Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-04 / 102. szám

Szombat, 1963. május 4. dél-MagyarorszAg 3 ÉPÜL A DUNA! KŐOLAJFINOMÍTÓ H. M. A Barátság Nemzetközi Kőolajvezeték egyik legfontosabb állomása a Százhalombat­tán épülő kőolajfinomító. Az építkezést egy éve kezdték s azóta gyors ütemben halad. Már állnak a központi irodaépületek, a tűzoltólaktanya és a korszerű ebédlő. Két tárolótartály már teljesen kész, kettőt rövidesen befejeznek. A képen: a Tar­tály és Tárolóberendezések Gyárának dolgozói készítik ax egyik ötezer köbméteres tartály tetőszerkezetét. Még több gondot a gyermekélelmezésre ! Egy hónapja külön konyhán löznek az óvodások és iskolások részére Szegeden április l-ig a gyermekek ezt szeretik és zeléket és a sült tésztát is, napközis óvodás és iskolás táplálkozásukhoz egészséges, mint a régebbi fűszeres, ne­gyermekek részére a Juhász Jellemző a konyha vezetői- héz ételeket A tapasztalatok Gyula utcai központi kony- nek gondosságára, hogy friss tehát kedvezőek, s a néhány hán készítették a tízórait, az élő baromfit vásároltak, s kezdeti probléma megoldása ebédet és az uzsonnát. Nem abból készítik a gyermekek után még tovább fejlődik volt ez könnyű feladat, hi- ételét. Gyakori az étrenden majd Szegeden a* gyermek­szen több ezer különböző ko- a húsleves, különböző szó- élelmezés, rú gyermek részére kellett szók főtt hússal, paraj, sós­megfelelő étrendet összeállí- ka tízóraira, uzsonnára pe­tani. Mint a sok évi tapasz- dig csemegeszalámit, vajat, talat bizonyítja, ez nem is fii- kekszet, lekvárt küldenek, került mindig. Az év elején is több szülő, Hibák is akadnak valamint óvónő panaszolta, hogy borsostokányt, erősen A jó tapasztalat mel­fűszieres gulyást kaptak az lett azonban sok gondról is óvodások ebédre. Tízóraira, panaszkodnak a konyha ve­uzsonnára pedig gyakori volt zetői, dolgozói. Bár több a füstölt szalonna. Ezek az nünt egy hónapja dolgoz­ételek semmiképpen nem 3— nak, a húst mégis özönvíz 6 éves korú gyermekeknek előtti módszerrel, nagy edé­valok. Nemcsak hogy nehéz nyekben jéggel tárolják más­az ilyen étel, de a gyerme- napig. Ez azonban, amint a kék többsége egyszerűen meg melegebb idő beáll, már nem gén, ette. lesz biztosíték arra, hogy a húsok valóban friss állapot­flz illetékesek segítenek bab kerülj£!fÍ 32 óvodák asztalára Ezért jogos az itt Szeged megyei jogú városi dolgozók aggodalma, s ké­tanácsának művelődésügyi rese. 32 illetekesek szerezze­... , ,, nek be szamukra mielőbb osztalya rendszeresen ellen- ^^^ hűtőszekrényt, ad­őrizte a gyermekélelmezést. ^ amíg baj nem lesz. Éppen ezért - mivel ők ^ egyéh ^^ is sem tartották helyesnek, akad. így például a raktá­hogy közös konyhán főzze- ráktól való nagy távodság nek az iskolásaknak és az sok felesleges szaladgálást , , ... ... von maga után. Zuhanyozo­ovodásoknak - határozták juk van a konyha dolgQzói_ el, hogy különválasztják a nak, de meleg víz nincsen. gyermekélelmezést. Kapóra Pedig a berendezés és min­jött a nemrégiben felépült den egyéb megvan hozzá, ... .... , , . csupán engedély vagy irtasi­gedói uj iskola, ahova amúgy ^ keUene ^ illetékesektől. is építettek mintegy 400 gyer- A látogatás altimával 8 mek részére főzőkonyhát, ét- városi tanács kereskedelmi kezőhelyiséget. A terv sí- osztályának képviselője el­került: ez év április 1-tól lenőrizte az áruellátást is. , ..,.. ,, , _, ,, Igeretet tett. hogy ketheten­különválasztottak az óvoda- ként friss „^ ^ biztosít> sok részére a főzést. hogy ezzel is változatosabbá A Juhász Gyula utcai köz- tehessék az óvodások étrend­jét. Kockázat nélkül nincs eredmény ányáknapi ünnepségek üzemekben, iskolákban Május első vasárnapján, a hagyományos anyák napján városokban és falvakban, üzemekben és iskolákban, sőt az óvodákban is benső­séges ünnepségeken emlékez­nék meg a fiatalok az édes­anyákról. Vasárnap délelőtt a Kos­suth-adón a KISZ Központi Bizottságának nevében Nagy Richárd, a budapesti KISZ­bizottság titkára köszönti az édesanyákat, májd az ifjú­sági rádió műsora emléke­zik meg a hagyományos ün­nepről. (MTI) E gy nagy gyár mérnöke azt panaszolta, hogy nem nyílik elég tere néhány új elgondolásának kikísérletezésére. Egy nagy gyár igazgatója azt panaszol­ta, hogy a most folyó átszer­vezés mindent fenekestül fel­borít. Egy nagy gyár párttit­kára azt panaszolta, hogy roppant nehezen honosodnak meg a párt- és társadalmi munka új vonásai, módsze­red. Távol áll tőlem, hogy a fenti három mondattal há­rom típust ábrázoljak; kü­lönben is háromnál sokkalta több típus van abban a te­kintetben, ahogy minálunk az újról, annak elterjedésé­ről vélekednek. Említhetném például a megcsontosodott kispolgárra valló nézetet, amely szerint minden úgy van jól, ahogy éppen van, meg említhetném a bürokra­tát is, aki szerint csak el kell rendelni az új bevezetését, s ha az élet nem igazodik hoz­zá, annál rosszabb az élet­nek — bírságolni, fegyelmez­ni kell. A dolog lényege — s ez az, amiről szólni akarok —, hogy még nem mindenki ér­ti meg: az új rendszerint harcban születik. Harcban a régivel, amely féltékenyen őrzi hadállásait, s harcban a régi képviselőivel szem­ben, akik érzékenységből, fél­tékenységből vagy más nya­valyákból útját állják az új­nak. Látni kell, hogy az új előretörése nemcsak műsza­ki probléma, hanem sokkal inkább társadalompolitikai probléma, s a leggyakrabban ma ez a forradalmárság pró­batétele. Ki ne tudna példát rá, hogy az osztályharc lezaj­lott éles szakaszaiban kemé­nyen helytállt emberek egy­szeribe konzervatívokká vál­tak és válnak, ha az akkor, régebben követett célt elér­ték, mert nem értik meg, hogy nincs megállás. De arra is van szép számmal példa, hogy sokan, az egészségesen túlmenő nyughatatlansággal, örökösen hajszolják magu­kat és munkatársaikat, s azt hiszik, csak akkor teljesítik jól feladataikat, ha olyas­mikre űzik az embereket, amiknek még nem érkezett eí az idejük. I gen ám; de ki a meg­mondhatója: mi az az új, amely már-már túlérett, mi az, ami dörömböl az ajtón és bebocsátást kér, s mi az, ami még csak éppen ponti konyhán tehát ezzel az új intézkedéssel 500-zal több iskolás gyermek részére tud­nak egy hónap óta ebédet főzni. Az iskolában létesí­tett konyhán viszont mint­egy 1400 óvodásnak biztosí­tanak tízórait, ebédet, uzson­nát. BeválJ a különválasztás Kedvező tapasztalat az óvodákban Az ellenőrzés során meg­látogattunk több óvodát is. A vélemény egyöntetű volt, az elmúlt egy hónap alatt so­kat fejlődött a gyermekélel­mezés Szegeden. Kisgyerme­keknek való, ízletes ételeket ..... .. . . főznek az új konyhán, s A szép környezetben levő konyhából kellemes illatok mncs mar Probléma a szal­terjengnek. A fiatal élelme- lítással sem, mert 11—12 óra zési vezető tájékoztatása sze- között mindennap megérke­ztet borsólevest főznek son- ök a friss ebéd a legtávo­kával es kakaós tej be rizst. ... , , ... . Előkerül az étlap, s így köny- labb óvodába K. nyen megállapítható: hasz- A Hobiárt basa utcai óvo­nos volt a különválasztás, dában Árgyelán Aranka ve­mert az eltelt egy hónap óta ^ óvónő különösen nagy például a szegedi ovodákba , egyetlenegyszer sem száílí- elismeressel beszelt arról a tottak füstölt szalonnát tíz- minőségi változásról, ame­óraira vagy uzsonnára, de iyet a konyhák szétválasz­erösen fűszerezett ételt sem. .K Külön gondot fordítanak ar- 1363 ]elentett" Jobb étvagy" ra, hogy sok főzeléket és sült Syal fogyaszt jak a gyerme­tcsztát készítsenek, mert a kék is a tejes ételéket. a fő­A szegedi üzemek is készülődnek mér a Budapesti Nemzetközi Vásárra A hónap második felében. Minden bizonnyal a Mi­május I7-én nyitja kapuit a nőségi Cipőgyár szegedi üze­Budapesti Nemzetközi Vá- me készült fel leghamarabb sár. A Városliget hangos a a Budapesti Nemzetközi Vá­vásárepítők munkájának za- sárra, mert jótól, a külföldi cégek kiál­lítási tárgyainak jó része a cipőipar már megérkezett a helyszín- ' re, a hazai ipar, így a sze- közös kiállításán gedi is készül a nagy sereg­szemlére. 32 1964-re bemutatott kol­lekció darabjai szerepelnek Üj szabású bőrkabátokat CÍ?őtervef ^ ' * lalat kivalogatta azokat a mutat be idén a Pannónia modelleket. melyek a vásár Szőrmekikészítő és Feldolgo- Irénjeibe kerülnek, mivel zo Vállalat szegedi gyára Az azonban 32 ldé" náluk van év legszebb terméke pályá- az 3 60 par cipő, melyből a zatra már korábban felküld- ev szegedl gyártmányai tek öt kabátot az Ipar- ^erűinek, erre nem volt művészeti Tanács és a Köny- SZ1Í ... nyúl pari Minisztérium zsűri- feltetlenul érdeklődésre tart számot az az egészen modern, erősen nyújtott for­májú, rövid fejű és mély ki­vágású tűsarkú női cipő, ami az említett kollekciónak jének, köztük olyan grafit és mohazöld színű, feles és háromnegyedes, női irha­bundákat, amilyeneket bel­földön még sohasem gyár- ... ... tottak. Némelyiknek kesz- az egyik legszebb darabja, tyűbőrből van a gallérja és zsebe díszítve. Az ld5sebb n8k Minden valószínűség sze- régi kívánsága teljesül, rint 10—12 darabból álló kollekcióval vonulnak fel a mert számukra több csinos vásáron. Az elmondottakon és főleg kényelmes, lapos vagy kívül bemutatják az üzem félmagas sarkú, rövidfűzős legjellemzőbb termékeit is: félcipő készült. Továbbra is férfi bőrkabátot, hasított bőr- divat marad az úgynevezett bői készült női bőrkabátot, pantonett szandál, melynek gyermeklábzsákot, csuklyás sarkát parafával borítják, bakfiskabátot, s az egyik Ezt a cipőt a szegedi cipő­legközkedveltebb új termé- gyár készítette először az or­küket, a különböző színű ser- szagban, s tőle vették át a tésbőr bakfis- és női kabá- többi üzemek még a gyár­tat. tás technológiáját is. érlelődik? Meg aztán mi a biztosíték rá, hogy az a bi­zonyos új valóban új, jobb, mint a régi, a meghonoso­dott? Nem kell-e majd nem­sokára visszakoznunk, és szé­gyenkeznünk amiatt, hogy az újnak bekonferált eljárás vagy módszer rosszabbnak bizonyul az addig követett­nél? Erre a félelemre csak egyet lehet mondani: ilyen csalhatatlan biztosíték nincs. Van azért egyfajta biztosí­ték, amely, ha nem is csal­hatatlan műszer, a legtöbb esetben megóv a nagyobb ba­joktól és többé-kevésbé el­igazít: ez a biztosíték saját józan eszünk. De éppen mert az emberi ész, a megítélés nagyon is egyéni, alakul ki megannyiféle viszonyulás az újhoz. Az új bevezetése — nos, ez igaz — kockázattal jár. Va­jon mekkora kockázatot ér­demes, sőt kell vállalni érte? Ez mindig attól függ, mit ígér az a bizonyos új. Megint csak a gazdaság nyelvén szólva: ha egy sokmilliós értékű talál­mányról van szó, amely nagy megtakarítással kecsegtet, és hozzá bebizonyítottan az elő­zetes elméleti számítások sze­rint, akkor vállalni kell a kockázatot. De ismét hangsú­lyozom, hogy korántsem csak műszaki újdonságokra gon­dolok. Vannak új módszerek a politikában, a pedagógiá­ban és mindenütt, hiszen akik mindent úgy tartanak jónak, ahogyan van, volta­képpen szeretnék megmere­víteni a társadalom életét, ami pedig az előrehaladás halála. Ám éppen a kocká­zatvállalás az, amitől sokan tartózkodnak, mert a kocká­zatvállalás egyenlő a felelős­ségvállalással. Ezért létezhet még a bevezetőben említett bürokratagondolkodás, hogy jó, igen, elhiszem, de rendel­jék el fentről, akkor meg­csinálom. Érdekes egyébként, hogy mások viszont azt ki­fogásolják: még mindig túl sokat rendelnek el fentről, és kevésbé számítanak az egyes emberek fantáziájára, konk­rét helyi ismereteire, s arra a lelkiismeretre, amely a he­lyi ismeretek birtokában sar­kallja őket új meg új mód­szerekre. mjem mondok vele újat, [w ha leírom: ebben a kérdésben is az arany középút a helyes. Az biztos, hogy a kísérletezés kockázat­tal jár, és az is biztos, hogy a kísérletek tekintélyes ré­sze önmagában nem gyümöl­csözik. Még sincs teljesen meddő kísérlet. Gondoljunk csak Ehrlich hírneves gyógy­szerére, amelynek neve Sal­varsan 606. Ki állíthatná, hogy az előzőleg végzett 605 kísérlet nem járult hozzá a hatszázhatodik sikeréhez, sőt, hogy nem éppen a hatszázöt „hiábavaló" kísérlet ébresz­tette rá a tudóst a helyes hatszázhatodikra? A tudomá­nyos kísérletekben gyakran ilyen az arány, amivel nem akarok felmentést adni azok­nak, akik nyakló nélkül szór­nák meddő kísérletekre az állam pénzéti. De arra mégis jó a tanulság, hogy ne csüg­gedjünk el egykettőre, ha valami nem mindjárt, az el­ső próbálkozásra sikerül, és ne mondjunk mindjárt le a cél eléréséről, ha nehézségek tornyosulnak. M ert nehézségek, sokszor nem várt nehézségek, fellépnek, az bizo­nyos. Néha laboratóriumi, hogy úgy mondjam steril keretek közt tökéletesen be­vált módszerek helyessége nem igazolódik be széltében­h ásszá ban. Csiszolni kell rajta. Ehhez vállalkozói kedv kell, lankadatlanság és biz­tos hit. Aki elcsügged, az fel­adja a harcot. Persze, né­melykor azért csügged el, mert gáncsoskodókkal kell megbirkóznia, miközben az anyaggal is birkózik. Meg aztán, ismétlem, pénz sincs olvasatlanul. Igen, az anyagi eszközök nagyon is indokolt kóriáto­kat szabnak. De a rengeteg pénzt úgy kell okosan fel­használni, hogy a valóban kecsegtető kísérletezésekre fordítsuk, ne pedig egyes megszállottak privát passzió­ira; vagyis úgy használjuk fel, hogy szét ne forgácsolód­jék. És itt van szerepe a jó­zan észnek, amelyre már utaltam. Máskülönben jól meg kell érteni: legalább annyi tartalékunk van in­gyen és bérmentve felhasz­nálható, másutt már töviről hegyire kikísérletezett és be­vált módszerek bevezetése által, mint amennyit holmi vadonatúj saját ötlettől re­mélhetnénk. A pártmunka, az államigazgatás, néha a vállalati igazgatás új, töké­letesebbnek látszó formái két krajcár befektetés nélkül be­vezethetők, tehát nem feltét­lenül a pénz az úr. Sokkal inkább a szemlélet dönti el, mi válik általánossá, elfoga­dott gyakorlattá. S ót, azt sem mondanám, hogy minden újmódi­nak okvetlenül álta­lánosan elfogadottá kell vál­nia. Előbb már szóltam a he­lyi emberek tudásáról, lelki­ismeretességéről és lelemé­nyességéről. Ezt „fent" be le­het kalkulálni, de egyes meg­nyilvánulásait előírni nem lehet. Előfordul sok minden, ami egyik helyen jó, a má­sikon nem válik be — ilyen­kor nem szabad kétségbe vonni az amott felmutatott eredményt. Valójában éppen az az igazság, hogy minde­nütt egyforma hatásfokkal alkalmazható módszerek nin­csenek. Sokan azt mondják: bár lennének! Én meg azt mondom: isten őrizz tőle, hi­szen akkor az emberek egyé­niségének és az életnek a sokszínűségét dobnánk oda — merő tunyaságból, azért, hogy ne kelljen magunknak is töprengenünk azon, amin már mások is töprengtek. Viszont: azért, mert min­den a helytől, a körülmé­nyektől függ, nem szabad idegenkednünk mások ta­pasztalatainak alkotó alkal­mazásától, értelemszerűen ki­hámozva belőlük a számunk­ra kedvezőket, felhasználha­tókat. Ezt az egyéniség, az élet sokszínűsége nem sínyli meg. Az élet rendszerint nagyon összetett és a kérdéseket nem végletekben fogalmazza meg. Nem úgy áll hát a kérdés, hogy valaki vagy merész fan­taszta, vagy pedig megcson­tosodott öreguras. De ha ilyen végletekben fogalmazó­dik meg a kérdés, feleljünk rá bátran. Ha nem is a fan­taszta pártján állunk, de ro­konszenvesebb számunkra az az egyéniség, amely nem hi­szi azt, hogy ha ő kitalál va­lamit, az az emberi kor leg­végső határáig maga a meg­testesült tökély. Rokonszen­ves az az egyéniség, amely bátran mer új utat törni, s legyen bár öreg vagy fiatal, benne ifjúi hév lobog, tekin­tetét előreveti, s szüntelenül töpreng azon, hogyan mehet­nének az ügyek még jobban, ha már jól mennek is. A mi korunk azokat az embereket igazolja, akik nem ismerik a tesped és t, és bátran elvetik azt, ami fölött eljárt az idő, s az idejét múltról be is bi­zonyítják idejét múlt voltát A ma embere csak akkor mai ember, ha újra, jobbra törekszik a társadalom életé­ben, a termelésben, a politi­kában, a művészetben egy­aránt, de nem úgy törekszik újra, hogy válogatás nélkül eldobja mindazt, amit apá­ink alkottak,' hanem a jót megőrizve fejleszti tovább, tudva azt, hogy nem minden új, ha újnak látszik, s nem minden régi rossz. A z újjal járó kockázatot pedig emelt fővel vál­lalni kell. Kockázat nélkül sohasem született győ­zelem. S hogy a kockázat a lehető legkisebb mérvű le­gyen, hogy a szülési fájdalom ne is legyen érezhető, ez tu­lajdon bölcsességünkön má­fik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom