Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

Vasárnap, 1963. augusztus t DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Szeged a hazai lapokban az ünnepi játékok visszhangjával 25 OLTVAI Ferenc: A honis­mereti mozgalom és a levél­tárak. Levéltári Szemle, 1963. 1—2. sz. [Szegedi beszámoló­val.] Beszámoló a Magyar Bio­lógiai Társaság szegedi osz­tályának működéséről 1961 szeptemberétől 1962 má­jusáig. összeáll.: GALLÉL László. Biológiai Közlemé­nyek, 1963. 11. köt. VESZPRÉMI Miklós: Sze­gedi Szabadtéri Játékok, 1963. Magyar Ifjúság, 1963. júl. 27. [Képekkel.] Szeged híres város 2. Ma­gyar Ifjúság, 1963. júl. 27. [A három város c. rejtvény­sorozatban.] MEIXNER Mihály: A Tan­hauser Szegeden. Muzsika, 1963. augusztus. —dek— Szeged, a nap­fény városa. Turista, 1963. augusztus. [Képekkel.] Gyűlés Szegeden. KISOSZ Értesítő, 1963. Júl. 25. [1963. júl. 16-án.] [Kép a Szentivánéji álom­ból.] Dunántúli Napló, 1963. júl. 26. Pécsi sportolók Szegeden. Dunántúli Napló, 1963. júl. 26. Üj óriás-szökőkút Szege­den. Dunántúli Napló, 1963. júl. 27. [Kép.] VADAS Zsuzsa—PÁSZTOR Zoltán: Szegedi séták Petőfi Népe, 1963. júl. 28. [Képek­kel.] KADAR Márta: Díjat nyert a tárlaton. Petőfi Népe, 1963. júl. 28. [A IV. Szegedi Nyári Tárlatról.] BÁNOS Tibor: Vasárnap délelőtt Gózon Gyulával. Hétfői Hírek, 1963. júl. 29. [Kép a Virág teraszán.] LÖKÖS Zoltán: »Magas színvonalú, nagy művészi él­mény*. Kállai Gyula nyilat­kozata a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Űjabb bemuta­tók. Hétfői Hírek, 1963. júl. 29. [Képpel.] CSERHALMI Imre: Le­hár-operett Kairóban, a Ci­gánybáró Szegeden. Beszél­getés Eduárd Strauss-szal, az egykori keringőkirály déd­unokájával. Népszabadság, 1963. júl. 30. Kállai Gyula nyilatkozata a szabadtéri játékokról. Nép­szabadság, 1963. júl. 30 RAJK András: Megjegyzé­sek Szegedről. Népszava, 1963. júl. 30. [Kritika.] Kállai Gyula nyilatkozata a szegedi szabadtéri játé­kokról. Fejér megyei Hírlap, 1963. júl. 30. Kik lépnek fel a szegedi Trubadúrban és Cigánybáró­ban? Békés megyei Népúj­ság, 1963. júl. 30. KAPALYAG Imre: Ven­déglátás és idegenforgalom Szegeden. Népszabadság, 1963. júl. 31. [Kritika.] RAJK András: Erkel Fe­renc operája a Dóm téren. Népszava, 1963. júl. 31. Orgonahangverseny Szege­den. Népszava, 1963. júl. 31. A szegedi őszibarack-kiál­lítás nagy sikere. Magyar Nemzet, 1963. júl. 31. PÉTER Róbert: Van még Szegeden boszorkányság. Lo­bogó, 1963. júl. 31. [Képek­kel.] LÖKÖS Zoltán: A Szegedi Szabadtéri Játékok. Ország­Világ, 1963. júl. 31. [Képek­kel.] m. 1.: Szegedi pillanatké­pek. Szolnok megyei Napló, 1963. júl. 31. A Szentivánéji álom Sze­geden. Népszabadság, 1963. aug. 1. GÁRDONYI Jenő: Javas­latok a színházak műszaki felújítására. Magyar Nemzet, 1963. aug. 1. [Szegedről is.] (kovai): "Most jön az iga­zi*. Népsport, 1963. aug. 1. [Az Ünnepi Játékok sport­műsoráról.] CSERHALMI Imre: Ne­kik is szól a taps! Ismerke­dés a szegedi szabadtéri já­tékok fővilágosítóival. Nép­szabadság, 1963. aug. 2. GÁBOR István: Szegedi tárlatok. Magyar Nemzet, 1963. aug. 2. [Képpel.] FODOR Lajos: Nemzetközi Trubadúr-előadás. Esti Hír­lap, 1963. aug. 2. DALOS László: Világhírű művészekkel Szegeden. Film, Színház, Muzsika, 1963. aug. 2. ([Képekkel ] Az ország kenyeréről ta­nácskoznak Szegeden. Nép­szava, 1963. aug. 3. Orvosankét Szegeden a hőforrások hasznosításáról. Magyar Nemzet, 1963. aug. 3. HUNYADI József: Szegedi játékok. Képes Üjság, 1963. aug. 3. [Képes riport. A cím­lap is ide tartozik.] * A Trubadúr bemutatójá­ról: [CSERHALMI Imre], Népszabadság, júl. 30. — Esti Hírlap, júl. 29. — [DA­LOS László] D. 1., Film, Színház, Muzsika, aug. 2. [Képekkel] A Cigánybáró, Jókai, Strauss "a játékokon ES SZEGED Szeged az első városok között szerepelt, melyek a bécsi ősbemutató (1885. ok­tóber 24.) után színrehozták, 77 évvel ezelőtt a keringő­király örökszép nagyoperett­jét, a Cigánybárót. Kolozs­vár és a főváros előzött meg csak bennünket. A nagysza­bású szabadtéri előadás kü­szöbén alább elmondandók­kal is kapcsoljuk közelebb szívünkhöz ezt a dalművet... Harmadszorra Szegeden Az 1886. november 13-iki szegedi bemutatón a derék színészeknek (Zsupán — An­dorfi; Arzéna — Margó Zel­ma; gr. Carnero — Tollagi; Cipra — Fratta Vilma; Szafíi — Liptai Laura és Barinkay — Balogh Albin) tudásuk legjavát kellett adniok, hogy az akkori zenekari hiányossá­gok mellett sikerre vigyék Strauss melódiáját. A szín­háznak akkor még csak 35 tagú katonai fúvószenekarra tellett s a helyi zenede legki­válóbb tanárainak, Daubrav­szky Viktor, Szommer Endre s Menner Jánosnak kellett kisegítő zenészekként részt­venniök a zenekarban. S hogy mennyire szükség volt rájuk, bizonyítja, hogy a má­sodik előadás távollétükben majdnem botrányba fulladt. Az elbeszélés és a daljáték Jókai 1885-ben készült el remekbekészült elbeszélésé­vel s még ugyanabban az év­ben szerezte meg tőle Jo­hann Strauss a zenésítés s földolgozás jogát. Minden gyorsan ment, az év végére a Cigánybáró már elindulha­tott a világsiker felé. Az ope­rett szövegírója, Schnitzcr Ignác a korabeli közönség humor-igényeinek megfelelő­en alaposan átdolgozta Jókai művét. Romantika ide — ro­mantika oda, de a főhős a regényírónál (Botsinkay Jó­nás — Barinkay) inkább húsból és vérből való alak, mint az operettben, aki de­hogy is akar "kivont kard­dal az öklében csodadolgokat hajtani végre a maga fekete serege élén*. Az érdeme csak az, s ezért kapja a cigány­báróságot, hogy a lenézett cigánynemzet tagjaiból, a maga alapította faluban, Ci­gándiában, becsületes kohó­munkásokat, iparosokat fa- felejthetetlen emlékezésért. rag. Serege a burkusok el- Wien, 1894. október. Johann leni ütközetben, mint "tábori Strauss*. A levél eredetijét kovács dandár* szerez dicsé- Horváth Feri bácsitól kap­retet azzal, hogy egy nap tam, aki a Főkövi-család ha­alatt összekovácsolja az el- gyatékából őrizte idáig. Az ő lenség által összezúzott ágyú- elbeszéléséből írhatom meg a szekereket s talpakat. Ami levél hátterét is ... egyebekben az átdolgozás Főkövi Lajos 1899-ig mű­alatt a mesemondó elbeszélé­séből elveszett, azt csupán Strauss zenéje pótolta szá­munkra. Szaffi és a szegedi boszorkányégetés Jókai, aki több ízben járt városunkban, szerette Szege­det. Műveiben, kezdve Má­ködött a zeneiskolában, mint zongoratanár s a zenetörté­nelem előadója. Johann Straussal egy bécsi, híres részéből érkezett magyar vendéglőben ismer- délelőtt konvojban kedett meg, bohémek talál­kozóhelyén, ahol a keringő­király figyelmét fölhívták a magyar tanár zongorajátéká­ra. A gratulációt meghívás követte. Az elfogyasztott bé­Á mai nappal és a mai előadással eltelik a szabadté­ri játékok idei programjának első "félideje*. Eddig, az el­múlt két hétben háromszor játszották a Brankovics Györgyöt, A trubadúrt, s a mai Szentivánéji álommal együtt meglesz az idei tize­dik előadás. "Félidő* a mai nap azért is, mert a jövő héten ismét új műsor kezdő­dik — a Cigánybáró előadá­sai és a Magyar Állami Né­piegyüttes estjei vannak hátra. Tegnap ismét rendkívül nagy volt Szeged idegen­forgalma. A Trubadúr utolsó előadására mintegy négy és fél ezer vendég érkezett Sze­gedre. Különvonat futott be a szegedi pályaudvarra Bu­dapestről, Miskolcról és Sop­ronból. A fővárosból a me­netrend szerinti színházi vo­nattal és autóbusszal is so­kan érkeztek. Különautóbusz hozta a vendégeket Sopron­ból. Tegnap kezdődött meg Szegeden az országos autós­találkozó is, melyet ma foly­tatnak. Az ország minden autósok | • tesznek várossétát. ELSŐ: tyás fekete seregétől, a bo- esi szeletek, valamint a sör szorkányüldözéseken, a sza- után már jó barátokként, badságharcon keresztül avá- egylovas fiakkeren kocsiztak ros rekonstrukciójáig — hogy Bécs utcáin, s — mint eze­csak a legfőbbeket említsem ket az 1941-ben elhunyt Fő­— számtalan helyen dolgoz- kövi Matild beszélte el — a za fel helyi hagyományain- bécsi közönség nagy ováció­kat. Így tesz a Cigánybáró- ban részesítette őket. Főkövi ban is, melynek egyik feje- többször hívta a valcerki­János vitéz a sárkánnyal Megjutalmazzák az ifjúsági karnevál győzteseit /tr j O—' «. 0 l-T zett az arcokon. — Most indíts a fürdőbe! Alig fértek el a szobában. A nők a cse­csemőt vették körül, a férfiak az asztalnál koccintgattak. Csak cigarettázni mentek ki a ház elé. A konyhában szemügyre vették a tűzhely körül fogolódó anyóst. — A fő ellenség — súgta oda cinkos mosollyal Bi­valy, az öreg Csiszérnek. Nevettek. Csak Kapros Sanyi maradt komoly. Tudta, hogy most vizsgázik a brigád előtt. Feleségével ugyan már megbeszélte a dolgot, az asz­szony heJe is egyezett, de azért szorongva figyelt, mikor férje megállította az anyját a templomba való készülődéeben, öltözkö­désben: — Mama '.'.. — Sanyi ránézett a brigád­tagokra és gyorsan kivágta: — Templomba nem megyünk. Az öregasszony először azt hitte, viccel­nek. — Üss a szádra, fiam! — mondta, de később elsírta magát: — A plébánián is be van jelentve. Mit fog szólni a tisztelendő úr... Azt akarjátok, hogy eredendő bűn­nel haljon meg az unokám? — Most született, máris temetni akarja? — kérdezte Takács Pali, .az egyik kereszt­apa. Az anyós mérgesen nézett a kérdezőre. Abbahagyta a sírást és a lányához for­dult: — Te is így gondoltad, Kati? A fiatalasszony átölelte a vállát és híze­legve súgta: — Itthon kereszteljük meg. Tudja, édes­anyám, így is lehet. Érvényes... — Igen, majd itthon — erősítette meg az ifjú apa, de nyomban elhallgatott, mert az öregasszony mérgesen legyintett. A vendégek mozdulatlanul, némán figyel­tek, mint az összeesküvők. Csak az öreg Csiszér mocorgott a széken, aztán meg is szólalt: — Jobban megcsináljuk, mint a pap .. .