Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Vasárnap, 1963. május 12. DÉL-MAGYARORSZÁG BÚCSÚ cIZ iskolától ^ legtöbben pedagógusnak készülnek Mc fost már csak az érettségi van hátra: a szegedi közép! iskolákban mindenütt megtartották a ballagási ünnépségeket, a diákok elbúcsúztak az iskolától, tanáraiktól. Még néhány hét és a volt középiskolások >•kilépnek az életí sokan továbbtanulnak, deysokan dolgozni mennek, s közülük nem kevesen fizikai munkára. A négy esztendő munkáját lezáró tegnapi ballagási ünnepségeken részt vett a szegedi párt-végrehajtóbizottság több tagja is; a Rózsa Ferenc Gimnáziumban Perjési László, városi pártbizottság első titkára, a Ságvári Gimnáziumban Nagygyörgy Mária, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a gépipari technikumban Bódi László országagűlési képviselő, az erdésieti technikumban Árendás György, a. Felszabadulás Tsz elnöke, a vasútforgalmi technikumban Kiss Károly, a MÁV szegedi igazgatóságának helyettes vezetője. Megjelent a vasútforgalmi technikum ünnepségén Borsodi János, a MÁV igazgatóság vezetője, a Csongrád megyei pártbizottság tagja is. Gazdag útravalóval v (Llebmann felv.) Po»gai Ágnes, Soós György és Baráth Ferenc nemfsak a tanulásban, a szakköri munkában is mindig kiválót nyújtott Forgalmi, kereskedelmi és — Hogyne. Egyrészt azért, távközlési szakkör működött mert rendkívül érdekes szátöbbek között az idei tanév- mukra, hiszen olyasmiről ben a. szegedi vasútforgslnii hallanák, ama. nem szerepel technikumban. Jövőre még az iskolai tananyagban. Máskettőt indítanak: egyik a biz- részt — a tanulmányi kitosítóberendezésekkel, másik rándulások által — olyasmit a kocsiszolgálattal foglalko- látnak, ami egyébként egy zik majd. diáknak megközelíthetetlen. - A szakkörök működése Miként hat a szőrben kitűnően bevált iskolánkban tudás a tanulásra? mondja Szilágyi János tanár. aki forgalmi szakkör A hatás kölcsönös. Sőt! vezető. — Az első osztályt A szakkörben tevékenykedő kivéve minden évfolyamon gyerekek átfogóbb képet szealakul egy-egy, s munkája- reznek a tanultakról, ugyanban a legrátermettebb dia- , , ... . , . , .., kok vesznek részt. akkor ^^^ kiegészül a Van kedvük hozzá a gye- szakköri ismeretékkel. A legrekeknek? fontosabb azonban, hogy majd a gyakorlati életben, az érettségi után hasznosíthatják mindazt, amit itt az iskolában útravalóul kaptak. Az emeletről lehallatszik a ballagó diákok éneke. Százharmincnégy negyedikes búcsúzik az iskolától, hogy néhány hét múlva 134 forgalmi szolgálattevő foglalhassa e! munkahelyét a vasútnál. Száznegyvenen haladtak a hosszú-hosszú sorban. Leányok. Mindük jobb keze az előttük haladó társ vállán. Három osztály. Érettségizők. Talán most vannak utoljára így, együtt. Hiszen most már az írásbeli, s aztán a szóbeli vizsgák izgalmai következnek. Kollégium arató ünnepség a Statisztikai Technikumban Szombaton búcsúztak iskolájuktól a statisztikai technikum negyedéves tanulói is. A ballagást jelentős eseménnyel kötötték össze: ezen a napon avatták kollégiummá az iskola diákotthonát. Az ünnepségen megjelent Varga Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője és Bárány János, a KSH oktatási osztályvezetője. Beszédet mondott Varga Gyula. Felhívta az új kollégium nevelőinek, tanulóinak figyelmét, hogy gazdag tartalommal töltsék meg a kollégiumi munkát. Bíró Lajos, a Csongrád megyei KISZ-bizottság titkára vörös selyemzászlót adott az új kollégiumnak, amelyre a KSH megyei igazgatósága, a ruhagyár KISZ-szervezete és az Ady Endre kollégium képviselői szalagot kötöttek, sikereket kívánva az új kollégiumnak. A Központi Statisztikai Hivatal az avatás alkalmából egy teljes íotolaboratóriumi felszereléssel ajándékozta meg a kollégium tanulóit Az ünnepség hangulatos műsorral Zárult. Jó bizonyíték A Déri Miksa Gépipari Technikum végzős diákjai katonás rendben felállva hallgatják a búcsú szavait Néhány perc múlva pedig, amikor az ünnepség véget ér, kezdődik a ballagás. A IV/C osztály harminckét tanulója közül harminc rövidesen az érettségi vizsgára készül már. — Két bejáró, s 19 diákotthonban lakó vidéki fiatal járt az osztályunkba — mondja Gál János, volt osztályfőnökük. — Ezért azután nálunk különösen nagy szerepe volt a korrepetálásnak, a tanulók állandó segítésének. — Ennek három formája alakult ki idővel. A tanulószobában, a diákotthonban folyó korrepetálás, s végül, az érettségi szünet alatt. A kollektív s tanári vezetési munka mellett szerep jutott a tanulóknak is. Egyik tanítványom például, mondhatni, két társának, Kocsis Imrének és Szalay Lászlónak köszönheti, hogy most, az érettségi előtt, nincs mitől tartania. — A tanárok, s a jól tanuló diákok mindig szívesen segítettek azoknak, akiknek nem ment úgy a tanulás, ahogy kellett volna. A korrepetálás ily módon az egész osztály tanaimányi színvonalát emelte. A gyerekek közül 13-an jelentkeztek továbbtanulásra, a többinek mindnek van már állása. Ugye, ez jó bizonyíték? Ballagó egyetemisták Tegnap ballagtak a József Attila Tudományegyetem bölcsészet- és természettudományi karának hallgatói is. Délelőtt az Ady téri egyetemi épületben a tanszékektől búcsúztak, majd délben a központi egyetemi aulában folytatódott a ballagási ünnepség. Itt dr. Antalffy György, a József Attila Tudományegyetem rektora mondott beszédet. S hogy mi lesz aztán? Még nem tudják, csak valami egészen más következik, mint ami volt eddig. Több felelősség, több gond, több tennivaló — akárhová kerüljenek is. A sort a IV/A nyitotta. Harminckét ballagó, ök harminckettőn voltak az iskola legjobb osztálya. Félévkor 4,1 volt az osztály tanulmányi átlaga. Most év végén ennél is jobb, hiszen sokan javítottak az utolsó félévben. Huszonnégy lány tovább akar tanulni a harminckettő közül. Legtöbben — kilencen — a pedagógusi pályára készülnek, öten orvosi karra, ketten gyógyszerésznek szeretnének menni, de van akit a mérnöki, mást pedig a közgazdászi pálya érdekeL A kezek egymás vállán. Az énekszó messze száll... Tervek, ábrándok! Ott énekel a sorban, egymáshoz közel, a két osztályelső, Elekes 1 Mária és Tanács Erzsébet Mindketten minden bizonyítványosztáskor kitűnő bizonyítványt vittek haza. Most jön a legnagyobb próba, «2 érettségi. És utána? Nyári szünidő* strandolás és készülés a felvételi vizsgára. Elekes Mária a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi tagozatára szeretne bejutni. Tanács Erzsi a szegedi orvoskaron pályázik felvételre. Hogy sikerül-e? Csak rajtuk múlik.... „Jólesik a bizalom n Dorn István számára is nyitva már a pálya A harmadikosok, akik a Ságvári Gyakorló Általános Gimnázium végzős diákjainak ballagását rendezték, igazán kitettek magukért: csupa virág az iskola, csupa figyelem, szeretet. De azért azt nem akarták feledtetni velük, hogy az utolsó, nagy nekirugaszkodás még hátra van: az érettségi. Igaz, azok közül a fiatalok közül, akik különböző üzemektől, vállalatoktól, szövetkezetektől társadalmi ösztöndíjat kértek a továbbtanuláshoz, többen már meg is kötötték a szerződést — Négy nyáron át dolgoztam a szegedi Táncsics Termelőszövetkezetben — mondja egyikük, Dorn István, s karján még a virágcsokor is mosolyog —, így ismertem és szerettem meg a mezőgazdaságot. — Sokáig kellett kérni a szövetkezet vezetőit, hogy adjanak ösztöndíjat? — Egyáltalán. Amint meg* tudták, hogy a gödöllői Agrártudományi Egyetemre készülök, nyomban felajánlották, hogy havonta ötszáz forinttal támogatnak. — S mi ennek az "ára«? — Becsületes munka, jó tanulás. Az egyetem elvégzése után pedig ide jövök dolgozni a szövetkezetbe. — örül? — Nagyon. Különösen a bizalom esik jól, hiszen még az érettségit le sem tettem* s máris megkötötték velem m szerződést. Ballag már a vén diák. Ai Ságvári Gimnázium 149 érettségizőjének hetven százaléka tovább akar tanulni Minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy sikerüljön* újabb tüske. Nem is így kellett volna ezt, ilyen sok cserfes szájjal megbeszélni, csak két-három csöndesebb asszonnyal, a többi majd ment volna magától. Így van ez már régen. Egy-egy asszonnyal elboldogul az ember fia, de ahol sok a szoknya, sok a nyelv. Meg aztán nem is értik ezek az ilyesmit. Most magyarázza, hogy ahol gavallérosabb a gazda, ott nyájasabb a vendég is? Hogy aki nekem ad, annak más csuporral mérek én is? Inkább cselhez folyamodott. — Jól van asszonyok, hiszen nem erőszak ez. Majd megcsinálja a Berta Zsiga asszonybrigádja. Mind ott sürögtek az elnök körül, hogy ők így tudnák, meg úgy tudnák, de Pali bácsi úgy tett, hogy nagyobb bizodalma van emehhez a brigádhoz. Akkor én majd jelentem, hogy... — Semmit nem jelentesz! — pattant mellé Bedők Pancsa. — Megcsináljuk, és kész! Majd én megbeszélem azi asszonyokkal. Lett erre csivitelés, hangoskodás, mint mikor seregélycsapatot kergetnek kereplővel. Az asszonyok rárontottak Pancsára, már a szatyrokat emelgették, a blúzát huzigálták. De Pancsa kivágta magát. — Majd délben mindent megbeszélünk! Addig mindenki fogja be! Kapálás közben meg-megpedzette valaki a témát, de minthogy Bedők Pancsának ténylegesen szava volt a brigáöban. a többiek elvágták a vita zsinórját. — Majd délben ... — Majd délben ... — Majd délben ... JJát ez történt délig. S most kanyarodjunk vissza oda, hogy Bedők Pancsa szemin nem ugrott ki a csülök, Pócos Piri sem spriccelte ezer ágra a tejet, mindenki békésen elköltötte az ebédet, ittak is az asszonyok és Pancsára figyeltek nagy várakozással, aki a fa tövében ült. Én azt mondom, asszonyok, hogy vállaljuk el azt a bankettet! Mintha hangya mászott volna a nyukukra. — Vállaljuk el, aztán a mi dolgunk, hogy mint csináljuk meg! Néhány szem kifényesedett, fölvillant a jel ismeréstől. Itt is, ott is egy kis susmus, kacsintós, hamis kuncogás, s már meg is v°lt az egyezség. Mire Balog Márton viszszaérí a lajttól, hogy megtudakolja a döntést, belenyugvás, ráhajlás, nem éppen lelkes, de egyetértő bólintás kísérte Bedők Pancsa szavait. — Ügy gondoljuk, Márton, hogy mégis megcsináljuk. Ha már a téesz becsülete... De csak akkor ám, ha nem kotnyeleskedik bele senki! Ha minden ránk lesz bízva: a főzés, a tálalás, a bor... Kóstolkodás sincs! Addig, amíg be nem terítjük az asztalra a vacsorát, senki nem szólhat egy kukkot sem, de még az orrát sem ütheti oda. — Már mint hogy rajtam kívül... — Egy isten fia se! A főzés nem növénytermesztés! Az az asszonyok dolga. Elég a férfiuralom a munkában meg az ágyban, nemhogy még a konyhán is! — No jó, hát akkor ebben maradunk... — Csakis ebben ... B

edők Pancsáék a gépszínben terítettek. Hosszú kecskelábú asztalokat ácsoltattak az építőbrigáddal, fehér lepedőket kértek a napközi otthonból, s még virágot is tettek a tányérok közé. Csinosak, szépek voltak mindahányan. A kis fehér kötők ropogtak a keményítőtől, a lányok hajában ott virítottak a színes szalagok, úgy hogy Márton nagyon elégedett volt, amint messziről gusztálta a villanó lábszárakat és a csinosan feldíszített gépszínt. — Ez a Pancsa! Asszony ez! Jobban ért a fajtája nyelvin, mint az emberek! Hogy megszelídítette a sok oroszlánját! Egész este a Pali bácsi csizmáját taposta. Nagyon meg kéne őket dicsérni. Pali bátyám! Pancsát be kéne mutatni a miniszter-félének is, mert ez mind az ő műve. Ilyen bankett még nem volt a faluban! — Ügy lesz, Márton, úgy lesz! Poharat emelünk az egészségükre! — Aztán, ha lehetne, azokat á mosógépeket, Pali bátyám, még egyszer be kéne ígérni! Nagyon gágároztak érte... — Beígérni? Beígértük már. Mit kell még egyszer? — Már csak azért gondoltam, mert ugye ez a bankett elviszi a pénzt. Hogy majd a zárszámadáskor, vagy valami... — No, azt lehet! ígérni mindig lehet! Szerettek volna mindketten belenyalni, belekóstolni a bográcsokba, de a harminc asszony közül őrség is kitelt. Egy lelket be nem engedtek a tűz köré. Meg is mondták: ha valaki erőszakoskodik, ott hagyják az egész vacsorát félfővésben, az összes kalácsot sületlenül. így aztán mit volt mit tenni, meg kellett várni a tálalást A vendégek már egyre jöttek. Ott volt a téesz minden tagja, még az öreg nyugdíjasok is, s a tanácselnök, a népfronttitkár, a járásiak. A kapu felé tekergették a nyakukat, hogy amint a miniszterféle autója befordul, elsők legyenek a kezelésben. Ilyen alkalmat nem mindennap tojik a madár. Még a legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy igazi, élő miniszterféle járt volna abban a dűlőben. A vendég pontos ember volt. Nyolcra hívták, s nyolcra jött Mindenkivel kezet rázott azután elfoglalta helyét az asztalfőn az elnök, meg a brigádvezető Balog Márton mellett. Jobbján a járási kísérők ültek mind a nyolcan. Csakhamar megeredt a beszélgetés forrása a termelésről, a jövedelemről, a felvásárlásról, s tartott is egyszuszra a diskurzus egészen addig, amíg Pali bácsi nem tapsolt háromszor. Mert a harmadik tapsra, kényesen és fehéren, mint a frissen fürdött libák, megindultak a felszolgáló asszonyok az öblös tálakkal a díszasztal felé. A tálakból magasra csapott a gőz, s az esti fényben úgy tetszett, mintha áldozati füstoszlopok szállnának föl a fenséges falatokból. Pali bácsi oldalba is bökte a vendéget. — Ezt tessék majd megízlelni! Mert sehol a határban nem főznek úgy a fehérnépek, mint a mi asszonyaink. A rezesek tust húztak. Ünnepélyes dallamok rezegtették meg a gépszín sarkaiban a pókhálókat, s csak akkor csendesedtek el, csak akkor váltottak a fortiszszimóból piánóra, mikor Bedők Pancsa az asztalfőre tette a legnagyobb tálat, és pukkedlit csinált a vendégseregnek. U a megengedi... Majd én! Én aztán Jlx igazán hivatalból tudom, melyik a legjobb falatja. Csak tessék rém bízni! — erősködött az elnök és a tál mellé emelte a magas vendég tányérját. Jó mélyre mert az öblös kanállal, hogy gazdagon jusson hús is meg zsír is, s odabillentette a fehér porcelánba. Azután gépiesen mégegyszer megmerítette a kanalat, s valósággal felpúpozta a gőzölgő ételt. — Ilyet még nem evett a mi kedves vendégünk! Fogyassza egészséggel, s igyék rá még egészségesebbet! — biztatta, majd magának mert hasonló bőkezűséggel, s nekigyürekezett. Bicskaheggyel látott neki, de akárhová bökte a pengét, könnyen futott. Föltette a pápaszemet, nem csinált-e valami szamárságot, de ahogy az üvegen keresztül kitapogatta szemével a gőz alját, látta ám, hogy csupa-esupa krumpli magasodik a tányérban. Rápillantott a vendégére, az is krumpli, a Mártonéra, az is krumpli. És a szaga is olyan. Igazi paprikáskrumpli-szag. Nekiágaskodott ám benne az indulat. Tán menten kettészelte volna Pancsát, ha eléri. Hiszen a nép is morgott. Fitymálták, durkálták a tányérban a krumplit az emberek is, az asszonyok is, csak Bedők Pancsának állt fülig a szája, aki valahonnan odapenderült az asztalfőhöz, és kacéran bejelentette: — Kedves vendégeink, kedves munkatársaink! Bejelentem, hogy ami most az asztalon van, csak előétel! Az igazi vacsora ezután következik, méghozzá három fogásban. Az első: a szövetkezet asszonyainak panaszai a vezetőségre, a második a panaszok megvitatása, a harmadik a határozathozatal. Napirend előtt bejelenteném még, hogy a mára tervezett bankett, a birkák, a bor és a liszt árából nyolc darab mosógépet vásárolt a szövetkezeti asszonytanács. amely most itt előterjeszti elképzeléseit a nők helyzetének megjavítására, a vezetőség újjáválasztására és a nők tisztségekkel való megbízására. [Y[ em volt Pancsa gyakorlott fölszólaló, *• most is úgy érezte, mintha fűrészpor nyomorítaná az ínyét, de elkezdte. S ennyi éppen elég volt, mert az asszonyok minden oldalról éljeneztek, visítoztak, ünnepeltek. De még a paprikáskrumplinak is nekiláttak, mert amúgy nagyon jó zsíros volt az, s amit főztek, meg kell enni. De végtére az elnök is az ő főztjüket ette. Fanyalgott ugyan, de minthogy a magas vendég nagyon dicsérte, finomnak találta az ételt, Paji bácsi sem tehetett másként. — Nagyszerű asszonyaik vannak maguknak! — szólt a vendég két falat között — Kiharcolják a jogukat! Pali bácsi és Márton azonban rest volt a feleletre. Nemcsak azért, mert csípte a torkukat a paprikáskrumpli, hanem azért is, mert a magyar ember nem beszél evés közben. Cigányútra tévedhet a falat. S éppen elég itt a baj. Hiszen valamelyik fehérnép ott szónokol már egy hokedliről. — Tisztelt tagtársak! A rendkívüli közgyűlést megnyitom . i»<