Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

Vasárnap. 1963. jdnlu5 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Készül a komlói bányászemlékmű m i:'5 Ifj. Szabó István szobrászművész 2,60 méter nagyságú bá­nyászemlékmüve kerül Komlóra, a Petőfi térre. Az emlék­müvet a bányásznapon leplezik le. A művész Oláh Gábor rró mellszobrát is mintázza. A képen: Utolsó simítások a szobron, bronzba öntés előtt. Drótkötélpálya a Muszala csúcsához A Balkán-feLsziget legma­gasabb csúcsa Bulgáriában, a Rila hegységben található. A fekete-tengeri üdülőtelepek után Bulgária egyik, külföl­diek által leglátogatottabb helye a festői szépségű Rila hegység és annak legmaga­sabb pontja, a néhány mé­ter hiján 3000 méter magas Muszala-csúcs. A csúcsot és környékét, ahol az ősz kezde­tétől a nyár közepéig hótaka­ró borítja a tájat, évenként több mint. 30 000 külföldi és bolgár turista keresi fel, no­ha megközelítése igen hosszú és fárasztó gyaloglást kíván. Bulgária ezen idegenforgal­mi érdekessége látogatottsá­gának növelései céljából nagy­arányú tervet dolgoztak ki, amely a csúcs gyors és ké­nyelmes elérését és a turisták kényelmes pihenését szolgál­ja. A tervek szerint a csúcs­hoz több kilométer hosszú drótkötélpályát építenek, amelyen két irányban 35—45 személyes gondolák közleked­nek majd. Forráskút mai arca Forráskút mai arculatát kulturális életéből is meg­ismerhetjük. Különösen ami­óta új művelődési otthonnal is rendelkezik. A kultúra, a művelődés lelkes terjesztői itt is a pedagógusok. Kálmán Fe­renc fiatal pedagógus Pusz­tamérgesről települt át For­ráskút ra, hogy gazdája, igaz­gatója legyen a művelődési otthonnak. Innen, ebből az otthonból sugárzik ki a szel­lem. itt összpontosul a mű­velődés megannyi útvonala, a könyvtár, a klubfoglalko­zások, a KISZ-esek műked­velő csoportja, a szabás-var­rás tanfolyam, a TIT isme­retterjesztő munkája, az al­kalmi rendezvények sora, és itt tart időnként tájelőadást a Szegedi Nemzeti Szín­ház is. Hódit a tv Legnépszerűbb itt is a tv, amelyet esténként körülül­nek kicsik és nagyok, öregek és fiatalok egyaránt. A tv forradalmi hatását ugyan még nem lehet lemérni itt sem, de az már bizonyos, hogy rohamléptekkel viszi előre a falut a még nagyobb világosság . felé. A művelő­dési otthonon kívül a köz­ségben 10—12 ház tetején ágaskodnak már tv-anten­nák. S ez nemcsak kulturá­lis, hanem gazdasági ténye­ző is, miként a község la­kóinak személygépkocsi-állo­mánya is az. A motorkerék­pár ugyanis már nem mérv­adó. megszokott, mindennapi jelenség, hogy abból több van. Magánautót 28-at tarta­nak itt nyilván. Van a kör­zeti orvosnak és az állator­vosnak, egy ipari munkás­nak és két kisipari szövet­kezeti dolgozónak. A többi gépkocsi tsz-parasztoké. S a város és a falu közötti vi­szonylagos távolságot nem­csak a tv, hanem ez a 28 gépkocsi is lerövidíti. S ha ehhez hozzávesszük a rend­szeres autóbuszjáratot, akkor a távolság méginkább fogy a nagyobb tömegek előnyére is. Tavaly például a Szegedi Szabadtéri Játékok előadá­saira százszámra utaztak in­nen az emberek, autóbusszal vagy saját járművükön. A művelődés lelkes terjesztői szóltunk, hogy ők a műve­lődés lelkes terjesztői itt is. S ez általában így is van, teljes egészében azonban más a kép. A bel- és kül­területi iskola együttes tan­testületének a