Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

Vasárysp. 1963. augusztus 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Meghozta eredményeit az építőipari normarendezés ' Az Építő-, Fa- és Építőanyagi pari Dolgozók 'Szakszervezetének Központi Vegetősége augusztus 23-án megtárgyalta az új építő-és szakipari normák bevezetésének tapasztalatait és megvizsgálta a tél okozta elmaradás megszüntetését segítő szakszervezeti munka hatékonyságát. A beszámoló és a hozzászólások alapján a Központi Vezetőség megállapította: helyes volt a szakszervezetnek a kezdeményezése, hogy a normarendezésbe minél több szakembert, műszaki vezetőt és fizikai dolgozót vonjanak be. A két és féléves előkészítéssel kidolgozott új normák bevezetése ugyanis jelentős mértékben hozzájárult az építő- és szakipar megnövekedett termelési feladatainak eredményesebb teljesítéséhez, ugyanakkor nem csökkent a munkások átlagkeresete. Javultak a bérezési aranyok, s ennek alapján jobban érvényesülhet az az elv, hogy "•mindenkinek munkája szerint*. Az alapbéremeléssel történt normarendezés lehetővé tette a bérelszámolási visszásságok és az elvtelen bérkiegészítések megszüntetését. A Központi Vezetőség elismerését fejezte kl a normarendezésben részt vett fizikai dolgozóknak, szakembereknek és szakszervezeti tisztségviselőknek. Kimondotta a Központi Vezetőség, hogy a szakszervezetnek nagyobb figyelmet kell fordítania a helyi normák kialakítására. r Életútját a párttitkár egyengeti A Szegedi Köztisztasági Vállalat több száz munkása közül kitűnik fürgeségével, jókedvével Sz. Feri. Mindössze 17 éves, alacsony termetű, barna fiú, de mint súlyemelő bajnokjelölt, "izomember*. A múltkor, amikor a vállalat lovai részére a padlásra hordták a takarmányt, úgy dobálta a hetvenkilogrammos zsákokat, mint mások az almát. Szívesen fogadták A fiút nyaranként a locsoláshoz vették fel idénymunkásnak. Szerette a munkát. Az öntozőautóval rótta a váro6 utcáit és ő irányította a vízsugarat örült, mindig vidám volt. — Hogy vagy, fiam? — szólította meg nap mint nap a szimpatikus fiút a Köztisztasági Vállalat párttitkára, Rózsa István. — Köszönöm, Pista bácsi, igen jól — volt a válasz. Idén nyáron különösen szemmel tartotta a párttitkár a vidám fiút. Hiszen tavaly rossz társaságba keveredett Feri, és egy meggondolatlan lépése miatt majdnem bíróság elé került. Anyja sírva vitte tavasszal a fiút a vállalathoz, őszintén elmondta esetét a párttitkárnak és kérte, vegyék fel i6mét a locsoláshoz. A vállalatnál jó vélemény alakult ki Feriről, s így szívesen fogadták idén is. Rossz társaságban Mindig jókedvű volt Peri, tréfálkozott, nevetett. Egyszer csak azonban észrevette Rózsa István, hogy ápolatlan és nagyon fáradt. — Gyere, beszélni szeretnék veled — szólította meg egyik nap. És a fiú töredékmondataiból kiderült, hogy napok óta nem alszik otthon. — Miért? — A nevelőapa miatt. Tizenkét évvel ezelőtt kötött édesanyja házasságot másodszor Feri nevelőapjával, aki nevére is íratta a fiút. Az első pillanattól kezdve nem értette meg egymást apa és fia. Azután még kevésbé, amikor egymás után születtek Feri testvérei. Sz. Feri 17 éves és mindössze négy osztályt végzett el. Járt ugyan az iskolába, de sokszor kimaradozott, sétálgatott. a ház körüli munkában segített, testvéreire vigyázott és nyaranként dolgozott. Egyetlen szórakozása volt a súlyemelés. Mesterei nagy jövőt jósoltak neki. És tavaly a barátok, a rossz társaság bűnbe sodorta. A nevelőapa azóta hallani sem akar a fiúról. „Nem érdekel!" Rózsa István párttitkár sokat töprengett. Hogyan kellene segíteni ezen az életvidám gyereken. Amikor munkából hazatért, s otthon látta hasonló korú fiát, mindig Ferire gondolt. "Mi lesz véle? Ma éjjel hol alszik? Mit eszik? Csak nem csinál megint valamit?* — ilyen és ehhez hasonló gondolatok zavarták a párttitkár nyugalmát. Felkereste a szülőket. — Nem, nem kell a fiú! — mondta határozottan a nevelőapa. — Rossz társaságba keveredett, nem vállaSegít a markoló daru A szegedi Korányi rakpart partfalának építési munkálatain dolgozik a Szegedi Hídépítő Vállalat. Sajnos a munkával elmaradtak. Jelenleg a régi támfal elbontását és a szívárgórendszer építését végzik. Markoló daru segítségével szállítják el a felesleges törmelékeket. (Somogyiné felv.) lom érte a felelősséget. Ide többet bo nem teszi a lábát. Az anya sírt. — Mit tett azért, hogy Feri ne kerüljön rossz társaságba? — kérdezte a párttitkár. — Neveltem, tanítottam — volt a válasz —, de minden lepergett róla. Aztán a nevelőapa elmondta, hogy egy alkalommal is éppen a fajsúlyról beszélgetett Ferivel, s amikor a visszakérdezésre került a sor, a következőket kérdezte a fiú: "Mit gondol, apa, mennyi idő alatt ér fel a szputnyik a Holdba?* — Látja — szólt az apa —, ez egy tipikus példa — mindig máshol jár az esze. Legszívesebben felképeltem volna... — De mi lesz a fiúval? — kérdezte aztán a párttitkár. Ez voilt az utolsó kérdése,, hiszen már több mint három órája vitatkozott Rózsa István a szülőkkel. — Engem nem érdekel — volt a rideg válasz. „KifszSnfim. Pisla bácsi!" Másnap Rózsa István járta a hivatalokat, intézményeket és még aznap állami gondozásba vették a fiút. Néhány nap múlva az anya megjelent és kérte a párttitkárt, intézze el, hogy mégiscsak kerüljön vissza a fia, sikerült meggyőznie férjét. Három nap múlva Sz. Feri felkereste Rózsa Istvánt és közölte, hogy apja ismét elkergette otthonról. A párttitkár most már a fiú sorsáért ismét intézkedett. Sz. Ferenc jövőjét végleg az államra bízta. És Feri búcsúzni jött. A vidám fiú sírt, zokogott, s a párttitkár nyakába borult — mert mástól nem kellett búcsúznia. — És sűrűn hulló könnyei között csak ennyit tudott mondani: — Köszönöm, Pista bácsi! Horváth Lászlóné Tizenöt éves a béke-világmozgaiom A fasizmus szétzúzása utén a háború ^ és a béke erőinek küzdelmében hatalmas tényező jelentkezett: a néptömegek tudatos, szervezett harca a békéért. Ez a száz- és százmilliókat egyesítő mozgalom olyan célokat hangsúlyozott, olyan jelszót írt a zászlajára, amely kifejezte és kifejezi minden becsületes ember vágyát, függetlenül attól, hogy melyik nemzet fia és milyen a világnézete. Ez a jelszó: elkerülni egy újabb pusztító világháborút, megőrizni az élet alapvető feltételét, a békét. A békemozgalom tehát nem szocialista mozgalom, célja nem a kapitalizmus felszámolása, hanem az emberek hatalmas demoKratikus megmozdulása a háború nélküli világ megteremtéséért. Tizenöt évvel ezelőtt, 1948. augusztus 25ón a Wroclawban megtartott értelmiségi kongresszussal vette kezdetét a békemozgalom. Ezen a demonstráción még csak az emberiség sorsáért felelősséget érző haladó értelmiségiek vettek részt, mégis elég volt ahhoz, hogy világszerte megmozgassa a háború ellen küzdő erőket. Egy évvel később a Párizsiján és egyidejűleg Prágában megtartott I. Béke-világkongresszus már sok millió békeszerető ember képviselete és fóruma volt. Utána a stockholmi békekongresszuson készült el az atomfegyver betiltását követelő felhívás, amelyet 500 millió ember írt alá. Még többen — 660 millióan — írták alá az öthatalmi egyezmény megkötését sürgető berlini felhívást. Ilyen roppant méretű tömegmegmozdulásra a történelem folyamán azelőtt soha nem volt példa. A nyugati tőkés államok háborús körei azonban nem nyughattak. Megkezdték uszító propagandájukat., mert az 1039—1945-ös évek tapasztalata és végső mérlege nekik azt mutatta, hogy a háború igen jó hasznot hajtó üzlet. A Szovjetunió hatalmas ereje és óriási nemzetközi tekintélye azonban lefogta a kalandorok kezét. Természetesen az egész szocialista világrendszer, valamint a békemozgalom mind jobban gyarapodó ereje is hozzájárult a béke fenntartásához. Legfőbb forrása az, hogy olyan kérdésekre irányítja az érdeklődést, amelyekkel hatalmas tömegek értenek egyet mindenütt a földön, s amelyek nem szétválasztják, hanem közelebb hozzák egymáshoz az embereket. U a megnövekedett békemozgalom ponti szerveként alakult meg Varsó* ban a Béke-világtanács. Azóta a Berlinben, Bécsben, Budapesten, Helsinkiben stb. megtartott tanácsülések és kongresszusok, az ott hozott határozatok hatalmas visszhangot váltottak ki földkerekség-szertft. S a háborúpártiak, a szkeptikusok hiába Síajkózták, hogy nincs semmi értelme a békemozgalomnak,. az eredmény egészen nyiP vánvaló. Az a tény, hogy a béke legfőbb őrével, a Szovjetunióval együtt a népek hatalmas tömegei felemelték tiltakozó szavukat a könnyet, vért és halált jelentő háború ellen, eddig elég volt a béke megóvásához. Habár a nagyhatalmak óriási mennyiségű atom- és hidrogénfegyvert, nukleáris tölteteket halmoztak már fel, ma mégis azt mondhatjuk: béke van. Habár az amerikai imperializmus és csatlósai Egyiptomban, Kubában és a föld más részein nemegyszer megpróbálták háborús szakadék szélére taszítani a világot, a Szovjetuniu és a béke erői újra és újra meghátrálásra kényszerltették őket. A Szovjetunió lankadatlan kezdeményezései a leszerelés és az atomfegyverek eltiltása érdekében, legutóbb újabb eredményhez vezetett. Moszkvában aláírták a részleges atomcsendegyezményt, amely ha nem is vet véget a fegyverkezési hajszának, mégis jelentős lépés a béke felé vezető úton. Ezt az okmányt már közel száz ország kormánya írta alá a népek megelégedésére és csak a legveszettebb háborús erők apellálnak ellene, elsősorban az Egyesült Államokban, Nyugat-Németországban és Franciaországban. Rendkívül sajnálatos, hogy álforradalmi frázisokat hangoztatva az atomcsendegyezményt ellenzők táborához csatlakozott egy szocialista ország, a Kínai Népköztársaság kormánya ls, szembehelyezkedve a népek életszeretetével, békeakaratával. A béke erői tovább folytatják a küzdelmet, hiszen a wroclawi békekongreszszus óta eltelt 15 esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy érdemes volt. A legfőbb cél a teljes leszerelés elérése, a békés egymás mellett élés elvének realizálása, vagyis a háború