Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

6 Háromszor takilkoztam ezzé! a csodálatos várossal. Először 1910-ben és ismerkedésünk dvamth kicsengéssel végződött. Tizenhat .éves múltam, a nagy tudásodon még innen, de derülátó voltam és hittem. Vándorúton jái-tam, hogy üj városokat, színeket és argókat lássak. Mögöttem volt már Ausztria, Bajorország, Magyarország egy része és elvetődtem Szegedre Kora öazön késő délután érkeztem, éptHii nagyvasai idején es az Iparos Szálló nevű városi muvujenv ajtaján nyitottam be. mort itt irigy en saallust adtak átutazd id<gen munkásoknak Egymásra rakott emeletes agyakat találtam, tóWtt Gorkij "Ej jeli menedekliely cimü drámájában, p .párnahuzatok vörösek voltak, jjmí enyhén forradalmi jelleget gdott a helyiségnek, az egykor fehér lepedők vadgalamb színűek és a fitlak piszkosak voltak, tani azt bizonyította, hogy az intézmény vezetőségének fejlett érzéke van • színarnyalatok iránt. Beléptemkor egy öreg vendég, szintén vándorló munkás, éppen Szeged város pol<>skaáJdományát apasztotta. Csoduttaro szakszerű, gyors mozdjglatait, amiket bizonyára ;i tivsszas gyakorlat fejlesztett ki. Az ^paros Szálló gondnoka, rezasorrű. krákogó aggostyán, ismertebb nevén Herbergvater, apui szeretettel íigyelmeztetett, hogy vigyázzak a holmimra, mert itt nem tisztelik eléggé a magántulajdont: a lopás nem olyan ritka mint a fehér holló. Bőröndömet a párna alá -tettem, melléje helyeztem a cipőmet és ruhámat is. Ez nem volt éppen kényelmes fekvés, mert a <ej túlságosan magasra került, de tizenhat éves korában az ember eltekint ilyen csekélységtől. Mind a kilenc ágyba került lakó: telt ház- Faradt voltam és hamar elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki keményen ráz és amikor felnyitottam szememet, zseblámpa sugara táncolt az arcomon. — Kibújni az agyból! — recsegte agy ínyére hang. Széjjelnéz.tem: aranygalléros fiatal rendőrtiszt állt a szoba közepén, mellette négy közrendőr ée két polgári ruhás hentes, kezében a bikacsök névqn ismert népnevelő eszközzel. Bár angol pipa uepi volt a szájukban, tudtam, hogy detektívek, mert nyugalomba vonult birkózók és szakmájukat útalo mészárosok szívesen mentek erre a pályára. — Razzia! — suttogták körülöttem a szállóvendégek. A tapasztaltak azt is tudtok. h , i ..,!yvásúr idején ez szokásps. Kilencen alltunk ingben-gatyában az ágyak előtt és a rendőrtiszt megkezdte az Igazoltatást. — K1 vagy?.. . Hol vannak az. irataid? ... Mennyi pénzed van? — ezek a kérdések pattogtak az éjszakában. Az elsö hármat elengedte. A negyediknek egy frHérje sem volt, ezen megütközött. — "Ke biztosan tolyaj vagy és lopásból élsz! — rivalt rá. — Miért nincsen pénzed, mi? A kérdezett nom tartotta a helyet és Időt. alkalmasnak arra, hogy közgazdasági szakelőadást tartson a kedvezőtlen pénzügyi viszonyokroJ. ezert illedelmesen hallgatott. A rendőrtiszt kiemelte az együttesből es a rendőrök közé taszította Másik kettőt a nyavalyába utalt, a kővetkezőnek volt három koronája, de hiányoztak az igazoió iratai. Szintén gyanús. Elhelyezkedett a reudőrgyűrüben. Azután rám került a sor. -r- Hogy hívnak ? Bosszantott a dúrva hang és azt feleltem, hogy ne tegezzen, mire arcul ütött, majd mellbe taszított Az egyik izomember kezében csupa megszokásból meglendült a bikacsök, de még nem kezdett dolgozza — Megtanítalak én téged, hogyan keli beszélni egy magyar királyi rendőrfogalmazóvaJ! Forrt bennem a düh. Ha csak ketten lettünk volna, nekimegyek, de liét emberiéi nem birok Hallgattam. Megnézte az irataimat és a munkakönyvemet. Ezeken nem találhatott kifogásolni valót. — Mennyi pénzed van? Felmutattam a vagyonomat: buszonnégy korona .— Honnan van annyi pénzed? Kitől loptad? Azt válaszoltam, hogy becsületes keresmenyssm. de nem tette el. Annyira hihetetlennek és kéfcrteftennek tűnt ez a Vakmerő aJbtac, hoey u rendőrök es hentesek hangosan newették. Bedobtak a nendórkolTEKTÍVAHAElvittek bennünket a rendőrségre, belöktek egy sötét és büdös szobába, ahol már sokan voltak Bőröndömön ülve yirrasztettam ét az éjszakot, reggel kizavartak bennünket és a tanácsos úr elé vittek ! gátasra. A tanácsos úr nagy hivatali helyiségben ült, szemüveges, idög férfi, nyakan dús aranyozású csillagok ragyogtak. Egykedvűen, szinte gépiesen küldte tolonc.uujű illetőségi helyükre, akiknek nem volt pénzük és igazoló iratuk, másokat a nyomozás befejeztéig a rendőrségi fogdába utalt. Amikor eléje kerültem, hosszan vizsgált, látta, hogy jó ruha van rajtam, bőröndöt is felfedezett salam, nem telajt. gyanúsnak és magázott — Mi a foglalkozatók) ? — kezdte a kaHALFGATAST. — Nyomdász. «R MIOTE TENCSNN ÁUÁ**WJA? •— Négy napja. — Mikor érkezett Szegedre? I x- Tegnap este. Karoly Sándor, a/ Umert romániai magyar »ro. lsM-beii Anulon sxiüetctt. akol jel.u Iiit is él. Szépirodalmi muujurss/tgával korán iwuerué lette a nevel Különösen szatirikus, humoros irántival aratott szép sikereket. Mosolygó évek cumi kfttéte tavaly jelem mer Hu karestuen. utote, -színpadi munkaja). az BRÓOI pottyant vendé* unni vú;Játékát oi&y magyar ós két román színház kát teljes esrtéudeit' Játszóim. tró alábbi visszaemPikereseit ntagyarorwájji lar ló aortása alkalmával kozölJOk. es- Miért ment abba á lob újba? Kaphatett volna szpllodában is szobát. Minden szálloda zsúfolt g nagy vásár rwóéáMegnézte az irataimat, bólintott: — A nyomdászokat ismerjük, egek nem (Csavargók, ha úton vannak, segélyt kapnak a szakszervezetüktől. — A razziázó fogalmazóhoz fordult: — Miért állították elo ezt az erpbeet? — Sok pénzt találtam nálg. ElőkerüR a huszonnégy korona. — Honpan van ennyi pénze? -w Éz «z utolsó heti fizetésem. Jbáthatjak a munkakönyvemből, hogy négy nap előtt léptem ki az aradi egyházmegyei nyomdából. — Rendben van, elmehet. — Ez az úr tegnap pofon ütött vés a fiatal rendőrtisztre mutattam A tanácsos vállat vont, kijelentette, hogy vegyem a pofont tévedésnek és elintézett aktának tekintett. Amint az ajtón kiléptem, hajlottam a tanácsos ordítását 4is megálltam hallgatózni. — Mi a fészkes fenének hozta ezt ide? — Tanácsos úr, kérem, azt hittem ... — Ne higyjen ... Azért van a feje a nyakán, hogy gondolkozzék ,.. Még megtudja valamelyik ellenzéki újság, vagy Pláne a Népszava es nagy dolgot kanyarít belőle. Elégtétellel hallgattam a mosdatást, ami Ugyan a pofont nem mosta le rólam, de mégis jóteset#. Á rendőrségről egyenesen az állomásra mentem és jegyet váltottam Budapestre. Nem voltam kíváncsi a sugárutakia. a körutakra, a Tiszára, a szobrokra és s^ép hátakra. Menekültem. Abban az időben gyűlöltem Szegedet. © Második találkozásom Szegeddel nem v«l|t drámai. Két hónapig laktam itt, de nem tudom megmondani, hogy lakásom a város melyik részében terült el. csupán arra emlékszem, hogy az elterülést mező ölelte körül lágyan és minden oldalból. Nem jegyezhettem meg jól az idevezető utcákat. mert nappal mindig .otthon tartózkodtam, csak éjjel táv«ötam hazulról. Es a közvilágítás Szegeden akkoriban nem volt mintaszerű. Mindez még negyvenhat esztendővel ezelőtt történt. 1917-et írtunk és katonazubbonyomet menés/, hetykeségek feszitették. Lakásom nem vak szép. de kapuján romantikusnak tűnő sárga alapon fekete betűk hirdették: K- u. k. Dermatologisches Zentraispkel, ami magyarul körülbelül ezt jelenti: Császári és királyi központi bőigyógyászati kórház, öreg szegediek, akik bizonyára mindenre emlékeznek, talán arra is emlékeznek, hogy ez az óriási barakkórház hol volt. A társbérlői intézmény már akkor is megvolt, mert nyolcezred-magammal laktam, de házbért nem fizettem, mivef osztrák---magyar kincstári személynek számítottam Ebben a regényes korban, amelyet a történetírás első világháborúnak ijevez, a hadsereg fele vakarózott. A vakarózásra a rüh nevű, széles körökben elterjedt betegség késztette az embereket. A rüh olyan divatos voh, mint napjainkban a tűsarkú <ÜPŐ vagy g Cicero. Tróján, Augusztus, Juhus Cézár, tíero és más római fejesek után elnevezett hajviselet. fgen. vakaróztam és -velem együtt ezren meg ezren ugyanezt tették. Testünket kénes-két rányos kenőccsel kentük és bőrünk olyan sötét volt, hogy Mississippi állam egyetlen fehér vendéglőjébe sem engedtek volna be. A kórház takarékossági okból nem adott fehérneműt, meztelenül jártunk az udvaron :és a? ápolónők meg az irodai kisasszonyok olyan közömbösen mentek el mellettünk, mintha nem férfiak, hanem tárgyak lettünk volna. A szökés yágya körülbelül egyidős g börtönnel internáló táborral, kaszárnyával, kórházzal és más tömegszállássá], Az emberek ál-talában unjak a négy falat es szívesem szökdösnek abból, hogv egy kis mujtetezássai vagy frissen szerzett nőismerös«ed .enytütsék az unalmat. A kórházparaacsnoksag éjszakára nem szuronyos erőket. áJbtett a barakktábor kerítéséhez, hanem botos népfelkelőket. Ezeknek az öreg katonáknak az volt a kötelességük, hogy husángjaikkal alaposan elverjék mindazokat, akik éjjel átmásznak a kerítésen. Népielkelő és pá) inka emberemlékezet óta nem állott ellenséges viszonyban ggymássai. Negyediliter tönköly, roegtetézve kis csomag dohánnyal, mindig szabaddá tette a közlekedést a kórház és a -város . -/ Egy ilyen etnti kirándulás alkalmával jémerkedtem meg Vele A Nővel. Moziban ükt és én mellette ültem Kezem hozzáért a kezéhez és nem bűzte el. Karom átkarolta a vállát és a váll is helyén marad*. Térdeink összesi műitek és inkább ng-ymásré, nan.t a vászonra néztünk, bár a sötétben keveset láthattunk egymásból Előadás után egy kiskocsmában marhagulyást el tünk. amihez fröocsöket ittunk, fteép volt. Haja szőke, miként a Tisza vize, arca pijros, akár g halászlé, színe szemébein a srojtedi tanyák pá&ztortüzének lángja lobogott Sokáig maradtunk együtt k, uem a liadihelyzetet vitettük meg Osodálptcs tejszaka vol. Főként étvágyát csodáltam, valamim lorku szélességé* amelyen p -bor olyan gyorsan siklott, mint gyorskorcsolyázó a jégen. Azután sokszor találkoztunk, főként # lukasán Mindig csak ej jel, mert nappal más foglalkozáson volt. Es szerettük eg\méet- szerettük azzal a szenvedéllyel, amelv a buszon három éves fiúk és hacminc!.v»/'.c éves nők sajátja. Lehet, hogy néhány esztendővel több vol:t, nőknél P feledékenység nem -ritkaság, különösen "ha életkorról esik szo Harmincnyolcat vallott be, talán öt-hatról megfeledkezett, nem vagyok kételkedő szellem, elhittem a harmincnyolcat. O engem rangom után kis káplárnak nevezett, én őt drágámnak, angyalomnak. tündéremnek és egyebeknek. Családi körülményeiről és társadalmi helyzetéről semmit nem árult el, viszont nem is kérdezőködtem Futólag 4tmlitett egy férjet, akitől már évek előtt elvátt, mert ivott és amikor nem ivott megverte. Más fétVit nem említett Gyermekről, anyérój, testvérről, vagy más felmenő, lemenő és oldalági személyről is hallgatott. A gyufagyárban dolgozott, lehet, hogv muen hozta a bensejében izzó tüzet, amellyel -éh borítottEg.v mámoros éjszakán, amikor a mámortól kissé -fáradtan igyekeztem a kórház felé. belebotlottam a katonai rendőrség egy cirkáló különítményébe. Kimaradási engedélyem -nem volt, menekülésre már nem volt idő, közrefogtak és az éjszaka hátralevő részét a katonai rendőrség íqghaaoeliájában töltöttem. Keggel átadtak a kórházparancsnokságnak. amely egy hétre szintén elhelyezett salát házi fogdájába. Azután orvosi felülvizsgáló bizottság -elé kerültem, amely megállapította, hogy a íüh már eltisztult testemről és alkalmas vagyok életemet adni # Habsburg-dinasztiáért. Sajnos, szerelmemtől nem búcsúzhattam el, mert szuronyos őr kísért az állomásra. Levelet sem írhattam neki, mert nem tudtam a nevét: a forró szeretemben elfelejtettünk bemutatkozni egymásnak. Nem tu dom- él-e még, mert ha elfogadom a harmjnonyolcat. ma nyolcvannégy lenne. Lehet, högy több is, mert nőknél az tevék száma mindig bizonytalan. Szegedből akkor sem láttam semmit, mert éjjel vittek az állomásra és M köB-viiágitás még mindig nem volt mmtaszerű. © Hai'niadrk talajkozasou' epikus jellegű volt, némi vígjátéki ízzel keverten. 198tt március 1-én mutatta be az itteni városi színház "(iyergyoi emlők- cimü negyfeivonasos vígjátékomat Nem kei-kedem, hogy világrengető, helyesebben Bzeged-reftg»to siker volt. Tizenkétezer ment a darab, a közönség sokat nevetett, én meg sokat bcszszankodtam, mert jóval kisebb tantiémei kaptam, inait amennyit reméltem. A két nói főszerepet Mészáros Agi es Szilágyi Szabó Eszter, a férfi főszerepet drága barátom, Forgács Sándor játszotta, akit a nyílások megöteek. Volt egy női epizódszerep is. egy vénkisasszony német neyelőnő, akit a társulat komikáia, bizonyos Szigethy irón aiakítoüt. Akkoriban Magyarországon a fasizmus már erősen pusztított, de valami látszatgondoJtetszabadság mégis volt és ellenszenves figurának állítottam be a nevelőnőt, ami-1 a külsejével is demonstrálni igyekeztem. Szigethy művésznőnek szerzői utasítás szerint zsinóron cs.üngö csíptetőt, hosszú szoknyát, -nyakig zárt blúzt kejjett viselnie, ezenkívül arcán kackiás szemölcsöt és ajka felett kicsiny bajuszt. A kómika a cvikkert minden ellenvetés nélkül edfogadta, hasonlóképpen a hosszú szoknyát meg a blúzt iSj belement a bibircsókba és felrakta a kontyot. Mindent elfogadott, csak a bajuszt nem. Hiába érvelt a rendező, hogy az ő groteszk külsejével tulajdonképpen a hitleristákat akarjak nevetségessé tenni, azzal hántotta jel a bajuszt, hogy neki szép >-cakkos«< .szája van, ő ezt nem csúfítja el, mert ha hódolója így meglátja, soha többé meg nem csókolja. Ez terv mindenkit lefegyverzett, mert senki sem akart egy szerelmi szakítás oka termi. A darabban néhány rövid német mondatot is kellett mondania, hogy teljessé tegye a figurát. A próbákon nem vehettem részt, mért későre kaptam útlevelet, csak « bemutató délutánján érkeztem. Megismenkedtom » művésznővel és megkérdeztem, tud-e németül. — Tökeletesőn * válaszolá bájosan éa zaégoyugtatóan. Elérkezett az este. A függöny kettévált. o színészek mondták a szerepéiket, a súgó hangosan súgoM- a közönség cukorkát rágcsált és zörgött a papiiossal, a náthások köhögtek, szóval a szokásos premier •hangulat. Tett haz, minden jegy -elfogyott. Minden jól ment. mindaddig, amíg belibI bent « kÓMMkg-réűyésznő jttjyergyói emlék" qímü darabom nem volt dráma, .de operett sem v<dt. Átmenet volt a vígjáték és szatíra között, enyhe naturalizmussal körítve, kevés romantikával leöntve. Minden volt, csak operett »em. .Szigethy Irén művésznő azonban olyan operett •felfogásban donűmritott és alakított, ami a múlt század nyolcvanas éveiben az Ofíenbach. btrauss, MiUöcker és Planquettc nagyoperettekben vígyuavczett kabinet-teljesítménynek számított. Beléptekor a karzat percekig tapsolt, ntwe kecaesen meglrajoH és bajosan csókokat permetezett a nézótéi- felé. Egy prózai darabban: A földszinten és a páholy okban Horthy-tisztek violasztnöves preUitma-k aatélyi ruhás városi -és társadalmi előkelósegek ültek, ezeknek tetszett Szigethy müvésziió sajátos egyéni stílusa, mert eleg< detten esupták össze tenyerüket, és hangos *H>r«.vé«-?t kiáltottak. Ate ünneplés -tttán « művésznő beszélni kezdett, -hibátlanul mondta tel a (betanult •szövegei, flniköaben minden különösebb ok nélkül kacsintgatott a balsaemével. Ami.kor a szerep szerint-agy rövid, -német-mondatnak kellett elhangzania, valóban eihftttgzou .valami, ,ami teppen úgy •leheteti norvég, mint üzbég, portugál vagy szem- gai. esetleg svéd vagy szamoj4Íd. Nem állítom. -hogy a német nyelv tanára tehetnék, de meg tudom különböztetni a németet a halandzsától Es minden német mondai után ötkoltptt egyet. Olyan jódliszerű, gurgulázó sikoltás repült ki a torkából, amivel hatalmas jókért aratott: .az egyenruhák, színes -üveg és szmokingok topstwa -meg keltett ismételnie Egy prózai darabban' Szörnyű volt. -Nem jártam Texasban, de el tudom képzelni, hogy -egy texasi szerző ilyenkor liúzza elő a Colt 45-ös tipusu revolvert. Zajos ifjúságomban ismertem néhány germán népcsaládhoz tartozó nevelőnőt de ezak nem sikoltoztak. legalábt>is nappal, ésűttttölgtts közben sikolymentes<'k voltak. Az első felvonás -szünetében 'berohantam az öltözőbe ás meglterdeatem a művésznőt: —- Milyen -nyelven besaétt" — Németül — fuvolázta -felém kecsesen. Egy rövid vita tódult, án .azt állítettam, hogy nem tud nenjetüi. ő azt áUiloVtu, bog; tud- Hagy in^győződjek nyevtudosarol, németül szóltam hozzá, rnairé magyarul felelt. hogy a szerzőknek semmi nem jó. ne kritizáljam, ő tudja, mi kell a közönségnek, lathattam, milyen -nagy sikere volt. Ezután felsorolta * .városokat, a nagy és kÍ6 Községekét, tthcl kedvenc volt. nen ledve ki a szerepeket sem, Amelyek örökké emlékesetesek. •— Miért mond olyasmit, ami mnesen a szerepében? szóltam haragosan Szindai'ftbkói -minősében éreztem magam megbántó,ttnak — .Ne idegesítsen . . Ezek a szerzők lehetetlen emberek .. Semmi sem jó nekik — válaszolta ok tatban, -majd -tüntetően elfordult. A következő felvonásokban tovább .iodázott, kaestótótt, halandzsázott és hásomszor rikoltotta .a titokzatos "juhé" szót. amivel sajátos érzésvilágot, egyéni ízt és zamatot szórt a nézőtérre. Hatalmas sikert aratott és magával ragadta a közönségét. Sajnos, a kürönséf nem ragadta 1<a színpadról Ezen az estén inkább haragos, mint (elégedett voltam ás többször gondoltam arra, hogy a szegedi színjátszás sürgős reformra azoi-ul Máenap megismerkedtem egy nyugalmazott gimnáziumi tanárral, aki tényleges tanár korában -német irodalmat tanított. — Ott -voltam tegnap este a bemutatón — mondotta — és meg kell állapítanom hogy Szigethy írén kissé hibásan .ejtette ki a német szavakat. Kedves örékúr volt ás mindkét fülére süket. A testi hiba néha befolyásolja az ítélkezés helyességét- Későhb megtudtam, hogy van ,a társulatnak másik komikája is, tehetséges színésznő, németül is beszél, csak a származásával van haj Nem teljesen szobatiszta Arja szempontból kifogás alá esik Eredetileg vele akarták eljáitszatni a szerepet, de felsöhb helyről jövő erőteljes nyomósra Szigethy írénre osztották, aki származás tekintetében minden tázpróbót kiáll 1938-ban. a? úgynevezett toékevilághon ilyesmi nagy súllyal esett latba a magyar színművészet serpenyőjében. Visszatérőben Szegedről Románjába, ftlkeseradésemben eJhatároztom. hogy életeim hátralevő idejére úgy magánétetemben.. irodalmi müveimben bojkpttálom a némát nevelőnőket. Fogadalmamat eddig még sikerült betartanom. Szegedből ekkor is keveset láttam, mert. ottlétein három napja aJtftt folyton esett az eső, és a csillogó -színeket fájó szürkeség borította be. Most negyedszer vagyok /Szegedem és amit háromszor elmulasztottam, megteldnteni a városit, kipótolom. Mindenfelől -új házaik, gyárak, nggy lendületek és friss megvatóattáftok tófegetóek félém. Re«netean, a szárnyú barakktábort lebontottak és büszke blokkok «mélkednek a helyén. Magamhoz öletem ezt a kedves, kecses, kacagó nagyvárost, amely épül-szópü) es büszkén, békésen, bátran ^terjeszkedik a szőke Tisza mentén. Az egykori fiattá viador naost öreg vándorként tér vissza és sziMesen. szeretettel köszönti tómiekjw városát, és benne tovaauhoAt ifjúságát,~