Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

Vasárnap. 1963. jdnlu5 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Pedagógusnapi ünnepségek Szegeden Kiváló nevelők jutalmazása a Csongrád megyei tanács székházában A pedagógusnap alkalmából tegnap, szombaton délelőtt fogadast adott a megye kiváló nevelőinek tiszteletére Török László, a Csongrád megyei tanács vbelnöke. A pedagógusnap hivatalos megyei ünnepségét ezután tartották meg a Csongrád megyei tanács szegedi épületében. Az ünnepségen megjelent Siklás János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Török László, a Csongrád megyei tanács vb-elnöke, dr. Antalffy György, a Csongrád meKjei párt-végrehajtóbizott-' sag tagja, a József Attila Tudományegyetem rektora, Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanacs vb elnökhelyettese, Katona Sándor, a Hazaiias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára, Papp Gyula, a szegedi megyei jogú városi tanács vb elnökhelyettese, valamint a megyei társadalmi szervezetek több vezetője. Katona Sándor megnyitó szaval után Hantos Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Ezután Török Lászl<J, a megyei tanács vb-elnöke állami kitüntetéseket adott át. Hatan kapták meg az Oktatásügy kiváló dolgozója jelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. A szegedi és a szegedi járási nevelők közül dr. Olasz Sándornét, a szegedi járási könyvtár vezetőjét az olvasómozgalom fellendítésében végzett eredményes munkájáért a Szocialista kultúráért jelvénnyel tüntették ki. Csikós István, a csengelei iskola hivatalsegédje Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült az Iskola otthonossá tételében végzett krniagasió munkájáért. Harmath István, a kisteleki feketehalmi iskola vezetője a tsz-parasztok között végzett tevékenységéért miniszteri dicsérő oklevelet kapott. Az ünnepségen Bíró Lajos, a megyei KISZ-bizottság titkára átadta a KISZ érdemérmet Halácsi Gizella forráskút!, az aranykoszorús KlSZ-jelvényt Tóth József zsombói, a Kiváló ifjúvezetői jelvényt Váradi'Józsefné öttömösi és Dombi László deszki pedagógusoknak. Ezután Búza Imre, 'a Vöröskereszt megyei titkára a Vöröskereszt kiváló dolgozója jelvénnyel tüntette ki Jámbor Gyulánét, dr. Szádcczky Lászlóné, dr. Barna Jánosné szegedi, Fodor Albertnó újszentivóni ós Vigh Mihályné mórahalmi nevelőket. Döme Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője a nevelő- és oktatómunka jobbá tételére hirdetett megyei pályázat legjobbjainak pénzjutalmakat adott át. . Az ünnepségen a megyei pártbizottság nevében Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára köszöntötte a kitüntetett pedagógusokat. Felszólalásában elmondta, hogy a tanúE/érhetetlen vágyak? Kiváló ifjúsági vezetők kitüntetése A pedagógusnap alkalmából a KISZ Csongrád megyei bizottságán tegnup délelőtt kitüntetéseiket adtak át azoknak a Csongrád megyei és szegedi pedagógusoknak, ifjúsági vezetőknek, akik az ifjúsági szervezetekben kiváló munkát végeztek. Az ünnepségen megjelent Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője és Deák Béla, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára is. A KISZ Központi Bizottságának és a úttörőszövetség országos elnökségének kitüntetéseit dr. Lőkös Zoltánné, a Csongrád megyei KISZ-bizottság agit.-prop. titkára adta át a kitüntetetteknek. A szegedi ifjúsági vezetők közül aranykoszorús KlSZ-jelvényt kapott dr. Varga Lajos, a József Attila Tudományegyetem KISZ végrehajtó bizottságának tagja, Erdei Mihály, a Szegedi Tanárképző Főiskola KISZ végrehajtó bizottságának titkára, Szabó G. László, a Vasútforgalmi Technikum KISZ tanácsadó tanára. Kiváló úttörővezetői jelvényt kapott Körmöczi Klára, a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója KormánySíitiintetések Budapesten a parlamentben rendezett pedagógusnapi ünnepségen kormánykitüntetóseket adtak át az oktatónevelő munkában kiemelkedő eredményeket elért tanítóknak, tanároknak, óvónőknek. Az ünnepségen Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke mondott beszédet, majd llku Pál művelődésügyi miniszter átnyújtotta a kiváló tanár, kiváló tanító és kiváló óvónő kitüntetéseket. Szegedről kiváló tamár kitüntetést kapott Somfai László, a Szegedi Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának szakvezető tanára. Kiváló tanító kitüntetést kapott Bödő Erzsébet, a Hámán Kató általáncs iskola tanítónője és Majzik Sándor, a Szegedi Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolájának tanítója. Fogadás a kerületi tanácsoknál Tegnap, szombaton a 12. pedagógusnap alkalmából fogadást rendeztek a kerületi tanacsok. At, I. kerület általános és középiskoláinak élen jaró tanárai, valamint óvónői. nevelői a városi tanácshaza dísztermében jöttek ószsze, ahol Korek Józsefné dr., az I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese köszöntötte az ünnepelteket. s 14 pedagógusnak munkája elismeréséül külföldi utazásra szóló utalványt, 63-nak pedig pénzjutalmat nyújtott át. Lacsán Mihály, a II. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte a kerületi tanács kultúrtermében a meghívott pedagógusokat, s 39 pedagógusnak nyújtott át jutalmat. . A III. kerület élen járó pedagógusai a Gagarin általános iskolában ünnepelték a pedagógusnapot, ahol Vincze Antal, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke köszöntötte őket. 23 pedagógus kapott külföldi jutalornüdülest, valamint pénzjutalmat. lóifjúság munkára való nevelesében jelentős eredmények születtek Csongrád megyében. Dicséret illeti ezért a pedagógusokat. Siklós János elvtárs beszélt a felsőoktatási intézmények megváltozott felvételi rendjével, a származási kategóriák eltörlésével kapcsolatos kérdésekről is. Felhívta a pedagógusok figyelmét, hogy az általános és középiskolákban nyújtsanak az eddiginél több segítséget a termelőmunkában dolgozó szülők gyermekeiknek, hogy azok képességeiket legjobban kibontakoztathassák, s mint kiváló tanulók nyerhessenek felvételt a felsőoktatási intézményekbe. A kitüntetettek nevében dr. Ihász Gábor szakfelügyelő mondott köszönetet, majd úttörő- és KISZ-küldöttség köszöntötte a nevelőket. Egyetemi dolgozók jutalmazása A pedagógus nap alkalmából kedves ünnepség zajlott le szombaton délben a József Attila Tudományegyetemen is. Dr. Antalffy György, az egyetem rektora köszöntötte az egyetem dolgozóit, s közöttük kiváló munkájuk elismeréseként több mint 300 000 forint pénzjutalmat osztott szét. Dr. Antalffy György rektor szombaton fogadást adott a két szegedi általános gyakorló iskola 79 pedagógusa részére is. Rajztanárok kiállítása Szombaton nyílt meg a Csongrád megyei és szegedi rajztanárok kiállítása. A kiállítás anyagát a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti alapja zsűrizte és Winkler László főiskolai tanár rendezte. Megnyitó beszédet Döme Mihály, a Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztály vezetője mondott. A kiállítás a fiatal képzőművészek seregszemléje. Közülük sokan igen komoly fejlődésről tettek bizonyságot. Zomborl László erőteljesen fogalmazott Munkás című portréja a grafikai anyag egyik legkivélóbbja. Stefániái Edit remek kompozíciója, a figurák tömör megfogalmazása egy leszűrt művészetszemlélet előhírnökei. Juhász Klára konstruktív képei nagy energiákat hordoznak. Kovács Margit szép eredménnyel keres új utakat. Papp György igen jól komponált Kapálói színben is mély benyomást hagynak. Szűcs Árpád képei közül a Varjak tetszettek. Komoly hangon szólnak Fodor József Tisza-part, Návai Zsuzsa Csendélet című képei és Veress Mihály linómetszetei is. Tóth Sándor szobrai szépen formáltak, kiegyensúlyozottak, nagyon szép a Tanulmány című fekvő akt. Dorogi Imre Legelésző lovak, Buday Lajos Konstanca és a tenger, Hemmert János Mártélyi strand, Fontos Sándor Tanyaudvar, Ponicsin Ádám Csendélet, Szabó Miklós Borulás, Cs. Pata} Mihály Tisza-part cimű képei éréit alkotások. Dér István H

ajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos dolgokat ma már természetesnek vegyünk, s társadalmunk némely kérdését úgy kezeljük, mintha mindenki előtt világos lenne. Aztán egyszeresek jön a meglepetés, mikor — mint magam is — azt hallom beszélgetés közben: - Ugyan, kérem, ma is csak úgy van, mint abban a régi világban. Vannak, akiknek nagyon jól m egy, autóra, miegymásra lelik, a másik embernek meg alaposan meg kell nézni, hova is tegye a forintját«, Valami ilyesféle szemléletet tükröz az a levél is, amely a minapi postabontás közben akadt a kezembe. Tulajdonképpen kis, napi problémával, a kerékpármegőrzésekkel kapcsolatosan tesz levélírónk benne javaslatot, de a sorok mögött az előbbihez hasonló szemlélet húzódik, miközben ^proletár kerékpárosokról* és luxusautó-tulajdonosokról beszél. Most ne is szóljunk arról, hogy bizonyos körökben ez az autós szemlélet szinte kezd eluralkodóvá válni. Mintha az autótulajdonosi mivolt jelentené a jólét, a boldog élet egyetlen lehetőségét. Egészen világos ennek a nézetnek a szűklátókörűsége, de talán nem baj, ha példaként megmaradunk az autónál, i T

együk fel tehát a kérdést: elérhető-e ma hazánkban mindenki számára az autó? Ezen természetesen azt értjük, hogy elérhető-e mindenki számára valami magasabb, jobb életlehetőség, amit némelyek szemében mintegy az autó szimbolizál. Kár lenne ezt a kérdést az igen és a nem síkjára egyszerűsíteni, bár ha megszorítanának —mondjuk egy ilyen jellegű barkochba játékban — akkor minden habozás nélkül az igent mondanám és nem a tagadással válaszolnék. Mit sem változtat e kérdés megítélésében, hogy ma mégsem jár mindenki autón, sőt belátható időn belül nem is valószínű, hogy azon fog járni. Senki sem állítja ugyanis, hogy ma, a mi rendszerünkben nincsenek különbségek az emberek életkörülményei között. Ma is van különbség, sokszor lényeges is a különböző munkakörökben dolgozó emberek fizetése, megélhetése, anyagi javai között. Bár az is igaz, hogy ezek a különbségek ma már megközelítően sem olyan nagyok, mint a Horthy-korszakban voltak, szinte felbecsülhetetlenül nagy mérvű a nivellálódás folyamata, de valójában mégsem ez lguzán a lényeg A tartalomban van a különbség. A Horthy-korszakban u fényűző, a gondtalan életmódban, a wjólszitaólt* anyagi körülményekben élő családok döntő többsége nem a maga erejéből teremtette meg ezeket az életlehetőségeket, hanem beleszületett abba, kiváltságai, úri előjogai vagy mások kizsákmányolásából szerzett vagyona biztosította ezt számára. Akik munkájukból — akár fizikai, akár szellemi munkájukból — éltek ebben a hazában, azok csak kivételes esetekben vihették valamire. Különösen pedig a kétkezi munka, amikor a nagy munkanélküliség közepette egyáltalán volt, jó ha a betevő falatra szolgált. De hiszen ez ma már igazán közismert! Éppígy közismert az is, hogy kizsákmányolásból, előjogokból senki sem boldogulhat. A boldogulás biztos alapja ma ki-ki becsületes, jól végzett munkája. Ennek alapján viszont szinte határtalanok a boldogulás, a tisztességes érvényesülés lehetőségei. Nyilvánvaló az a mélységes erkölcsi különbség, amely az úrivilágot e tekintetben a mi rendszerünktől, a népi demokratikus rendszertől, a proletárdiktatúrától elválasztja. D

őreség lenne társadalmunkban egyenlősdit követelni, hiszen világos, hogy mindenek előtt lehetőségeknek kell egyenlőknek lenniük az emberek számára, hogy megfelelőképpen kibontakoztathassák képességeiket, tehetségüket, adottságaikat, munkakészségüket, mind a maguk, mind a közösség érdekében. Azt viszont csak rosszindulattal állíthatja bárki is, hogy ez a munkaadta egyenlőség ne lenne meg hazánkban. Jelszóként hat, de igaz, hogy ma mindenki annyit ér nálunk, amennyit dolgozik, akár az esztergapad, a tör az írógép, akár a kutatószoba legyen a munkahelye. A társadalmi megbecsülés egyaránt érinti a munkást és az egyetemi tanárt, a tsz-gazdát vagy mérnököt. Ez a társadalmi megbecsülés anyagiakban ma még talán nem egyformán jut kifejezésre, hiszen sok egyéb körülmény is közrejátszik ebben. NyilvánMegbecsiilik-e az univerzális munkásokat a ruhagyárban ? A gyári emberek jól tudják, mi az, hogy univerzális munkás. Jobban nem is lehetne megmagyarázni ezt a fogalmat, mint Tóth Lajos, a Szegedi Ruhagyár dolgozója tette, a Dél-Magyarországhoz küldött levelében: -Nagyüzemi termelésnél, a szalagrendszerben, a létszám viszonylagos nagyságából adódóan mindig sok a hiányzó, a beteg; a műszaki vezetés, más megoldást nem találván, kénytelen valamelyik ikerreszortról egy dolgozót ideiglenesen a hiányzó helyébe tenni, éspedig azt, aki ügyességénél fogva bárhol megfelelő minőségű munkát képes végesni*. Ez az ember tehát az univerzális munkás. Persze Tóth Lajos nem azért írta levelét, hogy csupán ezt közölje. Hanem -Egyik-másik szaktárs amiatt panaszkodik — mondja a továbbiakban —, hogy, mint jó szakmunkás, sokszor hátrányosabb helyzetbe kerül, mint a kevésbé jó. Az új reszort mennyiségi követelményeinek a szükséges begyakorlottság nélkül eleinte lehetetlen eleget tenni. Az első hetekben csaknem bizonyos, hogy a tervet nem tudja teljesíteni, s emiatt keresete, attól függően, milyen hosszú a helyettesítés időtartama, havi 2— 300 forinttal is csökkenhet.* Ha ez igy van, akkor nem jól bánnak a ruhagyárban a legjobbakkal, az univerzális munkásokkal. Hiszen nem elég az erkölcsi megbecsülés - melynek meglétét a levélíró sem tagadja —, anyagi érdekeltség nélkül senki sem áldozza fel szívesen nyugalmát, megszokott munkakörét. Csaknem negyven, több reszortban is foglalkoztatható munkás található a ruhagyárban. Tóth Lajos is az. ö nem panaszkodik: -Nem a magam érdekében írok, hiszen én személy szerint mind a munkámmal, mind a keresetemmel. meg vagyok elégedve.* De nemigen panaszkodhat a többi »universális* sem, mert a bérjegyzék kimutatja, hogy keresetük éppen 2—300 forinttal haladja meg általában a szalag többi dolgozójának keresetét. Világosan beszél a vállalat bérügyi szabályzata ls. Kimondja, hogy ha az univerzális munkás a terv 70 százalékát teljesíti, akkor már megkapja a teljes munkabért. Igaz, ha hat napnál tovább helyettesít, akkor megszűnik ez a kedvezmény, dehát senkit sem tesznek olyan művelethez, amit nem ismer. Megbecsülik vagy sem a helyettesítő munkásokat a Szegedi Ruhagyárban? Tóth Lajos levele azt tanúsítja, hogy igen, megbecsülik. De jó, ha mégis tisztázódnak az esetleges tévedések. valóan közrejátszik a nagyobb képesség, a lehelseg, •az egyes területeken elengedhetetlen adottságok is, amelyek — el kel] ismernünk — általában az emberekkel veleszületett, bár fejleszthető tulajdonságok. Ugyanakkor fnég talán jelentősebb szerepet játszanak a nagyon ls megszerezhető tényezők,' mint a nagyobb tudás, szakképzettség, szélesebb körű műveltség, szorgalom ós mindezekkel együtt a munka igaz, őszinte szeretete. Minél több van együtt valakiben e íelsoroltakbol, annál jobban érvényesülhet egyéni életében, közéletünkben, előrehaladásában. Ha tetszik: annál közelebb juthat az autóhoz — hogy ezt az inkább hovatovább mosolyognivaló, de mégis kézzel fogható példát vegyük. H

osszú kitérőt jelentene annak leírása, hogy ez alapvető elv miként jut érvényre egész társadalmi berendezésünkben. Azt hiszem azonban eléggé ismeretes is az ösztönző bérezésnek minden munkaterületen nálunk egyre inkább kialakuló gyakorlata, amelybe sajnos csúszhatnak, mint ahogyan csúsznak is, hibák. Ne tévesszen meg senkit az sem, hogy ma még akadnak hol többen, hol kevesebben olyanok is, akik tisztességtelen előnyszerzésekkel, helyenként spekulációval, kapzsi törtctéssel Jutnak — mondjuk autóhoz — érvényesüléshez, az őket megilletőnél nagyobb jövedelemhez, jóléthez. Nem ezekből a jelenségekből kell következtetéseket levonni rendszerünkről, hanem inkább határozottan, a közvélemény és a leleplezés közös erejével kell megakadályoznunk az ilyen, a munka rendszerével ellentétes törekvést, magatartást. Bárhol ls dolgozzunk, legyünk azon, hogy megszűnjenek az Ilyen visszaélések, hibák es a több, a jobb, a színvonalasabb munkát magasabb erkölcsi ée anyagi elismerés kövesse. Talán nem egészen tartozik ide, de friss példaként mégis hadd emlékeztessünk az egyetemi, főiskolai felvételekre vonatkozó új rendeletre. Fényesen tükrözi ez a rendelkezés is kormányzatunk szellemét, amely származásra való tekintet nélkül egyetlen dolgot tart szem előtt: a szorgalommal párosult tudást, amelytől természetesen elválaszthatatlan a rendszerünkhöz való húségben megnyilvánuló tisztesséI ges magatartás. Senkinek ! nincsenek sem ilyen, sem i olyan címen előjogai, az viszont a proletár hatalomból magától értetődően, heIlyesen adódik, hogy egyenlő képességek esetén a jelenleg fizikai munkát végzők, tehát ma munkások, parasz-, tok gyermekei előnyben részesülhessenek az egyéb dolgozó rétegek fiaival, lányaival szemben. S

zoktunk beszélni róla, pártunk VIII. kongresszusának megállapítása alapján, hogy ma a munka az osztályharc egyik legfontosabb területe. Ez vitathatatlan. Dolgozó népünk hatalmát ma légióként acéltudatos termelő, alkotó munkával biztosíthatjuk. Ez népünk, az egész közösség érdeke. S mivel az is tény, hogy a mi rendszerünkben a közösségi érdek mindenkor azonos az egyén érdekével, boldogulásával, így ezúttal is elválaszthatatlan a kettő. A becsülettel végzett munka erősíti hazánkat, erősiti a szocializmus további építését, elősegíti a közös szocialista Jövőt, és mindez nemcsak visszahat, hanem már közvetlenül a napi munkában is gyarapítja az egyént, segíti minden becsületesen dolgozó állampolgárunk boldogulását. Vágyaink eléréséhez egyetlen úton haladhatunk: a tisztességgel, odaadással végzett munka útján, hűséggel ahhoz a rendszerhez, amely hosszú évszázadok után vég. re biztosítani tudta ennek megvalósulását. LÖKÖS ZOLTÁN