Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnapul9'53' mguaattu TI, Csak egviittműködve érhetünk célhoz A kr asz na ja Zvezda a tudománytalan, nacionalista kínai elméletről A Krasznaja Zvezda című moszkvai lap szombati szá­mában Sz. Pomazanov szov­jet közgazdfísz-tudós cikket írt arról, milyen kétségtelen előnyökkel jár a szocialista országoknak a nemzetközi munkamegosztáson alapuló gazdasági, tudományos és technikai együttműködése. — A szocialista országok megvalósítják a gazdasági együttműködés kollektív erő­iSBÍtésekkel kidolgozott programját — állapítja meg a cikk — s ennek alapján évről évre mélyítik a nem­zetközi szocialista munka­megosztást. — Az utóbbi időben — folytatja a cikk — a kfnai sajtóban megjelentek egyes kínai közgazdászok cikkei, amelyekben igazolni próbál­ták az önellátó nemzetgaz­daságok megteremtésére irá­nyuló elgondolásukat E sze­rint az államközi gazdasági kapcsolatok csak a kereske­delemre korlátozódnának. — A kinai sajtó szándéko­san elhallgatja, milyen nagy­jelentőségű volt a Kinai Népköztársaság számára a szocialista országok és első­sorban a Szovjetunió együtt­működése és segítsége. Vajon -saját erőire tá­maszkodva* Kína létrehoz­hatott volna-e rövid Idő alatt olyan új iparágakat, mint a gépkocsi-, traktor­és repülőgépgyártó ipar — teszi fel a kérdést a lap, majd igy folytatja: A Szovjetunió nyújtott se­gítséget a népi Kínának kö­rülbelül kétszáz korszerűen felszerelt nagyvállalat, mű­hely és ipari objektum épí­tésében. Állandóan segítettük Kí­nát honvédelme erősítésé­ben és korszerű honvédel­mi iparának megteremté­sében. Ezen felül meg lehet-e fe­ledkezni a szakemberek ki­képzésében nyújtott segít­ségről? — A -saját erőkre tá­maszkodást* hirdető úgyne­vezett elmélet, amely sem­mibe veszi az államkőzi sza­kosítást — jegyzi meg Po­mazanov — tudományelle­nes, nacionalista, régóta ká­ros nézet. Gyakorlati alkalmazása azt jelentené, hogy lemon­danánk a szocialista or­szágok gazdasági együtt­működésében és kölcsönös segélynyújtásban rejlő óriási előnyökről és lehetőségekről, munkát fecsérelnénk el, csökkente­nénk a termelés növekedé­sének ütemét, s ennek kö­vetkeztében komolyan gyen­gülne az egyes szocialista or­szágok és az egész szocialis­ta rendszer gazdasági poten­ciálja. — A Kínai Kommunista Párt vezetőségének semmifé­le nacionalista elgondolása és szakadár tevékenysége sem gátolhatja meg a szocia­lista országokat, hogy to­vább haladjanak a maguk választotta úton. Ezeknek az országoknak a testvérnépei keményen fogva egymás kezét egysé­ges menetben haladnak a hőn óhajtott közös cél, a kommunizmus felé — hangsúlyozta befejezésül Pomazanov. (MTI) Rusk bizakodó Az amerikai külügyminiszter elutazott Moszkvából és Bonnban tárgyalt Vasárnaptól vasárnapig a külpolitikában iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az atomcsendegyezmény még néfZ jelenti az USA álláspontjának megváltozását — A dél-afrikai fajüldözés tiltakozást követei — Milyen ügyet szolgál a haiti felkelés? atiiiiiiiiiifiiitiiiiitiiiitiiiiitiiiaifiiiBBaaitaiifitiititaiBiiiiovaiiciaatiBimiikrvtiatitiiiiiiiiitimtinuMiii Dt%n Rusk. amerikai kül­ügyminiszter egyhetes SZÓV­jétuftióbeli tartózkodása után Szoiflbátőfi elutazott Moszk­vából. A vnukovói repülőtéren Ruskot Ivan Szpirtdonov, a LégfélsŐbb Tanács szövetsé­gi tanácsának elnöke, Gro­miko külügyminiszter és F. Kohler, áz Egyesült Államok moszkvai nagykövete búcsúz­tatta. Rusk a pénteki nap nagy részét — mint már közöl­tük — a Fekete-tenger port­ján Hruscsov szovjet minisz­terelnökkel együtt töltötté. Az AP amerikai hírügynök­ség szerint Rusk a többi kö­zött megi'itatta NruSésovval é némét kérdést éi tárgyalt vélé a lufiéit, a kUbat kér­désről. valamint a mcfflépe­résnern támadások megelő­zésének lehetőségeiről. A nyugatnémet kormány elképzelései Rusk. az Egyesült Állam ók külügyminisztere szombaton á kéfeö délelőtt! óráKbafi ér­terveket forgat a további lé­pésekkel kapcsolatban. Kor­mánykörökben azt mondják, hogy Adenauer -konkrét és pozitív javaslatokat szándé­kozik előterjeszteni a to­vábbi helyzetet illetően. Azokból á nézetekből azon­ban, amelyeket a nyugatné­met sajtó szombaton reggel á Bonn által kidolgozott "tárgyalási tervről* közöl, Világosan kitűnik, hógy ez a bonni terv nem a tárgyalá­sok megkönnyítését szóigál­ja. hanem ellenkezőleg: újabb akadályokat igyekszik gördítem a kibontakozó nem­zetközi enyhülés útjdba. kt angol közvólemíny Adenauer céljairól Az angol közvélemény ag­godalommal figyeli Rusk bonni látogatását. London­ban attól tartanak: Ade­nauer azt az árat követeli az atnmcsendszerződés aláírá­sáért, hogy a Szövetségesek kérdezzék meg Bonn véle­ményét, mielőtt olyan helet­ügyi bizottsága előtt megje­lenik és kifejti véleményét az atomcsend-egyezménnyel kapcsolatban. A külpolitika hete ezúttal nem bővelkedett események­ben. A nyugalmas hét nyi­tányaként Moszkvában alá­írták az atomcsendszerző­dést, amelyet a nemzetközi közvélemény jelentős előre­lépésnek tekint a háborús veszély megfékezésének út­ján. Csütörtök óta a mi kor­mányunk képviselőjének, Pé­ter János külügyminiszter­nek az aláírása is ott áll az egyezmény alatt. A Magyar Népköztársaság — csaknem száz országgal együtt — csat­lakozott az atomcsend-egyez­ményhez. A világ örömmel fogadta a nemzetközi enyhülésnek ezt a kétségtelen jelét, A né­pek békeakaratának meg­nyilvánulását, a békéért folytatott küzdelem eredmé­nyét látja benne. Ennek a béketörekvésnek a jegyében kezdeményezte a Szovjetunió az atomkísérletek teljes el­tiltását, s ha ez a javaslat nem is valósult meg mara­déktalanul, újabb indítvá­nyával elérte, hogy a továb­bi magaslégkőri atomrobban­tások megszűnjenek. Ezért tekinthetjük a moszkvai egyezményt biztató kezdetnek. És ez most már nemcsak a jövőbe vetett re­mény, hanem tényleges va­lóság, hiszen alighogy a szerződésre rákerült az első három aláírás, nyomban foly­tatódtak a tárgyaidsok a részleges megegyezés kibőví­keéett mest Bonnba. Megérke- nyugati egyezményt létesíte­réeakor kijelentette: bízik abban, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek a moszk­vai Aiőthesentt-egyezménnyei knprsolatbon felvetődtek, ki­elégítő módon meg lehet ol­dani. Bonn azt vária, hogy Rusk részletesen tájékoztatja majd a Mruscsowftl folytatott megbeszélésekről és arról, hogy Washington milyen rtek, amely -német érdeke­ket érinthet-. Rusk szombaton Bonnban elsősorban Adenauerral, Er­harddal és Schröder külügy­miniszterrel kívánt tárgyal­ni. Az amerikai külügymi­niszter még szombaton eluta­zott a nyugatnémet főváros­ból. Hétfőn a szenátus htíl­Népkölcson Szkoplje újjáépítésére A Jugoszláv Szövetségi a lakosság és a rrtuhkakŐZŐs­Végrehajtótanáca pénteken ségek segítőkészségét flgyé­ülést tartott, amelyen meg- lembe véve Szkoplje újjáépí­állapították, hogy Szkoplje tésére népkölcsönt ír jy. újjáépítésére, a váfoí gazda- A népköicsön kötv'én.vei­sági életének fellendítésére, nek kamatlábát úgy álla­a lakosság elhelyezesére és pítják meg, mint a legma­ellátására tartós és hatékony gasabb bankbetéti kamat­intézkedéseket kell ténrti. lábat. Mindenekelőtt ez év végéig vagyis a kőlcaönjégyaés 120 000 lakos elhelyezését egyúttal takarékossági jelie­ken biztosítani gét is kap. oly módon, hogy rendezett Petar SmmBOliCS, á Süö­körülmények között élhessen vetségi Végrehajtótanáos él­és képes legyen megújítani nöke a tanács pénteki ülésén a város gazdasági, kulturá- tett nyilatkozatában kijelen­lis és társadalmi életét. A tétté: Szövetségi Végrehajtótanács A Jugoszláv kortrtáhy &Z­azt indítványozta a szövet- zal a javaslattal fordult a ségi nemzetgyűlésnek, hogy külföldi kormányokhoz, hogy C Cél megvalósításé érdeké- engedélyezzék kedvező fel­ben szavaaaon meg 60 mii- tételek mellett hitel nyüj­liárd dinárt. tását Szkoplje újjáépíté­A munkálatok megindítá- sére. sára a Szövetségi Végre- A külföldön eddig megnyl­hajtóianács 30 milliárd latkozott segítőkészség — dinárt folyósít. húzta alá a Jugoszláv Szö* A másik fontos feladat a vetségi Végrehajtótanács el­rendkivül súlyos károkat nöke — arról tanúskodik, szenvedett szkopljei gazdaság hogy erőfeszítéseinkben szá­újjáélesztése, fellendítése. míthatunk sok nép baráti Ezért a jugoszláv kormány támogatására. tésére, a nagyhatalmak kö­zötti egyéb vitás kérdések megoldására. Ennek a diplo­máciai munkának a legje­lentősebb ténye, hogy a hét végén N. Sz. Hruscsov fo­gadta Rusk amerikai kül­ügyminisztert és hosszabb megbeszélést folytatott vele. Az amerikai fél nyilatkozata szerint a tárgyalások haszno­sak voltak. A nyugati hírügynökségek kommentárjai azt fejtegetik, hogy a mostani tanácskozá­sok egy magasabb szintű ér­tekezlet lehetőségeit kutat­ják, amelyen olyan napiren­di pontok szerepelhetnek, mint a meglepetésszerű tá­madások elhárítása, a Var­sói Szerződés és a NATO kö­zötti megnemtámadási egyez­mény aláírása, a német kér­dés rendezése és más prob­lémák. Bármennyire is biztató a mostani kezdet, annyi bizo­nyos, hogy á további előre­haladás nem lesz könnyű, sok akadályt kell leküzdeni. Már egymagában az VSA politikája sem változott meg Olyannyira, hogy a józanság, a békére való egyértelműen törekvés dominálna benne. Sőt. az atomcsendegyezmény egyáltalán nem jelenti azt, hogy Amerika lemondott ag­resszív szándékairól, az im­perializmus terjeszkedésének gondolatáról. Még nehezebb azonban a helyzet a nyugati szövetség két legmakacsabb tagjával. Franciaországgal ée Nyugat-Németországgal. A Bonn—Párizs tengely ugyan­is az atomcsenddel sem éft egyet, hát még a további békés előrehaladással.., De Gaulle francia államfő me­reven ragaszkodik az ön­álló francia atomhaderő lét­rehozásához, saját nukleáris kísérleteinek folytatásához. Bonn kártyái e tekintetben nem olyan nyíltak, de régi vesszőparipájával most is előhozakodik: követeli, hogy a nyugati hátalmák ismer­jék el egész NéráétórSZáQfa kiterjedő igényéit, támogas­sák az NDK bekebelezésére Irányuló politiká ját és semmi körülmények között se en­gedlák tárgyalóasztalhoz az NlDK kormányának képvise­lőit. bármilyen egyezmény aláírásáról is legyen szó. Adenauerék betegesen fél­nek attól, hogy nyugati part­nereik esetleg olyan lépése­ket tesznek, amelyek *z NDK elismerésének látszatát keltik. A haladás erőinek kibon­takozását latjuk a gyarmati kérdés fejleményei kötül is. Az afrikai külügyminiszte­rek dakart értekezlete méltó demonstrációja annak, hogy a gyarmatosítás kora lejárt. Az áfríkál népek követelése helyt kapott a Biztonsági Tanács múlt heti ülésén is, amely a dél-afrikai fajüldö­zéssel foglalkozott. A legna­gyobb határozottsággal Fe­dorenko szovjet küldött szállt síkra a gyarmati né­pek követeléseiért és élesen bírálta nemcsak a Dél-afri­kai Köztársaság fajüldöző kormányát, hanem azokat az imperialista hatalmakat is, amelyek szavakban ugyan elítélik ezt a politikát, de a valóságban támogatják és fegyverrel látják el a dél­afrikai kormányt. A Biztonsági Tanács ülé­sén olyan határozottsággal léptek fel a gyarmatosítás elleni erők, hogy a benyúj­tott javaslat egy részét — azt, hogy a dél-afrikai kor­mánynak ne exportáljanak stratégiai anyagokat és fegy­vereket — két tartózkodás mellett valamennyi küldött megszavazta. Elsősorban az USA, Anglia és Franciaor­szág magatartása miatt azon­ban nem kapta meg a szük­séges többséget az ar indít­vány, hogy bojkottálják a dél-afrikai árucikkeket. A Biztonsági Tanácsnak most már sürgős lépéseket kellene tennie a gyilkos faji elkülönítés megszüntetéséért, nemcsak Dél-Afrikában, ha­nem mindenütt, ahol ez az embertelenség megnyilvánul. A hét Jelentősebb esemé­nyei közé tartozik még, hogy felkelés tört ki Haitiban Duvalier diktatúrája ellen. A partra szálló egységeket, Cantave tábornok vezeti. Egyelőre a helyzet áttekint­hetetlen, ellentmondó jelen­tések érkeznek a harcokról. Mindkét fél a saját sikerei­ről számol be. A küzdelem kimeneteléről még találgatá­sokba is nehéz belebocsát­kozni, mert teljes a hírzár­lat, a tudósítók jelentéseit cenzúrázzák. Az USA hadihajói -min­den esetre- ott állnak ké­szenlétben á partok mellett, hogy ha -az amerikai állam­polgárok érdekei megkíván­ják-, beavatkozzanak az ese­mények kimenetelébe. így hát Haitiről egyelőre legfel­jebb csak azt az általános megállapítást tehetjük, hogy egyik újabb bizonyítéka a latin-amerikai diktatúrák in­gatngságának ée annak, hogy a lakosság mélységesen el­lenzi az USA járszalágjah haladó dlktátorók népéilenes politikáját. Cantave tábor­nok is erre az elégedetlen­ségre támaszkodik. Hogy az­tán Jő ügy érdekében hász­nálja-é fel, vagy sem, azt az elkövetkező napok mutat­ják majd meg. Eck Gyula N. TOMAN: 4 Big Joc foglyai KISREGÉNY — FORDÍTOTTA: sárkőzi GYULA © Amikor pedig a rádiótáchnikus feladott minden re­ményt és már éppen ki akarta kapcsolni a készüléket, á rövidhullámon hirtelen beszédet hallott. Queltch tudta, mi. lyen nyelven beszél az illető, de neki az a tény volt fon­tos, hogy a készülékkel fogni lehet. Ha pedig már fogott valamit, akkor bizony adni ia lehet rajta. Még ha gyenge is ez az adás, a hatalmaserejű rádióállomások venni tud­ják. Tehát ki kell használni ezt a lehetőséget. Gyorsan átállt adásra. Ám alig nyúlt hozzá a távírógép billentyűjéhez, felemelkedett Hazard tábornok nyikorgó fo­teljeiből: — M! az, Queltch, maga még mindig igyekszik érint­kezésbe lépni valakivel? — szólalt meg álmoe hangon, sze­mét dörzsölgetve. — Igyekszem, sir — felelte Queltch s egymásután küld­te az éterbe a segítséget kérő jelzéseket, amelyek, szerinte leghamarabb vonják magukra a figyelmet. — Próbálkozzék csak, hátha sikerül... A tábornok azonban szinte alig hitt már a sikerben. Hűt változtat az rajtuk ha sikerül ls érintkezésbe lépni valakivel? Hát segíthet rajtuk valaki? Ennek ellenére még­is egy kis homályos remény vert fészket Hazard tudatában. KI tudja, talán mégis csak találnak egy olyan módszert, amely révén megmenekülhetnek a -Big Joe* halálos öle­léaéből!^ megpr6bált elaludni, de régóta kínzó szomjúsága új erővel kezdett jelentkezni. Sóváran nézte a föld alatti börtön sarkában levő radioaktív tócsát és nagyot sóhajtva elfordította a fejét. Am ekkor tekintete a konyakos üvegre esett. És ha inna egy kortyocskát? Megnedvesítené kiszá­radt torkát... Leeresztette lábát a fotelekből s átkozva zajtcsapó ru­góit, körülnézett. Ügylátszik, a professzor még mindig alszik. Eddy Old sem mocorgott. Queltch háttal ült feléje s annyira belemerült a munkájába, hogy aligha veszi észre, mire ké­szül Hazard. Enyhén remegő kezével ajkéhoz emelte a konyakos üve­get S először csak egy keveset kortyolt belőle, majd még két hosszabbat Nyomban kellemes forróság áramlott végig egész testén. Ogy rémlett neki, hogy sikerült a szomját is eloltania. Visszatette az üveget az előbbi helyére s újra befeküdt a fotelekbe, de néhány perc múlva karja Ismét kinyúlt az üveg után. Queltch pedig csak kopogtatta a rádiótávírógép billen­tyűjét. fáradhatatlanul küldözgette az éterbe a kétségbe­esést és reménységet rejtegető három betűt. Kitartását vég­re siker koronázta: valaki válaszolt neki ás megkérte, adja meg a koordinátáit. A rádiótechnikus nem akart hinni saját fülének s meg­kérte az illetőt, igazolja jelzésének vételét s közölje nevét. Kiderült, hogy egy norvég hajó, amely Norvégia fővárosá­nak ősi nevét viselte: -Kristiania*. Queltch megkérte a rá­dióst, hívjon be a fülkéjébe olyasvalakit, aki angolul beszél. Kiderült, hogy a rádiós is beszél angolul, de azért min­denesetre behívta még a kapitány helyettesét is. Queltch most már lázas sietséggel kopogta le mindazt, amit halála előtt el szeretett volna mondani az emberek­nek... , , — Érintkezésbe lépett már valakivel, Queltch? — kér­dezte Hazard kissé keményebb hangon. — Igen — felelte Queltch hanyagul. — Akkor hát miért nem jelenti nekem, vinné el magát az ördög! Azonnal jelentést kérek! Queltch nem felelt, hanem tovább kopogtatta a rádió­távírógép billentyűjét. — A, szóval igy! — orditótt fel Hazard dühösen és tel­jes erőből a földhöz csapta a már kiürült üveget. — Meg­tagadod az engedelmességet, gazember! Medows professzor és Old hadnagv ijedtén ugrottak fel helyükről. Hazard tábornok pedig kikapta pisztolyát és vadul forgatva szemgolyóit, tovább ordítozott: — Azonnal mondd meg, kivel léptél érintkezésbe? Nem válaszolsz? Hát akkor nesze!... És lőtt. nem ls célozva. Queltch pedig még csak föléje sem ferdült. — Mit csinál, tábornok úr?! — kiáltott fel Medows pro­fesszor ijedten és Hazárdhoz ugrott. — Vissza! — üvöltött a már teljesen lerészegedett tá­bornok. — Mars helyre! Mert én most, liberális urak, ke­resztül lőlek benneteket! — Igaza van, sir! — adta a lovat Hazard alá a félelem­től reszkető, de szolgalelkűen mosolygó Eddy Old. — Ügy kell neki, önnek a vörös csőcseléknek, ezeknek a kommu­nista ügynököknek!... — O, hát te ls itt vagy?! — fordult feléje a megtébolyult Hazard. — Rühös besúgó! Rólam is jegyezgettél valamit a füzetedbe? Meg akarsz fúrni? Bokámba akarsz harapni? Kuss az utamból, gazember!... Hazard pisztolyéval fenyegetően hadonászva odakiál­totta Medowsnak és Queltchnek: — Ne merjen senki se követni! Elsőnek megyek ki eb­ből az egérfogóból a szabadba! Ti pedig csak maradja­tok itt, és rothadjatok el elevenen!... És bizonytalan lépésekkel elindult az ajtó felé, amely kivezetett a föld alatti óvóhelyről a szabadba. Az első fém­függönyt minden nehézség nélkül nyitotta fel s tántorogva felfelé caplatott a lépcsőkön. A második ajtóval már vesződnie kellett, de végül az ls kinyílott. Az utolsót egy rúgással tárta ki... CFolytatjuk.) p

Next

/
Oldalképek
Tartalom