Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

Vasárnap, 1963. szept. 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 'V 3 1 Szovjetunió kormányának nyilatkozata A szovjet kormány nyilatkozatot adott kl, amelynek első részét a szombat feggeli moszkvai lapok kő 'ölték. A szovjet nyila'hozat bevezetőben rámutat, hogy Pekingben ez év szeptember elsejcn a kínai kormány szóvivője újabb nyilatkozatot tett a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen. A nyilatkozat tartalmának tanulmányozása során szembe tűnik, hogy a kínai kormány ez alkalommal is főként rágalmakat szór az SZKP-ra és más kommunista pártokra egész sor olyan kérdésben, amelyekre vonatkozólag a Kínál Kommunista Pári vezetőségének véleménye eltér a nemzetközi kommunista mozgalom véleményétől. A Kínai Népköztársaság kormányának szeptember elsejei nyilatkozata — folytatódik a szovjet dokumentum —, miként a kínai vezetők által az utóbbi időkben indított egész széles körű propagandakampány is. már nem kommunisták között folyó elvtársi vita, hanem olyan emberek megnyilatkozása, akik célul tűzték maguk elé, hogy mindenáron lejáratják az SZKP és a Szovjetunió hitelét, szakadást idéznek elő a kommunista mozgalomban, megingatják az imperialistáéi lenes erők egységét Ismerve ideológiai álláspontjuk gyengeségét, a kínai vezetők arra törekednek, hogy a korunk elvi kérdéseire vonatkozó vitát rikoltozó szitkozódás és alaptalan vádaskodás színvonalára süllyesszék. A szovjet kormány és a Szovjetunió kommunista Pártja sohasem íog a kommunistákhoz Ilyen méltatlan útra lépni. Nem vállalkozunk arra, hogy szidalmakkal válaszoljunk a azitkozódásokra. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy ismét érdemben szemügyre vegyük a kínai kormány szeptember elsejei nyilatkozatában említett kérdéseket és kifejtsük álláspontunkat Erre annál inkább szükség van, mert ez, a sorrendben már harmadik nyilatkozat újra meg újra durván eltorzítja a Szovjetunió politikáját, elferdíti a közismert tényeket, sőt meghamisít egyes dokumentumokat. A kínai kormány nyilatkozatában azt állítja, hogy a légkörben, a világűrbem és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés »csalás-, a szocialista orezágók éa a világ népei érdekeinek -elárulásaBajosan képzelhetünk el képtelenebb dolgot ennél az állításnál. A nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés éppen azért talált olyan széles körű támogatásra világszerte, mert megfelel nünden békeszerető nép érdekeinek, az első, bár korlátozott, de mégis reális siker abban a harcban, amelyet a Világ népeinek nagy tömegei évek óta folytatnak a nukleáris háború veszélye ellen. Ez a siker egyáltalán nem csorbította a népek éberségét az imperializmus fondorlataival szemben — mint a kínai vezetők állítják —, sőt ellenkezőleg, új erőt öntött a békeharcoőokba, megerősítette azt a hitet, hogy engedményekre lehet kényszeríteni az imperialistákat. A világ népei az egyezmény gyakorlati jelentőségét abban látják, hogy megkötése révén többé nem szennyeződik a levegő radioaktív részecskékkel (Stroncium 80, Cézium 137 stb.), amelyek károsak az ember egészségére, nemcsak a most élő nemzedékek, hanem a jövő nemzedékek egészségére is. Az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése közvetlen hasznot hajt a béke ügyének, meg a népek érdekeinek és más összefüggésekben is. Ha valamennyi állam tiszteletben tartja, akkor az egyezmény bizonyos mértékben fékezni fogja a nukleáris fegyverkezési vereeny további fokozódását. De nemcsak ebben rejlik az egyezmény pozitív jelentősége. Az a tény, hogy egyrészt a Szovjetuniónak, másrészt az Egyesült Államoknak és Angliának sikerült megegyeznie három közegben az atomkísérletek betiltásáról, kiindulópontot teremt a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom megerősödéséhez, vagyis a nemzetközi feszültség csökkentése felé teendő újabb lépésekhez. Természetesen jobb lett volna, ha már mcst sikerült volna megegyezni mindenfajta atomkísérlet betiltásában, így a föld alattiakban is. Még sokkal jobb lett volna. ha elérjük az atomfegyverek teljes betiltását és megsemmisítését. És igazán nagyon jó lett volna az egész emberiség számára már ma végrehajtani az általános és teljes leszerelést. A szovjet kormány éppen ezt javasolta az ENSZ-közgyülés 15. ülésszakán 1960-ban. Ezért harcoltak a szocalista országok, valamennyi békeszerető erő. Az atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény egy a sok láncszem közül ebben a fontos harcban. Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetőknek azok a próbálkozásai hogy úgy tüntessék fel, mintha a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötése a szocialista testvériség védelmi képességének gyengüléséhez vezetne. A kísérletek megtiltásáról séóló szerződés Ugyanis minden aláírójára azonos kötelezettségeket ró: a dokumentumot aláíró államok közül egyetlen egy sem jut valamiféle egyoldalú katonai előnyökhöz. A Szovjetunió nukleáris erejének alapja!, airíely az imperialistákat visszatartja az agressziótól, egyáltalán nem azok a nukleáris fegyvertípusok jelentik — s ez nem titok —. amelyeket föld alatti kísérletek segítségével dolgoznak ki, hanem azok a fegyverek, amelyek tekintetében a fölény a Szovjetunió oldalán van, s ezt számos amerikai vezető is kénytelen elismerni. Ez az első jnegállapílás. A második az, hogy az aláirt szerződes nem akadályozza meg a Szovjetuniót abban, hogy föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket folytasson, ha ezt hazánk bizonsága. az összes szocialista államok biztonsága szükségessé teszi. Ha pedig már arról van szó, hogy ki vesztett és ki nyert a szerződés megkötésén, akkor határozottan azt kell mondanunk: vesztettek az agresszió és a háború erői, nyert a béke és a haladás ügye, nyert az egész emberiség. A fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést támogatják a legkülönbözőbb erők. Már több mint 90 állam írta alá a szerződést. A politikai elszigetelődéstől való félelem rábírta a szerződés aláírására még azokat is, akiknek a szerződés nyilvánvalóan nincs Ínyükre. A szerződés megkötése után a világ minden részében kibontakozó, világméretű népszavazás megmutatta, hogy a kínai vezetők, akik a nukleáris fegyverkísérletek megtiltása ellen nyilatkoztak, súlyos erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek. A kínai kormánynak a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel szemben elfoglalt szánalomra méltó álláspontja nem talál támogatásra a népeknél, amit az ázsiai és afrikai népek szolidaritási szervezete végrehajtó bizottságának legutóbbi, Nicosiában megtartott ülése is meggyőzően bizonyított. Bármennyire is Igyekeztek a kínai küldöttek rábírni az ülésszak résztvevőit, hogy álljanak el a moszkvai szerződést jóváhagyó határozat elfogadásától, célt nem értek el. Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetőknek a nemzetközi kommunista mozgalomra vonatkozó hivatkozásai, amikor azt állítják, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel kapcsolatos obstrukcíójuk a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumaiból folynak. Könnyű meggyőződni arról, hogy a Kinai Népköztársaság kormányának álláspontja teljes letérést jelent az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a kommunista mozgalom általános, közösen kidolgozott vonalától. A kommunista párfok 1957. évi moszkvai tanácskozásán a Nyilatkozat mellett, mint ismeretes, elfogadtak egy Békekiálványt is. amely ünnepélyes felhívást tartalmaz az összes jóakaratú emberekhez, hogy követeljék »az atom- és hidrogénfegyver gyártásának és alkalmazásának megtiltását, és elsö lépésként az e fegyverrel végzett kísérletek azonnali megszüntetését-". E dokumentum alatt ott van Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttsége vezetőjének aláírása is. A 81. párt képviselőinek tanácskozásán elfogadott nyilatkozatban ez áll: -a tanácskozás úgy véli, hogy az általán*® és teljes leszerelésnek a Szovjetunió által előterjesztett programja megvalósulása esetén történelmi jelentőségő lenne az emberiség sorsa szempontjából. Ennek a programnak a megvalósítása az országok közötti háborúk lehetőségének ls a megszüntetését jelenti. A program valóra váltása nem könnyű dolog, beleütközik az imperialisták szívós ellenállásába. Tevékeny és elszánt harcot kell tehát folytatni az imperializmus agresszív erőivel e program valóra váltásáért. Ezt a harcot egyre fokozódó lendülettel kell vívni, kitartóan törekedve reális eredményekre — a nukleáris fegyverek kipróbálásának és gyártásának megtiltására, a katonai tömbök és az idegen területen létesített katonai támaszpontok felszámolására, a fegyveres erők és a fegyverzetek jelentős csökkentésére, megtisztítva ezzel az általános leszereléshez vezető utato. Ez alatt a dokumentum alatt is ott van a Kínai Kommunista Párt küldöttségének aláírása. Kitűnik ebből, hogy még nemrég a Kínai Kommunista Párt Vezetősége az összes testVérpártokkal együtt síkraszállt a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáért, s ezt elsőrendű és szükséges lépésnek tartotta az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Azóta három év telt el. A népek harca a nukleáris fegyverkísérletek ellen mindinkább fokozódott. És most, amikor e harcot siker koronázta, megtörtént az első lépés és aláírták a kísérletek eltiltásáról szóló szerződést, a kínai vezetők 180 fokos fordulattal e szerződést -csalásnak- — -árulásnak- — -az imperialisták összeesküvésenek- nyilvánítják. Felmerül a kérdés, hol itt a logika. Nem világos-e, hogy a kínai vezetők ezzel teljesen elfordultak a testvérpártokkal együtt elfogadott határozatoktól, a közös megegyezésen alapuló állásponttól és kötelezettségektől. AZ imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást mérni az imperialista agresszió erőire. Nem nehéz megérteni. miért mondhatjuk azt, hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli világért folytatott harc az imperializmus ellen, az impelializmus agresszív politikája ellen vivott harc egyik rendkívül fontos válfaja. A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenék. Szándékosan pacifizmusnak tüntetik fel a leszerelésért folytatott harcot, s ily módon megfosztják e harcot osztálytartalmátől, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés problémájának megoldása elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy » kínai teoretikusokat nézeteik az egyenes útról egy olyan bűvös körbe viszik, ahonnan nincs kivezető út. Az ó logikájukból az jön ki, hogy a háborúknak véget vetni és a leszerelést elérni csak az imperializmus megszüntetése után lehetséges. Ugyanakkor az imperilizrnus megszüntetésé közvetlenül összefügg azzal a munkásosztály és az összes népek számára elengedhetetlen szükségszerűséggel, hogy alá kell ásni az imperializmus militarista alapját. A kínai vezetők azonban hibásnak tartják és fennhéjázóan pacifizmusnak nevezik ezt a harcot. Ennek az álláspontnak a hibás volta abból fakad, hogy a kínai vezetők nem képesek, vagy nem akarják látni az imperializmus elleni harc korszakunkban megnyílt reális útjait. A kinai vezetőknek a mögött a hangzatos ultra-forradalmár jelszava mögött, hogy mielőbb végezni kell az imperializmussal, lényegében véve az rejlik, hogy nem bíznak a világszociallzmus erejében, a munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom erejében, félnek a harcban felmerülő .nehézségektől. Nem meglepő, hogy az ilyen kiinduló állások következtében a kínai vezetők kapituláns felfogásra jutnak a nagy fontosságú külpolitikai kérdéseket Illetőm, köztük abban a kérdésben, van-e lehetőség a leszerelés problémájáinak megoldására. Elemi igazság, hogy amíg az imperializmus létezik, addig megőrzi agresszív természetét, ellentmondásait, s addig háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem konynyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit, minden szükségeset megtettünk és megteszünk, hogy mozgósítsuk a népeket a fegyverkezési verseny ellen, az új világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. A kínai vezetők a többi testvérpárttal együtt aláírták az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozatát, amely támogatja az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot. Röviddel azonban ezután a kinai vezetők a leszerelést illúziónak nyilvánították, a szovjet javaslat ellen hadjáratot indítottak, s azt már több éve. folytatják. S egyszer csak 1963. július 31-én a Kínai Népköztársaság kormánya fennhangon és ünnepélyesen meghirdette az atomfegyver-kísérletek és valamennyi célba juttatásukhoz szükséges eszköz teljes betiltásának és megsemmisítésének programját. A nemzetközi közvélemény csodálkozással tapasztalta, hogy e program gyakorlatilag azokból a korábban előterjesztett szovjet javaslatokból áll össze, amelyeket Pekingben még nem is olyan régen "illúziónak-" neveztek. Felmerült, természetesen, a kérdés: milyen célok érdekében állt elő most a Kínai Népköztársaság kormánya ezzel a programmal? Nem nehéz meglátni, hogy a kínai vezetők manőverezni kezdtek, arra számitva, hogy a nukleáris fegyverek megtiltására és megsemmisítésére vonatkozó követelésüket szembeállítják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződéssel. Ez a manőver azonban kudarcba fulladt, mert minden, még a politikában járatlan ember is megérti, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése nem akadályozza, hanem segíti a nukleáris fegyverek teljes eltiltásának és felszámolásának feladatát. De íme, szeptember 1-én kelt újabb nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság kormánya lényegében újból visszakozik. Most mellőzi a nukleáris leszerelés ünnepélyesen hangoztatott és a szovjet javaslatokból kölcsön vett programját, és csak a nukleáris fegyver alkalmazásának megtiltásáról beszél, »úgy, mint ahogy megtiltották a mérges gázok alkalmazásáig Eatel meghazudtolja azt a saját korábbi követelését, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverek gyártását, számolják fel a fennálló készleteket és a nukleáris fegyver célba juttatását szolgáló eszközöket Annak a kérdésnek a félvetése, hogy tiltsák meg a nukleáris fegyverek alkalmazását, természetesen szintén nem új dolog. Ezt a javaslatot már régóta előterjesztette és fenntartja rnj is a Szovjetunió és sok más állam. Még két esztendővel ezelőtt a szocialista országok ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok KÖZÖS erőfeszítéseivel sikerült elfogadtatni az ENSZ közgyűlésével egy olyan határozatot, amely szerint a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltásáról nemzetközi egyezményt kell kötni. Kétségtelen, hogy ilyen szerződés megkötése hasznos lenne Az ilyen egyezmény elérésének feladatát azonban nem szabad szembeállítani a kísérletek megtiltásáról szóló már megkötött szerződéssel, mint ahogy nem szabad erre a szintén részleges intézkedésre korlátozni a leszerelésért Vívott egész harcot. Mint látható, a kínai vezetőknek nincs semmilyen leszerelési programjuk, nerri küzdenek és nem is akarnak küzdeni ezért a nagyszerű célért. Ha pedig beszélnek is olykor leszerelésről, ezt csak valódi terveik leplezése érdekében teszik. Mélységesen kihívó, ahogyan a kínai vezetők felvetik a nukleáris fegyverek -monopóliumának" kérdését, s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy kalap alá vesznek az imperialista államokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver, és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban elárulta szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig is fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét. Természetesen az, hogy Kfna létrehozza-e a nukleáris fegyvert vagy nem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköztársaság dönt el. Ám. a többi szocialista országnak megvan a joga. hogy véleményt alkosson a Kínai Népköztársaság kormányának álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talált minden népnél. Joguk van erre azért is, mert hiszen a kinai álláspont nemzetközi következményei közvetlenül érintenek minden szocialista országot. Az a törekvés, hogy minden áron, kerül amibe kerül, ellássák magukat atombombával. komoly kételyeket támaszt a kínai vezetők külpolitikai céljait illetően. Hiszen a Kínai Népköztársaság vezetői nem tudják bebizonyítani, hogy erre Kína és az egész szocialista tábor érdekeinek védelméhez van szükség. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió nukleáris ereje elegendő ahhoz. hogy eltöröljön a Föld színéről bármely államot vagy államcsoportot, amely merényletet próbálna elkövetni a szocialista országok forradalmi vívmányai ellen. Ebben a vonatkozásban nincsenek illúzióik még az imperialistáknak sem. Vajon ilyen körülmények között szükség van-e még kínai atombombákra is a szocialista tábor védelméhez? Természetesen nincs szükség. A kínai vezetők nem is olyan régen maguk is elismerték, hogy miután a Szovjetunió nagy sikereket ért el a nukleáris fegyverek előállitásában. Kínának nyilvánvalóan »nem érdemes bevezetnie ilyen fegyverek előállítását, annál is Inkább, mert az igen sokba kerül". Nem más mondta ezt. mint Mao Ce-tung 1958 szeptemberében. Vajon mi változott meg azóta? Talán a Szovjetunió nukleáris rakétaereje gyengébb lett? Ellenkezőleg, erősödött. Az egész világ ismeri országunk e téren elért óriási sikereit. Ha valami megváltozott, az a kínai kormány politikája, a Szovjetunióhoz, az egész szocialista közösséghez fűződő viszonya. Az utóbbi időben sok szó hangzott el annak alátámasztására, hogy az atomfegyverek elterjedése nem szolgálja a béke érdekéit Az atomfegyverrel rendelkező szocialista országok számának növekedése azonnal láncreakciót váltana ki az imperialista táborban, az atompolip befogná az egész földgolyót, megsokszorozva ezzel az atomháború veszélyét. A nyilatkozat szerzői arra céloznak, hogy a Szovjetunió megtehetné, ha úgy akarná, hogy egyik kezével atomfegyvert adjon Kínának, a másikkal pedig harcoljon az ellen, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert ad át NyugatNémetországnak. De az ilyen receptek — ahogy mondják — bűzlenek. Valójában ml ls törtéht volna, ha a Szov. jetunió egyrészt hozzákezdett volna szövetségesei atomfelfegyverzéséhez, másrészt tiltakozó nyilatkozatokat adott volna ki az Egyesült Államok hasonló cselekedetei elLFolgUxtái a 4. oldalon.)