í házilag. — Maszek úton — toldotta meg Takács Pali. Először Bivaly nevette el magát, aztán a többiek is. Felszabadultan kacagtak. Mintha az öregasszony is elmosolyodott volna kissé, de aztán szigorúan ezer ránc­ba rántotta össze az arcát és Csiszérhez lépett: — Tudtam, hogy ez a maga találmánya, vén pogány. A pólyában felsírt a gyerek. A hangos nevetésre ébredt fel. A nagymama mind­járt felkapta, ringatni kezdte és beszélt hozzá: — Pogányok közé kerültél, kicsi lelkem. — Maszek papok közé — toldotta meg most már bátrabban valaki, mire megint kitört a nevetés. Lámpát kellett gyújtani. Bekapcsolták a magnót is. Megterítették az asztalt, a fér­fiak megitták a maradék pálinkát. Az öreg­asszony a konyhában főzte a könnyeit. A gyereket még vacsora előtt keresztel­ték meg. Lavór fölé tartották és egy üveg­kancsóból vizet pergettek kis kopasz fe­jére. A csecsemő felsírt. A nagymama ha­marjában lisztes kötőjével törölte le róla a vizet. Aztán sorra járta a pólya a ke­resztapák karjait. Az öreg Csiszér utoljára magasra emelte és ezt mondta a síró cse­csemőnek: — Nőjél nagyra! Vacsora után gyorsan kiürült az egvik demizson. A fiatalok kivitték a konyhába az asztalt és táncolni kezdtek. Az ifjú szülők egymás mellett ültek, mint a lako­dalmukon. Az öreg Csiszér magára ma­radt. Sértetten felhajtott gyors egymás­utánban néhány pohár bort. Egv darabig még bírta beszélgetés, társ nélkül, de az­tán megtöltött poharával oda ballagott az öregasszonyhoz, aki a fényes, fekete kálvha mellett ült és ölében tartotta fehér pólyá­ban unokáját. Csiszér leült melléje és fé­lig kiitta a nrvharát.. A magnetofon szalag­járól twi«* '"'ott le a táncolók lábaihoz. Csiszér P«" rosszalóan csóválta a fejét és szidni kezdte az ifjúságot: — Ezek a mai fiatalok. Nem törődnek a csecsemővel, az öregeket meg ide a sarokba szorítják. Csak a táncon jár az eszük ... Az öregasszony némán, tempósan bólo­gatott és észrevétlenül tovább morzsolta ujjai között a rózsafűzért. A KISZ Szeged városi bi­zottsága alapos körültekin­téssel és a közönség vélemé­nyének figyelembevételével megállapította a KISZ ifjú­sági karneválon résztvevők legjobbjainak sorrendjét. Eszerint első a textilművek fiataljainak János vitéze az óriás-sárkánnyal, valamint a kábelgyár "Szabadtéri meg­nyitó*-képe. Kivitelezés és ötletesség tekintetében mind­kettő jelentősen hozzájárult a július 28-i karnevál szín­vonalához, s nagy közönség­sikert aratott Második he­lyezést ért el a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat fiatal­jainak történelmi témája. A fentieken kívül juta­lomban részesítik a MÁV igazgatóság Don Quijote je­DAV hatalmas a boszorkány­az Asztalos Ktsz KISZ­szervezetét, amelynek tagjai a vidám molnárok által kí­sért dorozsmai szélmalmot készítették, valamint a posta „ ^ *«>MV X. fi&tdljsindk szemet ^yö­mázni." Megégették's'hamvaít h°sy beváltsa dédapja ígé- nyörködtetö Szentivánéji rétét... álom-ját a virágtündérek­Csongor Győző kel. zete (A Szaffi kincsei) 1848— rályt Szegedre, de a látoga­49-es szegedi élményein alap- tás csupán ígéret maradt... szik: Szaffi anyját, a boszorká­ben^kínvallattótf*. "EBE Csendülnek ^ Q PIRT-ÍNWWQM /Í-KL, /INLLN—ML S ha majd az augusztusi éjszakában a karmester pál- lenetét, a paprikáját vádak: eladta magát a sá­a Cigánybáró örök dallamai, tánnak, seprűn tudott repül- üdvözletünk szálljon a déd­unoka, Eduárd Strauss felé ni, felkantározott hordón járt Világosvárra, meg Ot- . . . ,.fttt S7MWÍ„ halomra a többiekkel lakó- S' akl.meg?S eUott Szegedre, egy vas ládába zárva ásták el az akasztófa tövében. Bot­sinkay az öreg cigányvajdá­val egy zivataros éjszakán indul útnak Szegedre, hogy a vasládát fölássák. Átkelnek lóháton a Tiszán. Az itt kö­vetkező tájfestés megfelel az akkori Fehértó leírásának. Jókai saját szemével láthatta még az öthalmi vesztőhely roppant, tömör, négyszögala­kú épületének hat, magasra emelkedő oszlopát, melyeken vaskampók meredtek elő, az elítéltek számára. »... Elju­tottak a történelmi öthatom­hoz, a mit egymást eltemető nemzedékek hordtak ottan össze az alföldi síkság köze­pett. Ebből készültek a mai időkben a föltámadt Szeged körtöltései, felemelt utczái... legfelül a vesztőhely ... ha­ramiák és boszorkányok megátkozott maradványai.* Hogy a vesztőhely akkor még bizonyosan meg volt, igazolja Mészáros Lázár 48­as hadügyminiszter emlék­irata is, aki Szeged környé­kén, az ottani vesztőhely tá­ján táborozott hadtestével s hivatalos jelentését így kezdte: "Irám Szegeden, az akasztófa alatt .. .* Strauss levele Ifjabb Johann Strauss so­ha sem járt Szegeden. Vala­mi köze mégis van ehhez a városhoz, bizonyítja Főkövi Lajos zenetanárhoz, egyik barátjához ide írt levele, a következő szöveggel: -Meleg, bensőséges köszönet önnek a jubileumkor nekem küldött Szegedi mű né izek KERTÉSZ GYULA Kertész Gyuláról joggal semmi köze sincs hozzá. Baj­mondhatjuk, hogy szegedi lódni a népes statisztériával művész, annak ellenére, hogy ezen kívül. Talán terhes is már három éve elkerült in- ennyi feladat, hát miért csí­nét Budapestre az Állami nálja? Operaházhoz. Nemcsak azért, — Szeretem Szegedet, nem mert emlékezünk szegedi is tudok tőle szabadulni, rendezéseire. Nem is csak mindig visszahúz, azért, mert visszaemlékezünk Szülőföld, gyerekkor, ifjú­szegedi diákkorunkra. Hi- ság, első színházi sikerek szen amikor érettségire ké- emlékei kísérik és hívják szültünk tizenhárom évvel vissza. És a szabadtéri, ezelőtt, s ki akartunk tenni amely a várost fölemeli, öt magunkért: saját szerzemé- éve benne él, milyen benyo­nyünkre ballagni, a mi bal- másai vannak? lagási énekünk "zeneszerző- — Helyesnek érzem, hogy je* Kertész Gyuszi volt. Már mindig egy magyar mű a ge­akkar operarendezőnek ké- rince. Persze gondolom, szült — elmondhatjuk: cél- előbb-utóbb műsorgondot tudatosan. De nem is csak okoz új, jó, magyar tömeg­ezért mondhatjuk rá jogosan, hatású művek kiválasztása, hogy szegedi művész. Helyes az újabb törekvés, Amióta felújította Szeged hogy nemcsak egy színház a szabadtéri játékokat, Ker- művészeire támaszkodunk, tész Gyula minden nyarát válogatottat hozzunk össze! annak szenteli, öt éve állán- Ez hozzá tartozik a fesztivál­dóan ö Mikó András rende- hoz. Persze illene a magyar ző asszisztense, két éve pedig színészek neve mellett is a szabadtéri játékok színházi feltüntetni, melyik színházat titkára. Hogy mekkora mun- képviselik, mint a külföldie­ka ez, meggondolhatjuk: egy kénél. szính,jíznál És Végül milyen terve, tobb titkár szokott lenni, vágya van? például az operaháznál öt _ ' . ... van. Nehéz elérni azt, hogy , ~7 "emelhetoleg egyszer bizalommal legyen iránta f? ls rendezni fogok valamit, mindenki. Becsülettel elin- hlszen mar meg is ígérték, tézi mindazt a ki tudja hány- Érthető: diákkora óta ez a féle problémát, amellyel szerelme, hozzá fordulnak, még ha Németh Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom