Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 201. szám

Csütörtök, 1963. augusztus29. ^ÉL-MAGYARORSZÁG Szeptemberben minden eddigit felülmúló feladatok várnak a MÁV-ra A MÁV a legsürgősebb szállítási felada­tok megjelölésére augusztus elején életre hívta a tárcaközi szállítási bizottságot, amely naponta tanácskozik. A tárcák kép­viselői közlik, hogy mely árut kell rendkí­vül sürgősen vagy azonnal elszállítani. Az operatív bizottság szerdai ülésén felmérte az eddig elért eredményeket, megvizsgálta a tennivalókat Az ülésen dr. Csanádi György, a MÁV vezérigazgatója ismertette a vasút eredmé­nyeit. Hangoztatta, hogy a munka dandár­ját azonban még ezután kell elvégezni. Szeptemberben az eddigi számitások sze­rint 10,2 millió tonna árut kell továbbítani, amire a vasút történetében még nem volt példa. A falvak könyvel látása Könyvbizományos minden tanyai iskolánál :::: Miért késik néhány tankönyv? :::: Ösztöndíj íróknak A vidék üzlethálózata a földművesszövetkezetek ke­zében van, a falu könyvel­látását ezek irányító szerve, a MÉSZÖV végzi. Szegeden, a MÉSZÖV Csongrád megyei irodájában Knipfar Ferenc­né előadó irányítja ezt a bo­nyolult és jelentős munkát. Csongrád megye valamennyi faluját és — Szegedet, va­lamint Hódmezővásárhelyt kivéve — városait ls ók lát­ják el könyvvel, három vá­rosi könyvesbolt és mintegy 350—380 bizományos segítsé­gével. 1955-ben, amikor át­vették a terjesztést az Ál­lami Könyvterjesztő Válla­lattól, évi forgalmuk 1 mil­lió 157 ezer forint volt Ez­zel 'szemben tavaly 5 millió 735 ezer forintot forgalmaz­tak. Ezt a jó eredményt nyil­ván elősegítette az a 70—80 író-olvasó találkozó is, amit ebben az évben rendeztek. 'Á MÉSZÖV a megye könyvellátását túlnyomórészt a ^-bizományosok útján végzi, három városi könyvesboltja is • főleg ezek útján terjeszt, riyflt árusítással csupán a szentesi és a makói bolt foglalkozik. A bizományosok egy része szakember: pedagó­gus. Munkájuk jelentós. De a bizományosoknak csak egy része szakember! Sok helyen az iparcikkboltok foglalkoz­nak — mellesleg — a könyv­terjesztéssel. Kétségtelenül helyes tehát az a törekvés, hogy a terjesztést lehetőleg mindenütt a szakemberek ke­zébe adják. Van egy elgon­dolásuk erre: a falusi könyv­tárak vezetőit szeretnék be­szervezni a terjesztésbe. Aka­dályozza ezt a törekvést egy olyan ellenvélemény, hogy­ha a könyvtárosok elárusítás­sal is foglalkoznak, keveseb­bet kölcsönöznek majd. rom­lik a könyvtári statisztika. Ez nem okos érv! Célunk nem a statisztikai adatok emelése, hanem az, hogy mind többen és többet olvassanak megfe­lelő könyveket! Másik fontos tervük a ter­jesztés fejlesztésére az, hogy minden tanyai iskolánál bizo­mányost kívánnak beszervez­ni. Ez mintegy száz új bizo­mányost jelent. Érdekes kérdés az is, hogy mennyit és főleg mit vásárol­nak a falusi olvasók. A meny­nyiségre talán elég egy szám­adat. Csongrád megyében egy falusi könyvvásárló éven­te átlagosan 21 forint 50 fil­lért költött tavaly. Ez ország­szerte a legjobb megyei át­lag volt. Ám en.nél sokkal érdekesebb az, hogy mit vá­sárolnak? Eddig legjobban az olcso kiadványok mentek, a Kincses könyvsorozat, az Ol­csó Könyvtár, az ifjúsági könyvek, a Pöttyös sorozat. Most már egyre kelendőbbek a drágább könyvek — főleg a sorozatok. Az Arany könyv­tár után nagy érdeklődést Magyar tehergépkocsik Szudánnak A Csepel Autógyárban elkészült az első 35 darab D 450 típusú sivatagi tehergépkocsi, amelyeket a Mogürt Külke­reskedelmi Vállalat Szudánba adott el. A jármüvek hátul szimpla kerékkel és olyan gumiabroccsal készülnek, ame­lyek légnyomása laza homokban 2 atmoszféráig csökkent­hető. A gépkocsikat műszerfallal és szélvédöüveggel, de fül­ke nélkül szállítják a szudáni nagy melegnek megfelelően. A képen a sivatagi járműveket tengeri szállításhoz csoma­golják a csepeli szabadkikötőben. váltott ki a Világirodalom Remekei sorozat, amelyre so­kan jelentkeztek előfizetőnek, de csak 1800 vásárlót tudtak kielégíteni. Az egyes szerző­ket tekintve még mindig Jó­kai, Mikszáth és Móricz a legnépszerűbb, de mind na­gyobb az érdeklődés az élő magyar irodalom iránt. Igen nagy keresettségnek örvend Fehér Klára. Az író-olvasó találkozók jelentőségét bizo­nyítja az a tapasztalat is, hogy ahol egy írót személye­sen megismertek, ott művei­ből később bármely mennyi­séget el tudnak adni. Éppen ezért egyre több könyvanké­tot, író-olvasó találkozót ren­deznek. Ök látják el a falusi diá­kokat tankönyvekkel is. A munka méreteit jellemzi, hogy például a szegedi járás­ban a négy ezzel foglalkozó embernek, tíz nap alatt 400 ezer forint árú tankönyvet kell iskolánként csomagolni, célba juttatni. Sajnos azon­ban, míg a városi iskolák az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat útján már minden tan­könyvhöz hozzájutottak, ők még kém kapták meg a má­sodikos olvasó, nyelvtan és környezettanulmány, a har­madikos ének, és az ötödikes számtan könyveket. Ez azt jelenti, hogy mivel 140 isko­lának szállítanak, ennyiszer kell majd újracsomagolniuk és fuvarozniuk. Munkájuk némiképp kam­pányszerű, ám ez természe­tes. hiszen igazodniuk kell a falusi emberek munkájá­hoz. Most a tankönyvek van­nak napirenden. Ezután az egészségügyi könyvek "kam­pánya* következik szeptem­ber utolsó hetében. Kiterjedt, sok nehézséggel számotvető munkájuk eredményeképp egyre több könyv jut a fal­vakba — sőt a tanyákba is. N. F. Ülést tartottak a megye eszperantista pedagógusai Szegeden a Pedagógus Szakszervezet klubjában ülést tartott a Dél-Magyar­országi Pedagógus Eszperan­tó Csoport. Az ülésen Borsos László, a Pedagógus Szak­szervezet városi bizottságá­nak titkára köszöntötte az eszperantista pedagógusokat, majd a résztvevők megvitat­ták az új tanév feladatait. Az eszperantó nyelv továb­bi elterjesztése, minél több iskolában minél nagyobb ta­nulócsoportnak oktatása fel­veti az oktatók problémáját. Lengyelországban, Ausztriá­ban és Jugoszláviában a nyelv kötelező oktatásával foglalkoznak. Nálunk most dolgozza ki a Művelődésügyi Minisztérium az általános és középiskolában rendkívüli tárgyként való bevezetés tan­tervi kérdéseit. A jelenleg eszperantóul be­szélő pedagógusok száma azonban viszonylag kevés. Ezért foglalkozik a pedagó­gus csoport elsősorban az ok­tatók képzésével, és ezért indít a Pedagógus Szakszer­vezet az idén Szegeden és az igények szerint a megye más városaiban is eszperantó nyelvtanfolyamot a pedagó­gusok részére. Tanácskozás a búzatermelésről Szerdán a Pest megyei ta­nács székházában, a búzater­mesztés gyorsütemű fejlesz­tésének lehetőségeiről ta­nácskoztak a megye szakem­berei. Dr. Petőházi Gábor földművelésügyi miniszter­helyettes vitaindító előadá­sában többek között rámu­tatott, megvannak a tárgyi feltételei annak az ötéves tervben szereplő célkitűzé­seknek, hogy hazai termés­ből fedezzük az ország ke­nyérgabona-szükséglétét. Kevesebb elégedettséggel S ok biztató tény jelzi, hogy eredményes a szakszervezetek mun­kája Szegeden. Igaz, hogy sok tekintetben bővült tevé­kenységük, érdeklődésük kö­re, s mint ahogy a második félévi taggyűléseken több helyen hangoztatták a dolgo­zók: segítőbb, célravezetőbb lett a szakszervezeti bizott­ságok munkája. Naponta nyugtázhatjuk az év eleji tervlemaradás megszünteté­sére tett erőfeszítések sike­reit, a munkaverseny újabb eredményeit. Sokat fejlődött társadalombiztosításunk, a szolgáltatások színvonala. S a szakszervezeti munka jó szemléltetője. a bizalmiak, az üzemi társadalombiztosí­tási tanácsok tagjainak, a nyugdíjelőkészítő bizottság, a beteglátogatók, a szakszer­vezeti társadalmi aktivisták százainak, ezreinek önzet­len munkája. Ki tudná megszámolni, hogy csak az első félévben hány esetben emeltek szót a szakszervezeti bizottságok a munkás érdekvédelemben, az indokolatlan túlóráztatások ellen, vagy a munkakörül­mények javításáért. S hány balesetet előzött meg a szak­szervezeti gondoskodás a munkásvédelmi őrségek te­vékenységének irányításával, a sokféle és fajta intézkedé­sek kezdeményezésével, kö­vetelésével. Sok jogos sérel­met, bérpanaszt, egyéni bajt segítettek orvosolni a szak­szervezeti bizalmiak, a mű­hely, üzemi, vállalati bizott­ságok tagjai. A ki alaposan Ismeri szakszervezeteink te­vékenységét, lényegé­ben ismeri a munkások, a dolgozók növekvő bizalmá­nak alapját. Tudja, hogy a dolgozók manapság miért ér­zik mindinkább magukénak a szakszervezetet, mint ko­rábban. Miben rejlik a szak­sezrvezetek javuló munká­jának "titka*? A párt VIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Abban, hogy ma eredményesebben dolgoznak a szakszervezetek­ben tevékenykedő kommu­nisták. A szakszervezeti tag­ság pedig követi a pártot, s a kommunistákkal együtt a pártonkívüli tisztségviselők is lelkesen, aktívan segítik a párt politikájának megvaló­sítását. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége leg­utóbbi ülésén a második fél­évi taggyűlések előkészítése, szervezése s az elhangzott beszámolók, javaslatok tük­rében értékelte a szakszerve­zeti tevékenység aktivitását, eredményességét. Több fon­tos tennivalót jelölt meg a munka további javítására. Az eredmények ellenére azt hangsúlyozta az elnökség, hogy kevesebb elégedettség­gel kell dolgozni szakszerve­zeteinkben. Miért e határo­zott hangú és jobb munkára felhívó megállapítás? Azért, mert az élet, a feladatok ko­ránt sem olyan stabilok, hogy ne adódnának napról napra újabb és újabb prob­lémák, termelési akadályok, szakszervezeti tennivalók. Ezekre pedig rá kell irányí­tani az emberek figyelmét, kezdeményező készségét, a munkaversenyt. S az embe­rek, a szakszervezeti tagok is többet várnak a szakszer­vezeti munkában a tisztség­viselőktől, a szakszervezeti bizottságoktól. Erősödik ben­nük a szocialista tudat, nő a munkakedv, s ha ezt a fejlő­dést nem követi a szakszer­vezeti termelési tömegmun­ka, az érdekvédelmi tevé­kenység, akkor törés állhat be a szakszervezet tevékeny­ségében. Ennek jelei itt-ott már mutatkoztak és mutat­koznak. amire éppen az el­múlt félévi taggyűlések ta­pasztalatai hívják fel a fi­gyelmet. I smeretes a szakszerve­zeti taggyűlések sze­repe. Negyedéven­ként megszabni az alapszer­vezet, azszb főbb feladatait, értékelni a határozatok vég­rehajtását, elemezni egy-egy szakszervezeti munkaterület, vagy üzemrész helyzetét, dönteni a legfontosabb kér­désekben stb. A taggyűlés szerepe tehát nagy és jelen­tős. E felismerés jegyében készítették elő többnyire a második félévi taggyűlése­ket, de néhány helyen mu­lasztásokat követtek el. A beszámolók készítésében pe­dig elfelejtették azt a jó módszert, amit a vezetőség­választás jdöszakaban igen eredményesen alkalmaztak. Ez, hogy a munka önkritikus ismeretével, a v problémák őszinte feltárásával növelték a tagság vitakészségét. A taggyűlések látogatott­sága is — bizonyos mértékig — értékmérője lehet az üze­mi szakszervezeti munká­nak. Ez az értékmérő is fi­gyelmeztet. A textiles és a vasas üzemekben általában a korábbinál nagyobb volt a látogatottság, több volt a felszólalás, az élelmiszer- és az építőiparban azönban visszaesés tapasztalható a megjelenésben és aktivitás­ban. Lényegesen kevesebben jelentek meg a szakszerve­zeti taggyűlésen az autóköz­lekedési vállalatnál, a cipő­gyárban, mint korábban. A MOKÉP-nek Csongrád gyében 427 dolgozója van. Két sen összesen 38-an vettek részt. Növelni lehetne a tag­gyűlések látogatottságát a Szegedi Vasöntödében, a Sze­gedi Nyomda Vállalatnál, ha megfelelő helyiségek állná­nak rendelkezésre a taggyű­lések megtartására. A nyom­dában például csak féléven­ként tartanak taggyűlést, mert nincs megfelelő helyi­ség. Régi tapasztalat, hogy jó politikai előkészítés és jó be­számoló nélkül nincs színvo­nalas vita. Enélkül nem le­het eredményes a szakszer­vezeti taggyűlés, erről ta­núskodnak a legutóbbi tag­gyűlések tapasztalatai is. Ahol az előkészítésben nem volt hiba, s a beszámoló nemcsak regisztrálta a hely­zetet, hanem bátran felvetet­te a hibákat, s előre is mu­tatott, megjelölve a fonto­sabb feladatokat, mint a vasötödében és a szőrme- és bőrruhakészítő üzemben, ott az aktivitás is megfelelő volt. P robléma és feladat mindenütt van. A dol­gozók állásfoglalást várnak, s ennek nincs is akadálya. A párt politikai vezetése lehetővé teszi, hogy mindenre őszinte választ ad­janak, ne kerülgessék a "ké­nyes* kérdéseket sem. Meg­fontoltan, de bátran mond­ják ki az igent, vagy a ne­met. Azt is, hogy a szóban forgó ügy megoldásának megvannak-e a feltételei. Csak így erősödhet tovább a tagság és a vezetés közötti kapcsolat, így növelhetjük az aktivitást a szakszervezeti taggyűléseken. A szakszervezetek szép hi­vatása gazdagítani, gyarapí­tani a dolgozók szocialista öntudatát, amely már a múltban is a szervezett dol­gozók jellemzője volt. Ma nagyobbak a lehetőségek. Egyik, s jelentős fórum a tag­gyűlés. Lenin azt mondotta, hogy a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. A tag­gyűléseket bátran nevezhet­jük az iskola osztályfoglalko­zásainak, tanuló óráinak. Ezért helyes és időszerű az SZMT elnökségének legutób­bi ülésén elhangzott megál­lapítás, amely a szakszerve­zeti munka hogyanjára vo­natkozott: kevesebb elége­dettséggel. Fontos és szük­séges: ne essen a szakszerve­zeti munka színvonala, a tag­gyűlések még tartalmasab­bak legyenek, jobban betölt­sék szerepüket. NAGY PAL »

Next

/
Oldalképek
Tartalom