száma 17. Eb­ből nyolc a kijáró pedagó­gusok száma Szegedről és Kiskundorozsmáról. Tanítás előtt jönnek és tanítás után mennék. Pár órahosszáig él­nek csak a faluval, ponto­sabban négy fal közt a gye­rekekkel. A falu társadalmi és kulturális életében azok vesznek részt — a kijárok helyett is —. akik itt lak­nak. S ez nemcsak Forráskút problémája. A szegedi járás közelebbi és távolabbi isko­láiba nap mint nap 150 pe­dagógus jár ki tanítani Sze­gedről. S több mint a fele minden évben kérvényezi, hogy bekerüljön a városba. Most a tanítási év második felében 80-an adták be áthe­lyezési kérvényüket a járási tanács művelődési osztályá­hoz. Szegedre kérik magu­kat. Harmincan járáson be­lül kérik áthelyezésüket, ket­ten má® megyébe. S ezen­kívül Csongrád megye kü­lönböző területéről 125-en szeretnék magukat Szegedre helyeztetni. Ha ez nem le­hetséges, akkor a városhoz közelebb. De maradjunk mo6t csak Forráskútnál. A nyolc ott élő pedagógusból hárman külterületen laknak, a falu­hoz öt kilométeren belül, például Honti Dezső és fe­lesége. Az idős házaspár so­sem szakadt el a falutól. Semmilyen jeles rendezvény­ről, társadalmi, kulturális megmozdulásról nem marad­tak még el, s emellett a ma­gúk portáján is eredménye­sen dolgoznak. A faluban tanító Tóth János igazgató­helyettes és tanácstag vi­szont elmaradozik a tanács­ülésekről, ahol pedig számí­tanának tudására, fiatalsá­gára. Igaz, hogy jól ellátja igazgatóhelyettesi teendőit és tanít, és emellett a Szegedi Tanárképző Főiskola másod­éves levelező hallgatója. íme az értelmiség két pólusa, az idős és a fiatal — két vég­lete ez a faluhoz való tar­tozásnak. Továbbképző — szakmunkásképző A falu értelmiségének na­gyobb részét a pedagógusok p^ iskola igazgatója, Szán­alkotják, akikről fentebb úgy tó Lőrinc, heti nyolc kötelező elkerülhetetlenek. De most már min­den rendben van. — A törvény, az törvény. De ki ez az asszony, kapitány? S miért szólít­ja öt Madonnának? — Madonna története valóságos re­gény. Madonnát Olgának hívják. Pék­üzletben dolgozik. Egyébként elmond­hatom, miért neveztük el őt Madon­nanak, miért segítünk neki, miért gyakorolunk védnökséget gyermekei fölött. Érdekli? — Természetesen. — Gyújtson rá. Rövidre fogom a mondókámat. olyan lesz, akárv a jegy­zőkönyv. Rágyújtottunk. A kapitány arcát a cigarettafüst egy pillanatra eltakarta. — A háború után történt. Városunk tele volt különféle batyuzókkal, üzér­kedőkkel. feketézőkkel. A rendőrség alig győzte a munkát. En akkor ügye­letesként dolgoztam ugyanezen a ka­pitányságon, s magamról tudom, mi­lyen undorító üzérekkel bíbelődni. Egyszer beállít hozzám az egyik rendőr: — Elkaptam egy üzérkedő nőt. a bazárban. Nagyon ellenszenves, illet­len képeket árusít. Egész tömeg ve­rődött körülötte össze, a képeit 25 rubeljével elkapkodták. Sőt, még di­csérték is, hogy micsoda műalkotás! Megnéztem egy képet, és elámultam. Félmeztelen nőszemélyt ábrázolt, kis­gyermekkel a karján, fölötte pedig an­gyalok meg valamiféle szentek. Af­féle vallási butítás, ópium! — Mi az. letartóztattad őt? — Behoztam a képeivel együtt. — Hívjad csak be! S lám. benyit hozzám az asszony. Benyit, hátratett kézzel, merész te­kintettel, feszítve. Abban az időben még 22 éves sem volt, s ma sem mondaná többnek 27-nél. Nem öreg­szik, bár nehezen él. Nos, hát benyit, s