Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-28 / 200. szám

Szerda, 1963. augusztus 28. &ÉL-M/KJYÁRORSZÁ® 3 Még nyár van, de már most készüljünk a télre Az SZMT elnökségének üléséről Kedden délelőtt Szegeden a Szakszervezeti Székházban ülést tartott a Szakszerveze­tek Csongrád megyei Taná­csának elnöksége. Az SZMT társadalombiztosítási, mun­kasellátási és munkásvédel­mi bizottsága jelentése alap­ján foglalkozott a téli felkészü­léssel. Megállapította, hogy Csong­rád megyében igen sok tár­sadalmi aktivista segíti a munkakörülmények állandó javítását. Gazdasági, műsza­ki vezetőink már most a nyáron sok jelentős intézkedéseket tettek a munkakörülmé­nyek javításáért. Ebből is látni, hogy a mun­kás- és egészségvédelem a vállalatvezetés tevékenysé­gének szerves része. Ennek ellenére megállapította az elnökség; a tavalyi kemény tél tapasztalatait figyelembe­yéve sürgetnünk kell a télre való felkészülést. Hogy az idén mindenütt idő­ben, gondosan felkészüljenek a hidegebb hónapokra, szük­séges a szakszervezetek ha­tékonyabb tevékenysége is. Az elnökség határozatot hozott, amelyben felhívta a szakmák megyei bizottságai­nak figyelmét, hogy az üze­mi bizottságokkal együtt a szakmák elnökségeinek irányelvei alapján foglal­kozzanak a téli felkészülés tennivalóival, feladataival. Kérjék ehhez a munkához a gazdasági, műszaki és tö­megszervezetek vezetőinek segítségét. Tamogassák job­ban az éves intézkedési terv­ben vállalt üzemi feladatok végrehajtását, fordítsanak különös gondot a szállítási, közlekedési, építőipari, ke­reskedelmi és mezőgazdasági vállalatoknál, az üzemekben. A szeptember havi bizton­sági szemlék alkalmával — hangsúlyozza az elnökség határozata — nagy körülte­kintéssel tárják fel az egészségügyi, munkásvédelmi hiányossá­gokat, s ezek megszüntetése legyen munkájuk középpontjában. Különféle szakbrigádok köz­reműködésével állapítsák meg a hiányosságokat és dol­gozzanak ki célravezető ja­vaslatokat. Kérjék az üze­mekben működő munkás­védelmi örségek tagjait, hogy javaslataikkal segítsenek a téli felkészülésben. Igé­nyeljék az üzemi tanácsok támogatását s érjék el, hogy időben szerezzék be minde­nütt a fűtőanyagokat, te­remtsenek rendet és tiszta­ságot az üzemekben, szerel­jék be az új fűtőberendezé­seket, nyílászáró szerkezete­ket és javítsák ki a régieket. Szervezzenek felvilágosító előadásokat a téli megbete­gedések megelőzésére, a he­lyes öltözködés érdekében. Biztosítsák a tiszta védőru­hákat, érjék el, hogy megfe­lelő időben álljon majd ren­delkezésre jó védőital. E tö­rekvés megvalósítását előse­gíthetik a szakszervezetek tisztasági, egészségügyi és munkásvédelmi hetek szer­vezésével is. A szakszervezeti bizottsá­gok segítsék és ellenőrizzék a SZOT-tüzelőakció lebonyo­lítását. Gondoskodjanak vállalataink a távolabb lakó dolgozók szállítási problémáinak meg­oldásáról. A most következő hetekben, hónapokban adjon lendületet az üzemi rend, tisztaság megteremtéséhez, az üzemi egészségügyi, munkásvédelmi helyzet további javításához a nagyszerű termelési ered­ményeket elért szocialista brigádok példamutatósa. Az elnökség hangsúlyozza hatá­rozatában, hogy az előző évek tapasztalatai alapján biztosak lehetünk abban, hogy a szakszervezeti akti­visták, a gazdasági, műszaki és társadalmi szervek össze­fogása és intézkedése a dol­gozók munkakörülményeinek javításában az idén is szép eredményeket hoz. Ezután dr. Németh Lajos, az SZMT titkára terjesztette be az 1963 második félévi szakszervezeti taggyűlések szervezésének tapasztalatai­ról szóló tájékoztató jelen­tést. Végül az elnökség az SZMT és a Szegedi Nemzeti Színház kapcsolatának erősí­téséről tárgyalt. A tanácsko­zásban részt vett Kovács Jó­zsef, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetője, Halasi Iván, a Szegedi Nem­zeti Színház gazdasági igaz­gatója és Sinkó György, a színház szakszervezeti bizott­ságának