Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

Csütörtök, 1983. júnins 20. DÉL-MAGYARORSZÁG „Támogattuk a spanyol nép harcát!" izzó hangulatú tiltakozó gyűlés a KPVDSZ művelődési otthonában Már a hirdetett kezdési idő előtt bené­pesült tegnap, szerdán este a KPVDSZ mű­velődési otthonának nagyterme, ahol a Ha­zafias Népfront I. kerületi bizottsága tilta­kozó gyűlést rendezett. Hat óra után né­hány perccel Ceglédi Lajos, a művelődési otthon igazgatója nyitotta meg a gyűlé6t, majd Balogh József, az I. kerületi tanács pénzügyi osztályának vezetője tartott be­szédet. Meleg szavakkal szólt a spanyol nép fasizmus elleni küzdelméről, szenvedé­lyes szabadságszeretetéről. Elmondotta, hogy a világ népei egy emberként mozdul­tak meg Julián Grimau spanyol szabad­ságharcos megmentéséért. A spanyol vérbí­rák azonban kivégezték. Ezután Csanádi Józsefné, a 28-as válasz­tókörzet tanácstagja szólalt fel, s mint kör­zetének képviselője, kifejezte együttérzését a spanyol nép harcával. A választók nevé­ben kérte, küldjenek táviratot, melyben szolidaritásukat fejezik ki a spanyol nép iránt Javaslatát egyhangúan megszavazták. A gyűlés után színvonalas műsor követ­kezett. A Bartók Béla kórus spanyol dalo­kat adott elő, az Iradalmi Színpad fiataljai versekkel szórakoztatták a megjelenteket. Párma operaházának igazgatója Szegeden •Margaret Tynesre és Luigi Ottolinire, a tavalyi szabad­téri játékok Aida-előadásá­nak főszereplőire élénken emlékszik még a szegedi kö­zönség. A játékok igazgató­ságának vendége is öröm­mel látta viszont fényképü­ket az albumban, mivel mindkettőjüket jól ismeri: a pármai operában énekeltek az idei évadban. A vendég, akit Csikós Ferenc, a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára, valamint Ko­vács János, a szabadtéri já­tékok helyettes igazgatója fogadott, Giuseppe Negtt, a pármai operaház igazgatója, tegnap, szerdán Búzás Fe­rencnek, a Kulturális Kap­csolatok Intézete osztályve­zető-helyettesének társaságá­ban látogatott Szegedre. Giuseppe Negrl harmad­szor jár Magyarországon. Mostani utazásának célja az volt, hogy a pármai opera­társulat számára fellépési lehetőségeket keressen. Meg­tekintette a szabadtéri já­tékok színhelyét is, és nagy elismeréssel nyilatkozott ró­la. Párma az olaszországi Verdi-kultusz központja, hi­szen 150 évvel ezelőtt a vá­ros közelében született a híres zeneköltő. Az opera­együttes repertoárjában szin­te valamennyi Verdi-mű sze­repel, többek között a ma­gyarországi színpadon még sohasem játszott Requiem is. A megbeszélésen szóba ke­rült, hogy a pármai opera­társulat szívesen fellépne a szegedi szabadtári játékokon, amennyiben a később sorra­kerülő tárgyalások meg fe­lelő megegyezésre vezetnek. A csillagok világa felé &<vta Otetlun AatcMánall éufvututóitUa pzekben a napokban Va- Moszkvában. A Kreml falá­lentyina Tyereskova, ban helyezték el hamvait, az első űrrepülőnöt ünnepli Clara Zetkin neve össze^ a világ, aki hősi tettével iga- forrt a nőmozgalom történe­zolta, hogy a nők nemcsak tével. Alakja ma is él, hi­egyenjogúak, hanem minden szén harca, melynek életét tekintetben egyenrangú tár- gaentelte, nem volt hiába­sai is a férfiaknak. Clara Zetkin, a nagy német forra­dalmár életének jó