nyomban támadni kezd: — Üzérkedőt foglak! Szélhámost! Ó, a sült halak! — Ne kiabáljon, várjon egy per­cet.. . Üljön le és beszéljen nyugod­tan. Miért árul illetlen képeket? ön rontja az emberek erkölcsét. Ezért elítélik! Az asszony kacagásban tört ki, s háta mögül az asztalra tett egy ké­pet: — Nézze, ezt árusítom. Tudtam, hogy csak sült halakkal találkozom a rendörségen. A képre néztem, s szégyenemben elpirultam. Rafael Sixtusi Madonná­jának mása feküdt előttem. S milyen remek kópia! Nem vagyok túlságosan járatos a festészetben, de Rafaelt, Repint vagy Rembrandtot megisme­rem. A Sixtusi Madonna reproduk­cióira né ismernék rá? — Nos, maga készíti e kópiákat? — Ez reprodukció. Reprodukciókat vásárolok a klasszikus festményekről és otthon kidolgozom őket. Sajátos módszerrel. — Milyen eljárással? — Ez az éri titkom. Városunkban senki sem tud reprodukciókat kidol­gozni. — Szabadalma van? — Néni is akarom, hogy legyen! Nem vagyok kézműves. Szabad idő­ben foglalkozom a reprodukciókkal, kenyeret keresek vele. Nekem élnem kell. Nem vagyok kontár, s ez se nem pornográfia, se nem giccs. Ma­donnáimat bármely házban megta­lálhatod. Az emberek köszönetet mon­danak érte, ti meg azzal jöttök, hogy illetlen. Nektek Rafael — ópium! In­kább a valódi üzéreket csípnétek el. Szájtátiak ... Ekkor bosszantó hibát követtem el: megsértődtem. El kellett volna en­gednem fülem mellett a szavait, de én megsértődtem. — Miért szidja a rendőrséget? Száj­tátiaknak, sült halaknak titulál min­ket. Ni csak, a Madonna! Takarod­jék a képeivel és ne feledje: ha új­ból megjelenik a bazárban, akkor másként fogunk beszélni. Másnap a rendőr jelenti: — Megint elkaptam a Madonnát. Egy csomó festményt hozott, és áru­sítja a bazárban. El akartam venni töle, de vásárlóival együtt nekem rontott. — Menj el a lakására, szedd össze a festményeket, a festékeket, s végy fel jegyzőkönyvet. Két óra múlva ismét megjelent a rendőr. — Jártál Madonnánál? — Igenis! — Sok ilyen festménye van? — Több mint egy zsákra való. Húsz darab teljesen kész, s egy nagy cso­mót még nem fejezett be. — összeszedted? — Mit szedtem volna össze? — Hát a festményeket. Felvetted a j egyzőköny vet ? — Semmit sem szedtem össze, jegyzőkönyvet pedig nem vehetek fel, mert négy apró gyermeke van. Egy rozoga viskóban lakik velük. Nappal elárusít a péküzletben, éjszakánként meg képeket mázol. Ncgy gyerekről gondoskodik, ami nem kis dolog! — Ujja köré csavart téged ez a Madonna. Honnan lennének gyere­kei? Méghozzá négy? Az ő korában négy gyerek! Honnan? — Egyáltalán nem csavart az ujja köré. Madonnának fogadott gyerme­kei vannak. Elesett frontharcosok ár­váit vette magához. Segítenünk kell neki. Célzást tettem a gyermekott­honra. de erre elküldött a fenébe ... A kapitány eloltotta cigarettáját és befejezte a történetet: — Nos, így kezdődött barátságunk Madonnával. A rendőrörs már né­hány esztendeje védnökséget gyako­rol gyermekei felett. Madonnát elhe­lyeztük egy üzemben, lakást szerez­tünk neki. ö a mi legjobb segédrend­őrünk. De a Madonna név rajta ra­gadt. Talán illik is rá. Borkától hazatérőben megkérdez­tem: — Miért avatkoztál bele ebbe a dologba? A kabátod eltépték, az ál­lad felvérezték a huligánok. Honnan volt hozzá merszed? — Papa, de hiszen te magad be­széltél a bátorságról, a keménység­ről, a maradványok elleni harcról — felelte a gyerek. — Most pedig sze­memre veted? A sovány, esetlen kamaszra néztem és így válaszoltam: — Egy null, a javadra... Fordította: DOSEK LAJOS óra helyett 17 órában tanít. Valakit mindig helyettesíte­nek hosszabb időn át. Hóna­pok óta most hármat. Az igazgató nem panaszképpen mondta ezt. Inkább arról pa­naszkodott, hogy nem látja értelmét a továbbképző is­kolának. Zsákutcába viszi a gyerekeket, mert csak to­vább képez, már megszerzett tudásanyagot ismételtet, de nem képez semmire. Az igazgató a gyerekek szülei­vel érez, amikor ezt mondja: "A továbbképző iskolát ösz­sze kellene kötni valamilyen formában a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel*. Jelenleg 40—45 leány és fiú jár továbbképző iskolá­ba. Számosan közülük szíve­sen leszerződnének mező­gazdasági tanulónak a hely­beli Rózsa Ferenc és az Ezüstkalász Tsz-be. A tsz-ek azonban nem kapkodnak ér­tük. Szívesebben alkalmaz­zák őket idénymunkára, mert azzal nem jár a fiata­lokkal szemben semmiféle kötelezettség. "Akkor viszont kössenek e fiúkkal és lá­nyokkal a tsz-eink szerző­dést napi 6 órás foglalkoz­tatásra. mert ezek a gyere­kek dolgozni akarnak, hasz­nos munkában szeretnék magukat hinni« — mondta az igazgató. S Szántó Lő­rinc gondja egyformán az emberé és a pedagógusé, mi­ként az is, hogy a tantestü­letből a nyolc kijáró peda­gógus közül négyen kérték most áthelyezésüket Sze­gedre. Nincs pedagóguslakás Indokaik elfogadhatóak. T. P.-nének kisgyermeke van, férje Szegeden dolgozik, s a lakásuk is ott van. R. M.-nő­nél hasonló a helyzet. Ha T. P.-né kérését nem telje­sítik, akkor a tanév végén kikéri a munkakönyvét és más állást keres Szegeden. A tantestületből Sz. S.-né ki­költözne Szegedről Forrás­kútra, bár a városban saját házuk van. Az igazgató is nagyon örülne S'z. S.-né ki­költözésének. mert nagyon jó munkaerő, orosz, magyar és történelem szakos. La­kást azonban Forráskút nem tud adni. Szántó Lőrinc igazgató el­mondta, hogy 1954-ben és 1960-ban kaptak részben új, részben felújított lakást For­ráskúton a pedagógusok. Je­lenleg hat pedagóguslakás van itt, de lehetne több is. Két további pedagóguslakás­ban ugyanis mások laknak. Ha volna elegendő pedagó­guslakás Forráskúton is, akkor nem lenne égetően el­sőrendű kérdés egyiknek­másiknak a visszaáramlás Szegedre. Van, aki a pályát ezért kényszerül felcserélni más állással, mert Szeged­hez köti a lakás, férje vagy felesége állása, s nem utol­sósorban egy vagy több kis­gyerek, avagy beteg, segít­ségre, gyámolításra szoruló szülő vagy nagyszülő. Mások viszont úgy gondolkoznak, hogy keresnek bár segéd­munkásként kevesebbet, még­is csak a város miliőjében élnek, s nem kell hosszú ki­lométereken át vonatozniuk, vagy autóbuszon rázatni ma­gukat kora reggel és késő délután, netán estébe nyúl­va is. A szocialista alapra már lehet építeni Nem kis gondok ezek, kü­lönösen akkor nem, amikor tudjuk, hogy az állam óriási erőfeszítéseket tesz éppen napjainkban, hogy minél több jól képzett pedagógust adjon az iskoláknak falura is. A pályakezdés után vi­szont sokan lemorzsolódnak az elégtelen falusi lakásvi­szonyok miatt. A falunak pe­dig meg kell kötnie az új pe­dagógusokat, általában az új értelmiségieket, az orvosokat éppúgy, mint a mezőgazdá­szokat. Ennek a rétegnek az odaadó, lelkes munkája nél­külözhetetlen ma már a fa­lun, és Forráskúton is. A szocialista alapra most már falun is lehet építeni, és sok­kal gyorsabban, mint eddig. Nem elégséges ma már csak szakismeret és világné­zeti kérdéseket tárgyaló elő­adásokat nyújtani a TIT ke­retében. beszélni a tudatfor­málásról. az ember átalaku­lásáról, bemutatni és meg­honosítani a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés korszerű nagyüzemi módszereit, ha például éppen Forráskút ese­tében a tsz-ek mezőgazdá­szai is csak kijárnak dolgoz­ni a városból. A Rózsa Fe­renc Tsz-be Lázár István, az Ezüstkalászba Szemes Dezső és Sándor Tibor kertész. Igaz, hogy hétfőtől szombatig kint élnek a községben, de mennyire más lenne, ha a községet egészen a maguké­nak éreznék, .örömét épp­úgy, mint gondját. Mégis fejlődik a falu A falu. Forráskút ettől függetlenül is fejlődik. Az idén építenek egy 50 férőhe­lyes óvodát. Teljes berende­zéssel együtt 800 ezer forin­tot költenek rá. Jövőre ter­vezik egy korszerű postahi­vatal megépítését a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium segítségével. . Százezer forinttal járul hozzá a köz­ségi tanács MÁV autóbusz­váró építéséhez. Üllés és Vi­déke Földművesszövetkezet pedig egy önkiszolgáló élel­miszer-üzletházat építtet For­ráskúton. A költségek fede­zésének 20 százalékát vállal­ta a község: százezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. A tanácsházát pedig most bővítik majd: anyakönyvi hivatalt és ízlé­ses házasságkötő termet, va­lamint irattárat "ragaszta­nak* az épülethez, amely már kicsi lett a község min­dennapi életéhez. Ez a néhány tény is amel­lett szól, hogy az általános fejlődés menetében több gondot kell fordítani a falu új értelmiségének megbecsü­lésére, hogy magukénak érez­zék a községet éppúgy, mint a várost, hiszen a köztük le­vő távolságot, a kilométere­ket nap mint nap lerövidit­jük a közlekedési hálózat fej­lesztésével. A tényleges, a szellemi távolságot és kultu­rális különbséget viszont csak ezután hozzuk egymás­hoz közelebb. Lödi Ferenc Rekordtermés ígérkezik szőlőből A múlt hetek során sikere­sen befejeződött a szőlő vi­rágzása, vagy amint a ter­melők mondják: kötése. Ügy látszik, amit a szigorú tél el­vett tőlünk a gyümölcster­mesztésben. azt a kedvező május igyekezett pótolni a szőlőkben. Király István, a Csongrád vidéki Állami Pin­cegazdaság igazgató-főmér­nöke mondotta el: — A most ígérkező rekord szőlőterméshez hasonló, öt évvel ezelőtt, 1958-ban volt utoljára, amikor már úgy látszott, hogy a szegedi be­tonozott fürdőmedencékben is mustot kell tárolni. 1958­ban a megye szokásos 13—14 mázsás holdankénti átlagá­val szemben 17,5 mázsáig emelkedett a szőlőtermés. Ha az időjárás a nyáron is min­dig ilyen kedvező lesz, idei termésünk a holdankénti 18 mázsót is könnyen megha­ladhatja. Természetesen a szüretig még sok elemi csa­pásnak van kitéve a termés. A tavaszra azonban nem pa­naszkodhatunk. A májusi esők hasznossá­guk mellett komoly pero­noszpóraveszélyt is hoztak magukkal. A jó termés vé­delmében most minden tő­lük telhetőt el kell követ­niök a szőlőtermesztő gaz­daságoknak, hiszen sok mil­liót érő terméstöbblet meg­óvásáról van szó. A téli fa­gyok csak a lugasos művelé­sű csemegeszőlőkben hagy­ták hátra nyomukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom