt a lábából, teljesen maga ellen fordítov ta nemcsak Vietnam, hanemv egész Ázsió népeinek haragját. A diegjista-hatóségok ugyan azt híresztelik, hogy az utóbbi napokban -csökkent- a belpolitikai válság, de ez nem más, mint hiú áOránd. A nyugati sajtó szerint, már Washington is ott tart, hogy meneszteni szeretné a Diem családot, a diktatúra megtestesítőit, csak éppen attól fél, hogy bérmilyen kormány követné Dlemékét, óhatatlanul balratolódás következne be Dél-Vietnamban. A diemista-rendszer elképesztően sok dollárba került az USA-nak, de úgy látszik, már minden pénz kevés egy népellenes diktatúra megmentésére. A tivoli Ázsia közelebb hozta a NÁTO-szövetség európai ellentéteit is. Nagy port vert fel De Gaulle nyilatkozata, amelyben felkínálta -Franciaország segítségét DélVietnamnak« és -a külföldi befolyás kiküszöbölésétajánlotta. Ez nyílt célzás az amerikaiakra. S noha az USA fővárosában rendkívül rosszallóan fogadták a francia »közbenjárást«, Kennedy nyilvános válaszában — ahogy mondani szokás — -zsebre vágta a pofont* és igyekezett barátságos arcot mutatni. Jellemző, hogy milyen nehéz az amerikaiak helyzete Dél-Vietnamban, ha már az elnök pem mer vitába bonyolódni, hanem kitér a franci , kihívás alőL Annyit azonban hangsúlyozott, hogy az USA továbbra is katonai támogatást ad a Diem-rezsimnek. Az amerikaiak mindenképpen meg akarnak kapaszkodni Dél-Vietnamban. De a nép aligha tűri már sokáig a szörnyű terrort és elnyomást — akár segíti az USA Diemékot, akár nem. Eek Gyula SÁRKÖZI GYULAi AZ ALBATROSZ TITKA 1 REGÉNY (6) A tragédia szemmel láthatóan megdöbbentette, felizgatta. Da vallomásában azt állította, hogy a hajókázást kéjutazásnak szánta, holott Havas elárulta, hogy az út igazi célja: Morrison és Goddard fontos üzleti tárgyalásainak leplezése volt! — Erre az ellentmondásra magam is rájöttem Következtetése egyébként helyes. Az első benyomások tehát arra mutatnak, hogy a vendégek valamennyien tisztességes emberek, akiknek társadalmi állása is meglehetősen magas... — Power pedig határozottan kijelentette, hogy legénysége között egyetlen olyan ember sincs, akit erre az útra vettek volna fel. Úgyszintén nincs közöttük olyan som, aki bármilyen állásban is Morrison szolgálatában állna. — Tehát Goddard célzásain kívül semmi olyan adat nem merült fel, amely a külső erőszak feltevését igazolná. — A felderített tények szerint kétségbevonhatatlanul öngyilkosság történt... Miután pedig fel kell készülnünk arra a fölöttébb valószínűtlen eshetőségre is, hogy a holttestet partra vetheti a hullámverés, értesíteni kellene a parti őrséget, hogy figyeljék a tengert. — Hivja majd fel a parti őrséget... De menjünk tovább. Szóval gyanús mozzanatok nem merültek fel. Egyetértek azzal, hogy Goddard vádaskodása Morrison ellen minden valószínűség szerint alaptalan volt és kizárólag Goddard megzavarodott elméjének tulajdonítható. Ilyen állapot az öngyilkosság elkövetése előtt nem is meglepő... Most pedig menjünk le a Goddard-lakosztályba ... Komótosan leballagtak a »C—lakosztályba. Trewor őrmester tisztelgett. Fulton bedugta a zárba a kulcsot és kinyitotta a nappali ajtaját. Beléptek. — Adja csak ide az előhívott képeket — fordult Silver a segédjéhez. Fulton átnyújtotta a kis dobozt. A felügyelő hosszasan tanulmányozta az első képet. — Szóval ez ennek a szobának a fényképe — morogta magában. — Igen... Mik ezek a sötét vonalak? A szőnyegen futnak párhuzamosan. Nézzük csak... Mind a ketten a szőnyeg