Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

2 DÉL-magyarország Csütörtök, 1963. szeptember 8. Az NDK-t senki nem foszthatja meg jogaitól A Szovjetunió kormányának nyilatkozata A szovjet kormány ismét határozottan visszautasította a Német Szövetségi Köztár­saság kormányának arra irá­nyuló kísérleteit, hogy-egész Németország nevében be­szélhessen*. A szovjet kormány az NSZK kormányának 1963. augusztus 19-i nyilatkozatá­val kapcsolatban tette ezt a nyilatkozatot. -Az NSZK kormánya, ame­lyet a körülmények kénysze­ritettek az atomfegyver-kí­sérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírására, a nemzetközi légkör meg­rontását célzó, nyíltan re­vanststa nyilatkozattal kí­sérte ezt a lépést*. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy az NSZK-nak és az NDK­nak azonos a nemzetközi jogi státusa, azonos jogo­kat élveznek a nemzetközi kapcsolatokban, azonosak a kötelezettségei, és egyik sincs alárendelve a másiknak. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szövetségi köztársaság nem képviselheti egész Németországot. -Az NSZK kormányának arra irányuló kísérleteit, hogy jogtalanul állást fog­lalhasson az NDK és Nyu­gat-Berlin nevében, nélkülöznek mindenféle politikai és jogi alapot, és ellentmondanak a nem­zetközi jog általánosan elis­mert szabályainak* — hang­zik a szovjet kormánynyi­latkozat. A Német Demokratikus Köztársaság az elsők között jelentette be csatlakozását a moszkvai szerződéshez^ és él­ve állami szuverenitásával, épp úgy, mint a szerződés bármely más résztvevője, vállalta az ebből eredő kő­telezettségeket. "Sem az NSZK kormányá­nak, sem másnak semmiféle nyilatkozata nem foszthatja meg a Né­met Demokratikus Köz­társaságot jogaitól és nem korlátozhatja annak szu­verénltását*. A szovjet kormány hang­súlyozza; "Az NSZK kormá­nyának nyilatkozata,^ amely magán viseli általános re­vansista politikájának bé­lyegét, nem felel meg a bé­ke megerősítései* és a nem­zetközi feszültség enyhítésé­re hivatott moszkvai szerző­dés szellemének és célkitű­zéseinek*. (MTI) Hrascsov fogadta Thomas Dehlert A német vendég elutazott Moszkvából Nyikita Hruscsov szerdán a Kremlben, dolgozószobájá­ban fogadta Thomas Dehíert, a nyugatnémet Bundestag el­nökhelyettesét. Thomas Dehlet Ivan Szpt­ridonovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetsé­gi Tanácsa elnökének meghí­vására érkezett a Szovjetuni­óba. A Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi gyűlésé­nek alelnöke, szerdán eluta­zott Moszkvából. Elutazása előtt a következőket mondot­ta: ^nTíne. ban. hogy látóköröm bővülni fog, többet megtudok a Szov­jetunióról, a szovjet embe­rekről. Várakozásomban nem csalódtam. — Alkalmam volt találkoz­ni szovjet vezetőkkel — foly­tatta Thomas Dehler — és lá­togatásom legkiemelkedőbb pontja a Hruscsowal folyta­tott mai beszélgetésem volt. Nagyra értékelem, hogy ki­fejthettem elképzeléseimet a közép-európai és a németor­szági helyzetről, meghallgat­hattam a szovjet kormányfő véleményét Őszinte, komoly — Amikor s Szovjetunióba megbeszélést folytattunk. Jöttem, nem kételkedtem ab- (MTÍ) A szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástót Szavazás a Biztonsági Tanácsban a szíriai—izraeli határkonfliktusról X Biztonsági Tanácsban 'szavaztak a tzlrial—Izraeli '• határkonfliktus vitájában be­•' nyújtott határozati Javasla­tokról. A Biztonsági Tanács koráb­bi ülésén közös angol—ame­rikai határozati javaslatot nyújtottak be, amely lényegé­bon Szíriára hárítja a fele­lősséget a legutóbbi határviL longáaokért. Marokkó képviselője a kedd esti ülésen módosító In­dítványt nyújtott be, amely­nek értelmében a Biztonsági Tanács nem ítéli el a történ­teket, csupán sajnálkozását fejezi kl. A Szovjetunió által támogatott módosító indít­ványt elvetették. Ezután döntöttek az an­gol—amerikai határozati ja­vaslat sorsáról. Mivel a Szov­jetunió « Biztonsági Tanács állandó tagja ellene szavazott, így nem fogadták el a javas­latot. Ellene szavazott Marok­kó ls. Szavazatát Indokolva Fedo­renko, a Szovjetunió képvise­lője kijelentette, hogy a Biz­tonsági Tanács azért nem hozhatott egyhangú határoza­tot, mert a határozati javaslat szerzői nem igyekeztek közö­sen elfogadható álláspontot kidolgozni. Minthogy elvetet­ték a marokkói küldött mó­dosító javaslatait, amelyek értelmében az amerikai-an­gol határozati javaslatból el­hagyták volna a Szírlát indo­kolatlanul vádoló részeket, a Szovjetunió kénytelen volt az igazság kedvéért e határozati javaslat ellen szavazni. (MTI) Az atomcsend­egyezmény az DSA szenátusa előtt Az amerikai szenátus kül ügyi bizottsága beterjesztette jelentését az atomcsendegyez­mény ratifikálásáról. A vita' a szenátusban a jelentés alap­ján hétfán kezdődik. A bizottság jelentésének végső következtetése az, hogy kilátást nyújt a feszültség fo­kozatos csökkentésére és ki­indulópontot jelent a nukleá­ris háború veszélyének ki­küszöbölésére. Érdekes része a jelentésnek az, amely arra a következ­tetésre jut, hogy a nukleáris korszakban a katonai és a politikai meggondolások el­választhatatlanok egymástól. Ha a döntéseket csupán kato­nai meggondolásokra alapoz­nák, az aláásni a nemzetek biztonságát, mert másokat is hasonló ténykedésre ' ösztö­nözne — mondja a jelentés. "A szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól« címmel a Pravda szerdai száma vezércikket közöl. A cikk Hruscsov szovjet mi­niszterelnök jugoszláviai lá­togatásával foglalkozik. A szocialista országok és a kommunisták — hangoz­tatja a lap — lankadatlan harcot vívnak a nemzetközi helyzet megjavításáért. Hruscsov szovjet minisz­terelnöknek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elsö titká­rának jugoszláviai látogatá­sa nagymértékben járult hozzá a szocialista- országok barátságának megszilárdítá­sához, a békéért és a szocia­lizmusért vívott harchoz. A jugoszláviai látogatás mérlege Hruscsov jugoszláviai tar­tózkodása idején megbeszé­léseket folytatott Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökével. A tár­gyalásokon megvitatták a nemzetközi helyzetet, a két országnak a béke megőrzé­séért tett erőfeszítéseit, a békés együttélés politikájá­nak időszerű kérdéseit, az általános és teljes leszerelés érdekében teendő további erőfeszítéseket, a Szovjet­unió és Jugoszlávia együtt­működését a fejlődésben el­maradott országok támogatá­sában, a gyarmati rendszer teljes felszámolását és a nemzetközi helyzet rendezé­sével kapcsolatos több más kérdést — állapítja meg a Pravda, s rámutat: A véleménycsere a teljes egyetértés és kölcsönös meg­értés szellemében zajlott le. A tárgyalások igen haszno­sak és gyümölcsözitek vol­tak. A lenini elvek alapján A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány a lenini külpolitika és a szocialista nemzetköziség A Pravda vezércikke elveiből kiindulva építi kap­csolatait a szocialista Jugo­szláviával. A legutóbbi idő­ben a Szovjetunió és Jugo­szlávia kapcsolatai új fejlő­désnek indultak. Megszilár­dult a két ország gazdasági, tudományos, technikai és kulturális együttműködése. A két ország kormánya azonos álláspontra helyezke­dik a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben. A Szov­jetunió és Jugoszlavia kor­mánya, a többi szocialista kormányokkal együtt, tevé­kenyen harcol a Lenin ál­tal meghirdetett békés együttélés politikájának megvalósításáért A Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya alá­írta a részleges atomcsend­ről szóló megállapodást. Nagy lehetőségek előtt A szocialista világrendszer léte hatalmas előnyökhöz juttatja a szocialista orszá­gokat és utat nyit számukra a kiterjedt együttműködés megszervezése felé. A Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányig kife­jezte azt a készségét, hogy részt vesz a szocialista tá­bor országai között