titkára is. A tanács­kozás során több hasznos javaslat szü­letett, s ezek megvalósításával sze­retnék elérni, hogy a szegedi üzemek, vállalatok dolgozói minél többen látogassák I majd a jövő színházi szezon­ban a Szegedi Nemzeti Szín­ház előadásait. Kommunisták hátrányos helyzetben Húsz kilowattos nagyfeszültségű hálózatot köttet be V lliamosiias gazdaságába a szőrcgi Aranykalász Tsz. Képünkön a DÁV dolgozói a betonoszlopok felállításán dolgoznak. Idén 3 ezer vagonnal több cukor készül Kezdődik a cukorgyártási szezon A cukoripar már február pekre, amelyekből csaknem előkészítésén kívül befeje­óta készülődik nagy felada- mindegyik cukorgyárnak ju- ződtek a cukorrépaszáiliíás tára, az idei cukorrépater­més feldolgozására. A cukor­gyárak többségében már be­fejeződött a szokásos évi nagyjavítás, karbantartas. A cukoriparnak az idei szezonban nagyobb feladatot kell megoldania a tavalyi­nál. A 11 cukorgyár a ter­vek szerint 30 000 vagonnal több répát dolgoz fel, s a tavalyinál körülbelül 3000 vagonnal több cukrot termel. Az új cukorból még az idén mintegy 7000 vagonnyit ad át az ipar többek között jugo­szláv, görög, olasz, svájc, svéd és közeikeleti exportra. A nagyobb feladat megol­dására a műszaki berendezé­sek bővítésével, a gyárak, a technológiai berendezések korszerűsítésével készültek íeL Mintegy 50 millió forin­tot fordítottak például új gé­tott. A cukorgyártás zavartalan lebonyolítását műszaki szolgáló tárgyalások is. •rt vek óta halljuk az ön­J^j gúnyoló mondatokat: Mi mindent túltelje­sítünk, mi mindig átesünk a ló túlsó oldalára. S mond­juk meg őszintén, van is en­nek tapasztalati alapja. Ha napvilágot lát egy egészsé­ges párthatározat vagy el­hangzik valamilyen épkéz­láb javaslat, azt némely he­lyen okvetlenül feje tetejére állítják, illetve ad abszurdum viszik. Vajon miért? A ma­gyarázat csak az lehet, hogy a politikai analfabétizmus, a gondolkodási restség, az ön­állótlanság, a bürokratikus munkastílus gyakran elural­kodik nemcsak az állami, gazdasági életben, hanem a pártszervezeteken belül is. Igy aztán egyik balfogás szüli a másikat, a legértel­mesebb irányelvek is el­eltorzulnak a gyakorlati megvalósítás közben. A pártnak — eléggé köz­ismert már — van egy elvi állásfoglalása, amely szerint a pártfunkció kivételével minden munkakört betölt­hetnek párton kívüli dolgo­zók is abban az esetben, ha igenlik a mát, ha becsüle­tesek és képességeiket rend­szerünk további erősítéséért kívánják latba vetni. Egé­szen nyilvánvaló, hogy ez a párt tisztaságának megóvása, továbbá a nép alkotó ked­vének teljesebb kibontakozá­sa érdekében történt. Más­szóval a szocialista építő­munka meggyorsításáért, a munkáshatalom erősebbé té­teléért Ki gondolta volna, hogy Szeged egyik jelentős üzemében nem értik ezt a nyílt és kézenfekvő dolgot, s a kommunistákat szinte teljesen mellőzve, újabban csupán pártonkívülieket állí­tanak egyre-másra vezető posztokra? Pedig ott is mű­ködik pártszervezet, amely­nek tudnia kell. hogv' az üzemi munkakörök jelentős részét a szakmahoz kiválóan értő kommunisták is képe­sek ellátni. nmagától nyomai elő­térbe a kérdés: hát akkor miért szorítják őket háttérbe? Attól félnek talán, hogy élvtársaink gazdasági feladataikat na­gyobb forradalmi lendülettel Úp öntudattal hajtják végre? Mert másra aligha lehet gon­dolni. S ha igy áll a hely­zet, akkor — bárhogyan csű rj ük-csavarj uk is a dol­got — ez bizony megalkuvás a javából, behódol ás a jobb­oldali nyomásnak. Ahol ilyesmi • történik, ott nem ok nélkül panaszkodnak a kom­munisták, s érthető, ha el­megy a kedvük igen gyak­ran a politikai munkától is. Kifakadásuk valahogy így hangzik: Hát ebben a rend­szerben, amelynek bölcsőjé­nél a kommunisták álmat­lankodtak és fáradtak leg­többet, még azoktól a jogok­tól is elütik őket, amelyek megilletnek minden rendes állampolgárt? Legtöbb he­lyen természetesen nem kö­vetnek el ilyen baklövése­ket. hiszen a pártszerveze­tek általában értik, hogy ha azonos képességekkel ren­delkezik egy párttag és egy pártonkívüli, akkor az előb­bit mindenképpen bölcsebb dolog egy-egy fontos mun­kahelyre beállítani. Ez per­sze — nagyon jól tudjuk — sovány vigasz ott, ahol az illetékesek a szektásság vád­jától iszonyodva mindunta­lan kapkodnak ide-oda, s közben nem veszik észre, hogy háttérbe szorítják a párt tagjait. A kommunisták nem elő­nyöket akarnak ma­guknak, hanem csak olyan és akkora megbecsü­lést. amilyen és amekkora kijár minden munkáját jól elvégző embernek. Mégis, mi­ért hallani lépten-nyomon például a kenderfonógyár­ban, hogy manapság érde­mesebb pártonkívülinek len­ni? Vannak olyan munká­sok, akik példásan helytáll­nak a termelésben, őszintén akarják a szocializmust és erkölcsileg is feddhetetlenek. Amikor azonban megkérde­zik tőlük, hogy miért nem lépnek be a párt tagjai so­rába, nemegyszer ilyen vá­laszt adnak: "Miért lépnék be? Amíg pártonkívüli va­gyok, senki sem zaklat, nyu­godtan élek és dolgozom, s hátrányosabb helyzetben sem vagyok, mint a kommunis­ták*. Ez eddig rendben is vol­na. Ha valaki nem érzi még szükségét annak, hogy kom­munistának vallva magat, tarsai gondjaiból is részt vállaljon, hogy harcos szó­szólója legyen a pártnak és felelősséget vállaljon a poli­tikai munkáért is, akkor jobb. ha megmarad pártom­kívülinek. Azt azonban nem szabad szo nélkül hagyni, hogy a dolgozók egy része minduntalan érzi kommu­nista mivoltának terhét ós hátrányát. Egyik-másik mű­vezető igen rossz szemmel nézi, ha az ő üzemrészében dolgozó kommunistához va­laki segítségért fordul, mert — úgymond — akkor nem halad a munkával. A párt­munkásokat néha telefonhoz hívják. Ilyenkor nem elég, hogy a néhány perces kiesés miatt esetleg kevesebbet ke­reshetnek, hanem ráadásul a görbe tekinteteket is tűrniök kell: Hová szaladgál már megint? S furcsa, hogy a párton kívüli művezetők gyakran megértőbbek ilyen esetben, mint a párttagok. Az utóbbiak között még in­kább akadnak olyanok, akik csak a tervteljesítést nézik, s közben érzéketlenek az emberek problémái iránt. Előfordulnak bármely mun­kahelyen népszerűtlen tenni­valók is. Az ilyenektől me­nekül, aki csak teheti. Van­nak azonban, akik úgy gon­dolkodnak : a népszerűtlen dolgokat majd elvégzik a kommunisták. Ugyancsali a kenderfonógyári elvtársak tették szóvá, hogy egy mű­vezető az alapszervezeti tit­kárra] hívatta be dolgozni a betegeket, mert az ő véle­ménye szerint az otthon ma­radottak csak szimulálnak. Így aztán egyik-másik em­ber betegen állt vissza a gép mellé, miközben keserűségét a kommunistákra zúdította, hiszen úgy látta, ők az okai mindennek. Az ilyen eljárás egyrészt jogtalan, mert az SZTK által nyilvántartott betegeket nem szabad há­borgatni, másrészt a párttit­kárt — még ha beosztott is — senki sem kötelezheti tör­vénytelen eljárásra. Termé­szetesen másokat sem Az üzemi pártbizottság mihama­rabb vonja le az pyen ügyekből a tanulságot. M ár az is sok mindenre figyelmeztet, hogy szót kell emelni a kommunisták érdekében. A pártszervezetek némelyiké­ben mintha bizonytalanság kezdene eluralkodni. Bizo­nyos helyzetekben képtele­nek helyesen megítélni a dolgokat, és ennek megfele­lően cselekedni. Ez részben összefügg azzal, hogy a párt­irányításban megszűnt az agyoninstruálás, a szájbará­gósdi. Pedig ez a helyes. A kommunisták csak akkor vé­gezhetnek eredményes mun­kát, ha nem várnak mindent felülről, hanem politikai tisz­tánlátásuknál fogva, saját te­rületüket jól ismerve képe­sek bonyolult viszonyok kö­zött is önálló cselekedetre. Ha valahol visszás jelensé­get tapasztalnak, vagy azt látják, hogy a párttagokat indokolatlanul háttérbe szo­rítják a gazdasági életben, emeljék fel ellene bátran a szavukat és küzdjenek a normális helyzet megterem­téséért. Rajtuk áll vagy bukik minden. Ne engedjék eltor­zítani