száműzése az emberiség életéből. A ml számunkra azért ls fontos ez, hiszen a béke legalapvetőbb feltétele társadalmunk további erősítésének, a jólétet és a boldog emberi életet jelentő szocializmus és kommunizmus megvalósításának. Ki merre nyaralt? „Többszörös üdülök" az újszegedi szövőgyárban Ki hogyan üdült? Ez iránt nak két hétre, saját pénzű- jövőre is oda kell küldeni érdeklődöm az újszegedi szö- kön. ök szinte mindig együtt engem! vőgyárban, s a közismert vannak: közös a színház, a Persze, jó koszt, szép szálKállai Éva brigádhoz küldenek: — Az egész brigád együtt volt üdülni! — Ez a négyszeres szocialista brigád a stoppoló teremben dolgozik. Éppen megkezdték a délutános műszakot. A Szovjetunióban üdülnek Az első állványnál egy tipikusan kun arcú lány dolgozik. Neve? Trajanopulu Panajota — görög, ötéves korától él Magyarországon. ö nemrég került a brigádba, de azért tudja, hogy tavaly üdültek együtt Balatonföldváron jutalomképpen. Az idén másra tartogatják szabadságukat: szeptember mozi, a szórakozás — és az lás, kényelem — mibe kerül üdülés is. Sok volt a hús — ez is baj ? állványnál A szomszéd Vincze Rudolfné Imréné hajladozik. Nem tagjai a brigádnak — magányos üdülők. Az idén véletlenül mindketten Hévízen voltak. Milyen volt Hévíz? — Végig népünnepély! — vágja rá Bokorné, aki a napokban jött vissza. — Olyan jó, hogy szokatlan is a munka, mert most dolgozom először. Egyágyas szobám volt, szőnyegek, tiszta ság, kitűnő és koszt! — Csak egyet nem szerettem: folyton húst kellett enmindez beutalóval? Semmibe. Akkor még takarékoskodtak is? — Hatvan fillérrel érkeztem haza! — nevet. — Ha annyira spórol az ember, és Bokor nem is érzi igazán jól magát. Ráérünk spórolni a szürke hétköznapokon! Kiderül, hogy mindketten "többszörös üdülők* — Galyatető, Keszthely, illetve Balatonföldvár után járták meg Hévízt. Először senki sem üdült? 24-én a Szovjetunióba indul- n„ _ kontráz Bakomé, Vinczééknél családi szokás lett az üdülés, a fia is nyaralt, aki nemrég szerelt le a katonaságtól. Harmadmagával, volt katonatársaival, saját zsebükre béreltek Balatonföldváron egy villát. A jövőre is gondolni kell! Hogy mennyire tetszett meg a hévízi üdülés, arra frappáns választ adott Bokorné azzal, amit megérkezése után az üzemi orvosnak mondott — már a jövőre gondolva: — Teljesen azért nem gyógyultam ám meg, úgy hogy De én olyant keresek, aki váíász'ték~s Idén üdült először. A brigád egy fiatal tagja, Barna Rózsi kioktat: — Ilyent ml nem Ismerünk! Itt többnyire fiatalok vannak! — Épp azért, hiszen az idősebbek már többször üdülhettek. — A fiatalok meg ez2el kezdik az életüket. — Igazán? Maga hol üdült? — Én? — lepődik meg. — Itthon. Mondja, hogy az üzemi énekkarral üdült minden évben, de idén a vőlegényével maradt, aki szabadságra Jött a katonaságtól. — Jövőre ha leszerelt, együtt megyünk üdülni! Ehhez természetesen már most jó utat kívánunk' N. F. Jugoszláv parlamenti küldöttség magyarországi meghívása Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke pénteken fogadta Zágor Györgyöt, hazánk belgrádi nagykövetét. A magyar nagykövet a magyar országgyűlés nevében jugoszláv parlamenti küldöttségnek szóló meghívást nyújtott át. A jugoszláv nemzetgyülee elnöke o meghívást elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg. (MTI)