Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

8 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, IMS. augusztus 1L IVÁN VASZILENKO; Igaz történetek — Ide hallgasson! — doni gyengéden. — mon- feteaolgáJónö ét, így 6ZÓlt Miért -Beteg, üljön kérem az asz_ gyötri magét. A versírás tálhoz és ebédeljen egészárasztva, kezdte; I ALKOTftl ÖNÉRZET A minap egy verejtékező. Piros arcú, zavaros szemű „ , , férfi állt az utamba Mag- nen1 8 ^ dolg9- dehogy seggel.*, ragadta a kezem melléhez nem ?íkerüJ ez magának. S bárhogyan ls próbáltam szorította es vodkaszagot * ~ ,Miesoda? Nem sikerdl? Ufelejteni. hogy beteg va• meghatottan rá- "P^'g "wt nem? gyok, sehogy sem sikerült. — A versíráshoz tehetség Nem aokkal később benyi— On természetesen nem ,Ma«án8k nincs tott a kórterembe a kulíúriamer engem Nem volt s*e- tehetsége Aludjon nyugod- felelős és megkérdezte: "Szerencsem megborotválni és éjjsztownitént. bed magának moziba járni? megnyírni, de én termesze- ~ Nuhát! ~ engedi el Milyen .beteg maga? Felevő lesen ismerem és mélvso- yégre a kezem. — Szóval vagy járó?* féregbe gurulgesen tisztelem magát. Igen. állunk! Nem vagyok te- tam és így válaszoltam: Tisztelem és büszke vagyok kétséges? s magának, már "Mászol* "Nahát — szörónre! Mi mindnyájan büsz- P^asson meg, talán van te- nyülködütt a kultúrfelelős. kék vagyunk arra. hogy jár- hets®|Te, — Hogy milyen zsörtölődő dainkat az ön lába tapos- , ~ Nekem sincs. Ezért nem természete van magának! — s«... Pont ez a harmineki- 18 ,rok veiiseket. Aztán elmondta, hogy járó— Verseket nem ír, de el- beteg vagyok és nem a kórbes/éiéseket igen? Mindenki teremben hanem a közös torkig yan már a maga mű- ebédlőben kell étkeznem, vével. Érti? Torkig! Én is, a Bemegyek gz ebédlőbe, feleségem is, a gyerekek is! szembe jön velem a mi Na. Érti? talja Nyikolajevnánk, a dié— Értem — mondom bún- tás nővér: "Itt az ön helve, tudattal. — A viszontlátásra, ennél az asztlpál ott ahol a És 6ietek eltűnni. De még sokáig hallom a hátam mögött: — Sohasem tartottalak téged írónak! Sohasem! Te szerencsétlen alak!,.. SZEGEDI KÖNYVEKRŐL GALAGONYAGALLY Csoór Isiván novellái lences... Az enyém negyvennégye®, de az öné százszorta tiszteletre méltóbb!,.. Amint meghal azonnal emlékművet állítunk önnek. Hatalmasat! Égtgérőt! Fennhangon olvastam az ön rendkívüli elbeszélését arról a szerencsétlen fiúról, s magam is sírtam. A felaségum is sírt, meg a gyerekek is. Olyan megható volt. A sírástól nem tudtam végigolvasni ,.. — Engédje ej a kezem legyen szíves. Sietnem kell. — Értőm én, értem — mondja a férfiú és még erősebben szorítja a keaam. — Persze hogy siet, lösz nagy dolgokat kel] művelnie. Nem ban gyűlést tartottak a betegeknek és felkérték őket, DB ón ifi merem feltartózta tni.B \egye tekintetbe, hogy ón hogy mondják el észrevétesem vagyok utolsó ember, leiket és kívánságaikat. A Borotválom a vendéget, többi között felszólalt egy megnyírom, vagy a lpgdiva- élénkszemű, kedvesen ratosabb frizurát csinálom ne. v<Makife mosolyú, éltesebb ki, de közben magam is férfi, verseket költök. Megfogni- — Kedves elvtársak, hogy mázom és rögtön fel is oí- úgymondjam >~köbögőtársavuaonv Néhány kultúrvepdé, im«! Bírálni nem tudok, szerünk nem is tud nyugodtan 114 » tarmészetem Csak el Ülni a székén. A plafonig szeretném mondani, hogy mi ugranak a gyönyörűségtől, történt Itt velem. Amikor Égén? füzetre való vemet ír- megérkeztem idé, ebbe a 113-as számú szalvéta van. Foglaljon helyet, egyen egészséggel és gyógyuljon nieg.« Majd a feszelgálónőhöz fordult és kiadta az utasítást: "Mása. szolgálja ki a 113-as szalvétát I* Úgyszólván rázuhantam a székre. Gondolják csak meg, a mechanikai üzem lakatosa vagyok és 37 éves Szemjon ivanoAz egyik tüdőszanatórium- vjes Palikarpovicsnak hívnak. B ime, három nap allatt 113-a« szalvéta lett belőle. Hát csak ezt akaróim mondani ,.. a hitetlen CSAK EZT AKARTAM MONDANI ... dó, segíteni akaró írás ez. A közösen végzett munka nevelő erejét, a munka magával ragadó lendületét művészi eszközökkel képes hitelesíteni. Valamennyi íráson átsüt az élmények forrósága, érezzük a megtett írói és emberi út nehéz megpróbáltatásait és nem titkolt örömére is felfigyelünk, amivel nézi és vigyázza a kibontakozó szebb Nem mindennapi kíváncsi- tónusoktól a harsány szísággal vettük kezünkbe a nekig terjedő hangulatteQyulán elő és a Tiszatáj írói remtő ereje. Sokszínűen, gárdájához tartozó Csoór plasztikusan tudja hőseit Istvánnak most megjelent eiépk varázsolni- Legjobb novelláskötetét, Csoór Ist- példa erre A hangok meszván 1636-ban indult el írói szire szállnak című novellapályáján. Először Móricz jának vak embere, aki a Zsigmond Japjában, a Kelet hangok segítségével vesz tuNép„ben jelentek meg írá- domást az őt körülvevő, aiasai. J943 ban kiadták két re- kuló és szépülő világról. Ebgényót (ürók malom, Havas ben az esetben a humanizudvar). mus, a természet ismerete és Csoór újabb írásaiban az szeretete, apróiékos. finom életet, alakuló paraszti világ hű niignszokra épülő bemula- Minden írásáról mégsem • tása a mondanivalóból kö- mondhatjuk el, hógy hibátvetkezik, vele szorosan ősz- lan alkotás. Néhol kísért a szefonódik. A Körös vidéke, naturalista ábrázolás, s olya gát, a víz és az ember, aki kor a modorosság is felüti munkáját végzi, vagy pihen, fejét. Ez talán magyarázható egyaránt ihleSője az írónak, az újraindulással ís. ízes néizgalmas problematikájú a Tiszatáj^-Magvető kiadáséban megjelent kötet címadó kisregénye. A közösség és az égvén egymásra találásának, valamint egy közösség eggyé kováesolódásénak — termelőszövetkezetről van szó — krónikása, de eredeti hangú, szuggesztív erejű írásai közt fellelhetők a múltat idéző elbeszélések is. Múlt és jelen ábrázolása dialektikus egységben jelentkezik nála. Rövid lélegzetű, drámai sodrású novelláiban (öt pere, Templomhely; A csobányos) markáns, hiteles atmoszférájú képet fest egy letűnt korról. írásainak dinamikus eseményei az olvasó fantáziájában tovább szövődnek, gondolatokat ébresztenek könyvét zökkenőkkel terhes útját eleElőszeretettel fordul az új ven (ti meg. Bátor, szókimonIgaz történeteimet felolvastam szomszédomnak.Meghallgatta és együttérzően így szólt: — Biztos nehéz volt kitalálni ezeket áz igaz történeteket! Fordította: CSONTOS LIA tam már. íme, az egyik: 4?ot'i tenger Tele hallal, tele rákkal1 Békésen éltek ti, tengeri lények fjem civakodtak egymással. Mit gondol, hová küldjem be, hogy kÖz/Z) tegyék ? Az "Ogonyok*-nak? Vagy jobb kellemes szanatóriumba, megvizsgált a mi tisztelt doktorunk, megtalálta á kart: j-nát a megfelelő helyen, a negyedik és az ötödik borda között, majd kioktatott: "Na* gyon szomorú a maga arca, s ez azért van, mert mindig a betegségére gondol. Ne gondoljon kérem a betegsééletformába épp beilleszkedő. a megcsontosodott tradícióktól szabaduló emberek felé. (Kerecsenytojás, Próbaút, A gereblye). Hiteles lólekrajzot tud festeni ezekről az emberekről, meg tudja találni cselekedeteik 'gazi rugóit. mert mélységesen hisz az emberben Bzunnyadó jóban (Hasrafeküdt lélek) és az igényesebb élet utáni vágyában- Hisz abban is, hogy egy kis furfanggal, összefogással még a halálon Is "felülkerekedhetünk*, mint A pléhre ültetett halál című elbeszélésében látjuk. Ez a kptet legszebb írása. Az író tjszta optimizmusa valamennyi írását áthatjaSokoldalúan árnyalt, finom fordulatokkal megírt azonban mégis nagy örömmel üdvözöljük. B zunk abban, hogy készülő köteteiben mind elmélyültebb és hitelesebb képet fog rajzolni azokról az egyszerű emberekről, akik között eddig élt ás ma ls él. Bálint Gyula Öregasszony, öreg házak lenne a "Don*-nak? A Don. gére. Gondoljon valami kellemesre és vidámra, s akkor hamarosan mag is gyógyul.« Kiment a doktor, bejött az ápolónő ás így szólt; "Itt vannak a tabletták, beteg, naponta hármat vegyen be étkezés előtt.* Kiment az ápolónő, bejött a takarítónő és így szólt: "Itt van beteg, magának ez a kis virág, szűköltük. Néha hajnalig kere- golgasea egészséggel.«. Kisem a rímeket. ment a takarítónő, bejött a í'él is van ám vétsem: Úhl Te folyó, óh, te Doni Csendben folysz az utadon, Delefolysz a csövekbe. Majd a fodrász üzletbe. Hogy mi sokat ihassunk, S mindenkit jól megmossunk. Milyennek találja? Megkapó? Jó vens? Éjszaka is tóitok,• LADÁNK MIHÁLY: ALKONYODIK Alkonyodik. A szürke pára mintha az én szivemből szállna a tornyos, zengő pesti tájra. Magányos, hallgatag vagyok. Emlékszem, oly egyszerű váltál, akár anyák száján a zsoltár vasárnap délután,. . De fyol már a te tiszta kis mosolyod?! Elszálltam tőled, mint a sápadt levél, ha őszi szelek szállnak s összeütadá kicsi ágak sejtelmes dallama zokog. FÜSTÖS ZOLTÁN FESTMÉNYE A IV, SZEGEDI NYÁRI TARLAT ANYAGÁBÓL BÁRDOS PÁL TWIST A vonat húsz perc mÚlVá érkezik, harminc fok árnyékban- A váróteremben megállt a forró levegő. Kint teherkocsikat tolatnak, csattan az ütköző, nagyokat kiabálnak a vasutasok- Visszhangot ver a mozdony lassú ló lihegése. A fajon sárgára égett menetrend, ócska plakátok- Kegyetlenül bever e nap, s az enyhe huzat csak keveri a meleget meg e büdösségetKevés az utas, istenhátamögötf} szárnyvonal, nrieg az útra alkalmatlan déli vidék.. Az ablak mellett két pedagógusnő legyezgeti magát dolgozatfüzeíekkel- Szegedről járnak ki minden reggel, hajnalban kelnek, és estefelé holtfáradtan érnek haza. Most már kicsit könnyebb. |tt az év Vége, hazaszöknek délben, strandra szeretnének menni. Igaz. áz egyik cipőt is venne még előtte. Halkan beszélgetnek- Fiatalok, nem szokta meg a tanítást g torkuk Az első hetek után berekedtek, azótá Vigyáznak, ne erúltPSSék fölöslegesen a megterhelt hangszálakat. Amúgy vidáman vannak, vibrál bennük a strandramenés öröme, no meg a szökés izgalma, lesz ami lesz, ők bizony eljöttek korábban, ÉV vége van, talán senki sem veszi észre. — papucsot szeretnék, indito papucsokat láttam vasárnap. — Nagyon szépek. Én meg egy kis fehéret láttam, piros pötiyékkel, nagyon édes. Majd megmutatom, útba esik,, A padon Ultizik három fiatalember. Nem győzték kivárni a vonatindulást. Lábuknál faláda, akkurátusan zöldre pingálvaMessze mennek, állami gazdaságban vállaltak munkát. Koszos a kártyájuk, kopott a sarka, dp még megteszi. Csak a makk nyolcast lehet hátáról megismerni, abból hiányzik is egy darab, de hát az «sak olyan pvikli, kit érdekel az ilyen haszontalan kis nyolcas, izzadó kezük remeg a játék izgalmában, ahogy a lapot tartják Figyelik erősen egymás arcát, onnan olvassák le, négyre vagy ötfe mondia-P be az UltitMert az 'gén nagy különbség. Tízfltiéres alapon játszanak, piros duplán számít, Nagynehezen, spekulálva teszik le a tallont, cserélgetik s mégis Sopánkodnak, ejnye, nem azt kellett volna • Megszűnt körülöttük a világ, csak a kártyán a szemük, s kínosan guberálják egymásnak az aprópénzt. Van mindenütt, egész halom tiz-búszfilléresek. Abból zsebretenni fillért sem illik, amíg he nem fejezték, megszámolni meg még úgyse, mert az elfuccaolja a szerencsét. Nagyokat ütnek az ásszal, ökpiiei fogják az ultimót, csattan az asztal közöttük és tekereg a cigaretták füstje. — Piroe negyvenszáz — mondja az egyik és megszívja a fogót. — Ulti? — néz föl rá a szemben ülő. — csak parti. Ulti nélkül. — Azért! Mert az árdrágító nálam van. Kéne az most valakinek— fiát, kéne ... — Én megkontrázom a negyvenszázat — mondja a harmadik. A bajuszps férfi visszajön a feleségéhez. Szeme tévetegen jár szét. négyszer ment már féldeciért a söntóshez. Ingujjban van, teljesen átizzadta a vásznat. Vastag nyakán folyik le a víz, arca vörösbe játszik a melegtől és a pálinkától. Az asszony szótlan gyűlölettel nézi, némán panaszolja föl a kidobott pénzt- Orvoshoz mennek kivizsgálásra. Mert nincsen gyerek. Pedig akarnak. Mindkettő a másikban keresi a hibát. Az asszony hideg teremtés, nagyon magányos, mert az ura egyre a kocsmát bújja. Azért is akar gyereket, hogy ne legyen egész egyedül- Megaztán az öregség is sürgeti. Most még talán lehetne, ha az ember nem inná el az erejét. De elissza. Aztán hazajön részegen, s ölik egymást. Gyenge rongy, csak a pálinka erős benne. Arra se jó, hogy gyereket csináljon. A bajuszos a két tanítónéni lábát nézi. Bz igen. Hozzájuk nem kellene orvos. A felesége lóba csupa visszér, karcolás, a sarka meg kemény és repedezett, hideg fut végig a gerincén, ha az asszony lába hozzáér. Már egy esztendeje, hogy az orvost követeli, Nem a gyerek hiányzik neki, egészen más. Hogy nem szégyenli magát,.. — Ne igyon már annyit... A magamét iszom— Meg az enyémet- Azt is elissza, — Minek jöttél hozzám— Ez az én bajom is Minek is mentem magához... — Mer, akkor még megvolt a föld morog a férfi. — Azért. Maradtál volna magadnakEzerszer elmondott szavek, kopottak, akár a kártya.,, öreg paraszt meg a felesége. Ülnek a sarokban, temérdek kosarakat a lábuk közé rakva. Az öregen fekete ruha, kalap, pirospozsgás az arca. Fehér inggallérja fehérített, alatte szaporán lüktet az ádámcsutka. Az ünneplöruhához képest tartja magát, egyenesen ül, csak néha törli meg izzadt arcát zsebkendőjével. A néni kövér, liheg a melegtől, s szoknyájával hajtja a levegőt. Hatalmas, csuparáno szoknya, alatta csirkék kosárban, néha fölemelik fejüket, s tikkadtan nyújtogatják víz után. Látogatóba mennek, unoka született, s ahhoz igyekeznek. Mar napok óta készültek, volt nagy sütés-főzés, baromfikergetés, nagy kár, hogy az a gyerek nem ehet még belőle. Na, majd eszik az anyja. Rá is szolgált, fiút szült, háromkilósat. Ök ritkán járnak a városba. Az esküvőn voltak bent utoljára, de a lányuk minden hónapban ír. Néha kétszer is. A képeslapokat bedugdoasák a kredenc üvege mögé, hogy mindenki lássa, hová el nem jut az ő lányuk. Az már külföldön is volt nyaralni, meg a Balatonon. Onnan fotográfiát küldött, ahogy az urával állnak a motor mellett. Hát most oda igyekeznek, az asszonylányukhoz ... Cigánycsalád. Férj, feleség kisbabával a karján, meg egy nyolc év körüli, vékony fiú. Nem tudni honnan és hová, munka után mennek, vagy a munka elől, Csak a férfin van cipő, széttaposott, óegka csutak, spárga benne a fűző. Az asszony meg a gyerek mezítláb, térdig sárosak, A kisbaba alszik a ringató karokban, anyja szakadozott blúzától élesen elüt a piszkos kendő, amibe csavarták, az asszony noszogatja a fiút, szemével int, lökdösi a hátát. A férfj vigyorog és vakaródzík, arcán négynapos már a szakáll. A gyerek inge csupa hasadás, átüt rgjta barna bőre. Két csupasz karja csontos, lába is az idomtalan nadrág alatt csont és bőr. Csak szeme villog élénken, két kis egérke szem. szüntelenül ugrál tárgyról tárgyra, csodálkozik és figyelNo, menj már — noszogatja az anyja mosolyogva —, jó emberek.. • A fiú nem siet, Gyakorlott kéregető,, nem új neki a dolog. Do nem siet. nézi nincs-e rendőr a közelben, s tart a két nőtől is az ablak mellett. Inkább a kártyát bámulná, de az anyja mosolyog és integet! — Eredj már. Lesüti a szemét, eltűnik arcáról az értelem, s valami sunyi alázat lép a helyére. Az apja elfordul, mintha semmi köze sem lenne hozzá, az asszony viszont fi[s eli erősen a mosolygása mögött, Odalép a kártyázók mellé. Azok észre pem veszik. Halomban hever előttük a pénz, igaz főleg fillé-