a párt helyes politi­káját, hanem a kommunis­ták összeségére és a velük együttműködő pártonkívüli­ekre támaszkodva szerezze­nek becsületet, tekintélyt a kommunista névnek. F. NAGY ISTVÁN A műszaki fejlesztést kell a szocialista brigádok vállalásainak előterébe állítani Bodi Józsefné, Ro­vó Sándorné, Nógrá­di Imréné, Hódi Im­réné.... és még így sorolhatnánk egészen huszonöt, harmincig azok neveit napon­ként, akiket virág­csokorral köszönte­nek a Szegedi Ruha­gyárban. Régi szokás felele­venítése ez. Előfor­dult már egy-egy ün­nepi műszak, vagy hasonló ünnepélyes esemény alkalmával, hegy a vállalat ve­zetősége szerény kis csokorral köszöntöt­te a termelésben ki­tűnt dolgozóit. A szí­nes kis csokrot a kertészetben kötözik VIRÁGCSOKORRAL össze. A termelési osztályon naponta ér­tékelik az eredmé­nyeiket. A nyolcórás szünetekben az előző napi eredmények alapján a műszaki vezetők adjálf át a csokrokat a szalagok legjobbjainak. Virá­got kapni tehát di­csőség! A termelésben ki­tűnt dolgozók jutal­mazásának ezt a módszerét a párt­szervezet javasolta és a hónap közepén ve­zették be az üzemben. Akkor — 18-án — az üzem esedékes ne­gyedévi tervétől két­millió-ötvenhétezer forinttal volt elma­radva. Huszonnegye­dikére ezt az elma­radást már 863 ezer — azaz naponként körülbelül százezer — forinttal csökken­tették. Az elmaradás meg­szüntetése érdekében természetesen mű­szaki intézkedéseket is tettek. De a jó eredmény elérésében nagy szerepe van an­nak is, hogy a ver­senymozgalom nagy­mértékben fellendült az utóbbi napokban. Mert virágot kapni dicsőség, ott az üzem­ben! A kis csokorban néhány szál szegfű és öszirpzsa van. A kedves figyelmesség az, ami magasra emeli értékét. És hozzá még egy aján­déknóta is jár az üzem hangos híradó­ján. A műszak legjobb­jai pedig felemelt fő­vel távoznak az üzemből, s mintegy dicsőségjelvényt szo­rítják karjukban a kis virágcsokrot, s viszik haza, a becsü­letes munka jelét a családnak. MU É> Nagyot fejlődött négy és fél év alatt a szocialistabri­gád-mozgalom. Ma már az összes munkabrigádoknak csaknem fele vesz részt eb­ben a versenyformában. A SZOT termelési osztálya most megvizsgálta a szám­szerű növekedés mellett, ho­gyan fejlődött, változott a szocialista brigádok munká­jának a tartalma. Ma már tények igazolják, hogy ez a mozgalom a tár­sadalmi átalakulás leghatáso­sabb segítőjévé lépett elő. Zömmel innen indulnak ki azok a kezdeményezések, amelyek a termelékenyebb és gazdaságosabb termelést, a műszaki színvonal emelését, a termékek minőségének ja­vítását kívánják elősegíteni, örvendetes jelenség a moz­galmon belül a fizikai és a műszaki dolgozók együttmű­ködésének állandó fokozódá­sa, aminek különösen a mű­szaki fejlesztés szempontjá­I bői nagy a jelentősége. 1958 vége óta nagy utat i tett meg a mozgalom, de : vannak még problémák is. i Általánosabb tünet, hogjr több termelési ágban vtewoxlag lassú a fejlődés. 1962 végén például még mindig több mint negyven könnyűipari vállalatnál egyáltalán nem volt szocialista brigád, öt vállalatnál pedig még a cí­mért küzdő munkabrigádok sem alakultak meg. Általá­ban sokkal több komplex brigád alakítására lenne szükség és lehetőség is, mint amennyi ma működik. A brigádok sok helyütt nem kapják meg a kellő támoga­tást a műszaki és gazdasági vezetőktől, például vállalása­ik kialakításában és a telje­sítés feltételeinek megterem­tésében. A további fejlődés legfon­tosabb irányát az MSZMP Központi Bizottságának hatá­rozata jelölte meg. Eszerint a főfeladat most a gazdasági építőmunka további javítása, elsősorban a műszaki fejlesz­tés gyorsításával. Ebből a munkából pedig éppen a szo­cialista brigádoknak kell az orosz'ánrészt vállalniok, a mozgalom, mint társadalmi és gazdasági fejlődésünk egyik leghatékonyabb eszkö­ze, ezen az úton gyorsíthatja meg legbiztosabban a-saoeta­- lista építési.

Next

/
Oldalképek
Tartalom