részét még arra áldozta, hogy a dolgozó nok számára kikö­vetelje az alapvető emberi és munkajogokat Élete, mint annyi forra­dalmáré, küzdelmekkel, meg­próbáltatásokkal volt tele. Emigrációjának súlyos évei­ben részt vett a II. Interna­cionálé megszervezésében, s az első világháború kitöré­séig munkájában is. Már 1890-től kezdve — amikor visszatérhetett Németország­ba — a nőmozgalom irányí­tásában tevékenykedett, 25 éven át szerkesztette a né­met munkásnők szociálde­mokrata újságját. 1907-ben kezdeményezésére hívták össze az első nemzetközi nő­kongresszust, 1910 óta az ő javaslatára ünneplik világ­szerte a nemzetközi nőnapot Részt vett a híres Spar­tacus Szöveteégben, Rosa Luxenburg és Kari Liebck­necht hűséges harcostársa volt. A Német Kommunista Pártnak megalakulásától fogva szervezője, 1921-től a Komintern tagja, a nemzet­közi nőszervezet titkárságá­nak vezetője. Lenin igen nagyra értékelte széles körű tevékenységét Többször járt a fiatal szovjet államban, 1933-ban, ma harminc éve, június 20-án halt meg nem való: Valentyina Tyereskova, a szovjet űrhajóslány pél­dázza, hogy a szocializmus­ban a nők munkáját meg­becsülik, s megnyílt már számukra a csillagok vi­lága is. Igazi kézfogással ok éves szép szokás, végzős hallgatójából 62 sze- rad sokáig, talán évekig, ta­szinte már hagyó- gedi, de már lótni, hogy en- Ián tovább is. mány néhány szegedi nél többen szeretnének Sze- Az első munkanap élmé­vállalatnál, hivatalban, hogy geden maradni. Szóval sokan nyei, benyomásai tehát nagy az iskolai év után, amikor jelennek meg a most kö­munkára jelentkeznek az új dolgozók, az első munkana­pon meleg baráti szóval, kézfogással köszöntik az if­júmunkásokat, technikuso­kat, mérnököket, iskoláink­ban a kezdő pedagógusokat, hatásúak lehetnek egy egész életre. Vagy így, vagy úgy kezdete, elinditója lehet az igazi baráti kézfogós egy új munkáséletnek, értelmiségi pályanak. Nem véletlen, hogy a legmaradandóbbak az ifjúkori benyomások, él­vetkező hetekben, hónapok­ban először az új élet küszö­bén, a gyár, a hivatal kapu­jában. A z iskolai vizsgák után belépve a gyárkapun, vizsgára jönnek a hivatalokban a tisztviselő- fiatalok, az élet, a gyakorlat mények az ember életében, ket. Néhány hét múlva Szé- vizsgájára. Ilyenkor nagy geden ismét több száz fiatal szükségük van a baráti szó­lépi át első munkahelye kü- ra. az jgazi kézfogásra. Le­szöbét kíváncsisággal, vágy- het fogadni őket szép fel­gyal, izgalommal és remény- irattal, gyűléssel, ünnepi be­nyel, telve a tenniakarás széddel, vagy köszönni ne­sürgető türelmetlenségével, kik csendes jónapottal. A s tegyük hozzá, érzékeny- feliratokból — ez a köszö­séggel is. nés könnyebb fajtája M agunk életéből, dolgos életünk első lépései­ből tudjuk: nem köny­nyű az átmenet a gyermek­korból, a diákkorból az élet­hivatás világába. Ezért a munkábalépés alkalmával minden felnőtt felelőssége Az idén több mint ezren ©«*leg megmaradna bennük 3f°ffal ^^^ Wníp egy-egy sablonos, vagy ke- "f ^ tegnap tesznek szakmunkásvizsgát ^^pon~ndaV^ £ városunkban. Kilencszázán szédből néhány sebtiben fel­itt akarnak elhelyezkedni. A jegyzet gondolat. A csendes gimnáziumban 476-an végez- jónapottól talán egy kis me­nek, előreláthatóan csak alig legség. De az idősebb nem­többen, mint százan jutnak zedék, a törzsgárda igazi tovább egyetemekre. Az ipa- kézfogásából, baráti szavai­ri technikumokban 372-en bél, amelyből érezni lehet, fejezik be tanulmányaikat, s hogy a fiatalok mellé állnak egy részük szintén Szegeden a tapasztalt társak, kollégák, marad. Csupán a Vasútfor- a párt- és szakszervezeti ve­galmi Technikum növendé- zetők, s rájuk mindig szá­kéi kerülnek el az ország míthatnak, — az ilyen fo­más városaiba, falvaiba. A gadtatás élménye maradan­Közgazdasági Technikum 93 dó lesz. Ez az érzés megma­Adósság — semmiért A jó múltkoriban beleesett a nyavalya a televíziómba. Gyorsan hívtam hát a Szege­di Elektromos Ktsz embere­it. Szombat déli 12 óra is el­múlt, siettek nagyon a sze­relők. Én pedig boldog^ vol­tam, hogy rendbe jött a tö­rött kip és újra működik a késxülék. Még örültem is, hogy borravalót adhattam. Csakhogy az én szerelőim a szomszéd utcácska sarkáig sem juthattak még, amikora szerkezet ismét felmondta a szolgálatot. Szürke, fekete, kusza, remegő csíkok vigyo­rogtak a képernyőről. Futot­tam a szerelők után, ők azonban épp akkor tűntek el a közeli Lenin körút forga­tagában, amikor kiértem a kapun. Mit tehettem? Hétfőn reg­gel már nyitáskor újra ott voltam a ktsz előtt s meg­tisztelve éreztem magam, hogy „még ma rend ben lesz a dolog". Napokkal később két szám­lát hozott a posta. Az egyik 44 forint, a másik pedig 210 forint megfizetésére kötele­zett. A nagyobb tételt, az utolsót gyorsan, frissen ren­deztem is, de a 44 forintért én tulajdonképpen semmit sem kaptam. A munkafelíró fiatalember, amolyan diszpé­cser-féle, igy magyarázta meg: fizessem ki csak szépen a másik cehet ie, hiszen ott voltak a szerelők. Arról már igazán nem tehetnek, hogy nem sikerült. Ha nem fizet — fenyegetett —, akkor majd a bírósággal intéztetjük el az ügyet. Azóta már kaptam is felszólítást, kettőt. Cs. J. BELENÉZTÜNK A PAPRIKÁSOK LEVESES FAZEKÁBA iiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiitiatittiiiiiiiTiiiiiiiiEiiiiiitiiiiixivitiriuiiiiiiitiitiitiiiiititiiiiiiiiiitiifiitiiiiiiiiiiiiffiiiiffiitviirrii Tiniiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitviiiii — Mi fő a fazékban, mi gépek körül. Férfi alig akad legyen a szállítás, s máris vi­lesz a mai menü? — ezael a egy-kettő. Ügy látszik a heti a kereskedelem. És viszi kérdéssel nyitottunk be a nagybani főzést is asszony- is. Az idén már eddig el­Szegedi Paprikafeldolgozó munkának tartják a vállalat­Vállalat konyhájába. A vá- nál. Pedig milyen kevés kö­lasz tömören így hangzott: ze van az itteni módszernek — Ami tegnap és ami hol- a házikoszt főzéséhez, nap De szeretnénk már mást is főzni. Sava, borsa A vállalati -étlap*, helye­sebben a gyártási program Azt hiszem, itt kell kezde­szállítottak 13 millió adag le­vest. Őszintén szólva a leves­főzésből vajmi keveset lát­tam. Számomra a recept sem mondott sokat, de a leves íz­lett, ezt mondhatom, mart megkínáltak rizseshússal ls. rán. Nagyban is asszonymunka Az ismerősök — az asszony­szerint a mai menü zöldség- ni a beszámolót, pontosabban Ügy érzem, nem vagyok il­leves és rizseshús. A levest a gyártási titkok leírását A letékes szakmai véleményt időnként felváltja a hús- és leVesgyártás lényegében úgy mondani az ügyben mert a gulyásleves, de a második .„ , , csak laikus fogyasztója va­fogás úgy látszik, egyedüli kezdodlk' h°Sy a vallalat a g^ az ételeknek és nem gyártmány, másszóval nincs termelőszövetkezettől vagy a szakembere. De lássuk mit több köret a vállalat raktá- MÉK-től vásárol zöldséget, mond Túrós Emil szakács, burgonyát, hagymát. A tész- aki nem is olyan régen arany­tagyárból csipetkét, tarho- érmet nyert Angliában, íz­nyát, a vágóiadról húst. Az- letes készítményeivel, tán szerez be sertés- és ba­romfizsírt, a FüszÉRT-tói \z aranyérmes szakács . sokféle ízesítőt, természete- , , ... népségre gondolok itt — már sen paprika kivételével, mert Kostolója régóta tüzelnek, hogy ne csak annak itt a gyárja. A zöld- , , , írjak a Paprikafeldolgozó ségfélét mossák, tisztogatják, ~ A gulyás lzf nagyon Vállalat levespor készltmé- feldarabolják és szárítják, a •"&™4?1 "'P0?- A szegedi es nyeiről, hanem nézzem is mór húst előbb megfőzik, a levét al*°ldl gulyáslevest igaz, hogy meg egyszer közelebbről, ho- sűrítik, majd a húst megszá- z°lds«g?fl kes«tlk> mmt gyan csinálják, mert igen so- rftják, egy későbbi művelet- ahogy lU gyártják, de szerin­kan dicsérik, s biztosan van tel összevegyítik a tésztával, ,te™ azigazigulyasbanem valami szakmai, gyártási tit- az ízesítőkkel, tehát a recept kel1 ^í^f- A rizses husbol kuk. szerint megadják a savát, -clkket lohet, l,cfnal"i­Első ami szembetűnik a borsát. Majd egy ügyes ma- Meg ízletesebb lehetne, ha nagy konyhán, a levesporké- sina tasakokba tölti a gusztu- kockara vágott zöldséget is szító üzemrészben, hogy se- sos keveréket. Ezután még tennenek bele. regnyi szegedi. Szeged kör- egyszer érinti munkáskéz a nyéki asszony és leány sürgő- készítményt, amikor papfrlá­lődik a fazekak, a csomagoló- dákba rakják, hogy könnyebb A Kárász utca és a Dugonics tér sarkán új, modem •egnVflt HÍRLAP ÜZLETÜNK, ahol kaphatók: BEL- ES KÜLFÖLDI NAPILAPOK, IFJÚSÁGI LAPOK, KÉ­PESLAPOK, FOLYOlRATOK, TAVASZI, NYÁRI, OSZI, TÉLI DIVATLAPOK, SZABÁSMINTÁK. POSTAI ÉRTÉKCIKKEK. TÍPUS BÉL.YEGCSQMAGQK, TAVBESZELOÉRMÉK ÉS TOTÓ —LOTTÓ SZELVÉNYEK iiiiiisitaa«iiifiaasiiiiiviiiaivaificii<iiiiiiiiiifiifiiiiia*it*tiaiaiaiiit*iiiHsiiiaiiaiiiiiitiit9iaii*aitii»aii»iitii»iii99iitiifififiiftTTiiiii9Biiiitttiiiii>iiitti Nyilvános távbeszélő-állomás iittiiiiiiiitiiiiitiiittaaiitiiiiiiiiftiittiifff •iiiitiiaiiiitaiiiiiiiiMitiittitiiittatiattiittititiitatiiiiBit •itiifiiiiiiiiBiicBtaiiiitiiiiiiiittttiiiiiiittiiititiit NyitVa- MUNKANAPON: REGGEL 5—21 ÓRÁIG. tartási idő : munkaszüneti napon: 7—13 es it—21 oraig. A díjnyertes szakács taná­csait megfogadták a vállalat vezetői, dolgozói. Azóta újabb leves- sőt főzelékfajták min­tapéldányait is elkészítették. Még sorolták az új gyártmá­nyokat, eszembe jutott, hogy néhány napja Hévízen az egyik hódmezővásárhelyi üdülőtársam mindennap az­zal vette kezébe az étterem étlapját, vajon íőznek-e zöld­borsólevest. Hiába vártuk a zöldborsólevest, nem jött. A főszakács elmondta, hogy mi­ért nem. — Nincs annyi munkáskéz — magyarázta —, hogy hét­száz embernek borsót fejtsen, ezért nem főzünk. íme itt a borsóleves min­tapéldánya tasakokban, a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalatnál. Csak kérni kellene és szállítanának a Balaton környéki üdülők részére is minden mennyiségben. De van itt az új ételek között székelykáposzta kétféle válto­zatban, bableves füstölt csü­lökkel, lencse- és babfőzelék, sőt tarhonyáshús is. Szerin­tem mind ízletes, ha nagy­üstben is főzték, igazi házi­koszt. az iskolapadban ültek, ma mellénk állnak a műhelyek­ben a gépeknél, íróasztalt kapnak intézményekben, hi­vatalokban. Tudjuk, nem lesz könnyű számukra sem a kezdet. I,esz nehézségük, s küzdelmük is az életben. De mi azt akarjuk, hogy köny­nyebben birkózzanak meg ezekkel a nehézségekkel, mint mi annak idején. S ha ebben segítünk nekik, ne­künk is könnyebb, jobb lesz. Minden kezdet nehéz — ez igaz. De az is igaz, hogy a mai fiatalok új életének kezdete jóval könnyebb, mint a miénk. Más a ml gyerme­keink ifjúsága, mint apáiké volt ök már olyan fogalma­kat Ismernek, amelyeket a maguk korában szüleik nem is ismerhettek. Mint termé­szetes dolgokat említik a technika legmodernebb vív­mányait. Az ő számukra a ma leggyorsabb és legkorsze­rűbb utazási eszköze, a l"k­hajtásos, szuperszonikus utasszállító repülőgép olyan, mint apáiknak a vonat volt. Viszont nem ismernek olyan fogalmakat, amelyek szüleik ifjú életének velejáróik vol­tak, a "feketelista*, a "B­lista*, a munkanélküliség. A ma új munkásai, dolgo­zói a mi társadalmunk gyer­mekei. A mi társadalmunké, amely megteremtette azt, hogy így nőjenek fel. Azért is, mert hibáik ellenére is tel­ve vannak az új és a jó iránti fogékonysággal, szor­galommal, hazaszeretettel. Most az a feladatunk, hogy az első munkahelyen segít­sük erősíteni bennük e jó tulajdonságokat. IV agy öröm lesz szá­mukra, ha mindjárta kezdet kezdetén ba­rátságot tapasztalnak. Ha készséges feleletet kapnak kérdéseikre, ha azt látják, szívesen mutatnak meg min­dent nekik a régiek, a törzs­gárda, amit csak tudniok kell. Nagyon fontos egy-egy elismerő szó, dicséret. Ne szórjuk feleslegesen, de ne is fukarkodjunk vele. S ami­kor beszélünk róluk, lelke­sen vagy bírálóan, a dicsé­ret és a bírálat közben se feledkezzünk meg arról, hegv amikor róluk esik szó, né-* pünk jövőjéről beszélünk. Mert való igaz, hogy a ma ipari tanulója, ifjúmunkása, technikusa, mérnöke a hol­nap törzsgárdája, szakmun­kása, tudósa, ha úgy tetszik minisztere. Hogy milyen mó­don képviselik majd a mai fiatalok tíz, húsz, vagy har­minc év múlva osztályukat, népürfket, az nem kis mérték­ben rajtunk múlik. Akik fo­gadjuk őket az első munka­napon, seg'tjük őket az új élet kezdetén. Szeretettel fogadjuk fia­taljainkat a dolgozóik sorai­ba és azt várjuk tőlük, hogy ők is tegyenek meg mindent azért, hogy méltók legyenek a bizalomra. Soha ne feled­jék el: az iskolában szerzett elméleti tudás csak a gaz­dag gyakorlati tapasztalatok­kal teljesedik ki. A kezükbe kapott bizonyítvány, diploma csak az indulás okmánya, amellyel átlépik a gyár, a hivatal, a munkásélet kapu­ját. Csak jó munkával, sze­rénységgel, az idősebbek se­gítségével, szívóssággal és szorgalommal válhatnak tel­jes értékű dolgozókká, s ér­demelhetik ki munkahelyük kollektívójának, egész né­pünk szeretetét, megbecsü­lését. NAGY PAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom