Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

I Szerda. 1963. május 29. otl-magyarqrszág 5 Visszamegyek Szegedre Soproni beszélgetés a Szegedi Falemezgyár mérnökjelölt társadalmi ösztöndíjasával Pár nap még, s vége ennek a tanévnek is. Azok a fiata­lak, akik most fejezik be tanulmányaikat középisko­lákban, egyetemeken — né­mi kis szorongássá1 gondol­nak vissza az elmúlt évekre. — Honnan került Sopron­ba? — Szegedről jöttem, a fa­lemezgyár társadalmi ösztön­díjasa vagyok. Pár hét még, s kezemben lesz a mérnöki diploma- Tizenhét évi s?ün­— S miután megkapta a diplomát?... Szeretném meghálálni — Szeretnék jól dolgozni, a rám bízott feladatokat tu­dásom szerint a legjobban Most ébrednek csak rá, hogy telep tanulás végéhez érni — megoldani. Visszakerülök ab­mennyi örömet, meghitt per cet, lázas izgalmat hagynak maguk mögött. Az elbúcsúzás A Soproni Faipari és Er­szinte hihetetlennek tűnik- ba az üzembe, ameiy ha­Hosszú és küzdelmes volt ez vonta hatszáz forintos társa­a 17 esztendő. Az első vágy- dalmi ösztöndíjjal segített, tói, az eisó elképzeléstől a Szeretném ezt a segitséget megvalósulásig senkinek sem visszahálálni a szegedi Fa­könnyű az úfja. De jó úgy lemezgyárnak. Nagy jövő áil dőmérnöki Egyetem kollé- megérkezni, azzal a boldp- az üzem előtt. Aztán később f tornának oszlopcsarnokában tödéves hallgatók ülnek, papírok terülnek az asztalon. _ Meghívók a valétabál­no A város kedves színfoltja az egyetemisták valétálása. gitó érzéssel, amivel elin­dultunk erre a hosszú útra­— Mivpl telnek az utolsó napok? — Jelenleg a diplomámun­kámon dolgozom. Egy erdé­Ilyenkor mindig felvonulnak szeti üdülőt tervezek, amely a végzős hallgatók Sopron utcáin, s elbúcsúznak az öreg házaktól, kövektől, ame­lyek öt év alatt a szívükhöz nőttek. A kedves hagyo­mányt még Selmecről hozta «* intáwet, • itt ia sikerült meghonosítani — mondja Török Imre leendő faipari mérnök. a Balaton partján épül majd fel. A teljes tervdokumen­tációt elkészítem. Vaiameny­nyien olyan diplomamunkát készítünk, amelynek nem­zetgazdasági jelentőségük van. A jövő hónapban kerül sor a diploma megvédésére. szeretnék külföldre is ellá­togatni, több országba. Azt hiszem nincs érdekesebb, mint a szabadidőben nyel­veket tanulni, utazni. Végül még hozzáteszi: — Nehéz lesz megválni a társaktól, akikkel ót éven át együtt voltunk jóban­rosszban, örömben, bánat­ban. De ez az élet rendje, mások veszik itt át a he­lyünket, minket pedig Vár­nak új feladatok, új tarsak. akikben remélem nem fogok csalódni Szegeden sem. Hamar Imre Nyílt levél egy gépkocsi-tulajdonoshoz Uram! A múlt héten, szombaton reggel fo­galmazódott meg e levél a budapesti műúton, Kistelek után, a közlekedési szerencsétlenség színhelyén. Mivel ne­vét, lakcímét ős gépkocsijának rend­számát nem ismerem, kénytelen va­gyok a nyilvánosság útján tudtára hozni véleményemet. Meg azért is, mert mire én a baleset színhelyére ér­keztem, ön már valahol Kecskemét körül robpgott. Ezen túlmenően morá­lis okok is arrg késztettek, hogy nyílt Jevéllel forduljak önhöz Kényszerülve vagyok arra. hogy a történeti hűség kedvóért felidézzem a súlyos balesetet. Egy autóbusz ötven személlyel Bu­dapest irányába haladt szabályosan* a műút jobb oldalán, s a 134-es kilo­méterkőnél vele szembe jött a Kőolaj­ipari Tröszt szolnoki üzemének tíz tppnás, pótkocsis teherautója. A te­herautó vezetője, egy kerékpáros sza­bálytalan előzése közben, a nagy ívű kanyarban elvesztette uralmát a gép­kocsi fölött és valószínű az általa fo­gyasztott alkohol hatására belerohant a szembejövő autóbuszba. Az autóbusz a Mezőhegyes! Állami Gazdaság tu­lajdona volt, a gazdaság dolgozóit vit­te volna Budapestre. Az összeütközést nem láttuk. Sem ön, sem én. A szerencsétlenség szín­helyére a közeli tanyákban élő és az út mentén, a földeken dolgozó paraszt­emberek siettek először. Megpróbál­ták a jajgató, fájdalmukba roskadt embereket kiemelni a cafatokra sza­kadozott és töredezett ülések közül. A haláltusájukat vívó Búza Andrást, Szálai Istvánt pedig valahogyan első­segélyben akarták részesíteni. Ön ezt a kétségbeesett erőfeszítést már látta. Hiszen a szerencsétlenség színhelyén egy magas, bajuszos ember kalaplengetéssel megállította autóját. Láthatta az összeroncselódott jármű­veket, az autóbusz első üléseinek ma­radványai közé gnprult alsó végtago­kat ós nem kerülhette el figyelmét a lábszár nélkül maradt gépkocsivezető sem. Azt is tudta — gondolom van annyira intelligens ember —, hogy perceken belül elvérzik az áldozat, ha nem jut orvoshoz. Sajnos, későn került sebész kezébe, s elvérzett, meg­halt. ön mjatt!,.. Megérkezett a rendőrség és a kivo­nult mentőorvasokkal együtt önfelál­dozóan dolgoztak; — mentették az em­bereket az autóbuszból. Mentokopsik­ba és kirendelt autóbuszba rakták őket aszerint, milyen volt a sérülésük. A súlyos sebesülteket azonnal kórhá­zakba irányították. Eközben érkezett egy személykocsi. Tulajdonosa kérés nélkül a szeren­csétlenség színhelyére szaladt és a rendőrtiszttől megkérdezte: — Mit segíthetek, elvtársak? A halállal viaskodó két ember kö­zül aa egyiket kiemelték és kocsijaba tették. Az autótulajdonos a megenge­dettnél gvorsabb sebességgel rohant Kiskunfélegyházára. Hajtotta a fele­lősségérzet: meg kell menteni a súlyos sérültet. Sajnos, azonban néhány száz méter után, az eszméletlenségében is a? életéért küzdő ember kiszenvedett a magánkpcsiban. A tulajdonos VÍSZ­szafordult — Itt már orvosnak nincs dolga. Ez volt a második áldozat. Az elsőt pedig ön is látta, vérző felső­labszárral, csonkoltán, amikar még életben volt, Néhány negyedóra leforgása után az A pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának javaslatai Üj formák a nevetők ideológiai továbbképzésében A pedagógus-szakszerve- állapította, hogy az ideoló- marxista filozófia alapjairól zet megyei bizottsága érté- giai továbbképzésben részt- szólót, alig lehetett beszerez­kelte a pedagógusok ideoló- vevők száma a megelőző ok- ni, hasznalatát nehezítette giai továbbképzésének idei tatasi évhez viszonyítva nem terjedelmessege, valamint tapasztalatait és javaslato- csökkent. Megyénk mintegy magas színvonala, meljr ele­kat tett a szakszervezet 3000 pedagógusából 1193-an ve komoly filozófiai taje­központjának az ideológiai vettek részt az állami ide- kozottságot igényelt. E ne­továbhképzés eredményessé- ológiai továbbképzésben, kö- hezítő körülményeket a sze­gének és tartalmasságának rülbelül 85Q-en a pártokta- mtoártomvezetők igyekeztek fokozása, színvonalának to- tás különböző formáiban. A áthidalni, s arra törekedtek, vábbi emelése érdekében, részvételt nem szorgalmaz- hogy az elvi kérdéseket ösz­Ezzel kapcsolatosan felke- tuk az 50 éven felüli neve- szekapcsolják az oktató-ne­restük Ökrös János elvtár- löknél, a különböző egyete- velő munkával sat, a pedagógus-szakszer- mi éa főiskolai levelezd vezet megyei bizottsága el- oktatásban résztvevőknél, nőkét, aki kérdéseinkre a valamint az 1957 után vég­Hövetkező tájékoztatást ad- zett, marxizmusból állam­ta. vizsgázott pedagógusoknál. — Hoavan értékelte a me- A részvevők nagy száma ko­gyei bizottság a pedagógu- moly érdeklődést mutat, bi- pontban lehetne összefoglal­ok idei ideológiái tovább- zonyítja- ho»' a pedagógu- ni: képzéséi 4 sok szükségét érzik a A meglevő alaptanfolys­. ... marxizmus-leninizmus el- mokat a befejezésig folytat­— Az ideológiai tövabb" sajáUtásának, tudatában ni. kepzes ertekeleset alapos vannak ^ hogy M p(t_ A dialektikus és történél­teimeres előzte meg: tnttö, tatási reformból rájuk há- mi materializmus tanfolya­mi!*; 20 aktivank vett reszt rulo feladatokat, a szociális- mot mindaddig szerve/m, a szenunanumoKon. Kulon- ta iskola megteremtését csak míg valamennyi pedagógus ísKoiagban tabb íz- marxista világnézetű neve- el nem végezte. Becslésünk lök végezhetik el eradmé- szerint megyénk pedagogu­nyesen. 6ainak mintegy 30 százaléka — Milyen hiányosságokat nem vett részt még ebben tapasztaltak a továbbképzés- az oktatási formában. ben, és ezek milyen okok- A következő oktatási év­ra vezethetők vissza? ben — A korábbi évekkel szemben, amikor hat foglal­— Milyen javaslatokat tettek e hiányosságok kikü­szöbölése és «z ideológiai továbbképzés színvonalának további emelése érdekében? — Elgondolásainkat hat mint 20 aktívánk vett részt a szí böző ben beszélgettek a pedagó­gusokkal. A fel-mérés alap­ján a megyei bizottság meg­autóbusz sérült utasait rendőrök, men­töorvosok, sofőrök, magángépkocsi­tulajdonosok, helyben lakó gazdák orvosok kezébe adták. Szegeden az I. számú kórház rende­lőjében Török doktornő, sebészorvos vizsgálta meg és részesítette első­segélyben a könnyebben sérült uta­sokat. A ij. számú kórház műtőjében Vadáss doktor már a kora délelőtti órákban operált, hogy megmentse a súlyos állapotban levő ember életét. Körülötte állt az asszisztencia, orvo­sok, műtősök, nővérek,,„ talán tízen is. Halkan csapódtak a falra az ope­ratőr szaval..., hátha nem kell am­putálni, hiszen még fiatalember, előt­te az élet. A Tisza partján az I- ezámú Sebé­szeti Klinika műtőjében hasonló kép fogadta az érkezőt. Czipot doktor gondterhelten állt az éter kábulatában alvó szerencsétlen ember mellett: "Amputálni keli. ügy látszik, ezt nem lehet elkerülni*. Kint fl klinika ajtajában elsősegély­ben részesített mezőhegyes! dolgozók álltak, Ültek a padokon, latolgatták hazajutásuk módját. Apja mellett ült egy két és fél éves szőke kislány, aki valami különleges véletlen folytán, kisebb ütésektől eltekintve nem sé­rült meg. Megfigyeltem a sok ember felelős­ségteljes munkáját. Kivétel nélkül va­lamennyiüknek tevékenységét a bajba jutott ember életének megmentéséért fqlyó küzdelem jellemezte. Súlyos ese­tekhez szokott orvosok heroikusan küzdöttek, őket is a szerencsétlenül jártak életbentartásának gondja feszí­tette: megmenteni, akit csak lehet, hogy a tizenhárom súlyos sérültből ne haljon meg több. Megmenteni a csa­ládapákat, akik számára a gyermekek felnevelését jelölte meg az élet. Élet­ben tartani és talpra állítani őket, és ezáltal elzavarni a gyászt apjukat vá­ró kicsiktől, férjükért aggódó felesé­gektől. Biztosítani az életet önhibáju­kon kívül szerencsétlenségbe sodró­dott embereknek­Ezért küzdött minden arra hivatott és apként szerepet vállalt személy a múlt szombati súlyos szerencsétlenség után. S ön ebben a megrendítő helyzet­ben a sérültek jajveszékelésének hát­borzongató hangzavarában azt felelte a kalapját lengető, segítséget kérő em­bernek: — Ruhanemű van a kocsimban, nem szállíthatok senkit! És választ sem várt, tevábbrobe­gott. Nem hittem el az emberi bes­tialitásnak e megnyilatkozását. Tanú­kat kerestem ehhez a gépkocsiron­csok körül. Tanúskodtak: igaz volt. önnek fontosabb volt a "ruhane­mű*, mint embertársainak az élete. Persze nem a ruha — mert ez csak ürügy volt —, hanem a kocsi, a kocsi, melyet megszerzett és vele együtt fel­nevelte önmagában a haramiaerköl­csöt. Tartom ezekután annyira züllött jelleműnek önt, Uram, hogy kocsijá­ért ölni tudna, ha például valaki meg­karcolná, vagy tréfából kiszúrná a gu­miját, Nem látna sem embert, se esz­ményt, se munkát, mint ahogy most sem lát a földön semmi mást, csak a kocsit, amiért talán öt esztendőt koplalt, vagy OTP-adósságba verte magát..., esetleg tizenhatórázott na­ponta... Én nem tudom... De amióta kocsitulajdonos, azóta semmi más nem köti az emberiség­hez, a társadalomhoz csak az autója, meg a hozzá szükséges benzin, garázs éa országút­önnél már többről van szó, mint egy közönséges harácsolópái, uzsorás­nál. Mert ezek lassan szipolyozzák ki a testből a vért: ön embertársának életét csak két elutasító szóig érté­keli. Nem érdekes, hogy árván ma­radnak gyerekek, özvegyen gondokba hullanak családanyák • • „ csak az autó tiszta maradjon, ne érje semmi­féle por, piszok. Esetleg a száz forin­tos pokróc ne legyen véres egy életéért viaskodó szerencsétlen ember vérétől, mert ugye az "személyi tutajdon«, vi­szont egy embertársának a? életéhez semmi köze, mert az már nem sze­mélyi tulajdon­Uram, Önt még az sem menti, ami (egyébként sem mentség) az áldozatát cserbenhagyó, gázoló gépkocsiveze­tőt-' a felelősségrevenás előli menekü­lés. Ebben az esetben a jellembeli és morális züllöttséget a gázoló sofőr fé­lelemmel magyarázza, amit persze Boha el nem fpgad az ember igazság­érzete. Jgen, nemcsak a törvény parag­rafusa, de az emberi igazságérzet sem fogad el. Ónt azonban ilyenféle lelki ténye­zők közrejátszása sem feszélyezte, ön enélkül aljasult le és vált megmagygrásltótatlanságig emberte­lenné. Az ön bűnét nem lehet semmivel sem megmérni. Talán amikor e leve­let olvassa valamelyik előkelő ven­déglőben, étteremben, vagy eszpresz­saóban cseveg kedélyesen, élvezettel beszél kocsijáról, s a környezetében levő emberek nem is tudják, hogy ön­nek súlyos, bűnök terhelik a lelkiisme­retét. Igen, jól értse meg: halott em­berek sárga tekintete mered önre, még ha npm is érzi, nem is érti, mert a gépkocsi karosszériája eltakarja szeme elől. Nagy kár, hogy a kalaplengető pa­rasztember nem írta fel az ön kocsi­jának rendszámát Nem azért, mert most elvennék a jogosítványát, hi­szen ez nem is büntetés, a törvények szerint előirt pénzbírság sem lenne az­Éa még az sem, hogy e levelemet nevének megjelölésével írtam volna, hogy megismerjék munkahelyén, kör­nyezetében és ujjal mutogasson önre mindenki az uteákon. Valami egészen másért lett volna jó. Legalább megismerhettem volna sze­mélyesen. Szemtől-szembe látnám az elaljasodásnak két lábon járó, társa­sági finomkodás magé húzódó undo­rító példányát. De érre nem került ser. Kocsija elfutott. Rendszámát nem tudják megmondani. Nem kívánom, hogy önt baj ér­je életében, de ha egyszer mégis nehéz helyzetbe kerülne, amikor embertársai segítségére szorulna: legyen nyugodt, hogy százak segí­tő keze nyúlna és megkísérelné Önt kiemelni a bajból, úgy, ahogyan az országút menti parasztok, köteles­ségüket teljesítő rendőrök, orvosok, gépkocsivezetők, autótulajdonosok tet­ték e súlyos balesetnél. Abszolút több­ségünk ilyen — s adott esetben önnel szemben is így viselkednének azok az érző, jp szándékú, gondolkodó embe­rek, akik nem tudják elviselni maguk között a semmivel sem mérhető jel­lembeli és morális züllöttséget, ame­lyet ön hordoz magában­Az ö nevükben is írtam meg a fenti levelet. az vissza kell állítani évi ti foglalkozást. •••••P biztosítani kel 1 kozós volt, most évi bárom a felsőbb szerveknek — pon­foglalkozáson kellett elvé­gezni csökkentés nélkül a tananyagot. Ez már magá­ban véve is nehezítette a tos időben — a megfelelő tankönyvellátást. A vezető beosztású peda­gógusokat és szakszervezeti felkészülést, amit igen ko- funkcionáriusokat a marxU­molygn súlyosbítottak egyes ta esti egyetemre tanácsos tankönyvek beszerzésének irányítani, mert megyénk­nehézségei. A könyveket az ben e* az oktatási forma a Országos Pedagógiai Jnté- legszínvonalasabb. Akik pe­zet olyannyira későn küldte dig elvégezték, azokat en­}e, hogy az plső szemináriu­mokra nem érkeztek meg. A nek szakosított formáin — elsősorban etikán ás észté­szegedi járqgban egyes sze- tjkán — tanuljanak tovább. mínáriumvezetők csak a má­sodik foglalkozáson tudtak közzétenni az önállóan fei­Végezetül az javasoljuk az illetékes szerveknek, hogy a Vezető beosztású pedagógu­soknak tegyék lehetővé 5 dolgozandó anyag tematika- hónr/mál hosszabb időtarta­ját Egyes könyveket, mint mú pártiskola elvégzését. Csökkent Nyugat-Európa acéltermelése A Közös Piac országainak csökkentik majd sz acélter­acéltermelése az 1961. évi melést. Ugyanakkor az árak 73,2 millió tonnáról 1962-ben viszonylag magas színvona­72,7 millió topnára, ezen be- Ion maradnak. Az acélárak lül_ Nyugat-Németországé 33,p emelkedése az Európai Szén­és A oól közösség fennállása millió tonnáról 32,6 millió tonnára, Franciaországé 17,6 millió tonnáról 17,2 millió tonnára, Luxemburgé 4,1 millió tonnáról 4 millió ton­nára csökkent. Az Európai Szén- és Acélközössóg hatá­rozata értelmében tovább óta kétszer gyorsabb volt, mint az iparcikkek áraié. Angliában az acéltermelés az 1981. évi 22,4 millió ton­náról 1063-ben 30,8 millió tonnára esett viasza. A szegedi egyetemi énekkar hazaérkezett Lengyelországból Hazaérkezett kedden dél- műegyetem énekkarának tí#­elátt Szegedre a József At- éves jubileumi hangverse­ttla Tudományegyetemének- nyép, ezenkívül ugyancsak kara, amely a szczecsini mű- sikeres hangversenyeket adott egyetem meghívására két Krakkóban és Nowa-Hutá­hétig vendégszerepelt Len- ban. A szegediek meghíva­gyelországban. Az énekkar sárg a sjezpezini műegyetem Kertész Lajos vezetésével énekkara szeptember köze­nagy sikerrel vett részt a pen adja vissza a látogatást. Vizsgáznak az esti és levelező tanulók A Radnóti gimnáziumban az elmúlt héten megkezdő­dött az esti és levelező ta­gozat IV. osztályos tanulói­nak osztályvizsgája. A? esti Ezzel egyldőben folynak a jelentkezések az esti és le­velező tagozat 1963—64. évi új osztályaiba ifi. A jövő évi első osztályok ugyancsak né­tagozaton 39, a levelező ta- pesnek ígérkeznek, mert már gozaton pedig 81 felnőtt ta- eddig is több mint 100 ta­„„íx —i* | ouló kérte feivételét az első nuló számolF be egész évi munkájáról. A vizsgák álta­lában kielégítő eredménnyel zárultak. Az érettségi írás­beli vizsgára június hó ele­jén kerül sor: 3-án magyar­hói, 4-én matematikából, 5-én pedig idegen nyelvből. Az I—III. osztályok írásbeli vizsgáira június hó 6-án ke­rül sor, a szóbelik pedig 17-én kezdődnek. A Radnóti gimnáziumban az érettségi­ző tanulókon kívül az esti és levelező tagozaton 18 ta­nulócsoport tesz osztályvizs­gát osztályokba. Vizsgázott gépkezelöt és segéd­munkásokat felvesz Építőipart Ktsz Szegőd, BrUsszeli krt. I. k-m?

Next

/
Oldalképek
Tartalom