mellé guggoltak és a fényképen felfedezett vonalakat keresték rajta. — Ez volna az — mondta Silver kissé izgatott hangon. — A két sötét vonal görbe ívben futott az asztaltól a kabin ablakáig. — Hét kérem — folytatta a felügyelő még mindig guggolva — ezeket a nyomokat a szőnyeg szálainak enyhe és szabálytalan felborzolódása okozta. — Igen, valószínű... — Fulton elindult a vonal mentén az ablak felé. — Vigyázzon, az istenért! Rá ne lépjen! — szólt rá Silver ingerülten a segédjére. Fulton gyorsan lelépett a szőnyeg széléről, aztán elővette nagyítóját s úgy vizsgálta a nyomokat. — Ezek a nyomok olyanok, hogy a szőnyegen végighúzott szék lábai is csinálhatták... — Várjon csak! — Silver ia megnézte nagyítóval a szőnyeget a két párhuzamos vonalnak az asztal felé eső végénél. — Nézze csak ezt a kis foltot, Fulton! Ez már valamit Színe alig különbözik a szőnyeg alapszínétől! Fulton ráhelyezte nagyítóját a foltra: —> Igen, látom! A felügyelő felállt, s a tengerre nyíló ablakhoz ment és hosszasan vizsgálta a függöny bal oldalát. — Ide nézzen. Fulton! — kiáltott fel a következő pillanatban. — Vérfolt! Szabályos vérfolt! — Gyorsan visszaugrott a szőnyegen talált folthoz és újra tüzetesen megvizsgálta. — Valószínű, hogy itt néhány csepp vér hullott a szőnyegre és ezt valaki úgy akarta eltüntetni, hogy a folt helyét nedves szivaccsal dörzsölgette. Ha a nedves dörzsölés közvetlenül a folt képződése után történt, tehát amikor a vér még friss volt — ami különben nagyon valószínű —, akkor a nedves szivacs a Vér legnagyobb részét felszívta. Alighanem ezért oly csekély a különbség a folt színe és a szőnyeg alapszíne között. Fulton még egyszer megvizsgálta a szőnyegen levő foltot, sőt le is fényképezte, majd lemérte. — Hosszúsága húsz, szélessége tizenkét centi — mondta. — Nagyon valószínű, hogy amennyiben valóban vér hullott a szőnyegre, úgy az néhány cseppnél több nem lehetett és a folt nagyságát az indokolja, hogy a szőnyegeit utóbb megpróbálták kitisztítani. — Pontosan így van. E nyomok jelentősége tehát lényegesen megnőtt és szerintem ezeket férficipő orra hagyta a szőnyegen, mlközmen a férfi testét az asztaltól az ablakhoz vonszolták... — Ezek szerint, felügyelő úr, ha kapcsolatot keresünk a folt, a cipőnyomok és az ablakfüggönyön látható vérfolt között, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Paul Goddardot meggyilkolták 1 — Ügy van! Itt tehát nem öngyilkosság történt, sz most már a napnál ls világosabb. Üljön csak asztalhoz Diktálom a jelentést. Azonnal ki kell vizsgáltatnunk a jacht valamennyi utasának előéletét. Miután megváltoztak a körülmények, bármelyikük gyanúba fogható! Fulton máris asztalhoz telepedett. A felügyelő le és fel sétált a szobában, ügyesen kikerülve a szőnyegen levő nyomokat. — A diktálás után Intézkedik, hogy valamennyi kabint lezárják a maga jelenlétében, amikor az utasok kijöttek és reggelizni mentek. A reggeli után pedig nyomban folytatjuk a kihallgatásokat. — Nagyon sajnálom, Morrison úr, de még van néhány apróság, amit tisztáznom kell — szólalt meg a felügyelő, amikor a gyufakirély ismét elfoglalta helyét a fotelban. — Remélem, hogy az éjszakája nem volt rossz? — Nem, köszönöm, igen jól aludtam — felelte kissé fanyaran Morrison. — Természetesen először nagyon felizgatott, hogy ilyen szörnyűség tortént a hajómon. Másrészt nem ismertem a szerencsétlent, tehát a szánakozásom ls inkább általánosan emberi, semmint közvetlen és személyes. (Folytatjuk)