Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
Szerda, 1963. június 12. Dél-Magyarország 3 Az Egészségügyi Világszervezet küldöttsége Budapesten Az Egészségügyi Világszervezet küldöttsége kedden megkezdte egyhetes magyarországi programját Reggel dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter fogadta a küldöttséget A vendégek ezután a 2. számú Belgyógyászati Klinikát keresték fel. Délben a Magyar Tudományos Akadémián Rusznyák István, az Akadémia elnöke fogadást adott a küldöttség tiszteletére. a Újjászervezik a kereskedelem társadalmi ellenőrzését Ülést tartott a városi szakmaközi bizottság Tegnap, kedden ülést tartott a Szeged városi Szakmaközi Bizottság. Az értekezlet napirendjén több fontos kérdés szerepelt, mint például a kereskedelmi hálózat társadalmi ellenőrzésének munkája. A vitában részt vett a városi tanács és az Állami Kereskedelmi Felügyelőség képviselője is, és megállapodtak abban, hogy a társadalmi ellenőrzést újHatszázezer tonnás tervtúlteljesítésre készül a szénbányászat Kedden délelőtt ülést tartott a Bányaipari dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Blaha Béla, a szakszervezet főtitkára arról számolt be, hogy a szénbányászat évi termelési tervének időarányos részét az eddig eltelt öt hónap alatt több mint 400 ezer tonnával túlteljesítette. Az idén lényegesen nagyobb szénkészlettel kell felkészülni a télre, mint tavaly. Ezért arra van szükség, hogy a bányák az év hátralevő időszakában körülbelül 600 ezer tonnával, az eddigi 400 ezer tonnás többlettel együtt öszszesen egymillió tonnával túlteljesítsék eredeti széntermelési tervüket. jászervezik, s hatékonyabbá teszik azáltal, hogy a jövőben együttesen kialakított terv szerint végezheti tevékenységét. Az ülés tudomásul vette a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a szakmaközi bizottság előkészületeiről tett jelentést azzal a vizsgálattal kapcsolatban, mely a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásának állásával foglalkozik majd. A vizsgálat célja a helyiipar szolgáltató tevékenységének, a munkásvédelem, az üzemi egészségügy, az oktatás, valamint a lakóterületi kereskedelmi hálózat helyzetének felmérése. A munkabizottságok összesített jelentését együttes ülésen tárgyalja meg augusztusban a városi tanács végrehajtó bizottsága és a szakmaközi bizottság. A társadalmi ünnepek kérdéseinek megtárgyalása után a szakmaközi bizottság öszszeállította a második félévre szóló munkatervét A gondolat szüntelen nnnkálása A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa meghirdette a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának jelszavát, s azóta sokan és sok helyen kóstolgatják ezt a fogalmat: vajon mit jelent, milyen kötelességeket ró ránk, hogyan vigyük végbe a mindennapi munkában? Többen hajlamosak arra, hogy úgy fogják fél, mint a párt központi szerveinek feladatát, hiszen elsősorban eszmei, ideológiai tevékenységről van szó. Mások a szocializmustól idegen nézetek elleni éber figyelemre ós harcra korlátozzák a fogalmat, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen valami divatos jelszónak tekintik, amit bele lehet szőni a felszólalásba, mert jól hangzik, mert hatásos. Természetes dolog ez — vélekednek ismét mások —, része egy nagy történelmi folyamatnak, hiszen a marxizmus eszmei offenzívája immár több mint százesztendős. ez az ideológia azóta él, hat, terjed, s szüntelen támadásban van a burzsoá és kispolgári nézetekkel szemben. Bizonyára arról van tehát szó, hogy toA fiaíalok táborában A stúdiósátorban szorgoskbdók jóvoltából vidám zene árasztja el a mártélyi holt Tisza-ág partjának füzesét A sátorsorok előtt a zöld asztalon pattog a kaucsuklabda, nem sokkal távolabb a füves részen tompa puffanások kíséretében, megállás nélkül száll a háló fölött a röplabda. A háttérben a hatalmas ebédlősátor felől tányér és evőeszköz csörömpölés hallatszik, vízcsobogás zaját hozza a szellő... Az első pillanatban ennyit látni, hallani a hétfő®, csodálatosan szép környezetben megnyüt KISZ megyei vezetőképző táborból. Meg természetesen mindenütt fiatalokat, lányokat, fiúkat, akik nagy ügybuzgalommal járnak-kelnek a salakos utakon, legalább olyan otthonossággal, mintha nem néhány órája, hanem legalább hetek óta élnének itt, az elragadó "•nomád* környezetben. Szegediek mind a százhúszan. Kijöttek ide egy hétre és a tanulás mellett élvezik a tábor örömeit. Tanács Magda, a második kerületi tanács vb dolgozója, Óvári Sándorné, az újszegedi területi KISZ-szervezet vezetőségi tagja a sátor elé telepedve készíti a jegyzeteket, és — természetesen — írja haza a leveleket. Ha jós Zsu zsa és Nagy Erzsi a textilművek oktatási, illetve kultúrfelelősei "-felfedező körútra* indulnak, mások meg Kalmár Ilonának, a ruházati bolt KISZ-titkárának vezetésével a Tisza-partra sietnek megállapítani, hogyan lehetne kijavítani a tábor meglehetősen rozzant, lyukas ladikját Egyszerre azonban a hangszórók hangja gyülekezésre szólít mindenkit. Kezdődik a komoly munka. Salamon István iparitanuló-intézeti tanár, a KISZ Szeged városi bizottságának munkatársa tart előadást a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának irányelveiről, határozatairól. Pillanatok alatt önmaguktól megalakulnak a későbbi tanulócsoportok: az ismerősök már az első előadáson egymás mellett ülnek, így egymást segítve a jegyzetelés is könnyebb. Némethy Gyula, a vízügyi igazgatóság KISZ szervező titkára, Orlovszki Árpád, a cipőgyár és Szokoli Tamás, az SZTKalközpont KISZ vezetői is láthatóan ezzel a céllal telepedtek egy padra. A következő egy-másfél órai időre tehát csendes lesz a tábor. Párkányi Gyula táborvezető — aki szinte már "•hivatásosnak* számít, olyan sok alkalommal irányította különböző ifjúsági táborok munkáját — ezt az időt használja fel a program áttanulmányozására. — Az a cél — mondja —, hogy a KISZ szegedi alapszervezeti vezetői az egyhetes táborozáson segítséget kapjanak további tevékenységükhöz elméletben, de főként a gyakorlatban. Az elméleti oktatás során a KISZ nevelési irányelveit tárgyalják meg alaposan. A gyakorlati tanácsok pedig az eddig tanultak alkalmazására, az ifjúsági szervezetek életének helyes irányítására vonatkoznak. Mindkét cél elérése rendkívül fontos, de az utóbbit egy kicsit mégis jobban az előtérbe helyezném, mert a tapasztalat szerint a gyakorlati tevékenység volt mindig KISZ-vezetőink "-gyengébb pontja*. Mi szolgálja e törekvések valóraválását? Még az a számtalan együttes szórakozás is, amelyekben részük lesz a tábor lakóinak. A tábortűzre készülés rőzsegyűjtéssel, műsor-összeállítással, a sportverseny, a vidám szellemi és ügyességi vetélkedő (az ezzel kapcsolatos elképzeléseket még »titk06*-ként kezelik), végül pedig maga a nagyszabásúnak ígérkező tábortűz. A program nézegetése közben azt mondja dr. Szabó Dezső parancsnokhelyettes: — Rajtunk ezek szerint nem múlik majd, hogy a hivatalos oktatási idő mellett a szórakozások során is tanuljanak, tapasztaljanak a táborozó fiatalok, későbbi munkájuk hasznára. A szegedi KISZ-vezetők pedig — gondolom — ezt válaszolják igyekezetükkel: — Rajtunk sem, majd meglátják!... Weidinger László Készül a jegyzet vagy a levél Szegedre? Ki tudja? A fiúk gondja:, jó lemezeket kiválogatni az ismerkedési estre vábbra is folytatni kell az ideológiai harcot, s ezt tudjuk valamennyien, akik a marxizmus—leninizmus igazságainak szószólóivá váltunk. V oltaképpen ebben is, abban is van igazság, de mindez csak része a nagy eszmei célkitűzésnek. Hiszen sokkal többről van szó, mint ellenséges nézetek leleplezéséről, eszmei legyőzéséről, s még inkább többről, mint az eddigi ideológiai harc folytatásáról. Észre kell vennünk, hogy a párt ezzel a jelszóval valami minőségi újnak a szükségességét fejezte ki, s az sem véletlen, hogy erre éppen napjainkban hívta fel a párttagok, a közvélemény figyelmét. Eddigi harcunkban is óriási szerepe volt az eszmei tevékenységnek, a marxizmus—leninizmus igazságai terjesztésének, de körülményeink miatt mégis kisebb figyelem jutott erre, mint mostanság, amikor már az egész népgazdaság egységes szerkezetű, amikor teljessé váltak a szocializmus építésének gazdasági alapjai. Az események, a változások természetes logikájából következik, hogy miután egy hatalmas gazdasági és politikai csatát megnyertünk, s eközben ideológiai győzelmeket is arattunk, e változásokhoz kell igazítani az emberi tudatot is. Fokozatosan, de teljes céltudatossággal kell kigyomlálnunk a fejekből mindazt, ami a gazdasági szerkezettel, a további anyagi előrehaladással összeférhetetlen, vagy azt akár időlegesen is gátolja. A z eszmei, ideológiai harc teljességét, sokoldalúságát jelenti tehát ez a jelszó, azt, hogy gazdasági és politikai sikereinket, s a további társadalmi munkálkodást eszmeileg is gondosan és teljesen megalapozzuk. Nemcsak a párt ügye tehát az eszmei offenzíva, s egyáltalán nemcsak olyan kötelesség, amelynek csupán intézményes szorgalmazói és formái lennének. Az osztályharc olyan területe ez, amelyen személy szerint is tennivalói vannak minden kommunistának, minden haladó embernek. Nemcsak úgy, hogy fellépünk a társadalmunktól idegen, régről öröklött vagy most beszivárgó antikommunista, antiszocialista nézetek ellen, hanem úgy is, hogy szüntelenül munkáljuk a gondolatot, tudatosítjuk a politikai és gazdasági sikerek eszmei tartalmát, a fejekben egyöntetűen uralkodóvá teszszük a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetet. Szüntelen eszmei munkálkodásról van szó tehát, olyanról, amelyben nincsen megállás, megpihenés. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert a mi ideológiai, eszmei harcunk a régi pártvezetés idején, majd az ellenforradalom eszmei leküzdése miatt sok tekintetben alkalomszerű volt, gyakran csak a nündennapi szükséglethez igazodott. A nacionalizmussal akkor verekedtünk, amikor valahol, valamilyen alkalomból kidugta a fejét. A revizionizmus és a dogmatizmus elleni harc is sokszor öltött úgynevezett kampányjelleget. Sokszor hagytuk, hogy ideológiai tevékenységünket mások irányítsák ránk erőszakolt vitákkal, hogy praktikus, mindennapi célokat szolgáljon csupán. S ókkal több az eszmei offenzíva a napi ideológiai csaták megvívásánál, terjedelmében is, •nlnőségében is. Az a célja, hogy olyan társadalmi közeget teremtsünk, amely végső soron maga teszi lehetetlenné káros és idegen nézetek megkapaszkodását és beszivárgását. Olyan közvéleményt kell teremtenünk, amely megöli a polgári és kispolgári ideológia bacillusait, nem'ad talajt és szuszt ezek apostolainak. Hiszen ha mi csak akkor figyelünk fel ilyen nézetekre és akkor rántunk ellenük kardot, amikor már társadalmunk bizonyos rétegeiben rombolnak, voltaképpen defenzívába húzódunk. Pedig igazságaink ereje éppen az ellenkezőre szólít és kötelez bennünket. Az eszmei offenzíva nemcsak leleplezés, hanem építés is. Nemcsak ellenségeink ellen folyik, hanem önmagunkért is. Belefér ebbe a fogalomba a gondolat szüntelen munkálása is. Az, hogy önmagunkból is, a szocializmus többi hívedből és pártfogólból is vessük ki általa, ami visszahúz. A "-kis* dolgok is megférnek ebben a tartalmas kifejezésben. Az olyanok, mint a tudományos ismeretterjesztés, az új erkölcs és etika oéltudatos építése, vagy a kispolgári önzés, az individualizmus gyoml ásása. L emondtunk az adminisztratív módszerekről, az azokkal elérhető látszatsikerről az olyan eseteket kivéve, amikor nyílt ellenségeskedéssel találkozunk. De szó sincs arról, hogy békésen, egy tető alatt megleszünk az ideológiai konkoly magvetőivel. Hajlandók vagyunk vitatkozni, érvelni, de ennek a vitának a menetét nekünk kell meghatároznunk, s a kezdeményezést is nekünk kell kezünkbe venni. A szocializ* mus poggyászát nyomják ezek a kövek, melyektől tervszerűen meg kell szabadulnunk. Nem ellentámadásokra kéli tehát hagyatkoznunk, hanem meg kell szabnunk az etzmei harc menetrendjét. Volt idő, amikor a munkásmozgalom ellenségei és árulói vitákat akartak kényszeríteni a forradalmárokra, hogy késleltessenek ezzel bizonyos forradalmi akciókat. Az eszmei offenzíva eleve kizárja az ilyen kényszerítés lehetőségeit, mert annak körülményei között az ellenséges nézetek hívei és terjesztői kénytelenek viszszahúzódni, s képtelenek a társadalom erejét lefoglalni, alkotó munkáját és gondolkodását nem tudják megzavarni. Szó sincs az egészséges, alkotó vitaszellem visszaszorításáról! De üyen vitákat természetesen csak a szocializmus eszmei égisze alatt tikunk elképzelni, a nyilvánvaló tisztességes szándék kölcsönös jelenlétével. Az ideológiában is megvert ellenséggel nem sok eszmei vitánk lehet — de barátainkIcai alkalmas időpontban szívesen leülünk, hiszen van közös alapunk a vitára: a szocializmus igenlése, az arra szolgáló közös szándék, hogy összeadjuk okos érveinket és ezek fényében döntsünk. A rra tanítanak bennünket a marxizmus—leninizmus klasszikusai, hogy a társadalmi tudat lassabban változik, mint a gazdasági alap, de ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az eszmei harc, az eszmei munkálkodás a társadalmi tudat fejlődésének kovásza. Az időszerűvé vált frontális eszmei támadás jól szolgálja e kategóriák között az optimális összhang megteremtését. S ebben a folyamatban mérhetó az eszmei offenzíva igazi fontossága és jelentősége: amit elértünk a gazdaságban és a politikában, azt minden eddiginél erőteljesebben és hatásosabban konszolidáljuk a fejekben is! SZ. SIMON ISTVÁN Megkezdődött az országos anyagmozgatási konferencia (Somogyi Karoly.né felvételei) Meg kellene javítani a ladikot... , de hogyan? Kedden reggel a Technika Házában kezdődött meg a Gépipari Tudományos Egyesülte második országos anyagmozgatási konferenciája. A kétnapos konferenciát, .amelyen több mint 400 hazai és 5 külföldi — lengyel és német — szakember vesz részt, Philip Miklós gépészmérnök, a MTESZ főtitkárhelyettese, a rendező egyesület elnökségi tagja nyitotta meg.