Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

Péntek, 1963. július 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 HARMINC TONNA MÉSZ NAPONTA • A pártmunka és a gazdasági vezetés egysége nélkülözhetetlen Hozzászólás a Dél-Magyarország cikkéhez • jSHK&^&gi&jsSsssss Wmlxmi (MTI Foto — Erb János felv.) korszerű új aknakemencés mészüzemet helyeztek üzembe Pécsett. Az ikerkemencék naponta 30 tonna kiváló minőségű meszet állítanak elő A paprikás gépek „orvosai" Még nem is olyan régen ha a paprikafeldolgozásról esett szó, sokunk képzeletében a görnyedő, szorgoskodó, alsóvárosi hasítóasszonyok, az apró paprikamalmok jelentek meg. Csakhogy ez az ipar sem a régi már. Az egykori kézi kikészítés, feldolgozás nagyiparrá fejlődött az évek során, alapvetően megváltozott a munkások tevékenysége, élete, munkakörülménye és gondolkodása is. Ezekről beszélgettünk a teldolgozóvállalat munkásaival, Király Istvánnal, Ábrahám Pállal és néhány vezetővel. Míg lapozgattunk a gyár történetének naptárában, s a két munkás elmondotta, honnan indult az üzem és hol tart ma, olyan megállapításra jutottam, hogy nagyra becsülik ezek a munkások az újat, a gépeket. Már vérükké vált a modern gépek alkalmazása, karbantartása, javítása, sőt alkotása is. Mert ma már több gép dicséri az alkotó kezdeményezőkészségüket Nekik is nagy szerepük van abban, hogy viszonylag rövid idő alatt korszerű, fejlett technológiával dolgozó üzemmé vált a Szegedi Paprikafeldolgozó vállalat Tőle tanultam Szerénységükre vall. hogy amikor a visszalapozgatás közben a kezdethet, 1950-hez értünk, arról beszéltek; nekik kevés szerepük volt az indításban, ördögh Lajos bácsira hivatkoztak, mint a TMK-munka megalapítójára. — Tőle tanultam meg az automata csomagológépek szerelését, javítását, alkatrészeinek készítését —. mondja Király István. — Sokat tanultak mások is az öreg ördögh Lajos bácsitól — fűzi hozzá Polák Zoltán igazgató. Tanultak munkaszeretetet, gépkarbantartást. A gépek teljesítőképességét növelő élettartamát meghosszabbító karbantartás — amely nemcsak a hibákat javítja ki, hanem igyekszik a bajokat megelőzni — jó kezekben van a paprikafeldolgozóban. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a gépek megfelelő karbantartásával, a kiesési idő csökkentésével sok pénzt takarítottak meg az elmúlt években. A karbantartók jó munkájának eredménye is, hogy 1961-ről 1962-re elért igen magas termelésnövelés több mint 90 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. Nemcsak dicsérik A termelés és a termelékenység alakulása nagyrészt attól függ, hogy folyamatosan dolgoznak-e a gépek. A folyamatos munka őrei, úgy is mondhatni munkásai a karbantartók, akik itt hónapról hónapra ütemezve határozzák meg, mikor milyen munkát végeznek el egyegy gépen. A gépek igénybevételétől, állapotától függően döntik el, melyiket mikor vizsgálják, javítják. Egy azonban minden gépre érvényes, Király István birodalmában, a csomagolóban: munka után minden gépet meg kell tisztítani. Amikor a munkásaszszonyok már az öltözőben vannak, 6 még a gépeket nézi, ellenőrzi, tiszták-e, készen állnak-e a másnapi munkára. — Így tanultam meg ezt ördögh Lajos bácsitól, s így követelem meg munkatársaimtól is — mondja Király István. Az is régi örökség, hogy a gépjavítást nem akkor kezdik el, amikor már a gép leállt, hanem jóval előbb: alkatrészek készítésével, beszerzésével. Ezt az előkészületet azonban nemcsak dicsérik, hanem néha bírságolják is. A fennálló rendelkezések értelmében ugyanis, ha a raktáron tartott gépalkatrészek immobilanyaggá válnak, tehát hosszabb ideig raktáron hevernek, kamatot kell fizetni a vállalatnak. Bizony többször előfordul, hogy fél évig, vagy hosszabb ideig sincs szükség egy alkatrészre, s aztán pedig esőstől jön a baj, ahogy mondani szokták. Ez viszont nagyobb •kamat*, több pénz, mint amit az immobilkészletért fizetni kell. Persze igyekeznek túladni a felesleges készleten, bár ez a túladás néha megboszszulja magát. Így jártak néhány villanyszerelési anyaggal. Értékesítették, s aztán egy-két hét múlva futottak, hogy beszerezzék. Kamatfizető raktárkészlet néha a szárítógépek fűtőtesteinek s csapágyaknak •gyűjteményei. Ezek is sokszor kihasználatlanul hevernek több mint egy évig a raktárban, mert ha a szezonban kezdenek romlani, könnyen jóvátehetetlen baj származhat a termelésben. Választani két rossz közül Ezért aztán igen sűrűn választani kell a két rossz közül, a jó, a termelés folyamatossága érdekében. Rossz az, hogy néha kamatot kell fizetni az elfekvő áruért és az is, ha nincs megfelelő és elegendő alkatrész tartalékbaj i. Mert ilyenkor aztán az üzemi karbantartóknak kell •barkácsolni*. A gyártási költség így jóval nagyobb, mintha a szükséges alkatrészt felszerszámozott üzemben sorozatban készítenék. Szóval nem minden csillog a paprikafeldolgozó "állalat géptermeiben, raktáraiban sem, ha tisztán tartják is a gépeket a paprikás gépek •orvosai*. A karbantartómunka nem zavartalan, ezért mondják: jó és eredményes, de még zavartalanabb is lehetne. Olvastam a Dél-Magyarország június 8-i számában a „Kommunisták a termelőszövetkezetekben" című cikket. Feltétlenül egyetértünk azzal, hogy rendkívül nagy felelősség nyugszik a tsz-ek pártszervezetein, a fejlődés iránt. Szerintem azonban a jövőben azon kell munkálkodnunk, hogy teljes mértékben megteremtsük a pártmunka és a gazdasági vezetés egységét. Kommunistáknak és pártonkívüli vezetőknek is látniuk kell, hogy napjainkban az ideológiai munka mellett a marxizmusleninizmus gazdasági oldala került előtérbe. A legfontosabb politikai feladat A tsz-ek gazdasági megszilárdítása, a szocialista alapok erősítése, ma falun a legfőbb politikai feladat Azokban a gazdaságokban, ahol a politikai és a gazdasági munka szoros egységet képez és kiegészíti egymást, nincs különösebb baj a fejlődés ütemével. A többtermelésben tükröződnek viszsza az ideológiai és a gazdasági munka eredményei. Nem mondhatjuk, hogy a mi portánkon, Zákányszéken teljes a rend e tekintetben is. Van rá példa, hogy egyes szövetkezeti csoportelnökök csak afféle felesleges, de mégis szükséges kelléknek tekintik a pártszervezetet. Pártszerűtlen magatartásukkal pedig végül a tagság bizalmától fosztják meg önmagukat. Zákányszéken a másik véglet sem ismeretlen. Előfordul, hogy a gazdasági vezetés és a pártvezetés közötti kapcsolat anynyira „elmélyült", hogy ilyen közszellem alakult ki: „Te se láss semmit, én sem látok meg semmit." Az 6-—.Jmény niindkét esetben ugyanaz. Elmaradás a gazdasági és politikai élet növekvő követeíményeitöL Az egész tagsággal A párttitkár elvtársak feladata elsősorban, hogy alkotó, forradalmi légkört építsenek ki a párttagság és a tsz egész tagsága között. TanítsáK a párttagokat és a pártonkívülieket kezdeményezésre, építő bírálatra. S ettől nem szabad félni. A gazdaságvezetők, szakemberek a főbb gazdasági ügyek eldöntésénél kérjék a párttagság s a pártonkívüliek véleményét. A tsz tagsága a jól megfontolt gazdasági intézkedésekben a szövetkezeti demokrácia érvényesülését látja akkor, ha ezeknek az intézkedéseknek a meghozatalában. tevőlegesen részt vehetett. A választott vezeVas-Witteg Miklós a spanyol szolidaritási akcióról Vas-Witteg Miklós, a Szak. szervezetek Országos Tanácsának alelnöke, a szabadságért harcoló spanyol nép megsegítésére alakult szolidaritási bizottság elnöke nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Hazánkban több mint két héttel ezelőtt látott napvilágot szolidaritási bizottságunk felhívása. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján meggyőződéssel állítom: ez a szolidaritási akció nem néhány napra vagy hétre korlátozott öszszefogás. Nem ér véget tíz vagy száz gyűléssel, a gyűjtés lezárásával, hanem mindaddig tart, amíg Spanyolországban nem győzedelmeskedik a jog, a szabadság. a demokrácia — mondotta többek között nyilatkozatában Vas-Witteg Miklós. (MTI) Kedvezmények a szarvasmarhaés sertéstenyésztés támogatására Az Élelmezésügyi Minisztériumban csütörtökön sajtótájékoztatót rendeztek a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fejlesztése érdekében tett újabb intézkedésekről. Dr. Banké Antal, az Állatforgalmi Igazgatóság vezetője tájékoztatásul elmondotta: a gazdasági bizottság az idén számos, az eddigieknél is nagyobb kedvezményt nyújtott, s újabb takarmányakciót indított azért, hogy segítse a termelőszövetkezeteket, a háztáji és egyéni gazdaságokat a szarv asmarhatenyésztés fellendítésében, főleg pedig a tehénállomány számszerű és minőségi javításában. Ugyanígy a sertéstenyésztés, illetve a hizlalás fejlesztéséhez is újabb támogatást kapnak az üzemek és a kistenyésztők egyaránt. Az új intézkedések közvetlen célja, hogy az állományfejlesztéssel tovább javuljon az ország húsellátása, továbbá, hogy a termelőket a gazdaságosabb tartásra, illetve hizlalásra ösztönözzék, s megszüntessék a sok takarmányt felemésztő, nem gazdaságos, ugyanakkor a fogyasztás szempontjából is előnytelen túlhizlalást. A tavaszi intézkedések közül legjelentősebb a tenyésztésbe fogott üszők leellésekor készpénzben kifizetett 4000 forintos közvetlen támogatás, amely a közös gazdaságok tehénállományának számszerű és minőségi fejlesztését célozza. Hasonló céllal nemrégiben átlagosan kétezer forinttal felemelték a tenyészszarvasmarhák átvételi arát is. A július 1-vel érvénybe lépett új kedvezmények lényege az, hogy biztonságosabbá teszik az állattartást és az értékesítést. A háztáji és egyéni gazdaságok ezután gyakorlatilag bármilyen súlyú és minőségű állatot gazdaságosan értékesíthetnek szerződéses alapon. A tehéntartó háztáji és egyéni gazdaságok a kis súlyú növendékrnarha-nevelési akció keretében egyenként 100 kiló abraktakarmány juttatást kapnak, ha a tehén borját szerződéses alapon legalább 200 kilós élő súlyra nevelik fel, ha pedig a borjút legalább 300 kilós súlyban adják át, akkor egyenként 200 kilónyt abrak juttatásban részesülnek. A növendékmarha (bika, tinó. üsző) hizlalási akció feltételei szerint 300 kilónyi abraktakarmány juttatást kapnak a gazdaságok, ha a tehén borjúszaporulatát üsző esetében legalább 380 kilósra, bika. tinó esetében pedig legalább 430 kilós súlyúra hizlalják fel és átadják. Selejttehénre hizlalási szerződést kizárólag mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami, kísérleti és célgazdaságok köthetnek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az exportra hizlalt szarvasmarhákért a belföldi felvásárlási áron felül — az exportra történő előkészítés, a falkásítás és oltás költségeinek fedezésére — minden kiszállított szarvasmarha után 450 forint költségtérítést kapnak. A sertéstenyésztés és híz* lalás támogatására rendszeresített újabb akciók közül érdemes megemlíteni, hogy azok a háztáji és egyéni kocatartók, akik vemhes kocájukra, vagy a már meglevő választási korú malacokra süldőnevelési szerződést kötnek, az eddigi ötven kiló helyett egyenként 80 kiló abraktakarmány vásárlására kapnak kiutalást. A sertéshizlalási szerződés alapján továbbra is 150 kiló abraktakarmány-juttatás jár a háztáji és egyéni gazdaságoknak. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az eddiginél kedvezőbb feltételek mellett kaphatnak az átadott állataik után nagyüzemi felárat. Ha a gazdaságok egyegy naptári negyedéven belül legalább 20 sertést adnak át, kilónként egységesen két forint (az egyszerűbb mezőgazdasági társulások pedig 1.5 forint) nagyüzemi felárat kapnak. Ha negyedév alatt legalább 10 vágómarhát adnak át, egyenként egységesen 1 forint nagyüzemi felárat kapnak. A termelőüzemeknek tehát nem kell falkásítaniok és a már kész állatokat tovább tartaniok az eddig sokszor késlekedő átadásig. További kedvezmények a vágómarhák átadásánál, hogy a nagyüzemi felárat a második osztályú minőségű állatokért is kifizetik, míg korábban csak az első, vagy extrém minőségű állatok után kaptak a gazdaságok nagyüzemi felárat. Az új kedvezmények és a takarmányjuttatási akciók július 1-én léptek életbe — egyúttal megkezdték a szerződéskötéseket is. (MTI) tőknek — ha hűek akarnak maradni választóik bizalmához a szövetkezeti közösségekben — a feladatok végrehajtását a kommunistákon keresztül az egész tagságra kell alapozniok. A fiatalok nyelvén A Dél-Magyarország cikke foglalkozott a tsz-pártszervezetek elöregedésével is. Ez valóban komoly probléma, i csak a KISZ-fiatalok tömeges megnyerésével segíthetünk rajta. Községünk mezőgazdaságának átszervezése után az öt új tsz-csoportban mindenütt létrehoztuk a KISZ-szervezeteket. Később azonban a kezdeti jó munka után tapasztalnunk kellett, hogy a fiatalok nem találják helyüket a közösségben, s lelohadt nagy kedvük is. Nem kaptak többek között elegendő munkát, kénytelenek voltak elvándorolni a faluból. Felismertük ezt a nehézséget, s a fiatalok nyelvén leginkább értő pedagógusokat bíztuk meg a KISZ szervezetek vezetésével. Ezek az elvtársak gondoskodtak programról, szórakozásról is és nem feledkeztek meg a politikai munkáról sem—azonban ezzel sem tudtuk megoldani a problémát. Legfontosabb dolog, hogy tisztességesen jövedelmező munkaalkalmakat teremtsünk a tsz-ekben a fiatalok számára. Fiataljaink már kipróbálták az országjárást, be is elégedtek vele. Sokan mondják közülük: szívesebben dolgoznának idehaza még akkor is, ha két-háromszáz forinttal kevesebbet keresnének. Megtanulták ezek a fiatalok azt is, hogy szakma nélkül nincs értelme a „világjárásnak". Szakmákhoz kell hát segítenünk ezeket a fiatalokat. Termelőszövetkezeti csoportjaink gazdasági terveik elkészítésénél eddig még mindig figyelmen kívül hagyták a fiatal munkaerőket, pedig az új szőlő- és gyümölcstelepeket bátran rájuk lehetne bízni a KlSZ-istákra. A Dél-Magyarország cikke több gondolatot vetett fel a falusi asszonyok érdekében is. Egyetértünk ezekkel s elmondhatjuk magunkról, hogy az asszonyok megnyerésével, nevelésével kapcsolatban eddig leginkább csak az elveket, politikai célokat magyaráztuk, 3 ennél alig tettünk többet. Tapasztalnunk kellett, hogy a nők körében végzett eddigi munkánk nem sok eredménnyel járt. A zákányszéki Homokkultúra Tsz csoport nőbizottságának alakuló gyűlésére csak 6 asszony jött el, másokéra viszont senki. Ezek az asszonyok is azt hangoztatták; nem lehet itt csinálni semmit. Végül is elhatározták, hogy nem szerveznek több gyűlést, hanem kézzelfogható munkához kezdenek. A kézimunka-tanfolyamon már 32 asszony vett részt, s nagyon szépen dolgoztak. Ezután már senkit sem kellett rábeszélni arra, hogy kapcsolódjon be a nőbizottság munkájába. Huszonhét asszony a tavasszal paprikaföldet kért magának a szövetkezettől, s vállalták, hogy társadalmi munkában termesztenek paprikát, a közös jövedelemből pedig fedezik a szövetkezeti nőbizottság anyagi kiadásait. A földet meg is kapták, azóta mintha testvérekké váltak volna. Nemrég elhatározták, hogy egyforma ruhákat csináltatnak magukna"K, hogy nagyobb nemzeti ünnepeken, községi rendezvényeken mindenki láthass?, összetartásukat. Ez a nőbizottság nem tekinthet még nagy múltra vissza, a szervezet fennállása óta mégis dicséretre méltó eredményeket ért el a falu kulturális életében, mozgalmi munkájában. A fiatalok és a felnőtt férfiak is egyaránt példát vehetnek tőlük. Cscpí László községi párttitkár, Zákányszék