szerve­zett szocialista munkameg­osztásban. A szovjet és ju­goszláv szakemberek az utóbbi időben folytatott ta­nácskozások eredményeként arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy a két ország előtt nagy lehetőségek állnak a termelési együttműködés és a termelés speciallzálásában. Az együttműködés mindkét ország számára előnyős gaz­dasagi távlatokat nyit meg. Hruscsov jugoszláviai lá­togatását a szocialista orszá­gok és a békeszerető népek megelégedéssel fogadták. Hruscsovnak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban tett látogatása elmélyíti a Szovjetunió é* Jugoszlávia baráti kapcsola­tait és a béke, a szocializ­mus ügyét szolgálja — feje­ződik be a Pravda vezér­cikke. (MTI) A kőszívű miniszter Magyar felszólalás az antifasiszta harcosok kongresszusán Szerdán Karlovy Varyban befejezte háromnapos tanács­kozását az európai országok antifasiszta ellenállást moz­galmainak 3. nemzetközi kongresszusa. A háromnapos tanácskozás ideje alátt a 19 országból érkezett 450 kül­dött három munkacsoportban dolgozott Szerdán, a kongresszus utolsó napján a magyar kül­döttek tartottak tudományos előadást "Az ellenállási moz­galom Magyarország náci megszállása idején* címmel. Ingoványos, bi­zonytalan talajra lépett Brooke an­gol belügyminisz­ter. Néhány nap­pal ezelőtt klje­lentette, hogy »nem lát okot a további vizsgálat­ra* a VVard—Pro­fumo—Keeler Ügy­ben, noha az an­gol közvélemény számos tisztázat­lan részlet miatt épp további ta­núk kihallgatását sürgette. London lakossá­ga most ismét a belügyminiszterrel foglalkozik, ezút­tal egy másik, ugyancsak politi­kaivá dagasztott ügy miatt. Henry Brooke most egy Ifjú szerelmespár históriája miatt vált hirtelen "nép­szerűvé*. A fiatalok tör­ténete a kővetke­ző: a tizenkilenc esztendős Patrícia Crump házasságot akart kötni a hu­szonnégy éves Ró­bert Kearney-vel. A lány szülei el­lenezték az egybe­kelést, s hogy ti­lalmuk elég nyo­matékot kapjon, a törvény gyámsága alá helyezték kis­korúnak számító gyermeküket. A szerelmesek azon­ban áprilisban — hamisított szülői engedéllyel —ösz­szeházasodtak. A bíróság ter­mészetesen maga elé idézte az "en­gedetlen gyerme­keket*, s tizenhá­rom nappal ez­előtt egy hónapra börtönbe csukták a fiatal párt. Az ítélet már a szülőket is felhá­borította, s arra hivatkozva, hogy Patrícia gyerme­ket vár, kegyelmi kérvényt juttattak el a belügyminisz­terhez. A kérelmet el­utasították. A ki­adott közlemény szerint Brooke belügyminiszter kórházi agyán — lábműtéttel fek­szik kórházban — újra gondosan át­tanulmányozta az ügyet és vélemé­nye szerint "mivel semmilyen új tény nem indo­kolja a bíróság ítéletének meg­változtatását — nem gyakorol ke­gyelmet*. A miniszter nyilván a fájdal­mat lábmütét mi­att volt mprózus, kedvetlen, a "kő­szívű* as akták olvasásakor. A közvélemény azon­ban vajmi keve­set törődik ezzel, s lemondását kö­veteli. Brooke most már szid­hatja fájós lábát, amely a Ward­Ugyben is, az ifjú szerelmesek his­tóriájában ls az ingoványra vitte. Bár korántsem biztos, hogy a láb­bal van baj nála... W. L. SÁRKÖZI GYULA; AZ ALBATROSZ TITKA GE-D (3) Közvetlenül a jacht indulása előtt a kabinmester hí­vatta a "C* lakosztály pincérét, Ackersont s utasította, hogy a két új vendéget helyezze el a lakosztályukban. A szobapincér nyomban bekopogott a nappali ajtaján. Havas titkár nyitott ajtót. — Kicsomagolhatok, uram? — kérdezte a pincér. — Nem, köszönöm, nem kell — felelte Havas. — Majd magunk kicsomagolunk. Goddard olyan ideges volt, hogy a szobapincért sem akarta beengedni a kabinjába. Hét óra volt. Dohogni kezd­tek a motorok s néhány perc múlva az Albatrosz elhagyta a sacramentói kikötő mólóját. Goddard ekkor odaszólt titkárának, hogy azonnal öl­tözzön át. Havas szót fogadott. Még el sem hagyta a szo­bát, amikor Goddard már hozzáfogott a klcsomagaláshoz. Havas átment a saját szobájába. Átöltözése néhány percig tartott. Aztán visszament Goddard nappali szobájába és látta, hogy gazdája alig csomagolt ki valamit. Az ablak előtt ült és mereven bámult ki a tengerre. Észrevette titkárát és összerezzent. Aztán felküldte Morrisonhoz azzal az üze­netei, hogy szeretné lejegyeztetni a New York-i tőzsde zá­róárfolyamait. Ackerson ezalatt visszatért a szobájába. Volt egy kis vasainivalója. Azt elvégezte. Aztán leült olvasni. A ven­dégek úgyis vacsorához készülődnek, öltözködnek. Morrison pedig hét óra öt perckor felment a társal­góba egy korty italra. Kit talált ott? Mabel Claytont, John R. Clayton angol üzletember fiatal, huszonnégy éves fele­ségét és Jacques Charmonte francia márkit meghitt ket­tesben. Megivott velük egy pohár cinzánót. Hét óra hu­szonötkor Havás titkár jött be. — Tom Havas vagyok, Goddard úr magántitkára — mutatkozott be elegáns mozdulattal Morrisonéknak s meg­biccentette fejét. — Gazdám, Goddard úr arra kéri önöket, mentsék fel az alól, hogy még vacsora előtt megjelenjen a társaságukban., — Ezennel fel van mentve — mosolygott Morrison. — Parancsol? — nyújtotta feléje az egyik megtöltött poharat. — Köszönöm. — Havas lehajtotta az italt. — Kérem, Morrison úr, a társalgó fekete táblájára kifüggesztett gép­írásos lapok a New York-i tőzsde záróárfolyamait közlik? — Igen, igen. — Goddard úr már nagyon várja az utolsó árfolyamo­kat. Feljegyzek néhányat. — Havas odament a fekete táb­lához és jegyezni kezdett a noteszébe. Majd kitépte a la­pot és az éppen arramenő Bolton pincérnek adta: — Vigye ezt le Goddard úrnak. Ez hét óra negyven körül történt A pincér nemsokára visszajött: — Zárva találtam Goddard úr ajtaját. Kopogtatásom­ra nem kaptam választ — jelentette a titkárnak. — Goddard úr valószínűleg már hozzáfogott az átöltö­zéshez. Alighanem fürdik — mondta Havas. — Vigye csak le újra és csúsztassa be az ajtó alatt... — Nem jön sétálni, Mabel? — fordult a márki Cláy­tonnéhoz. — Menjünk, kedves márki! Morrison kettesben maradt Havassal. De nem sokáig, mert lord Harrison, majd kis idő műlva lady Milton jött be a társalgóba. — Te jó ég! — nézett Morrison ijedten az órájára. — Tíz perccel múlt nyolc! Sietnem kell átöltözni, ha nem akarok elkésni a vacsoráról!... Ha mégis késnék, ülje­nek nélkülem tisztáihoz. Elnézést kérek! — s lesietett ka­binjába. Nyolc óra tízkor Tayashaki japán üzletember lépett be a társalgóba. Majd röviddel utána Charmonte márki. Fél kilenckor megszólalt a vacsorához hívó gong. E pillanatban Claytonné érkezett vissza, de már a férjével. Mind a ketten estélyi ruhában voltak. Az asszony bemutatta Havast a férjének... Ezzel egyidőben indult el Ackerson szobapincér, hogy rendet csináljon a "C* lakosztályban. Minden este ez volt a feladata. Goddard ajtajához érve megállt s bekopogott. De már elő is vette a kulcsát, mert a vendégek már úgy sincsenek a szobában. A kopogtatásra nem szólt ki sen­ki. De kulcsra sem volt szüksége, mart előbb megpróbálta lenyomni a kilincset s az ajtó kinyílott. Nem zárták kulcsra. Belépett s nyomban megpillantotta a levelet az asztalon s rajta a címzést: "Thomas Havas*. Csupa nagy betűvel alatta még ez a szó állt: "SÜRGŐS*. "Kissé furcsa — gondolta. — Goddard felment vacso­rázni, miért nem vitte hát fel Havasnak a levelet, ha egy­szer olyan sürgős?* — Aztán legyintett. Mi köze hozzá! Nem azért tartják, hogy a vendégek dolgába üssse az órát. Magához vette a levelet s elindult megkeresni Havast... — Johnny, bemutatom neked Havas urat, Goddard úr személyi titkárát — fordult Claytonné az urához. — örvendek, Clayton! E pillanatban tűnt fel az ajtóban Ackerson. Körülné­zett. Felfedezte Havast és hozzásietett: — Havas úr, ezt a levelet találtam Goddard úr asztalán — és átnyújtotta a titkárnak. Havas idegesen szakította fel a borítékot s gyorsan át­futotta az írást (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom